Fővárosi Napló, 1948 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1948-01-17 / 3. szám
1948 január 17. Gáspár Margit bebizonyítja, hogy operett előadása is lehet közfeladat Legutóbb írtunk a főváros színházainak átütő erkölcsi és anyagi sikereiről. Mindhárom városi tulajdonban lévő színháznak felragyogott a szerencse csillaga és hetek óta előre eladott, zsúfolt házakkal szórakoztatják a közönséget. A Városi Színházban olyan nagyszabású filmslágerek várnak előadásra, melyek különkülön hetekig fogják dominálni a budapesti moziműsort. A Belvárosi Színházban a sok válság utánegymást érik a műsoron lévő darab jubileumai. De legörvendetesebb a Magyar Színház hatalmas sikere, mely egy már elparentált kultúrintézményt keltett új életre, fényesen igazolva, hogy nem voltak hiábavalók azok az erőfeszítések, áldozatok, melyeket — sok ellenállás dacára — a fővárosszínház megmentése érdekében nyújtott. Gáspár Margit művészeti igazgató legújabb terveiről ezeket mondotta a Fővárosi Napló munkatársának: — Nagy elégtétellel könyvelem el, a boldogító sikert, mellyel a főváros színházai most dicsekedhetnek. Sok gáncsoskodást kellett leküzdenünk, amíg idáig eljutottunk és valamennyien, akiknek e színházakhoz közünk van, boldogok vagyunk, hogy a közönség megértette nemes törekvéseinket és tömeges látogatásával, lelkes tetszésével megajándékozott bennünket a legfőbb jutalommal, a sikerrel. Minden igyekezetünk az, hogy erre továbbra is rászolgáljunk és olyan produkciókkal lépjünk a közönség elé, melyekkel méltók maradunk a bizalomra, a szeretetre és biztosíthatjuk azt, hogy a főváros színházai az igazi kultúra nemes szolgálata mellett rentábilis üzleti vállalkozások is lesznek. — A poraiból feltámasztott Magyar Színház sikereire vagyok a legbüszkébb. Hétköznapokon is zsúfolt házakkal rohan a „Lilit" Bajor Gizi csodálatos alakításával a 100-as széria felé. Naponta sokszázan távoznak jegy nélkül a színház pénztárától és az eddig elért anyagi eredmény már olyan szép tartalék összeget biztosított számunkra, mely megvetette a színház gondmentes anyagi bázisát. A Lili nagy sikere elegendő időt enged a következő darab előkészületeire. — A szezon második felében akarjuk kihozni Hubert Marisokká Bécsben nagy sikerrel játszott darabját, melynek zenéjét Strauss János és József műveinek gyöngyszemeiből válogatták össze. Nálunk Innocent Ernő és Kolozsvári Andor átültetésében és Majorossy Aladár zenei átdogozásában kerül színre a gyönyörű operett, melynek muzsikáját Strauss János hagyatékából felkutatott, nálunk még ismeretlen számaival is kibővítjük. Szabolcs Ernőre bízzuk az óriási apparátust igénylő operett rendezését, melynek egyik szenzációja lesz az új operett-csillag debütálása. Ma még nem akarom megnevezni ezt az általam felfedezett fiatal énektehetséget, de előre mondhatom, olyan kiugrásra számítok, mely egy csapásra az operettvilág új sztárjává fogja avatni a darab női főszereplőjét. — Készülünk még egy hatalmas nyári produkcióra is, melynek keretében Offenbach: Orfeusz a pokolban című, nálunk rég nem játszott operettjét adjuk elő. Azt tervezem, hogy ráz Állatkerti-tó területét rendezzük be szabadtéri játékok céljaira. Nádassdy Kálmán vállalja az Orfeusz rendezését, ami egymaga garancia a produkció nagyvonalúságára. — Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült a sokkat ócsárolt operettműfajt értékes elemeinek életrekeltésével újra becsültté, kedveltté tennem. Bebizonyítom, hogy operettek, zenés darabok előadását is lehet olyan nívóra emelni, mely betölti a közfeladat magasabb igényű szempontjait, mert tömegeiket nevel, szórakoztat s egyben a művészek és alkalmazottak tömegének ad kenyeret. Így ünneplik a főváros iskolái a szabadságharc százados évfordulóját A fővárosi iskolák 48-as centenáriumi bizottsága Szoboszlay Ferenc tanácsnok elnöklésével elkészítette az iskolai szabadságharc ünnepségek programmtervezetét. Ennek keretében útmutatással szolgálnak az iskoláknak, miként szervezzék meg és bonyolítsák le az ünnepi megemlékezéseket. Természetesen, az egyes iskoláknak módot adnak arra, hogy saját terveikkel, ötleteikkel kiegészítsék, vagy módosítsák az egységes programmá! Ennek kapcsán gondoskodnak a magyar ifjúság lelki újjáépítéséről az új demokrácia szellemében. A centenáriumi megemlékezések során ügyelnek arra, hogy azok ne csupán üres külsőségekbenmerüljenek ki, hanem legyen minél maradandóbb, belső lelkiformálódást szolgáló hatásuk is. Az egyes megemlékezések, ünneplések általában a történelmi esemény naptári évfordulóján kerülnek lebonyolításra. Az iskolai tanítómunka során igyekeznek minél többet foglalkoztatni az ifjúságot a szabadságharc történetének, eszméinek, szereplőinek, közviszonyainak megismertetésével. A dolgozatírási témákat a szabadságharc esemény- és eszmeköréből merítik, hasonlóképpen az érettségi tételeket is. Valamennyi tantárgy keretében utalások történnek a szabadságharcra és korszakára. A magyar órákon a szabadságharc költészetét és prózai irodalmát tanítják. A történelemórákon 1848 dominál. A földrajz tanítása során szabadságharc-térképeket rajzoltatnak. A gazdasági ismeretek keretében az akkori pénzügyi, termelési, közgazdasági viszonyokat tanítják. Énekórákon a szabadságharc dalait adják elő. Kézimunka- ,és műhelygyakorlat alkalmával emlékzászlókat, emléktárgyakat készítenek. Minden iskola emlékkönyvet vezet, mely egyben az ünnepségek naplója is lesz Az ifjúsági körökben szabadságharc-könyvtárat alapítanak. Különböző pályázatokat írnak ki. Kiállítás keretében bemutatják az ifjúság munkáját és művészi megnyilatkozását. Május végén nagyszabású tornaünnepélyt rendeznek az iskolák. Hangversenyek is szerepelnek az ünnepi programmban. Különbözőkirándulásokat terveznek ,a szabadságharc hőseire emlékeztető kegyeleti helyekre. Tervbe vették Szabadság-ligetek ültetését. A Mária Terézia-téren felállítják az ifjúság szabadság-emlékművét. Minden iskola udvarán, vagy körzetében elültetik a szabadság fáját. Iskolai múzeumok létesítésére is gondolnak. A falu és a város ifjúságának öszszefogását is előkészítik a szabadság szellemében. Az iskoláktanulóinak, a tanárok, szülők kitüntetésére emlékérméket is szándékoznak kiosztani. Csapágyfémek és forrasztóónok minden ötvözetben m m шш fehérfémöntőde és fémkereskedés Budapest, Vill., Mosonyi utca 1. sz. Telefon: 136—549. Közhivatalok, vállalatok, magánosok bélyegző szükségletét azonnal szállítja le a tok és is a bélyegző készítő, vésnök, látszerész Vili. ker., Rákóczi út 57/6 szám Címre ügyelni! Telefon: 135-111 FŐVÁROSI NAPI* LELKET A MUNKÁBA Irta: NÁDOR JENŐ A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésének vitájában különös figyelmet keltett szavaival Köböl József kommunistapárti bizottsági tag. A hároméves terv sikere érdekében tette szóvá a kapunbelüli munkanélküliséget. Szerinte a főváros üzemeiben is tapasztalható ez a szomorú jelenség, hogy munkások és tisztviselők nem mindig értik meg a nagy újjáépítő munka szellemét. Úgy vélik, elég ha az üzemhez tartoznak s nem feltétlenül kell dolgozniok is. Ezek a foglalkoztatott, fizetett részek és tanyák teszik a kapukon belüli munkanélkülieket. Létezésük demoralizálja a munkáért lelkesedőket Ma ugyanis az újjáépítés lendületében, a hároméves terv végrehajtásának lüktető iramában arra vann szükség, hogy munkás és tisztviselő érezze és munkásságával bizonyítsa: tudatában van annak,, nem egy rideg kapitalista hasznának gyarapítására adja munkaerejét, hanem a köznek. Köböl József szerint ezt tudatosítani kell a dolgozókban. Nem tűrhető a múlt szelleme, amikor a munkás a szürke tömeg láthatatlan egyede volt, hanem meg kell ismertetnie vele egyéniségének értékét, munkájának fontosságát. Ki kell emelni a tömegből, hogy gondolkodjon, munkáját ne szokványosan végezze, hanem odaadással és lelkességgel, annak tudatában, hogy nincs az a kis pont a termelés hatalmas apparátusában, amelynek ne volna meg a különös jelentősége. Nem pusztán a fizikai munkásra vonatkozik ez, hanem a szellemi dolgozóra is. Vagy éppen rá fokozottan. Értelmének teljességével kell magát munkájának szentelnie, ha szolgálni akarjaa demokráciát és ezen keresztül saját maga és sorstársainak javát. Munkást és tisztviselőt ki kell emelni a szürkeség homályából, meg kelll szabadítani attól a szellemiségtől, amely beletörte az egyént a ,,szamárlétra“ mentalitásába. Módot kell teremteni jutalmazással és soronkívüli előléptetéssel, hogy a dolgozó munkaterületén ambicionálja a több, jobb, célravezetőbb és gyorsabb munkát. A hároméves terv végcélja a termelés fokozásával az életszínvonal emelése. A demokratikus szellemű munkabeosztással oda kell hatni, hogy a munkás minden tehetségével érvényesítse tudását, hasznára váljon a köznek, lelkesedést érezzen munkája iránt és magával ragadja a kétkedőt, habozó közömböst és nemtörődőt-A főváros szerteágazó apparátusában megmérhetetlen fontossága volna, ha ez a szellemiség győzedelmeskedne. Nem utópia és nem ábránd, hogy kedvet csináljunk a főváros dolgozóinak munkájukhoz. A főváros alkalmazottait mindenkor áthatotta egy felsőbbrendűségi érzés amely olykor talán elakadt a viszonyok sivársága folytán, de feléleszthető és nagyra fejleszthető. Valóban nincs másra szükség, mint annak tudatosítására, hogy amiképpen a bonyolult szerkezetű gépben a legkisebb csavarnak is megvan a maga jelentősége, hogy amint a parányi csavar nélkül vagy csak meglazulása esetén is nem forog a gép, úgy a tisztviselői karban és a munkások tömegében sincs senki, aki nélkülözhető volna, aki ne tudná hasznosítani magát.Abban a pillanatban, amikor az alkalmazottak tapasztalni fogják, hogy a jól végzett munkának az,,,szamárlétrán“ túl is van jutalma, megváltozik a szellem, az egyéniség úrrá lesz a szokvány fölött és közigazgatásban és üzemben egyaránt a lendületes alkotnivágyásnak eszünk tanúi. A koalíciónak egyik legnagyobb problémája és a hároméves tervben is egyik legnagyobb horderejű kérdés: a lakástermelés ügye. A pártok nemes versenyre keltek ebben a kérdésben, hogy a legszakszerűbben, a legeredményesebben oldják meg a lakásgazdálkodás sürgető feladatait. Nagy- Budapestnek elsősorban ez az egyik központi, nagy problémája és kétségtelen, hogy a magyar vidék, városok ,és falvak lakásügye is mellékes kérdés.Fölösleges volna részletesen magyarázni, hogy mit jelent a lakástermelés társadalmilag, milyen nagymértékben növeli a dolgozó emberek munkaképességét, a rendezett lakáshelyzetet. Azt is számtalanszor elmondottuk már, hogy a lakásépítés gazdasági hatásai hogyan gyűrűznek tovább 42 iparágon keresztül az egész nemzetgazdasági életben. Akármilyen nehézségekkel is küzdjön közgazdasági életünk, nem mondhatunk le az aktív, az alkotó lakáspolitikáról, mert a lakástermelés éppen olyan elemi életszükségletet fedez, mint a mindennapi kenyér. Egyelőre még kevés történhetett ezen a téren a második világháborús katasztrófa után nálunk. Mentségünkre szolgálhat azonban az a tény, hogy a nyolcéves világégés után a lakáskérdés valamennyi országban, még a győztes nagyhatalmaknál is igen súlyos probléma. A Szovjet az elpusztított területeken, de az egész birodalomban az első tennivalók közé sorozta a lakásépítést és gigantikus méretekben már folyik is a munka, amelynek nyomán a lakások tízezrei épülnek a dolgozók számára. Ugyanígy Angliában és Amerikában is komoly gondot okoz a lakásellátás és minden pénzügyi eszközt fölhasználnak, hogy a lakástermelés növelését előmozdítsák. Darvas miniszter 25—30 éves programmról beszél. Valóban nem is lehet máról-holnapra a múltaknak minden mulasztását helyrehozni ezen a téren. De éppen azért, mert itt rendkívüli hatalmas erőfeszítésről, mérhetetlen befektetésekről van szó, meg kell mozgatnunk minden tényezőt, hasznosítanunk kell minden erőforrást. A lakástermelés nem lehet kizárólag csak a közületek feladata. Minden körülmények között bele kell vonni az építkezésekbe a magánvállalkozást, a magántakarékosságot is. Az ilyen házépítési, lakástermelési befektetések a legkisebb mértékben sem veszélyeztethetik a demokratikus gazdaságépítés nagy célkitűzéseit. Ellenkezőleg! Olyan megtakarításokat hasznosítanánk a társadalom számára, amelyek másképpen esetleg céltalanul használódnának fel. Természetes, hogy a magántőke is bekapcsolódhassék a lakástermelés munkájába, biztosítani kell törvényes ellenőrzés alapján ezeknek a befektetéseknek igen szerény jövedelmezőségét. A 4,5 százalékos kamatozás nem haladná meg az átlagos tőkejövedelmet és az egész nemzetgazdasági élet számára szilárd, megnyugtató bázist teremtene egy ilyen megoldás. Adózási szempontból is a legkedvezőbb a magánvállalkozásnak a lakástermelésben való elhelyezkedése: itt nem lehetnek eldugott jövedelmek, itt nincsen feketézés, a hatóságok könnyűszerrel ellenőrizhetik a bevételeket és az adók lerovását. Még a klasszikusan vett marxi fogalmak szerint sem kifogásolható a lakásépítésben a magánbefektetések bekapcsolása. Igaz, hogy a fiatal Engels más véleményen volt egyik korai írásában, de később, amikor a két szellemóriás kidolgozta közgazdasági rendszerét, világosan lerögzítették, hogy a kizsákmányoló tőke az, amelyik értéktöbbletet termel, munkásokat dolgoztat, a lakást bérletre termelő tőke pedig csak kölcsönművelethez hasonló szerepet tölt be és tervszerűen szabályozott társadalomban éppen olyan kevéssé lehet ártalmas, mint, ahogy a jelmezkölcsönző nem űzhet kizsákmányolást, ha a kölcsöndíjat, a társadalom szabályozza. Viszont összefoglalóan leszögezhetjük, hogy míg egyfelől egyetlen vagyon sem ellenőrizhető és adóztatható olyan egyszerűen, minta házvagyon, ugyanakkor az így elhelyezkedő tőke nagy nemzetgazdasági szolgálatot is teljesít. Nem lehetetlenség tehát, hogy belátható időn belül azt az 50.000 lakást legalább felépítsük, amire az ország fővárosának legsürgősebben szüksége van. Lesz lakástermelés, ha jut valami szerény jövedelem annak, aki megtakarításait fekteti a házépítésbe. Ha biztosítani tudjuk számára a bérbeadási jogot, hogy maga választhatja ki a bérlőit. Hiszen úgyis csak házkezelői, adószedői szerepe van már a háztulajdonosnak. A lakáskérdés pénzügyi oldalát, hitelkérdéseit itt részletesen nem kívánjuk megvilágítani. Csak anynyit kell megállapítani, hogy az a 24 millió forint, amit a hároméves terv első öt hónapjában juttattak lakásépítésre, valóban megindítója lehet egy egészséges folyamatnak, ha ahhoz hozzácsatoljuk a magántőke lehetőségeit is. A pénzügyi kormányzat és a Gazdasági Főtanács ismeri a nehézségeket és arra törekszik, hogy a dolgozók, az egész magyar nemzetgazdaság javára a lehető legjobban oldja meg a lakástermelés kérdéseit. Egy bizonyos: ha a lakásépítés terén is olyan lendületet tudunk biztosítanni, mint az újjáépítés első idejében, ha a hídverések évei után elkövetkezik a lakásépítés korszaka, akkor nemcsak a jelenben érjük el az ország gazdasági és társadalmi felvirágzását, de utódaink is áldani fogják azokat, akik ezt a munkát elindították és elvégezték. MÉGEGYSZER A LAKÁSKÉRDÉS írta MAGYAR MIKLÓS SZAILLÍTÓBERENDEZÉSEK WILLKItN VI., LISZT FERENC TÉR 10. Telefon: 421—214 ERŐTAKARMÁNYÜZEMET LÉTESÍT A FŐVÁROS A főváros Gabonahivatala, mely a felszabadulás utáni időkben létesült, rövid fennállása alatt igen nagy szolgálatokat tett Budapest élelmezése terén. Újabban arról van szó, hogy az intézmény átkerül az állam hatáskörébe és lényegesen kibővített feladatkörrel folytatja majd közérdekű működését Tervbe vették többek között a Gabonahivatal irányítása mellett erőtakarmányüzem berendezését. Az erre vonatkozó előkészületek annyira előrehaladtak, hogy a munkálatok megindítása közvetlen küszöbön van. A főváros már ki is írta a zártkörű pályázatot az üzem berendezésére. A soroksári út 24. szám alatt fogják berendezni az erőtakarmányüzemet, a Concordia-malom egyik épületszárnyában. Az üzem évente 600 vagon erőtakarmányt fog előállítani. Szántó Ernő igazgató, a Gabonahivatal vezetője, akinek kezdeményezésére létesül ez az új vállalkozás, hangsúlyozta munkatársunk előtt annak nagy gazdasági jelentőségét. A főváros által gyártandó előtakarmány sajtolt téglaformákban kerül majd forgalomba, amivel megtakarítják a zsákok alkalmazását. Az üzem berendezése mintegy 50.000 forintba kerül és előreláthatólag a nyár folyamán meg is kezdi működését. s Bajor Gizi és Sárdy János négyes alakítása az új év szenzációja MAGYAR SZínHáZ Lili Minden este 123 órakor, vasárnap d. u. Va4 órakor. Mérsékelt helyárakkal 50 Mihályi Ernő, Fejes Teri, Gézen Gyula, Serky Lili, Horváth Tivadar