Fővárosi Lapok 1894. november (302-331. szám)
1894-11-23 / 324. szám
gott csalók ezek: Ferraris András, Longi Gerolami, Lorenzini Giovanni ás Del Favero Gáspár olasz munkások. — Öngyilkos cigányleány. Dani Berta 27 éves cigányleány ma délelőtt soroksári utca 55. sz. a. lakásán forgópisztolylyal szivén lőtte magát s azonnal meghalt. Szerelmi csalódás kergette a halálba. Holttestét bevitték a törvényszéki orvostani intézetbe. A váci körúton ma délelőtt Vécsey László kocsis egy teherszállító kocsival elgázolta Neumayer Mártonná 46 éves földmivesnőt. A mentők súlyosan megsérülve vitték a Rókusba. AZ OPERA, Budapest, november 22. A belügyminiszter ma azt mondta a képviselőházban, hogy »a türelmetlenség tétlenséget lát a természetes fejlődés gondos előkészítésében.« A fejlődésre előkészített ügydarab alatt az operát értette. Erre ugyan kívüle és adiátusain kívül Magyarországnak egyetlen egy honpolgára sem jött volna rá, ha ily nyíltan nem beszél. Mi mindeddig azt hittük, hogy nagyobb, fanatikusabb türelmességet — nemzetiségi, művészeti és erkölcs-etnikai türelmességet — nem tanúsítottak még a földkerekségen adófizető polgárok, mint aminőt nálunk tanúsítanak a m. kir. operaház iránt. Ez iránt az intézet iránt, mely lépten-nyomon, szinte estéről-estére meghazudtolja címét, minden epithetoniát és minden irányú rendeltetését. A miniszter természetes fejlődésnek nevezi azt, mikor az idegen szellem egy intézetben oly vakmerő permanenciát élvez, mint a m. kir. operaházban — most képtelenebb adagban és alakban, mint valaha —, és mikor egy intézet művészi színvonala, műsora és személyzete napról-napra sülyed. Hisz majdnem esténként oly inkorrektségek, zűrzavarok és kapkodások fordulnak elő színpadon és zenekarban, amihez hasonló artisztikus kicsapongásoknak még egy fél annyi összeggel szubvencionált intézetben sem szabadna előfordulniuk. Erről — nagyon természetesen — a minisztériumban nem szól és nem szólhat senki. És a miniszter, mindezek miatt kérdőre vonatva, egy idő óta úgy vélekedik, hogy még kevés a szubvenció! No ezt már nem lehet megállni kacagás nélkül. Hisz ép az óriási szubvenció és az ezzel járó apparátus árnyékában burjánzott el a művészeti és bürokratikus korrupció, melyet a szubvenció fölemelése tetemesen fog növelni. Hangtalan és iskolázatlan énekeseink és énekesnőink fizetése megdöbbentően sok, és a könnyelmű szerződések egész sora évről-évre fényesebb keresetet biztosít a protekciós hölgyeknek és uraknak. A régi jó erők nem győzik már úgy, mint egykor, a fiatalok közt pedig alig van kettő, akit komolyan lehet venni. Szerződtetések és elbocsátások a legprimitívebb értelem és lelkiismeretesség nélkül történnek. Az intézetnek nincs drámai primadonnája, csak egy kiabáló, sivár Brünhildája és egy édes szopránnal vergődő, csökönyösen olasz Sulamithja; már néhány hónap múlva nem lesz az operának számbavehető koloratúr-primadonnája, nincs már ma sem egyetlen megbízható, egészséges hőstenorja (arról, hogy magyar is legyen, már nem is szólunk), nincs első hősbaritonja; a régi, jóhírű zenekar pedig makrancos, mint soha azelőtt. Ez a helyzet, amit Hieronymi ma coram publico »természetes fejlődésnek« nevezett. Ami pedig a provizóriumot illeti, erről jobb hallgatni. Soha intendáns vagy igazgató néhány hónapon belül annyi hervadhatlan érdemre nem hivatkozott, mint a provizórium, jóllehet soha intendáns vagy igazgató még oly csekély ihlettel, körültekintéssel és tárgyilagossággal nem mert hozzányúlni műintézetek vezetéséhez, mint épen ez a provizórium. A provizóriumnak sikerült első ízben diszkreditálni a nemzeti színházat, amit pedig az operában tett en gros és en detail, az vagy semmi, vagy több, mint amennyit szabad lett volna tennie. Idáig, sajnos, már eljutottunk. Ha a kormánynak kedve van továbbra is kidobni a milliókat a m. kir. operaházra, ám tegye. Mi ma is azt tartjuk, hogy az operát bérbe kell adni, akárhogy jajduljanak is föl erre az érdekeltek, a nemzeti művészet e félelmetes barátai, az operaházon belül és kívül. A bérbeadástól — hisz kifejtettük már számtalanszor — nem esik kár semmiben, ellenben hasznát látja majd az állam, az intézet, a közönség. Jól tudjuk, hogy a 2788 reformnak megvannak a fizikai és pénzügyi nehézségei, de a miniszter már most sürgősen előkészíttetheti a bérbeadást. Minden késedelemnek súlyos kárát vallja épen a nemzeti művészet, melynek legfőbb érdeke íratta velünk e sorokat. MŰVÉSZETEK. A téli kiállítás. A téli kiállítás a műcsarnokban e hó 25-én fog megnyílni s mint már említettük, a megelőző napon, szombaton esti fél 6 óra táján fogja báró Eötvös Loránd miniszter is megtekinteni. Az orsz. m. kir. képzőművészeti társulat tagjai, a külön meghívottakkal együtt, a tagok részére kiadott jegyekkel már szombaton látogathatják a kiállítást. A mostani tárlaton a magyar művészek majdnem kivétel nélkül résztvesznek, nagyrészt jelentékeny alkotásokkal, így nevezetesen: Aggházy Gyula, Baditz Ottó, Basch Gyula, Benczúr Gyula (Széll Kálmán egész nagyságú arcképével s egy amorettes képpel, mely gr. Károlyi Tibor tulajdona), Bihari Sándor, Both Menyhért, Brodszky Sándor, Bruck Lajos, Miksa és Hermina, Ebner Lajos, Edvi Illés Aladár, Eisenhut Ferenc, Ferenczy Károly, Ferraris Artur (báró Podmaniczky Frigyes, Wahrmann Renée és P. Márkus Emilia arcképeivel), Grünwald Béla (a szent családot ábrázoló nagy képpel), Györök Leo, Háry Gyula, Herzl Kornél, Innocent Ferenc, Ipoly Sándor, Jankovits Gyula (»Özönvíz« című nagy szobor-csoporttal), Kacziány Ödön, Kardos Gyula, Karlovszky Berci, Karvaly Mór, Katona Nándor, Keleti Gusztáv, K. Kovács László, Knopp Imre, Koroknyai Ottó, Koszkol Jenő, Kriesch Aladár, Konek Ida, Kubányi Lajos, László Fülöp (Szilágyi Dezső miniszter arcképével), Lotz Károly (két női arcképpel), Margitay Tihamér (»Utolsó szerelem« című nagyobb képpel), Jendrassik Jenő (»Vége«, »Atelier-látogatás« és »Egy Éva« című képeivel), Márk Lajos (»Kisértés« és »Letört liliomok«), dr. Mednyánszky László (2 tájkép), Mesterházy Kálmán, Mihalik Dániel, Molnár József, Nadler Róbert, Neogrády Antal, Olay Ferenc, Paczka Ferenc, Pállya Celesztin, Pap Henrik, Pataky László, Peske Géza, Réti István, Révész Imre, Rippl Rónai József, Róna József (Klapka síremléke, 2 mellszobor), Skutezky Döme, Somssich József gróf, Spányi Béla, Spányik Béla, Dudits Andor (a Samassa érsek megrendelésére készült recski oltárkép), Stetka Gyula, Strobeniz Frigyes, Strobl Alajos (több mellszoborral), Szalay Károly, Szenes Fülöp, Szinyei-Merse Pál (ki hosszabb szünetelés után elismert művészetét 4 újabb képében mutatja be), Szlányi Lajos, Tahi Antal, Telepy Károly, Tölgyessy Artur, Tolnai Ákos, Tolnai Gyula, Túry Gyula, Ujházy Ferenc, Vágó Pál, Vajda Zsigmond, Valentiny János, Vastagh Géza (»ki a legény a csárdában« című dulakodásra készülő bikákat ábrázoló nagy képével,) Vastagh György (két arcképfestménynyel,) Veress Zoltán, Vogel Ilona, Zemplényi Tivadar, Zilzer Antal, Zubriczky Loránd stb. A külföldi művészet több elsőrendű alkotással lesz képviselve. A tárlatnak legnagyobb és legszembeötlőbb festménye Le Quesne Fernandtól »A zuhatag«, mely sziklák közti vízesésben fürdő életnagyságú erdei nymphákat ábrázol, s az ez évi párisi Salonban aranyérmet kapott. Két világhírű német mester, Max Gabriel és Uhde Fritz 3—3 nagyérdekű festményt küldött; a különvált müncheni művészegyesület elnökétől, Dili Ludwigtól is van egy szép tájkép, e neves festő a téli tárlat alatt Budapestre jönnenéhány napra. Courtens naptára, a spanyol Villegas kakasviadala, a svájci Burnand bérese, a müncheni nagynevű miniaturista, Buchbinder »Olvasója« stb. szintén hozzájárulnak a kiállítás rendkívüli érdekességéhez. Vasárnap reggeli 9 órától délután 4-ig és 5 órától esti 9-ig lesz a tárlat naponkint látható, 50 kr. belépő díj mellett, vasárnap és ünnepeken délután 1 órától 4-ig. A jegy ára 20 kr. * A nemzeti színház ügye is szóba került ma a képviselőházban. Bartók Lajos csodálkozását fejezte ki a fölött, hogy még mindig nincs se intendáns, se igazgató, Szalay Imre pedig abbeli meggyőződésének adott többek között kifejezést, hogy a nemzeti színház műsora nem felel meg annak a nemes iránynak, melyet ettől a műintézettől nemcsak elvárni, hanem egyenesen követelni lehet. Részt vettek még a vitában Hegedűs Sándor, Pázmándy Dénes, Herman Ottó, Visontai Soma és Horváth Gyula. A belügyminiszter valamennyi szónoknak felelt és sikerült nem mondania semmit. Nem adott feleletet arra, hogy miért nem nevezi ki az intendánst és az igazgatót, pedig ez volt főleg az, amit tudni szerettünk volna. Fenyvessy Ferenc, aki minden esztendőben ugyanazokat a régi frázisokat szokta a színházi kérdéseknél elmondani, ma mondott egy okos dolgot is; azt, hogy helyezzék át a színházak ügyét a vallás- és közoktatásügyi minisztérium resszortjába. A belügyminiszter úgy látszik kicsinyli a komédiát, amely szerinte mulatságra való s nincs informálva arról a zavarról és kapkodásról, mely jelenleg a nemzeti színháznál azért fojt meg minden jóravaló törekvést, mert senki sem tudja, hogy mit csináljon, mihez van joga és mihez nincs, így nem lehet vezetni egy nagy műintézetet. Nevezzenek ki felelős igazgatót, hogy szóba állhassunk vele. A belügyminiszter úr ő nagyméltóságával nem disszertálhatunk a nemzeti színház nyomorúságairól. Egyikünk nem volna elegendőképpen tájékozva. Annyi tájékozottságot azonban talán még a legenyhébb formában szólva is : megkívánhat a magyar drámai művészet ügye, hogy a jelenlegi abszurd helyzet végre valahára véget érjen. El van határozva, hogy intendáns dr. Nopcsa Elek lesz, a nemzeti színház igazgatója, gróf Sestetich Andor. Miért nem nevezi ki őket a belügyminiszter ? Mire vár ? Fölöttébb kiváncsiak vagyunk rá, hogy kivel állhatunk szóba. D’Andrade. Francesco DAndrade, mint tudjuk, az operában alapos szenzációt keltett. Ehhez fogható gyönyörteljes megindulást egy évtized óta nem okozott művész a szívekben. Rigolettója és Don Juanja oly jelenségek, hogy velük még az idők vasfogának is nehéz lesz a tusája. Az a nagy tusa, mely kivájja a hálás emlékezetből a legerősebb impressziókat is. Ma a Vigadó nagytermében a portugál baritonista nem csinált hasonló szenzációt, de rendkívüli művészi egyéniségét egy fioritúra tartamára és egy trilla erejéig sem tagadta meg. Ezt az egyéniséget mint ilyent és mint egészet kell tekintenünk, mikor ránk sugároztatjuk egész varázsát. Alkotó elemei pedig: a hang különleges, eruptív jellege, a mesteri technika és a lángoló ihlet. Legatója csupa gyönyörűség, koloratúrája frappáns. Ez utóbbi, mint a múlt és még korábbi századok olasz iskolájának kacér ornamentikája, csudálatos könnyedséggel lebegett a modern hangversenypódium fölött. Művészünk énekelt Leoncavallótól (a Bajazzok prológja), Giordonitól, Fauretól, énekelt elragadó hévvel spanyol népdalokat. És megtoldta műsorát Bizet Pastoralejával és a La Paloma-val; mind a kettő széles ismeretségnek, sőt tisztelőknek is örvend. A második, szerintünk, teljesen alkalmatlan férfihangra, még a DAndradeéra is. Hogy vendégünk a deszkák matadorja, az semmi esetre sem maradhatott titokban. Akció ömlött elő a műsor minden dalából és a parlamentek meg sforzandok szokatlan erélye is a zig-zugos nézőtér rezonanciájára célzott. E keményebb dinamikában sok lágyság megacélosodik, de viszont minden, ami szép, poétikus és lendületes, ebben az előadásban velőt és izmot nyer. Az estélyen Sessler Sarolta k. a hegedült, kit a zenedéből rendkívül előnyösen ismertünk, oly előnyösen, hogy ma rá sem ismertünk többé. Először csinosan, azután csintalanul, végül kegyetlenül játszott. A Hubay-féle Carmen-ábrándban egymást érték a malheurjei, ráadásul egy Csárdajelenetet kínált és ekközben végkép belefult a Hullámzó Balatonba. (m. g.) * Hangverseny. A hírlapírók nyugdíjintézete javára rendezendő hangverseny november 30-án a közönségnek nyilván kiváló élvezetet fog nyújtani. Grünfeld Alfréd kamaraművész a következő programmal fog kedveskedni: 1. a) Brahms Intermezzoja, 119-ik mű; b) Brahms Balladája, 118. mű; c) Wagner-Brassin Tűzvarázsa, 2. a), b), c), d) Chopin, Nocturne, C-moll, 48. mű; Étude, Ges-dur; Praelude, E-mol; Grand Polonaise, 44-dik mű; 3. a) Grünfeld románca, Des-dur, 42. mű; b) Strauss- Grünfeld: Soirée de Vienne. Bösendorfer ez estélyre külön zongorát bocsát a művész rendelkezésére. A Pevny kisasszonyok programmja a következő énekrészeket fogja tartalmazni: 1. Mozart »Cosi fon tutte« operájából a kettős; éneklik : Pevny Irén és Olga. 2. Mozart Don John-jából a nagy ária; énekli: Pevny Irén. 3. Beethoven Fidelio-jából a nagy ária; énekli: Pevny Olga. 4. Schumannate egy dala; énekli: Pevny Olga. 5. Grieg egy dala; énekli: Pevny Irén és végül Bellini Vomá jából a nagy kettős ; énekli: Pevny Irén és Olga. * A kis pékné első előadására már holnap, pénteken, délelőtt 9-től 1-ig lehet jegyet váltani a népszínház jobboldali pénztáránál. Egyletek és társulatok. * A magyar természettudományi társulat az esti órákban választmányi ülést tartott, melyen a folyó ügyek elintézése után megállapították a szakosztályok ügyrendjét is. Dr. Kiss Károly tanár a januárban meginduló chemiai folyóirat számára, melynek eddig 460 előfizetője van, 100 frtos alapítványt tett, melylyel a folyóirat alapítványainak öszszege 2000 írtra emelkedett. Petrovics István bora-