Fővárosi Napló, 1951 (6. évfolyam, 1-35. szám)

1951-01-19 / 3. szám

* OLVASÓINK fel írják A HAZASZERETETRŐL A mikor hazaszeretetről beszélünk, példaképpen állanak előttünk a Nagy­­ Honvédő Háború hősei, akik fel­haizthatatlan hőstetteket vittek végbe, mint a Bolsevik Párt neveltjei. Az ő tetteik arra tanítanak bennünket, hogy ha kell, legyünk áldozatra is készen a hazáért, amely ma a dolgozók otthona. Kö­vetni a Pártot és nagy vezetőjének, Rákosi elvtársnak példáját és útmutatá­sát, szeretni a Szovjetuniót — ez a hazaszeretet, amely a nép szabadságának megvédésére és ellenségeinek gyűlölésére tanít. — A munkát és fegyvert egy­formán keményen megmarkolni, egyaránt helytállni a termelés és a béke front­ján: ezt a kötelességtudatot kell nemcsak átérezni, de erősíteni, fejleszteni a magyar nép szívében, hogy megmaradhassunk erős bástyának a béke frontján! TÖRINCSI ISTVÁN A pazarlók a szocializmus építésének kerékkötői... Pártunk kezdeményezése alapján a minisztertanács határozatot hozott a takarékossági intézkedések biztosítá­sáról. Ennek a határozatnak jelentő­ségét, amellett, hogy a múltban már jelentős megtakarításokat értünk el — osztályunk dolgozói nem értették meg teljesen. Sokan azt hiszik, hogy a takaré­kosság kimerül abban, hogy a szobában leoltjuk a villanyt, ha kimegyünk, vagy nem haszná­­­lunk el a szükségesnél nagyobb darab papírt az intézkedésekhez. Ezek is fontos, sőt alapvető kérdései a takarékosságnak, de megnövekedett népgazdasági feladataink, a hatalmas beruházások, ezeken túlmenő követel­ményeket állítanak elénk Szem előtt kell tartanunk azt, hogy minden megtakarított fillér jelentő­séggel bír és országos viszonylatban hatalmas összeggé duzzad. Újabb és újabb területeket kell felkutatnunk, ahol filléreket takaríthatunk meg, hogy ezek forintokká nőve gazdagít­sák a nép vagyonát és elősegítsék a szocializmus építését. Azokra a lehetőségekre gondolok, melyeket még nem aknáztunk ki elég­­gé. A költségvetési keretek nem meg­felelő felhasználása, a túlzott adminisztráció, a felesleges, vagy időrabló intézkedések mind a pazarlás következményei és nem mindig gondolunk arra, hogy ezen a téren milyen nagy megtaka­rítások érhetők el. Ha az ügyirat két felesleges út helyett egy szükséges utat jár be, a kezelési költség mér­e­ felére csök­kent. Ha szükségtelen közbeeső in­tézkedés helyett helyénvaló és cél­szerű végleges intézkedést foganato­sítunk, munkaidőben — és ezen ke­resztül természetesen pénzbeli érték­ben is — sokat megtakaríthatunk. Ezen a területen is fokoznunk kell a takarékosságot, mert itt még nem ér­tünk el kellő eredményt. Ne feledjük, hogy a pazarlók az ellenséggel cimboráinak és a szocia­lizmus építésének kerékkötői. Rakovszky László Igazgatási osztály 5 darab 2 filléres nem pénz?... A Városháza konyháján hónapok óta egy-egy szelet kenyér ára 10 fil­lér, de csak abban az esetben, ha a tíz fillér egy darabban van. Igen, ez így van. A hét egyik napján öt darab két­­filléressel akartam fizetni. A pénzt letettem, nyúltam a kenyér után, mire a kenyér eladásával megbízott munkatárs elkapta elő­lem a tálcát, mondva, ne nyúljak a kenyérhez, ilyen pénzzel nem lehet üzetni. Meg­döbbenve mondtam, az állami váltó­pénzt mindenki köteles elfogadni (különösen ilyen kis mennyiségben). A váltópénz elfogadása, úgy tudom, mindenkire kötelező. Varga Gyula FŐVÁROSI NAPLÓ Új szakszervezeti könyvet kapunk Az új alapszabály értelmében sor kerül az egységes szakszervezeti tagsági díj és az egységes tag­sági könyv bevezetésére. Az új tagkönyv azzal is kifejezi a szak­­szervezetek megváltozott felépítését, hogy tartalmazza az új alapszabályt és mindenki egyforma tagkönyvet kap, bármelyik szakszervezethez is tartozzék. Az új könyvek meg­kön­­­­nyítik a tagság átigazolását egyik szakszervezetből a másikba. Nagyjelentőségű az egységes tag­díj bevezetése is. Az új szabályozás szerint a tagdíj a kereset 1,5 száza­lékát teszi ki. A tagok száma meg­sokszorozódott s ez természetesen megszilárdította a szakszervezetek anyagi alapját is. Mindezeken kívül egyéb jelentő­sége is van a tagsági díj egysé­ges megállapításának: megszünteti a szakmai elzárkózást, a szakmai gőg és a helytelen szakmai sovinizmus elterjedését. HALBAUER DEZSŐ A VIII. kerületi tanács figyelmébe A Horváth Mihály-tér is Bacsó Béla­­útja sarkán a telefonközpont falán 1945. elején a VII. kerület fiatal kommunistái egy emléktáblát helyez­tek el Ságvári Endre emlékére. Ság­­vári, Endre a VIII. kerületben élt és itt nevelte a fiatal kommunistákat és elvtársai, harcos társai így akartak megemlékezni róla. Úgy látszik azon­ban, hogy a kerületben nem tudják, hogy ki volt Ságvári Endre. Legalább is arra mutat az, hogy a márvány­­táblán hónapok óta elszáradt koszo­rúk lógnak és a kommunista hős ha­lálának évfordulóján sem jutott eszébe senkinek, Ságvári Endre megérdemli, hogy megemlékezzenek róla. A VII. kerületi tanács figyelmébe ajánljuk az emléktáblát, gondoskod­jék arról, hogy a tábla mindig Ság­vári Endréhez méltóan hirdesse, hogy a kommunisták az elnyomás legsöté­tebb éveiben is harcoltak a szabad­ságért és a kommunista eszme diada­láért. ör Jenő Harc a lemorzsolódások ellen és a tanulmányi színvonal emeléséért írta: Horváth Zoltán, a Budapesti Városi Tanács IX/a osztály vezetője pártunk Célkitűzéseinek me­gfel­e­lően népi demokráciánk iskola­­rendszere mindenki számára lehetővé teszi a továbbtanulást. Az egységes általános iskola nyolc osztályát pedig mindenkinek el kell végeznie. A mos­­­tani általános iskola megadja az álta­lános műveltség alapjait, megismerteti társadalmunk és a természet fejlődé­sének körülményeit és minden irányú továbbtanulásra képesít. Középiskolai rendszerünkben nincsenek zsákutcák. Minden középiskola lehetővé teszi az egyetemi és főiskolai továbbtanulást. A középiskola tananyaga szervesen rá­épül az általános iskolára. Ismerteti a magyar és az egyetemes emberi kul­túra hagyományait, a szocialista tudo-­ mány eredményeit, felfegyverzi a ta­nulókat a reakciós szemléletek ellen. A mai középiskolák magukban is ad­nak képesítést és előkészítik a tanuló­kat a főiskolai és egyetemi továbbtanu­lásra. Mindazok pedig, akik kénytelenek voltak abbahagyni tanulmányaikat, a dolgozók esti tanfolyamain nemcsak általános iskolai, hanem középiskolai, sőt egyetemeinken az esti tanfolya­mok keretében magasabb fokú ismere­teket is szerezhetnek. Budapesten 43 dolgozók általános iskolai tanfolya­mán 3766 tanuló, 73 középiskolai tan­folyamon 6863 dolgozó tanul. A tanácsok megalakulása újabb hatalmas lépést jelentett közokta­tásunkban. A tanácsok megalakulásával a szervezeti széttagoltság is megszűnt. A Fővárosi Tanács IX/a. oktatási osz­tálya maigában foglalja a volt VII. ügy­osztályt, a budapesti tanfelügyelőséget és a budapesti főigazgatóságot. Ezzel a szervezeti felépítéssel Budapest terü­letén egységesen történik az óvodáik­tól egészen az egyetemig az ifjúság nevelése. Van­özoktatásun­k átszervezése és a tanácsok megalakulása közoktatá­sunk eredményeiben is változást jelent. Pártunk állandó segítsége és a dolgozó nép támogatása hatalmas­­segítséget jelent ebben a munkában. Állandó harc folyik a lemorzsolódás megakadályozá­sáért, a magasabb tanulmányi színvo­nalért és az iskola munkájának meg­javításáért. A tanítási órán tanult anyagot és annak elmélyítését korre­petálással segítjük elő iskoláinkban. A napközi otthonokban, a tanulószobák­ban, a kerületi szak­körökben elmélyí­tik és kiszélesítik a kapott ismerete­ket. Maguk a tanítási órák is több te­vékenységet biztosítanak a tanulók ré­szére. Sokat kísérleteznek, különféle növény-, ásvány- és ápatgyűjteménye­­ket állítanak össze. Minden kirándulás szerves kiegészítője az iskolában tanul­taknak. A keskenyfilmek vetítése kü­lönösen a természettudományos isme­reteket mélyítik el. A pedagógusok szakmai tovább­képzése régen iskoláik elvégzése után lényegében befejeződött. Ma az általános iskolai pedagógusok szaktanári kiképzésben részesül­nek. A középiskolai pedagógusok és az ál­talános iskolai igazgatók egyéni tanu­lás formájában képezik tovább magu­kat. Minden kerületben az egyforma tantárgyat tanító pedagógusoknak szak­köreik vannak. Közoktatásügyünk terén elért ered­mények arra buzdítanak, hogy a mun­kánkban meglévő hiányosságokat még nagyobb erővel küszöböljük ki. Foko­zottabb harcot kell folytatnunk a le­morzsolódás ellen. Meg kell akadályoz­nunk, hogy az általános iskolát még el nem végzett tanulók és középisko­lákba beiratkozott tanulók lemorzsolód­janak. A harc sikerének érdekében köz­ponti kérdésként kezeljük a le­­morzsolódás elleni harcot, fokoz­zuk felvilágosító munkánkat a szülők felé és az ifjúságot na­gyobb mértékben kapcsoljuk be a lemorzsolódás és a hiányzás elleni harcba. Meg kell javítanunk az iskolák rend­jét és fegyelmét. Ez a kérdés is össze­függ a lemorzsolódás elleni harccal és a tanulmányi színvonal emeléséért foly­tatott küzdelemmel. Sok egészséges kezdeményezés történt ezzel kapcsolat­ban az iskolák részéről.­ Legtöbb isko­lában a­­későn jövőket már az iskola kapujában várják az ifjúsági szerve­zetek tagjai és az elkésettek neve ki­kerül­ a falitáblára. A notórius későket és hiányzókat az osztály úttörőkből alakult küldöttsége keresi fel. A szülői munkaközösség aktívái is végeznek családlátogatásokat. Vannak betegláto­­gató-brigádok. Ezek nemcsak megláto­gatják a beteg tanulókat, hanem a mu­lasztott órák anya­gát is megbeszélik. A természttudományos nevelés el­­­" hanyagolt területe volt régen az iskoláknak. A természetre­jzi, bioló­giai órákon a burzsoá elméleteket ta­nították és nem engedték meg, hogy a tanulók személyes tapasztalataik, mi­nél szélesebb körű kísérletezéseik alap­ján is­me­rjék meg a természetet. Ma a tanulóifjúság a természettudományos tantárgyak keretében megismerkedik az élenjáró biológusok munkájának ered­ményeivel és a Szovjetunió hatalmas természet­átalakító munkája kézzelfoghatóan ismerteti meg velük a természet megváltoztathatóságát a dolgozó nép életének jobbátétele érdeké­ben. Az orosz nyelv bevezetése iskoláink­ban elősegíti anna­k a hatalmas tudomá­nyos munkának megismerését és a szé­leskörű tapasztalatoknak felhasználását, amelyet a Szovjetunió nyújt nekünk. A tanulók nagy kedvvel tanulják az orosz nyelvet és pedagógusaink állan­dóan képezik magukat a nyelv jobb megi­s­me­résé­ért. Szabadságunk elnyerése. Pártunk ál­landó támogatása és segítsége arra kötelez, hogy fáradhatatlan harcot foly­tassunk közoktatásügyünk megjavítá­sáért. Tovább kell fokoznunk a lendü­letet minden tanuló lemorzsolódá­sának megakadályozásáért, a jobb ta­nulmányi eredményért és fegyelemért, iskoláink és pedagógusaink munkájának és nem utolsó sorban tanügyigazgatá­sunk munkájának megjavításáért. Újabb segítséget jelent a tanácsok mellett megalakult állandó bizottság. Ezek megalakulásával még szélesebb körben érvényesül a dolgozó nép szé­les rétegének bevonása és az életből jött egészséges kezdeményezése. 1951 JANUAR 1E. NŐKK­ŐL-NŐKNEK LEVÉL RÁKOSI ELVTÁRSHOZ Budapest Városi Tanács II. osztályának MNDSZ-asszonyai az alábbi levelet küldték Rákosi elvtársnak: Drága Rákosi Elvtárst Mi, a Fővárosi Tanács 11. osztályának dolgozó asszonyai hálával köszönjük a Pártnak, Rákosi elvtársnak azt a szerető gondoskodását, amivel nekünk, dolgozó asszonyoknak lehetővé tette, hogy a legfontosabb élelmi­­cikkekhez minden nehézség nélkül hozzájuthassunk. A cukor- és lisztutalványok bevezetésével megszűntek a sorbanállások s így nyugodtan végezhetjük munkánkat abban a tudatban, hogy a dolgo­zókról minden körülmények között gondoskodás történik. Ezért mi, a 11. osztály dolgozó asszonyai a nőnapon elhatároztuk, hogy még becsületesebb munkával állunk helyt a szocializmus építésében. A Szabad Népért Szaporítani kell a Szabad Nép elő­fizetőinek számát. Várjon miért? Szükségünk van nekünk, mindnyá­junknak arra, hogy minél alaposabban olvassuk el a Párt és minden magyar dolgozó újságját Emlékezzünk a régi újságok u. n. bombacikkeire, hangzatos címeire! Emlékezzünk arra, hogy némely új­ság micsoda erkölcsi bomlasztást vitt végbe! Emlékezzünk a saját gyermek­korunkra, amikor eldugták előlünk az újságot, mert olyan dolgok voltak benne, amelyek sértették a jóízlést. Ez volt a régi újság. És ma? A Szabad Nép épít, tanít, utat mu­tat. Ezért szükséges a mostani kam­pány, hogy mi­nél több ember ne csak az üzemekben olvassa végig a lapot, hogy aztán odaadja a társ- kifizetők­nek, hanem hazavigye és este nyugod­tam végigtanulmányozza, családjával megtárgyalja azt, ami benne ván. Az MNDSZ minden tagjára ko­moly feladat hárul a Szabad Nép-kam­pánnyal kapcsolatban. Mi, dolgozó nők, már tudjuk, mit jelent számunkra ez a lap és mennyire képviseli mindany­­nyiunk legfőbb célját, a békés építő munkát, a jövőt, gyermekeink jövőjét, életét! Szekeres Ilona ASSZONYOK, SEGÍTSETEK! Milyen szép, amikor hazamegyek este és a város ki van világítva! Ég­nek a transzparensek, ezer villany­lámpa világít, ragyognak a kirakatok. A sok tarka áru kínálja magát. Csi­lingelnek a villamosok, autók suhan­nak, emberek jönnek-mennek sietve haza a munkából, vagy szórakozni mo­ziba, színházba. Diákok mennek hegedű­­tokkal, anyák gyermekeiket viszik a napköziből haza, gondosan megmos­datva, megfésülve. Nevetősek a gye­rekek, egész nap játszottak, daloltak, jól ettek. Az elégedettség fénye ra­gyog kis arcukon. Száz kérdést tesz­nek fel: Anyuka, lehetek én is kalauz? Nekem is ilyen szép táskám, lesz? Lyu­kasztóm is lesz? Bemegyek a KÖZERT-be, veszek va­csorát. Mennyi finom dolog van itt felhalmozva! Válogathatok. Felvágot­tak, szalonna, disznósajt, kolbász. Azt sem tudom, hogy melyiket szeressem. A kenyér olyan fehér, puha, foszlós, hogy ha más nem is lenne, magában is csodajó. Veszek citromot a teába. Hazamegyek. Lakásomban rég el­tűntek a háborús nyomok. Az elveszet­tek helyett van szőnyeg, függöny. Az összelőtt kályha helyett van jó, új kályha, lobog benne a tűz. Meleg a szoba. Teszek-veszek a kis lakásban. Aztán elolvasom a Szabad Népet, Nők Lapját, szemináriumi anyagot, vagy egyebet. Bekapcsolom a rádiót. Szól a zene. Vagy éppen bemondja termelési eredményeinket. Ez is olyan, mintha muzsika volna... Későre jár. Pihenni kell, lefekszem, készülni kell a holnapi munkára. . Reggel gyorsan öltözöm, megyek már, indulok. Milyen üdítő a kora­reggel! Aó dolgozók mennyien és mi­lyen lázasan sietnek a munkahelyekre! Elnézem a villamoson utazókat. Ma­gamban felmérem őket, vájjon melyik milyen eredményt fog ma elérni? Ez a nő talán üzletben fog kiszolgálni, ez a másik bérelszámoló, ez a férfi sztahanovista lehet. És mennyi diák, nagy és kicsi. Olyan várakozva néz­nek a nap elé, már gondolatban ki­szolgálnak, termelnek, tanulnak. Ó, de szép ez a lüktető életi Béke! E négy betűben minden, ami szép, ami jó és amiért érdemes élni, dol­gozni, küzdeni, harcolni. Ha eszembe jut, hogy az elvetemült imperialisták a mi békés, szép éter­­ünkre törnek, ökölbe szorul a kezem. Tudom, hogy ezek meg akarják sem­misíteni munkánk eredményeit, gyá­rainkat, házainkat, iskoláinkat, nap­közi otthonainkat, a szép rendelőinté­­zeteinket, gyermekeink életére törnek. Ha erre gondolok, megfogamzik ben­nem a szent elhatározás. Nem engedem! Küzdeni, harcolni fo­gok ellene! Harcolok törhetetlen béke­­akarattal, jobb munkával, egész éle­temmel és a tíz körmömmel. Asszonyok, segítsetek! Márkus Imréné SstívlvljjüSi nu­ip a itt a ti­rón­­ossá tp­­­haitki­ ostatot! Pártunk kezdeményezésére a minisztertanács legutóbbi határozata a takarékosság kérdéseivel foglalkozott, melyben felhívta az ország dolgozó népét, hogy a l­eg­messzebb menően takarékoskodjon és így ezzel is előbbre­­vigyük ötéves tervünk eredm­ényeit. Ezen a téren nálunk is vannak fel­adatok, mert vannak egyes munkatársak, akik nem kímélve a dolgozó nép vagyonát, felelőtlenül pocsékolják azokat az anyagokat, amelyekkel feltétlen takarékoskodnunk kell. Feladatunk tehát, hogy megszívleljük a minisztertanács határozatát és elfogadjuk Pártunk útmutatását ezen a területen is és takarékoskodjunk azokkal az anyagokkal,­ amelyekkel a mindennapi életben dolgozunk. Itt beszélnünk kell a munkaidő teljes kihasználásáról, a villannyal való taka­rékosságról, ha csak néhány percre is kimegyünk a szobából, akkor már kapcsoljuk ki a villanyt , ami sok kartársunknak bizony nehezére esik. Lehet takarékoskodni a papírral is, így ne használjunk nagy darab papírt párszavas mondatok leírásánál. Takarékosságunkkal is hozzájárulunk az ötéves terven keresztül a szocializmus építéséhez és a béke megvédéséhez. VÁRADI ANDORNÉ Munkaértekezlet a XVI. kerületben A munkaidő végeztével kis csopor­­tok indultak csütörtökön este a XVI. kerületi tanácsház kultúrtermébe. Munkaértekezletet tartottak a tanács dolgozói. Kiss Ferencné, szakszerve­zeti bizottsági elnök megnyitója után Czollner Ferenc elvtárs, a végrehajtó­­bizottság elnöke tartotta meg beszá­molóját. Bevezetőjében visszapillantott a tanács megalakulása óta eltelt hó­napokra, amelyek során bizony még a kezdet nehézségeivel kellett meg­küzdenie. A bürokráciát azonban még most sem sikerült teljes egészében felszámolni, de éppen az elért ered­mények biztatóak a jövő szempontjá­ból. A hibák kiküszöbölésével és a munka megjavításával ideológiai és szakmai továbbképzéssel javítani tu­dunk eddigi hiányosságainkon — mondotta Czollner elvtárs — és meg fogjuk oldani azokat a feladatokat, amelyeket a mai nemzetközi helyzet és népi demokráciánk építése meg­követel tőlünk Kihangsúlyozta Czollner elvtárs, hogy szabadságunkat a hős szovjet néptől kaptuk és nekünk arra mél­tóknak kell lennünk. Munkánkat fo­koznunk kell, mindenkinek személy szerint éreznie kell a felelősséget, ami reá hárul azon a munkaterüle­ten, ahova népi demokráciánk ál­lította. Ki kell fejleszteni a kritika és önkri­tika szellem­ét, hogy a hiányosságokat ki tudjuk küszöbölni. A hivatali mun­kát jobbá, tökéletesebbé kell tenni, mert ezzel is meggyorsítjuk a szocia­lizmus építését. Rámutatott Czollner elvtárs a még meglévő hibákra a ta­nács munkájában, de ugyanakkor el­ismeréssel adózott a jó munkának is. Jutalomban részesítette Ivánkáné és Pálinkásáé elvtársakat. Ezután Gereben Béla elvtárs az ál­landó bizottságok és a tanács együtt­működéséről beszélt, majd pedig a dolgozók szóltak hozzá a " felmerülő kérdésekhez és értékes felajánlásokat tettek a pártkongresszus tisztelete".

Next