Fővárosi Lapok 1896. november (301-330. szám)
1896-11-24 / 324. szám
10 Közlekedési vállalatok. Sorsjegyek. Bazilika sorsjegy ... 6.25 6.50 Olaf pörös-ker. ... 10.75 11.25 Bécsvár. ny.-kölcs. 166.— 166.— O.f. ker. 6. felb.11.30 11.80 Budavárosi sorsjegy 68.— 60.— Os rák vör.-ker. 18.— 18.50 Jószív sorsjegy ... 3.— 3.30 Osztr. hitelint. s. 196.— 201.— M. vörös kereszt 8.— 8.40 Pálffy-sorjegy 58.25 59.25 M. vör.ker. 6. felb. I0.-10.50 Pénznemek. Váltók árfolyama (látra): Amsterdam 2*/3°/0 ••• 99.10 99.40 Olasz 100 líráért 44.45 44.65 Brüssel 100 frankért —.— —.— Páris 2'/*% ......... 47.55 47.70 London 2%. 119.80 120.20 Svájczi 100 frankért 47.45 47.60 flémet bankp. 3*/0 58.85 59.05 Szentpétervár —.— —•— Határidőre kötött értékpapírok. Magyar aranyjárad. 121.50 121 75 Magyar jelz. bit.b. 242.50 243.... Magy. koronajárad. 99.20 99.40 M. lesz. és pénzv. 252.— 252 00 Horvát jelzálog b. —.— —.— Villamos v. vasút —.— .— Magyar ált. hitelb. 401.50 402.— Rimamur vasmű 235.50 237 — M. ipar- és ker. b. 103.— 104— M. villamoss. r.-t. —.— — — Osztrák hitelintézet 364.20 364.40 Osztr.-magyar ál- Déli vasút ........... 99 50 10 .— Jazavasut... — — 355.— 355.60 Banton gyárak r.-t. 400.— 405.— Kőbányai k.-serfőző 49.— 51.— B.-Szilágyi p. i.r.-t. —.— —.— Kőbányai p. ser. r-t. 96.— 98.— Bpesti ált. vill. r-t. 129.50 131.50 Langer o.-m. sz. é.t. —.— —.— Egy. m. b. üveggy. —.— 16.— M. czukoripar......... —.— — I. magy. betűönt. r-t 155.— 160.— Magy. czukoripar B. 128.— 130.— J. magy. gyapjumosó 492.— 497.— M. fém- slamp. gy. 150.— 155.— I.m. r..serfőződe ... 1350.— 1400.— M. kend. és lemp. —.— —.— I. m. sertéshizlaló r-t 360.— 380.— M. ruggyantaárugyár 160.— —.— I. m. szálloda r.-t. 245.— 255.— Magy. villamos r.-t. 122.— 122.50 Első száll. vállalat .... —.— Nemzetk. vill. r.-t. 305.— 810.— I.m. üveggyár r.-t. —.— —.— Nemzetk. wagg. r-t. 490.— 495.— I. p. apad.-csonti. gy. 180.— 140.— Popper L.faipar r.-t. —.— —.— Fiumei rizshántoló 1400.— 1450.— Quarnero r.-társaság —.— —.— Gschwindt-f. szesz. 475.— 48 .— Royal szálloda r.-t. —.— —.— Esterházycognac-gy. —.— —.— Szegedi kenderfonó 280.— 290.— Hungária árpa-gyár —.— -.— Sziszeki tárház r.-t. —.— —.— Hung. matr. könsgy 185.— 140.— Telefon-Hírmondó 50.— 55.— Hygieia fémipar r.-t. —.— —. — Török dohánáru r.-t. 153.— 154.— Jordán bőrgyár ... 35.— 40.— Adria balóz. társ. ... 185.— 187.—Gölniczvölgyi vasút —.— Arad-csanádi vasút —.— —.—Győr-ebenfurti vas. 109.—112.— Barcs-Pakráci vasút 207.— 208.—Kassai közúti vasút —.— —.— Bpesti alagút társ.... 106.— 170.—Kassa odeb. vasút 193.—194.— Bpesti köz. vaspálya 282.— 283 — V. gácsorsz. vasút 207 —208.Bp. k. vaspálya rj. 274.— 275. — M. nyugati vasút 209.—210.— Bp. k. vaspálya é.r. 185.— 190.—Máramarosi sóvasut 97.50 98.50 Budap. társaskocsit. 20 — 25.—M.-marosi v. törzs-r. 62.— 67.— Budap. vill. vasút... 268.— 269 —M.-marosi vas. B. r. 62.— 67.— Budap. vil. v. él. r. 145.— 150.—M.-vásárh.-szászrég.100.—101.— Bp.-szentlőrinczi v. —.••• —.—N.-kikinda-n.-becsk.100.—101.— Bp.-lőrinczi v. el. r. —.— —.—Oriente hajózási r.-t. —.— —.— Bp. újpest.-rák- v. 100.— 101.—O.-m. államvasut —.— —.— Debreczennánási v.102.— 103.—Pécs-barcsi vasút 218.—219.— Déli vasút............... —.— —.—Petrozsény-lupényi 100.—101.— Első dunaköz. t. 505.— 510.—Szlavónia v. els. r. —.—175.— Vert arany ............... 5.67 5.72 Ném. kir. bankjegy 58.80 59.— Körm. arany ......... 5.66 5.71 Franczia bankjegy —.— —.— Arany 8 forintos 9.52 9.55 Papirrubel.............. 44.45 44.65 20 frankos arany ... 9.52 9.55 Olasz b. (100 lira) —.— —.— 60 márkás ............... 11.75 11.79 Román bankjegy —.— —.— Török aranylira —.— Szerb bankjegy REGÉNY CSARNOK. AZ ESTI ISKOLA. — Olasz elbeszélés. — írta: Edmondo de Amicis. (19) Hangos nevetés hangzott föl több padról. Enrica gyönge sikerral kibontakozott. Muroni fölugrott, hogy majd a suhanczra rohan. — Muroni! kiáltott rá Enrica. — Maradjon a helyén. Muroni leült, görcsösen összeszorítva az öklét. A tanítónő kiparancsolta a suhanczot az iskolából. Maggia fogta a könyveit, vállait vonogatva kiment, de a küszöbről még egy kihívó pillantást vetett Muroni felé, ki fogait csikorgatva, a kezével intett neki: „megállj!“ Enrica halott halványan ment vissza helyére, egész testében remegve. Nem annyira a szenvedett gyalázatért, mint a bekövetkezhető eseményekért. Mélységes csend uralkodott az egész osztályban. Minden arcára komolyság ült. Muroni arcáról oly roppant gyűlölet és vad elhatározottság tükröződött le, amit emberi erő aligha fog megakadályozhatni. Az előadás hátralevő részét szinte átálmodta. Az utczáról fölhangzott a kis Maggia kihívó dúdolása. Enrica a pedellussal a carabiniereket szerette volna értesíteni, szerette volna előhívatni Garallot, szerette volna megparancsolni Muroninak, hogy maradjon az iskolában, de minderre nem volt képes. Mikor a csengetyű megszólalt, lerogyott a szekére s kezére támasztotta fejét. Muroni távozott először az iskolából, vagyis inkább kirohant, s eltűnt, mint a villám. A többiek nagy rendetlenségben tolongtak ki, néhányan a kis Maggiát mentek megvédelmezni, mások pedig sietve távoztak, hogy ne legyenek tanúi a küzdelemnek. Enrica utána kiáltott Perottinak, hogy akadályozza meg a harczot, ez azonban úgy tett, mintha nem is hallotta volna, s rémült kisfiát maga után vonva gyorsan eltávozott. Nemsokára éles sikoltást hallott az utczáról, majd a pedellus rohant be az iskolába, fehéren, mint a fal. — Mi történt ? — kérdezte Enrica. — Ablakugró összeszurkálta a kisebbik Maggia arczát, — mondá, s azután elrohant, nehogy azt parancsolják neki is, hogy vesse közbe magát. Az utczáról újabb moraj, kivehetetlen zaj hallatszottöl. Enrica fölsietett szobájába, ahova behallatszott a szomszéd szobákból Barozzi és Latti rémüldözése. A léptek és kiabálások mintha távolodtak volna. Enrica bátorságot merítve, kinyitotta az ablakot és kihajolt. A sürü köd mindent eltakart. A földön, az iskola előtt több kalapot s egy fütyköst látott heverni. Távolabb sürü, titokzatos volt a sötétség, melyből hol közelebb, hol távolabb egy-egy hörgő kiáltás hallatszott: Ott fogd meg ! no most! hátra ! előre! szúrd meg! Majd három-négy alak elrohant az iskola mellett s eltűnt a sötétben. A tanítónő tompa ütéseket hallott, mintha fütykösökkel verték volna valakinek a koponyáját. Majd egy éles, vad, hörgő kiáltás reszkettette meg a léget: Gyilkosok! Később kissé elcsendesült a zaj, mert a ködön keresztül kivehető volt a carabinierik háromszögletű kalapja. Azután nem látott semmit, halálos csend állt be. Enrica nyitva feledte ablakát, odatámolygott ágyához, s szinte félájulata lerogyott. Pár percz múlva belépett hozzá Barozzi, drámai akczentussal több kérdést intézett hozzá, melyre azonban nem kapott feleletet. A segélyével felkelt a leány, együtt mentek az udvarra nyiló ablakhoz, melyen keresztül hallották, hogy Garallo a pedellust az utczára küldi. De ez vonakodott, azt adván okul, hogy őt is beidézik akkor tanúnak. Másik ablakhoz mentek. Az utcza tele volt emberekkel. Egyszerre csak női siker és zokogás hangzott föl. Enrica megismerte a hangot, s barátnője karjai közé rogyott, ki visszavitte ágyára. Pár percz múlva az utcza teljesen elcsendesedett. Ekkor Barozzi újra kezdte kérdezősködéseit megsebesítettek, vagy megöltek valakit ? Valami történt az iskolában ? Hogy kezdődött a verekedés ? Ki volt ? — Semmit sem tudok, nem beszélhetek, ne szólj egy szót se, — mondá Enrica reszketve. Barozzi megint kihajolt az ablakon, s rémülve látta, hogy az utczán egy pap halad keresztül a hallotti szentségekkel. Enrica sírni kezdett. E pillanatban kopogtattak. Garallo és felesége lépett be, kérdezősködni Enrica felől és tudatni az újságot. Barozzi azonban kérte őket, hogy hallgassanak, s az ágyban fekvő barátnőjére mutatott. Az igazgató halkan mondá: — Megsebesítették Ablakugrót. Többen is vannak a sebesültek. Mivel látták, hogy Enrica zokog, mind a ketten eltávoztak a kis Lattihoz, aki ágyba feküdt, azt mondván, hogy elkövetkezett az utolsó percre.&A két nő egy ideig csendes maradt. Az udvar kapuján dörömbölni kezdtek, mire fölocsúdtak. A pedellus kinyitotta. — Gyorsan! mondá egy nyugtalan női hang. — Megbízást hoztunk a plébános úrtól. Enrica ösztönszerüleg érezte, hogy hozzá jönnek, azt is, hogy miért. S a nemes lelkek gyors elhatározásával fölugrott. — Megyek! S magára rántotta kámzsáját, lerohant. Barozzi alig tudott a nyomába érni. Az asszonyt csakugyan a plébános és Muroni anyja küldte azzal a kéréssel, hogy siessen rögtön a sebesültnek ágyához. — Megyek! mondá Enrica, s félre tolva a megrémült pedellust, az asszonnyal együtt elsietett. XXV. Oly gyorsan sietett, hogy az asszony, aki a lámpást vitte utána, alig tudott a nyomába érni. A ködben több kiváncsi tömeggel találkoztak, akik az utczán ácsorogtak, mintha vérnyomokat kerestek volna. A „Tyúk“ előtt nagyobb csoportot láttak, a mészárszék előtt carabinierikkel találkoztak akik egy megkötözött embert kisértek. Nyomukban mozgolódó tömeg ment. Enrica más felé fordította arczát, társnője pedig a nagy ködön keresztül nem vehette ki a fogolynak arczát. — Gyilkosok! tizen mentetek egy ellen! kiáltá az asszony a fogoly felé. Muroniék háza a dohányos bolt mellett volt. Enrica már csak arról is fölismerte, hogy ott ácsorgott a legtöbb ember kik kíváncsian nyitottak neki utat, mikor bement. Útközben oly hangot hallott, mely megrémítette. „A kés hegye a tüdőt érte, itt már nem lehet segíteni.“ Már a lépcsőről hallotta az öreg asszony zokogását. Gyorsan fölrohant s belépett egy megvilágított szobába. Az öreg asszony elébe ment, kezeit tördelve, keservesen jajgatva: — Meghal! meghal! Irgalmas ’isten! Eldobta a feszületet! Mentse meg a lelkét, az úr Jézusra kérem. A tanítónő egy mellék kis szobába ment. A sebesült ott feküdt az ágyon, földúlt arccal, halaványan, a halál jelével az arczán, véres ingében. Dühösen átkozódva, fogcsikorgatva tolta el magától a papot, aki a feszületet nyújtotta oda neki. A sarokban egy kövér orvos nagy nyugalommal mosta a kezeit. A szobában rendetlenül hevertek szanaszét a véres ruhadarabok s egyes bútorok. Enrica bátran közeledett az ágy felé. Mikor Muroni meglátta, egyszerre elcsendesedett s végtelen bámulattal szögezte rá üvegesedni kezdő tekintetét. Anyja zokogva mondá neki: — Nézd csak fiam, a tanítónőd! Nem ismered meg ? A pap ezt a pillanatot felhasználva, ismét közeledett a feszülettel, de Muroni gúnyosan tolta el magától, le sem véve tekintetét Enricáról. Alig észrevehető mosoly játszott szemeiben s ajkai körül, összefüggéstelen szavakat mormolva. A leány végtelen szánalmat és gyöngédséget érzett iránta, mert tudta, hogy érte hal meg. Egyik kezével megfogta a haldokló balkezét, jobbjával pedig végig simítván homlokát szelíden megcsókolta. Mikor fölemelkedett tőle, Muroni arcza egészen megváltozott. Nyugalom és hála tükröződött róla. Anélkül hogy eleresztette volna Enrica kezét, s levette volna róla tekintetét, másik kezével a pap felé nyúlt, elvette a feszületet, a szájához vette, megcsókolta, azután pedig a mellére szorította. Az öregasszony térdre esett, s arczát a leány ruháiba vette. A sebesült pedig mindaddig tartotta a leány kezét, s minddadig merően nézett rá, mig ki nem lehelte a lelkét. (Vége.) FŐVÁROSI LAPOK, 1896. november 24. Kedd.