Fővárosi Napló, 1949 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1949-11-24 / 47. szám

1949 NOVEMBER 24 MESE A TYÚKRÓL ÉS A TOJÁSPORRÓL A londoni Daily Express jelenti Washingtonból, hogy az USA »hajlandó« óriási mennyiségű tojásport átadni Angliának. Angliának volt egy kendermagos tyúkja, aranytojásokat tojt az »istenadta«. Samu bár USA-ból gusztust kapott rája, megkérte barátját, hogy tyúkját levágja. Anglia megtette, a tyúkot levágta, — s­ miután már nem tojti ízibe megbánta. Ne sírj — mondta Samu, megsúgom a titkom, vigaszul tojásport ad neked Washington. Hitelbe megy a por, vagy tízezer tonna, köszönöm — szól London, — sok ez éhgyomrra. Zokog már az angol, tojásporból elég, mert úgy bűzlik mint az Atlanti Szövetség. AMÍG EGY KULTÚRGARDA ELJUT ODÁIG... Az alábbiakban kiderül, hogyan készül­­nek a városházi dolgozók a kultúrelő­­adásokra. Ha a kulisszák mögé tekintünk, azt is megtudhatjuk, mi minden történt, amíg egy műsor eljut a közönség elé . . . Vidám énekhangok csalogatják az embereket a X. körzet kultúrtermébe, »az asszonyok szobájába.« Persze, hiszen itt már három órakor befejezték a munkát és most kultúrműsorral szórakoztatják őket. Az örökké jókedvű és tréfára kész Hollai Frigyes, az újonnan alakult Városházi Dolgozók Énekkará­nak karnagya, énekelteti az asszonyo­dat és a gépkocsiszín dolgozóit. A han­gulat kitűnő, a műsorban vers és próza váltakoztatva szórakoztatja a dolgozó­kat. Most megjelenik az I. körzet kitűnő színjátszó brigádja. Kitörő örömmel fogadják őket, egy-kettőre előkerül valahonnan három-három hatal­mas asztal és a körzeti titkár és kultúros segítségével öt percen belül máris kész a dekorált és tökéletesen berendezett »Színpad«. Még nem láttunk ilyen lelkes közönséget és a kultúr­munka ilyen meg­becsülését, — mondják a színjátszók. Már az első percekben felhangzik a nevetés, amely az előadást végig kíséri. Szűknek bizonyul a terem, a híre ment a jó műsornak, mindig újabb és újabb csoportok jönnek, hogy végigélvezzék az előadást. Lássuk mit csinál a többi brigád. A IX. körzet éppen a »Viharos alkonyat« nagy jelenetét, Lenin elvtárssal való telefonbeszélgetést próbálja.Kultúrtitká­­runk éppen »szerel« egy biciklicsengőt a távbeszélőjelenethez. »Hogyan tudjam öt mondatba sűríteni«, — fogja a fejét a kultúrtitkár — »a jelenet megértéséhez szükséges Októberi Forradalmat«. Nem félünk, ezt a problémát is jól fogja meg­oldani. A VIII. körzet kultúrbrigádja kapta talán a legnehezebb feladatot. Négy nap alatt kellett betanulniok »Az acélt meg­­edzik« regénynek egy jelenetét. Mikor benyitunk hozzájuk, a jéghideg terem­ben éppen sűrű ingcsere folyik. Gyári­­munkásnak öltöznek be a számvevőség dolgozói, »nyakkendők­re« adja ki a jel­szót a rendező. »Mit szól a szemüvegem­hez« kérdi az egyik kolléga, aki napokig keresett, egy a régi időknek megfelelő szemüveget. De már pereg is a jelenet, ez már nem próba, ez már tökéletes előadás, már együtt éljük a színjátszók­kal a komszomol életét, velük bosszan­kodunk az eltört fúró miatt és igazat adunk Korcsagin ifjúmunkásnak, aki a hanyag és kellemetlenül dolgozó komszomol ifjúmunkás kizárását java­solja. Meggyőződünk, hogy ez a brigád nemcsak lejátssza Osztrovszkij híres regényének egy jelenetét, de munkájával is bizonyítja (a vasárnapi pihenőjüket feláldozták), hogy a vállalt feladatot becsületesen elvégezték. És amikor a darabban az egyik elvtárs felkiált: »minden erőnkkel rá kell vetnünk magunkat a fegyelemre és a munka­erkölcs megszilárdítására«, úgy érezzük, hogy ez a brigád rohammunkájával ezt már be is bizonyította. Hallgassuk meg még gyorsan a Városházi Dolgozók Énekkarát, ahol lázas izgalommal készülnek az első nyilvános fellépésre. Nagyszerű kollek­tív szellem uralkodik itt és a négy szólam­ban előadott »Puszta néma táj«, Lenin kedvenc dala, bizonyára egy csapásra meg fogja hódítani számukra a Város­háza dolgozóit.­­—se — A C­I­c sztálini felajánlása „December 21-re megtanulunk minden betilt írni és olvasni, 100-ig tudunk majd számolni 44 A XIV. kerületi iskolák növendékei szorgalmasan készülnek Sztálin elvtárs születésnapjának méltó megünneplésére. A Telepes­ utcai leányiskola első osz­tályos növendékei Sztálin elvtárs szüle­tésnapjára sajátkezű aláírásukkal jelen­tik az elöljáró pajtásnak, hogy meg­tanulnak két szovjet gyermekdalt és három szovjet verset. Idézzük felajánlásukat : »Végtelen szeretettel készülünk Sztálin elvtárs szüle­tésnapjára. Minden pajtásunk úttörő lett. Jó tanulással, viselettel, szép írással ver­senyezzünk. Előre ! Az I/c osztály növendékei így írnak : mi a legkisebbek is készülünk nagy Barátunk Sztálin elvtárs születésnap­jára. Hogy neki örömet szerezzünk, elhatároztuk, hogy december 21-re megtanulunk minden betűt írni és olvasni, 100-ig tudunk majd számolni és meg­tanulunk egy verset és éneket, mely Róla szól. Úttörő köszöntéssel: Előre! Komolyabb hangok csendülnek ki már a tanulószoba tagjainak felajánlásából: »A dolgozók vezetőjének születésnapját legméltóbban fokozottabb munkával ünnepelhetjük meg. Nekünk diákoknak a tanulás a munkánk.« Felajánlásaik konkrétek. Érdekesebb pontok : 1. A tanulószoba minden tagja tanul­mányi eredményét legalább 0­ 5-el fel­emeli. 2. Az osztályunkban levő nem tanulószobás gyengébb tanulókat segít­jük jobb előmenetelükre. 3. December 21-ére Sztálin születésnapja jegyében készítjük el faliújságunkat. 4. Napi politikai negyedóránk keretében állan­dóan foglalkozunk Sztálin elvtárssal, ismertetjük életét, méltatjuk munkáját. 5. Hetenként ismertetünk egy-egy haladó szellemű könyvet. 6. Lehetőleg valamennyien beiratkozunk egy könyv­tárba. 7. December 15-ig versenyt tűzünk ki a tanulószoba leány- és fiú tagjai között Sztálin élete egy jelene­tének novellában, versben v. pár­beszédben való kidolgozására. A leg­jobbat jutalmazzuk és előadjuk. 8. Kul­­túrgárdát szervezünk, havonta egy-egy előadást tartunk. 9. Sztálin életéből vett képekből, leírásokból, elbeszélé­sekből albumot készítünk. 10. A XIV. ker. másik iskolájában levő tanulószobát Sztálin elvtárs méltó megünneplésére versenyre hívjuk ki. MIÉRT KÉSIK az új városházi távbeszélő­­könyv kiadása Balogh kortárs cikkében foglaltakat minden tekintetben elismerjük. Teljesen igaza van. A legutóbb kiadott városházi távbeszélőkönyveknek ma már semmi hasz­nát nem vesszük. Új városházi távbeszélő­­köny­v kiadását magunk is szükségesnek és időszerűnek tartjuk, azonban erre csak akkor nyílik lehetőség, amikor az egyes hivatalok az átszervezéssel kapcsolatban végleges helyüket elfoglalták. Ugyanis költözködés esetén legtöbbször a táv­beszélőhívószám is megváltozik és ha az új távbeszélőkönyvet most kiadjuk, az rövid időn belül ismét használhatat­lanná válik. Tehát éppen a takarékosság az, amiért az új városházi távbeszélőkönyv késik. Amikor az ügyosztály és hivatalok végleges helyüket elfoglalták, sor kerül az új távbeszélőkönyv kiadására is. Addig azonban kérjük, hogy a takarékosság és a gyorsabb kapcsolások érdekében a távbeszélő használata tárgyában kia­dott legutóbbi polgármesteri körlevél­ben foglaltakat a Városházán dolgozó összes kartársunk pontosan tartsa be. Fekete Gyula fogalmazó F­ővá­rosi Napló KIS 25 ÍREK a­ Nagy Szovjetunióból A gépgyártás újítói, Ali Kaszinov, Andrej Akopov és G. Kaminszkij a »Smidt« olajipari gép­gyár sztahanovista esztergályosai új munkamódszert vezettek be. A munkát a műszak váltásakor nem hagyták félbe, hanem a működő gépet a következő munkás vette át. Ez nagymértékben kihatott a munka termelékenységére. A termelés emelkedett. Szeptemberben a gépműhely egymillió rubel értékű áruval termelt többet. Az esztergályosok pél­dáját követve a kovácsok se állítják le gépeiket. A gyárban ezen újítás beve­zetésével a gyártmányok előállítása 14%-kal emelkedett. Ezenkívül egyéb észszerűsítések alkalmazása is hozzá­járul a termelékenység emelkedéséhez. Építészeti vegyesbrigádok. Novoszibirszk város építkezési mun­kálatainál dolgozik Djakov brigádja,, amely az egész környéken ismeretes. A brigád a téglarakástól kezdve a meszelésig teljesen elkészíti a lakóháza­kat. Djakov, mint kőműves, stukatá­­rozó, kályhás, ács és festő dolgozik. A brigád tagjai közül már jónéhányan ennek alapján több mesterséget tanul­tak ki. Olyan házat, amelynek fel­építéséhez azelőtt legalább két­ és fél­három hónap kellett, Djakov brigádja 16 nap alatt építi fel. Új élet, új kultúra. A baranovicsi terület városainak és falvainak dolgozói a szovjet hatalom évei alatt határtalan lehetőséget nyer­tek arra, hogy gazdasági és kulturális életüket továbbfejlesszék. A puszta, elhagyott vidéken iparvállalatok épül­tek. A falvakban körülbelül 600 kolhozt szerveztek. A háború utáni években a területen 924 iskolát, 7 technikumot, 70 filmszínházat, 88 kultúrházat és klubot, 38 népkönyvtárat, 3 múzeumot és számos olvasótermet létesítettek. A falvak lakói az idén a helyi szovjetek kezdeményezésére számos helyen újabb klubokat rendeztek be. Baranovicsiban a szovjet hatalom évei előtt egyetlen kislétszámú gimnázium működött és egyetlenegy klub sem volt. Jelenleg tanárképzőintézet, zeneiskola, több, mint 10 közép- és elemi iskola, két film­színház és négy könyvtár működik. A baranovicsi kolhozparasztok méltán büszkék népi énekkarukra. A terület falvaiban élénk kulturális és politikai tömegmunka folyik. A Szovjet Tudományos Akadémia elnökségének ülése. Vavilov akadémikus elnökletével összeült a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöksége. Az elnökség meghallgatta Szukacsov akadémikus előadását a szovjet tudósoknak a termé­szet átalakításában nyújtott segítsé­géről. Az idén 11 expedíciós csoport folytatott tudományos kutatómunkát az erdőültetés kérdésében. E csoportok az egyes területek természeti körül­ményeit tanulmányozták, segítettek az ültetvények technikai tervének kidol­gozásában. ÚJÍTÁS a számvevőség III. ügyosztályán Miklósvári Géza a számvevőség fő­város kórházaival kapcsolatos számadá­sainak főkönyv és segédkönyv vezetését látja el. A régi könyvelés kórházcsopor­tonként külön-külön történt és gyakran előfordult, hogy egy-egy számlát 5 helyen is be kellett vezetni. Miklósvári olyan hasábos segédkönyvet szerkesztett, melynek használata feleslegessé tesz három segédkönyvet, papírban pedig 30—40 százalékos megtakarítást jelent. A szám­vevőség 111. ügyosztályának minden dol­gozója megértette az új közigazgatásban reá váró feladatok nagyságát, újításuk­kal, jobb munkájukkal a vállalt felada­tokat végre is fogják hajtani. ORVOS-ELVTÁRS ESETE KENESÉN KAPU JÁNOS ÉJJELIŐRREL Balatonkenesén vagyunk, a főváros üdülőtelepén, ahol minden olyan csodálatos (még november végén is). Egy asztalnál ül itt szerelő, útépítő, orvos, mérnök és hi­vatalnok, valósággá formálva a dolgo­zók összefogását, szolidaritását a szocia­lizmus jegyében. De azért akad még kivétel, íme : Orvos-elvtársunk még nem tudta, hova tartozik, ki a testvére. Elindult az egyik fővárosi kórházból azzal az elhatározott szándékkal, hogy kü­lön­ szobában fog lakni, mert mégsem teheti ki magát annak az inzultusnak, hogy bárki is megálla­pítsa róla, hogy ő is ember — talán nem is a legértékesebb fajtából. Megérkezése után gondosan a hóna alá készített »Szabad Nép«-köteggel és szemi­náriumi füzettel megjelent a gondnok­­elvtársnál, akinek fontoskodó hangon, mint egy nagyhatalmi értekezletre készülő nyugati diplomata, kinyilatkoztatta, hogy nagyfontosságú munkát kíván pihenése alatt befejezni, amely tökéletes elmélyü­lést és csendet igényel. A gondnok-elvtárs jelentőségteljesen bó­lintott. Orvos-elvtársunk berendezkedett a szo­bájában. Egy kicsit meglepődött azon, hogy a szobában két ágyat talált, de úgy gondolta: a gondnok-elvtárs megértése lehetővé teszi, hogy esetleges pesti láto­gatóit éjszakára is itt marasztalhassa. Szép merengésében azonban , kemény, csizmás lépések zavarták meg. Kopogás és valaki belépett a szobába. »Szabadság, elvtárs !« mondotta jó keményen Kapu János temetőőr Budapestről. Orvosunk csak nézett... Azt gondolta, hogy a szeme káprázik. Kapu János meg csak szép akkurátosan elfoglalta a szo­bából mindazt, ami neki dukált. A gondnok-elvtárs előtti könyörgés,­­ mondanunk sem kell, eredménytelen ma­radt. Kapu János jött és maradt. Orvosunk erre fortélyhoz folyamodott. Megállt, temetőőr, majd elválik, melyi­künk bírja jobban az együttlétet. »Tudja kedves barátom — szólt Kapu János felé —, én egy nagy munkában vagyok, nappal gondolkozom, éjjel írok. »Érti kérem .« Kapu János elvtársunk, akit nevez­zünk csak János bácsinak, bólintott: »Értem, elvtárs, értem, csak csinálja a dógát.« Azt persze orvosunk nem tudta, hogy János bácsi éjjeliőr volt, aki úgy okosko­dott, hogyha ez éjjel dolgozik, csak dol­gozzon, ő majd jó nagyokat alszik, éjszaka meg egyet-egyet sétál, így is volt. De miután két egymást követő éjszaka jó csendes eső esett, János bácsi csak elkezdett pipázgatva fel-alá járkálni a szobában. Orvosunk végre is könyörgésre fogta a dolgot. »Feküdjön már le, kedves elvtárs, a csizmakopogás­­tól nem tudok dolgozni.« »Hacsak ennyi a baj, ezen segítünk« — szólt János bácsi —, jöjjön segélyen le­húzni a csizmám, majd anélkül fogok járkálni.« Hajnal felé orvosunk ágynak esett. Mikor felébredt, ott állt előtte János bácsi és a nagy kínnal megírt jegyzeteket olvasva megszólalt. »Amit az orvos-elv­­társ itt éccaka megírt, megvan a Rákosi elvtárs beszédjében sokkal jobban. Ehun van .« Azzal odanyújtott egy pirosfedelű kis füzetet a száját tátogató orvosunk­nak ... Azt mesélik, a tizedik üdülő­­napon mindig együtt látták őket és ket­tőjük közül a többet kérdező fél nem János bácsi volt. Rozsnyói Ferenc Októberi munkaverseny eredmények a XI. KERÜLETBEN A XI. kerületi elöljáróság termelési, illetve versenybizottsága közzétette »Az elöljárósági munkaverseny Híradó«­­ját, amely szerint az október havában lefolytatott egyéni munkaverseny ered­ményei közül a mérnöki szakon Krasz­­nai Andor 152­5, Баку István 146, Pintér Dezső 140, a tiszti orvosok közül dr Веек Éva 121,5, a lakásosztályon Vezmár Éva 113 átlagszázalékkal vezet. Az osztályok közötti versenyben eddig a közélelmezés vezet 122%-os átlag­­eredménnyel. A versenybizottság meg­állapította már az első hónap eredmé­nyeiből is, hogy dolgozóinak kezdemé­nyezéseképpen kidolgozott normarend­szere járható út, nagyjában és egészében bevált. A munkaközösség tudatában van annak, hogy ezt az első kísérletét állandóan fejlesztenie, javítania kell. Kétségtelenül megállapítható azonban az is, hogy az újfajta versenypróba serkentőleg hatott a munkavégzésre. Felhívta a versenybizottság a dolgozó­kat arra, hogy különösen a munkamód­szerjavítások, újítások, észszerűsítések stb. terén igyekezzenek eredményeket produkálni és ilyeneket bejelenteni. A közölt kiértékelés azt a benyomást kelti, hogy a XI. kerületi elöljáróság termelési bizottsága megtalálta a helyes kiértékelési módokat a közigazgatási munkaversenyre vonatkozóan. Helyes lenne, ha a városházi és kerületi elöl­járóságok versenybizottságai a hely­színen vizsgálnák meg a XI. kerület munkaversenyét és a tapasztalatokat hasznosítani tudnák saját hivatalukban. A XI. kerületi elöljáróság f. hó 19-én nagysikerű klubnapot rendezett, ame­lyen saját kultúrgárdája, élén az ének­kar és színjátszócsoportjával, művészi élményekben gazdag műsort adott nagy­számú hallgatóinak. Műsorából kieme­lendő egy háromfelvonásos színdarabja és énekkarának magyar és orosz népdal műsora. Bálint Zoltán mint vendég emelte magyar nótáival a nívós műsort. Az elöljáróság színjátszó gárdájából: Buzásné, Debreceniné, Landeszné, Hor­váth M. Léczfalvi, Hargita, Apró, Széles és Tolnai elvtársak érdemelnek említést, Sugár Jenő karnagy, valamint Bernárd kultúrfelelős és Léczfalvi rendező mellett. Sok kis újítás építi az új közigazgatást A gyors, bürokráciamentes közigaz­gatás megteremtéséhez — épúgy, mint egy nagy épület felépítéséhez — nem­csak nagyszabású tervekre, hanem a tég­lák összehordására is szükség van. Egy ilyen szerény téglával járult hozzá a számvevőség IV. ügyosztálya és a Házi­pénztár munkaközössége az új, gyors közigazgatás felépítéséhez. Osztályunk a számvevőség III. ügy­osztály öt csoportjától kapja a Magyar Nemzeti Bank útján átutalásra kerülő számlákat és utalványokat. Az eddigi gyakorlat szerint ez úgy történt, hogy az öt ügycsoport anyagát egy altiszt összeszedte és együtt hozta el a számvevőség IV. ügyosztályába. Ez a módszer nehézkes volt, mert az öt osztály végigjárása és az egyes osztályokon való esetleges várakozás sok időt vett el. Ennek eredménye azután az volt, hogy osztályunkban délfelé munkatorlódás állott elő. „ Munkaközösségünk úgy””segített a­­ dolgon, hogy felkérte a számvevőség III. ügyosztályát, a kézbesítést ne egy altiszt intézze, hanem minden csoport maga kézbesítse le az összegyűlt anyagot. Ezáltal folyamatossá vált az anyag érkezése. Eredmény: a munkaidőt job­ban ki tudjuk használni, a munkaütem egyenletessé vált, kevesebb a hiba, kevesebb a sok időt igénylő javítás. ­Választás után Az osztálybizottságok megválasztása ismét egy lépés előre a szakszervezeti életben. Intenzív szakszervezeti munka nálunk csak azóta folyik, amióta a városházi Szakszervezeti Bizottság meg­alakult. Ez a bizottság eddig is igen sokat tett a munkafegyelem helyreállí­tása és az eredményesebb közigazgatás megvalósítása érdekében. Most, hogy megválasztották az új osztálybizottságokat, — amelyek tag­jai a legjobb dolgozókból kerültek ki — minden reményünk megvan arra, hogy ezt a munkát, amit a Szakszervezeti Bizottság eddig egyedül végzett, még ered­ményesebben és tökéletesebben folytatjuk. Felkérem az összes kartársakat, adjunk meg minden támogatást az osztály­bizottságoknak, hogy munkájukat siker koronázza és népi közigazgatásunkat minél előbb megvalósítsák. A feladat, amelyet az ötéves terv a közigazgatási dolgozókra ró, nem cse­kély, de meg vagyok róla győződve, hogy jó szervezéssel, jó irányítás mel­lett, beváltjuk a hozzánk fűzött remé­nyeket. Orbán István 5 Kis egyszerűsítés is hasznára válik közigazgatásnak A számvevőség IV. ügyosztály és Házipénztár dolgozóinak munkaközös­sége előtt felmerült az a kérdés, miért iktatnak ők három helyen, amikor azt egy helyen is el lehet végezni. Ezt a kérdést rövid vita után úgy oldották meg, hogy a pénztár helyiségében, a felek által legkönnyebben hozzáférhető helyen, egy helyre összpontosították az iktatást és kézbesítést. Ennek eredményeképpen megtakarították egy tisztviselő mun­káját, mivel ezzel a rendszerrel az ikta­tást és kezelést egy tisztviselő és egy hivatalsegéd végezheti el. Megtakarítottak továbbá négy kézbesítő­­könyv használatát és a kezelés egyszerű­sítésével egy iktatókönyvet is elhagy­hattak. A papírmegtakarítás ezzel az egyszerűsítéssel mintegy 30%-ot tesz ki. Ebből látjuk, hogy a számvevőség IV. ügyosztály és a Házipénztár dol­gozói a munkahelyükön arra töreked­nek, hogy közigazgatásunkat szocia­lista szellemben állandóan javítsák, egyszerűbbé, olcsóbbá és ezáltal jobbá tegyék.

Next