Friss Hirek, 1920. szeptember (4. évfolyam, 100-124. szám)

1920-09-21 / 116. szám

tetteket és a megjavulni akarókat ezektől külön kell választani. Az ipari munkásosztályt úgy kell kezelni eb­ben az országban, mint bármely osz­tályt. Félre a jelszavakkal! Ezzel szemben a munkásság is teljesítse kötelességét. Meg vagyok győződve, hogy a munkásság mai vezetői félre fogják tenni azokat a jelszavakat, amelyek ebben az ország­ban szerencsétlenségre vezettek, be kell látniok és meg vagyok győződve, hogy belátják, hogy nem lehet itt nemzetköziséget hirdetni. Ezzel gyön­gítették a legkritikusabb pillanatok­ban a nemzeti érzést, a magyar ha­­zafiságot. Ezekre az erényekre épen most volna a legnagyobb szükség. Be kell látniok azt is, hogy azt a nagy harcot, amely egyrészt a pol­gári felfogás között, másrészt a nem­zetközi szociáldemokrata világnéz­et között egész Európában dúl, nem világforradalmak és nem osztályharc, hanem elsősorban a becsületes bu­tor­­munka fogja eldönteni, amely min­den embert képesít arra, hogy ember­társát szeresse és felemelje. A fejlő­dés törvényének nem az felel meg, hogy a polgárból legyen a proletár, ha­nem az a helyes felfogás, hogy a prole­tárból legyen a polgár. A proletárt kell felemelni a polgári öntudatnak a nívójára. (Éljenzés.) A nemzetköziség­ből táplálkozó osztályellentétet munkaalkalmak teremtése, elégedett, jól élő munkásosztály nem fogja többé előtérbe állítani. Békét kell tehát itt is teremteni. Tisztelt választó közönség! En­gedjék meg, hogy a kritika mezejé­ről áttérjek a konkrétumok területére. Külügy. Kalandok Puccsok Egy pár szót kell tennem külügyi politikánkról is. (Halljuk, halljuk !) Meggyőződésem szerint a mai viszo­­□yok közt jó külügyi politikát alig lehet csinálni, mert egy ország, amelyben felelőtlen tényezők azt a kardot csörtetik, amelyet csak tegnap csatoltak le oldalunkról, szövetségest nem is talál. Szövetséget minden ország, minden nemzet azért köt, hogy a maga részéről több bizton­ságban legyen része és nem azért, hogy barátai révén kalandokba vi­tessék bele. Nem lehet jó külügyi politikát csinálni addig, míg ebben az országban puccsokról van szó, mert addig nincs meg a bizalom irántunk, amelyre pedig szükség van külföldön. Magyar külpolitika Most érkeztünk oda, hogy külügyi politikánkat saját érdekeink szerint irányíthassuk. Négyszáz évig kényte­lenek voltunk más állam érdekében is, egy birodalmi összességnek érde­kei szerint irányítani politikánkat. Ez magyar érdekekből, a magyar szempontjából lehetett jó, lehetett rossz, aszerint, ahogy jobbnak ítél­jük, hogy a magyar nemzetnek a biztonságára nem 10 millió, hanem 55 millió ember vigyázott, vagy rossznak ítéljük és nagynak azt az áldozatot, amelyet kénytelen volt a magyar nemzet meghozni európai szempontból. Egy azonban bizonyos, és ez az, hogy belpolitikai kérdéssé degradálta ezen helyzet azokat az ellentéteket, amelyek a monarchia területén a különböző fajok és nem­zetiségek közt elkerülhetetlenek vol­tak. Ma Magyarország részekre töre­tett, így az összes nemzetiségi ellen­tétek egyúttal a nemzetközi viszo­nyokba is belejátszanak. A kompli­kációk jövőjét előre nem láthatjuk. FK­M Hírek A főispán­ beiktatás Hódmezővásárhely th. város polgármestere a követ­kező meghívást adta ki: Tisztelettel értesítem a helybeli összes állami intéz­mények, az egyházak, iskolák és társadalmi alakulatok vezetőségét, hogy törvényhatósági biz­.­s­águnk dr. Te­­mesváry Géza főispán ur beiktatása alkalmából folyó évi szeptember hó 22-én délelőtt fél 11 órakor díszközgyű­lést tart, ezt megelőzőleg fél 9 órakor a ref. ó-templom­ban, fél 10 órakor pedig a róm. kath. templomban ün­nepi istentisztelet lesz, a melyre az állami intézmények, az egyházak, iskolák és társadalmi alakulatok vezetőségét és a város lakosságát tisztelettel meghívom. Hódmező-Vásárhely, 1920. szeptember hó 18. iftr. Soós István polgármester.­ ­ Nemzetközi khaosz. A nagy antant és kis antant. Itt állunk egy nemzetközi khaosz előtt. A magyar mindenütt olyan szomszédokkal van körülvéve, ame­lyeknek államisága, abból eredő ér­dekei ellentétben állanak ővele és a magyar célokkal. Nem bizonyíték ez ellen a kis antant sem. Ez a szövetkezés nem szomszédnépek kö­zött létesült és ha még létesülne is szomszédok között, csakis a magyar­ral szemben fennálló közös gyűlölet egyesíti őket. Ez a kis antant nagy fontossággal bír nemzetközi politikai szempontból is. Eltávolodott a nagy antant politikájától és világos az, hogy azért szakadtak el, mert véle­ményeik, céljaik eltérnek, útjaik szét­váltak, úgy látszik, nincsenek biza­lommal a nagy antanttal szemben. Vagy arra van szükségük e szövet­kezéssel, hogy továbbmenő enged­ményeket csikarjanak ki, vagy azért, hogy a nagy antanttól vállalt köte­lezettségeket ne teljesítsék. Sajnos a jelek arra mutatnak, hogy az utób­biról van szó. Pécs a magyar béke­szerződés szerint a miénk és azt látjuk, hogy még ma sincs kiürítve. Elszakadt véreink A megszállott területeken a lakos­ság jog­it lábbal tiporják, a kisebb­ségeket elnyomják. Az egyházi életbe beleavatkoznak, a magyar közokta­tást akadályozzák. A békeszerződés szerint az az ígéret, hogy a határ­­kiigazító bizottság által a határok megvizsgáltatnak és hogy határaink nem véglegesek és kiigazíthatók lesz­nek, még ma sincsenek beváltva. Hogy a határkérdések felülvizsgál­tatnak, arra nem látunk előkészüle­tet. Hogyha mi a ratifikáció előtt nem gondolunk arra, hogy ezek az ígéretek betartassanak, félni kell at­tól, hogy a ratifikáció után a kis antanttal állunk szemben, mely el­lent fog állani jogos igényeink ér­­vényesítésének. A királykérdés Addig, míg külpolitikai orientációnk világosabban nem áll előttünk, amíg belpolitikai konszolidációnk előbb nem halad, nem nyúlhatunk a királykér­dés elintézéséhez sem, pedig ennek a kérdésnek az elintézése az ország érdekében sürgős. Ezer év óta Ma­gyarország királyság volt. Nem sza­bad nekünk köztársasággal kísérle­teznünk, mert ez a nemzeti menta­litásunknak és nemzetünk pszichéjá­­nak nem felel meg és ez ránk nézve katasztrófát jelentene. E kérdésnél a múltban az ország közvéleményéből két párt alakult, az egyik párt, amely külföldről választott uralkodót kívánt idehozni, hogy más nemzet segítsé­gét biztosítsa a mi számunkra és olyan pártra, amely magyar ember trónra emelés­éval látta biztosítható­nak a nemzt­ jövőjét. Itt a kérdés komolyságához méltó őszintes­éggel kell, hogy szóljak a megoldásról. Rá kell mutatni mielőtt a király kérdést elintéznénk, törvénybe kel­lene iktatni, hogy magyar trónra senki sem kerülhet, aki előzetesen más trónra való igényéről le nem mondott, aki előzetesen és ünnepé­lyesen hozzá nem járult volna azon felfogásunkba, hogy a pragmatika sanctiónak felezettsége, minthogy alapfeltétele hiányoznak, ránk nézve megszűntnek nyilvánítatik, aki ünne­pélyesen ki nem jelenti, hogy más trónt csak a magyar nemzet előze­­tes megkérdezésével foglalhat el. Sokkal komolyabb napokat élünk, sem hogy ebben a kérdésben bár­mely homályt megengedhetnénk. (He­lyeslés. Éljenzés.) Hazánk tr­ója nem lehet ugró­deszka senki részére, hogy más tró­nokra emelkedjen. A nemzet vére sokkal értékesebb, sokkal drágább semhogy ilyen esetekre a nemzetet oda dobhatnák. (Helyeslés. Éljenzés.) Ez felel meg saját érdekeinknek, ez felel meg külpolitikai szempontból is. A magyar vér nem lesz felhasz­nálható arra, hogy a monarchiát újra felállítsák, mert bármennyire is fon­tos nemzetközi szempontból és talán káros volt magyar szempontból szét­­darabolása, ez az alakulat a múlté, ez a múlt többé fel nem támaszt­ható. Ezek után most már csak még a financiális kérdésről szólok egypár szót. (Halljuk, halljuk.) Pénzügyi helyzetünk Az állam financiális kérdésének a rendbehozatala az első kérdés. Hogy közviszonyaink a háború előtti hely­zetbe jussanak, nem elég az adósróf meghúzása, az adósról­ szemben a polgárok ezrei tehetetlenül állanak,­­ ha a termelés és a produkció újra meg nem indulnak. A kormánynak el kell látni mezőgazdaságunkat, ipari termelésünket és általában gaz­daságunkat azokkal a nyers­anya­gokkal, amelyekre szükségünk van. Ez fogja képessé tenni a nemzetet, hogy pénzügyi helyzetünk igényeinek eleget tehessen. Ez fogja a társa- s­dalmi osztályokat termelőképessé tenni és a gazdasági vérkeringést megmozdítani. A választójog még csak egy kérdést. Ez a vá­lasztójog kérdése. Meggyőződésem szerint a mai választójog a nemzet érdekeinek nem felel meg. Ezt fér­fiasan, becsületesen megmondom, (nagy helyeslés, taps) mert csak olyan politikát vagyok hajlandó kö­vetni, amelyet a nemzet érdekeivel összeegyeztethetőnek tartok. Ha vé­gig nézünk a feladatok tömkelegén, amelyek elé a nemzet állott, kény­telenek vagyunk a magunk részéről arról gondoskodni, hogy ne csak mi, hanem az egész nemzet részt vegyen a nagy építő munkában. Mi a magunk részéről belevihetjük mun­kánkba az optimizmusunkat. Nekünk azonban az önök segítségére van szükségünk, az önök együttes mun­kájára kell számítanunk és hogyha szabad azzal végeznem, ez a nemzet akkor lép a konszolidáció útjára, ha minden ember többet fog dolgozni. (Helyeslés. Taps.) ha mindnyájan becsülettel lemondunk mindazokról az élvezetekről, amelyet talán a múltban élveztünk és hogyha job­ban fogjuk szeretni egymást. Ily ér­telemben kérem a mélyen tisztelt választóközönség támogatását. (Hosz­­szantartó, lelkes éljenzés és taps). A beszéd hatása Gróf Bethlen István beszédének hatását szavakkal leírni nem lehet. A meggyőzés erős érveit hallottuk minden külső hatás elérésétől mél­tósággal tartózkodó beszédében. Min­den szavának visszhangját éreztük lelkünkben. Bethlen István gróf egy csapásra lett győztes hadvezér városunkban. A lelkesedés csillapulása után Kutbafalvy államtitkár a kormány megbízásából ajánlotta igen tartal­mas és a mai helyzetre találó be­szédében gróf Bethlen Istvánt a vá­lasztó közönség szeretőjébe. A népgyülést Márton Árpád ref. lelkész zárta be, amelynek végez­tével felhangzott a magyarok imája: — Isten áldd meg a magyart! Küldöttségek A közönség lassan oszladozni kez­dett. A képviselőjelölt kíséretével dr Temesváry Géza főispán kalauzolása mellett fölment a városházára. Itt a rokkantak küldöttsége járult elsőnek a kegyelmes úrhoz, üdvö­zölte s felkérte őt arra, hogy a rok­kant-nap fővédnökségét vállalja el. A gróf nagyon meleg hangon vála­szolt, a fövédnökségét elfogadta s megígérte, hogy a rokkantak minden ügyében a legmesszebbmenő támo­gatást fogja nyújtani. Zombory István vezetése mellett a szervezett munkások jelentek meg a képviselőjelölt gróf elött s beje­lentették, hogy a választáskor hozzá csatlakoznak, s őt támogatják. Gróf Bethlen István szívesen fo­gadta a bejelentést s ismételte a munkáskérdésben vallott elveit. Az ebéd Egy órakor fényesen sikerült ban­kett volt a népkerti Vigadóban. Száz­nyolcvanan ülték körül az ízlésesen terített asztalokat. Az első pohárköszöntőt Horthy kormányzóra dr Temesváry Géza fő­ispán mondta. Dr Soós polgármester gróf Bethlen Istvánra, a képviselőjelölt városunk lakosaira ürítette poharát. Beszéltek még Márky J. ezredes, Szathmáry Tihamér ny. főispán, báró Horváth, Wils Béla, Szádeczky La­jos, Kenéz Béla egyetemi tanár, kép­viselő, Barabás Istvánné. Végül gróf Bethlen búcsúzott pár szóval lelkes választóitól, hogy a városi körbe kocsizzék. A nap többi eseményeiről holnap tudósítunk. — M­eghivás. A téglásszéli és kör­nyékbeli és kenyere-parti választó közönséget értesítjük, hogy gróf. Beth­ István szeretett képviselőjelöltünk Programm beszédjét a téglási isko­lánál folyó hó 22 én d. e. 11 óra­kor a kenyereparti iskolánál d. u. 3 órakor tartja. Minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Tisztelet­tel : a téglásszéli és kenyereparti kör elnöksége.

Next