Fővárosi Lapok 1896. november (301-330. szám)

1896-11-24 / 324. szám

10 Közlekedési vállalatok. Sorsjegyek. Bazilika sorsjegy ... 6.25 6.50 Olaf­­ pörös-ker. ... 10.75 11.25 Bécsvár. ny.-kölcs. 166.— 166.— O.­­f. ker. 6. felb.11.30 11.80 Budavárosi sorsjegy 68.— 60.— Os rák vör.-ker. 18.— 18.50 Jószív sorsjegy ... 3.— 3.30 Osztr. hitelint. s. 196.— 201.— M. vörös kereszt 8.— 8.40 Pálffy-sor­jegy 58.25 59.25 M. vör.­ker. 6. felb. I0.-10.50 Pénznemek. Váltók árfolyama (látra): Amsterdam 2*/3°/0 ••• 99.10 99.40 Olasz 100 líráért 44.45 44.6­5 Brüssel 100 frankért —.— —.— Páris 2'/*% ......... 47.55 47.70 London 2%. 119.80 120.20 Svájczi 100 frankért 47.45 47.60 flémet ban­kp. 3*/0 58.85 59.05 Szentpétervár —.— —•— Határidőre kötött értékpapírok. Magyar aranyjárad. 121.50 121 75 Magyar jelz. bit.­b. 242.50 243.... Magy. koronajárad. 99.20 99.40 M. lesz. és pénzv. 252.— 252 00 Horvát jelzálog b. —.— —.— Villamos v. vasút —.— .— Magyar ált. hitelb. 401.50 402.— Rimamur vasm­ű 235.50 237 — M. ipar- és ker. b. 103.— 104— M. villamoss. r.-t. —.— — — Osztrák hitelintézet 364.20 364.40 Osztr.-magyar ál- Déli vasút ........... 99 50 10 .— Jazavasut... — — 355.— 355.60 Banton gyárak r.-t. 400.— 405.— Kőbányai k.-serfőző 49.— 51.— B.-Szilágyi p. i.r.-t. —.— —.— Kőbányai p. ser. r-t. 96.— 98.— Bpesti ált. vill. r-t. 129.50 131.50 Langer o.-m. sz. é.t. —.— —.— Egy. m. b. ü­veggy. —.— 16.— M. czukoripar......... —.— — I. magy. betűönt. r-t 155.— 160.— Magy. czukoripar B. 128.— 130.— J. magy. gyapjumosó 492.— 497.— M. fém- slamp. gy. 150.— 155.— I.m. r..­serfőződe ... 1350.— 1400.— M. kend. és lem­p. —.— —.— I. m. sertéshizlaló r-t 360.— 380.— M. ruggyantaárugyár 160.— —.— I. m. szálloda r.-t. 245.— 255.— Magy. villamos r.-t. 122.— 122.50 Első száll. vállalat ....­­ —.— Nemzetk. vill. r.-t. 305.— 810.— I.m. üveggyár r.-t. —.— —.— Nemzetk. wagg. r-t. 490.— 495.— I. p. apad.-csonti. gy. 180.— 140.— Popper L.faipar r.-t. —.— —.— Fiumei rizshántoló 1400.— 1450.— Quarnero r.-társaság —.— —.— Gschwindt-f. szesz. 475.— 48 .— Royal szálloda r.-t. —.— —.— Esterházycognac-gy. —.— —.— Szegedi kenderfonó 280.— 290.— Hungária árpa-gyár —.— -.— Sziszeki tárház r.-t. —.— —.— Hung. matr. könsgy 185.— 140.— Telefon-Hírmondó 50.— 55.— Hygieia fémipar r.-t. —.— —. — Török dohánáru r.-t. 153.— 154.— Jordán bőrgyár ... 35.— 40.— Adria balóz. társ. ... 185.— 187.—Gölniczvölgyi vasút —.— Arad-csanádi vasút —.— —.—Győr-ebenfurti vas. 109.—112.— Barcs-Pakráci vasút 207.— 208.—Kassai közúti vasút —.— —.— Bpesti alagút társ.... 106.— 170.—Kassa odeb. vasút 193.—194.— Bpesti köz. vaspálya 282.— 283 — V. gácsorsz. vasút 207 —208.­­Bp. k. vaspálya rj. 274.— 275. — M. nyugati vasút 209.—210.— Bp. k. vaspálya é.r. 185.— 190.—Máramarosi sóvasut 97.50 98.50 Budap. társaskocsit. 20 — 25.—M.-marosi v. törzs-r. 62.— 67.— Budap. vill. vasút... 268.— 269 —M.-marosi vas. B. r. 62.— 67.— Budap. vil. v. él. r. 145.— 150.—M.-vásárh.-szászrég.100.—101.— Bp.-szentlőrinczi v. —.••• —.—N.-kikinda-n.-becsk.100.—101.— Bp.-lőrinczi v. el. r. —.— —.—Oriente hajózási r.-t. —.— —.— Bp. újpest.-rák- v. 100.— 101.—O.-m. államvasut —.— —.— Debreczen­nánási v.102.— 103.—Pécs-barcsi vasút 218.—219.— Déli vasút............... —.— —.—Petrozsény-lupényi 100.—101.— Első dunaköz. t. 505.— 510.—Szlavónia­ v. els. r. —.—175.— Vert arany ............... 5.67 5.72 Ném. kir. bankjegy 58.80 59.— Körm. arany ......... 5.66 5.71 Franczia bankjegy —.— —.— Arany 8 forintos 9.52 9.55 Papirrubel.............. 44.45 44.65 20 frank­os arany ... 9.52 9.55 Olasz b. (100 lira) —.— —.— 60 márkás ............... 11.75 11.79 Román bankjegy —.— —.— Török aranylira —.— Szerb bankjegy REGÉNY­ CSARNOK. AZ ESTI ISKOLA. — Olasz elbeszélés. — írta: Edmondo de Amicis. (19) Hangos nevetés hangzott föl több padról. Enrica gyönge sikerral kibontakozott. Mu­­roni fölugrott, hogy majd a suhanczra rohan. — Muroni! kiáltott rá Enrica. — Marad­jon a helyén. Muroni leült, görcsösen összeszorítva az öklét. A tanítónő kiparancsolta a suhanczot az is­kolából. Maggia fogta a könyveit, vállait vono­­gatva kiment, de a küszöbről még egy kihív­ó pil­lantást vetett Muroni felé, ki fogait csikorgatva, a kezével intett neki: „megállj!“ Enrica halott halványan ment vissza helyére, egész testében remegve. Nem annyira a szen­vedett gyalázatért, mint a bekövetkezhető ese­ményekért. Mélységes csend uralkodott az egész osztályban. Minden arcára komolyság ült. Mu­roni arc­áról oly roppant gyűlölet és vad elha­tározottság tükröződött le, amit emberi erő aligha fog megakadályozhatni. Az előadás hátra­levő részét szinte átálmodta. Az utczáról föl­hangzott a kis Maggia kihívó dúdolása. Enrica a pedellussal a carabiniereket sze­rette volna értesíteni, szerette volna előhívatni Garallot, szerette volna megparancsolni Muroni­­nak, hogy maradjon az iskolában, de minderre nem volt képes. Mikor a csengetyű megszólalt, lerogyott a szekére s kezére támasztotta fejét. Muroni távozott először az iskolából,­­ vagyis inkább kirohant, s eltűnt, mint a villám. A többiek nagy rendetlenségben tolongtak ki, néhányan a kis Maggiát mentek megvédelmezni, mások pedig sietve távoztak, hogy ne legyenek tanúi a küzdelemnek. Enrica utána kiáltott Pe­rottinak, hogy akadályozza meg a harczot, ez azonban úgy tett, mintha nem is hallotta volna, s rémült kis­fiát maga után vonva gyorsan eltávozott. Nemsokára éles sikoltást hallott az utczá­ról, majd a pedellus rohant be az iskolába, fehéren, mint a fal. — Mi történt ? — kérdezte Enrica. — Ablakugró összeszurkálta a kisebbik Maggia arczát, — mondá, s azután elrohant, nehogy azt parancsolják neki is, hogy vesse közbe magát. Az utczáról újabb moraj, kivehetetlen zaj hallatszot­töl. Enrica fölsietett szobájába, a­hova behallatszott a szomszéd szobákból Barozzi és Latti rémüldözése. A léptek és kiabálások mintha távolodtak volna. Enrica bátorságot me­rítve, kinyitotta az ablakot és kihajolt. A sürü köd mindent eltakart. A földön, az iskola előtt több kalapot s egy fütyköst látott heverni. Tá­volabb sürü, titokzatos volt a sötétség, melyből hol közelebb, hol távolabb egy-egy hörgő kiál­tás hallatszott: Ott fogd meg ! no most! hátra ! előre! szúrd meg! Majd három-négy alak elro­hant az iskola mellett s eltűnt a sötétben. A tanítónő tompa ütéseket hallott, mintha fütykö­sökkel verték volna valakinek a koponyáját. Majd egy éles, vad, hörgő kiáltás reszkettette meg a léget: Gyilkosok! Később kissé elcsen­desült a zaj, mert a ködön keresztül kivehető volt a carabinierik háromszögletű kalapja. Azután nem látott semmit, halálos csend állt be. Enrica nyitva feledte ablakát, odatámoly­­gott ágyához, s szinte félájulata lerogyott. Pár percz múlva belépett hozzá Barozzi, drámai akczentussal több kérdést intézett hozzá, melyre azonban nem kapott feleletet. A segé­lyével felkelt a leány, együtt mentek az udvarra nyiló ablakhoz, melyen keresztül hallották, hogy Garallo a pedellust az utczára küldi. De ez vonakodott, azt adván okul, hogy őt is be­idézik akkor tanúnak. Másik ablakhoz mentek. Az utcza tele volt emberekkel. Egyszerre csak női siker és zokogás hangzott föl. Enrica meg­ismerte a hangot, s barátnője karjai közé ro­gyott, ki visszavitte ágyára. Pár percz múlva az utcza teljesen elcsen­desedett. Ekkor Barozzi újra kezdte kérdezősködéseit megsebesítettek, vagy megöltek valakit ? Valami történt az iskolában ? Hogy kezdődött a vere­kedés ? Ki volt ? — Semmit sem tudok, nem beszélhetek, ne szólj egy szót se, — mondá Enrica resz­ketve. Barozzi megint kihajolt az ablakon, s ré­mülve látta, hogy az utczán egy pap halad ke­resztül a hallotti szentségekkel. Enrica sírni kezdett. E pillanatban kopogtattak. Garallo és fele­sége lépett be, kérdezősködni Enrica felől és tudatni az újságot. Barozzi azonban kérte őket, hogy hallgassanak, s az ágyban fekvő barátnő­jére mutatott. Az igazgató halkan mondá: — Megsebesítették Ablakugrót. Többen is vannak a sebesültek. Mivel látták, hogy Enrica zokog, mind a ketten eltávoztak a kis Lattihoz, aki ágyba fe­küdt, azt mondván, hogy elkövetkezett az utolsó percre.­­&A két nő egy ideig csendes maradt. Az ud­var kapuján dörömbölni kezdtek, mire fölocsúd­tak. A pedellus kinyitotta. — Gyorsan! mondá egy nyugtalan női hang. — Megbízást hoztunk a plébános úrtól. Enrica ösztönszerüleg érezte, hogy hozzá jönnek, azt is, hogy miért. S a nemes lelkek gyors elhatározásával fölugrott. — Megyek! S magára rántotta kámzsáját, lerohant. Barozzi alig tudott a nyomába érni. Az asszonyt csakugyan a plébános és Muroni anyja küldte azzal a kéréssel, hogy siessen rögtön a sebesültnek ágyához. — Megyek! mondá Enrica, s félre tolva a megrémült pedellust, az asszonnyal együtt el­sietett. XXV. Oly gyorsan sietett, hogy az asszony, aki a lámpást vitte utána, alig tudott a nyomába érni. A ködben több kiváncsi tömeggel találkoz­tak, akik az utczán ácsorogtak, mintha vérnyo­mokat kerestek volna. A „Tyúk“ előtt nagyobb csoportot láttak, a mészárszék előtt carabinie­­rikkel találkoztak akik egy megkötözött embert kisértek. Nyomukban mozgolódó tömeg ment. Enrica más felé fordította arczát, társnője pedig a nagy ködön keresztül nem vehette ki a fogolynak arczát. — Gyilkosok! tizen mentetek egy ellen! kiáltá az asszony a fogoly felé. Muroniék háza a dohányos bolt mellett volt. Enrica már csak arról is fölism­erte, hogy ott ácsorgott a legtöbb ember kik kíváncsian nyitottak neki utat, mikor bement. Útközben oly hangot hallott, mely megrémítette. „A kés hegye a tüdőt érte, itt már nem lehet segíteni.“ Már a lépcsőről hallotta az öreg asszony zokogását. Gyorsan fölrohant s belépett egy megvilágított szobába. Az öreg asszony elébe ment, kezeit tördelve, keservesen jajgatva: — Meghal! meghal! Irgalmas ’isten! El­dobta a feszületet! Mentse meg a lelkét, az úr Jézusra kérem. A tanítónő egy mellék kis szobába ment. A sebesült ott feküdt az ágyon, földúlt arc­­­c­al, halaványan, a halál jelével az arczán, vé­res ingében. Dühösen átkozódva, fogcsikorgatva tolta el magától a papot, aki a feszületet nyúj­totta oda neki. A sarokban egy kövér orvos nagy nyugalommal mosta a kezeit. A szobá­ban rendetlenül hevertek szanaszét a véres ruhadarabok s egyes bútorok. Enrica bátran közeledett az ágy felé. Mikor Muroni meglátta, egyszerre elcsen­desedett s végtelen bámulattal szögezte rá üve­­gesedni kezdő tekintetét. Anyja zokogva mondá neki: — Nézd csak fiam, a tanítónőd! Nem is­mered meg ? A pap ezt a pillanatot felhasználva, ismét közeledett a feszülettel, de Muroni gúnyosan tolta el magától, le sem véve tekintetét Enri­­cáról.­­ Alig észrevehető mosoly játszot­t szemeiben s ajkai körül, összefüggéstelen szavakat mor­molva. A leány végtelen szánalmat és gyöngéd­séget érzett iránta, mert tudta, hogy érte hal meg. Egyik kezével megfogta a haldokló bal­kezét, jobbjával pedig végig simítván homlokát szelíden megcsókolta. Mikor fölemelkedett tőle, Muroni arcza egészen megváltozott. Nyugalom és hála tük­röződött róla. Anélkül hogy eleresztette volna Enrica kezét, s levette volna róla tekintetét, másik kezével a pap felé nyúlt, elvette a feszületet, a szájához vette, megcsókolta, azu­tán pedig a mellére szorította. Az öreg­asszony térdre esett, s arczát a leány ruháiba vette. A sebesült pedig mindaddig tartotta a leány kezét, s minddadig merően nézett rá, mig ki nem lehelte a lelkét. (Vége.) FŐVÁROSI LAPOK, 1896. november 24. Kedd.

Next