Fővárosi Lapok 1896. június (150-178. szám)
1896-06-01 / 150. szám
A Küldöttségek a csárnál. Moszkva, május 31. (A Fővárosi Lapok eredeti távirata.) Tegnap délután a Chodinszky-mezőn a Petrovszky-palota mellett a nép hódolatra gyűlt egybe, mely alkalommal emlékkorsókat és más adományokat osztottak szét. Amidőn a császári pár a palotából a szemben levő pavillonba hajtatott, számos jelzőléghajót eresztettek fel. Egy ágyuüteg sortüzeket adott és egy énekkar zenekiséret mellett az „Isten tartsa meg a czárt" hymnuszt adta elő. Midőn a császári pár az erkélyen mutatkozott a népnek, a nép százezrei dörgő hurrák-kiáltásokban törtek ki. A császári pár ismételt meghajlással köszönte meg az ovácziókat. Az „Isten tartsa meg a czárt és az „Életünket czárunkért“ himnuszokat többször ismételték folytonos hurrákkiáltások közt. Az ég majdnem teljesen felhőtlen volt. A hódolás befejezése után a czári pár visszatért a Fetrovszky-palotába, hol különböző moszkvai testületek küldöttségeit, köztük a német gyarmat küldöttségét, mely felíratott nyújtott át, fogadta.Ezután több száz községi elöljárót vendégeltek meg a palota előtti három sátorban. A császári pár áthaladt mind a három sátoron kegy teljesen köszöntve. A császár köszönetet mondott a községi elöljáróknak a szeretet és hűség érzelmeinek kifejezéséért. A parasztok javáért való gondoskodás ép oly közel áll az ő szivéhez, mint állott nagyatyja és felejthetetlen atyja szivéhez. Az elöljárók emlékezzenek vissza azokra a szavakra, melyeket atyja koronázása alkalmával mondott. Azt akarja, hogy e szavak mindig szilárd zsinórmértéket képezzenek a parasztokra nézve. «Adjon isten, mondá a császár, önöknek mindig egészséget és munkájuknak és jó tetteiknek sikert!» — A nemesség küldöttségének a császár köszönetet mondott, a kifejezett érzelmekért és a nemesség hű szolgálataiért. Nem kételkedik, hogy a nemesség úgy mint mindig ezentúl is támasza lesz a trónnak. Őszintén becsüli a nemességnek hasznos és önzetlen részvételét a helyi ügyekben. Tudja, hogy a földbirtokos nemesség nehéz időket él át. A nemesség meg lehet győződve, hogy szükségleteiről a császár a drága haza jólétéért való gondoskodása közepette nem fog megfeledkezni. Natália, Belgrád, május 31. (A Fővárosi Lapok eredeti távirata.) A királyné megérkezését türelmetlenül várják, mivel a miniszteri krízis megérkezte után megoldást nyer. A király míg Natália visszatér sűrűn tanácskozik a radikális és liberális pártvezérekkel, kik késznek nyilatkoztak egy Szimics kabinet támogatására. VIDEK: 00 Kromon Dezső államtitkár választókerületében. Gromon Dezső államtitkár, a sovarisovai kerület képviselője tegnap este Zomborba érkezett, honnan még az éj folyamán Palánkára utazott választókerületének meglátogatására. Az államtitkár Lehoczky Vilmos és Rohonyi Gyula orsz. képviselők társaságában utazott. Szabadkán Vojnits István főispán, Karácsony Gyula alispán és Kozma László orsz. képviselő várták az érkezőket. Zomborban az állomáson a polgármester élén a városi tanács fogadta. Szívélyes üdvözlés után fogatokon a vármegyeházára hajtattak, hol az egész társaság Vojnits főispán vendége volt. Az államtitkár Vojnits főispán, Karácsony alispán, Kozma László, Zsákó Milán, Lehoczky Vilmos országgyűlési képviselők és számos megyei előkelőség kíséretében ma hajnalban érkezett Gajdobrára. A gazdagon fellobogózott indóházban hatalmas néptömeg, lovasbandérium és beláthatatlan hosszúságú kocsisor várta az államtitkárt. A választók nevében az államtitkárt Mezey Károly pálinkás ügyvéd üdvözölte. Gajdobráról a nemrég telepített Wekerlefalva község felé hajtattak, ahol Simora Ádám üdvözölte. Hét óra volt, mikor a kocsisor Palánka határába ért. Ó-Palánka község nevében Stojakovics Milos Uj-Palánkán, Wagner Vilmos téglagyáros Német-Palánkán, Nagy Géza dr. üdvözölte az állambltárt. 11 órakor volt a palánkai kaszinó millennáris díszközgyűlése, melyen Gromon, mint dísztag és az összes vendégek megjelentek. A gyűlés után az államtitkár választókerülete összes községeinek deputáczióit fogadta, kiket az illető jegyzők vezettek. 2 órakor a kaszinó kerthelyiségeiben 400 terítékű banker volt. Éjjel fáklyásmenet volt az államtitkár tiszteletére. a Népgyülés Váczott. Váczott ma délután a függetlenségi párt népgyülést rendezett, mely a közös vámterület ellen nyilatkozott s követelte az önálló vámterület felállítását. A népgyülésen Kossuth Ferencz, Hentaller Lajos, Lakatos Miklós országgyűlési képviselők is részt vettek. A vendégképviselőket Váczott ünnepélyesen fogadták, a népgyűlésen pedig Majthényi István országgyűlési képviselő üdvözölte őket. A gyűlés szónoka Kossuth Ferencz volt, aki részletesen ismertette azokat az előnyöket, amely Magyarországot az önálló vámterület felállításával érné. Beszéde folyamán kijelentette, hogy híve az általános választási jognak de követeli, hogy választók csak azok legyenek, akik magyarul írni, olvasni tudnak. Kossuth után Hentaller és Lakatos képviselők és Kovács Ernő bankigazgató beszéltek. Este a képviselők tiszteletére 200 teritékü banker volt. 00 A tiszántúli ev. ref. egyházkerület — mint tudósítónk táviratozza — szombaton késő este befejezte közgyűlését. A filozófiai fakultás felállítása ügyében a döntő lépést később fogják megtenni. Ez az elhalasztás annyival inkább indokolt, mert Debreczen város közgyűlése is még csak ezután fogja tárgyalni a két milliós alapítvány iránt beadott indítványt. 03 A debreczeni városháza építésére kiirott árlejtés — mint levelezőnk írja — eredménytelen maradt. — Két ajánlat érkezett be, de az egyik 8,8 százalék felülfizetést kér, — a másik pedig tabula rasat kíván csinálni. Tudnillik azt ajánlja, hogy a városházát — a régi falaknak még a fundamentumai is lerontatván — 400.000 frtért egészen újonnan felépíti. A miniszterileg engedélyezett építési költség pedig csak 321.000 frt. A tanács valószinüleg uj árlejtést hirdet. A tüzesvérű bohémienne-nek se kellett több . . . szikrázó szemmel ugrott fel. — És kicsoda, micsoda ön? Apám nekem? Direktorom nekem ? Uram nekem ? Még ha az volna, sem fogadnék el parancsot senkitől . . . Nem hogy egy idegen úrtól, aki megfeledkezik magáról. Bertram úr fekete-vörös lett mérgében. — És ön megfeledkezik arról, hogy ki vagyok én? — Csak az ön példáját követem, ha úgy cselekszem, ön feledkezett meg magáról legelőbb. — Ah! Ez sok . — Én is azt mondom. Azért: elég. Parancsoltassa elő a kocsiját s hagyjon nekem békét. Unom az ön aggkori sóhajtásait. Ah! Nekem nem imponál más, csak a férfi ... Az a férfi, aki karja és lelke hatalmával imponál nekem, nem ön, nem önök, akik folyton koronáik, pénzük, egyenruhájuk fénye mögé állnak, hogy azzal vakítsanak. Mi nekem pénz, rang, czim? Mi hasznom belőle? Megélek abból, amit keresek. Tudtam nyomorogni, mikor kellett . . . fogok tudni újra, ha kell . . . Szivét s rangját egyik sem adja nekem. Nos, hát mit képzelnek magukról? . . . A vén herczeg levegő után kapkodott, szólni nem bírt a felindulástól, asztmatikus roham vett rajta erőt. S egy kerti padra rogyott, felkékülve, elzöldülve. Kifestett arcza kísértetiesen változott el a fuldoklási rohamok alatt, s szemei zavarosan tágulhat ki, meg csukódtak össze. Ilma kétségbeesetten futott segítségért. Hamarosan kocsijába emelték a herczeget s útnak indították. — Mire Bécsbe ért s ki akarták segíteni a kocsijából, halva volt, az eset nagy feltűnést keltett. Igaz okát nem tudta senki, de egy pár indiskrét újság elárulta azt, hogy Bertran herczeget Ilmánál érte a gyilkos roham. A botrány elfojtására Ilmáéknak rögtön el kelle hagyniuk a környéket, s a hivatalos dementi után a Brüsselbe küldött riporterek zárva találtak minden ajtót és ablakot, s kénytelen voltak elhinni, hogy Tarhegyiék már egy hete elutaztak valami magyarországi fürdőre. Ilmát úgyis elővette a honvágy. Magyar vidékeket kívánt látni, magyar bérczet, magyar völgyet. De olyan helyet sem kívánt, ahol megint ezerek kiváncsi szeme veszi körül, s kiválasztotta felsőmagyarország egy kis fürdőjét, a kies Fenyőházát. Csodaszép vidék, egetverő szirtek közül kitörő, habzó hegyi patakok, óriási fenyves, messze két felé elenyésző hegylánczok északon a Tátrák roppant tömege, felhőkben elvesző köd kékjében a lomniczi csúcs szürke sziklái. A hegyi patak mentén egy-egy lapályon virágos mezők, biborló földieperrel borított hegyoldalak, a meredek sziklákról lefüggő málnabokrok illata elvegyülve a fenyves balzsamával, s fönn, a szirtormon rideg fenségében a «Piegina Coeli» zárda. Ez a vidék kellett Ilma háborgó vérének. Nyugalmat azonban nem élvezhetett. Minden lépten-nyomon jöttek a hieb-posták. Tarhegyinek el kellett hagyni az állását, Renz pedig nem újította meg a szerződést Capricia mama igen megbetegedett, s a bécsi izraeliták nem akarták prolongálni a Tarhegyi papa egynémely régi váltóját. Elég baj egy csomóban. De érkezett nem sokára vigasztalás. Alig hogy Ilma megtelepült Fenyvesházán, érkeztek sorban a régi udvarlók. A bécsi lapok szétvitték az esemény hírét s abból Braun bankár meg Róbert kapitány megértették, hogy Ilma bujdosik valahol. Nem volt nehéz ráakadni a rejtekhelyére. Egy szép reggelen beállított Fenyvesházára mind a kettő. Azonkívül helyben is akadt egy pár udvarló. Rozványi felsőmagyarországi testvére, s Simmenthal is, ki mellesleg bánáti birtokos is volt, gyógyulás czéljából jött Fenyvesházára s örömest időzött Ilma közelében. Ez volt a »szűkebb« udvar. Alig hogy Róbert megértette a Renz szerződés ügyét, azonnal Lembergbe utazott, ahol Cavaletti czirkusz-igazgató csinált fényes jövedelmet. Cavaletti Magyarországra készült télire, s alig hallotta meg, hogy Ilma, a Renz-czirkusz gyöngye szabad, titkárát, Turrent maga mellé véve, személyesen utazott le Fenyvesházára, hogy brilliáns szerződést írasson alá »signora Ernával.« (Folyt. köv.) FŐVÁROSI LAPOK. ____ 1896. junius 1. Hétfő. A Goethe-gyüjtemény. Budapest, május 31. A magyar Akadémia nagybecsű Goethegyüjteményt vallhat néhai Eischer Boldizsár budapesti ügyvéd nagylelkűségéből magáénak. Az értékes kollekczió megérdemelte azt a figyelmet, melyet Heller Ágost úr, akadémiai könyvtárnok, ráfordított és azt a külső helyiséget, melyben a gyűjtemény holnaptól kezdve az érdeklődő közönségnek is hozzáférhetővé válik. A legnagyobb német írónak tiszteletreméltó kultuszát a megboldogult Elischer Boldizsárnál kevesen űzhették még több rajongással. Negyven esztendeig gyűjtögette a rá vonatkozó könyveket, folyóiratokat, metszeteket, képeket, ismertetéseket stb., megszerezvén Goethe összes munkáit mindenféle kiadásban, formában, nyelven és berendezésben, amit a germán rendszeres szakértelem és a kiadói lelemény csak létrehozott. Végrendeletében dr. Elischer Gyula egyetemi tanárt ruházta föl a rendelkezési joggal, aki a gyűjteményt azzal a kikötéssel ajándékozta az Akadémiának, hogy az egy megfelelő külön helyiségben „Elischer-féle Goethe gyűjtemény) elnevezés alatt bocsáttassék mindazok használatára, akik a németek legfényesebb költői lángeszének kultuszával foglalkoznak. Az akadémia természetesen köszönettel fogadta a valóban ritka és nagybecsű ajándékot, kijelölte a gyűjtemény számára a külön helyiséget s megbízta Heller Ágost urat, hogy rendezze, lajstromozza, s készítsen róla tárgymutatót. És bizony igaz az is, hogy lehetetlen megszabadulnunk e kitűnően rendezett pompás gyűjtemény