Fővárosi Lapok 1894. november (302-331. szám)
1894-11-03 / 304. szám
— De hát mindig maga van ? Senki sem ápolja? — Én ápolom. Én vagyok a Katalin, aki után kérdezősködött. Én lenn lakom abban a kunyhóban, s amikor csak tehetem felnézek hozzá, hozok neki enni s tisztán tartom. Különben szörnyű gyors aszszony volt, mondják az öregek, akik még emlékeznek rá. Sőt állítólag egyszer egy lóval is versenyt futott. — Egy lóval ? — Isten tudja! Az ember nem igen képes elképzelni, hanem azért állítólag mégis igaz. És gyermekei is voltak — mondják — sőt több is, mint bevallja. Hanem hol lehetnek azok ?. . . Ha kedve van, bemehet hozzá és beszélhet vele. Éppen nem hülye , akármilyen öreg is, ha jó kedve van, értelmesen beszélget az emberrel, s ha kávét kap, úgy beszél, hogy az ember halálra neveti magát... Hallgasson csak! Hallja, hogy káromkodik ? Ez nekem szól... no hiszen nincs helyén az essze. De hát János felvétele napján nyolcvannégy éves lesz a szegény. Beléptek a szobába, ahol az öreget már félig ülve találták az ágyában, vadul az ajtóra szegezve tekintetét. — Az ördögbe is, mi bajod van Liza ? Nem kell félned, ez az az ember, aki előbb ide tévedt, s szívesen beszél veled, azért jött vissza— Azt hittem... hogy... az Isten, — suttog, reszketve félelmében. — Ne beszélj bolondokat Liza. Feküdjél csak le nyugodtan, s — ismét betakarta a foszladozó takaróval. — Nem sok zsir van rajta, — mondá aztán az idegennek, — s ha hozzányúl, látja, hogy hideg, mintegy halott — nem igaz ? Panaszkodik is szegény sokat a hideg miatt! Nem csoda! Ez a takaró nem sok meleget adhat s a kályha sem sokat ér. A község legjobban szeretné a szegényházba vitetni, mert reményli, hogy útközben elpusztulna. Az idegen botot vett észre az öreg mellett az ágyban s kérdezé, hogy mért van az ott: — Istenem, hát a patkányok ellen. Éjjel agyon kínozzák, s majdnem fölfalják. Kinn az árokban ezer számra tanyáznak s mihelyt besötétedik, bejönnek, kotorásznak az ágyszalmában, úgy hogy az öregnek nincs nyugta. Nemrég egy egész kenyerét fölfalták... Nem igaz, Liza? Az öreg biccenteni igyekezett s szemeit nem vette le az idegenről. Mikor valamivel később az öböl körül elterülő termékeny talajon állott, a nap éppen lenyugodni készült; egy keskeny aranysárga sáv festette meg a tengert. Lábainál feküdt a kis falu, amelyből kivált nyolc újonnan épült, jómódra mutató parasztház telekkel, pajtáskerttel, amelyből a cséplés hangja hallatszott. Felsőbbséggel emelkedtek ki a napszámosok sárvityillói közül, amelyek majdnem elsülyedtek az iszapban. Egy gazdag paraszt dölyfösen sétált végig ezek közt a kunyhók közt s alig állt szóba a napszámosokkal, a kik kalaplevéve, alázattal köszöntötték. A vándornak arcába szökött a vér, mikor látta azokat a dohos gunyhókat, ahol a bérmunkás, férgek és patkányok közt várja a végét életének, melyet zabkenyér és pálinka mellett töltött el, másért dolgozva, fáradva és szenvedve s elgondolta, hogy ami egy évszázaddal ezelőtt megszűnt, a rabszolgamunka, most a szabadság, a haladás és a humanizmus századában újrakezdődött. 2005 XXXI. évfolyam.V. FŐVÁROSI LAPOK. 1894. november hó 1-jével uj előfizetést nyitunk a Fővárosi Lapokra. A Fővárosi Lapok előfizetési ára: Egy hóra ...................... 1 frt 40 kr. Negyedévre ................. 4 » — » Félévre........................... 8 » — » Vidékről legcélszerűbb az előfizetési összeget postautalványon a következő címmel küldeni: Fővárosi Lapok kiadóhivatala, Budapest, Ferenciek-tere 3. Helyben az előfizetések a kiadóhivatalban vétetnek fel, de levelező lapon nyilvánított, óhajra a kiadóhivatal készséggel házhoz küldi az előfizetési nyugtát. ÚJDONSÁGOK. Budapest, 1894. november 2. * Napirend, november 3-án . A közoktatásügyi miniszter fogad déli 12—2-ig. — A horvát miniszter fogad délelőtt 10 —1-ig. — A IV. kerületi társaskör estéje, saját helyiségében. — A tisztviselőtelepi kaszinó mulatsága, saját helyiségében. — A kir. orvos-egyesület ülése délután 5 órakor, saját helyiségében. (Szentkirályi utca 21.) — A nemzeti tornaegyesület házi versenye Szentkirályi utcai helyiségében, esti 7 órakor. — A magyar mérnök- és építész-egylet választmányi ülése, esti 6 órakor. — Nemzeti múzeum: képtár, nyitva délelőtt 9 — 1-ig Többi tárai megtekinthetők 50 kr belépő dij mellett. — A »Nemzeti Szalon« állandó műkiállítása (VIII., József-körut 45., I) látható naponta 9 —9 óráig, az esti órákban villamos világításnál ; belépti dij harminc krajcár, pénteken 50 kr. — Az 1848/9 diki szabadságharc ereklyéinek kiállítása (Károly-körút 3.) i. e. 9 — 1-ig látható. — Magyar kereskedelmi múzeum. A hazai termékek állandó kiállítása a városligeti iparcsarnokban, szabad belépés mellett naponként nyitva van 9—2 óráig. Ünnep és vasárnap délelőtt 9—12 óráig. — A magyar kereskedelmi múzeum tudakozódó irodája és könyvtára (V. kerület, akadémia utca 12. sz.) naponkint délelőtt 9—12-ig és délután 3 — 6 óráig van nyitva. Ünnepés vasárnap d. e. 9 — 1-ig. * Az udvar Gödöllőn. Ő felsége ma délután 3 órakor vaddisznó-vadászatra ment a babothi erdőben. A királyné 1/2 5 órakor görög nyelvmesterével a fácánkertben sétált. Az udvar holnap délben Gödöllőről Bécsbe utazik. Ő felségének a királynak mindenre kiterjedő figyelmét érdekesen jellemzi az a tény is, hogy a legközelebbi gödöllői vadászatok alkalmával, mikor egy általa elejtett nagy vadkan kitemetését elrendelte, azt a kívánságát fejezte ki, hogy miután az agancs kiállításon oly szépen kitömött szarvasfejeket látott, a gödöllői kastély számára szánt vadászati tárgyakat ezután itthon praeparáltassék. Rosonovszky Frigyes budapesti műtemet és tanszerkészítő intézet tulajdonost erre táviratilag Gödöllőre rendelték a vadkan átvételére. László főherceg a tegnapi ünnepnap egész délutánját kedvenc helyén, az állatkertben töltötte, ahová Dobner főhadnagy kíséretében érkezett. Serák igazgató kalauzolása mellett szokása szerint mindent figyelmesen megtekintett. Mint szenvedélyes vadászembert különösen a szarvasok és ezek érdeklik ; amíg azoknál időzött, több kedélyes esetet beszélt el az igazgatónak saját vadászélményei közül. Leghosszasabban Jónással, a hatalmas vízilóval mulatott, mely esetlen produkcióival szerzett vidám perceket a főhercegnek. Távozásakor szívélyes búcsút véve az igazgatótól, kijelentette, hogy szabad idejét legszívesebben az állatkertben tölti és sajnálja, hogy erre a célra csakis az ünnepnapokat használhatja fel, köznapokon katonai tanulmányaival van elfoglalva, vasárnapokon pedig rendesen fenséges szülői körében időz, Alcsutban. * A valuta. A hivatalos lap holnapi számában közzéteszi az állami számvevőszék a folyó 1894. év második negyede végéig vert, forgalomba hozott s készletben maradt ezüst egykoronások, valamint a koronaértékü nikel és bronzváltópénzek álladékáról szóló kimutatást. E kimutatás szerint egykoronásokban az. év első negyede végéig 29.337,378 kor., a folyó év második negyedében 3.937,654 kor., s így a jelzett évnegyed végéig egészben 33.275, 032 korona érték veretett. Ebből kiadatván 28.764,363 kor. érték a készlet a folyó év második negyede végén 4.510,669 koronát tett. Az ugyanez idő alatt vert 20 és 10 filléres nikel váltópénz értéke 12.442,568 kor. 80 fil. volt, melyből 7.130,663 kor. és 40 fil. a forgalomnak átadatván, készletül 5,311,905 kor. 40 fil. maradt. 2 és 1 filléres bronzváltó pénzben 808,014 kor. 19 fil. érték veretett, forgalomba bocsáttatott pedig 499,752 kor. 58 fii. s igy a készlet 308,261 kor. 61 fii. volt. * Lehóczky Egyed halála. A képviselőháznak gyásza van. Egyik legrégibb tagja: Lehóczky Egyed, Zólyom megye breznóbányai kerületének országos képviselője tegnap meghalt. 1861-ben választották meg képviselőnek s azóta szakadatlanul, mint Breznóbánya képviselője foglalt helyet a parlamentben. A fúzió létrejöttekor a szabadelvű párthoz csatlakozott s e pártban maradt haláláig. * — A lovagregék világában tündér szárnyakon akarták szolgálni a hölgyeket. Mi öregek a gyaloglással is megelégszünk. Kérem, gyalogoljon velem. Igénybe veszem kíséretét, melyet a kedves gyermeknek felajánlott. Remélem önnek — mindegy? — Sőt örömömre szolgál, asszonyom, ha szolgálataimat felajánlhatom. — Köszönöm. S az öreg úr felé intett barátságosan. — Isten önnel, Gáspár! isten önnel! Brrr. Ne mutassa azt a pókot. Karját, uram! E pillanatban karcsú pillangó libbent a nemes úr felé. Gyorsan utána kapott, de a pillangó kisiklott keze közül s tovaröppent. A tábornokné nevetett. — Ezt is elszalasztotta, uram ... * A Brencsán villlától egyenesen hazament a nagy úr. Mulatságosnak találta a delnő apró tűszurásait, de bosszankodott s elhatározta, hogy félre nem magyarázható törekvéseit minden áron meg fogja semmisíteni. Végre is, miért ne ? Már unja magát. Már túlságosan üres az őskastély mind a harminckét szobája. Már nem akarja látni a megszokott bútorokat, a faragott oszlopokat, szalont, ebédlőt, könyvtárt jól ismerős szőnyegeikkel, képeikkel, melyek lemerednek a falakról s csodálkozva nézik őt, ki egyetlen a sötét boltban alvó ősök örkében olyan, a ki egyfolytában tölt ime fél esztendőt ebben az ódon fészeben. Már bizony vége legyen annek a kiállhatatlan raboskodásnak. Nem élet az ilyen. Fölért eközben az emeletre, ott beásta magát egy bársonyszékbe s hátat fordított a magas ablakoknak, melyeken túl a kertben rigó fütyült s zöld levéltengert ingatott szelíden a reggeli szél. Nem akarja látni a nagy úr. Tele van ideges gondolatokkal, s ezektől fekete lesz körül a levegője is. Apró pontok táncolnak a szeme előtt, s tekintete a márványozott falakra akasztott aquarelleken kalandoz. »Full Gry.« »The Start«. »The Finish«. Már bosszantják ezek a képek is. Eszébe jut a főváros, a pompás ing, gavallér társaság, mely könnyű mint a lapda, s úgy ki tudja tágítani a nyárspolgári morált, hogy vígan él mellette, előtte vagy utánna, s nincs rászorulva, hogy benne éljen, mint a moly a vén fóliók dohos táblájában. Ez a falu, ez a falu ... Falu! Nincs különb szó, csak ez. S ez annyit jelent, hogy kék blouse. A gyárváros barna s szurtos képű, markos, duzzadt öklü népének elmaradhatatlan ruhadarabja, melyről száz lépésre megérzik az olaj, a füst, a munka, szóval a platainer szag, melyet soha életében nem talált elszenvedhetőnek. A véletlen ostoba. Ismer falusi bocskoros nemest, kinek egész családja reggeltől-estig túrja a divatlapokat, s a főváros nagyvilági ragyogásánál egyébb se forog a fejében. Szerepelni szeretne, beszéltetni magáról, mozogni bálozni, carrieret csinálni, meghódítani kissé az élére került parázs tallérokat, had guruljanak, s csalogassák falusi kisasszony mézére a frakkos legyeket. És ime őt, ki mióta tizennégy éves korában pisztolylyal lőtt praeceptorára, amiért lovaglási képességében kételkedni elég vakmerő volt, soha egyebet se tett, csupán hozzá hasonló társaságban forogva, igyekezett csodálatot gerjeszteni különböző astricht-ekkel — őt választotta ki a véletlen arra, hogy legyen egy neje, a ki ne értse, ak! sohase értette a szomorú aszszony . . . s legyen egy fia, komor, tartózkodó, falusi hajlamokkal biró, tökéletes — nyárs polgár És imerősnek érzi magát. Az idő nem tudott nyomokat vésni arcába. Izmai feszülnek, mint a húr az íven, s a súlyos német vívó kardot csak oly könyeden forgatja, mint régen. Aztán érdemes-e sírba botlani élve ? Érdemel e meghallgattatást a sok predicátor, kik összeráncolt homlokkal frivolnak hirdetik az elegantiát, melyhez három szobás putriaikban, petyhüdt asszonyaik oldalán hurcolva a mindennapi kenyérkereset tompa jármát — hozzá se vakkantanak? Hát mit tudja ez a litániázó bagage, ez a lehajtott fejű, gyűrött gallérú nép, ez a roszszagú canaille, mi illik, mi nem ? Hol tanulta ? Kitől ? Eh! Ezek a kodácsoló, vastag tyúkok. Mekkora lármát csap mindenik, ha két ölre bír repülni, s nem látja a sast, fönn a felhős magasságban, amint száll méltóságos, hangtalan nyugalommal a végtelen levegő legfelsőbb régióiban. Úgy, úgy . . . Elé állt ez a morált preditáló fekete nyakkendős had, s ráolvasta kéretlen ítéletét. Rámondták hogy kényelmű, széltoló, ködvágó ember, ki elhanyagolja és nem érdemli meg nejét. Hát ki hatalmazta fel e szájas népséget, mely tisztelt társadalomnak nevezi magát büszkén — arra, hogy ítéletet mondjon reá a közte és felesége között levő viszony teljes ismerete nélkül? Honnan ismerték magatartásának titkos rugóit, melyeket a halavány asszonyon és az Istenen kívül nem ismert a világon senki ? Megsejtenek valamit félig az emberek, a másik felét hozzácsinálják, s ítéletet mondanak elérhetetlen magasságból a nekik való törvények szerint az ő rovására. (Folyt. köv.)