Fővárosi Lapok 1895. június (149-176. szám)

1895-06-29 / 176. szám

2048 TÖRVÉNYSZÉK. § Baranyai Fisch Andor. Három év óta állandóan szerepel ez a név a lapok törvényszéki rovatában. Viselője egy veszedelmes csaló, a­ki, miután suszter­­legényből okleveles gépész lett, házassági szédelgőnek csapott föl. A dologkerülő, léha legény évek óta élőskö­­dik abból, hogy szegény cselédleányok pénzére pályá­zik, házasságot ígérve nekik. Mikor pedig áldozatait kifosztotta, a faképnél hagyja őket. Fisch Andor, a­ki elég csinos legény,, újabban megtoldotta hatsoros vizit­kártyáját még egy új czímmel: Az Este-Ferdi­­nánd-, Albrecht- és József főher­cz­eg - e­gy­­letek egyhangú tiszteletbeli tagja s ezzel a névjegy­gyel meg egy fotográfiával, melyen kilencz ordó disziti a mellét, bolonditja el a hiszékeny szobaleányokat és szakácsnékat. Néhány hónap előtt másfélévi börtönre ítélték Fisch Andort négy cselédleány panaszára, s két újabb áldozatának a feljelentésére ma ismét törvény előtt állott. Jelentette ezenfelül Brinkmann Antal elnök, hogy a szélhámos ifjú más három hasonló eset miatt legújabban ismét vád alá kerül, de ezeket még nem lehet tárgyalni. A mára kitűzött két csalás tárgya­lásába sem foghatott a bíróság, mert a becsapott leányzók nem jelentek meg. Volt e helyett azonban két más fel­jelentés, a Deutsch Sámuelé és a Gyöngyösy Imréé. Ez év januárjában Fisch bement a Deutsch üveg­kereskedésébe, a­hol előadta, hogy kávéházat nyit a Podmaniczky­ utczában s igy holmi apróságokra van szüksége. Kiválasztott aztán 663 forint értékű képeket, tükröket és virágedényt, mikor pedig azokat elhordatta, fizetés helyett bemutatta menyasszonyát, özv. Németh Lászlónét. Nem mulasztotta el persze hozzátenni, hogy jövendőbelije igen módos asszonyság, legalább is húsz­ezer forint vagyona van. Deutsch írást vett tőlük, de később megtudta, hogy becsapták s hetvenöt forint fizetése után juthatott csak áruihoz — a Fisch házi­gazdájától. Az elnök: S ön, csak úgy a szavára hitt ennek az embernek? — Mit tehettem, mikor már elvitette a portékát. Aztán meg úgy adta az urat, azt mondta: a Wekerle úr is barátja. (Derültség). — Látja Fisch, egy szegény, férjes asszonyt ará­jának mondott, s a miniszterelnök barátságával is di­csekedett ? — Ugyan, nem vagyok én bolond . .. — De gonosz egy ember. — Hát mégis protektorom, ha nem is barátom, Wekerle úr. — Aztán miért? — Mert egy gyűrűt adtam neki. (Nagy derültség, a bíróság tagjai is mosolyognak.) — Hiába néznek a nagyságos urék gúnytárgynak, nem vagyok én akármiféle ember. Sokaknak adtam én gyűrűt. K u s­z k a ügyész: Igen leányoknak, a­kiknek a pénzecskéjére vadászott. — Bizony hordja az én gyűrűmet nemcsak Wekerle, de Vaszary herczegprimás is, meg a herczeg... Az elnök félbeszakítja a hóbortos ficzkót, ki úgy látszik, azt a hitet szeretné ébreszteni, hogy nem tiszta az esze. Még Gyöngyösy panaszos mondta el, hogy őt 70 írtig károsította meg a vádlott s aztán a tárgyalás folytatását máskorra halasztották. § Igazságügyi kinevezések. Ő felsége az igazságügy­miniszter előterjesztésére Stephany Elek nagyenyedi k. járásbirósági albirót a brassói kir. ügyészséghez al­­ügyészszé és Szakáll Gyula tornaljai kir. járásbirósági aljegyzőt a nagyatádi kir. járásbiróságh­oz albiróvá ne­vezte ki; továbbá Csegely Gyula bánffy-hunyadi kir. járásbirónak a marosujvári és Hamma József námesztói kir. járásbirósági albirónak az alsókubini kir. járásbíró­sághoz eddigi minőségükben leendő áthelyezését meg­engedte. Az igazságügy miniszter Csernyánszky Ferencz esztergomi kir. járásbirósági betétszerkesztő segédtelek­­könyvvezetőt a segédtelekkönyvvezetők rendes létszámába beosztással a Csáktornyai királyi járásbírósághoz he­lyezte át. § Megbüntetett politizálás. A kir. ügyészség perbe fogta Claire Vilmos hírlapírót, a Keresztény Magyarország szerkesztőjét s azt a vádat emelte ellene, hogy lapjában, noha a törvényben megszabott kaueziót nem tette le, politikai tartalmú czikkeket közölt. A megtartott végtárgyaláson a törvényszék, sajtórendőri vétség czimén, Clairt egy havi fogházra és 100 forint pénzbüntetésre ítélte. A kir. tábla ezt a büntetést három hónapra emelte fel, meghagyván a pénzbün­tetést is. § A Kasselik-testvérek milliós pere. Mikor a dús­gazdag Kasselik Ferencz fővárosi építész vagy tíz év előtt meghalt, két gyermeke közül Eugénia nevű leányát kitagadta és Jenő fiára hagyta egész vagyonát. Kasselik Eugénia azt hozva fel okul, hogy kilenczven éves atyja zavart elméjű volt, port kezdett, amelyben a végrende­let félretételét, illetőleg érvénytelenítését kérte. Azt is állította egyúttal, hogy atyja halála után nem egészen híven írták össze a hagyatékát, mert körülbelül egy milliónyi értékpapírnak nyoma sincs a leltárban. Az örökösül rendelt Kasselik Jenő azzal védte magát, hogy az értékpapírokat ajándékba kapta, az pedig valótlan állítás, mintha atyjára, aki teljesen egészséges volt, ő bármi befolyást is gyakorolt volna végrendeletének ké­szítésekor. Csaknem egy évtizedig folyt pörösködés után a budapesti törvényszék semmisnek mondva a kitaga­dást, megállapította Kasselik Eugéniának a köteles rész­hez való jogát és 1.563,000 frtot véve hagyatéki va­gyonnak, a fitestvért arra kötelezte, hogy fizessen ki abból húgának 390,000 frtot és még a per kezdetétől számított kamatokban körülbelül 250,000 frtot. Most foglalkozott e perrel a kir. tábla, mely csak annyit változtatott az elsőbíróság ítéletén, hogy Kasselik Jenő még 17,703 forint perköltségeket is tartozik fizetni testvérének.­­ Gyanús 67 forint. Krizsán Jánosné jómódú földműves asszony a múlt évben Jász-Felső-Szt.-György­­ről a fővárosba jött, a­hol régi ismerősénél, Deutsch Vilmosnál szállt meg. A házigazda másnap azzal gyanú­sította vendégét, hogy tőle 67 frtot lopott s mert any­­nyit találtak is Krizsánnénál, a nélkül, hogy a pénznek halszerzését bizonyítani tudta volna, elfogták. A buda­pesti törvényszék a bajba került asszonyt bűnösnek találta és félévi börtönre ítélte, úgy intézkedvén egyúttal, r­egény-csarnok. Lemondás. — Regény. — Irta: Marcel Prévost. (Fordította: Balogh Arthur.) HARMADIK RÉSZ. (Folytatás.) (30) Még az nap este Lipcsébe érkezett, elment egy Faust-előadásra és már jobban meg lévén barát­kozva a nyelvvel, kezdette azt a különös örömet élvezni, melyet a választékos szellemű utasnak az idegen helyen való tartózkodás nyújt: saját szemé­lyiségének bizonyos megújítását, mikor az ember leveti magáról a régi énjét, melyet otthon olyan sokáig hurczolt s melytől kifáradt már... Az elő­adásnak úgy tiz óra felé lett vége; egy darabig még a néptelenedő utczákon kóborolt, aztán vissza­tért a fogadóba. Egy este Prágában, a­mint a cseh színház­ból jött ki, egy igen fiatal, különös, elég csinos nőt érintett meg véletlenül könyökével; annak a nőnek szőke haja, fehér és rózsaszínű arcza volt s angol utiruhát viselt. Móricz németül kért bocsánatot; az utiruhás nő azonban elég jó hanghordozással fran­­cziául felelt: »Mit sem tesz, uram.« Egyedül volt; ismeretséget kötöttek, aztán elmentek egy csésze csokoládéra a Königstrasse egyik kávéházába. Mó­ricz egész a szálloda kapujáig kisérte haza a nőt s engedelmet kért tőle, hogy másnap is láthassa. Ma este vidámabb hangulatban tért haza: úgy tet­szett neki, hogy megboszulja magát a sorson; örült annak, hogy szelíden megcsalhatja azokat, a­kik szeretik őt. Ok milyen titokzatosak és zavarral teljesek is emberi szíveink, még a legőszintébbek is! Minden nap találkoztak s együtt hagyták el Prágát. Útitársnője elbeszélt neki egy történetet, mely talán igaz is volt, hogy elvált asszony, egye­dül él most s egyedül utazik. Móricz bizonytalan szépelgésekkel állt elő, melyekre a nő mosolyogva felelt, mit sem ígérve, mit se utasítva vissza. Együtt érkeztek Nürnbergbe. Móricz határozatlanul kérdé: »Hogy szállunk meg?« A nő zavar nélkül felelte: »Rendeljen egy két szobás lakást Artoy úr és neje számára.« »Ez az orvosság? a feledés?« kérdé a fiatal­ember abban a könnyű lázban, melybe ez a kaland vetette . . . Simpson Mand­ade, csábitó teremtés volt, édes és jókedvű, kiművelve ízlése és bizonyára a más alkalommal ily útitársnői minőségében szer­zett tapasztalatai által. Az elég hosszú böjt után most jobban tudta élvezni Móricz a csókok e for­rását, melyet az után talált. »Ez az orvosság? a feledés »? gondolta, a­mig az étteremben szemközt ülve nézte őt, a­mig szabadjára csapongó csevegé­sét hallgatta. »A véletlen által szült szerelem, a tobzódás az orvosok által ajánlott szer az érzelgős betegség ellen.« De lassan kint az önmegvetés annyira elfogta Móriczot, hogy egész napját az töltötte be, csak a szenvedély perczeiben volt nyugta. Most ugyanoly heves vágygyal kívánta a magányt, a­mint gyűlölte előbb. Legyőzhetlen félénkség, a tehetetlenség saját életének irányításában megakadályozták, hogy vala­mire elhatározza magát, így hát Maud határozott. Mikor egy este visszatért a szállodába, a­hol egye­dül hagyta őt, a szobákat üresen találta. Elutazott, elvive magával a holmiját. Az egyik asztalon levél feküdt, a borítékot felnyitva ezeket olvasta: »Barátom, ön szenved s én terhére vagyok. Tehát elmegyek. Nem kívántam volna semmi mást, csak hogy önt szerethessem .. . De mit­ hisz ter­hére vagyok. Ne keressen, ne írjon utánam. Fe­ledjen el... Aland.“ Móricz egy darabig kezében tartva nézegette a levelet. Maga se tudta, hogy elszomorítja-e vagy kielégíti ez a távozás. És folytatta útját olyan vonalakon át, melye­ket elfeled, városokon át, melyeket nem látva hagy el, s a múzeumokon át, melyeket közönyösen futott keresztül, így járja meg Ulmot, Stuttgartot, Ludwigsburgot Mit látott az egész Németország­ból? Semmit. Csak helyet változtatott egy folyton nehezebbé váló betegséggel. Folyton súlyosabbá válik ez, s agóniában végződik: azon a ponton van, midőn a haldokló elveszti eszméletét, midőn csak határozatlan suttogásokként hallja a körülötte levők szavait. Móricz már egész közel van hazájához; a Rajna melletti síkságokon röpül át, melyeket a két nép váltogatva birt. De mint a hazatértében egy eltévedt golyótól megsebzett galambnak is csak annyi ereje van, hogy félig tört szárnyakkal* FŐVÁROSI LAPOK 1895. junius 29. Szombat, hogy Deutsch a lefoglalt 67 forintot megkapja. De utóbb más oldalra fordult a pör sorsa, mert Fried Vilmos dr. felebbezésére nemcsak a kir. tábla, de ma a kúria is felmentette Krizsánnét a lopás vádja alól, a­ki most nemcsak a szabadságát, de a tőle elvett pénzt is vissza­kapja. SPORT 4- A „Hunnia Magyar Bicycle Club“ június hó 29-én társas kirándulást rendez Verőczére. Indulás a Nérey kávéháztól reggel 6 órakor Verőczére és délután 2­2 órakor Dunakeszre. Vendégeket sportszerű ruhában szívesen látnak.­­ A budapesti nemzeti torna­egylet a vallás- és közoktatásügyi miniszter felhívására középiskolai tanárok számára­­. évi augusztus 1-től szeptember 15-ig rendkí­vüli tornatanítóképző tanfolyamot rendez. E tanfolyam­ban részt vehet minden középiskolai tanár, ki 35-ik élet­évét még nem töltötte be, egészségét orvosi bizonyit­­ványnyal igazolja, a tornászaiban már gyakorlattal bír s ezt igazolni is képes. E tanfolyamra 1. évi július hó 15-ig lehet írásban jelentkezni a vallás- és közoktatás­­ügyi minisztériumnál. + A magyar turista-egyesület julius havi társas­estélyét julius 2 án esti 8 órakor tartja meg a „Politikus szatócsához szimzett kertivendéglőben. Az estén hölgyek is részt vesznek s azon vendégeket szívesen látnak. 4- A lembergi versenyek. A lembergi lóverseny­­meeting első napjának (június 27.) eredménye követ­kező volt: I. Asszonyságok dija. Tiszteletdij és 50 arany. Távolság 1600 méter. Schindler L. 5 éves sga k. Greschen 1 hosszal könnyen 1-ső; Geist G. 3 éves sga m. Tajték 2-dik; fél hosszal Fred 3-dik; aztán Extra, La Marquise, Volosca, Tirwit. Tot.: 5 : 11. II. Count A 1 f r. Potocki Memorial Sta­kes. 1500 korona. 2 éveseknek. Távolság 1200 méter. Gr. Tarnowski J. p. k. P o g o d a fél hosszal könnyen 1­ ső, ugyanannak sp. m. Zawadyjaka 2 dik. III. Osztrák Jockey­­Club dija. 2000 korona 3 éves kanczáknak. 1600 méter. Postruski lovag 3 éves pk. Zazula 4 hosszal tetszés szerint 1-ső; gr. Siemiewski L. 3 éves sga k. Myown 2-dik, fél hosszal hátrább Burza 3 ik, aztán Hugón, Perhaps. Totaliza­tor.: 5:11. IV. Pnedswit-verseny. (Eladó v.) 1200 és 1100 méter. Schindler L. 4 éves sga m. Pirat tetszés szerint 4 hosszal 1­ ső: Scazighino­lov. 3 éves p. m. Gyerkőcz 2 dik; 2 hosszal. Avalina 3-dik; hátul Pórusa. Totalizator: 5, 7. Győztesre nem volt ajánlat. Y. II. osztályú á 11 a m d­i­j. 4000 korona. Tá­volság 2400 méter. Gróf Tarnowski J. 4 éves pk. Szlawiczianka 5 hoszszal igen könnyen első; ugyanennek 5 éves pk. Telimena második; gr. Potoczki 0. 4 é. sga k. Lito 20 h. harmadik; hátul Arowschild. Tot. 5: 6. VI. Koltowi akadályverseny. 1000 korona. Távolság 3200 méter. Scazighino lovag 4 éves sga m. Diimon küzdelem után fej hoszszal első. Michelstetter százados 5 éves iga­z. Ritter Pazman második, két h. Kwestarz harmadik, aztán Matador, Schönau, Mucha, Mikado, Grúzián Princess, Present és Iván. Tot. 5: 7.

Next