Fővárosi Napló, 1948 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1948-01-17 / 3. szám

1948 január 17. Gáspár Margit bebizonyítja, hogy operett előadása is lehet közfeladat Legutóbb írtunk a főváros szín­házainak átütő erkölcsi és anyagi sikereiről. Mindhárom városi tulaj­donban lévő színháznak felragyo­gott a szerencse csillaga és hetek óta előre eladott, zsúfolt házakkal szórakoztatják a közönséget. A Városi Színházban olyan nagyszabású filmslágerek várnak előadásra, melyek külön­­külön hetekig fogják dominálni a budapesti moziműsort. A Belvárosi Színházban a sok válság után­­egymást érik a műsoron lévő darab jubileumai. De legörvendetesebb a Magyar Színház hatalmas si­kere, mely egy már elparentált kultúr­intézményt keltett új életre, fénye­sen igazolva, hogy nem voltak hiá­bavalók azok az erőfeszítések, ál­dozatok, melyeket — sok ellenállás dacára — a főváros­­­­színház meg­mentése érdekében nyújtott. Gáspár Margit művészeti igaz­gató legújabb terveiről ezeket mondotta a Fővárosi Napló munkatársának: — Nagy­­ elégtétellel könyvelem el, a boldogító sikert, mellyel a fő­város színházai most dicsekedhet­nek. Sok gáncsoskodást­ kellett le­­küzdenünk, amíg idáig eljutottunk és valamennyien, akiknek e szín­házakhoz közünk van, boldogok va­gyunk, hogy a közönség megértette nemes törekvéseinket és tömeges látogatásával, lelkes tet­szésével megajándékozott bennün­ket a legfőbb jutalommal, a siker­rel. Minden igyekezetünk az, hogy erre továbbra is rászolgáljunk és olyan produkciókkal lépjünk a kö­zönség elé, melyekkel méltók ma­radunk a bizalomra, a szeretetre és biztosíthatjuk azt­, hogy a főváros színházai az igazi kul­túra nemes szolgálata mellett rentábilis üzleti vállalkozások is lesznek. — A poraiból feltámasztott Ma­gyar Színház sikereire vagyok a legbüszkébb. Hétköznapokon is zsú­folt házakkal rohan a „Lilit" Bajor Gizi csodálatos alakításával a 100-as széria felé. Naponta sok­­százan távoznak jegy nélkül a szín­ház pénztárától és az eddig elért anyagi eredmény már olyan szép tartalék összeget biztosított szá­munkra, mely megvetette a színház gondmen­tes anyagi bázisát. A Lili nagy sikere elegendő időt enged a következő darab előkészü­leteire. — A szezon második felében akarjuk kihozni Hubert Marisokká Bécsben nagy sikerrel játszott da­rabját, melynek zenéjét Strauss János és József műveinek gyöngy­szemeiből válogatták össze. Nálunk Innocent Ernő és Kolozsvári Andor átültetésében és Majorossy Aladár zenei átdogozásában kerül színre a gyönyörű operett, melynek muzsikáját Strauss János hagya­tékából felkutatott, nálunk még ismeretlen számaival is kibővítjük. Szabolcs Ernőre bízzuk az óriási apparátust igénylő operett rende­zését, melynek egyik szenzációja lesz az új operett-csillag debütálása. Ma még nem akarom megnevezni ezt az általam felfedezett fiatal énektehetséget, de előre mondha­tom, olyan kiugrásra számítok, mely egy csapásra az operettvilág új sztárjává fogja avatni a darab női főszereplőjét. — Készülünk még egy hatal­mas nyári produkcióra is, melynek keretében Offenbach: Orfeusz a pokolban című, nálunk rég nem játszott operettjét adjuk elő. Azt tervezem, hogy ráz Állat­kerti-tó területét rendezzük be sza­badtéri játékok céljaira. Nádassdy Kálmán vállalja az Orfeusz rende­zését, ami egymaga garancia a produkció nagyvonalúságára. — Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült a sokkat ócsárolt operett­műfajt értékes elemeinek életre­­keltésével újra becsültté, kedveltté tennem. Bebizonyítom, hogy operettek, zenés darabok elő­adását is lehet olyan nívóra emelni, mely betölti a közfel­adat magasabb igényű szem­pontjait, mert tömegeiket nevel, szórakoztat s egyben a művészek és alkalma­zottak tömegének ad kenyeret. Így ünneplik a főváros iskolái a szabadságharc százados évfordulóját A fővárosi iskolák 48-as centená­riumi bizottsága Szoboszlay Ferenc tanácsnok elnöklésével elkészítette az iskolai szabadságharc ünnepségek pro­­grammtervezetét. Ennek keretében útmutatással szolgálnak az isko­láknak, miként szervezzék meg és bonyolítsák le az ünnepi megemlé­kezéseket. Természetesen, az egyes iskoláknak módot adnak arra, hogy saját terveikkel, ötleteikkel kiegészítsék, vagy módosítsák az egységes programmá! Ennek kap­csán gondoskodnak a­ magyar ifjúság lelki újjáépí­­téséről az új demokrácia szel­lemében. A centenáriumi megemlékezések során ügyelnek arra, hogy azok ne­­ csupán üres külsőségekben­­merül­jenek ki, hanem legyen minél ma­radandóbb, belső lelkiformálódást szolgáló hatásuk is. Az­­ egyes megemlékezések, ünneplések álta­lában a történelmi esemény naptári évfordulóján kerülnek lebonyolí­tásra. Az iskolai tanítómunka során igyekeznek minél többet foglal­koztatni az ifjúságot a szabadság­­harc történetének, eszméinek, sze­replőinek, közviszonyainak megis­mertetésével. A dolgozatírási té­mákat a szabadságharc esemény- és eszmeköréből merítik, hasonlóképpen az érettségi té­teleket is. Valamennyi tantárgy keretében utalások történnek a szabadság­­harcra és korszakára. A magyar órákon a szabadságharc költészetét és prózai irodalmát tanítják. A történelemórákon 1848 dominál. A földrajz tanítása során szabad­ságharc-térképeket­ rajzoltatnak. A gazdasági ismeretek keretében az akkori pénzügyi, termelési, közgaz­dasági viszonyokat tanítják. Ének­órákon a szabadságharc dalait ad­ják elő. Kézimunka- ,és műhely­­gyakorlat alkalmával emlékzász­lókat, emléktárgyakat készítenek. Minden iskola emlékkönyvet ve­zet, mely egyben az ünnepségek naplója is lesz Az ifjúsági körök­ben szabadságharc-könyvtárat ala­pítanak. Különböző pályázatokat írnak ki. Kiállítás keretében bemutatják az ifjúság munkáját és művészi meg­nyilatkozását. Május végén nagy­szabású tornaünnepélyt rendeznek az iskolák. Hangversenyek is sze­repelnek az ünnepi programmban. Különböző­­kirándulásokat tervez­nek ,a szabadságharc hőseire emlé­keztető kegyeleti helyekre. Tervbe vették Szabadság-lige­tek ültetését. A Mária Terézia-téren felállítják az ifjúság szabadság-emlékművét. Minden iskola udvarán, vagy kör­zetében elültetik a szabadság fáját. Iskolai múzeumok létesítésére is gondolnak. A falu és a város ifjúságának ösz­­szefogását is előkészítik a szabad­ság szellemében. Az iskolák­­ta­nulóinak, a tanárok, szülők kitün­tetésére emlékérméket is szándé­koznak kiosztani. Csapágyfémek és forrasztóónok minden ötvözetben m m шш fehérfémöntőde és fémkereskedés Budapest, Vill., Mosonyi­ utca 1. sz. Telefon: 136—549. Közhivatalok, vállalatok, magá­nosok bélyegző szükségletét azonnal szállítja le a tok­­ és is a bélyegző készítő, vésnök, látszerész Vili. ker., Rákóczi­ út 57/6 szám Címre ügyelni! Telefon: 135-111 FŐVÁROSI NAPI* LELKET A MUNKÁBA Irta: NÁDOR JENŐ A közigazgatási bizottság leg­utóbbi ülésének vitájában különös figyelmet keltett szavaival Köböl József kommunistapárti bizott­sági tag. A hároméves terv sikere érdekében tette szóvá a kapun­­b­elüli munkanélküliséget. Szerinte a főváros üzemeiben is tapasztal­ható ez a szomorú jelenség, hogy munkások és tisztviselők nem min­dig értik­ meg a nagy újjáépítő munka szellemét. Úgy vélik, elég ha az üzemhez tartoznak s nem feltétlenül kell dolgozniok is. Ezek a foglalkoztatott, fizetett részek és tanyák teszik a kapukon belüli munkanélkülieket. Létezésük de­moralizálja­ a munkáért lelkesedő­­ket­ Ma ugyanis az újjáépítés len­dületében, a hároméves terv vég­rehajtásának lüktető iramában arra vann szükség, hogy munkás és tisztviselő érezze és munkásságá­val bizonyítsa: tudatában van annak,, nem egy rideg kapitalista hasznának gyarapítására adja munkaerejét, hanem a köznek. Köböl József szerint ezt tudato­sítani kell a dolgozókban. Nem tűrhető a múlt szelleme, amikor a munkás a szürke tömeg láthatat­lan egyede volt, hanem meg kell ismertetnie vele egyéniségének ér­tékét, munkájának fontosságát. Ki kell emelni a tömegből, hogy gon­dolkodjon, munkáját ne szokvá­nyosan végezze, hanem odaadással és lelkességgel, annak tudatában, hogy nincs az a kis pont a terme­lés hatalmas apparátusában, amelynek ne volna meg a különös jelentősége. Nem pusztán a fizikai munkásra vonatkozik ez, hanem a szellemi dolgozóra is. Vagy éppen rá foko­zottan. Értelmének teljességével kell magát munkájának szentelnie, ha szolgálni akarja­­a demokráciát és ezen keresztül saját maga és sorstársainak javát. Munkást és tisztviselőt ki kell emelni a szür­keség homályából, meg kelll sza­badítani attól a szellemiségtől, amely beletörte az egyént a ,,sza­márlétra“ mentalitásába. Módot kell teremteni jutalmazással és soronkívüli előléptetéssel, hogy a dolgozó munkaterületén ambicio­nálja a több, jobb, célravezetőbb és gyorsabb munkát. A hároméves terv végcélja a termelés fokozásá­val az életszínvonal emelése. A demokratikus szell­emű munkabe­osztással oda kell hatni, hogy a munkás minden tehetségével érvé­nyesítse tudását, hasznára váljon a köznek, lelkesedést érezzen mun­kája iránt és magával ragadja a kétkedőt, habozó­ közömböst és nemtörődőt-A főváros szerteágazó apparátu­sában megmérhetetlen fontossága volna, ha ez a szellemiség győze­delmeskedne. Nem utópia és nem ábránd, hogy kedvet csináljunk a főváros dolgozóinak munkájuk­hoz. A főváros alkalmazottait mindenkor áthatotta egy felsőbb­­rendűségi érzés amely olykor ta­lán elakadt a viszonyok sivársága folytán, de feléleszthető és nagyra fejleszthető. Valóban nincs másra szükség, mint annak tudatosítá­sára, hogy amiképpen a bonyolult szerkezetű gépben a legkisebb csavarnak is megvan a maga je­lentősége, hogy amint a parányi­­ csavar nélkül vagy csak meglazu­­lása esetén is nem forog a gép, úgy a tisztviselői karban és a munkások tömegében sincs senki, aki nélkülözhető volna, aki ne tudná hasznosítani magát.­­Abban a pillanatban, amikor az alkalma­zottak tapasztalni fogják, hogy a jól végzett munkának az,,,szamár­létrán“ túl is van jutalma, meg­változik a szellem, az egyéniség úrrá lesz a szokvány fölött és köz­­igazgatásban és üzemben egyaránt a lendületes alkotnivágyásnak e­­szünk tanúi. A koalíciónak egyik legnagyobb problémája és a hároméves terv­ben is egyik legnagyobb hord­erejű kérdés: a lakástermelés ügye. A pártok nemes versenyre keltek ebben a kérdésben, hogy a legszakszerűbben, a legeredménye­sebben oldják meg a lakásgazdál­kodás sürgető feladatait. Nagy- Budapestnek elsősorban ez az egyik központi, nagy problémája és kétségtelen, hogy a magyar vidék, városok ,és falvak lakás­ügye is mellékes kérdés.Fölösleges volna részletesen ma­gyarázni, hogy mit jelent a lakás­termelés társadalmilag, milyen nagymértékben növeli a dolgozó emberek munkaképességét, a ren­dezett lakáshelyzetet. Azt is szám­talanszor elmondottuk már, hogy a lakásépítés gazdasági hatásai hogyan gyűrűznek tovább 42 iparágon keresztül az egész nem­zetgazdasági életben. Akármilyen nehézségekkel is küzdjön közgaz­dasági életünk, nem mondhatunk le az aktív, az alkotó lakáspoli­tikáról, mert a lakástermelés ép­pen olyan elemi életszükségletet fedez, mint a mindennapi kenyér. Egyelőre még kevés történhetett ezen a téren a második világhá­borús katasztrófa után nálunk. Mentségünkre szolgálhat azonban az a tény, ho­gy a nyolcéves vi­lágégés után a lakáskérdés vala­mennyi országban, még a győztes nagyhatalmaknál is igen súlyos probléma. A Szovjet az elpusztí­tott területeken, de az egész bi­rodalomban az első tennivalók közé sorozta a lakásépítést és gi­gantikus méretekben már folyik is a munka, amelynek nyomán a lakások tízezrei épülnek a dolgo­zók számára. Ugyanígy Angliában és Amerikában is komoly gondot okoz a lakásellátás és minden pénzügyi eszközt fölhasználnak, hogy a lakástermelés növelését előmozdítsák. Darvas miniszter 25—30 éves programmról beszél. Valóban nem is lehet máról-holnapra a múl­taknak minden mulasztását hely­rehozni ezen a téren. De éppen azért, mert itt rendkívüli hatal­mas erőfeszítésről, mérhetetlen befektetésekről van szó, meg kell mozgatnunk minden tényezőt, hasznosítanunk kell minden erő­forrást. A lakástermelés nem le­het kizárólag csak a közületek feladata. Minden körülmények között bele kell vonni az építke­zésekbe a magánvállalkozást, a magántakarékosságot is. Az ilyen házépítési, lakástermelési befekte­tések a legkisebb mértékben sem veszélyeztethetik a demokratikus gazdaságépítés nagy célkitűzéseit. Ellenkezőleg! Olyan megtakarítá­sokat hasznosítanánk a társada­lom számára, amelyek másképpen esetleg céltalanul használódnának fel. Természetes, hogy a magántőke is bekapcsolódhassék a lakáster­melés munkájába, biztosítani kell törvényes ellenőrzés alapján ezek­nek a befektetéseknek igen sze­rény jövedelmezőségét. A 4,5 szá­zalékos kamatozás nem haladná meg­ az átlagos tőkejövedelmet és az egész nemzetgazdasági élet számára szilárd, megnyugtató bá­zist teremtene egy ilyen megol­dás. Adózási szempontból is a legkedvezőbb a magánvállalkozás­nak a lakástermelésben való elhe­lyezkedése: itt nem lehetnek el­dugott jövedelmek, itt nincsen feketézés, a hatóságok könnyű­szerrel ellenőrizhetik a bevétele­ket és az adók lerovását. Még a klasszikusan vett marxi fogalmak szerint sem kifogásol­ható a lakásépítésben a magán­befektetések bekapcsolása. Igaz, hogy a fiatal Engels más vélemé­nyen volt egyik korai írásában, de később, amikor a két szellem­óriás kidolgozta közgazdasá­gi rendszerét, világosan lerögzítették, hogy a kizsákmányoló tőke az, amelyik értéktöbbletet termel, munkásokat dolgoztat, a lakást bérletre termelő tőke pedig csak kölcsönművelethez hasonló szere­pet tölt be és tervszerűen szabá­lyozott társadalomban éppen olyan kevéssé lehet ártalmas, mint, ahogy a jelmezkölcsönző nem űzhet kizsákmányolást, ha a kölcsöndíjat, a társadalom szabá­lyozza. Viszont összefoglalóan le­szögezhetjük, hogy míg egyfelől egyetlen vagyon sem ellenőrizhető és adóztatható olyan egyszerűen, mint­­a házvagyon, ugyanakkor az így elhelyezkedő tőke nagy nem­zetgazdasági szolgálatot is teljesít. Nem lehetetlenség tehát, hogy belátható időn belül azt az 50.000 lakást legalább felépítsük, amire az ország fővárosának legsürgő­sebben szüksége van. Lesz lakás­­termelés, ha jut valami szerény jövedelem annak, aki megtakarí­tásait fekteti a házépítésbe. Ha biztosítani tudjuk számára a bér­beadási jogot, hogy maga választ­hatja ki a bérlőit. Hiszen úgyis csak házkezelői, adószedői szerepe van már a háztulajdonosnak. A lakáskérdés pénzügyi oldalát, hitelkérdéseit itt részletesen nem kívánjuk megvilágítani. Csak any­­nyit kell megállapítani, hogy az a 24 millió forint, amit a három­éves terv első öt hónapjában jut­tattak lakásépítésre, valóban meg­indítója lehet egy egészséges fo­lyamatnak, ha ahhoz hozzácsatol­juk a magántőke lehetőségeit is. A pénzügyi kormányzat és a Gazdasági Főtanács ismeri a ne­hézségeket és arra törekszik, hogy a dolgozók, az egész magyar nemzetgazdaság javára a lehető legjobban oldja meg a lakáster­melés kérdéseit. Egy bizonyos: ha a lakásépítés terén is olyan len­dületet tudunk biztosítanni, mint az újjáépítés első idejében, ha a hídverések évei után elkövetkezik a lakásépítés korszaka, akkor nemcsak a jelenben érjük el az ország gazdasági és társadalmi felvirágzását, de utódaink is ál­dani fogják azokat, akik ezt a munkát elindították és elvégezték. MÉGEGYSZER A LAKÁSKÉRDÉS írta MAGYAR MIKLÓS SZ­AI­LLÍ­TÓBERENDEZÉSEK WILLKItN VI., LISZT FERENC­ TÉR 10. Telefon: 421—214 ERŐTAKARMÁNYÜZEMET LÉTESÍT A FŐVÁROS A főváros Gabonahivatala, mely a felszabadulás utáni időkben léte­sült, rövid fennállása alatt igen nagy szolgálatokat tett Budapest élelmezése terén. Újabban arról van szó, hogy az intézmény átke­rül az állam hatáskörébe és lé­nyegesen kibővített feladatkörrel folytatja majd közérdekű működé­sét Tervbe vették többek között a Gabonahivatal irányítása mellett erőtakarmányüzem berendezé­sét. Az erre vonatkozó előkészületek annyira előrehaladtak, hogy a munkálatok megindítása közvetlen küszöbön van. A főváros már ki is írta a zártkörű pályázatot az üzem berendezésére. A soroksári­ út 24. szám alatt fogják berendezni az erőtakar­­­mányüzemet, a Concordia-malom egyik épü­­letszárnyában. Az üzem évente 600 vagon erő­­takarmányt fog előállítani. Szántó Ernő igazgató, a Gabonahivatal vezetője, akinek kezdeményezésére létesül ez az új vállalkozás, hangsúlyozta munka­társunk előtt annak nagy gazda­sági jelentőségét. A főváros által gyártandó előtakarmány sajtolt téglaformákban kerül majd forga­lomba, amivel megtakarítják a zsá­kok alkalmazását. Az üzem berendezése mintegy 50.000 forintba kerül és előreláthatólag a nyár folyamán meg is kezdi működését. s Bajor Gizi és Sárdy János négyes alakítása az új év szenzációja MAGYAR SZínHáZ L­ili Minden este 123 órakor, vasárnap d. u. Va4 órakor. Mérsékelt helyárakkal 50 Mihályi Ernő, Fejes Teri, Gézen Gyula, Serky Lili, Horváth Tivadar

Next