Fővárosi Napló, 1948 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1948-01-03 / 1. szám

2 MIÉRT FELESLEGES A TANÁCS ÉLETREKELTÉSE? Írta: BALÄS GÄBOR dr. A Fővárosi Napló már ismer­tette az új fővárosi törvény ter­vezetét, s közölte, hogy Csokolnyi Zoltánnal együtt ellenvéleményt adtam be. Az ellenvélemény röviden arra mutatott rá, hogy a tanács létesí­tése a törvényhatósági bizottság szerepét csorbítaná, utóbbi és a polgármester közé feleslegesen iktatna be harmadik szervet. A tanács a többségi javaslat terve szerint testületi szerv lenne és feladata részeire bontva a következő: 1. javaslatot tesz min­den a közgyűlés elé kerülő ügyben, 2. felügyel a főváros közigazgatá­sára, háztartására, üzemeire, 3. határoz a hozzáutalt fellebbezé­sek ügyében, 4. egyes tisztviselő­ket választ, 5. határoz jogszabály, közgyűlés intézkedése folytán hoz­záutalt egyéb kérdésekben . Úgy látszik, a tanács a vezető politikusokból tevődnék össze. akik mellett tal­án egy-két szak­ember is elfér. Egy harminc szá­zalékos pártnak 8 helye lenne, ami annyit­ jelent, hogy a nagyobb pártok törvényhatósági frakciójá­nak vezetősége bekerülhet. Nem kerülhet be azonban annyi szak­ember minden pártból, ahány lényegesebb szakkérdés az ügyosz­tályok és üzemek nagy számánál fogva felmerülhet. A helyzet hasonlítana a jelenleg a közigaz­gatási bizottságban levőhöz, amelyben a vezető politikusok főleg politikai irányú megjegyzé­sein van hangsúly. Ezek után tér­tünk rá a tervezett tanács egyes feladatköreinek bírálatára. 1. Javaslatot tevő szervet létesí­teni ott kívánatos, ahol különle­ges szakszempontok érvényesítése szükséges. Ilyen szervek a szak­­bizottságok, üzemi választmányok, közszállítási bizottságok­ Mind­ezeknél azonban a tagokat eleve úgy válogatják meg, hogy azok érthessenek is a tárgyhoz, nem pedig akként, mint a régi tekin­tetes tanácsét, ahol a közélelme­zési tanácsok a­z útügyi szakkér­désekben, a városrendezési ügyek tanácsnoka a kórházi élelmezés ügyében szavazva döntött. Szak­szerű javaslatot a kérdések hal­mazában egynéhány vezető politi­kustól kevésbé várhatunk, mint a szakbizottságtól. A hangsúly azon­ban a politikai szemponton lévén, azt kellene vélnünk, hogy a ta­nács határozata irányítólag kell hasson a közgyűlésre. Ha azonban véletlenül a többség másként ala­kul a tanácsban, mint a köözgyű­­lésen, akkor látjuk, hogy a tanács előkészítő határozata semmivé vált. Többet ért egy pártközi értekezlet, amelynél nem a véletlen szavazati arányt, hanem kötetlenebb formá­ban a pártok erőviszonyait mér­legre tehetik és emellett a köz­gyűlés nem degradálódott másod­lagos szervvé.­­Ez különösen akkor következnék be, ha valóra válnék az, ami a javaslat mögött meg­húzódni látszik és ez a szűrősze­rep. A szűrést végezzék el a­ fő­tisztviselők, szakbizottságok, poli­tikailag jelentős esetben pedig a pártközi értekezlet, amely a maga rugalmasabb formájánál fogva bő­vebb, szűkebb lehet és annyi vé­leményt halgathat meg, ameny­­nyit akar. Javaslattételi szempont­ból az eddigi szakszervek, szűrő­­szerep szempontjából a pártközi értekezletek megfelelőek voltak, tehát erre a célra közgyűlési arisztokratákat kitermelni nem szükséges. 2. A felügyelet szempontjából jelenleg a közgyűlés, a közigazga­tási bizottság és ezenkívül a sajtó nyilvánossága jelent fontos támasz­pontot a demokráciának. Nagyon fontos kérdésekben pártközi érte­kezletet is hívnak össze. Van tehát már három felügyelőszervünk, nem szólva a rengeteg szakbizott­ságról, üzemi választmányról. Hogy miért van ezek után még egy ilyen szervre szükség, az nem látszik indokoltnak­­. A hozzáutalt fellebbezések tekintetében való döntés kérdése a többségi javaslatban nincs eléggé részletesen kidolgozva. Melyek le­gyenek az ideutalt esetek? A pol­gármesterhez utalt valamennyi fel­lebbezést a vezető politikusokra bízni nehéz lenne, mert a polgár­­mester is csak az ügyosztályok egész sorozatával tudja elintéztetni a sokféle, gyakran csip-csup ügyek­ből adódó fellebbezést. Nagyon kevés olyan fellebbezésre kerülő ügy van, melyet valami elvi szem­pont szerint ki lehet emelni a fellebbezések tömegéből. Fellebbe­zési célokra a közigazgatási bizott­ság albizottságai azért nem vál­tak be, mert az a tíz vezető politi­kus már csak gyéren marad ott, amikor az apró ügyeket kell tár­gyalni, különben sem érthetnek mindenhez. 4. A fontosabb tisztviselők meg­választásának kérdése talán indo­kolható.­ Ma a kinevezés pártközi megállapodás alapján történik. Ezt kétségtelenül lehet helyettesíteni egy a közgyűlés választotta kis testülettel, kérdés azonban, job­ban lehet-e így megválogatni a tisztviselőket? Jobb lesz-e ha any­­nyi­an korteskedéssel töltik az időt? 5. Az utolsó pont azt célozza, hogy a közgyűlés, vagy más jog­szabály a tanácsra bízhassa egyes ügyek intézését. Kétségtelenül vannak ügyek, amelyek ma a köz­gyűlés napirendjét terhelik, de a bizottsági tagok sebesen átsikla­­nak­ rajta (pl.: a kegydíj-ügyek, kisebb ingatlanügyek stb.). Ezeket a közgyűlés szívesen átengedi, de vájjon épp a­­ vezető politikusok gyülekezete-e az, amelyet a köz­gyűlés munkájának legkevésbbé jelentős részével kell foglalkoz­tatni? A másik célzat talán az, hogy a polgármester hatáskörét csökkentse, tehát az ő ügyköréből vegyen el valamit a tanács. A gyakorlat azt mutatja, hogy a pol­gármester is szükségét érezte an­nak, hogy egyes ügyekben magát kisebb testülettel vegye körül. Ilyenek a gazdasági értekezlet, a főváros lakásai ,az üzlethelyiségek, a vásárcsarnoki árusítóhelyek ügyében eljáró alpolgármesteri ér­tekezletek, az anyaggazdasági bi­zottság, az árvízvédelmi bizottság, a közszállítási bizottságok sora. Várjon mindezt a vásári áruhely­től az árvízig a tanácsra bíznánk? Nem lehet, mert az ügyek ezer­­arcúak és állandóan változnak. Az állandóbbnak látszó ügytípusoknál azonban fölmerülhet rá­ a kíván­ság, hogy az egyéni szerv helyett a közgyűlésből származó testület döntsön. Itt azonban más szervet kell alkotni a műszaki, mást a pénzügyi, a szociális, a jogi kér­dések számára. Ezek a szervek pedig közgyűlési albizottságok le­hetnek, nem pedig a közgyűlés fö­lött levő tanács. PÁRISBA UTAZIK AZ AUTÓBUSZBESZERZŐ BIZOTTSÁG Jelentette a Fővárosi Napló, hogy a Beszkart közvetlen tár­gyalásokat indít a párisi Chaus­­son-gyárral 100 autóbusz megren­delésére. Az igazgatóság megbízá­sából már a közeli napokban 3 tagú bizottság utazik Párisba, még­pedig Fellner Jenő vezérigazgatóhe­lyettes, Maróti Károly az üzem­i bizottság elnöke és Balló Alfréd műszaki főtanácsos személyében. A jövő héten vár­ják a megrendelt próbaautóbusz megérkezését is. Az előzetes érte­sülések azt a reményt nyújtják, hogy a francia típusú autóbusz tőké­jetesen megfelel a budapesti forgalmi igényelinek és miután az ár tekintetében is kielégítőek a feltételek, a Besz­kárt a 100 kocsit megrendeli. A pak­sba utazó bizottság a megrendelés perfektuálására teljes felhatalmazást kap. A francia gyár fél év alatt tudja leszállítani mind a 100 autóbuszt, úgy, hogy a centenári­s éviben a hazai gyárakban készülő 50 ko­csival együtt 150 új és több mint 100 régi autóbusz bonyolítja majd le a forgalmat. Az autóbusz­­vonalhálózat kiépítésére és a meg­lévő vonalak sűrítésére teljesen kész programmot állított fel a Beszkárt. FŐVÁROSI NAPLÓ A költségvetési vita negyedik napján, a késő éjszakai órákban már mindenki nagyon fáradt volt. F­lnök, bizottsági tagok, tisztviselők egyformán. Csetlett-botlott min­denki, akinek helyéről valamilyen okból fel kellett állni. Előbb az egyik újságíró okozott nagy zajt, s amikor két lépcsőfokot zuhant, később egy fogalmazó esett el majdnem az egyik széklábon, az elbukók sorát egy bizottsági tag zárta be, aki véletlenül a saját helye mellé ült. Éppen Pollákné­­ ügyosztályának költségvetését tár­­­­gyalták, mire a sorozatos balesetek­re utalva a­­tanácsnokasszony fel­sóhajtott: — Állandóan szaporodik a fővá­ros elesettjeinek száma ... * Kedves, öreg vendége volt a Vá­rosházi Sajtóirodának. Schlangel Móric bácsi vizitált az újságírók­nál, aki 1922-ben a V­ázsonyi-párt zászlaja alatt viselte a városatyai tisztet. Az emlékezetes Erzsébetvá­rosi Kör elleni bombamerénylet estéjén azzal ment el hazulról, hogy a körben rendezett vacsorán részt vesz. Közben egy kis varga­betűvel bement a Newyork-kávé­­házba, ahol csinos külföldi hölgyet mutattak be neki. — Bizony bájos volt — me­sélte — és szívesebben kalauzol­­gattam az éjszakai Budapesten, minthogy egy politikai vacsorán vegyek részt. Reggel jókedvűen megyek haza, a feleségem azonban kisírt szemmel, rémült arccal fo­gad: — Móric, te élsz? — Már miért ne élnék? — kér­deztem mit sem sejtve. — Bombamerénylet volt a kör­ben — zokog a feleségem. — De én nem voltam ott, a fő­város idegenforgalmi ügyeit intéz­tem mostanáig, — vágtam ki ma­gam büszkén. * A Székesfővárosi Harmatvízüzem dolgozói jól sikerült ünnepség kere­tében avatták fel az üzem rom­ok­­ból helyreállított­­­kultúrtermét. A vidám kabaréműsorban Nagy Sán­­dorné, Rottek Mihály, Eberskorn Ödönné szerepeltek szép sikerrel. Az­­ünnepi beszédet Csáti Illés, az üzemi bizottság elnöke mondta. A kulturális programm után borjú­pörkölt vacsora volt, s rossz nyel­­­vek szerint töménytelen Harmat­­vizén kívül, egy-két liter bor is fo­gyott. ,­Cj Négy új BSzKRT igazgató Négy érdemes igazgatói kineve­zés történt e héten a Beszkártnál. A legutóbb eszközölt megbízatá­sok nyomán a vasútvállalat négy igazgatási ágazatának vezetőit lép­tették elő igazgatókká. Az anyag­­beszerzési osztályt vezető Szántó Ferenc, a forgalmi osztályt irá­nyító Csongrádi István, a gépé­szeti igazgatás élén álló Szalay Ferenc és a pénzügyi osztályt ve­zető Czinner Károly lépett elő de­cember 1-i hatállyal igazgatóvá. Utcanevet Dávid Tamásnak és Kadosa Marcellnek A Közmunkatanácshoz sűrűn, érkeznek utcaelnevezés iránti ja­vaslatok, kérelmek. Most egy igen méltányos előterjesztést nyújtott be ebben a vonatkozásban Gömöri Jenő Tamás író. Javasolta nevezzenek el utcát Dávid Tamásról és Kadosa Mar­­cellról. Dávid Tamás vegyészmérnök­hallgató, Dávid Antal egyetemi ta­nár, könyvtárigazgató fia, az el­lenállási mozgalom egyik legbát­rabb harcosa volt, akit Német­országba­n hurcoltak és ott pusztult el. Kadosa Marcell az elmúlt kor­szakok egyik legismertebb publi­cistája volt, a demokrácia fáklya­hordozója, aki szintén Németor­szágban pusztult el. A javaslat szerint a Rigó-utcát neveznék el Dávid Tamásról, a Klotild-utcát pedig Kadosa Marcellről. SZAIJ­.ITÓBERENDEZÉSEK VÉDI GYOMRÁTVILLKÁN VI., LISZT FERENC­ TÉR 10. Telefon: 421—214 1948 január 3. Új feladatköröket és elnevezést kapott az Idegenforgalmi Hivatal A főváros 1916-ban jelölte ki az akkor alapított „Budapest Székes­­főváros Idegenforgalmi Hivatala“ célját és feladatait. A hivatal az ország első hivatalos idegenforgal­mi intézménye volt és ehhez ké­pest az idegenforgalom akkori általános szervezetlenségében olyan munkaterületeket is el kellett lát­nia, melyek azóta más szervek hatáskörébe kerültek. A legutóbbi években azonban ,mindezeken felül olyan újabb fontos feladatok hárultak a hivatalra, amelyek­­lényegesen megváltoztatták addig kizárólag idegenfor­galmi­ jellegű tevékenységét. Ilyenek voltak különösen a városi reprezentációs szolgálat ellátása úgy belföldi, mint külföldi vona­lon, az úgynevezett városközi di­plomáciával kapcsolatos teendők, a városi fordító- és tolmács­szol­gálat ellátása s a közelmúltban a hivatalra bízott külföldi sajtótá­jékoztató szolgálat és a kulturális propaganda-szolgálat. A hivatal ügykörének ilyen ter­mészetű eltolódása s a hivatal fon­tosságának természetes megnöve­kedése a főváros érdekében is meg­kívánják, hogy e tények a hivatal elnevezésé­ben is kidomborodjanak, hogy azokat a jelentős célokat, amelyeket kifelé a magyar vidéki városok, a magyar hatóságok és különösen a külföld felé szorgal­maznunk és reprezentálnunk kell, eredményesebben és több­ erkölcsi súllyal tudjuk megvalósítani. Ennek következtében a polgár­­mester az Idegenforgalmi Hivatal — munkakörének épségben tartá­sával — nevét fővárosi kulturális és IDEGENFORGALMI PROPA­GANDA HIVATAL-ra változtatta és egyben utasította dr. Markos Bélát, a hivatal igaz­gatóját, hogy a hivatal új műkö­dési szabályzatát ebben az érte­lemben készítse el és azt a köz­gyűlés elé való terjesztés céljából mutassa be. MEGALAKULT A FŐVÁROS ANYAGGAZDÁLKODÁSI BIZOTTSÁGA Elektrotechnikai berendezések és egyéb műszaki cikkek szakmája: Hódossy István műszaki főtaná­csos, Dsida Ákos műszaki tanácsos, Lantos László műszaki főtiszt; Faáru- és bútorszakma­ Erdélyi Jenő igazgató, Szabó Dániel al­igazgató; Orvosi műszerek és kórházi fel­szerelés szakértői teendői: dr. Gu­­szich Aurél Szent István­ kórházi főorvos, Császár Ferenc főmester; Építőanyagszakma: Rados Kor­nél műszaki főtanácsos, Karatnay István főmérnök; Tűzoltószakma: Szilvay Kornél tűzoltóezredes;­­ Raktári számadások ellenőrzése és felülvizsgálata: Kiss József számvevőségi tanácsos, Németh István számvevőségi tiszt. A bizottság jegyzői­ dr. Kriston Géza és Wágner András fogalma­zók. A bizottság tagjainak létszámát a szükséghez mérten növelik, il­letve csökkentik. viselő­ . A racionális, takarékos gazdál­kodás érdekében megalakult fővá­rosnál az anyaggazdasági bizott­ság. Külön rendeletben szabályozta a polgármester ennek a bizottság­nak hatáskörét, feladatait és jogait. Miután a bizottság elsősorban szakkérdésekben határoz, olyan szakembereket delegáltak kebe­lébe, akik az egyes anyagok leg­jobb ismerői. A bizottság tagjai szakmák szerint a következők: Vas- és fémanyag szakma: Sztan­­kay Gyula főmérnök, Kézdy Pál főmérnök, Havas Imre köztiszta­sági felügyelő; Ásványolaj-, vegyész- és textil­szakma: Lindner Elek igazgatóhe­lyettes, Érsek Albert fővegyész, dr. Ajtay Miklósné fővegyész; Gépjáróműszakma: Emkő László főmérnök, Egry Sándor főmérnök, Bocsy István főfelügyelő; Papíráru szakma: Gáti Zoltán­­ fogalmazó, Szimmeiszter Pál tiszt- Pályadíjas helyreállítási versenyt rendeznek az iskolák Szinte a csodával határos az az eredmény, melyet a főváros az iskolák újjáépítése terén tud fel­mutatni. Ebben az önfeláldozó munkában nemcsak maga a fővá­ros vette ki nagy áldozatokkal a maga részét, hanem lelkes oda­adással, fáradságot nem ismerő buzgalommal működtek közre a tantestület tagjai, az iskolai sze­mélyzet, a tanulók és a szülők is. Bár, mint mondottuk, az eddigi eredmény minden képzeletet felül­múl, igen 1900 teendő van még hátra, hogy a háború rombolásai­nak nyomai az­­ iskolák vonalán eltűnjenek. A polgármester a jövőben is igénybe akarja venni az újjáépítés nehéz munkájában a társadalom közreműködését. Ezért elhatározta, hogy a centennárium alkalmából is­kkolaújjáépítési versenyt rendez és ennek keretében jutalomban részesítik a legszebben, legtökéle­tesebben helyreállított iskola igaz­gatóját, tanszemélyzetét, altiszti- és takarítószemélyzetét, valamint ta­nulóit is. A jutalmakra 10.000 forintot engedélyezn­ek. A versenyben az említett szemé­lyek csak azzal a teljesítménnyel vehetnek részt, melyet a főváros hivatalos­ szervei segítsége nélkül, kizárólag a maguk erejéből, vagy különböző társadalmi szervek, vál­lalatok, szülői munkaközösségek hozzá­já­ruásával végeztek el. A versenyben minden iskola köteles­ részt venni. A teljesítmény elbírálása céljá­ból minden iskola munkanaplót fektett fel, melyben részletesen feltüntetik a helyreállítás tervét. OLCSÓ RETÚRJEGYEKET VEZETNEK BE EGYES AUTÓBUSZVONALAKON Rózsadomb lakossága azzal a kérelemmel fordult a BSzKRt-hoz­, hogy a jelenlegi 1.50 forintos vo­naljegy fenntartása mellett 2 fo­rintos árban menettérti jegyet ve­zessen be. Kérésüket azzal indo­kolták, hogy az 1.50 forintos me­netdíjat a vonal hosszához viszo­nyítva, a lakosság magasnak tartja s ezért lefelé menet gyalog közlekedik. A kérelem megvizsgá­lása során kiderült, hogy egy hé­ten át felfelé menet 3118-an, le­felé menet 840-en, összesen 3952-en váltottak 1­50 forintos vonaljegyet. A kérelem teljesítése esetén feltételezhető, hogy az a 2284 utas, aki jelenleg csak felfelé veszi igénybe az autóbuszt, az 50 fillé­res árkülönbözet mellett vissza­felé is utazik s ezzel a vonal ki­­használtsági foka —­­ lefelé — emelkedni fog. Ebben a remény­ben a BSzKRt a menettérti jegy helyett elővételi menetkártya be­vezetését javasolja 10 forintos ár­ban, amely 5 oda- és 5 visszauta­zásra lenne érvényes. Mivel hasonló kérelmet Csa­tárka lakói is előterjesztettek, a 29-es vonalon és a kellőkép ki nem használt 10-es autóbuszvona­lon és bevezetik az 5 oda- és 5 visszautazásra érvényes menet­kártyát 10 forintos ártsen.

Next