Friss Hirek, 1920. május (4. évfolyam, 1-22. szám)

1920-05-28 / 20. szám

Hódmező-Vásár­hely, 1930 IV. évfolyam 20. szám Péntek, május 28 FCI^GETEEW POEITIMAI NAPILAP Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvnyomda F8szerkesztői ■ Előfizetési ára negyedévre 70 korona, fél-Ára- 1 kor ' Hódmezővásárhely, Szent Antal­ utca 7. szám ' _ _ évre 140 korona Ára - 1 kar Telefon­szám 22. BARABÁS ISTVÁN Megjelenik mindennap kora délután ! Keserű kényszernek engedünk, ami­kor aláírjuk a kegyetlen és igazságtalan békét. Ezt mondja Teleky Pál gróf kül­ügyminiszter. És mi igazat adunk az ő szavainak. Szakasztott olyan helyzet­ben vagyunk, mint az, akit az éjszaka csöndjében meg­támadnak . — Pénzt, vagy életet — süvölt bele a szürkeségbe a kiáltás s megvillan a fegy­ver csöve a támadó kezében. Ha fegyver van kezünk­ben, akár csak egy furkós bot is, könnyen válaszolha­tunk a vakmerő támadó­nak. De ha a védekezésre nem lehet kilátásunk — fize­tünk. Azok, akik a békét ránk parancsolják, gondoskodtak arról, hogy azt kénytelenek legyünk el is fogadni. El­zárták volna határainkat, sőt három oldalról katonai támadást is intéztek volna ellenünk. Ki meri vállalni az ország újabb megszállásáért, egy kétes kimenetelű háborúért a felelősséget? A kormány mérlegbe ra­kott mindent, ami a nagy elhatározást befolyásolhatja s arra az eredményre ju­tott, hogy a béke aláírása okosabb dolog, mint az el­lenkezője. Nálunk a forradalom óta szünetelő munka most kezd megindulni. Ha a gyötrődés és fájdalom érzéseivel is lel­künkben, de most kezdtünk igazában örülni először a természet kibontakozásának, a májusi esőnek, a gabona szárba­ szökkenésének, az ághegyekről, a lombok alól kikandikáló gyümölcsnek. Mert most reméljük hosszú idő óta először, hogy nem ellenség, hanem végre a ma­gunk számára térül meg a jó Isten gazdag asztala. És tudjuk mit jelent a mi hazánk egy gazdag eszten­deje. Bőséget, jó kedvet. De azért ne ujjongjanak irigy szomszédaink. A szűkre szabott határokon belül meg­feszített munka nyomán sem terem annyi, hogy a béke­­­­szerződés gazdasági és pénz­ügyi terheit elviselhessük. A magyar föld megad ne­künk annyit, hogy a világ­háború, a bolsevista uralom, az antant lealázó bánása okozta kábultságból kissé magunkhoz térjünk. De te­rületeink elrablása miatt­­ nem gondolhatunk arra, hogy megfizessük a béke­­ aláírásával ránk rótt adós­ságot. Ez az egyetlen körülmény elegendő arra, hogy meg­nyugtasson : aláírhatják a békeszerződést, de ezzel nem kötötték meg a békét, a­ magyar acélos búza szá­rában izmosodik, növeke­dik a mi erőnk. S ha a le­hetetlen béke feltételei sze­rint fizetésre szólítanak fel majd — az Isten csak a jó időjárást ne sajnálja ettől a megszabott országocskától — majd fizetni fogunk. Isten segedelmével amúgy — magyar módra! A békeszerződés a nemzetgyűlés előtt A békeszerződés ügye szerdán került a nemzetgyű­lés elé. Apponyi Albert gróf és Teleky Pál gróf külügy­miniszter indokolták meg a kormány álláspontját, amely a szerződés aláírása mellett döntött. Apponyi Albert ta­lán legszebb beszédét mondotta el. Annak az erős hité­nek adott kifejezést, hogy a szövetséges hatalmak felfo­gása bizonyossággal meg fog változni. Politikai érdekből és politikai szükségességből. Mert egy erős Magyaror­szágra szüksége van Európának, Európa nyugalmának. Gróf Teleky Pál azt mondja, hogy októbertől kezdve fait accompli elé vagyunk állítva. Ezen a helyzeten saját erőnkből változtatni nem tud­tunk és még ma sem tudunk. A kormány teljes felelősségének tuda­­tlatában határozta el a békeszerző­dés aláírását. Apponyi Albert gróf inkább köte­lességének, mint jogának tartja, hogy mint a békedelegáció volt elnöke, beszámoljon. A sikertelenséget — úgymond — az első pillanatban lát­ta. A közérzületnek nincsen az a tényezője, amelyben nagyobb fájdal­mat váltana ki a békeszerződés, mint a békedelegáció tagjaiban. A béke­delegáció nem tartotta hatáskörébe tartozónak, hogy az aláírás vagy alá nem írás kérdésében a nemzetet kö­telezze. Csak tudom, hogy a hely­zetből ránk háruló nyomás és a nagyhatalmak változó hangulatának szimptómái következtében ezt a szer­ződést alá kell írnunk. Apponyi a kormány eljárását helyesli és a vele járó erkölcsi felelősségben teljesen osztozik. Miért kell aláírni? Az érzületnek leginkább megfelelt volna, ha a béke aláírását megta­gadjuk. A békeszerződés alá nem írása azonban roppant kockázat, a nemzet legfőbb kincseivel való va­bank lett volna, jobbnak látszott aláírásunkkal szentesíteni azt a bé­keszerződést, amely az ország terü­letét megcsonkítja. A szerződést kí­sérő pótlevél a hatalmaknak azt a szándékát fejezi ki, hogy a szerző­dés igazságtalanságait majd békés megegyezéssel igyekeznek jóvátenni. Ez az egyetlen vigasztaló momentum az egész békeszerződésben. — Amikor párisi utamra mentem úgy első ízben, mint másodszor is, rideg józansággal jelentettem ki, hogy semmi reményt sem fűzök a békeszerződéshez. Kijelentettem azt is, hogy a kétségbeesésre nincs ok, nem látok okot ma sem. A nagy­hatalmaknak a jóvátételi szándéka valóban fenn is áll. A kételynek csak ott van helye, hogy az ország meg tud-e birkózni azokkal a nehéz­ségekkel, amelyek elé most állították. A bosszú mentalitása — A békeszerződés a bosszú­­mentalitás megrögzítése; egy olyan mentalitásnak, amely ma már nin­csen. Ez a megrögzítés olyan időben történt, amikor Magyarország egy­általában nem hallathatta szavát. Ez a megrögzítés nem felel meg már a mai mentalitásnak és a mentalitás megváltoztatásának alapja nem ér­zelmi momentum, nem valami hír­­telenül egyszerre felébredt rokon­i szenv, hanem egyszerűen a jobb politikai belátás. Az az észlelés,­­ hogy Kelet-Európa rendjének leg­hatásosabb biztosítéka egy belül­­ konszolidált, kifelé akcióképes Ma­­­­gyarország. (Zajos helyeslés minden ] oldalról.) — Amitől kezdetben féltek, abban ma már felismerik az európai érde­ket. (úgy­­van, úgy van!) Ismétlem, hogy kifelé való érvé­nyesülésünknek, Magyarország hatalmi állása megszerzésének első, második, harmadik és utolsó feltétele a belső konszolidáció. (Zajos taps.) Enélkül elvesztet­tünk mindent. — Ma úgy áll a dolog, hogy kö­rül vagyunk véve szomszédoktól, a­kikre semmit sem akarok mondani, de akiknek belső megszilárdulása, nyugvópontra jutása mostani össze­állításukban teljesen lehetetlen. Ha ezzel szemben Magyarország itt áll, mint a belső­ rendnek, mint a nem­zeti szolidaritásnak, mint a vala­mennyiünket egyesítő közös haza­szeretetnek az országa, akkor meg­nyertük a partit, különben elvesztünk. Kedvező mentalitás — A nekünk kedvező mentalitás nem hangulat, hanem politikai meg­győződés eredménye. — Az aláírásnak meglesz az az előnye, hogy összeköttetésbe léphe­tünk az idegen kormányokkal, az idegen közönséggel és zavartalanul folyt­athatjuk propaganda­ munkánkat és akikre egy pillanatig sem szűnök meg gondolni, hozzájárulhatunk el­szakadt testvéreink helyzetének meg­könnyítéséhez. — Íme, tisztelt, nemzetgyűlés, be­számoltam azokkal az indokokkal, amelyek engem arra bírtak, hogy a békeszerződés aláírását tanácsoljam a kormánynak. Azokban az órákban, amelyeket neuillyi elzártságunk sza­badon hagyott, foglalkoztam Szé­chenyi István egy­általán nem is­mert életrajzával Mindig csak arra gondoltam, várjon Széchenyi mon­daná e most is túl sokat idézett hal­hatatlan mondását, hogy­­Magyaror­szág nem volt, hanem lesz*. Most meg vagyok győződve róla, hogy megismételné ezt a mondását ma is, de hozzátenné:­­Rajtatok áll!* (Hosz­­szantartó viharos taps a Ház min­den oldalán.) Az ország hálája Apponyi iránt Rakovszky István elnök, Apponyi Albert gróf azt mondta, hogy a si­ker elmaradt. Meg kell állapítanom, hogy nem így áll. Igenis nagy sikert értek el. (Nagy taps.) Megmutatták, hogy ez az ország, amelyet olyan kitűnő férfiak, mint gróf Apponyi I Albert és kísérői képviseltek, ez a­­ nemzet nincs elveszve, élni kiván és

Next