Fővárosi Lapok, 1896. július (33. évfolyam, 179-209. szám)

1896-07-30 / 208. szám

1896 julius 30. Csütörtök. FftVÍRItST T­APOTT. A história, amely annyit ir a nagy hadvállalatok­­ból, alig emlékszik meg arról a vidám életről, amelyet ebben a tündérvölgyben a Júliusok, Graczianusok hires nemzetiségei, pazar pompájú asszonyai itt folytattak. Hanem néhány emléktábla megmaradt. Azok haute reliefjei és ékeskedő vigadásokat hirdető betűi át­adják emléküket a jövendő időknek is. És van Her­kules kutyáról egy kedve mese is. Valami római leány, a patricziusok elejéből, eljött ide, talán a ked­vese után s fölzendült annak az oromnak magaslatán, amelyet annyiszor megjárt a mi felséges királyasszo­nyunk is, Horaczius valamelyik szerelmet lehelő dala. A négy kegyetlen császár történetírója gúnyosan emlékszik meg azokról a római ifjakról, a­kik a pol­gári kötelesség­teljesítésnek elébe helyezték azt, hogy a patriczius hölgyek virágorra hímzett czipellőit elhord­ják más világrészekben fekvő vigalmi helyekre is. A mesebeli patriczius ifjú is így kereshette üdülni ment imádottját, (nem tisztelve még a konfö­­deráczióval kötött szent házasság titkait se), a­mikor leszállott a sziklaoromról. Egy völgyhajlásból ki­buzogó forrásvízben meglátott egy fürdősárkányt, sok­­fejű szörnyet, a­melynek akkora volt az ereje, hogy ha lecsapott csak úgy játékból a kunkora farkával egy szikladarabra, az szilánkokra hasadozott. A sely­mes patriczius urfi, a­kit az Urbs dőzsölései kifárasz­tottak s talán el is nyűttek, arra a gondolatra jött, hogy annak a sárkánynak ijesztő erejét e forrásvíz­ben való fürdés adja meg. Mikor a sárkány elment, megfürdött a meleg, kénes vízben s erősebbnek érezte magát. Addig-addig fürödgetett, mig egyszer nem birt a maga erejével. Talált egy tündérszép leányra is, a­kit a sárkány üldözött. A lány futott. Oly szép volt, hogy a sziklák elgurultak utjából, csakhogy a sárkány elől könnyebben menekülhessen. De már-már utól­­érte, a­mikor a sárkány elé toppant a patriczius ifjú, kirántotta egyenes kardját s levágta a sárkány összes tűzokádó fejeit. Mikor a lány megszabadult a halál veszedelméből, először lefutott a Cserna patakhoz, s annak tükröző vizében megnézte magát: vájjon rendben van-e a toilettje? — Te római vagy, szép hölgy! — kezdte a tár­salgást a selyem tunikás urfi. — Honnan gondolod, nemes ifjú? — Onnan, hogy először a toilettedre gondoltál s csak azután a hálás köszönetre. így szól az ősi mese, a mely beszámol még a patriczius ifjú lángoló szerelméről s tragikus sorsáról, kitudódott, hogy a bűbájos hölgy a saját kedves — felesége. A nemes római erre kétségkívül nagy gyászpompával és sűrű könyhullatás közt temettette el a sárkányt, így lett aztán híres fürdő a Cserna-völgyi patak mentén s elnevezték: Herkulesfürdőnek. A mint a római élet lezajlott, elmúlt vagy 1500 esztendőcske, míg a Herkules-fürdő története ismét fölelevenült. Eljött egy császár a század elején Bécs­­ből s palotákat építtetett itt a katonák számára, hadd gyógyuljanak. Aztán a magyar állam építtetett itt annyi fényes kastélyt, hogy elfér bennük egyszerre 4000 ember. Pompás utak, összeboruló őserdők, a Kárpátoknak virággal ékes sziklaormai, villamos reflektorok, parfüm-illatos úri hölgyek divatos pom­pában, aranysujtásos katonatisztek, márványkádak, — mindez együttvéve világfürdővé tette Herkulesfürdőt. Koronás fők és szépséges királyasszonyok szunnya­­dozták itt át a csillagvilágos nyári éjszakákat, Erzsé­bet, Carmen Sylva, Natália neveit márványkriptákban örökítették meg. És szeptemberben is három király lészen a vendége. Csak mostanában ment el a weimari herczeg, S­a­m­a­s­s­a érsek s itt idő­zik a szerbek legokosabbja: R­i­s­z­t­i­c­s János, s Lahovarynak, a rumán­ok külügyminiszterének családja. Rendjel és Herr Exzellenz meg Exczellenza annyi van itt, hogy szinte sok. Nagy kár, hogy Magyarország előkelősége alig tud valamit erről a fürdőről, a­mely így ki van szolgáltatva végkép a románoknak. Románia ifjú hölgyei itt szaporázzák a franczia szót s itt mutatják be a Párisban elsajátított boszton-tánczot, a román bojár ifjúság pedig idesereglik szerelmet vallani s elábrándozni arról az időről, a mikor ez az ország­rész is az övék lesz. Vasárnap volt az A­n­n­a - b­á­l. Az oláh höl­gyek csupa ragyogás voltak, hanem még táncz közben is csodálatos mód ragaszkodtak a strucz-tollas kalap­jukhoz. Le nem tették volna a fél világért. A szezon elején olyan túlsúlyban voltak, hogy például a sza­lonban senki se mert a zongorához ülni azzal az el­határozással, hogy most ő eljátszik néhányat a mi szép nótáinkból. Végre eljött egy szegedi huszár csa­lád. A szegedi kisasszony egy félóra alatt legyőzte a Bánffy Gyurka hattyú dalával s a Beleznay- és Dankó­­nótákkal a románok híres Szituját. Azóta már a csár­dás is járja s a román lányok tanulnak bokázni. A huszár­kisasszony megmentette a magyar dal és a magyar táncz becsületét. A bálon vagy 120 pár tánczolta a négyeseket. A tánczrenden ott volt a román táncz is, de a buka­­reszti urak udvariasságból ennek a táncznak az ide­jét átengedték a csárdásnak. Jelen voltak e vigasságon: Bulcsi Janky Lajosné altábornagyné, Janky Margit és Annus (Szeged), Keglevich Béláné grófné, Keglevich grófkisasszony, Nikolics Fedorné báróné, Nikolics dr. kisasszonyok (Budapest), Kolozsváry Lászlóné (Pancsova), Fekete Mártonná (Szentes), Rupisics Györgyné (Orsova), Papp Misi kisasszony (Zombor), Litsek Ákosné, Ghyka herczegné (Bukareszt, Popovics nővérek, Csernák orsz. képviselőnő, Csernák Mari és Polin (Bukareszt), Risz­­tics Jánosné (Belgrád), Soldoss kisasszony (Szentes), özv. Dudvarszkyné, Dudvarszky Milena (Ada), Römer kiasszony (Budapest), aztán feltűnően sok román­országi, szerbiai és számos bécsi hölgy. Dicsérni kell Pártos Sándor dr. fürdőorvos ügyességét, a­ki a viga­lom rendezésében, ez idegenektől ellepett helyen, megóvta és érvényre juttatta a magyarság színét. Kamó. Új regényünk. Tegnapi számunkban fejeztük be »A trezzai vár története“ czimü regényünket. Új regényünk, melynek közlését ma kezdjük Venegas Manuel, eredeti czimén: El nino de la Bola (A földieket tartó gyermek.) a modern spanyol regényirodalom egyik, pár évvel ezelőtt elhunyt jelesétől, Pedro Antonio de Alarcóntól való, a­kit közönségünk eddig magyarul megjelent kitűnő regényei (A háromszög­letű kalap, A botrány, stb.) után már bi­zonyára ismer és szeret. Alarcon írói egyénisége a romanticziz­­musban gyökerezik ugyan, de úgy Spa­nyolországban, mint a műveit külföldön egyaránt olvasott és nagyrabecsült novel­­lisztikus művei átmenetet képeznek a fi­nom realizmushoz. Regényeinek hősei majd valamennyien spanyolos, romantikus mezben jelennek meg, de jellemük és cselekedeteik rajza mintaszerű frissességgel, bámulatos lélek­tannal van megalkotva. Alarcont, bár keletiesen gazdag képze­lettel van megáldva, inspirácziójának heve soha sem ragadja túl a művészi realitás határain. Itt-ott megnyilatkozó utánozha­tatlan humora úgyszólván bearanyozza szebbnél szebb képeit, leírásait, a­melye­ket érdekfeszítően tud leírni, eleven tollal és bájos, világos stílussal... Új regényünkben Alarcon fényes írói tulajdonságai mind megnyilatkoznak. Rajta van szülőhelyének, a félig mór, félig spa­nyol Granadának sajátságos jellege: e gazdag napsugaras vidéknek kápráztató színei, csodás bájai művészi ecsettel van­nak szemünk elé varázsolva. Hatalmas tolla valamennyi alakját élővé, szemünk előtt mozgóvá teszi, meseszövése pedig mindvégig lebilincseli érdeklődésünket. Néhány kép, helyzet, így például, az utolsó fejezetekben előfordulók, oly keleti bájjal, 8 mesteri kézzel, oly ragyogó poezissal van , megfestve, hogy ahhoz foghatókat a spa­nyol irodalomban és bármely más littera­­turában is keveset találhatni. A regényt munkatársunk, Husztl Vilmos fordította spanyol eredetiből TÁVIRATOK./ A »Rendeleti Közlöny­«bős, Bécs, ju. 29. A hadsereg rendeleti közlönyé­nek ma megjelent száma közli az egészségi okokból szabadságolt Hild Gyula altábornagy­­nak, mint a kolozsvári magyar királyi 6. kerületi honvédkerület parancsnokának és Say Vik­tornak a székesfejérvári magyar királyi 5. hon­védkerület parancsnokának ez állásoktól való felmentését, egyidejűleg Palkovics József tábor­noknak a m. kir. 74. honvédgyalogsági dandár parancsnokának a kolozsvári m. kir. honvédségi ke­rület parancsnokává, — Kranitz János tábornok­nak a m. kir. honvédelmi minisztérium V. ügy­osztálya vezetőjének a székesfejérvári magy. kir. 5-ik honvédségi kerület parancsnokává történt kinevezését és a Lipótrend lovag­keresztjének az utóbbi részére történt adomá­nyozását, valamint orsovai Lancz Viktor tábor­noknak, a 81. m. kir. honvédgyalogsági dandár parancsnokának a m. kir. honvédelmi minisz­térium I. ügyosztálya vezetőjévé történt kineve­zését. A zürichi zavargások: Zürich, júl. 29. Tegnap este 8 és 11 óra között a Wiedikon külvárosban nagy zavargás volt. Egy házat, melyben 70 olasz lakott, ki­ürítettek és egy olasz korcsmát teljesen le­romboltak. A rendőrséget szaporították. A rendőrök kénytelenek voltak revolvereiket használni. Az első lövések a csőcselék közül eredtek. Többen megsebesültek, köz­tük egy halálosan. A kaszárnya­ téren nagy néptömeg gyűlt egybe, mely leírhatatlan zajt csapott. A kaszárnyának két ablakát beverték. A katonaság többeket letartóztatott és a rendet ismét helyreállította. Szerbia és a porta, Belgrád, július 29. Itt nagy feszültséggel vár­­ják a porta elhatározását a szerb nemzetiségnek Törökországban való elismerése iránt. Azt hiszik, hogy a porta ezt a kérdést Szerbiára nézve ked­vezően fogja megoldani. A bolgár fejedelem útja. München, jul. 29. Ferdinand bolgár fejedelem ma délelőtt különvonaton Bayreuthból ideérkezett és délután Bibersteinba hajtatott rokonai látogatására. Zátonyra jutott ágyunaszád. Berlin, julius 29. Az «Iltis» nevű német ágyunaszád zátonyra jutott Shantung-Firetől 9 mértföldre. A hajó elveszett. Az összes tisztek életüket veszítették, Loss fizető mester kivéte­lével, a­ki Csifuban volt. Berlin, jul. 29. A Reichsanzeiger közli azt a táviratot, melyet Vilmos német császár Bergen­­ből a vezérlő tengernagyhoz intézett. A távirat így szól: Mély fájdalommal értesültem az «Istis» ágyú­­naszád elpusztulásáról, mely szolgálata közben az összes tisztekkel és a legénység nagy részével a kínai partokon hajótörést szenvedett. Sok vitéz férfit vesz­tettem, a­kiknek élén oly kiválóan ügyes tiszt állott, mint parancsnok. A haza velem fog gyászolni és a tengerészet emlékezetében fogja megtartani azokat, a­kik utolsó lehelletükig kötelességük teljesítését tekin­tették életük legfőbb feladatául.« ÚJDONSÁGOK Július 30. Napirend: Naptár: Csütörtök. — Rom. kath.: Abdon. — Prot.: Judit. — Görög-orosz: (julius 18.) Emílián. — Zsidó: Ab. 20. — Nap kel : 4 óra 20 perczkor, nyugszik 7 óra 19 perczkor. — Hold kel 9 óra 18 perczkor este, nyugszik 9 óra 21 perczkor reggel. — A közoktatásügyi miniszter fogad déli 12 órától 2-ig. — Az igazságügyi miniszter fogad

Next