Fővárosi Lapok 1895. december (330-359. szám)

1895-12-19 / 348. szám

3318 alig tudta okát adni a bajnak, s ezeket a tőzsdék érzékenysége megsínyli ugyan, de csakhamar ki is heveri. A politikai szemhatár ma sem korúsabb, mint a keleti kérdés óta rendesen; semmiféle aggasztóbb jelenségek­ nem tűntek fel a pénzvilágot mozgató erők működésében, é­s a novemberi krach két nap óta újra felütötte fejét nem ugyan egész Európára kiterjedőleg, de Magyarországon és amit előbb kel­lett volna mondanunk, természetesen Ausztriában annál ijesztőbben. Mert bármennyire hangoztassuk is a budapesti tőzsde függetlenségét, önállóságát, ha Bécs bomlani kezd, mi vagyunk az elsők, a­kik itt sem maradunk el tőle. Hol fog végződni a két nap óta tartó válság, most még nem tudjuk. Ma még teljes erővel pusztított a tőzsdén s nemcsak az üzérkedésre szánt papírokat támadta meg, hanem a legszolidabb értékeinkre is rávetette rémületes karmait. A tőzsdén a legnagyobb fejetlenség uralko­dik. Kétségbeesett emberek ődöngenek a folyosó­kon és a nagyteremben s reménytelenül várják, mit hoz a következő perez. Kínálat, kínálat min­denütt és mindenben. A legcsekélyebb kereslet sincs sehol. Az árfolyamok, mintha megbomlottak volna, úgy rohannak lefelé a mélybe. A bankok egyre másra dobják papírjaikat a piaczra, mert a közeledő mérlegeket nem akarják elértéktelenedett papírok­kal rosszabbítani. S a kontremine még segít a le­felé rohanó árfolyamoknak s minden eszközzel szo­rítja azokat lejebb lejebb. Fizetésképtelenné eddig csak Hirsch Ber­­nát ügynök lett, ez sem nagy összegig, de nagyon valószínű, hogy holnap nagyobb veszteségek követ­kezményeit sem lehet már eltitkolni. A krach terjedelméről legjobban az egyes ér­tékek három napi árfolyam különbözete nyújthat képet. különb. 3 nap alatt zárul ma este Osztrák hitel darabonként 26 frt 25 kr 352 frt 50 kr Magyar hitel „ 35 n B 392 „ — „ Államvasut „ 31 „ 25 „ 343 „ ——■ „ Rimamurányi „ 23 „ 50 „ 223 , 50 , Villamos „ 30 „ — „ 258 „ — „ Az árfolyamok tehát a fekete szombat kurzu­sainál is jóval lejebb buktak. S ez ideig még semmi remény sincs a gyors változásra. Bécsből mind­egyre a legrosszabb hírek érkeznek, sőt az Anglia és az északamerikai Unió között kezdődő összeüt­közés a ma esti zárlatnál már a berlini tőzsdén is éreztette befolyását. BELFÖLD. Magyarországi udvari marsall. Ő Felsége e hó 13-án kelt elhatározással nagyapponyi gróf A­p­p­o­n­y­i Lajost magyarországi udvari marsallá nevezte ki és neki díjmentesen a tit­kos tanácsosi méltóságot adományozta. Az udvari marsall a közös udvari kísérethez tartozik és a cs. és kir. apostoli felségének udvari marsallja Ma­gyarországon a czímet viseli. Az udvari marsall a Budapesten tartandó udvari ünnepélyeknél, ünne­pélyes fogadtatásoknál és szertartásoknál az exeku­tív szertartási szolgálatot vezeti és képviseli az első főudvarmestert az esetre, ha ez ő felségével nem időznek Budapesten. Fejérváry a királynál. A király Fej­érv­ár­y báró honvédelmi minisztert, ki tegnap Bécsbe ér­kezett, ma kihallgatáson fogadta. Képviselői beszámolók: Vasárnap tartotta meg Nagy Sándor a meggyasszói kerület országgyűlési képviselője kerületének alsó részében Tisza-Luczon beszámolóját. A kerület választói, élükön díszes bandériummal már a község határánál hosszú kocsisorral várták képviselőjü­ket és lelkes éljenzéssel fogadták. A megjelent válasz­tók nevében Onda József, Tisza-Lucz birája tartott lel­kes üdvözlő beszédet, a­mely után zeneszó kíséretében a községházához mentek, a­hol Nagy Sándor megtartotta beszámolóját, a­melyet az egybegyült választók nagy tetszéssel és lelkesedéssel fogadtak. Ennek befejeztével P­alom­by Gábor községi jegyző és Pozsgay József sajó­hidvégi lakos mondottak köszönetet és tolmácsolták a választóknak képviselőjük iránti osztatlan bizalmát és ragaszkodását. Pázmándy Dénes országgyűlési képviselő e hó­nap 22-én Zalaegerszegen beszámolót tart. A katholikus autonómia. A katholikus autonó­mia ügyét a kultuszminisztériumban Wl­a­s­s­i­c­s Gyula miniszter rendeletére sürgős tárgyalás alá vették. A tárgyalás folyamán — mint a Pester Correspondent értesült — a következő szempontok irányadók: a minisztérium a legmagasabb felebbezési fórumnak minősíttessék és ré­szére biztosítandó nemcsak a felügyelet, hanem a helyes irányítás joga is. A képviselőház igazságügyi bizottsága Teleszky István elnöklete alatt ma folytatta az új bűnvádi eljá­rásról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A mai ülésén a 145—168. paragrafusokat tárgyalták s foglalkoztak több kisebb-nagyobb módosításokkal. Az országos valuta­bizottság Széll Kálmán elnök­lete alatt ma délelőtt 11 órakor a pénzügyminisztérium­ban ülést tartott, melyen tudomásul vette a valutaren­­dezési czélokra beszerzett aranykészletekről előterjesz­tett kimutatást és rendben találta az osztrák-magyar banknál a törvény értelmében elhelyezett aranykészle­tekről felmutatott elismervényeket, végül intézkedett az iránt, hogy a banknál elhelyezendő további aranyössze­gek a bizottsági zár alatt levő készletből kivétessenek. Uj Francillon. — A »Fővárosi Lapok” eredeti tárczája — írta: Hegyi Jenő. Mikor Samu báró özvegye a legnagyobb disz­­kréczió mellett elmondta barátnőjének, hogy férjét megint együtt látták Dórával azzal a félelmetes múltú színésznővel, a filigrán asszonyka egész testé­ben összerázkódott, azután végig simogatta rózsás ujjaival hajfürtjeit, a legnagyobb nyugalom hangján oda szólott az özvegyhez: — Köszönöm kedvesem, hogy olyan őszinte voltál hozzám. Megfogadom tanácsodat és elválok ettől az embertől. Még egyszer köszönöm, hogy fel­világosítottál. Az utolsó szavakat már nehezére esett ki­mondania. Egészen az ajtóig kisérte barátnőjét s ott még egyszer köszönetet mondott neki. Ezért Samu báróné erősen megszorította a kezét s egy éles pillantással jelezte, hogy meg van vele elégedve, csak tovább is ilyen határozottan. Az özvegy kocsija már messze robogott és a filigrán asszonyka még mindig ott állott az ajtó mellett. Oda támaszkodott a nagy álló óra talap­zatához s egy könyet morzsolt szempillái alatt. Egy könyet azért az emberért, aki mást szeret. Vissza vonult szobájába s ott még egyszer emlékébe idézte azt a vádat, ami férjét terheli. Mikor azután nem talált a vád ellen egyetlen­­enyhítő körülményt sem, hangosan felkaczagott. — Ostoba, balga vagyok! Hát miért is ke­resek én mentséget az ő számára? Ő megcsalt en­gem, mert nem szeret s az utóvégre nem csak az ő bűne, hanem az enyém is. Hát miért is szeretne ő engem, mikor én sem szeretem őt? De az ő bűne a nagyobb, mert férj és feleség vagyunk a világ előtt s tartozott volna irányomban annyi tisztelet­tel, hogy nem dob oda a pletyka piaczra gúnytárgy­­nak. Es­ pedig ezt előre tudhatattam volna s én ostoba vártam, mig a világ szája mondja a sze­membe, hogy férjed nem szeret. Ostoba, nagyon ostoba voltam, hogy ehhez az emberhez hű tudtam maradni és hogy most nem az ő szemébe mondja a világ szája: feleséged nem szeret, mást szeret, azt szereti, a­kivel megcsalt!* Ott állott a férje előtt Egy vonása sem árulta el, hogy nagy jelenetre készül. Csak mikor férje a kis dolgozó asztal mellől felpillantott, csak akkor remegtek meg orrszimpái. A hideg közönyös­ség azonban mégis leritt arczáról. Hátravetette szép fejét és elég határozottan szólt a báróhoz: — Egy őszinte vallomást óhajtanék tenni ön előtt. Nem tartok hosszú bevezetést, hanem egysze­rűen azon kezdtem, hogy önt soha sem szerettem, most se szeretem és nem is fogom szeretni soha. Mikor kezét nyújtá, hogy Keresztély bárónévá te­gyen, ráállottam s ha jól emlékezem ezen a napon mondtam, hogy szeretem. Ne higyje el amit akkor mondtam, hanem higyje el azt, amit most mondok. Báró én színleltem, hogy szeretem, mert én önt mindig gyűlöltem. Gyűlölöm most is s miután a színlelést már meguntam s nincs kedvem többé a színésznőt játszani, válni akarok. Hogy ne akadjon meg elhatározásomon s hogy ne találjon ellenvetést, hallja meg saját magamtól, hogy én önt megcsal­tam. Hogy kivel csaltam meg, azt ne kutassa, va­lamint én sem kutatom, hogy ön kinél keresi a szórakozásokat. — Most pedig azt hiszem saját beismerésem elég ok a válásra s abban sem téve­dek, ha azt állítom, hogy a válás önre nézve épen olyan kellemes lesz, mint reám nézve. A báró épen olyan nyugodtan hallgatta vég­ig a vallomást, mint a milyen nyugodtan azt az a csodálatos asszony elmondta. Az egész vallomás alatt egykedvűen babrált az óralánczán fityegő zsu­­zsákkal s mikor az utolsó szó is elhangzott, félig boszosan, félig gúnyosan oda fordult a bárónéhoz: A komédiáknak és a tréfáknak csak a szín­házban vagyok barátja. De ott is csak akkor, ha az előadó átérzi a szerepét. Mondhatom, kegyed ügyes jelenetet rögtönzött, a szerepét is jól beta­nulta, de azért nem tudta elhitetni velem amit mondott. Legfölebb csak annyit hihetek el vallo­másából, hogy nem szeret, soha se szeretett, és hogy válni szeretne. De azt, hogy megcsalt, azt­­nem hiszem el s miután teljesen meg vagyok győ­ződve, hogy ha nem is szeretett, de azért hű ma­radt hozzám, részemről nem találok okot a válásra. Őrültséget követnék el, ha egy becsületes asszonyt eldobnék magamtól. A szép asszonyt olyan készen találták ezek a szavak, mint minden szép asszonyt, a­kinek még akkor sem hiszik el amit mond, ha nem az igazat mondja. Nem is várta be, hogy a báró tovább folytassa ebben a határozott tónusban, mert a sza­vába vágott: — Ön úgy látszik, báró, nem hiszi, hogy meg­csaltam és bizonyítékokat kíván. Azt kívánja, hogy én Keresztely bárónő bizonyítsam be Keresztély báró előtt, hogy megcsaltam. Ám legyen, én erre is vállalkozom, csak azután ne tartson megint rossz színésznőnek. íme hallgasson meg tehát hűt­lenségemből egy néhány diszkrét részletet. Hogy kivel csaltam meg, azt hiszem nem tartozik szorosan a bizonyítékokhoz. Ám ha kívánja, a nevét is megmondom és miután látom, hogy már­is az ökleit szorongatja, hogy ezt az embert leg­első találkozásakor leüsse, megmondom a nevét is: Fertői főhadnagy. Ezt az embert szeretem és azért nem szerethetem önt. Hiszen ha a minapában, mi- FŐTÁROSI LAPOK 1895. deczember 19 Csütörtök. NAPRÓL DISTAPRA Négyezer koldus. Vágó Pál terve, a díszfelvonulás volt -e alapja annak az eszmének, a­melynek megvalósí­tásán egy zseniális ész munkálkodott két hónap óta. A siker reménye nélkül máig, de ma, hirte­len lendült az ügy, sőt eljutott a befejezésig. A zseniális ész zseniális eszméje ez: »Alapíttassék részvénytársaság díszfelvonu­­lásra, a­melyben négyezer koldus vesz részt. A négyezer koldus naponként és egyenként összekol­dul 2 frtot, vagyis összesen 8000 frtot. A kiállítás 180 napig tart. Ha 8000 frtot ’180-al sokszorozzuk, az eredmény ez lesz: 8000X180@1. 440.000 frt. Négyezer koldus beszerzése alig kerül 8—10000 frtba. Ellátásuk éppen semmibe, mert hisz Bischitz Dávidné, továbbá a Dorottya-egyesület kötelessége, hogy gondoskodjanak a szegények ellátásáról. Az arány tehát ez volna: 1.440,000 frtos bevétellel szemben állana, mondjuk 10,000 frt kiadás. A tiszta nyereség tehát 1.430.000 frt. Annyira józan a terv, annyira reális a vál­lalat, hogy a részvényesek tömegesen jelentkeztek. A részvénytársaság tehát megalakulhatott volna, ha, a­mire a vállalat tervezve van, a négyezer koldust megszerezhették volna. Hasztalan távira­toztak az ország minden tájára, hasztalan ígértek fix fizetést a jelentkezőknek: máig nem szerezhettek 317 koldusnál többet. A zseniális alapító már-már elejtette tervét. A véletlen vezette ma a tőzsde épülete elé déli 12 órakor. Siránkozást, panaszt hallott. A tőzsdén beütött a krach. Négyezer gazdag ember emelke­dett koldussá egy óra alatt. A zseniális díszfelvo­nulás tervezője mosolygott: vállalata meg volt alapítva. ae. A világbéke. Béke-szövetség! Oh, mi dicső, szent eszme a béke! Föl, föl a szent czélért folyjon az újkori harca! A bécsi magyarfalók. Mind, a ki ellensége magyarnak, ütne zsidót is. — Hallod-e, ezt magyarom? Kik gyűlölik zsidóid?! Fekete karácsony. Kérdi a pap: ha fehér vagy fekete lesz a karácsony?—­ Ott hol hajtogat ő, ott biz 'a fekete lesz.

Next