Friss Hirek, 1920. május (4. évfolyam, 1-22. szám)
1920-05-28 / 20. szám
Hódmező-Vásárhely, 1930 IV. évfolyam 20. szám Péntek, május 28 FCI^GETEEW POEITIMAI NAPILAP Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvnyomda F8szerkesztői ■ Előfizetési ára negyedévre 70 korona, fél-Ára- 1 kor ' Hódmezővásárhely, Szent Antal utca 7. szám ' _ _ évre 140 korona Ára - 1 kar Telefonszám 22. BARABÁS ISTVÁN Megjelenik mindennap kora délután ! Keserű kényszernek engedünk, amikor aláírjuk a kegyetlen és igazságtalan békét. Ezt mondja Teleky Pál gróf külügyminiszter. És mi igazat adunk az ő szavainak. Szakasztott olyan helyzetben vagyunk, mint az, akit az éjszaka csöndjében megtámadnak . — Pénzt, vagy életet — süvölt bele a szürkeségbe a kiáltás s megvillan a fegyver csöve a támadó kezében. Ha fegyver van kezünkben, akár csak egy furkós bot is, könnyen válaszolhatunk a vakmerő támadónak. De ha a védekezésre nem lehet kilátásunk — fizetünk. Azok, akik a békét ránk parancsolják, gondoskodtak arról, hogy azt kénytelenek legyünk el is fogadni. Elzárták volna határainkat, sőt három oldalról katonai támadást is intéztek volna ellenünk. Ki meri vállalni az ország újabb megszállásáért, egy kétes kimenetelű háborúért a felelősséget? A kormány mérlegbe rakott mindent, ami a nagy elhatározást befolyásolhatja s arra az eredményre jutott, hogy a béke aláírása okosabb dolog, mint az ellenkezője. Nálunk a forradalom óta szünetelő munka most kezd megindulni. Ha a gyötrődés és fájdalom érzéseivel is lelkünkben, de most kezdtünk igazában örülni először a természet kibontakozásának, a májusi esőnek, a gabona szárba szökkenésének, az ághegyekről, a lombok alól kikandikáló gyümölcsnek. Mert most reméljük hosszú idő óta először, hogy nem ellenség, hanem végre a magunk számára térül meg a jó Isten gazdag asztala. És tudjuk mit jelent a mi hazánk egy gazdag esztendeje. Bőséget, jó kedvet. De azért ne ujjongjanak irigy szomszédaink. A szűkre szabott határokon belül megfeszített munka nyomán sem terem annyi, hogy a békeszerződés gazdasági és pénzügyi terheit elviselhessük. A magyar föld megad nekünk annyit, hogy a világháború, a bolsevista uralom, az antant lealázó bánása okozta kábultságból kissé magunkhoz térjünk. De területeink elrablása miatt nem gondolhatunk arra, hogy megfizessük a béke aláírásával ránk rótt adósságot. Ez az egyetlen körülmény elegendő arra, hogy megnyugtasson : aláírhatják a békeszerződést, de ezzel nem kötötték meg a békét, a magyar acélos búza szárában izmosodik, növekedik a mi erőnk. S ha a lehetetlen béke feltételei szerint fizetésre szólítanak fel majd — az Isten csak a jó időjárást ne sajnálja ettől a megszabott országocskától — majd fizetni fogunk. Isten segedelmével amúgy — magyar módra! A békeszerződés a nemzetgyűlés előtt A békeszerződés ügye szerdán került a nemzetgyűlés elé. Apponyi Albert gróf és Teleky Pál gróf külügyminiszter indokolták meg a kormány álláspontját, amely a szerződés aláírása mellett döntött. Apponyi Albert talán legszebb beszédét mondotta el. Annak az erős hitének adott kifejezést, hogy a szövetséges hatalmak felfogása bizonyossággal meg fog változni. Politikai érdekből és politikai szükségességből. Mert egy erős Magyarországra szüksége van Európának, Európa nyugalmának. Gróf Teleky Pál azt mondja, hogy októbertől kezdve fait accompli elé vagyunk állítva. Ezen a helyzeten saját erőnkből változtatni nem tudtunk és még ma sem tudunk. A kormány teljes felelősségének tudatlatában határozta el a békeszerződés aláírását. Apponyi Albert gróf inkább kötelességének, mint jogának tartja, hogy mint a békedelegáció volt elnöke, beszámoljon. A sikertelenséget — úgymond — az első pillanatban látta. A közérzületnek nincsen az a tényezője, amelyben nagyobb fájdalmat váltana ki a békeszerződés, mint a békedelegáció tagjaiban. A békedelegáció nem tartotta hatáskörébe tartozónak, hogy az aláírás vagy alá nem írás kérdésében a nemzetet kötelezze. Csak tudom, hogy a helyzetből ránk háruló nyomás és a nagyhatalmak változó hangulatának szimptómái következtében ezt a szerződést alá kell írnunk. Apponyi a kormány eljárását helyesli és a vele járó erkölcsi felelősségben teljesen osztozik. Miért kell aláírni? Az érzületnek leginkább megfelelt volna, ha a béke aláírását megtagadjuk. A békeszerződés alá nem írása azonban roppant kockázat, a nemzet legfőbb kincseivel való vabank lett volna, jobbnak látszott aláírásunkkal szentesíteni azt a békeszerződést, amely az ország területét megcsonkítja. A szerződést kísérő pótlevél a hatalmaknak azt a szándékát fejezi ki, hogy a szerződés igazságtalanságait majd békés megegyezéssel igyekeznek jóvátenni. Ez az egyetlen vigasztaló momentum az egész békeszerződésben. — Amikor párisi utamra mentem úgy első ízben, mint másodszor is, rideg józansággal jelentettem ki, hogy semmi reményt sem fűzök a békeszerződéshez. Kijelentettem azt is, hogy a kétségbeesésre nincs ok, nem látok okot ma sem. A nagyhatalmaknak a jóvátételi szándéka valóban fenn is áll. A kételynek csak ott van helye, hogy az ország meg tud-e birkózni azokkal a nehézségekkel, amelyek elé most állították. A bosszú mentalitása — A békeszerződés a bosszúmentalitás megrögzítése; egy olyan mentalitásnak, amely ma már nincsen. Ez a megrögzítés olyan időben történt, amikor Magyarország egyáltalában nem hallathatta szavát. Ez a megrögzítés nem felel meg már a mai mentalitásnak és a mentalitás megváltoztatásának alapja nem érzelmi momentum, nem valami hírtelenül egyszerre felébredt rokoni szenv, hanem egyszerűen a jobb politikai belátás. Az az észlelés, hogy Kelet-Európa rendjének leghatásosabb biztosítéka egy belül konszolidált, kifelé akcióképes Magyarország. (Zajos helyeslés minden ] oldalról.) — Amitől kezdetben féltek, abban ma már felismerik az európai érdeket. (úgyvan, úgy van!) Ismétlem, hogy kifelé való érvényesülésünknek, Magyarország hatalmi állása megszerzésének első, második, harmadik és utolsó feltétele a belső konszolidáció. (Zajos taps.) Enélkül elvesztettünk mindent. — Ma úgy áll a dolog, hogy körül vagyunk véve szomszédoktól, akikre semmit sem akarok mondani, de akiknek belső megszilárdulása, nyugvópontra jutása mostani összeállításukban teljesen lehetetlen. Ha ezzel szemben Magyarország itt áll, mint a belső rendnek, mint a nemzeti szolidaritásnak, mint a valamennyiünket egyesítő közös hazaszeretetnek az országa, akkor megnyertük a partit, különben elvesztünk. Kedvező mentalitás — A nekünk kedvező mentalitás nem hangulat, hanem politikai meggyőződés eredménye. — Az aláírásnak meglesz az az előnye, hogy összeköttetésbe léphetünk az idegen kormányokkal, az idegen közönséggel és zavartalanul folytathatjuk propaganda munkánkat és akikre egy pillanatig sem szűnök meg gondolni, hozzájárulhatunk elszakadt testvéreink helyzetének megkönnyítéséhez. — Íme, tisztelt, nemzetgyűlés, beszámoltam azokkal az indokokkal, amelyek engem arra bírtak, hogy a békeszerződés aláírását tanácsoljam a kormánynak. Azokban az órákban, amelyeket neuillyi elzártságunk szabadon hagyott, foglalkoztam Széchenyi István egyáltalán nem ismert életrajzával Mindig csak arra gondoltam, várjon Széchenyi mondaná e most is túl sokat idézett halhatatlan mondását, hogyMagyarország nem volt, hanem lesz*. Most meg vagyok győződve róla, hogy megismételné ezt a mondását ma is, de hozzátenné:Rajtatok áll!* (Hoszszantartó viharos taps a Ház minden oldalán.) Az ország hálája Apponyi iránt Rakovszky István elnök, Apponyi Albert gróf azt mondta, hogy a siker elmaradt. Meg kell állapítanom, hogy nem így áll. Igenis nagy sikert értek el. (Nagy taps.) Megmutatták, hogy ez az ország, amelyet olyan kitűnő férfiak, mint gróf Apponyi I Albert és kísérői képviseltek, ez a nemzet nincs elveszve, élni kiván és