Fővárosi Lapok, 1897. március (34. évfolyam, 60-90. szám)

1897-03-10 / 69. szám

8 vállalta el ennek hangversenynek a vezetését, s azért a műsora egészen megváltozott, a­mennyi­ben Bloch II. Suite-jén kívül Weber „Eriyanthe“ nyitányát és Beethoven III. (eroica) szimfóniáját fogják játszani. * Főrangú műkedvelő előadás a várszín­házban. A gyermek­menhely javára főrangú mű­kedvelők 12-én és 13-án jótékony előadást ren­deznek a várszínházban. A színdarabokat Náday Ferencz, a tánczokat pedig Fillóné asszony taní­totta be. Az élőképek közül „Mátyás és Beatrix“ Vágó Pál festménye nyomán kerül bemutatóra. A kosztümök teljesen korhívek lesznek és Nemes Mihály történelmi festő vázlatai után készülnek. A többi tableaux-t Jandrassik Jenő és Kéméndy Jenő festőművészek rendezik. A zenekart a 3. bosznia-herczegovinai gyalogezred karmestere Lehár Ferencz vezényli. A színdarabokban közreműködnek: Lányai Margit grófkisasszony és Radvánszky Ella bárókisasszony, továbbá Széchenyi István és László, Apponyi Antal, Wenckheim József, Csekonics Iván, Bánffy Miklós és Pejacsevich Albert grófok.­­ A parolás-tánczban részt vesznek Zichy János és Aladár, Lónyay Margit és Károlyi Erzsébet gróf­nők, Eötvös Rolla bárónő, Beniczky Agathea, Fáy Vilma, továbbá Csekonics Gyula és Iván, Hunyady József, Wenckheim­­József, Keglevich Miklós, Ap­ponyi Antal, Cziráky László és Pappenheim Szig­frid grófok.­­ Az élőképekben közreműködnek: Ratibor herczegné, Zichy Jakab grófnő, Brüll Ig­­náczné, Jendrassik Jenő és neje, Schwarz Gusztávné, König Gyuláné, Semsey Lászlóné, Ger­­liczy Ferencz báróné, Freund Malvina, Taxis Aurélia herczegné, Szegedy Irma és Gina, Palla­­vicini Ede őrgrófné, Fáy Vilma, Széchényi Hanna grófnő, Radvánszky Ella bárónő, Schmiedel Er­zsébet, Apponyi Teréz, Fanni és Adél grófnők, Károlyi Erzsébet grófnő, Földváry kisasszony ; továbbá : Radvánszky Géza báró, Cziráky László gróf, Zichy Jakab gróf, Földváry József, Draskovich Károly, Vigyázó Ferencz, Szá­­páry Péter és Pál, Bánffy Miklós és Keglevich Miklós grófok, Stefáni Ervin, Krause Jenő, Rupp János dr., Károlyi Mihály gróf, Nemes Elemér, Györgyi Kálmán, Ráday Gedeon, Apponyi Antal, Csekonics Gyula, Hunyady László és Széchényi Ist­ván grófok, végre Zala György szobrász. * Műsorváltozás az operában. Az opera­ház megállapított műsorában némi változás állott be. Bianchi Bianka némi indisposíczióval küzd, és ezért csak a jövő héten érkezik Budapestre és akkor kezdheti meg vendégszereplését; Larizza pedig közlekedési akadály folytán késik egy na­pot. Ezért az igazgatóság a kitűzött műsort a következőleg változtatta meg: csütörtökön adják az „Álarc­os bál“-t Perottival, pénteken a „Piros czipó“-t bér­letszünetben, Larizza első fellépése pedig az „Aidá“-ban szombatra marad. * Sz. Bárdossy Ilona a boroszlói színházban Friquet Rózsit énekelte a „Villars dragonyosai“­­ban. Az ottani lapok elismerőleg nyilatkoznak e fölléptéről * Hugó Károly munkái. Frankl B., Hugó Károly egyik rokona, több darabot nyújtott be az elhunyt költő műveiből előadatás végett. Eddig csak a „Báró és bankár“ volt műsoron, de az igazgatóság a benyújtott művek közül való­színűleg még egyet színre fog hozni. * A Kisfaludy-színház igazgatósága, tekin­tettel a közönség nagy érdeklődésére, heti mű­sorának megváltoztatásával, a Leszámolás nép­színművet, mely eddig állandóan telt ház előtt került színre, a hét összes napjaira előadásra tűzte ki.­­ ' MULATSÁGOK. X Szalon: Zimányi Alajos fővárosi királyi közjegyző és neje Fekete Mária Aranka rendkívül sikerült házi bált adtak tegnap lakásukon. Az előkelő vendégsereg a legjobb hangulatban ma­radt együtt a hajnali órákig. Ott voltak: úrnők : Zimányi Alajosné, Fekete Antalné, özv. Jablonszky Sándorné, özv. Geczó Jánosné, Szederkényi Nándorné, özv. Reinlein Józsefné, Patrubány Ferenczné, Roos Lajosné, Vass Ferenczné, Fock Albertné, Adolf Sebes­ FŐVÁROSI LAPOK 1897 márczius 10. Szerda­ tyénné, özv. Sárközy Zsigmondné. Urhölgyek: Jablonszky Jolántha, Jablonszky Iréné, Pauler Katicza, Buczurka Matild, Oroszi Margit, Szeder­kényi Szeréna, Geczó Anna, Geczó Ilonka, Roos Anna, Roos Margit, Csutor Gizella, Vass Paula, Gozsdu Mária. □ A belvárosi nagy kaszárnya. A Lipót-, kalap- Zöldfa-utczák, továbbá a Sebestyén- és a Rózsa-tér közé eső területen a házakat május 1-je után mind lebontják. Valamennyiben felmon­dottak a lakóknak s május 1-jén az egész kis vá­rosrész költözködik. Az óriási területre kaszár­nyát építenek, a hadtest és a térparancsnokság, valamint a helyőrség számára. Az építkezés még a nyár végén megkezdődik. — FŐVÁROS. ~ □ Uj színház. A főváros közgyűlésén hol­nap tárgyalják az új olcsó színház ügyét, a­me­lyet valószínűleg kedvezően intéznek el, mert a közgyűlés már egyszer elvben hozzájárult az új színház felállításához. Az „Új színház“, melynek ez lesz a hivatalos neve is, a Ludovika Akadé­miával szemben, az üllői-út végén fog emel­kedni, teljesen szabad telken, melynek négyszög­ölét hatvan forinton váltja meg Sziklay János, a színház tervezője. Az új színház, melyet a jövő évben nyitnak meg, az alsóbb néposztály szá­mára készül s rendkívül olcsó helyek lesznek benne. □ A bejelentő hivatal díja. A közigazgatási bizottság mai ülésén Kollár Lajos dr. kifogásolta, hogy a közönség órákat kénytelen a bejelentő hivatalban eltölteni, a­míg a bejelentést elvégez­heti. Szükségesnek tartja, hogy a bejelentéseket posta útján is végezhessék. A törvény rendelete szerint a bejelentő hivatal a szóbeli kérdezésre ingyen köteles felvilágosítást adni. A főkapitány ezzel szemben a szóbeli értesítést egyszerűen el­törölte és az írásbeli értesítésekért tizenöt kraj­­czárt fizettet. Rudnay Béla főkapitány előadja, hogy a bejelentés megkönnyítésére már megtett minden lehetőt, mert most minden őrszobában be lehet jelenteni. Most tárgyal a postaigazgatóság­gal, hogy a bejelentés posta útján történhessék. A szóbeli értesítések adása kivihetetlen, de ha kivihető lenne is, akkor sem megbízható. Az írás­beli értesítés minden tekintetben megbízható és ez megéri a közönségnek a tizenöt krajczárt. TÖRVÉNYSZÉK. Papakosztáék szökése. — Saját tudósítónktól. — — márcz. 9. A világhírű görög kasszafúró-társaság, a­mely Európa minden országában vendégszerepelt, a múlt esztendő nyarán a pestvidéki törvényszék börtö­néből két ízben is megugrott. Előbb Papakoszta Dimitri, azután Affendákisz Perikies szökött meg, s az utóbbit Schreiber Dezső és Kázár Ambrus, a betörő­szövetkezet két kiváló tagja követte. Az első szökésért nem történt velük semmi, mint­hogy Papakosztát is, Schreibert és Kázárt is szigorúbb fogságra vetették néhány hétre. A má­sodikért azonban, a­mely három-négy nappal történt azután, hogy Schreiber és Kázár az első kalandárt kiszabott büntetést kitöltötte, a három szökevényem, Idvüll,felelősségre vonták az őrsze­mélyzet egy részét is, mert alapos gyanú volt arra, hogy a szökés ezeknek a tudtával, sőt bele­egyezésével történt. A vád alá került felügyelők dolgának tár­gyalása ma kezdődött meg a budapesti királyi törvényszéknél. Varga Benedek fogházőrmester, Zabolai János fogházőr, Pilát Julcsa rab nő és Takács János volt ideiglenes fogházfelügyelő a vádlottak, az első három foglyok szöktetésének büntette, az utolsó pedig fogoly­szöktetés vét­sége miatt került vád alá. A végtárgyalást dr. Soós Kálmán elnök vezeti. Az elnök mikor ma megnyitotta a tárgyalást, a börtönőrök nyolc­ erősen megbilincselt rabot vezettek be a terembe, a­mely egyszerre ugyan­csak hangos lett a rablánczok csörgésétől. A megvasalt rabok mint tanúként vannak jelen s ugyane minőségben szerepel vagy­ tíz fogházőr is a pestvidéki fogházból. A vádhatározat szerint Affendákisz és két társának eltűnése után mindjárt felmerült a gyanú, hogy valaki segítséget nyújtott a szökevények­nek. Kázár is az Affendákisz ruhájában szökött, s hamar kitudódott, hogy ennek ruháit a szökés napján Varga Benedek fogházőrmester adta ki, mert — neki úgy tetszett. Szente­s fogházőr ez­után — szintén Vargának a parancsára — Affen­­dákiszt kibocsátotta a czellájából, a­ki akkor ment a raktárba ruháiért. Varga ekkor, majd később még egyszer Affendákiszszal, azután Scheiberrel beszélt, mindegyikkel külön a czellájában. Ez és egyébb adatokból, a törvényszék beigazoltnak vette a vizsgálat után, hogy Varga, továbbá Za­bolai fogházőr és Pilát Julcsa szándékosan segéd­keztek a szökevényeknek. Affendákisz, Scheiber Dezső és Kázár Am­brus 1896 június 30-án, délben ugrottak meg, de a két utolsót még aznap elfogták s tán tiz nap múlva Affendákiszt is meghozták a máramarosi hegyek közül. A mai tárgyalásról Affendákisz hiányzott, mert most Bécsben van, a reá ott ki­szabandó büntetést várva. Varga Benedeket hallgatták ki először. Izga­tottan bizonyítgatta, hogy a ruhák kiadása a foglyoknak szokásban volt, hogy kijavíthassák, kitisztogassák. S mikor Affendakisznak is ki­adta a ruhát, ezt a felügyelő engedelmével tette. Mi­kor azt kérdezte az elnök, mit keresett közvet­len a szökés előtt Affendákisz czellájában, indig­­nálódva szólott, hogy az őrmesternek talán csak szabad a czellákat megnéznie s akkor különben is csak a ruháját vizsgálta Affendakisznak. Zabolai János volt fogházőr, a ki Szente őrtársát helyetesítette. Többször szólott amiatt, hogy Kázár a rárakott bilincset le tudja magáról szedni, de szavaira nem hallgattak. Pilát Julcsa, a harmadik vádlott, a­ki rab­társuk volt a szökevényeknek, erősen tagadta annak a vádnak az alaposságát, hogy az udvarról ő adott jelt arra, hogy nincs veszedelem — szökhetnek. Majd Takács Lajos helyettes fogházfelügye­lőre került a sor. Vallomásának legfontosabb momentuma az volt, hogy tagadta, hogy Varga őrmester a rabok ruháit az ő engedelmével adta ki. A tanuk közül Szente János fogházért hall­gatták ki először, aki látta az őrmestert Affendá­kisz czellájában s Varga őrmester, hogy zavarta­lanul beszélhessen Affendákiszszal, bezáratta a czella ajtaját. Varga dühösen tiltakozott s lármája csak akkor csillapodott, mikor az elnök rögtöni elzá­rással fenyegette. Holnap folytatják.­­ A mester-utezai rablógyilkosság, Velko­­vics Gitán kragujeváczi szerb marhakereskedőt a múlt télen a mester-utezában meggyilkolták. Vel­­kovicsot Beogradecz Rudolf könyvkötő inas kí­sérte ki a vasúthoz, honnan Velkovics Szabadka felé akart utazni, miután a budapesti vásáron huszonkét marhát adott el. A gyilkosok Beogra­­deczre is többször rálőttek, de ez életben ma­radt és csak az órájától, meg a lánczától fosz­tották meg. A gyilkosok Kovács János volt korcs­­máros, Marosi Sándor fővárosi iskolaszolga, kerti Szabó Sándor ócsai napszámos és Kis Horváth István gyári munkás személyében csakhamar kézrekerültek s a törvényszék beismerő vallo­másaik alapján mind a négyet kötél általi halálra ítélte. Az Ítélő tábla II. büntető tanácsa Hérich-Tóth János elnöklete alatt és Bakos János biró elő­adása mellett ma egész délelőtt tárgyalta a bűn­ügyet s az elsőbíróság ítéletét csak annyiban vál­toztatta meg, hogy az elrabolt 980 frtnyi kárösz­­szeg megtérítésére mind a négy vádlottat egye­temlegesen kötelezték. Az ítélet többi részét érin­tetlenül hagyta, mert megállapítva látta a rabló­gyilkosság tényálladékát. Kovács Jánossal és Marosi Sándorral szemben a kir. tábla még sú­lyosító körülménynek vette azt is, hogy az egész tervet ők eszelték ki, hogy régebben fogházőrök voltak, s hogy egyik sem volt oly nyomorban, hogy a pénzre szüksége lett volna. KÖZGAZDASÁG. *** A bortörvény végrehajtási tervezetét tárgyaló ankét Darányi miniszter elnöklete alatt ma folytatta és befejezte tanácskozásait. *** A The Mutual new-yorki életbiztosító társaság mérlege. Egy kábelsürgöny jelenti, hogy a nevezett társaság mérlege 1896. deczember 31-én a következő számokat tünteti fel: Biztosí­téki alap 1216­4 millió frank. Teljesen tehermen­tes felesleg 154 millió frank. Összes bevé­telek 1896-ban 2571­2 millió frank, összes kifize­tések a biztosítottaknak 1896-ban 1318­10 millió frank. Érvényben­ levő biztosítások 4756 millió frank.

Next