Fővárosi Lapok 1895. december (330-359. szám)
1895-12-19 / 348. szám
3318 alig tudta okát adni a bajnak, s ezeket a tőzsdék érzékenysége megsínyli ugyan, de csakhamar ki is heveri. A politikai szemhatár ma sem korúsabb, mint a keleti kérdés óta rendesen; semmiféle aggasztóbb jelenségek nem tűntek fel a pénzvilágot mozgató erők működésében, és a novemberi krach két nap óta újra felütötte fejét nem ugyan egész Európára kiterjedőleg, de Magyarországon és amit előbb kellett volna mondanunk, természetesen Ausztriában annál ijesztőbben. Mert bármennyire hangoztassuk is a budapesti tőzsde függetlenségét, önállóságát, ha Bécs bomlani kezd, mi vagyunk az elsők, akik itt sem maradunk el tőle. Hol fog végződni a két nap óta tartó válság, most még nem tudjuk. Ma még teljes erővel pusztított a tőzsdén s nemcsak az üzérkedésre szánt papírokat támadta meg, hanem a legszolidabb értékeinkre is rávetette rémületes karmait. A tőzsdén a legnagyobb fejetlenség uralkodik. Kétségbeesett emberek ődöngenek a folyosókon és a nagyteremben s reménytelenül várják, mit hoz a következő perez. Kínálat, kínálat mindenütt és mindenben. A legcsekélyebb kereslet sincs sehol. Az árfolyamok, mintha megbomlottak volna, úgy rohannak lefelé a mélybe. A bankok egyre másra dobják papírjaikat a piaczra, mert a közeledő mérlegeket nem akarják elértéktelenedett papírokkal rosszabbítani. S a kontremine még segít a lefelé rohanó árfolyamoknak s minden eszközzel szorítja azokat lejebb lejebb. Fizetésképtelenné eddig csak Hirsch Bernát ügynök lett, ez sem nagy összegig, de nagyon valószínű, hogy holnap nagyobb veszteségek következményeit sem lehet már eltitkolni. A krach terjedelméről legjobban az egyes értékek három napi árfolyam különbözete nyújthat képet. különb. 3 nap alatt zárul ma este Osztrák hitel darabonként 26 frt 25 kr 352 frt 50 kr Magyar hitel „ 35 n B 392 „ — „ Államvasut „ 31 „ 25 „ 343 „ ——■ „ Rimamurányi „ 23 „ 50 „ 223 , 50 , Villamos „ 30 „ — „ 258 „ — „ Az árfolyamok tehát a fekete szombat kurzusainál is jóval lejebb buktak. S ez ideig még semmi remény sincs a gyors változásra. Bécsből mindegyre a legrosszabb hírek érkeznek, sőt az Anglia és az északamerikai Unió között kezdődő összeütközés a ma esti zárlatnál már a berlini tőzsdén is éreztette befolyását. BELFÖLD. Magyarországi udvari marsall. Ő Felsége e hó 13-án kelt elhatározással nagyapponyi gróf Apponyi Lajost magyarországi udvari marsallá nevezte ki és neki díjmentesen a titkos tanácsosi méltóságot adományozta. Az udvari marsall a közös udvari kísérethez tartozik és a cs. és kir. apostoli felségének udvari marsallja Magyarországon a czímet viseli. Az udvari marsall a Budapesten tartandó udvari ünnepélyeknél, ünnepélyes fogadtatásoknál és szertartásoknál az exekutív szertartási szolgálatot vezeti és képviseli az első főudvarmestert az esetre, ha ez ő felségével nem időznek Budapesten. Fejérváry a királynál. A király Fejérváry báró honvédelmi minisztert, ki tegnap Bécsbe érkezett, ma kihallgatáson fogadta. Képviselői beszámolók: Vasárnap tartotta meg Nagy Sándor a meggyasszói kerület országgyűlési képviselője kerületének alsó részében Tisza-Luczon beszámolóját. A kerület választói, élükön díszes bandériummal már a község határánál hosszú kocsisorral várták képviselőjüket és lelkes éljenzéssel fogadták. A megjelent választók nevében Onda József, Tisza-Lucz birája tartott lelkes üdvözlő beszédet, amely után zeneszó kíséretében a községházához mentek, ahol Nagy Sándor megtartotta beszámolóját, amelyet az egybegyült választók nagy tetszéssel és lelkesedéssel fogadtak. Ennek befejeztével Palomby Gábor községi jegyző és Pozsgay József sajóhidvégi lakos mondottak köszönetet és tolmácsolták a választóknak képviselőjük iránti osztatlan bizalmát és ragaszkodását. Pázmándy Dénes országgyűlési képviselő e hónap 22-én Zalaegerszegen beszámolót tart. A katholikus autonómia. A katholikus autonómia ügyét a kultuszminisztériumban Wlassics Gyula miniszter rendeletére sürgős tárgyalás alá vették. A tárgyalás folyamán — mint a Pester Correspondent értesült — a következő szempontok irányadók: a minisztérium a legmagasabb felebbezési fórumnak minősíttessék és részére biztosítandó nemcsak a felügyelet, hanem a helyes irányítás joga is. A képviselőház igazságügyi bizottsága Teleszky István elnöklete alatt ma folytatta az új bűnvádi eljárásról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A mai ülésén a 145—168. paragrafusokat tárgyalták s foglalkoztak több kisebb-nagyobb módosításokkal. Az országos valutabizottság Széll Kálmán elnöklete alatt ma délelőtt 11 órakor a pénzügyminisztériumban ülést tartott, melyen tudomásul vette a valutarendezési czélokra beszerzett aranykészletekről előterjesztett kimutatást és rendben találta az osztrák-magyar banknál a törvény értelmében elhelyezett aranykészletekről felmutatott elismervényeket, végül intézkedett az iránt, hogy a banknál elhelyezendő további aranyösszegek a bizottsági zár alatt levő készletből kivétessenek. Uj Francillon. — A »Fővárosi Lapok” eredeti tárczája — írta: Hegyi Jenő. Mikor Samu báró özvegye a legnagyobb diszkréczió mellett elmondta barátnőjének, hogy férjét megint együtt látták Dórával azzal a félelmetes múltú színésznővel, a filigrán asszonyka egész testében összerázkódott, azután végig simogatta rózsás ujjaival hajfürtjeit, a legnagyobb nyugalom hangján oda szólott az özvegyhez: — Köszönöm kedvesem, hogy olyan őszinte voltál hozzám. Megfogadom tanácsodat és elválok ettől az embertől. Még egyszer köszönöm, hogy felvilágosítottál. Az utolsó szavakat már nehezére esett kimondania. Egészen az ajtóig kisérte barátnőjét s ott még egyszer köszönetet mondott neki. Ezért Samu báróné erősen megszorította a kezét s egy éles pillantással jelezte, hogy meg van vele elégedve, csak tovább is ilyen határozottan. Az özvegy kocsija már messze robogott és a filigrán asszonyka még mindig ott állott az ajtó mellett. Oda támaszkodott a nagy álló óra talapzatához s egy könyet morzsolt szempillái alatt. Egy könyet azért az emberért, aki mást szeret. Vissza vonult szobájába s ott még egyszer emlékébe idézte azt a vádat, ami férjét terheli. Mikor azután nem talált a vád ellen egyetlenenyhítő körülményt sem, hangosan felkaczagott. — Ostoba, balga vagyok! Hát miért is keresek én mentséget az ő számára? Ő megcsalt engem, mert nem szeret s az utóvégre nem csak az ő bűne, hanem az enyém is. Hát miért is szeretne ő engem, mikor én sem szeretem őt? De az ő bűne a nagyobb, mert férj és feleség vagyunk a világ előtt s tartozott volna irányomban annyi tisztelettel, hogy nem dob oda a pletyka piaczra gúnytárgynak. Es pedig ezt előre tudhatattam volna s én ostoba vártam, mig a világ szája mondja a szemembe, hogy férjed nem szeret. Ostoba, nagyon ostoba voltam, hogy ehhez az emberhez hű tudtam maradni és hogy most nem az ő szemébe mondja a világ szája: feleséged nem szeret, mást szeret, azt szereti, akivel megcsalt!* Ott állott a férje előtt Egy vonása sem árulta el, hogy nagy jelenetre készül. Csak mikor férje a kis dolgozó asztal mellől felpillantott, csak akkor remegtek meg orrszimpái. A hideg közönyösség azonban mégis leritt arczáról. Hátravetette szép fejét és elég határozottan szólt a báróhoz: — Egy őszinte vallomást óhajtanék tenni ön előtt. Nem tartok hosszú bevezetést, hanem egyszerűen azon kezdtem, hogy önt soha sem szerettem, most se szeretem és nem is fogom szeretni soha. Mikor kezét nyújtá, hogy Keresztély bárónévá tegyen, ráállottam s ha jól emlékezem ezen a napon mondtam, hogy szeretem. Ne higyje el amit akkor mondtam, hanem higyje el azt, amit most mondok. Báró én színleltem, hogy szeretem, mert én önt mindig gyűlöltem. Gyűlölöm most is s miután a színlelést már meguntam s nincs kedvem többé a színésznőt játszani, válni akarok. Hogy ne akadjon meg elhatározásomon s hogy ne találjon ellenvetést, hallja meg saját magamtól, hogy én önt megcsaltam. Hogy kivel csaltam meg, azt ne kutassa, valamint én sem kutatom, hogy ön kinél keresi a szórakozásokat. — Most pedig azt hiszem saját beismerésem elég ok a válásra s abban sem tévedek, ha azt állítom, hogy a válás önre nézve épen olyan kellemes lesz, mint reám nézve. A báró épen olyan nyugodtan hallgatta végig a vallomást, mint a milyen nyugodtan azt az a csodálatos asszony elmondta. Az egész vallomás alatt egykedvűen babrált az óralánczán fityegő zsuzsákkal s mikor az utolsó szó is elhangzott, félig boszosan, félig gúnyosan oda fordult a bárónéhoz: A komédiáknak és a tréfáknak csak a színházban vagyok barátja. De ott is csak akkor, ha az előadó átérzi a szerepét. Mondhatom, kegyed ügyes jelenetet rögtönzött, a szerepét is jól betanulta, de azért nem tudta elhitetni velem amit mondott. Legfölebb csak annyit hihetek el vallomásából, hogy nem szeret, soha se szeretett, és hogy válni szeretne. De azt, hogy megcsalt, aztnem hiszem el s miután teljesen meg vagyok győződve, hogy ha nem is szeretett, de azért hű maradt hozzám, részemről nem találok okot a válásra. Őrültséget követnék el, ha egy becsületes asszonyt eldobnék magamtól. A szép asszonyt olyan készen találták ezek a szavak, mint minden szép asszonyt, akinek még akkor sem hiszik el amit mond, ha nem az igazat mondja. Nem is várta be, hogy a báró tovább folytassa ebben a határozott tónusban, mert a szavába vágott: — Ön úgy látszik, báró, nem hiszi, hogy megcsaltam és bizonyítékokat kíván. Azt kívánja, hogy én Keresztely bárónő bizonyítsam be Keresztély báró előtt, hogy megcsaltam. Ám legyen, én erre is vállalkozom, csak azután ne tartson megint rossz színésznőnek. íme hallgasson meg tehát hűtlenségemből egy néhány diszkrét részletet. Hogy kivel csaltam meg, azt hiszem nem tartozik szorosan a bizonyítékokhoz. Ám ha kívánja, a nevét is megmondom és miután látom, hogy máris az ökleit szorongatja, hogy ezt az embert legelső találkozásakor leüsse, megmondom a nevét is: Fertői főhadnagy. Ezt az embert szeretem és azért nem szerethetem önt. Hiszen ha a minapában, mi- FŐTÁROSI LAPOK 1895. deczember 19 Csütörtök. NAPRÓL DISTAPRA Négyezer koldus. Vágó Pál terve, a díszfelvonulás volt -e alapja annak az eszmének, amelynek megvalósításán egy zseniális ész munkálkodott két hónap óta. A siker reménye nélkül máig, de ma, hirtelen lendült az ügy, sőt eljutott a befejezésig. A zseniális ész zseniális eszméje ez: »Alapíttassék részvénytársaság díszfelvonulásra, amelyben négyezer koldus vesz részt. A négyezer koldus naponként és egyenként összekoldul 2 frtot, vagyis összesen 8000 frtot. A kiállítás 180 napig tart. Ha 8000 frtot ’180-al sokszorozzuk, az eredmény ez lesz: 8000X180@1. 440.000 frt. Négyezer koldus beszerzése alig kerül 8—10000 frtba. Ellátásuk éppen semmibe, mert hisz Bischitz Dávidné, továbbá a Dorottya-egyesület kötelessége, hogy gondoskodjanak a szegények ellátásáról. Az arány tehát ez volna: 1.440,000 frtos bevétellel szemben állana, mondjuk 10,000 frt kiadás. A tiszta nyereség tehát 1.430.000 frt. Annyira józan a terv, annyira reális a vállalat, hogy a részvényesek tömegesen jelentkeztek. A részvénytársaság tehát megalakulhatott volna, ha, amire a vállalat tervezve van, a négyezer koldust megszerezhették volna. Hasztalan táviratoztak az ország minden tájára, hasztalan ígértek fix fizetést a jelentkezőknek: máig nem szerezhettek 317 koldusnál többet. A zseniális alapító már-már elejtette tervét. A véletlen vezette ma a tőzsde épülete elé déli 12 órakor. Siránkozást, panaszt hallott. A tőzsdén beütött a krach. Négyezer gazdag ember emelkedett koldussá egy óra alatt. A zseniális díszfelvonulás tervezője mosolygott: vállalata meg volt alapítva. ae. A világbéke. Béke-szövetség! Oh, mi dicső, szent eszme a béke! Föl, föl a szent czélért folyjon az újkori harca! A bécsi magyarfalók. Mind, a ki ellensége magyarnak, ütne zsidót is. — Hallod-e, ezt magyarom? Kik gyűlölik zsidóid?! Fekete karácsony. Kérdi a pap: ha fehér vagy fekete lesz a karácsony?— Ott hol hajtogat ő, ott biz 'a fekete lesz.