Fővárosi Lapok 1896. május (120-149. szám)
1896-05-01 / 120. szám
1896. május 1. Péntek. fővárosi lapok. Május 2. A millenniumi ünnepség zsivajába kiáltom intő szózataimat. A szózatok közül az első: Siessünk a borbélyhoz. A borbélyok ipartestülete, ez az érdemes és tisztes testület, a mely haragos ellensége azoknak a házi uraknak, a kik emelik a lakbért, üdvös határozattal lép a közönség elé. A borbélyozás, május hava 2-ik napjától megdrágul. Borotválkozás alulról fölfelé 20 krajczár, hajnyirás kopaszoknak 50 krajczár, parókásoknak 1 frt 20 kr. Magyarok! Borotválkozzatok, nyilatkozzatok meg holnap, május 1-én a régi árakon. Azután sztrájkoljatok. Második szózat. Föl, az omnibuszokra! A társaskocsi vállalat szintén megünnepli a millenniumot. Május 2-án lelkes döczögéssel indítják útnak a társaskocsikat fölemelt ülőhelyekkel és drágított állóhelyekkel. Holnap még az öreg tarifa érvényes. Használjuk a jó alkalmat. Társaskocsizzunk mindnyájan. Holnapután járjunk gyalog. Harmadik szózat. Igyunk kávét! A kávésok ipartestülete, a millennium örömére, 1 krajczárral emelték a tiszta és a tejjel vegyített kávé árát. Május 1-én még ihatunk kávét eredeti áron. Aki szereti a hazáját, az igyék holnap kávét, a mennyit a gyomra elbír. Május 2-án ne igyék senki! Negyedik százat. Temetkezzünk! A halál ára május 1-étől megkétszereződik. A temetkezési vállalatok ringje ötven százalékkal emelte a koporsó díszt. A veteránok zenekara 25 százalékkal emelte Mozart gyászindulóját. Aki nyugodtan akar meghalni rendes áron, az — temetkezzék el holnap. ___________ ne. Az udvar Budapesten. Budapest, április 30. Együtt van ma reggel óta a felséges királyi pár Budapesten. Rég ideje nem üdvözölhettük egyszerre a királyt és királynét a budai várpalotában, most eljöttek a nemzet ünnepére, hogy magyar népükkel együtt örüljenek és ünnepeljenek. A felséges asszony ma reggel érkezett meg Budapestre; a király itt tartózkodásának első napjában is már államügyekkel foglalkozott, kihallgatásokat adott. Tudósítóink az udvar budapesti tartózkodásáról a következőt jelentik: A királyné megérkezése. Aki áldott szívvel fogta nehéz bajában pártját a magyarnak, jóra fordította szomorú sorsunkat: az ország első asszonya ma ismét eljött Budapestre, hogy örömünkben is osztozzék velünk. Erzsébet királyasszony ma reggel 8 óra 45 perckor érkezett meg Triesztből a déli vasút külön vonatán a fővárosba. A vonatot Blauer főfelügyelő vezette. A királyné kíséretében voltak Száray grófné udvarhölgy, Berzeviczy tábornok első főlovászmester és Feyvalik őrnagy, udvarmester. A királyné fogadására megjelent a királyis, aki nyitott udvari kocsin jött Bolfrass főhadsegéd kíséretében. A király néhány perccel a vonat megérkezése előtt jött a pályaházba, ahol Rudnay Béla főkapitány és Brahm lovag üzletvezető igazgató várták a királynét. A király megszólította Rudnay Béla főkapitányt és a közel álló Gyalokay rendőrtanácsosra mutatva azt kérdezte tőle, hogy ez-e a rendőrség új egyenruhája? Rudnay igenlő feleletére azt kérdezte továbbá a király, hogy a legénység megkapta-e szintén az új egyenruhát. Rudnay erre is igennel válaszolt. Mikor megérkezett a királyné vonala, a király a felséges asszony elé ment és melegen üdvözölte őt. A királyné, aki igen jó színben van, mosolyogva fogadta a körülálló urak tiszteletteljes üdvözlését. Mután Rudnay főkapitánynyal néhány barátságos szót váltott és fogadta Brahm lovag, a déli vasút igazgatójának üdvözlését, a várótermett keresztül a kijáráshoz ment. Ott nyitott kocsin a pályaház körül összegyűlt több ezer főnyi közönség lelkes éljenzése közt felhajtatott a királyi palotába. Itt az udvari személyzet fogadta. A királyasszony néhány nyájas szót váltott az udvari urakkal, azután visszavonult belső lakosztályába. A rend fentartására kivonult két szakasz gyalog- és egy szakasz lovasrendőr Gyalokay rendőrtanácsos vezetése alatt, kinek Hübner és Feyler rendőrtisztviselők segédkeztek. A király itthon. A király ma reggel már négy órakor fölkelt. Reggeli után sétát tett a várkertnek az úgynevezett kincses kamara melletti részén. Hét órakor a bécsi gyorsvonattal egy udvari futár érkezett fontos okiratokkal; a király azonnal fogadta. Reggel kilencz óra felé ő felsége a nyugati pályaudvarhoz hajtatott, a királyné fogadtatására; ő felségeik aztán együtt tértek vissza a várpalotába. Ezután a király az egész délelőttöt dolgozó szobájában töltötte. Tizenegy órakor fogadta Bánffy Dezső báró miniszterelnököt, azután Jósika báró,, Perczel, Wlassics és Darányi minisztereket; tizenkettőkor Fejérváry báró honvédelmi miniszter és Gromon Dezső államtitkár voltak a királynál kihallgatáson. A hétfői kihallgatásra már is sokan jelentkeztek; egyebek közt Hieronymi Károly és Lukács Béla volt miniszterek, azután néhány katonai méltóság, akik májusi előléptetéseiket jöttek megköszönni. Ma déli 12 órától holnap déli 12 óráig a királyi palota előtt honvédőrség áll díszőrséget. Az őrség, melyet az első honvéd gyalogezred délczeg legényeiből állították össze, délelőtt 11 órakor indul el a kőbányai laktanyából. Az őrség a Baross-utczán, kecskeméti-utczán, Koronaherczeg-utczán, a Lánczbidon át, az Albrecht-uton felvonult a várba. Itt egy negyed órai pihenőt tartott, déli 12 órakor volt az őrségváltás nagy pompával. Az őrséget mint parancsnok Zichy Károly gróf százados és Toronyi Béla főhadnagy vezette. Ez alkalommal szerepelt először nyilvánosan a honvéd zenekar is, amely az őrséggel együtt vonult fel a várba. A zenekar nagyobbrészt magyar dalokat játszott s a közönség, amely mindenütt nagy számmal leste őket, lelkesen megéljenezte úgy a legénységet, mint a zenekart. Főherczegek Budapesten. József főherczeg ma délelőtt kihallgatást adott, melyen megjelent Forinyák lovassági tábornokon kívül több katonai méltóság. A kihallgatás után a főherczeg kilovagolt a vérmező felé, ahonnan körülbelül egy óra múlva tért vissza. Azután a főherczeg visszavonult lakosztályába és itt az első emeleti sarokszobából nézte a honvédek felvonulását. A közönség észrevette a főherczeget és lelkes éljenzéssel üdvözölte. Ferdinánd Károly főherczeg, Károly Lajos főherczeg legifjabb fia ma reggel Innsbruckból Bécsbe érkezett, hogy holnap Budapestre utazzék a millenniumi kiállítás megnyitására. — Mária Josefa főherczegnő, Ottó főherczeg neje ma délután Sopronból Bécsbe érkezik és innen szintén Budapestre utazik a kiállítás megnyitására. József Ágost főherczeg visszaérkezett a fővárosba. Ma este 8 óra 45 perckor érkezett Lajos Viktor Nem szereted úgy, mint engem? Pedig nagyon jó volt ám, mindig imádkozott,hogy a jóistenke téged visszahozzon mihozzánk. A nő rendkívüli zavarában nem tudott mit csinálni, a szabadkozásnak nem lett volna czélja és értelme, de a gyermek jelenlétében mit is mondhatott volna, hogy az éles eszü kis leány félre ne magyarázza, s a jelenet lelkében maradandó nyomokat ne hagyjon? Hirtelen karon ragadta hát a gyermeket s azt a férfitől elrántva, szigorú hangnyomatékkal mondja: — Jöjj onnan! hisz ez az úr nem... De Barát egy hirtelen tiltó kézmozdulattal megakadályozta az asszonyt, hogy megkezdett mondatát befejezhesse. Megálljon asszonyom! ne mondja ki a szót, mely ajkán lebeg, mielőtt egy kérdésemre nem válaszol. — Én meg vagyok hatva, bűvölve, átszellemülve a gyermek rendkívüli bájai által, ez eddig teljesen ismeretlen ösztön, nem, több annál, szívem, lelkem és minden érző rész, mely az emberben megnyilatkozni képes, a legnagyobb ellentmondással tiltakoznak, hogy ez angyali szeretetnek tiszta, ártatlan szívből fakadt kitörései meghazudtoltassanak. Nyíltabban nem szólhatok, de kérem, esedezem, feleljen őszintén, van-e mód, eszköz, lehetőség, hogy ez ártatlan lélekből fakadt sejtelem beteljesedhessen? Én minden tőlem telhető áldozatokra képes vagyok, hogy megtarthassam, magaménak mondhassam ezt a rám nézve fel nem becsülhető kincset, melyet a véletlen játéka birtokomba juttatott. A nő, ki eleinte zavart helyzetének súlya alatt a habozás egy bizonytalan nemével állott a férfival szemben, a lélekből fakadt mély érzésű szavak által fokozatosan felbátorodva és ösztönöztetve, lelke mélyéig megrendülni látszott s mikor Barát szavait bevégezte és a jóindulat és legőszintébb rokonszenv kifejezésével, mintegy esdeklően várta a választ, nem bírta ki a nő lelkét feszítő érzelmek viharzását, könyei kitörtek, kebléből egy fájdalmas mély sóhaj fakadt fel, melyek miatt alig volt képes rebegve mondani: Oh uram, ha tudná! — Tudom, sejtem! — szakítja félbe a gyermekre való szemutalással a férfi, aztán elszánt határozottsággal teszi utána: Mindegy! Én teljesen független vagyok, a magam ura, nem tartozom számadással senkinek. Ami volt, elmúlt, nem kérdem, nem kutatom, beérem a jelen idő alatt tapasztalt okokkal és bizonyítékokkal, ezekhez csatolom a jövőt és itt akarom új életpályámat elkezdeni. A kérdésre felelni egy rövid szóval lehet, igen vagy nem? Hogy az elhatározást könnyebbé tegyem, biztató szavak helyett arra kérem, nézzen jól szemeim közé, azok tükrében meg fogja látni azt az érzelemvilágot, mely e pillanatban lelkemben meggyökeredzett. A nő mély megilletődéssel nézett a férfi szemei közé, aztán halk bensőséggel mondja: Nekem elég amit látok, hogy minden eddigi szenvedéseimért kárpótolva legyek . . . — Csitt! — figyelmezteti Barát, a nagyon oda figyelni kezdő gyermekre mutatva. — A többit majd négyszemközt édes — — Anna, — fejezi be a nő, mintegy kitalálva a férfi befejezetlen mondatának értelmét. A kislány azonban nem bírta türelemmel a további mellőztetést és helyet szorítva magának rárakódott közéjük, hol az egyikre, hol a másikra emelve hamiskásan mosolygó égszín szemeit, melyeknek kifejezése követelni látszott, hogy hozzá is szóljanak már valamit, vele is foglalkozzanak valahára. Barát megértette a lányka követelő tekintetét, kérdőleg a gyermek anyjára nézett, mintegy várva a felhatalmazást, hogy a kisleánynak felelhessen. Anna is megértette a szemmel tett kérdést, hirtelen felkapta a gyermeket s gyöngéd szeretettel a férfi karjaiba helyezte, az igaz bensőség meghatottságával rebegve: Önnek oda merem adni, gondjaira merem birni egyetlen kincsemet, mindenemet e világon! — Papám! édes papám! — kiáltja a gyermeki szeretet legmagasztosabb kifejezésével és tenyerecskéivel a férfi arczait tapsikolva a gyermek. — Hogy tudtad kitalálni, hogy a papa? — kérdezi a gyermektől a férfival egy titkos tekintetet váltva az anya.