Fővárosi Napló, 1951 (6. évfolyam, 1-35. szám)

1951-01-05 / 1. szám

FŐVÁROSI NAPLÓ A titkárság d&tffn&ói átárisik frluílutmik iámi&ssáfját A Városi Tanács végrehajtó bizott­ságának titkársága új típusú szervezet, ezért a felettes szervektől kapott irány­elvek alapján önmagána­k kellett ki­dolgoznia munkamódszerét és meg­állapítania, fejlődésének ütemét. A kez­deményezések komoly lehetősége biz­tosítva van a titkárságon. Az alábbiakban röviden beszámo­lunk a titkárság négy csoportjának munkájáról, fejlődéséről. Kádercsoport A kádermunka területén legfőbb fel­adat, hogy a tanácsok megalakulásá­val kapcsola­tosan megvalósuljon a káderekkel való egyéni foglalkozás. Ezen a téren sok fejlődés tapasztal­ható, de meg kell állapítani, hogy a célt még nem sikerült elérni: az előadók még nem tudtak min­denütt rátérni az egyénekkel való rendszeres foglalkozásra. Anntaik ellenére, hogy az adminisztrá­ciós ügyintézést decentralizálták, még mindig jelentékeny adminisztrációs munkát kel végezniük az előadóknak. A bürokratikus, adminisztratív munka egyszerűsítésével és a feladatkörök el­határolásával azonban közelebb lehet jutni a célkitűzések megvalósításához. Ellenőrzési csoport Az ellenőrző csoport feladata első­sorban a végrehajtó bizottsági határo­zatok ellenőrzése. E határozatok végre­hajtását kezdetben mechanikusan el­lenőrizték. Csak közvetlenül a lejárat napján nézték meg a végrehajtást és nem nézték meg annak eredményeit. Ezen a területen fejlődés mutatkozik, mert mert már menetközben is rend­szeresen ellenőrzi a csoport a VB- határozatok végrehajtását és ezen túl­menően a végrehajtás eredményeit és hibáit is megnézi, a VB figyelmét pe­dig minden esetben felhívja ezekre a körülményekre. Sokan még ma is azt hiszik, hogy az ellenőrző csoportnak válogatás nél­kül mindent ellenőriznie kell. A ta­nács dolgozói nem egyszer említik — amikor a csoport a hibákra rámutat —, hogy gyakrabban kellett volna ellen­őrizni, akkor ők is jobban látták volna a hibákat és azok nem fordultak volna elő. Ebben teljesen igazuk van. Az ellenőrzést azonban elsősorban azok­nak kell gyakorolniuk, akik az intéz­kedést kiadják. Ezt a szervezett, mindennapos el­lenőrzést a titkárság néhány főből álló ellenőrző csoportja nem vé­gezheti el a tanács minden osztá­lyán és a többi szerveknél. A titkárság ellenőrző csoportja cél­­ellenőrzéseket végez. Ellenőrzése súly­pontjait gyakran a VB határozza meg. A cél­ellenőrzések feladata röviden összefoglalva — segítséget adni egy­­egy szervnek a munka megjavításá­hoz. Kezdetben a hibák megállapítása után nem minden esetben tett az ellen­őrzési csoport konkrét javaslatot a hi­bák kijavítására és nem ellenőrizte, hogy a hibákat hogyan javítják ki. Ezen most úgy segítettek, hogy a fel­tárt hibáik kijavítására javaslatokat készítenek. Ezeket a javaslatokat meg­beszélik az ellenőrzött szervvel, majd határidőt adnak a hibák kijavítására és azt is leellenőrzik. Sas­tőcsoport A sajtó- és propagandacsoport munkájának lényege, hogy a dolgozó­kat főleg a sajtó, azonkívül a rádió és a film, brosúrák, plakátok, kiállí­tások segítségével a főváros esemé­nyeiről tájékoztassa és a fővárosi terv végrehajtásáról menetközben közléseket adjon. A csoport munkamódszere jelentős fejlődésen ment keresztül. A híranyag gyűjtése teljesen tervszerűtlen volt és kizárólag azon alapult, hogy a kerü­leti információs előadók mikor látták szükségesnek a Híreket beküldeni. Egy időben helytelenül azt az intézkedést adták, hogy hetenként egyszer kötele­sek jelentést beküldeni. Ez mechani­­zálta munkájukat és az aktuális ese­ményeket sok esetben elkésve közölték. Az üzemekkel is kiépítették a kap­csolatot az ottani sajtófelelősökön keresztül, de ezen a vonalon még gyenge a munka. Januártól kezdve kiépítik a tanács osztályaival is a rendszeres tájékoztatási kapcsola­tot és ugyanakkor az egész tanácsi sajtó­­hálózatra kiterjedő ellenőrzést. A jobb ellenőrzés megszervezése céljából meg­felelő nyilvántartást is vezetnek úgy a beérkezett, mint a sajtóban megje­lent anyagokról. A sajtómunka fejlődését mutatja az, hogy a napilapok, de főleg a Világos­kap a sajtócsoporttól, mint ez a múlt­ban történt. Elnöki (adminisztratív) csoport Az elnöki csoport munkája teljesen új típusú. Az eddigi közigazgatásban hasonló munkakör nem fordult elő. Közreműködik a Városi Tanács és a végrehajtó bizottság üléseinek előké­szítésében, elkészíti a tanács és a végrehajtó bizottság üléseinek jegyző­könyvét, feldolgozza és kiértékeli a kerületi tanácsülések és a végrehajtó­­bizottsági ü­lések jegyzőkönyveit és a különböző jelentéseket. A csoport jelenlegi feladatköre foko­zatos fejlődés folyamán alakult ki. Kezdetben a csoport munkája leg­inkább a Városi Tanács végrehajtó bizottsága ülésének előkészítésére ter­jedt ki s mivel ez a munka új feladat volt, a csoport teljes létszámát lefog­lalta. A munkamódszerek kidolgozása és begyakorlásai után azonban munkaerő­­akkumuláció vált lehetővé és a cso­port újabb feladatokba kapcsolódha­tott be. Az egyik ilyen feladat a kerületi tanácsok segítésének megszerve­zése volt. A kerületi VB-ülések előkészítésének megszervezése a kerületek számára is komoly fel­adatot jelentett. A titkárságnak már voltak tapasztalatai és ezért komoly segítséget nyújtottak nekik. A csoport feladatát erősen gyarapí­totta a jelentkező szervezési feladatok megoldása. Ezek a feladatok a taná­csok szerkezetének további kiépítésére, megerősítésére irányulnak. Ilyen feladatok voltak például a Városi Tanács ideiglenes bizottsá­gainak, a városi és a kerületi ta­nácsok állandó bizottságainak, a városi és kerületi tanácsok fogadó­óráinak megszervezése. A szervezési kérdésekben bizonyos hiányosság mutatkozott a csoport munkájában. Gyakran részletkérdések­be merültek el. Sok esetben olyan szervezési ügyekkel is foglalkoztak, amelyek egyébként nem tartoztak volna a csoport feladatkörébe. A munkamódszerek Befejezésül vizsgálják meg a titkár­ság négy csoportján belül a munka menetét és a munkamódszereket. Munkamódszerük alapvető sajátos­sága a kollektív vezetés és az egyéni felelősség elve. Nagy elvtárs,, a VB titkára a nagyobb feladatokat a négy csoportvezetővel együttesen alaposan megtárgyalja és megszabják azt, hogy hogyan, milyen határidővel és melyik csoport végez el egy-egy feladatot és a feladat elvégzéséért személyileg ki felelős. Nagyobb feladatok végrehajtására a felelős csoport vezetője a cso­port kollektív munkájával ütem­tervet készít. A feladatok végzését menetközben el­lenőrzik, a hibákat kijavítják. A titkárság néhány hónapos műkö­dése alatt sokat fejlődött. Ezek az eredmények elsősorban azért jöttek létre, mert a titkár­ság dolgozói megértették felada­tuk fontosságát, áldozatkészen, fáradtságot nem ismerve dolgoztak a kitűzött célok megvalósításán. Azt is megállapíthatjuk azonban, hogy még csak az első kezdeményező lépéseket tették meg. Bátor lendülettel kell a tanács munkáját továbbfejlesz­teni, példaképünk, a nagy Szovjetunió tapasztalatai alapján. Eredményeink fokozása érdekében harcolnunk kell hibáink ellen. Harcolniuk kell a tit­kárság dolgozóinak is a meglévő fe­gyelmezetlenségek megszüntetéséért és példaadó módon kell központi kérdés­nek tekinteniük az állami fegyelem biztosítását. ­i állandó bizottságok aktív muláéja пору mértékben viszi előre a szovjet városok fejlődését Ir­ta: Fjodor Hramajkov ""Pula városát a dolgozók városi szovjetje igazgatja. A városi szovjet 400 tagból áll, akik közül 140 nő. A küldöttek aktív részt vesznek a szovjet munkájában. Körülbelül 300 küldött vesz részt a szovjet állandó bizottságainak tevékenységében, me­lyek segítségére vannak a végre­hajtó bizottságnak a szovjet határo­­zatainak végrehajtásában, az intéz­mények és szervezetek munkájának megjavításában, a lakosság igényei­nek felkutatásában. A tulai városi szovjet mellett 11 állandó bizottságot szerveztek meg: pénzügyi- és költségvetési, mező­­gazdasági-, ipari-, egészségügyi-, nép­művelésügyi-, közművekkel és vá­rosrendezéssel foglalkozó-, lakásügyi-, kereskedelemügyi-, szociális biztosí­tásügyi-, közlekedésügyi-, kulturális­és oktatásügyi állandó bizottságot. Mindegyikben a szovjet tagjai mellett aktivista munkások, alkalmazottak és háziasszonyok dolgoznak. A közművekkel foglalkozó állandó bizottság élén Nyeszterov, a szovjet tagja áll. Egyébként ez a legnépe­sebb bizottság. Kötelékébe 13 küldött és több mint 100 aktivista tartozik. bizottság tagjai meglátogatták Kalugát, a szomszéd várost, mely messze földön híres a maga rendezettségéről. Kuzma Nyeszterov, a bizottság elnöke, ezután az utazás után cikket írt a ,,Kommunar" című helyi újságba. A cikkben beszámol a kalugaiaknak a városrendezésre vo­natkozó nagyszerű kezdeményezésé­ről. Nyeszterov cikkének nagy vissz­hangja keletkezett. Munkások, mér­nökök, tanárok, háziasszonyok s a város nagyon sok lakója kérelem­mel fordult a szovjethez, hogy a kalugaiak példája nyomán szervez­­zen vasárnapi társadalmi munkát. A városi szovjet támogatta ezt a kez­deményezést. A városrendezéssel és közművekkel foglalkozó bizottságot megbízták, hogy készítse elő és szer­vezze meg ezeket a vasárnapi munká­kat! Igen jó munkát végez az egészség­ügyi bizottság, melynek élén Nyiko­­laj Kurocekin orvos, a városi szovjet tagja áll. Ez a bizottság túlnyomórészt szak­orvosokból áll és igen nagy segítsé­get nyújt a végrehajtó bizottságnak munkájában. Az egészségügyi bizott­ság tagjai rendszeresen felkeresik a vállalatokat és intézményeket, figye­lemmel kísérik a város egészségvé­delmi viszonyait. A bizottság tagjai a lakosság körében nagyon sok elő­adást tartottak. A tanács tevékenységéről rend­szeresen beszámol választóinak. Igaz, egy több és minőségben jobb anyagot hogy van is miről beszélni a kül­­­dötteknek. A tulai városi szovjet tel­jesítve választói utasításait, három esztendő alatt jelentős munkát vég­zett a város gazdasági életének meg­ts javításában és fejlesztésében. E­z alatt az idő alatt 57.000 négy­zetméter lakóteret építettek újjá, illetve építettek fel, 423.000 négyzetméter lakótér nagyjavítását végezték el. Két iskolát, valamint több gyermekintézményt építettek. A három év folyamán 36 millió rubelt költöttek a közművek újjáépítésére és nagyjavítására. Megjavult a vil­lamosközlekedés, hosszabbak lettek a vonalak, modern új kocsikkal egé­szítették ki a villamoskocsiparkot. A vízfogyasztás a vízvezetékháló­zatban ötszörösére növekedett 1930-hoz viszonyítva. Évről évre szélesedik a város költ­ségvetése. 1950-ben mintegy 76 mil­lió rubelt tett ki. A költségvetési összeg túlnyomó részét szociális és kulturális intézkedésekre hagyták jóvá, így például a városi dolgozók egészségvédelmére 1940-ben 19 mil­lió rubelt költöttek, 1950-ben pedig arra a célra már 33 millió 165 ezer rubelt fordítottak. Ez lehetővé tette a dolgozók orvosi ellátásának jelentős megjavítását. A kórházakat ellátták szakképzett orvoskáderekkel, a kór­házi ágyak számát megnövelték. Három év alatt a városban több mint 90 új élelmiszerekkel és ipar­cikkekkel kereskedő üzletet nyitottak meg. Egyedül a legutóbbi nagy ár­­leszállítás óta (1950 március) eltelt kilenc hónap alatt az állami és szö­vetkezeti kereskedelmi hálózatban az áruforgalom majdnem a kétszeresére növekedett. A városi szovjet az eltelt három év alatt a választóknak több mint 400 javaslatát váltotta valóra. Tula dolgozói aktív módon ké­szültek fel a helyi tanácsok vá­lasztására. Elegendő megemlíteni, hogy a városi, k­erületi, körzeti és választókörzeti választási bizottsá­gokba több mint 4700 embert válasz­tottak be, akik közül 1898 nő. Ezen­kívül mintegy 4000 agitátor dolgozott még. A választási bizottságba a la­kosság valamennyi rétegének kép­viselőit beválasztották. A bizottságok kötelékében találhatunk munkásokat, alkalmazottakat, mérnököket, techni­kusokat, orvosokat, tanárokat, művé­szeket, a párt- és a gazdasági szerve­zetek vezetőit. A körzeti választási bizottság el­nökévé Szófia Vocsurina gyári mű­­vezetőnőt választották meg. A helyi szovjetek választási elő­készületeit a város vállalatainak újabb munkalendülete kísérte. 1951 JANUAR S. NŐKHOL-IZGEÍVEK Mi, dolgozó nők örömmel fogadjuk... Népi demokráciánk eredményes gazdasági politikája következtében a dolgozók életszínvonala az ötéves terv első évében messze a második világ­háború előtti színvonal fölé emelke­dett. Ezt minden egyszerű dolgozó, munkás vagy tisztviselő saját háztar­tásában látja és tapasztalja. Ugyanakkor azonban látjuk és ta­pasztaljuk azt is, hogy a kapitalista rendszer ittmaradt híveit sikereink arra ösztönzik, hogy minden erővel gátolják és akadályozzák ezen a téren is a biztos és nyugodt előrehaladásun­kat. Ez kétféleképpen is megmutatko­zik. Egyrészt ezek a reakciósok az amerikai rádió útmutatásai alapján időnként rohamot intéznek egy-egy fontosabb élelmezési cikk olyan mér­tékű felvásárlására, hogy ezzel átme­neti zavarokat okozzanak a közeli áfás­­ban, másrészt olyan hangulatot ter­jesztenek a kevésbbé öntudatos vagy nem elég felvilágosult dolgozók kö­zött, hogy azok is részt vegyennek eb­ben az áruhalmozásban. A minisztertanácsnak a most meg­jelent cukor- és lisztutalvány beveze­téséről szóló rendelete tehát egyrészt szükségszerű védekezés az imperialis­­ták akciójával szemben, másrészt ko­moly csapás a hazai reakcióra. Meg­akadályozza és lehetetlenné teszi élel­mezésünk e két legfontosabb alap­anyagának felhalmozását, ugyanakkor bőségesen biztosítja a dolgozók szá­mára a szükséges mennyiséget. Az utalványok bevezetése alapve­­tően megváltoztatja a helyzetet a cu­kor- és lisztfronton. Eddig a reakció­sok jót nevettek a markukba, mert míg a dolgozók éppen a termelő- és alkotómunkában való részvételük miatti gyakran nem juthattak ezekhez az élelmiszerekhez, addig a naplopó re­akciósok üzletről üzletre járva, élés­­kamrájukban halmozták fel azokat Most viszont Pártunk és népi demo­kráciánk kormányának gondoskodása következtében éppen a dolgozók jut­nak hozzá a szükséges mennyiséghez az eddigi árakon. A dolgozók és elsősorban mi, nők, akikre a beszer­zés fontos gondja hárult, lelkes öröm­­mel fogadjuk kormányunk gondosko­dásának eme megnyilvánulását. Rétiné » »» »»»»»» »» »» »» »»­»» »» »» »» »» »»»»»»» »» »» »» »» »»»»».p­e­­g Elsősorban csak az tud harcolni a kommunisták ügye mellett, é­g aki ismeri ideológiánkat, aki tisztában van célkitűzéseinkkel, aki fel- al­e vértezte magát a marxista-leninista tudománnyal. Nem közömbös szá­­s­­­munikra az, hogy milyen volt az asszonyok sorsa az elmúlt rendszer- $ R ben és milyen most, amikor népköztársaságunk biztosította egyenjogú- $ R jogukat. •­ . Ezért kérünk minden asszonytársat, aki egyéb oktatással a­­ a hétfői napon nincs elfoglalva, jöjjön el az MNDSZ előadássorozat­a a második előadására hétfőn, január 8-án délután negyed 6 órakor a $ R kisebédlőbe. | A V A Az előadás címe: Asszonysorsok. Z X Előadó: Várlaki Mária. R Minden asszonytársat szeretettel vár­v­a , az MNDSZ városházi vezetősége. ff _« «« «««««« «« «« «« «« «< «« «« «­ «« «« «« «­­ «««««« «« «« «« «« «sí Kai­or: Pedagógia Szakkönyvek általában nem szokták érdekelni a nagyközönséget és termé­szetes is, hogy ezeket elsősorban a szakemberek forgatják Mégis van sok olyan szempontja a könyv tárgyalásá­nak, amely mindenki számára érde­kes.. Kairov pedagógiája rend­szeres munka. Egyaránt felöleli a pedagógia történetét, az alapvető szempontokat, a gyakorlati eljárásokat, az iskolán, kívüli munkát és a szülők, a család szerepét is a nevelésben. A társadalmak nevelésének min­dig volt osztályjellege. A kapita­lizmus külön iskolákat tartott fenn a kizsákmányoló kiváltságos osztályok gyermekei számára és elhanyagolt, alacsonyabbrendű iskolákat a dolgo­zóknak, nehogy többet tanuljanak, mint amennyit az urak engedtek nekik. A szovjet nevelés mindenki számára hozzáférhető. A szovjet nevelés kifej­leszti a gyermek összes fizikai és lelki erőit és olyan embert nevel, aki „sze­mélyes kielégülését a társadalom ér­dekében végzett lehető legnagyobb fokú termelő tevékenységben találja meg."­ Megtanuljuk Kairov művéből, hogy a tanulás és a tanítás nem játék. „Játszva tanítani csak a legkisebb gyermekeket lehet hétéves korukig, a továbbiakban a tudománynak a ko­moly, a neki megfelelő hangot kell felvennie". Ez természetesen nem je­lenti azt, hogy a nyolcéves és a 15 éves tanuló egyforma nehézségű anya­got, egyforma módszerrel tanuljon, de igenis jelenti­ azt, hogy a tanító egy­forma komolysággal kezelje mindig a tanítás feladatát és ugyanakkor, mikor a legmesszebbmenől­eg figyelembe ve­szi a tanuló korához mért értelmmi fej­lettségi fokát, a saját munkáját mindig teljes értékű munkának tekintse. Nagymértékben kiemeli Kairov a család jelentőségét. A szovjet család egészségesebb alapokon épül fel, mint a polgári család, mert a férfi és nő teljes egyenjogúságán, a kölcsönös vonzalom és szeretet alapján jött lét­re, nem pedig anyagi okokból. Éppen ezért a szovjet család a nevelés igen jelentős tényezője, amely a legszoro­­sabban együttműködik az iskolával. Igen jelentősek Kairov pedagógiá­jának azok a részei is, amelyek a haza­fiasságra nevelésről szólnak. A szov­jet iskola és a hős lenini Komszomol kiváló embereket, rendíthetetlen hősö­ket, Zoja Kozmogyemjanszkajákat, Oleg Kosevojokat neveli a szovjet ha­zának és a nagy Sztálin által meg­alapított tökéletes egységbe tudja for­rasztani a különböző nemzetiségű dol­gozókat. Ezek az emberek tudják sze­­retni hazájukat, de él bennük­­„a né­pek közötti barátság és kölcsönös se­gítség“ és a „nemzeti és faji egyen­lőség“ eszméje is. Csak a népelnyo­mók, háborús uszítók, imperialista ra­gadozók ellen él bennük szilárd és megdönthetetlen gyűlölet. Végezetül csak annyit, hogy Kairov pedagógiája kitűnő kézikönyv nemcsak a pedagógusok számára, de tanulsá­gul szolgálhat mindenkinek, aki a ne­velés ügye iránt érdeklődik. Az oktatási osztály orosz tanulmányi munkaközössége. EMLÉKEZZÜNK! Az 1930 november 21-i közgyűlés jegyzőkönyvéből: „■ ■ ■ Az egyik ilyen probléma a gyorsvasút kérdése. Igaz ugyan, hogy nagy a gazdasági válság, de az is igaz, hogy vannak mindenütt heverő pénzek. A gyorsvasúti kérdés Buda­pesten megérett a megoldásra .. Valóban, a gyorsvasút kérdése már 1930-ban megérett a megoldásra. Hor­­thyék várospolitikája azonban mást se tett, mint újra és újra megállapította ezt a tényt anélkül, hogy bármit is cselekedtek volna A felszabadulásnak, a népi demokráciának kellett eljönnie ahhoz is, hogy a sok szóból valóban valóság legyen és megépüljön szovjet példára, szovjet segítséggel Budapes­ten is a földalatti gyorsvasút. Az 1930 június 1-i jegyzőkönyvből: „Lehetetlen állapot, hogy 6400 ipa­rost.Kanonc reggel négykor, fél négykor járjon be a fővárosba télnek idején, sötétben és haza csak a késő esti órák­ban érkezzen... de hogy a vidékről jövő gyermekek Budapest egyes isko­láiban nyerjenek elhelyezést, ezt vég­eredményben nem lehet megoldani pénzhiány miatt.. Igen, erre nem volt pénz. A tanon­­cok továbbra is embertelen körülmé­nyek között „tanulták“ szakmájukat, ha ugyan tanulásnak lehetett nevezni a pofonokat, a gyerekpesztrálást, a ki­futó munkát. A népi demokráciában az iparostanulók biztos, bo­dog jövő­jéről, tanulási lehetőségéről nem is kell beszélni. A számos, gyönyörűen felszerelt tanulóotthon mutatja, hogy a jövő szakmunkásainak minden lehető­ségük megvan a tanulásra.

Next