Fővárosi Napló, 1949 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1949-11-24 / 47. szám

2 A SZOVJET A Pravda írja: A szovjet népnek a kommunizmus győzelméért folytatott harcában fontos hely illeti meg a népi tömegekből szár­mazó és minden gyökerével a néphez kötött szovjet értelmiséget. A társa­dalmi fejlődés története azt mutatja, hogy a világ egyetlen állama sem tudott és tud meglenni saját értelmisége nélkül. Annál kevésbé lehet még saját értelmi­sége nélkül a mi szovjet államunk. A Párt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak már az első napjaitól kezdve lankadatlan gondoskodást tanú­sított a szovjet értelmiség kádereinek megteremtésében. A munkásosztály és parasztság több­­százezer közép- és főiskolát végzett fia és leánya töltötte fel az értel­miség sorait. Ezek az értelmiségbe új vért öntöttek, s új szovjet tartalommal töltötték meg, az értelmiség arculatát a saját hasonlatos­ságukra gyökeresen megváltoztatták. »Végeredményében — mondja Sztá­lin elvtárs — jelenleg nagyszámú, új, népi, szocialista értelmiséggel rendelke­zünk, amely gyökeresen különbözik a régi, burzsoá értelmiségtől, úgy össze­tételében, mint szociális-politikai arcu­latában.« A szovjet értelmiség sokmilliós seregének marxi-lenini nevelése és politikai meg-­ edzése a kommunista párt egyik legfonto­sabb gondja, valamennyi pártszervezet egyik legnagyobb harci feladata. E feladat sikeres megoldásához a Párt megterem­tette az összes szükséges előfeltételeket. Most jelenik meg Lenin műveinek negye­dik kiadása és Sztálin összes művei. A Szovjetunió valamennyi népének nyel­vén óriási példányszámban adják ki Marx, Engels, Lenin és Sztálin egyes műveit. A területi központokban és a nagy iparvárosokban az értelmiség ré­szére megalapították a marxizmus­­leninizmus esti egyetemeit. Ezeken több mint 120 ezer ember tanul. Széles körben kiterjedt az előadói munka is. A tudomány, technika és művésze­tek dolgozóinak, a mérnököknek, agronómusoknak, tanítóknak és or­vosoknak százezrei rendszeresen és termékenyen foglalkoznak politikai önképzéssel. A szovjet tudósok és a széles értelmi­ségi rétegek képviselőinek kezdeménye­zésére megalakult a Politikai és Tudo­mányos Ismereteket Terjesztő Össz­­szövetségi Társaság, amelynek most már a helyi osztályok elágazó hálózata áll rendelkezésére. Az értelmiség körében folyó munka mai lendületét és színvonalát azonban nem lehet kielégítőnek tekinteni. Amilyen mérték­ben haladunk előre, olyan mértékben nőnek meg, válnak bonyolultabbakká a gazdasági és kulturális építőmunka fel­adatai s ugyanilyen mértékben növek­szik a szovjet értelmiség szerepe is a szovjet nép változatos teremtő tevékeny­ségének egész területén. Ez a szovjet értelmiség marxi-leniai nevelése terén végzett egész munka további megjaví­tását követeli meg. Sajnos, egyes pártvezetők még nem for­dítanak kellő figyelmet az értelmiség köré­ben folytatott munkára. A Tatár Autonóm Köztársaságban, ahol a főiskolákon, az iparvállalatokban és a mezőgazdaságban sok szak­káder dolgozik, az értelmiség A mennyei birodalom felszabadult. A kuli már nem húzza a riksát, az ekéhez nyúl, a traktorra ül és mint újjászületett szabad ember, barázdás, elgyötört sárga arcát mosolyogva for­dítja a nap felé és szántja a saját földjét. A szabad Kína földjét. De milyen is volt ez a sok évezredes fallal körülzárt birodalom a titkok országa? Bizonyos mértékig minden nép történetét megismerhetjük annak mesevilágából. A kis mese ízelítő a közelmúlt kínai életből. Ilyen mélyről indult el a béketábor új, erős bástyája, a nagy kínai nép. Sok-sok ezer évvel ezelőtt Csung-Le császár uralkodott a mennyei biroda­lomban, akit a történelem Csao csu Li-Csan Cse-Nun névvel ajándékozott meg. Egyszer a császár rosszul érezte magát. És a birodalomban híre futott, hogy beteg a császár. És az udvarnál nagy volt az ijedtség, megindult a suttogás. Néhány ben­­fentesen annyira úrrá lett az izgalom, hogy nem is üdvözölték a császár első miniszterét. Az udvari költő félrevonult szobájába és titokban már a császári utódhoz szóló dicshimnusz írásába kez­dett. A birodalom leghíresebb orvosai tehetetlenül, halálsápadtan, hajlongá­­sok közt vizsgálták a beteg császárt. Összedugták fejüket, tanácskoztak, még sápadtabbak lettek. Aztán a legöregebb, legtudósabb és legnagyobb rangot viselő udvari orvos térdre borult és így szólt: — Megengeded-e oh Császár, az emb­eri nem egyetlen vigasza, hogy érdemtelen ajkunkról az általunk bizo­­nyá­ra ostobán vélt igazság szóljon ?­­— Beszélj­­— parancsolta a császár. — Oh Menny Fia! Mérhetetlen és ki­mer­tíhatatlan jóságodban annyira h­asonlóvá lettél az emberekhez, hogy m­ost már az emberekéhez hasonló beteg­ Fővárosi Napló RTELMISÉG 7MEI NEVELÉSE körében végzett munka gyenge lábon áll. Még 1944-ben a Szovjetunió kommunista (bolsevik) pártja Központi Bizottsága a »Tatár pártszervezet politikai és ideo­lógiai tömegmunkájának állapotáról és a megjavítására irányuló rendszabá­lyokról« hozott határozatában rámuta­tott arra, hogy véget kell vetni az agi­táció és a propaganda elhanyagolásának, a lakosság körében a politikai tömeg­­munkát széles alapon kell folytatni és az értelmiség körében emelni kell az ideológiai és politikai nevelőmunka színvonalát. Propagandánknak támadónak, har­cosnak és az ellenséges burzsoá ideológia bármily jelenségével szemben engesztel­hetetlennek kell lennie. Az értelmiséget az eleven szovjet hazafiság szellemében kell nevelni. A pártszervezetek, amikor az értelmi­ségi kádereket Lenin és Sztálin nagy esz­méire nevelik, állandóan tartsák szem előtt Sztálin elvtársnak azt az útmutatá­sát, hogy a marxi-leniai elmélet elsajá­títása az elmélet lényegének elsajátítását jelenti és azt, hogy megtanuljuk az elmé­letet a szocialista építőmunka gyakor­lati kérdéseinek megoldásában felhasz­nálni. Ez azt jelenti, hogy az értelmiség marxi-leniai nevelésének egész munkája, politikai megacélozása szoros kapcsolat­ban kell hogy álljon az élettel s azokkal a gyakorlati feladatokkal, amelyeket a kom­munista párt és a szovjet kormány állít népünk, országunk elé. Szocialista iparunkban és a közleke­désben a mérnökműszaki értelmiség sok­ezer főnyi hadserege dolgozik. Minél magasabb színvonalú lesz marxi-lenini öntudatuk, a mérnök-műszaki dolgozók annál aktívabban és sikeresebben fognak résztvenni az ipar és közlekedés további felvirágozásáért, a technikai haladásért folytatott harcban s annál jobban kiszé­lesítik és megszilárdítják együttműködé­süket a sztahanovistákkal, a termelés él­munkásaival. A mezőgazdaság szak­embereinek, az agronómusoknak és zoo­­technikusoknak az a hivatása, hogy a szocialista mezőgazdaságot — kolho­zainkat és szovhozainkat — a haladó micsurini agrobiológiai tudománnyal fegy­verezzék fel és hogy segítséget nyújtsanak a mezőgazdaság dolgozóinak az állandó bő termésért, az állattenyésztés további fejlesz­téséért folytatott harcban. Vitathatatlan, hogy ennek a feladatnak sikeres megoldása óriási mértékben függ a mezőgazdaság szakemberei között végzett ideológiai nevelőmunka megszervezésétől. A szovjet tanítóság 1.250.000 tagot számlál. A szovjet nép a tan­­okra lo­zta nagyszerű ifjúságának neve­lését. Minél jobban gondoskodnak a párt­­szervezetek a szovjet tanítóság ideoló­giai színvonalának emeléséről, iskolánk annál sikeresebben teljesíti azt a fel­adatot, amely országunk felnövekvő nemzedékének kommunista nevelése terén reá hárul. Nagy és nemes munkát végeznek a szovjet tudomány és technika dolgozói, a szovjet írók, művészek és a szovjet értel­miség más csapatai. Egész népünkkel együtt önfeláldozóan fáradoznak a kom­munista építőmunka feladatainak meg­oldásán, új kincsekkel gyarapítják hala­dó szovjet kultúránkat, amely formájára nézve nemzeti, tartalmilag szocialista kultúra. Pártunk Központi Bizottságának az ideológiai kérdésekben hozott határo­zatai harci munkaprogramot adtak a legszélesebb néptömegek kommunista nevelésére. Ennek a programnak a telje­sítésében fontos szerepet hivatott be­tölteni a mi szovjet értelmiségünk. Munkahelyükön való orvosi ellátást kérnek аж elöljáróságok dolgozói A Fővárosi Napló november hó 10-i számában cikk jelent meg, amely szerint OTI-rendelőt létesítenek a Központi város­házán az ott dolgozók részére. A kerületi elöljáróságok dolgozói is figyelemmel kísérik ezt az újítást az egészségvédelem terén és reméljük, hogy módot fognak találni arra is, hogy a kerületi elöljáróságok dolgozói is a munkahelyükön kaphassanak orvosi ellátást. Ma ugyanis az a helyzet, hogy az elöljáróságok dolgozóinak betegség következtében vizsgálatra, vagy rend­szeresen gyógyszeres kezelésre van szük­sége és gyógyszert kell felíratnia, akkor három-négy naponként kell felkeresnie a lakása szerinti illetékes­t é­s körzeti orvost, mert az csak három-négy napra való gyógyszert írhat fel egyszerre. Ha figyelembe vesszük, hogy az elöljáróságok dolgozóinak a legnagyobb része a perifériákon, sőt vidéken is lakik és hogy az OTI körzeti orvosok, különösen amióta a különböző beteg­­segélyző intézeteket egyesítették, any­­nyira túl vannak terhelve rendeléseik­kel, hogy ott órákhosszat kell egy betegnek időznie, amíg rá kerül a sor, akkor látni fogjuk, hogy a betegeknek gyakran a hivatalos idő lejárta előtt el kell távoznia munkahelyéről, hogy az ille­tékes körzeti OTI- orvoshoz a rendelési idő lejárata előtt eljusson. Ugyanez a helyzet, ha a különböző fővárosi intézeteket és intézményeket vizsgáljuk s megállapíthatjuk azt, hogy nagyon sok hasznos munkára for­dítható idő vész kárba azért, mert az­­ intézmények dolgozói nem kaphat­nak munkahelyükön orvosi ellátást s így kénytelenek munkájukat abbahagyni és a távoli lakásuk szerinti körzeti orvoshoz fordulni, ahol ismét órák hosszat várakoz­hatnak, amíg sor kerül reájuk. A szükséges OTI- orvosok fizetésével szemben nagyon sok kárbaveszett mun­kaidőt lehetne hasznos munkára fordí­tani, ha az egyes elöljáróságokon, illetve különböző intézményeknél a szükségletnek megfelelően naponta egy meghatározott időben orvosi rendelést rendszeresítenének, amit esetleg az egy­máshoz közel lévő intézményeknél össze­vonva is meg lehetne valósítani. Vécsey József ­­­ JE JE X ][ JE Ő IE ÍRTA: BÁRSONY BREUER IMRE­ ség támadta meg testedet. És ezért kérjük orvosi véleményünkért legkegyel­mesebb elnézésedet. Ugyanis vélemé­nyünk szerint elrontottad a gyomrodat. A császár megdöbbent. — Hogyan lehetséges ez? Este csak a dajkám tejét ittam, százharmincegy hónapja, tehát mióta,a Menny akaratá­ból, elfoglaltam a trónt, a császári ház törvényei szerint a dajkák tejét iszom. Eddig százharmincegy dajkám volt, de ilyesmi nem fordult elő. Mivel táplálták a dajkámat? Azonnal megindult a legszigorúbb vizsgálat, de nem vezetett eredményre, mert a nagy gonddal kiválasztott császári dajka csak a legfinomabb, a legízletesebb és legtáplálóbb ételeket kapta. Talán ő maga, függetlenül a táplá­léktól, ő maga beteg? Miért nem vették észre ezt az illetékes hivatalnokok? A bűnösök bűnhődjenek. A bűnösök elnyerték büntetésüket, de a szigorú vizsgálat megállapította, hogy ártat­lanok voltak, mert a dajka Ъ te teljesen egészséges volt. Erre a császár maga elé parancsolta a dajkát. — Miért rossz a fejed? — kérdezte tőle. — Menny Fia! Legizgalmasabb jóte­vőm — felette reszketve a dajka — ne ott keresd az igazságot, ahol nem találhatod. Soha életemben nem voltam beteg. Nem is ettem túl sokat. Azért rossz a fejem, mert sokat sírok. — Miért sírsz, ostoba asszonyi állat? — Mert mindig arra kell gondolnom, hogy mennyit szenved a szülőföldem. — Miért, mi történik ott? kérdezte a császár. — Én két Li-Li tartományban szü­lettem, amelyet a te bölcs akaratodból Ki-Li-Tsu mandarin kormányoz. A há­zunkat elvették, mert az adót, amit kivetett ránk a mandarin, nem tudtuk megfizetni. A húgomat elhurcolták, másokat még több szenvedés ért. Sokat sírok és a könnyek rontják el a tejemet. A császár nagyon megharagudott. Magához rendelte a titkos tanács tag­jait s mikor azok földig hajolva meg­jelentek előtte, kiadta a parancsot: — Azonnal keressetek egy becsületes embert. És három esztendei hosszas keresés után találtak a birodalomban egy becsületes hivatalnokot, akihez így szólt a császár: — Azonnal indulj útnak, vezesd nevemben Ki-Li-Tsu mandarin ellen a legszigorúbb vizsgálatot és rögtön értesíts az eredményről! Óvakodj a hűtlenségtől és tartsd távol magad a legcsábítóbb ajánlatoktól is, hogy úgy tükröződjék szavaidban az igazság, mint a csendes tenger habjaiban a telihold képe. És a becsületes ember útrakelt más száz hivatalnok kíséretében. A halálra­­ijedt mandarin óriási összeget ajánlott fel a bizottságnak, de ajánlatát vissza­utasították. Ötször is változott a Hold formája az égen, míg végre a bizottság tisztán látta a helyzetet. A hatodik hónapban megjelent a becsületes ember a császár előtt, térdreborult és így szólt: — Ha az egész világon, melynek egyedüli ura vagy, akad egy tartomány, mely sírásra késztet, úgy az Menny Fia császár csak Pet-Li-Li lehet. Azon a földön minden halandó irgalomért kö­nyörög, de nem kap irgalmat senki. A házak elhagyva romokban vannak. A rizsföldek nincsenek bevetve. De nem a lakosság bűnös, hanem Ki-Li-Tsu man­darin. Mindent elvesz a néptől, annak ad igazat, aki többet fizet. Saját sze­memmel láttam, hogy a lányokat elvi­szik a szülőktől, az asszonyokat elsza­kítják férjeiktől, ha a mandarin meg­kívánja őket. — Ez nem lehet igaz! — kiáltott fel a császár. — Tanúm rá a Hold és a Nap, melynek fénye a vizekben visszatükrö­ződik, hogy az igazat mondom oh, Császár! Hatalmad dísze, tartományaid ékessége, Pet-Li-Li elpusztul­t, mondta a becsületes ember és újra térdreborult. A császár most hallgatott, látszott, hogy gondolkozik. Aztán megparan­csolta, hogy az udvari hivatalnokok várjanak rá a palota tanácstermében, ő maga pedig visszavonult belső szobá­jába. Fel és alá járkált és sokat gondol­kozott, így múlt el egy teljes nap. Másnap belépett a császár a nagy tanácsterembe és színarany trónszékébe ült. Mikor mind mind, akik a teremben voltak, beleértve a legöregebb titkos tanácsost is, arcukkal a földet érintették, megszólalt a császár. — Birodalmunk Pet-Li-Li nevű tar­tománya szomorú, siralmas állapotba került. Ezért legkegyelmesebben elren­delem, hogy . . . onnét soha nem hoza­tunk dajkát a császári udvarba! És valóban, régi kínai fóliánsok tanúsága szerint azóta nem hozattak Pet-Li-Li tartományból dajkát a csá­szárok részére. A nép élete a valóság, meséje az igaz­ság. A keleti százmilliók azért harcoltak, hogy most már a földi életük útját az igazság törvényei szabják meg! 1949 NOVEMBER 24 Mit mondanak a szakszervezeti iskola hallgatói a városházi munkáról Az elmúlt héten a Közalkalmazottak Szakszervezete pesthidegkúti iskolájának 12 hallgatója gyakorlati munkában vett részt a Városházán, hogy az iskolán tanultakat gyakorlati tapasztalatokkal bővítsék. Részt vettek az osztályértekez­leteken, kultúrértekezleteken, a szociál­politikai megbízottak értekezletén és mindabban a munkában, ami a szakszer­vezetben folyik. Néhány napos tanul­mány befejezése után kérdést intéztünk a szakszervezeti iskola hallgatóihoz, hogy mi a véleményük a városházi munkáról. Czobor Pál a következőket mondotta munkatársunknak : Legjobban az tet­szett a Városházán, hogy a szakszerve­zeti bizottság nagyszerűen együttműkö­dik a pártbizottsággal. Jártam már több helyen, de ilyen együttműködést kevés helyen tapasztaltam. A hivatali értekez­letek, amelyeken részt vettem úgy látszik nagyszerűen ellátják feladatukat és visszamenve a szakszervezeti iskolára, elő fogom terjeszteni azt a javaslatomat, hogy a szakszervezetünkön keresztül hassanak oda, hogy a többi hivatalokban is rendszeresítsék ezeket az értekezlete­ket. A szociálpolitikai vonalon is nagy­szerű eredményeket láttam. Különösen tetszett a napközi otthon és a szellem, amelyben a csöppségeket nevelik. A szo­ciálpolitikai felelős nagyszerűen látja el munkáját és csak azt tanácsolhatnám, hogy gyakrabban rendezzenek környe­zettanulmányt a segélyért folyamodók­nál. Az egyetlen komoly hibát talán csak ott látom, hogy az üzemi konyha sze­mélyzetének gyakrabban kellene kötényt váltani, mert bizony a hét végén­ már elég piszkosak azok. Az oktatási vonalon, úgy látom, nincs megfelelő oktatókáder. A meglevő sze­mináriumi előadók részére is vitadélutá­nokat kellene rendezni, hogy gyakorlatra tegyenek szert, mert úgy látszik, hogy nem egyszer sarokba szorítják a notórius vitatkozók az előadót. A propagandánál is van javítanivaló. A szakszervezeti propagandistáink nem elég politikusak­. Ezt egyébként a faliújságoknál is látjuk. Általában a faliújságok nem kollektív munka eredményei. Az élmunkásokat és a kiváló munkásokat nem eléggé nép­szerűsítik, pedig ez biztatás lenne a többi dolgozóknak is. Nagyon tetszett az ének­kar és a bábjátékosok munkája. A ki­alakuló olvasómozgalom máris komoly eredményekkel biztat. Összegezve az általam tapasztaltakat, megállapítom, hogy általában, ha itt-ott kisebb hibák mutatkoznak is, jó a szakszervezeti munka a Városházán. úri Imre elmondotta, hogy ő már régebben is ismerte a Városházát és meg­lepte az a változás, amit nemcsak a fel­­szabadulás előtti, hanem még a két esz­tendővel ezelőtti Városházától meg­különbözteti a mait. Egészen új szellemet tapasztalt és a régi, ma már vicclapba való köztiszt­viselői mentalitásnak nyoma sincs. Úgy látom, hogy a Párt és a szakszervezet nevelőmunkája nagyszerűen érezteti hatását. Jéger Józsefnél is a napközi ragadta meg legjobban. Megállapítása szerint az óvodába két gondozónőre lenne még szükség. Nagyon helyesli, hogy a szak­­szervezeti bizottsághoz érkező kérelme­ket a szociálpolitikai felelős alaposan át­tárgyalja az illetékesekkel és így valóban rászorulók jutnak segélyhez. A szociál­politikai felelősök elméleti tudását fej­leszteni kell. Vannak közöttük olyanok, akik kissé mechanikusan kezelik a dol­gokat, pedig a szociálpolitikai munka ko­moly politikai munkának számít. Kantavári Gyula a házipénztárban és a vegyészetnél rendszeresített munka­könyvét nagyon helyes kezdeményezés­nek tartja, mert ebből mindig megálla­­pítható, ki hogyan végzi el munkáját és munkaidejét mennyire használja ki. Ki­fogásolta, hogy az első emelet Verlóczy­­utcai frontján nincsen dekorálva, holott fontos hivatalok, az alpolgármesteri hi­vatal, a ter­vhivatal ezen a fronton van és plakátokat, jelmondatokat alig lehet találni. Végül Vida Károly­né a szakszervezeti iskola előadóját kérdeztük meg benyo­másairól és ő csak megerősítette az iskola hallgatóinak megállapításait. Még csak annyit tett hozzá, hogy a szakszervezeti bizottság helyiségét jobban fel kellene dekorálni, mert hiszen a legtöbb ember itt fordul meg és szükséges, hogy innen vehessenek példát. Néhány elvtársunk mondta el véle­ményét a városházán tapasztaltakról.Úgy hisszük, egyik-másik megállapítás ko­moly segítség lehet a városházi dolgozók­nak munkájukban. Most már csak az a fontos, hogy hasznosítsuk ezeket az észrevételeket és a valóban fennálló hibá­kat mielőbb kiküszöböljük. Ne essünk túlzásba! Ezzel a címmel a következő levelet kaptuk : »Példát mutat a jó népnevelő a hivatali munkában is« cím alatt cikk jelent meg a Fővárosi Napló november 17-iki szá­mában. A cikk írója megemlítette, hogy igazoltatás nélkül adtam nyilatkozatot s ebből az éberség hiányára következtetett. Ezt a megállapítást helyre kell igazí­tanom azzal, hogy a cikk íróját személye­sen ismerem, többízben találkoztam vele az alpolgármester elvtárs előszobájában, »SzIT« felszerelés ügyben beszélgettem vele és tudom, hogy az I-es körzet »SzIT« oktatási felelőse. Nem volt tehát szükség igazoltatásra, mert nevezett elvtársat mint pártfunkcionáriust személyesen ismerem. Ne essünk tehát át a ló másik oldalára. Németh István * A fenti helyreigazító nyilatkozat csak abban téved, hogy a SzIT körzeti okta­tási felelőse Spanberger Katalin, az inter­jút pedig Németh elvtárs Papp Miklósnak adta, aki nem járt soha az alpolgár­mesteri hivatalban. A Termelési Bizottság felhívása A Városházi Pártbizottság november hó 15-én nyilvánosságra hozott hatá­rozata kimondta, hogy­­a szakszervezet Termelési Bizottságát meg kell erősíteni, hogy képes legyen helyes kezdeményezés­sel az alulról jövő újítások, egyszerűsíté­sek felkarolásával, tömegmozgalom szer­vezésével feladatának megfelelni.­ E ha­tározat alapján a Termelési Bizottságot új káderekkel egészítették ki, lehetővé vált a munka megjavítása. A múltban előfordult, hogy a beadott javaslatokat késedelmesen, vagy egy­általán nem bírálták el. Ezt meg kíván­juk szüntetni. Kérjük ezért a városházi dolgozókat, hogy a munka kérdéseivel foglalkozó észrevételeiket, javaslataikat, újításaik leírását, a munkaközösségi és ügyosztályértekezletek jegyzőköny­veit soron kívül és közvetlenül küldjék meg a Termelési Bizottság titkárának a szakszervezeti, irodába, hogy onnan késedelem nélkül a Termelési Bizottság, vagy az Újítási Bizottság elé kerül­hessenek. A Városháza újítási felelőse : Péner Miklósné. A Termelési Bizottság titkára : Kéri János. A javaslatokat mindenképpen a szak­­szervezeti irodába kell küldeni, még akkor is, ha emelett azt másolatban más helyre is, esetleg éppen a Fővárosi Napló szerkesztőségének is megküldik. A Ter­melési Bizottság titkárához elküldött javaslatokat a legrövidebb idő alatt el fogjuk bírálni. A Városházi Szakszervezeti Bizottság Termelési Bizottsága. Madarak egymás között Ez sem rossz! A spanyol diktátor a napokban meg­látogatta a portugál diktátort. Nemcsak jó barátok, jó szomszédok is, kiknek meg­hitt barátságát sohasem fogja holmi füle­müleper megzavarni. A spanyol diktátor sóvárogva nézte a portugál diktátort, ahogy az vidáman ugrált a kalitkában. (Kalitka alatt jelen esetben az Atlanti Szövetség értendő!) — Bár már én is benne lehetnék! — sóhajtotta portugál barátja felé olyan szívrepesztő epekedéssel, hogy az még az amerikai külügyminiszter ajtónállóját is megindította volna. Mindezekre csak annyi megjegyzé­sünk volna: sok madarat láttunk éle­tünkben, de olyan madarat még nem, amely mindenáron kalitkába vágyódik. Igaz, ezek nem olyan közönséges madarak, mint amineket mi láttunk, mert ezek egész másfajta madarak. Úgynevezett jóma­darak !. ... (Alán)

Next