Fővárosi Napló, 1947 (2. évfolyam, 1-18. szám)

1947-01-04 / 1. szám

az elmúlt esztendőben, hogy ezért nem is tudok eléggé meleg szava­kat találni. Azt hiszem azonban, hogy a nap-nap után bekövetkező találkozásaink közben érzik az цгак, hogy bennem ugyanolyan ny­eleg szívre talál a barátságuk.­­ Boldog új esztendőt kívánok a sajtónak és kívánom, hogy a minél hatalmasabb lapokon közölhessék Budapest újjáépítésének eredmé­nyeit és tárhassák azokat a nagy­­közönség elé. ­ Budapest az ország lüktető, dobogó szíve akar lenni a városházi üdvözlések lezajlása után átmentek a köztársasági el­nöki palotába. ■ Tildy Zoltán köztársasági elnököt Szakasits Árpád államminiszter a törvényhatósági bizottság elnöke ezekkel a szavakkal köszöntötte: — Köztársasági Elnök Ur! a fő­város törvényhatósága, de a fővá­­roso­ egész dolgozó népe nevében ki­vonunk Elnök Urnak és egész csa­­ládjának nagyon boldog, sikerek­ben gazdag új esztendőt, őszinte szívvel és őszinte barátsággal. Kővágó József polgármester üdvözlő beszédében ezeket mondotta: -VI.Köztársasági Elnök Úr! En­gedje m­eg, hogy mint az ország legnagyobb autonómiájának első tisztviselője -,elhozhassam Elnök Úrnak a milliós fővárosnak, min­den dolgozó emberének, munkájá­nak és polgárának újévi üdvözle­tét.­­ — Ez a főváros, amely majdnem áldozatul esett a fasiszta pusztítás­nak, hallatlan­ energiával és erőfe­szítéssel fogott hozzá a romok el­takarításához és az élet megindítá­sához. Ez a főváros az országnak az a lüktető és dobogó szíve akar lenni, amely Elnök Úr ország­­lását nemcsak mindenkor mély tisztelettel, hanem meleg sze­retettel is kíséri és amelynek lüktető folyama s az életben nap-nap után jelentkező haladás Elnök Úr országlásának egy-egy szerény téglája akar lenni, amely hivatva van megjelölni az országépítés nehéz útját. — Engedje meg, Elnök Úr, hogy az új esztendő első napján mély tisztelettel és szeretettel köszönjem Elnök Úr Hivesét. Családját és Bu­dapest minden dolgozó polgára és munkája nevében kívánhassak na­gyon boldog új esztendőt, amelyben — Elnök Úr bölcs irányítása mel­lett — az ország tovább halad a nemzetének méltó fővárosa, felemelkedés útján, azon az úton, amelynek végén mindnyájunk kö­zös álma van — olyan országunk legyen, amely­ben boldogok emberek élnek. Tildy Zoltán, a magyar köz­társaság elnöke válaszolt a fő­város vezetőinek üdvözlésére: — Hálásan köszönöm a főváros törvényhatóságának és egész dol­gozó népének az újév alkalmából kifejezésre juttatott újévi üdvözlé­sét. — Nem rég óta vagyok a főváros lakója, életem jó részét falun töl­töttem, de amióta itt vagyok, ebben, a vá­rosban, — különösen az utolsó szörnyű nehéz két­­ esztendő óta — nagyon megszerettem ennek a fővárosnak­­a népét, dolgozóit, akik csodálatos­­példáját adták életakaratuknak és ezzel példát mutattak az egész országnak is. Ez a mint lélek és motor vitte előre az ország fővárosát az egész ország újjáépítésében. Meg vagyok győ­ződve, hogy az a mesterséges tá­volság, amely valamikor megvolt a vidék és a főváros, és általában a falu és a város között, ez a távolság megszűnőben van és Budapest, az újjáépülő és majdan szebbé váló Budapest, valóban szíve, éltető ereje és vezetője lesz az országnak; az ország fővárosa lesz, amelyben az egész ország minden dolgozója itthon érzi magát. — Még egyszer köszönöm az üd­vözlést, melejj boldogsággal és sze­retettel viszonzom s kívánom, hogy ebben az esztendőben a főváros haladjon továbbra is előre abban a csodálatos építő­­munkában, amelyet eddig is végzett s amikor majd felderül ránk 1948- nak a hajnala, akkor ez a város a dicsőséges centennárium idején is mutassa meg, hogy a szabadság A főváros vezetői és főtisztviselői OLCSÓ ÉS JÓ KENYÉRREL ERŐSÍTJÜK A DEMOKRÁCIÁT írta: Berecz Béla a Községi Kenyérgyár igazgatója Magyarországon a kenyér min­dig igen fontos élelmezési cikk volt, a felszabadulás után pedig még fontosabb, mint valaha. A ke­nyérpolitika­t szokták mondani. Ha ez a tétel a múltban állt, ma hatványozottabban áll. A kenyér­rel nem csak országos, de világ­­politikát csinálnak. A fasiszták által tönkretett ha­zánknak, de különösképpen fő­városunknak a felszabadulás után legfontosabb feladata az volt, mi­képpen tudjuk a kenyérkérdés súlyos feladatait megoldani. De megoldottuk ezt a problémát, hála vezetőink vasakaratának és a de­mokrácia életrevalóságának. A Községi Kenyérgyár munkásságá­nak és vezetőségének is volt egy­ kis része ebben a sikeres küzde­lemben. Erről szeretnék egy pár szót mondani. A felszabadulás után a Kenyérgyár, mint a többi köz­üzemek nagyrészt romokban és teljesen kifosztott állapotban volt. Szállítóeszközök nélkül maradtunk s a Vörös Hadseregnek köszönhet­jük, hogy kezdetben ebben segítet­tek bennünket. Később saját erőnkből a szállítóeszközök kérdé­sét is megoldottuk. A lerombolt üzemet rendbehoztuk. A Községi Kenyérgyár lett a főváros legko­molyabb kenyérellátó bázisa. Ez igen fontos volt, különösen, ha arra gondolunk, hogy a pékek egy része sajnos — különösen ostrom után — nem állt a közerkölcs ma­gaslatán kenyérellátás szempont­jából. A közüzemnek kellett pél­dát mutatni, amit a becsületes úton haladó pékiparosság is öröm­mel fogadott. Mi elmondhatjuk, hogy lényegé­ben saját erőnkből talpraállítottuk ezt az igen fontos közüzemet és ezen túlmenőleg most már kor­szerűsítjük is. A főváros közön­ségének igen fontos az, hogy jó­minőségű és olcsó kenyeret fo­gyaszthasson. Ezzel a demokráciát erősítjük. Ha minden fontos fo­gyasztási cikk előállítása ebből a szempontból történne, nem állna fenn az az eset, hogy a munkájuk­ból élő embereknek a drágaság, mely létüket fenyegeti, legfőbb gondjuk. A jelen idő legfőbb bizo­nyíték arra, hogy a magánipar jó­része nem áll a helyzet magas­latán, s mértéktelen harácsolási vágyát érvényesíti, amivel tudato­san, vagy tudatlanul felfordulást okoz és a reakciót segíti. ^Jófán 10 É. fénykép f­rintpárisi ,ol° Jhel­il 4# útlevélbe AvIUB Ilii Párisi Nagy Áruház A Kispesti Textilgyár R.­T. dolgozói és üzemi bizottsága mély­séges meghatottsággal jelentik: a vállalat elnök-vezérigazgatója, egy emberöltőn át szellemi vezére és fáradhatatlan munkása, ÁGOSTON MANÓ életének 62. esztendejében New-Yorkban hirtelen elhunyt. Nem törődve esztendők óta tartó komoly betegségével, melyet az üldözés évei súlyosbítottak, tengerentúlra utazott, hogy a ma­gyar újjáépítés szolgálatában nagyszabású terveit a textilipar nyersanyagellátása, vállalatunk számára új munkaterületek meg­szervezése dolgában megvalósítsa. A gyár dolgozóinak minden ügye szívügye volt. Szelleme él, s új munkára buzdít! FŐVÁROSI NAPLÓ 1947 január 4. MEGJELENT A K­INEVEZETTEK ELSŐ NÉVSORA Ezen a héten folytatódnak az előléptetések Karácsonyra Kővágó József pol­gármester ötszáz fővárosi alkal­­mazott előléptetését írta alá. Öt­száz család érzett különös örömöt ezen a napon, gondolt arra, hogy a demokratikus Budapest sem mos­toha munkásaihoz. Az ötszáz ki­nevezés azonban korántsem orvo­­slást, sokszor üldözést, amit az el­múlt évtizedekben a fővárost uraló pártok részéről éppen a demokra­tikusan érző alkalmazottakat és tisztviselőket érte. Sokszázan vagy éppen sokezren vannak még Bu­dapest s szolgálatában, akiket ugyanígy megilletett volna az elő­­lépés vagy kinevezés és ennek kapcsán a nagyobb falat kenyér. A magyar főváros igen szűkös helyzetben van. Éppen nem azok hibájából, akik romjaiból felépí­­­tették, e fejlődés útjára segítették és demokratikus szellemben átala­kítani kívánják. Szűkös helyzeté­ben a főváros képtelen minden sérelem orvoslására. Éppen csak az volt a szándék: mutatót adni abból, hogy a főváros vezetői szívü­kön viselik munkatársaik sorsát, szíves örömest segítenék mind­egyiküket, ha erre megvolna a pénzügyi fedezet és a törvényes lehetőség. Az előléptetések nem általáno­sak, de mégis hosszú esztendők kénytelen szünete után az első pró­bálkozás az alkalmazottak hely­zetének kiegyensúlyozására. A végleges orvoslás a sátusrendezés lesz, amely kiküszöböli a mostani igazságtalanságokat, a sok esetben szégyenletes állapotokat. A státus­rendezés úton van. Tervezetén most készülnek az utolsó csiszolá­sok. Életre kel és ezzel megszűnik az alkalmazottak állandó bizony­talansága, a státuson kívül való, sokszor évtizedekig tartott ideig­lenes minőségi munkálkodás. A státusrendezéssel a nyomasztó anyagi gondok is eltűnnek vagy legalább is csökkennek és a fővá­rosi alkalmazottak újra kultúrem­­berhez méltó életet folytathatnak. Az ötszáz szerencsés, aki már az első akciónál előbbre került, jó­részt hosszabb ideje a főváros szol­gálatában áll. Érdemes munkássá­got végzett és megérdemelten vár­hatta, hogy elismerik ügybuzgósá­­gukat és megnyitják előttük az előremenetel útját. Az előlépteté­sek általános nagy örömöt keltet­tek és nem vonhatták ki magukat hatásuk alól azok sem, akik szin­tén várták kinevezésüket. Nagy elégtétel tölti el a tisztviselőket, mert érzik, jobban, mint eddig Bu­­dapes közönsége érdekében érde­mes odaadóan dolgozni. * A karácsonyi kinevezések listája a következő: II. osztályú főjegyzők: Dr. Potoczky Jenő, dr. Ternyei Árpád, dr. Zoltay Pál, dr. Uhl Raul, Huszár László, dr. Falus Lajos. II. osztályú tanácsjegyzők: Dr. Meszter László, dr. Uzdy Béla, dr. Fóti Lajos, dr. Fáykiss István, dr. Foglyos Zsigmond, dr. Homolyai Lajos, dr. Baranyai Endre, dr. Csapláros Emil, dr. Fe­renc Miklós, dr. Szomolányi József, dr. Vezsenyi Pál, dr. Laczfy János, dr. Barkóczy Olivér, dr. Pintér Gyula, dr. Szenttamássy Ágoston dr. Horányi Antal, dr. Mattioni Jó­zsef, dr. Uzdy László, dr. Mágori Béla, dr. Padányi Géza, dr. Vigh László, dr. Bagothay Sándor, dr. Répa Imre, Zentay Béláné dr. At­lasz Éva, Hűvös Sándor. II. osztályú fogalmazók: Dr. Muzsnay Zsombor, dr. Fáy Ferenc, Czabán Jenő, dr. Brodszky Mik­ós, dr. Novágh Ferenc, dr. Ne­­zsényi Egon, dr. Horváth-Schandl Miklós, dr. Gáti Amadé, dr. Há­mori Lajos, dr. Pompéry Béla, dr. Külley András, dr. Kovács Aladár, dr. Klimm István, dr. Bölöni An­dor, dr. Németh Sándor, dr. Hutter Tibor, dr. Boreczky Elemér, dr. Kapocsányi Alajos, dr. Berkes M. Illés, dr. Miklós László, dr. Philipp Tibor, dr. Kosztolányi László, dr. Ugor Dániel, dr. Nádor Albert, dr. Telegdy György, dr. Domonkos Ele­mér, dr. Holló László, dr. Fekete Gyula, dr. Koppány János, dr. Le­­dényi Zuárd, dr. Károly István, dr. Varga Sándor, dr. Farkasházi Jó­zsef, dr. Schmidt Gyula, dr. Fekete Géza, dr. Felkay Ferenc, Forgách Egon, Gáti Zoltán, Hajnal György, Erdélyi György, dr. Villányi Imre, Ormos Ilona, Farkas Pál, dr. Kő­halmi Pál, Hódy László, Nádor Ist­ván, dr. Jakoby Arisztidné, Baksa Árpád, Bókay István, Bártfay De­zső, Kőrösy György, Révész Hana, dr. Barcsay Józsefné, dr. Vida Ká­­rolyné, Fehér János, Kardos János, Patkós Lajos, Vértes Ede, dr. Szabó László, dr. Czenner Mihály, Knoll István, dr. Kállay János, dr. Nagy­­mihály Lajos, Halmos László, Ro­­dosi János, Kövesdy István, dr. Ku­lin Géza, Kucsovszky Zoltán, dr. Borossó Károly. Segédfogalmazók: Dr. Fehér Béla, dr. Purt Ernő, dr. Hegyrad József, dr. Rakovszky László, dr. Fodor István, dr. Friesz Károly, dr. Kovács Kálmán, dr. Urbán József, dr. Portik János, Tí­már György, dr. Papp Albert, Kutt­­ner György, Havas Imre, Bajai Andor Ernő, Kottra Artúr, dr. Gyal­­mos Elemér, dr. Szőnyi János, Ká­dár Erzsébet, Gárdonyi Rudolf, dr. Vadkerty Gyula, Sugár Klára, Gerő Andor, Reichenbach Józsefné, Arany Rózsa, Setét Anna, Hámori Tibor, dr. Jobbágy László, Huszti Béla, Keresztesi Imre, dr. Balog László, dr. Ringelhann Tivadar, dr. Csébi József, Neugebauer Imréné, dr. Nagy Zsigmond, Apor Nóra, Füzér István, Totth Gedeon, Nagy Sándor. Árvaszéki ülnökök: Dr. Parnitzky Elemér, dr. Gunde József, dr. Sikó János. Árvaszéki főjegyzők: Dr. Marcal József, dr. Votisky Antal, dr. Urbán Géza. Árvaszéki II. o. tanácsjegyzők: Dr. Zsombor Jenő, dr. Berzsenyi István, dr. Tóth Béla, dr. Tóth- Urbán László. Árvaszéki II. o. fogalmazók: Dr. Ónody Dezső, dr. Szilágyi László, dr. Szontagh Kristóf dr. Turcsányi Zoltán, dr. Nedeczky György, dr. Szász János, dr. Schmeltz János, dr. Jónás Zoltán, Máté József. Tisztifőügyészhelyettes: Dr. Balás Gábor. Tis­zti ügyészek: Dr. Krantz Károly, dr. Pákay Barnabás. Tiszti ügyészhelyettesek: Dr. Ruttkay Imre, dr. Techert Gyula. Tiszti alügyészi állásra: Dr. Laszy Pál. II. o. ügyészi fogalmazók: Dr. Molnár Tibor, dr. Erdész Gyula, dr. Szőlősi Gyula, dr. Szege Bálint, dr. Kaubek Frigyes. Műszaki főtanácsosok: Modrovics Károly, Sághy Gábor, Gáspár Géza. Műszaki tanácsosok: Csepeli Alajos, Weöres László, Sartoris Lajos, Miklós Ervin, Dsida Ákos, Gyalokay Géza, dr. Bertóty István, Praxa László, Vidos Zoltán, dr. Gerő László, Payr Egon, Gyü­­rey Ferenc, Veress Aladár, Buzay József, Gergely Ferenc. II. o. főmérnökök: Dr. Kiss Zoltán, Karatnay István, Riedel Miklós, Kisváradi Ferenc, Kézdy Pál, Andrássy László, Koz­­mányi Eduárd, Emkő László, Wos­­sala György, Hedry Árpád, Németh Kálmán, Zsigmondy Hugó, Böször­ményi József, Körösi Kálmán, Bu­­kovszky György, Hisz Attila, Hé­­derváry János, Kőhegyi Lajos, Szöllősi Ferenc, Sztankai Gyula, Szonntag László, Juhász Elemér, Plette Ferenc, Máthé László, Süve­ges István, Gáldi Béla, Radányi Géza, Gerlai Jenő, Szántó Imre, Vécsey György, Pirovich József, Borsos Béla, Krasznai Andor, Vaics Sándor, Hansági Tivadar, Kiss Fe­renc, Egri Sándor, Papp Gyula. II. o. mérnökök: Vincze Vilmos, László Endre, Knitl Jenő, Petrovits Gábor, Po­­povics Sándor, Raff István, Fülep Sándor, Szeredy Vilmos, Perneczky Sándor, Martosi Zoltán, Nagy Jenő, Salgai Antal, László Sándor, Bacsó Antal, Simkovits Lajos, Herczog János, Sávoly László, Polgár­ György. . . Műszaki főfelügyelők: Farkasvölgyi István, Dános­ György. Műszaki felügyelők: Csákó Lajos, ifj. Bodó József, Dezsényi Károly, ifj. Király György, Varga Győző, Gebhardt Béla, Bá­lint Zoltán, Stadler István, Perlusz József, Lévi Tibor. II. o. műszaki főtisztek: Dr. Barsy Ferenc, Fischer Fe­renc, Micsei János, Csató Lajos, Szüts János, Ordódy Ákos, Kenes­­sey Béla, Selmeci István, Molnár János, Emmerling János, Kalocsay Tibor, id. Csernák Pál, Süle János, Jankovits János, Balló Ferdinand, Török Ágoston, Paksi Elemér, Gáldi Gyula, Vid­a Ferenc, Jászter László, Róni István, Polgár Béla, Lép Károly, Jeges Ernő. II. o. műszaki tisztek: Zilahy Zsombor Papp Károly, Pál Mihály, Pál Ferenc, Borbély György, Kovács Tibor, Török Já­nos, Pap Károly, Antal Mihály, Kozák István, Fábián Ödön, Glositz János, Pálinkás Vilmos, Nádor Miklós, Schneider Ferenc, Sirkó Ferenc, Igaz István, Kaláta Gyula, Husánszky Miklós, Bősze József, Nanfalvy István. Statisztikai II. o. jegyzők: Dr. Csepeli Péter, dr. Kovács Ábrahám, Szeredás Rezső. II. o. statisztikai fogalmazók: Dr. Láng László, dr. Balog Jó­zsef, dr. Györkös Erzsébet, Diósi Sándorné, Török Miklós. Statisztikai segédfogalmazók: Szabó István, Mészáros Pál, Nagy Sarolta, dr. Káplárszky Olga, Ke­szél­y Pál. Statisztikai fogalmazógyakornok: Sárközi Anna. Statisztikai I. o. főfelügyelő: Dr. Papanek János. Statisztikai II. o. főfelügyelők: Szerdahelyi Károly, dr. Pallós Jenő. Statisztikai II. o. felügyelők: Mihálka Valér, Perczell Rolf, Ta­tár Lászlóné. Statisztikai II. o. főtisztek: Major József, Fleischer Blanka, Karczag Hona, Réz Mihály, Bra­­nyánszky Adrienne, Csákásy Júlia, Szepesi Tibor, Szecsei Margit. Statisztikai II. o. tisztek: Gutori Lajos, Székelyhídi Miklós, Gidai András, Tavasz Mária, Robi­­nek Ilona, Pintér Rózsa, Nagy Éva, Kiss Hana, Szabó Ilona, Orbán Irén, Pallai Gézáné, Papp Etelka, Erdősi Andor, Sipőczy Lajos, Szi­­las Gyula, Fischer Klára, Ambrus Katalin, Hámori István, Gyarmaty Erzsébet, Venczel Károly, Magyari Károlyné, Say Gézáné. Statisztikai gyakornokok: Szilas Gyuláné, Spirkó Mária, Mustó Lászlóné, Herrmann Margit, Heiszig Margit, Német Erzsébet, Babos Valéria, Mann Lidia, Kocsi Teréz. Statisztikai ellenőr: Vigvári Róza. Statisztikai II. o. irodafőtiszt: Kelényi Mária, özv. Schlanger Andorné. Statisztikai II. o. irodatisztek: Vetsey Magda, Zsarnay Ferencné, Guzsák Kálmánná, Földes Rózsa Statisztikai kezelési gyakornokok: Ütő Károlyné, Polifka Éva, Kö­kény Józsefné, Határ Mária, Páti Mária, Веке Éva, Kiss­ Lőrinc Mar­git, Bányai Mária, Zányai Katalin, Berkics Mihályné, Harangozó Er­zsébet, Krantzl Hana Ezt az első kinevezési csoportot még e héten további kinevezések követik. Valamennyi kinevezés 1947. január 1-ével lép hatályba. .Eselyf-Schubauer A Kispesti Textilgyár R.­T. igazgatósága és felügyelőbizottsága mélységes meghatotts­ággal jelentik, hogy a vállalat elnök-vezér­­igazgatója, egy emberöltőn keresztül szellemi vezére és fáradha­tatlan munkása. ÁGOSTON MANÓ életének 62. esztendejében New-Yorkban hirtelen elhunyt. A magyar újjáépítés, jelesül a magyar textilipar nyersanyagellátása, vállala­tunk számára új munkaterületek megszervezése dolgában folytatott a tengerentúl tárgyalásokat, s nagy koncepcióin, teremtő akaratán erőt vett a halál. Nemes életének példája világosítsa meg a vállalat minden embe­rének törekvését.

Next