Fővárosi Napló, 1949 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1949-11-24 / 47. szám
2 A SZOVJET A Pravda írja: A szovjet népnek a kommunizmus győzelméért folytatott harcában fontos hely illeti meg a népi tömegekből származó és minden gyökerével a néphez kötött szovjet értelmiséget. A társadalmi fejlődés története azt mutatja, hogy a világ egyetlen állama sem tudott és tud meglenni saját értelmisége nélkül. Annál kevésbé lehet még saját értelmisége nélkül a mi szovjet államunk. A Párt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak már az első napjaitól kezdve lankadatlan gondoskodást tanúsított a szovjet értelmiség kádereinek megteremtésében. A munkásosztály és parasztság többszázezer közép- és főiskolát végzett fia és leánya töltötte fel az értelmiség sorait. Ezek az értelmiségbe új vért öntöttek, s új szovjet tartalommal töltötték meg, az értelmiség arculatát a saját hasonlatosságukra gyökeresen megváltoztatták. »Végeredményében — mondja Sztálin elvtárs — jelenleg nagyszámú, új, népi, szocialista értelmiséggel rendelkezünk, amely gyökeresen különbözik a régi, burzsoá értelmiségtől, úgy összetételében, mint szociális-politikai arculatában.« A szovjet értelmiség sokmilliós seregének marxi-lenini nevelése és politikai meg- edzése a kommunista párt egyik legfontosabb gondja, valamennyi pártszervezet egyik legnagyobb harci feladata. E feladat sikeres megoldásához a Párt megteremtette az összes szükséges előfeltételeket. Most jelenik meg Lenin műveinek negyedik kiadása és Sztálin összes művei. A Szovjetunió valamennyi népének nyelvén óriási példányszámban adják ki Marx, Engels, Lenin és Sztálin egyes műveit. A területi központokban és a nagy iparvárosokban az értelmiség részére megalapították a marxizmusleninizmus esti egyetemeit. Ezeken több mint 120 ezer ember tanul. Széles körben kiterjedt az előadói munka is. A tudomány, technika és művészetek dolgozóinak, a mérnököknek, agronómusoknak, tanítóknak és orvosoknak százezrei rendszeresen és termékenyen foglalkoznak politikai önképzéssel. A szovjet tudósok és a széles értelmiségi rétegek képviselőinek kezdeményezésére megalakult a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Összszövetségi Társaság, amelynek most már a helyi osztályok elágazó hálózata áll rendelkezésére. Az értelmiség körében folyó munka mai lendületét és színvonalát azonban nem lehet kielégítőnek tekinteni. Amilyen mértékben haladunk előre, olyan mértékben nőnek meg, válnak bonyolultabbakká a gazdasági és kulturális építőmunka feladatai s ugyanilyen mértékben növekszik a szovjet értelmiség szerepe is a szovjet nép változatos teremtő tevékenységének egész területén. Ez a szovjet értelmiség marxi-leniai nevelése terén végzett egész munka további megjavítását követeli meg. Sajnos, egyes pártvezetők még nem fordítanak kellő figyelmet az értelmiség körében folytatott munkára. A Tatár Autonóm Köztársaságban, ahol a főiskolákon, az iparvállalatokban és a mezőgazdaságban sok szakkáder dolgozik, az értelmiség A mennyei birodalom felszabadult. A kuli már nem húzza a riksát, az ekéhez nyúl, a traktorra ül és mint újjászületett szabad ember, barázdás, elgyötört sárga arcát mosolyogva fordítja a nap felé és szántja a saját földjét. A szabad Kína földjét. De milyen is volt ez a sok évezredes fallal körülzárt birodalom a titkok országa? Bizonyos mértékig minden nép történetét megismerhetjük annak mesevilágából. A kis mese ízelítő a közelmúlt kínai életből. Ilyen mélyről indult el a béketábor új, erős bástyája, a nagy kínai nép. Sok-sok ezer évvel ezelőtt Csung-Le császár uralkodott a mennyei birodalomban, akit a történelem Csao csu Li-Csan Cse-Nun névvel ajándékozott meg. Egyszer a császár rosszul érezte magát. És a birodalomban híre futott, hogy beteg a császár. És az udvarnál nagy volt az ijedtség, megindult a suttogás. Néhány benfentesen annyira úrrá lett az izgalom, hogy nem is üdvözölték a császár első miniszterét. Az udvari költő félrevonult szobájába és titokban már a császári utódhoz szóló dicshimnusz írásába kezdett. A birodalom leghíresebb orvosai tehetetlenül, halálsápadtan, hajlongások közt vizsgálták a beteg császárt. Összedugták fejüket, tanácskoztak, még sápadtabbak lettek. Aztán a legöregebb, legtudósabb és legnagyobb rangot viselő udvari orvos térdre borult és így szólt: — Megengeded-e oh Császár, az emberi nem egyetlen vigasza, hogy érdemtelen ajkunkról az általunk bizonyára ostobán vélt igazság szóljon ?— Beszélj— parancsolta a császár. — Oh Menny Fia! Mérhetetlen és kimertíhatatlan jóságodban annyira hasonlóvá lettél az emberekhez, hogy most már az emberekéhez hasonló beteg Fővárosi Napló RTELMISÉG 7MEI NEVELÉSE körében végzett munka gyenge lábon áll. Még 1944-ben a Szovjetunió kommunista (bolsevik) pártja Központi Bizottsága a »Tatár pártszervezet politikai és ideológiai tömegmunkájának állapotáról és a megjavítására irányuló rendszabályokról« hozott határozatában rámutatott arra, hogy véget kell vetni az agitáció és a propaganda elhanyagolásának, a lakosság körében a politikai tömegmunkát széles alapon kell folytatni és az értelmiség körében emelni kell az ideológiai és politikai nevelőmunka színvonalát. Propagandánknak támadónak, harcosnak és az ellenséges burzsoá ideológia bármily jelenségével szemben engesztelhetetlennek kell lennie. Az értelmiséget az eleven szovjet hazafiság szellemében kell nevelni. A pártszervezetek, amikor az értelmiségi kádereket Lenin és Sztálin nagy eszméire nevelik, állandóan tartsák szem előtt Sztálin elvtársnak azt az útmutatását, hogy a marxi-leniai elmélet elsajátítása az elmélet lényegének elsajátítását jelenti és azt, hogy megtanuljuk az elméletet a szocialista építőmunka gyakorlati kérdéseinek megoldásában felhasználni. Ez azt jelenti, hogy az értelmiség marxi-leniai nevelésének egész munkája, politikai megacélozása szoros kapcsolatban kell hogy álljon az élettel s azokkal a gyakorlati feladatokkal, amelyeket a kommunista párt és a szovjet kormány állít népünk, országunk elé. Szocialista iparunkban és a közlekedésben a mérnökműszaki értelmiség sokezer főnyi hadserege dolgozik. Minél magasabb színvonalú lesz marxi-lenini öntudatuk, a mérnök-műszaki dolgozók annál aktívabban és sikeresebben fognak résztvenni az ipar és közlekedés további felvirágozásáért, a technikai haladásért folytatott harcban s annál jobban kiszélesítik és megszilárdítják együttműködésüket a sztahanovistákkal, a termelés élmunkásaival. A mezőgazdaság szakembereinek, az agronómusoknak és zootechnikusoknak az a hivatása, hogy a szocialista mezőgazdaságot — kolhozainkat és szovhozainkat — a haladó micsurini agrobiológiai tudománnyal fegyverezzék fel és hogy segítséget nyújtsanak a mezőgazdaság dolgozóinak az állandó bő termésért, az állattenyésztés további fejlesztéséért folytatott harcban. Vitathatatlan, hogy ennek a feladatnak sikeres megoldása óriási mértékben függ a mezőgazdaság szakemberei között végzett ideológiai nevelőmunka megszervezésétől. A szovjet tanítóság 1.250.000 tagot számlál. A szovjet nép a tanokra lozta nagyszerű ifjúságának nevelését. Minél jobban gondoskodnak a pártszervezetek a szovjet tanítóság ideológiai színvonalának emeléséről, iskolánk annál sikeresebben teljesíti azt a feladatot, amely országunk felnövekvő nemzedékének kommunista nevelése terén reá hárul. Nagy és nemes munkát végeznek a szovjet tudomány és technika dolgozói, a szovjet írók, művészek és a szovjet értelmiség más csapatai. Egész népünkkel együtt önfeláldozóan fáradoznak a kommunista építőmunka feladatainak megoldásán, új kincsekkel gyarapítják haladó szovjet kultúránkat, amely formájára nézve nemzeti, tartalmilag szocialista kultúra. Pártunk Központi Bizottságának az ideológiai kérdésekben hozott határozatai harci munkaprogramot adtak a legszélesebb néptömegek kommunista nevelésére. Ennek a programnak a teljesítésében fontos szerepet hivatott betölteni a mi szovjet értelmiségünk. Munkahelyükön való orvosi ellátást kérnek аж elöljáróságok dolgozói A Fővárosi Napló november hó 10-i számában cikk jelent meg, amely szerint OTI-rendelőt létesítenek a Központi városházán az ott dolgozók részére. A kerületi elöljáróságok dolgozói is figyelemmel kísérik ezt az újítást az egészségvédelem terén és reméljük, hogy módot fognak találni arra is, hogy a kerületi elöljáróságok dolgozói is a munkahelyükön kaphassanak orvosi ellátást. Ma ugyanis az a helyzet, hogy az elöljáróságok dolgozóinak betegség következtében vizsgálatra, vagy rendszeresen gyógyszeres kezelésre van szüksége és gyógyszert kell felíratnia, akkor három-négy naponként kell felkeresnie a lakása szerinti illetékest és körzeti orvost, mert az csak három-négy napra való gyógyszert írhat fel egyszerre. Ha figyelembe vesszük, hogy az elöljáróságok dolgozóinak a legnagyobb része a perifériákon, sőt vidéken is lakik és hogy az OTI körzeti orvosok, különösen amióta a különböző betegsegélyző intézeteket egyesítették, anynyira túl vannak terhelve rendeléseikkel, hogy ott órákhosszat kell egy betegnek időznie, amíg rá kerül a sor, akkor látni fogjuk, hogy a betegeknek gyakran a hivatalos idő lejárta előtt el kell távoznia munkahelyéről, hogy az illetékes körzeti OTI- orvoshoz a rendelési idő lejárata előtt eljusson. Ugyanez a helyzet, ha a különböző fővárosi intézeteket és intézményeket vizsgáljuk s megállapíthatjuk azt, hogy nagyon sok hasznos munkára fordítható idő vész kárba azért, mert az intézmények dolgozói nem kaphatnak munkahelyükön orvosi ellátást s így kénytelenek munkájukat abbahagyni és a távoli lakásuk szerinti körzeti orvoshoz fordulni, ahol ismét órák hosszat várakozhatnak, amíg sor kerül reájuk. A szükséges OTI- orvosok fizetésével szemben nagyon sok kárbaveszett munkaidőt lehetne hasznos munkára fordítani, ha az egyes elöljáróságokon, illetve különböző intézményeknél a szükségletnek megfelelően naponta egy meghatározott időben orvosi rendelést rendszeresítenének, amit esetleg az egymáshoz közel lévő intézményeknél összevonva is meg lehetne valósítani. Vécsey József JE JE X ][ JE Ő IE ÍRTA: BÁRSONY BREUER IMRE ség támadta meg testedet. És ezért kérjük orvosi véleményünkért legkegyelmesebb elnézésedet. Ugyanis véleményünk szerint elrontottad a gyomrodat. A császár megdöbbent. — Hogyan lehetséges ez? Este csak a dajkám tejét ittam, százharmincegy hónapja, tehát mióta,a Menny akaratából, elfoglaltam a trónt, a császári ház törvényei szerint a dajkák tejét iszom. Eddig százharmincegy dajkám volt, de ilyesmi nem fordult elő. Mivel táplálták a dajkámat? Azonnal megindult a legszigorúbb vizsgálat, de nem vezetett eredményre, mert a nagy gonddal kiválasztott császári dajka csak a legfinomabb, a legízletesebb és legtáplálóbb ételeket kapta. Talán ő maga, függetlenül a tápláléktól, ő maga beteg? Miért nem vették észre ezt az illetékes hivatalnokok? A bűnösök bűnhődjenek. A bűnösök elnyerték büntetésüket, de a szigorú vizsgálat megállapította, hogy ártatlanok voltak, mert a dajka Ъ te teljesen egészséges volt. Erre a császár maga elé parancsolta a dajkát. — Miért rossz a fejed? — kérdezte tőle. — Menny Fia! Legizgalmasabb jótevőm — felette reszketve a dajka — ne ott keresd az igazságot, ahol nem találhatod. Soha életemben nem voltam beteg. Nem is ettem túl sokat. Azért rossz a fejem, mert sokat sírok. — Miért sírsz, ostoba asszonyi állat? — Mert mindig arra kell gondolnom, hogy mennyit szenved a szülőföldem. — Miért, mi történik ott? kérdezte a császár. — Én két Li-Li tartományban születtem, amelyet a te bölcs akaratodból Ki-Li-Tsu mandarin kormányoz. A házunkat elvették, mert az adót, amit kivetett ránk a mandarin, nem tudtuk megfizetni. A húgomat elhurcolták, másokat még több szenvedés ért. Sokat sírok és a könnyek rontják el a tejemet. A császár nagyon megharagudott. Magához rendelte a titkos tanács tagjait s mikor azok földig hajolva megjelentek előtte, kiadta a parancsot: — Azonnal keressetek egy becsületes embert. És három esztendei hosszas keresés után találtak a birodalomban egy becsületes hivatalnokot, akihez így szólt a császár: — Azonnal indulj útnak, vezesd nevemben Ki-Li-Tsu mandarin ellen a legszigorúbb vizsgálatot és rögtön értesíts az eredményről! Óvakodj a hűtlenségtől és tartsd távol magad a legcsábítóbb ajánlatoktól is, hogy úgy tükröződjék szavaidban az igazság, mint a csendes tenger habjaiban a telihold képe. És a becsületes ember útrakelt más száz hivatalnok kíséretében. A halálraijedt mandarin óriási összeget ajánlott fel a bizottságnak, de ajánlatát visszautasították. Ötször is változott a Hold formája az égen, míg végre a bizottság tisztán látta a helyzetet. A hatodik hónapban megjelent a becsületes ember a császár előtt, térdreborult és így szólt: — Ha az egész világon, melynek egyedüli ura vagy, akad egy tartomány, mely sírásra késztet, úgy az Menny Fia császár csak Pet-Li-Li lehet. Azon a földön minden halandó irgalomért könyörög, de nem kap irgalmat senki. A házak elhagyva romokban vannak. A rizsföldek nincsenek bevetve. De nem a lakosság bűnös, hanem Ki-Li-Tsu mandarin. Mindent elvesz a néptől, annak ad igazat, aki többet fizet. Saját szememmel láttam, hogy a lányokat elviszik a szülőktől, az asszonyokat elszakítják férjeiktől, ha a mandarin megkívánja őket. — Ez nem lehet igaz! — kiáltott fel a császár. — Tanúm rá a Hold és a Nap, melynek fénye a vizekben visszatükröződik, hogy az igazat mondom oh, Császár! Hatalmad dísze, tartományaid ékessége, Pet-Li-Li elpusztult, mondta a becsületes ember és újra térdreborult. A császár most hallgatott, látszott, hogy gondolkozik. Aztán megparancsolta, hogy az udvari hivatalnokok várjanak rá a palota tanácstermében, ő maga pedig visszavonult belső szobájába. Fel és alá járkált és sokat gondolkozott, így múlt el egy teljes nap. Másnap belépett a császár a nagy tanácsterembe és színarany trónszékébe ült. Mikor mind mind, akik a teremben voltak, beleértve a legöregebb titkos tanácsost is, arcukkal a földet érintették, megszólalt a császár. — Birodalmunk Pet-Li-Li nevű tartománya szomorú, siralmas állapotba került. Ezért legkegyelmesebben elrendelem, hogy . . . onnét soha nem hozatunk dajkát a császári udvarba! És valóban, régi kínai fóliánsok tanúsága szerint azóta nem hozattak Pet-Li-Li tartományból dajkát a császárok részére. A nép élete a valóság, meséje az igazság. A keleti százmilliók azért harcoltak, hogy most már a földi életük útját az igazság törvényei szabják meg! 1949 NOVEMBER 24 Mit mondanak a szakszervezeti iskola hallgatói a városházi munkáról Az elmúlt héten a Közalkalmazottak Szakszervezete pesthidegkúti iskolájának 12 hallgatója gyakorlati munkában vett részt a Városházán, hogy az iskolán tanultakat gyakorlati tapasztalatokkal bővítsék. Részt vettek az osztályértekezleteken, kultúrértekezleteken, a szociálpolitikai megbízottak értekezletén és mindabban a munkában, ami a szakszervezetben folyik. Néhány napos tanulmány befejezése után kérdést intéztünk a szakszervezeti iskola hallgatóihoz, hogy mi a véleményük a városházi munkáról. Czobor Pál a következőket mondotta munkatársunknak : Legjobban az tetszett a Városházán, hogy a szakszervezeti bizottság nagyszerűen együttműködik a pártbizottsággal. Jártam már több helyen, de ilyen együttműködést kevés helyen tapasztaltam. A hivatali értekezletek, amelyeken részt vettem úgy látszik nagyszerűen ellátják feladatukat és visszamenve a szakszervezeti iskolára, elő fogom terjeszteni azt a javaslatomat, hogy a szakszervezetünkön keresztül hassanak oda, hogy a többi hivatalokban is rendszeresítsék ezeket az értekezleteket. A szociálpolitikai vonalon is nagyszerű eredményeket láttam. Különösen tetszett a napközi otthon és a szellem, amelyben a csöppségeket nevelik. A szociálpolitikai felelős nagyszerűen látja el munkáját és csak azt tanácsolhatnám, hogy gyakrabban rendezzenek környezettanulmányt a segélyért folyamodóknál. Az egyetlen komoly hibát talán csak ott látom, hogy az üzemi konyha személyzetének gyakrabban kellene kötényt váltani, mert bizony a hét végén már elég piszkosak azok. Az oktatási vonalon, úgy látom, nincs megfelelő oktatókáder. A meglevő szemináriumi előadók részére is vitadélutánokat kellene rendezni, hogy gyakorlatra tegyenek szert, mert úgy látszik, hogy nem egyszer sarokba szorítják a notórius vitatkozók az előadót. A propagandánál is van javítanivaló. A szakszervezeti propagandistáink nem elég politikusak. Ezt egyébként a faliújságoknál is látjuk. Általában a faliújságok nem kollektív munka eredményei. Az élmunkásokat és a kiváló munkásokat nem eléggé népszerűsítik, pedig ez biztatás lenne a többi dolgozóknak is. Nagyon tetszett az énekkar és a bábjátékosok munkája. A kialakuló olvasómozgalom máris komoly eredményekkel biztat. Összegezve az általam tapasztaltakat, megállapítom, hogy általában, ha itt-ott kisebb hibák mutatkoznak is, jó a szakszervezeti munka a Városházán. úri Imre elmondotta, hogy ő már régebben is ismerte a Városházát és meglepte az a változás, amit nemcsak a felszabadulás előtti, hanem még a két esztendővel ezelőtti Városházától megkülönbözteti a mait. Egészen új szellemet tapasztalt és a régi, ma már vicclapba való köztisztviselői mentalitásnak nyoma sincs. Úgy látom, hogy a Párt és a szakszervezet nevelőmunkája nagyszerűen érezteti hatását. Jéger Józsefnél is a napközi ragadta meg legjobban. Megállapítása szerint az óvodába két gondozónőre lenne még szükség. Nagyon helyesli, hogy a szakszervezeti bizottsághoz érkező kérelmeket a szociálpolitikai felelős alaposan áttárgyalja az illetékesekkel és így valóban rászorulók jutnak segélyhez. A szociálpolitikai felelősök elméleti tudását fejleszteni kell. Vannak közöttük olyanok, akik kissé mechanikusan kezelik a dolgokat, pedig a szociálpolitikai munka komoly politikai munkának számít. Kantavári Gyula a házipénztárban és a vegyészetnél rendszeresített munkakönyvét nagyon helyes kezdeményezésnek tartja, mert ebből mindig megállapítható, ki hogyan végzi el munkáját és munkaidejét mennyire használja ki. Kifogásolta, hogy az első emelet Verlóczyutcai frontján nincsen dekorálva, holott fontos hivatalok, az alpolgármesteri hivatal, a tervhivatal ezen a fronton van és plakátokat, jelmondatokat alig lehet találni. Végül Vida Károlyné a szakszervezeti iskola előadóját kérdeztük meg benyomásairól és ő csak megerősítette az iskola hallgatóinak megállapításait. Még csak annyit tett hozzá, hogy a szakszervezeti bizottság helyiségét jobban fel kellene dekorálni, mert hiszen a legtöbb ember itt fordul meg és szükséges, hogy innen vehessenek példát. Néhány elvtársunk mondta el véleményét a városházán tapasztaltakról.Úgy hisszük, egyik-másik megállapítás komoly segítség lehet a városházi dolgozóknak munkájukban. Most már csak az a fontos, hogy hasznosítsuk ezeket az észrevételeket és a valóban fennálló hibákat mielőbb kiküszöböljük. Ne essünk túlzásba! Ezzel a címmel a következő levelet kaptuk : »Példát mutat a jó népnevelő a hivatali munkában is« cím alatt cikk jelent meg a Fővárosi Napló november 17-iki számában. A cikk írója megemlítette, hogy igazoltatás nélkül adtam nyilatkozatot s ebből az éberség hiányára következtetett. Ezt a megállapítást helyre kell igazítanom azzal, hogy a cikk íróját személyesen ismerem, többízben találkoztam vele az alpolgármester elvtárs előszobájában, »SzIT« felszerelés ügyben beszélgettem vele és tudom, hogy az I-es körzet »SzIT« oktatási felelőse. Nem volt tehát szükség igazoltatásra, mert nevezett elvtársat mint pártfunkcionáriust személyesen ismerem. Ne essünk tehát át a ló másik oldalára. Németh István * A fenti helyreigazító nyilatkozat csak abban téved, hogy a SzIT körzeti oktatási felelőse Spanberger Katalin, az interjút pedig Németh elvtárs Papp Miklósnak adta, aki nem járt soha az alpolgármesteri hivatalban. A Termelési Bizottság felhívása A Városházi Pártbizottság november hó 15-én nyilvánosságra hozott határozata kimondta, hogya szakszervezet Termelési Bizottságát meg kell erősíteni, hogy képes legyen helyes kezdeményezéssel az alulról jövő újítások, egyszerűsítések felkarolásával, tömegmozgalom szervezésével feladatának megfelelni. E határozat alapján a Termelési Bizottságot új káderekkel egészítették ki, lehetővé vált a munka megjavítása. A múltban előfordult, hogy a beadott javaslatokat késedelmesen, vagy egyáltalán nem bírálták el. Ezt meg kívánjuk szüntetni. Kérjük ezért a városházi dolgozókat, hogy a munka kérdéseivel foglalkozó észrevételeiket, javaslataikat, újításaik leírását, a munkaközösségi és ügyosztályértekezletek jegyzőkönyveit soron kívül és közvetlenül küldjék meg a Termelési Bizottság titkárának a szakszervezeti, irodába, hogy onnan késedelem nélkül a Termelési Bizottság, vagy az Újítási Bizottság elé kerülhessenek. A Városháza újítási felelőse : Péner Miklósné. A Termelési Bizottság titkára : Kéri János. A javaslatokat mindenképpen a szakszervezeti irodába kell küldeni, még akkor is, ha emelett azt másolatban más helyre is, esetleg éppen a Fővárosi Napló szerkesztőségének is megküldik. A Termelési Bizottság titkárához elküldött javaslatokat a legrövidebb idő alatt el fogjuk bírálni. A Városházi Szakszervezeti Bizottság Termelési Bizottsága. Madarak egymás között Ez sem rossz! A spanyol diktátor a napokban meglátogatta a portugál diktátort. Nemcsak jó barátok, jó szomszédok is, kiknek meghitt barátságát sohasem fogja holmi fülemüleper megzavarni. A spanyol diktátor sóvárogva nézte a portugál diktátort, ahogy az vidáman ugrált a kalitkában. (Kalitka alatt jelen esetben az Atlanti Szövetség értendő!) — Bár már én is benne lehetnék! — sóhajtotta portugál barátja felé olyan szívrepesztő epekedéssel, hogy az még az amerikai külügyminiszter ajtónállóját is megindította volna. Mindezekre csak annyi megjegyzésünk volna: sok madarat láttunk életünkben, de olyan madarat még nem, amely mindenáron kalitkába vágyódik. Igaz, ezek nem olyan közönséges madarak, mint amineket mi láttunk, mert ezek egész másfajta madarak. Úgynevezett jómadarak !. ... (Alán)