Friss Hirek, 1920. május (4. évfolyam, 1-22. szám)

1920-05-26 / 18. szám

e­ m kelhessen. Azon tanárkáé­nak, hogy milyen kemény see­­géssel szegezték le a koporsót, amelybe egy ezer esztendős nem- t­eetet akarnak sírba tenni. Nem fog sikerülni munkájuk, ha mi arra a papírokra, amelyre halá­los ítéletünk van fogalmazva, ráírjuk a nevünket. Aláírjuk a halálos ítéletet, de a sebvünkben, a lelkünkben ez az aláírás sohasem fog tör­vényét jelenteni. A mi szívünkben ez sohasem fog mást jelenteni, mint egy kicsikart val­lomástételt. Ele higyték a koporsó­­szegezők, hogy mi bele fogunk abba nyugodni, hogy a segesvári síkon termett búzakalásst, mely talán Petőfi véréből nőtt ki, oda adjuk az oláhoknak. Azt képzelik, hogy a Bánát búzáját a szerbeknek adjuk martalékul? Nem fog nyugodt lenni a lelki­­ismeretünk, míg ez az Isten áldotta föld, amelyből erőt mentettünk, is­mét a mienk nem lesz! (Éljenzés.) Útban van az igazság Mélyen tiszte­lt népgyűlés ! Biztos tudomásunk szerint ők már­is ké­szülnek arra, hogy ezt az igazság­talanságot helyreüssék. Amint a bé­két aláírtuk, meg fogják a mi kérges tenyerünket és vissza fogják nekünk adni vár­megyéinket, hogy a haragunk enyhüljön és hogy barátságra lépjünk a világ többi népeivel.. Mi azt már tudjuk, hogy ők is be­látják, hogy félrevezették őket és hazugságok alapján akarnak egy egész nemzetet halálra ítélni. Értsük meg egymást de hogy a világ becsülését meg­szerezzük, kell, hogy előbb a saját portánkon rendet teremtsünk végre, kell, hogy mi valamennyien testvé­rek legyünk; azt a kis maradék erőt, amely még van karunkban, ne egy­más ellen használjuk fel. Értse meg egymást a gazda, iparos, kézi munkás, kereskedő, testi és szellemi munkás egyaránt. Lehetetlenség, hogy egy olyan ország, mint Magyarország, a­mely dolgozik, ne tudjon tisztessé­gesen megölni. Panaszkodunk, hogy elvették tőlünk a gyárakat, újságokat és mindenüvé ások ültek be, akiknek az volt a céljuk, hogy minél többet nyerjenek! Miért adtuk mi a hatalmat a kezük­be? Miért mentünk mi keresztények tizen tizenegy felé? Miért nem tud­tunk összetartani? Nem ismerünk osztályt, felekezeti különbséget, mind­nyájan keresztény magyarok vagyunk, legyen az katholikus, református, unitárius, vagy más vallásfelekezeti, mind-mind egy egységes szent érzés­ben olvadjunk össze, hogy egymást élni hagyjuk és élni segítünk és mindazt, amit elvettek tőlünk, visz­­szarezzük. Egyoldalú kormányzat, osztályképviselet Tisztelt Polgártársak ! A mi pártunk a Keresztény Nem­zeti Egyesülés Pártjának mondja magát, mert egyesíteni akarja a gazdákat, a mezőgazdasági munká­sokat, a munkát és a hivatalnok osztályt. Mi az országra nézve szeren­csétlenségnek tartanók, ha is­mét egyoldalú lenne a kor­mányzók. Nekünk nem kell olyan tör­vény, amely csak a kisgazda­­k­nak jó, nekünk nem kel olyan törvény, mely az úri osztály­nak szól, nekünk olyan tör­vény kell, mely az egész ma­gyarságnak törvénye. Földbirtokpolitika Mi egyedül a­ dolgozók pártja aka­runk lenni és ebből a célból egy be­csületes földbirtok politikát akarunk csinálni. Egyetlen kincse az országnak a föld és ezt elpazarolni nem­­ lehet, nem szabad! A földbirtok reformot nem lehet úgy megcsinálni mint ahogy azt a Kisgazdapárt akarja megvalósítani. Úgy kell megcsinálni a földbirtokre­formot, hogy a gazdálkodó ember megtalálja számítását! A mai for­galmi értékért nem lehet adni a föl­det, mert ez óriási, elviselhetetlen terhet jelentene a földhöz juttatott kis emberre. Ez alatt összerogyna a földet ismét kihúznák alóla azok, akik a mattban is kihúzták. Becsületes ipartörvényt Én követeltem, hogy egy becsüle­tes ipartörvényt alkossun­k. Ebben az ipartörvényben két dolgot kötöt­tem ki, az egyik, hogy Magyaromá­­gon ne űzhessen ipart minden jött­­ment. .(Éljenzés.) Csakis az, aki ke­serves tanoncévek után megszerezte a jogát erre. A másik az, hogy min­den állami, városi közmunkát az iparosság szövetkezetei kapjanak meg. Ilyen módon az ipari szövetkezetek meg fogják tudni fizetni a mérnökö­ket, a vezetőket és becsületes munk­i­kát tudnak végezni. Megbocsátunk a mun­kásságnak A munkássághoz is volna néhány szavam! (Halljuk, halljuk !) Bevallom, hogy bármennyire fájt nekem, hogy minket börtönbe csuk­tak és halállal ijesztgettek, a mun­kásság a maga erejét bármennyire nemzetellenes célokra használta fel, én a munkásságra nem tudtam ha­ragudni sohasem! A munkásság félre volt vezetve (úgy van!) megmérgezték lelkét, gon­dolkozását. Így tudták elérni, hogy az egész munkásság beteggé lett és ebben a lázban hagyta magát fel­használni, hogy a nemzet ellen cse­lekedjen. Megbocsátunk a félreveze­tett munkásnépnek. Egyet azonban elvárunk a munkásságtól, hogy helyezkedjenek bele a magyar állam keretébe és ne akarják a többi osztályokat letiporni. Lás­sák be hogy keresztény és magyar emberek vezetésével többre men­nek, mintha Bécsbe és Galicziába szökött alakok után futnak. A magyar munkássággal együtt aka­runk dolgozni. Itt minden fel van dúlva : törvény, alkotmány, haladás, kultúra, gyár, ipar. Nekünk most a romokból új országot kell építeni. Segítsen a munkában bennünket mindenki! A tanító jobban tanítson, mint eddig, a pap jobban prédikáljon, mint eddig, a munkás tisztessége­sebben dolgozzon mint eddig, és a jogtudós menjen oda a törvényho­zásba és jobb törvényeket alkosson. Nem szabad senkinek ahhoz jogni, amihez nem ért. Szadeczky Lajos ajánlása Dr. Szadeczky Lajos egyetemi tanár, a világhírű tudós lelke kin­cseit ajánlja a nemzetépítő munkára. Tisztelje meg magát e város azzal, hogy Szadeczkyt válassza meg kép­viselőnek. Tegye meg a város ön­magának s az országnak, hogy küldje be a képviselőházba Szadeczky Lajost. A miniszter beszédét szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta a közönség. A népgyűlést Kovács József zárta be. Tisztelgés a miniszternél A népgyülés után az egyházak Pap Imre református elnök lelkész veze­tése mellett tisztelegtek a miniszter előtt. Feltűnt, hogy a zsidó hitközség nem képviseltette magát. A zsallói kamara nevében D. Nagy Sándor régiműs igazgató, Vásárhely asszonyai nevében Barabás Istvánná üdvözölte a minisztert, aki szárnyaló szavakkal válaszolt a szónokok be­szédére. Közebéd Délután közebéd volt a népkerti Vigadóban, ahol az első pohárkö­szöntőt dr. Soós István polgármes­ter mondta Haller István vallás­os közoktatásügyi miniszterre. A mi­niszter a polgármestert, a várost és a hadsereget köszöntötte. A nemzeti hadsereg helyi parancsnoksága ne­vében Diendorfer alezredes emelt poharat a hazáért, kormányzóért és kormányért. Bajnátsky Ferenc a minisztert köszön­ötte. Kovács Józse­f nagy tetszés közben a minisztert, Diendorfert és dr Szá­­deczky követjelöl­et ültette. Dr S Szá­deczky Kovács Józsefre és a város közönségére, Szücs Dezső a nőkre mondott köszöntőt. A vásárhelyi nők nevében Bara­bás Istvánna ez ide várt, de meg nem jelent Schacht­ Margitot, mint az első nőkép­iselőt köszöntötte. vallás- és közoktatásügyi miniszter is, aki Makóról csak azért tért vissza a késő esti órákban, hogy Vásárhely gazdaközönségének messze híres bál­ján részt vehessen. A miniszter Sza­deczky Lajos kíséretében jelent meg. A bálrendező bizottság és a bandé­rium nevében ifj. Gojdár Péter üd­vözölte a minisztert s köszönte meg figyelmét. Haller miniszter válaszá­ban örömének adott kifejezést, hogy ezen a szép mulatságon részt vehet. Meleg szavait lelkesen megéljenezte a bál közönsége, amely a korai reggeli órákig a legfesztelenebbül mulatott. (Helyeslés és taps.) Írja a Hírest Gazdasági Egyesület ifjúságának bálja Pünkösd másodnapján zajlott le a gazdasági ifjak fényes bálja. A Sís feldíszített érmét kilenc órakor zsúfolásig megtöltötte a közönség. A bálanyai tisztet Lázár Lajosné töltötte be, akiért virágcsokros kül­döttség ment. Tíz órakor jelent meg a bálanya ifj. Gojdár Péter rendező bizottsági elnök karján. Ifj. Olasz­­ Tamás alelnök Lázár Stefi, Merai­­ Sándor Lázár­­­én úrhölgyeket ve­zette be a terembe. A rendezőség sorfala között végigjárták a termet, majd az emelvényen elfoglalták he­lyeiket. A bál fényét emelte Diendorfer Miksa és Potyondy Károly alezrede­sek, Krémer őrnagy s a tisztikar, a városi hatóságnak — élén Soós István polgármesterrel — megjelenése. Az első csárdáshoz Lázár Lajosné bálanyát ifj Gojdár Péter vezette s megindult a szemkápráztató mulatság. Éjjel fél 12 órakor a fényes mu­latságon megjelent Haller István SEBŐK SÁNDOR fiatal iparos, eljegyezte KOKOVAY JULISKÁT Az oláh kultúra Brád, Hunyad­ vármegyei község­nek négyezer lakosából egyezer mi gyár. Református eklézsiája több száz esztendős és meglehetős va­gyonnal rendelkezik. Az oláhok, az egyház minden tiltakozása dacára elvették a magyar iskolát, mire az ottani magyarság minden erejét megfeszítette, hogy új református iskolát alapítson. A tanítás az új református iskolában ez év január elején meg is kezdődött a­­­éne­lemnek és földrajznak oláh nyelven való tanításával. E hó 12 én azonban az oláh tan­­felügyelő, hivatkozva magasabb pa­rancsra, az iskolát megszüntette az­zal az indokolással, hogy az iskola nem felel meg a rendeleteknek. Ugyanez az oláh tanfelügyelő láto­gatta meg pár hét előtt az iskolát s akkor még megelégedésének adott kit­­evést. A nfisp A mi nappali vi­ágosságunkat szol­gáltatja a nap. Élteti a növényzetet, mely minket táplál. A nap a ter­mészet legbecsesebb kincse. Pótlására a technika a villany­világítással kedveskedett nekünk,­­ azonban ezt, mesterséges e­lállítása folytán, nagy áldozatok árán élvez­hetjük. N­eünk is van villanyvilágításunk Nem világított a múlt évben mind­addig, naig ingatra , nem eme­lt óradíjat nem állapított meg számára a városi tanács. Hiábavaló volt ellene a lapok legmerészebb meg­nyilatkozása. Nagy bölcsen kijelen­tették, hogy ráfizetnek és így áram díján* 8 fillérről szépen 1 koronára emelkedett. Megfizettü*, mert kény­telenek voltunk vele, mivel a villany­telep állott az erdő felől. Ugyanis nem adott világítást. Hála azonban a magyar hadsere­günknek, 1920 március 2-ától már egy kissé javultak a viszonyok mert­­ a fának vagonorkénti 10000 koro­­­nás ára helyett folytonos szén áll rendelkezésre, 6500 koronás áron És csodák csodája, mégis elfelejti a villanytelep az 1 koronás díjtételt lejebb szállítani. Pedig egy kis szá­mitás után rájövünk arra, hogy a­ z Íróm adóski. Nehé­­zött át nyomor , diktatur tatatait, szállás nagy v­­ melyet tőlünk, jaink b túl a­­ de azér zugolót keserűi­­ tőle hí­­­szí ezt­e dése, 1 tézte e és m­vj is. Csa 11 »ek de lásunk jük h szivesk 19191 késsé­­ ikat, 1 házi ' IV. b szám­­ házkőv köteles ' vatalm épület' te'éber község ' , az eg­­viselőt megejt , amidő­l bimal kik ad janim Isten Hőé 1920­­ 139 A Fü ! A pe­k«871 a h parca telik ló : levő alksl , vásá rész 135 , BOG sédé sok kay-HAS fel«! 'i vatti 1 telre ;■ vár­­­kére MAI 1 :• szol : kér. ! Serv 1 ' Vás ! Ízé ! ho? ! Vág­­ lele­­­me ! A népkerti Maurer-vigadó kellemesebb szórakozóhelye. M­inden este, valamint csütörtök, szombat, vasárnap délután cigányzene szórakoztatja a közönséget. Színház után friss vacsora. Kitűnő italok, elsőrendű konyha, cukrászat.

Next