Fővárosi Napló, 1946 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1946-08-24 / 1. szám

■ “ " í '• я»р' Elkészült a kormányzati-negyed kialakításának terve Megállapították a hontalanná vált minisztériumok új elhelyezését — Nagyjelentőségű városrendezési kérdések a Közmunkatanács előtt A Vár újjáépítésére, illetve be­építésére különleges tervek készül­nek. Ezek gerincét alkotja az az elképzelés, hogy a Várban létesüljön a diplo­máciai negyed. Előrehaladott megbeszélések foly­nak különböző országok képvisele­teivel, hogy itt építsék fel követ- ségi palotáikat. Amennyiben ez az elgondolás tényleg megvalósítható, szükségesnek mutatkozik, hogy a kormányzati negyed kialakításától függetlenül a miniszterelnökség és a kül­ügyminisztérium palotái a várbeli diplomáciai negyedben foglaljanak helyet. Ezért az az el­gondolás van előtérben, hogy a Sándor-palota helyén épül fel a miniszterelnökség új székháza, a külügyminisztériumot pedig a régi pénzügyminisztérium helyén ren­deznék be. Amíg ez megtörténhet, a külügyminisztérium a Géza-utca 4. számú épületbe költözik. Ha el­készül a külügyminisztérium vár­beli új székháza, az általa kiürí­tett Géza-utcai épületbe költöz­het át a pénzügyminisztérium, melynek számára ez a hely végle­ges formában is megfelelő. A szom­szédban ugyanis nagyobb üres te­lek van, mely felhasználható a pénzügyminisztériumi székház eset­leg később szükséges bővítésére. A honvédelmi minisztérium új palotája a kijelölt kormányzati negyedben már építkezés alatt áll. A Várban megmaradt székház más célokat fog szolgálni. A belügyminisztérium palotáját a Rudolf-rakparton jelölték ki ahol a Providentia Biztosító tulaj­donában levő hatalmas épülettöm­böt alakítják át a minisztérium céljára. Ez az épülettömb teljesen átalakított homlokzattal dísze lesz a kormányzati .negyednek. A közlekedésügyi minisztérium és a kereskedelmi minisztérium számára szintén gondoskodni kell új székházakról, miután mai elhe­lyezkedésük csak ideiglenes jellegű. Ä végleges helykijelölésről a tár­tárgyalások folyamatban vannak. A közoktatásügyi minisztérium számára új székházat terveznek. A helyét már ki is választották az Országháztól északra levő duna- parti üres telken, mely köztulaj­donban van. Itt építik fel a ma­gyar kultúra reprezentáns szék­házát. Hátra van még az iparügyi és a népjóléti mi­nisztérium sorsa, mely szintén hasonló elgon­dolás szerint kerül megoldásra. Miután az igazságügyi és a föld- mívelésügyi minisztériumok amúgy is a kijelölt kormányzati negyed­ben állanak, ezek részéről az új elhelyezkedés kérdése nem merül fel. A Közmunkatanács a közigazga­tási intézmények elhelyezésével kapcsolatban már korábban állást foglalt amellett, hogy a fővárosnak a Szent István-körút, Bajcsy Zsi- linszky-út és Dunapart által hatá­rolt részén, amelynek a déli hatá­rát kb. a Központi Városháza je­lentené, kormányzati negyedet kí­ván alakítani. Budapest ostroma során középü­leteink jórésze elpusztult. Különö­sen a miniszteriális épületek szen­vedtek nagy kárt és a miniszté­riumi paloták egész sora teljesen megsemmisült. A Közmunkatanács­ra hárult a feladat, hogy közhiva­talaink, elsősorban a hontalanná iíii és terrasz Ug.(M Hatokkal is éidekUel ища Uzdi/es v&udéfyüt A Magyar Lovaregylet augusztus 25-én versenyt tart. Kezdete d. u. 3 óra. vált minisztériumok megfelelő el­helyezéséről a városrendezési szem­pontok figyelembevételével gondos­kodjék. Ez irányban már hosszabb idő óta megbeszélések folynak és a tárgyalások alkalmával az a nézet alakult ki, hogy a minisztériumokat lehetőleg centralizálni kell és az ügyforgalom megkönnyítése érdekében is úgynevezett kormány­zati negyedet kell létesíteni. A hely kiválasztása szempontjából az Or­szágház környéke kínálkozik a leg­célszerűbbnek, egyrészt, mert ezen a környéken számos átalakításra alkalmas épület, vagy új építkezés céljaira megfelelő üres terület áll rendelkezésre, másrészt mert köz- igazgatási érdekek is alátámasztják azt az elvet, hogy a szakminiszériumok a parla­ment közelében helyeztesse­nek el. Ami a többi közhivatal sorsát il­leti, elsősorban a főkapitányság új palotájának elhelyezését kell megemlíteni. Ez a hatalmas új épület az eddigi tervek szerint a kormányzati negyed centrumá­ban talál helyet. Másik nagyszabá­sú és mielőbb kivitelre kerülő épít­kezési terv a régi Nemzeti Színház telké­nek beépítése. Az ezzel kapcsolatban az utóbbi években felmerült számtalan kü­lönböző elgondolás közül, a jelek szerint az a legújabb terv látszik a legkomolyabbnak, mely szerint a magyar Rádió építi fel itt hatal­mas székházát. A Rádió — mint értesülünk — erre a céh'a meg­felelő összegű külföldi kölcsönhöz tud jutni. A Roosevelt-téri Lloyd-palotát, mint műemléket, eredeti állapotá­ban fogják újjáépíteni. Itt helye­zik el az iparművészeti kiállító ter­meket. A Trieszti Biztosító Társu­lat a mögötte levő területen építi majd fel 8—10 emeletes új székhá­zát. Tervek készülnek a tudomá­nyos, egyetemi és kórházi épületek korszerű rendezésére is. Megvitatták a Dohányjövedék épületeinek sorsát is. Ezek a nagy­értékű telkek szintén a városren­dezés céljait fogják szolgálni. Ki­dolgozás alatt áll Kővágó József polgármester a múlt hét egyik délutánján ismer­tette a sajtó előtt az új költségve­tést. Sietős dolga volt s ép ezért a sajtóértekezlet a szokottnál hama­rabb ért véget. Az udvaron már ott állt a polgármester kis szürke autó­ja, hogy egy másik fontos tanács­kozásra röpítse gazdáját. Kővágó elbúcsúzott az újságíróktól és a tőle megszokott gyors léptekkel ro­hant le a lépcsőn, beült a kocsiba, mely megindult, de néhány kerék­fordulat után a kapu aljában meg­állóit. A soffőr hiába próbálta elin­dítani a motort, a kocsi csak nem akart mozdulni. Közben a sajtó képviselői is leértek a kapuba, ahol a polgármester kétségbeesve és tü­relmetlenül várta, feléled-e a gép, mert minden percnyi késés nagy veszteséget jelentett. Az újságírók egy ideig nézték, mint bíbelődik a soffőr a makacs géppel, majd meg­szólalt egyikük: — Tessék csak beülni, polgármes­ter úr, mi majd megtoljuk a kocsit. Kővágó szót fogadott, beült az autóba, amire 10 újságíró oldalról, hátulról nekirugaszkodott az autó­nak, kigurították a kapú alól, vé- gigtólták a Városház-utcán, míg végre a Szervita-téren felberregett a motor zaja, a gép megindult és a polgármester nevetve intett vissza: — Lássátok, ez az eredményes sajtótámogatás. Augusztus mindig a legforróbb hónap, de idén a kánikula alaposan túltett minden régi rekordon. A városházi bizottsági ülések, ha nem is a hangulattól, de a temperatúrá­épületének ideiglenes felhasználása és végleges sorsának eldöntése. Nagy kérdéskomplexum a honvédelmi épületek jövője. Kétségtelen, hogy sok budapesti laktanya ezentúl más célokat fog szolgálni. A két katonai iskola kö­zül csak az egyik marad fenn ere­deti rendeltetésére. A folyamatban levő adatbeszerzések után tesz majd javaslatot a Közmunkatanács a katonai épületek felhasználását illetően. Gondoskodni kell új iskolák és egyéb kultúr­intézmények elhelyezéséről is. A főváros tanügyi ügyosztálya munkába vette az iskolafejlesztés módozatait Nagy-Budapest és az egész ország területén. Nagy-Buda- pesten együttműködik a Fővárosi A Városháza félemeletén, a sok apró udvari szobácska, az össze- zsúfoltan dolgozó tisztviselők, az ott szorongó rengeteg szegény em­ber láttán senki sem gondolná, hogy a milliós főváros adminisztrá­cióját intéző szervek közül éppen a polgármesteri IX., a társadalom- politikai ügyosztály a legdrágább, legtöbb pénzbe kerülő tétele a fő­város költségvetésének. Semmi be­vétel, csak kiadás. S mégis a ki­adások elenyészően kicsik, mert a bevétel nem pénz, hanem ember­élet, a haszon: megmentett, dolgos férfi, mosolygó, boldog anya, tiszta, egészséges gyermek, megelégedett, derűs öregek. Az ügyosztály vezetője, Pollákné Stern Szeréna asszony nem jóté­konykodni akar, hanem intézmé­nyes szociálpolitikát szeretne meg­valósítani. Nem véletlen, hogy a felszabadulás után ő lett itt a ve­zető. Nagyszerű, harcos, szocialista asszony, aki már húsz évvel ez­előtt is az Angyalföld, a Ferenc­város és a Józsefváros munkásne­gyedeit járta, oktatta, tanitotta, se­gítette, megvigasztalta a hozzáfor­duló proletárasszonyokat. Az el­múlt rezsim virágkorában bátor felszólalásai a közgyűléseken, hoz­záértése és kemény akaratereje tói túlfűtött teremben zajlottak le. A bizottsági tagok és az előadók homlokáról patakban csurgóit a ve­ríték. Bechtler Péter alpolgármes­ter a pénzügyi bizottság egyik ilyen „forró“ ülésen példát mutatott a demokráciából. Levetette kabátját és mozdulatát gyorsan követte Kő­vágó József polgármester, Katona János alpolgármester, egy pillanat­tal később pedig már az egész bi­zottság ingujjban ült a hosszú tár­gyalóasztal mellett. Szinte olyan volt a terem, mintha egy család tagjai folytatnának egymással kellemes tereferét ■X­A munka nem szégyen, — ezt már régen megállapították, de ke­vésszer alkalmazzák. A kényszer- helyzet azonban mindennél na­gyobb úr s bizony ha muszáj, ak­kor annak is dolgoznia kell, aki egyébként hozzászokott a henyé­léshez. Egyik nem igazolt fővárosi tanácsjegyző, aki nem nagyon eről­tette meg magát az íróasztal mel­lett lés amíg aktív szolgálatban volt, nagyon nagy úrnak képzelte ma­gát, elbocsátása után kitanulta a kőművesmesterséget. Szorgalmasan inaskodott, keverte és hordta a maltert, rakosgatta a téglákat és most már csak azért imádkozik, ne álljon le teljesen az építkezés, ne­hogy újra munka nélkül legyen. •Jr A forint pénzegység bevezetését követő első közgyűlésen mindenki szegény volt. Máskor pillanatok alatt elfogytak a büffé apró csoma­gocskái, de ezen a napon alig akadt városatya, vagy tisztviselő, aki ki tudta volna fizetni a 3.50 forintos uzsonnacsomag árát. Baitz József, a KÉÜ vezérigazgatója mentette meg a helyzetet, egyrészt, hogy se­gítsen a közgyűlés■ tagjain, más­részt, nehogy nyakán maradjanak és megromoljanak a becsomagolt Közmunkák Tanácsának városren­dezési osztályával és az új szabá­lyozási tervek feldolgozásával egy­idejűén kerül megállapításra az, hogy a jövő Budapestjének mely pontjain kell gondoskodni új isko­lák létesítéséről. Szükség lesz új lakótelepek létesítésére is, melyek céljára meg­felelő helyeket kell kiválasztani. A népjóléti minisztérium egész soro­zat mintalakótelepet kíván létesí­teni. Az OTI és a MABI jövőbeni beruházásai a készülő tervek szerint szintén elősegítik a városrendezési elgon­dolások realizálását. Az igazság­ügyi minisztériummal folytatott megbeszélések alkalmával felvetet­ték a fiatalkorú bűnözők törvény­székének és ehhez kapcsolódó át­meneti fogház és munkatábor épí­tésének kérdését. Ezt az intézményt a városnak egy derűsebb, a szabad természethez kapcsolt helyén kell elhelyezni. A tervek kidolgozása folyamatban van. Dr. Gyöngyösi István. tiszteletet vívtak ki számára a nem éppen „koaliciós“ elemek kö­zött is. Egy óra a tanácsnoknő előszobá­jában meggyőz arról, hogy e nagy. város minden elesettjének panasza, fájdalma hozzá száll, mindenki tőle vár segítséget bajára, gyógyító or­vosságot fájó sebére. Odabenn a tanácsnoknő szobájá­ban máris többen vannak, fel­váltva szól az asztalon lévő három telefon, a referensek egymásnak adják a kilincset. — Kifogyott a tejpor a Svábhegyen, kérek kiuta­lást — hallatszik az egyik ajtónyi­tásnál. S aztán sorba, az egyik fe- ferens a Klotild-szeretetház varró­tanfolyama részére kartont, a má­sik a Hidegkuti-úti leányotthonba takarókat, a harmadik az óbudai tanoncotthonba gyerekcipőt, a ne­gyedik cukrot kér a beteg gyerme­keknek, az ötödik matracokat a csecsemőotthonba, konyhaedényt az egyik népkonyhába, kenyérlisz­tet és sakkjátékot a szeretetotthon részére. — Az én legdrágább ügyosztá­lyom — mondotta a költségvetési vitában Kővágó József polgármes­ter, — egyetlen fillérrel sem óhaj­tom csökkenteni az 1938-as elő­irányzatot. S csakugyan, a fukar­élelmiszerek. Ezért megengedte, hogy a csomagokat hitelbe adhas­sák ki. Sokan azonban még ma is tartoznak az ellenértékkel', úgy lát­szik, az az álláspontjuk, hogy a stabil forinttal ráérnek később is fizetni. 'K* Nagy orkán vonult végig az el­múlt napokban Budapest felett. Forgószél keringett, tetőcserepek hullottak, drága ablakok csöröm­pöltek és számos könnyebb sérültje is volt a nyári viharnak. A szágul­dó elemek tragikomikus áldozata lett a városháza egyik népszerű fő­jegyzője. Történetesen aznap tisz­tították házilag — hogy a puceráj költségét megtakarítsák — a fő­jegyző egyetlen, aránylag még jó állapotban lévő öltönyét, melyet a gondos folttisztogatás után kitettek száradni a lakás erkélyére. Közben megérkezett a vihar, az öltöny kinnmaradt, s mire a fellegek el­vonultak, már csak a zakó lógott árván az erkélyen. A nadrág el­tűnt, elrabolta a szél és nem is ke­rült többé elő. így fizetett rá taka­rékos főjegyzőnk a házi folttisztí­tásra. * Gáspár Margit, a Városi Színház népszerű művészeti igazgatója, ma a legsikeresebb magyar színpadi szerző. Táblás házakkal robog a 100-as jubileum felé ragyogó szati­rikus darabja, az Űj Isten Thébá- ban. A közönség joggal hiheti, hogy egy ilyen nagy színpadi siker gaz­daggá teszi a szerzőt. A viszonyok­ra jellemző, hogy a táblás házak mellett, mire egy napi tantiem Gás­pár Margit kezeihez jutott, ez az összeg az infláció utolsó napjaiban nem tett ki többet 30—40 centnél. De még a pengő összeg sem tett ki annyit, hogy egy napi tantiémből egy jó vacsorát rendelhetett volna. Ne irigyeljük tehát sikerdús íróin­kat sem. ságig menő takarékosság dacára egymásután írja alá a tanácsnoknő a kiutalásokat. A nagy szegénység dacára mindenből jut mindenhová, ami kell. Gyümölcs a napközi ott­honba, lepedő és tejkonzerv az ag­gok menhelyére, babaszappan, cso­koládé és pelenka az anya- és cse­csemővédő intézetbe, hőmérő és kockacukor a gyerekkórházba, búr. gonya és UNRRA-konzerv a nép­konyhára. És mindez gyorsan, min­den nagyképűség, felesleges akadé­koskodás nélkül. Kétszer ad, aki gyorsan ad — és repülnek az ak­ták. Sietve elköszönnek a referen­sek. Egyperces telefonbeszélgeté­sek hangzanak. Köszönöm. Igen. Nem. S máris elintéződnek az ügyek, körülményes vontatottság nélkül. Az előszobában pedig gyűlnek azok, akik személyesen hozzá akar­nak fordulni kéréseikkel. Fiatal- asszony, huszonhét éves, karján párnapos baba. — Ez a hatodik — mondja, — a legidősebb tizenegy éves. A férjem artista és nagyon beteg most. Cip"t szeretnék a fiúknak, ruhát a lá­nyoknak és babakelengyét. Gyor­san mondja mindezt, látszik, meg­tanulta, nehogy valami kimarad­jon. A tanácsnoknő titkárja, Met- szősy Kálmán, amit lehet elintéz, s most is jóakarattal mondja, ruhát és kelengyét kaphat, de cipő nincs. — A Stem Szeréna majd ad, — mondja biztonságosan az asszony­ka, — csak tessék beengedni hozzá. S mikor odabenn is hallja, hogy cipő most nincs, sírásra görbül a szája. — Nézze, lelkem, — mondja a tanácsnoknő — most nyár van, jár­janak a gyerekek mezítláb, őszre majd kapnak cipőt. Látom, üres a gondozási könyvecskéje, biztos le­het benne, hogy megkapja. Az asszonyka megvígasztalódik, megköszöni az adott kiutalást, s érzi, hogy a cipőkre olyan ígéretet kapott, amit beváltanak. Mosolygó lánycsoport következik. Zamárdiból jöttek, a tanoncüdülő- ből. Lesültek, ragyog a szemük, vidámak. Levélben is leírták kö- szönetüket a nyaralásért. „Életünk legszebb négy hete volt, amit ott töltöttünk — írják. Az ő drága 14—15 éves életükben éppen hat esztendő volt háború, deportálás, ostrom, éhezés, hogyne látnák most gyönyörűnek a nyugalmas négy hetet.-— És minden nap tejeskávé volt, — súgja egy kis kékszemű szőke felém, mintha édes, boldog titkot közölne. Fiatal házaspár jön a szobába. — Mindent megpróbáltunk már, hogy lakáshoz jussunk. Segítsen rajtunk, tanácsnoknő. Két éve es­küdtünk, , nyolchónapos a kislá­nyunk és még mindig albérletben lakunk. — Tarthatatlan a helyzetünk, — mondja az elkeseredett férfi. — Ez a pont az, ahol tehetetlen vagyok — mondja rezignál tan a tanácsnoknő. — Naponta tíz, húsz ember fordul hozzám lakásért, ki- bombázottak, sokgyermekesek, minden tekintetben jogosultak. És nem tudok adni. A Magdolnaváros- ban 200 lakás áll félig készen, ta­lán kapunk kölcsönt a kormánytól a befejezéshez — sóhajtja —, ak­kor maguk lesznek az elsők. — Mélységes hála a fiatal férfi meg­hajlásában és boldog reménykedés az asszonyka arcán, amikor kimen­nek. — Igen, igen, csak az rossz, ami­kor nem tudok adni, amikor ne­met kell mondanom. Munka, fá­radság, utánajárás, reggeltől-éjfélig tartó elfoglaltság, mind nem fon­tos, csak adhassunk, — mondja a tanácsnoknő. — Mit kérnek a legtöbbet? — kérdezzük. — Lakást, cipőt és babakelen­gyét, — hangzik a gyors válasz. —* Babakelengyét sokat, cipőt keveset, lakást pedig jóformán sohasem tu. dók adni. Akkor leszek a legbol­dogabb, amikor a főváros első tíz­ezer kislakásába beköltöznek az évek óta lakás nélkül lévő emberek. Egyelőre szép álom ez a kíván­ság. De a demokratikus magyar fő. város vezetői és dolgozói előbb- utóbb felépítik a tízezer kislakást, annyi bizonyos. Derűs vége akad látogatásunk­nak. A gazdasági rendőrség jelent­kezik az egyik telefonon. Lefoglal­tak egy csomó lisztet, zsírt, barom, fit, feketézőktől. Átvehető azonnal a fővárosi gyermekotthonok szá­mára. — Libát, esznek holnap a gyere­keim! — mondja vidám megelége­dettséggel a tanácsnoknő. S a közben összegyűlt! kérelme­zők serege újra megkezdi roha­mát. A letört festőművész, a szop­tató anya, a drámai színház kiöre­gedett kegydijasa, mindegyik kér. S mindegyik kap is. Jó szót, taná­csot, ebédet, ruhát, komoly segítsé­get, az igazi szociálpolitika, az em. berszeretet jegyében. Vedres Mária a Fővámpalota Egy óra Pollákné Stern Szeréna hivatalában

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék