Fővárosi Lapok, 1897. április (34. évfolyam, 91-120. szám)

1897-04-22 / 112. szám

y a hatalmak megőrzik semlegességüket s Görög­országot maga kereste sorsára bízzák. Jóllehet, még egyre kisért az a nyugtala­nító gondolat, hogy a kicsiny Görögország min­den támogatás reménye nélkül aligha mert volna a törökkel kikezdeni, a „ Neues Wiener Journal“ mégis azzal a reménynyel kecsegteti magát, hogy Európát a háború nem fenyegeti. Ez a lap úgy okoskodik, hogy a hatalmak megelégednek azzal, a­mire vállalkoztak­ Kréta békéjének visszaszerzésével s ha a hada­­kozók bármelyike győz is, nekik csak egy fel­adatuk lesz: oda hatni, hogy a harc­olók országai meg ne csonkíttassanak, mert ez a háború csiráját átplántálná a közel­jövőbe. Ha így lesz, úgy két, három hét múltán megszűnik a vérontás s a népek szorongása. A hadcsapatok állása. A török csapatok úgy vannak elhelyezve: Szalonikinél, Ruméliában, a török-görög határon, Elasszonánál, Dessztratánál és Metzorisnál, Al­bániában Janinánál. A görög sereg Elasszon közelében, Timo­­vasznál, Larisszánál, Volonál, Lamiánál, Kala­­basánál, Trikalánál és Ártanál van. A török seregek fővezére Edhem pasa, a görögöké trónörökösük. A török főhadiszállás Elasszonában, a gö­rög Larisszában van. Itt van mindkét fél ere­jének nagyobb része. A törökök Elasszonánál lépték át a görög határt s az itt álló görög sereget visszanyomva, hatalmukba kerítették a melunai utat, elfoglal­ták Tirnovaszt s most ezen az uton Larissza ellen vonulnak, mely hadműködésük fő czélja. A görögök Larisszát a végletekig akarják védelmezni s hogy ezt sikerrel tehessék, az Artánál, Trikalánál és Halabanánál fekvő sere­geiknek az a feladata, hogy a törököket hátba támadják és ott foglalkoztassák. Az ellenséges csapatok ereje, a háború megkezdése előtt a következő volt: A törö­köké az elasszonai betörési után, az elasszona­­domenikoni, diskatári, vozkói vonalon, 82.250 fegyver, 2500 kard és 204 üteg. A görögöké a darm­a-trikalai vonalon 44.000 fegyver, 1000 kard és 114 üteg. A­mi hadműveleti terepét illeti, a larisszai, azaz tesszáliai síkság nem kedvező a csatáro­zásokra. A hegyi határok alig védelmezhetők, a gö­rög csapatszárnyak nincsenek fedezve, átalá­­ban a sereg kifejlődésére hiányzik a tér. A törökök gyors támadásukkal ki is hasz­nálták a görögök hátrányos helyzetét. A megvívott csaták. A legújabb jelentések megerősítik, hogy a törökök elfoglalták a Meluna-szorost két napig tartó véres viadallal. Török, hivatalos közlések szerint az Ozmán sereg az összes határszéli állomásokat is elfog­lalta, még csak egy jelentéktelen pont, az Analipsis hegy van a görögök kezén. A törökök Melunánál rajvonalakban támad­tak s gyilkos gyorstüzelést indítottak, melyet a tüzérség bámulatos sikerrel támogatott. A he­gyek lejtői el voltak borítva a görögök holttes­teivel. A törökök alig veszítettek 100 embert, ellenben a görögök vesztessége, még Athéni jelentések szerint is, legalább is 1000 katona. A melinai győzelem után a törökök mindjárt Tirnovasz ellen indultak, melynek ágyúzását 19-én délután meg is kezdették. A törökök oly csodálatos bátorsággal és erő­vel támadtak, hogy 20-án délben már elfoglal­ták Tirnavoszt. Az ostromnál Abdul Azal pasa elesett. A törökök Tirnavoszban nem pihentek meg, hanem Edhem pasa erőszakolt menetben vezette őket a Larissza felé menekülő görögök után. Larissza ostroma. A­mint a törökök kivívták maguknak a Meluna-szorost, a­mi ugyancsak nagy dolog volt, a görögöknek többé nem volt nyugtok. Visszavonulásukban nyomon követte őket a török s az útba eső Reveni hegységnél újra két napos harcéra kényszeritette őket s miután itt is megverettek, temérdek veszteséggel mene­kültek Tirnavoszba. Itt sem volt maradásuk, pihenése a kime­­rülteknek. Alig tették be a lábaikat, már nya­kukon volt a vitéz ellenség. Innen is futniok kellett és futottak, rend­ben-e vagy szétbomoltan, erről még nincsenek híreink. Larisszába menekültek, de úgyszólván — üldözőik ágyudörgése között. A halálra üldözött görög hadsereg fölbuz­­dítására elment maga György görög király is, de a lankadókba új erőt már aligha önthet a korona varázsa. Távirati jelentéseink itt következnek: Konstantinápoly, ápr. 20. Menduk pasa és Wesar pasa had­osztályai tegnap este Larissza elé ér­keztek és azonnal ostromolni kezdették a várost. Konstantinápolyba a török főhadiszállásról érkezett táviratok azt a reményt fejezik ki, hogy a görögök ellenállását néhány nap alatt megtörik. A török se­reg föl van lelkesülve, szinte ég a harczvágytól. Konstantinápoly, április 20. Edhem pasa főparancsnok útba­n van La­rissza felé és reméli, hogy ma vagy holnap be­veszi a várost. Konstantinápoly, április 21. Ide az a jelentés érkezett, hogy a tö­rökök már a múlt éjjel bevették Larisszát Ariszta! Ezekkel a görögökre szomorú hírekkel me­rőben ellenkeznek Konstantin trónörökös, a görög fővezér szavai, a­ki elcsigázott katonái­hoz így beszélt: Egyenetlen háborúnak néhány kudarca ter­mészetes következménye. Igyekezzetek azt visszahódítani, a­mit tegnap elvesztettetek. Athénbe pedig ezt az egy szót távírta: Ariszta! (Nagyon jól van !) Hanem a világ nem igen hisz ezekben a biztató szavakban, az összes lapok a görögöket legyőzötteknek nyilvánítják, még „Times“ is, mely azt írja, hogy miután a görögök Tirno­vaszt cserben hagyták, a törökök útja szabad Larisszáig. Athénból ugyan érkezett két győzelmet hir­dető, de meg­ nem bízható magántávirat is. Az egyik Triesztbe egy görög telepesnek szólt, s így hangzik: A görögöt, a larisszai síkságon a törököket teljesen visszaszorították. A görögök győzelmesen vonulnak előre. Egy másik, Bécsbe küldött távirat pedig azt mondja, hogy a görögök óriási győzelmet arattak. Győzni fogunk. A török udvar egyik méltóságával beszélgetett az „E. U.“ tudósítója. A four a többi között így nyilatkozott: — Győznünk kell! Vissza kell vernünk a gö­rögöket, legalá­bb Larisszáig. Gondolja meg: kétszáz évvel ezelőtt az egész keresztény világgal harczolt a török, ma pedig a kis Görögország fenyegeti téte­lünket. Milyen változása az időnek és az életnek ! Sztambul voltaképpen Isztamból, jobban mondva Iszlámból. (Iszlám városa.) Reméljük, hogy ezt a nevet fogja viselni az idők végéig. A török főúr szavait igazolja a „K. É.“ követ­vetkező tudós­tása is: (Konstantinápoly, ápr. 19. A hivatal­os körökben igen meg vannak elé­gedve a háború első eredményeivel, jóllehet a görög csapatok részéről nem számítottak olyan ellentállásra, a­minővel tényleg találkoztak. Edhem basa fővezér utasítása az, hogy minél gyorsabban nyomuljon előre, még a legnagyobb áldozatok árán is, hogy legkésőbb vasárnapig döntő ütközetet vívhasson. A szultán és kormánya a háború gyors be­fejezését óhajtanák, mert az ellenségeskedések hosszadalmassága a birodalomra a legválságo­sabb következményekkel járhatna. Az állam pénzügyi helyzete nem engedi meg a hosszú háborút, de tartanak attól is, hogy Konstantiná­polyban forradalom tör ki, mely okvetlenül mé­szárlásokra vezetne, a­mi a hatalmak közbe­lépésére adhatna okot. Az epiruszi harczok. London, ápr. 21. Epiruszban az ágyuharcz egyre tart, de eddig eredmény nélkül. Ha a török ütegek és erősségek este a sötétség beállása miatt a tüzelést megszüntetik, akkor az athéni újsá­gok nyomban azt jelentik, hogy a török erős­ségeket elpusztították, így már négyszer jelen­tették, hogy Prevezát halomra lőtték és hogy természetesen a török helyőrség onnan ki­vonult. Valósággal úgy áll a dolog, hogy a pre­­vezai erősség, a­mely voltaképpen nem is erősség, hanem romhalmaz, naponkint vígan folytatja a tüzelést. Egyébiránt a tegnapi bom­bázás azzal végződött, hogy a görög flotta vég­képpen elvonul Prevezából. Arta, ápr. 21. A törökök tegnap Teotokiosz mellett át akartak menni az Arta folyón, a görögök gyil­kos ágyutüzet indítottak ellenük, a törökök tömegesen a folyóba ugrottak és egy részük a vízbe fúlt, más részüket az ellenséges golyók ölték meg. Vérük a folyó vizét egészen vörösre fes­tette. Manosz ezredes 25.000 emberrel Epi­­ruszba vonult. Konstantinápoly, ápr. 21. A portától eredő tudósítás szerint Preveszát négy hadihajó újólag bombázni fogja. Salagora felől a szárazföldről is támadni fognak a görögök. A melunai hős. A törökök melunai győzelmének nagy halottja van: Hafiz pasa, ez a páratlan hősiességű tá­bornok. A melunai döntő ütközetnél Hafiz pasa, a nyolc­vanéves tábornok hajadonfővel lovagolt csapata élén, mikor a golyók minden oldalról siví­­tottak. Hadsegéde könyörgött neki, hogy vonuljon kissé hátra és szálljon le a lováról, de az aggas­tyán így felelt neki: Az orosz-török háborúban se szálltam le, hát miért szállnék le most ? Előre fiuk! A következő palanatban egy golyó összezúzta a bal karját. A tábornok még csak nem is törődött vele, aztán egy másik golyó a jobb térdébe fúró­dott, Hafiz pasa mégis a lován maradott. Végre, éppen mikor embereit tüzelte, egy harmadik golyó a nyakába fúródott. Hafiz pasa erre lebukott a lo­váról és nyomban meghalt. Harcz a tengeren, London, ápr. 21. A Morning­ Post-nak jelentik Konstantiná­polyból tegnapi kelettel. Meg nem erősített Mi­szerint a görögök a törökökkel való küzdelem után megszállták Mytilenét és Ohiost. A török flotta, a­mely útban volt a besikai öböl felé, visszatért a nagarai csúcshoz. Ugyanez a lap Karvassaraból jelenti, hogy Pentepigadiánál valószínűleg csata lesz. A Daily Telegraph konstantinápolyi távirata szerint Chios, Mytilene és Samos szigetén Gö­rögország támogatása mellett szervezett lázadás kitörése várható. Konstantinápoly, ápr. 21. Ma indult el a Dardanellákba a hajóraj második része, a­mely Orkhama toronyhajóból, a Hisziraliman monitorból, a Mantura korvett­­ből, a Mekka, Medina és Hodedja erősített gőzösökből és a Medjidje torpedóhajóból áll. Kalau vom Hofe basa tengernagy ezzel az osztálylyal együtt elutazott. Athén, ápr. 20. A lapok kiemelik, hogy a flotta nagy ak­­c­ióra van hivatva a török tengerpartok ellené­ben. Részleteiben ugyan nem ismerik a flottának adott utasításokat, de gyanítják, hogy az Archipelapusz nagyobb kikötőit, különö­sen Szmirnát, Szalonikit, Beyruthot, Cavattát, Dedeagatsot, Chiost, Mililénet, Rodoszt, Alexan­­drettát és Jaffát kell bombázni, esetleg FŐVÁROSI LAPOK 1887. árpilis 22. Csütörtök

Next