Friss Hirek, 1920. szeptember (4. évfolyam, 100-124. szám)
1920-09-21 / 116. szám
tetteket és a megjavulni akarókat ezektől külön kell választani. Az ipari munkásosztályt úgy kell kezelni ebben az országban, mint bármely osztályt. Félre a jelszavakkal! Ezzel szemben a munkásság is teljesítse kötelességét. Meg vagyok győződve, hogy a munkásság mai vezetői félre fogják tenni azokat a jelszavakat, amelyek ebben az országban szerencsétlenségre vezettek, be kell látniok és meg vagyok győződve, hogy belátják, hogy nem lehet itt nemzetköziséget hirdetni. Ezzel gyöngítették a legkritikusabb pillanatokban a nemzeti érzést, a magyar hazafiságot. Ezekre az erényekre épen most volna a legnagyobb szükség. Be kell látniok azt is, hogy azt a nagy harcot, amely egyrészt a polgári felfogás között, másrészt a nemzetközi szociáldemokrata világnézet között egész Európában dúl, nem világforradalmak és nem osztályharc, hanem elsősorban a becsületes butormunka fogja eldönteni, amely minden embert képesít arra, hogy embertársát szeresse és felemelje. A fejlődés törvényének nem az felel meg, hogy a polgárból legyen a proletár, hanem az a helyes felfogás, hogy a proletárból legyen a polgár. A proletárt kell felemelni a polgári öntudatnak a nívójára. (Éljenzés.) A nemzetköziségből táplálkozó osztályellentétet munkaalkalmak teremtése, elégedett, jól élő munkásosztály nem fogja többé előtérbe állítani. Békét kell tehát itt is teremteni. Tisztelt választó közönség! Engedjék meg, hogy a kritika mezejéről áttérjek a konkrétumok területére. Külügy. Kalandok Puccsok Egy pár szót kell tennem külügyi politikánkról is. (Halljuk, halljuk !) Meggyőződésem szerint a mai viszo□yok közt jó külügyi politikát alig lehet csinálni, mert egy ország, amelyben felelőtlen tényezők azt a kardot csörtetik, amelyet csak tegnap csatoltak le oldalunkról, szövetségest nem is talál. Szövetséget minden ország, minden nemzet azért köt, hogy a maga részéről több biztonságban legyen része és nem azért, hogy barátai révén kalandokba vitessék bele. Nem lehet jó külügyi politikát csinálni addig, míg ebben az országban puccsokról van szó, mert addig nincs meg a bizalom irántunk, amelyre pedig szükség van külföldön. Magyar külpolitika Most érkeztünk oda, hogy külügyi politikánkat saját érdekeink szerint irányíthassuk. Négyszáz évig kénytelenek voltunk más állam érdekében is, egy birodalmi összességnek érdekei szerint irányítani politikánkat. Ez magyar érdekekből, a magyar szempontjából lehetett jó, lehetett rossz, aszerint, ahogy jobbnak ítéljük, hogy a magyar nemzetnek a biztonságára nem 10 millió, hanem 55 millió ember vigyázott, vagy rossznak ítéljük és nagynak azt az áldozatot, amelyet kénytelen volt a magyar nemzet meghozni európai szempontból. Egy azonban bizonyos, és ez az, hogy belpolitikai kérdéssé degradálta ezen helyzet azokat az ellentéteket, amelyek a monarchia területén a különböző fajok és nemzetiségek közt elkerülhetetlenek voltak. Ma Magyarország részekre töretett, így az összes nemzetiségi ellentétek egyúttal a nemzetközi viszonyokba is belejátszanak. A komplikációk jövőjét előre nem láthatjuk. FKM Hírek A főispán beiktatás Hódmezővásárhely th. város polgármestere a következő meghívást adta ki: Tisztelettel értesítem a helybeli összes állami intézmények, az egyházak, iskolák és társadalmi alakulatok vezetőségét, hogy törvényhatósági biz.ságunk dr. Temesváry Géza főispán ur beiktatása alkalmából folyó évi szeptember hó 22-én délelőtt fél 11 órakor díszközgyűlést tart, ezt megelőzőleg fél 9 órakor a ref. ó-templomban, fél 10 órakor pedig a róm. kath. templomban ünnepi istentisztelet lesz, a melyre az állami intézmények, az egyházak, iskolák és társadalmi alakulatok vezetőségét és a város lakosságát tisztelettel meghívom. Hódmező-Vásárhely, 1920. szeptember hó 18. iftr. Soós István polgármester. Nemzetközi khaosz. A nagy antant és kis antant. Itt állunk egy nemzetközi khaosz előtt. A magyar mindenütt olyan szomszédokkal van körülvéve, amelyeknek államisága, abból eredő érdekei ellentétben állanak ővele és a magyar célokkal. Nem bizonyíték ez ellen a kis antant sem. Ez a szövetkezés nem szomszédnépek között létesült és ha még létesülne is szomszédok között, csakis a magyarral szemben fennálló közös gyűlölet egyesíti őket. Ez a kis antant nagy fontossággal bír nemzetközi politikai szempontból is. Eltávolodott a nagy antant politikájától és világos az, hogy azért szakadtak el, mert véleményeik, céljaik eltérnek, útjaik szétváltak, úgy látszik, nincsenek bizalommal a nagy antanttal szemben. Vagy arra van szükségük e szövetkezéssel, hogy továbbmenő engedményeket csikarjanak ki, vagy azért, hogy a nagy antanttól vállalt kötelezettségeket ne teljesítsék. Sajnos a jelek arra mutatnak, hogy az utóbbiról van szó. Pécs a magyar békeszerződés szerint a miénk és azt látjuk, hogy még ma sincs kiürítve. Elszakadt véreink A megszállott területeken a lakosság jogit lábbal tiporják, a kisebbségeket elnyomják. Az egyházi életbe beleavatkoznak, a magyar közoktatást akadályozzák. A békeszerződés szerint az az ígéret, hogy a határkiigazító bizottság által a határok megvizsgáltatnak és hogy határaink nem véglegesek és kiigazíthatók lesznek, még ma sincsenek beváltva. Hogy a határkérdések felülvizsgáltatnak, arra nem látunk előkészületet. Hogyha mi a ratifikáció előtt nem gondolunk arra, hogy ezek az ígéretek betartassanak, félni kell attól, hogy a ratifikáció után a kis antanttal állunk szemben, mely ellent fog állani jogos igényeink érvényesítésének. A királykérdés Addig, míg külpolitikai orientációnk világosabban nem áll előttünk, amíg belpolitikai konszolidációnk előbb nem halad, nem nyúlhatunk a királykérdés elintézéséhez sem, pedig ennek a kérdésnek az elintézése az ország érdekében sürgős. Ezer év óta Magyarország királyság volt. Nem szabad nekünk köztársasággal kísérleteznünk, mert ez a nemzeti mentalitásunknak és nemzetünk pszichéjának nem felel meg és ez ránk nézve katasztrófát jelentene. E kérdésnél a múltban az ország közvéleményéből két párt alakult, az egyik párt, amely külföldről választott uralkodót kívánt idehozni, hogy más nemzet segítségét biztosítsa a mi számunkra és olyan pártra, amely magyar ember trónra emeléséval látta biztosíthatónak a nemzt jövőjét. Itt a kérdés komolyságához méltó őszinteséggel kell, hogy szóljak a megoldásról. Rá kell mutatni mielőtt a király kérdést elintéznénk, törvénybe kellene iktatni, hogy magyar trónra senki sem kerülhet, aki előzetesen más trónra való igényéről le nem mondott, aki előzetesen és ünnepélyesen hozzá nem járult volna azon felfogásunkba, hogy a pragmatika sanctiónak felezettsége, minthogy alapfeltétele hiányoznak, ránk nézve megszűntnek nyilvánítatik, aki ünnepélyesen ki nem jelenti, hogy más trónt csak a magyar nemzet előzetes megkérdezésével foglalhat el. Sokkal komolyabb napokat élünk, sem hogy ebben a kérdésben bármely homályt megengedhetnénk. (Helyeslés. Éljenzés.) Hazánk trója nem lehet ugródeszka senki részére, hogy más trónokra emelkedjen. A nemzet vére sokkal értékesebb, sokkal drágább semhogy ilyen esetekre a nemzetet oda dobhatnák. (Helyeslés. Éljenzés.) Ez felel meg saját érdekeinknek, ez felel meg külpolitikai szempontból is. A magyar vér nem lesz felhasználható arra, hogy a monarchiát újra felállítsák, mert bármennyire is fontos nemzetközi szempontból és talán káros volt magyar szempontból szétdarabolása, ez az alakulat a múlté, ez a múlt többé fel nem támasztható. Ezek után most már csak még a financiális kérdésről szólok egypár szót. (Halljuk, halljuk.) Pénzügyi helyzetünk Az állam financiális kérdésének a rendbehozatala az első kérdés. Hogy közviszonyaink a háború előtti helyzetbe jussanak, nem elég az adósróf meghúzása, az adósról szemben a polgárok ezrei tehetetlenül állanak, ha a termelés és a produkció újra meg nem indulnak. A kormánynak el kell látni mezőgazdaságunkat, ipari termelésünket és általában gazdaságunkat azokkal a nyersanyagokkal, amelyekre szükségünk van. Ez fogja képessé tenni a nemzetet, hogy pénzügyi helyzetünk igényeinek eleget tehessen. Ez fogja a társa- sdalmi osztályokat termelőképessé tenni és a gazdasági vérkeringést megmozdítani. A választójog még csak egy kérdést. Ez a választójog kérdése. Meggyőződésem szerint a mai választójog a nemzet érdekeinek nem felel meg. Ezt férfiasan, becsületesen megmondom, (nagy helyeslés, taps) mert csak olyan politikát vagyok hajlandó követni, amelyet a nemzet érdekeivel összeegyeztethetőnek tartok. Ha végig nézünk a feladatok tömkelegén, amelyek elé a nemzet állott, kénytelenek vagyunk a magunk részéről arról gondoskodni, hogy ne csak mi, hanem az egész nemzet részt vegyen a nagy építő munkában. Mi a magunk részéről belevihetjük munkánkba az optimizmusunkat. Nekünk azonban az önök segítségére van szükségünk, az önök együttes munkájára kell számítanunk és hogyha szabad azzal végeznem, ez a nemzet akkor lép a konszolidáció útjára, ha minden ember többet fog dolgozni. (Helyeslés. Taps.) ha mindnyájan becsülettel lemondunk mindazokról az élvezetekről, amelyet talán a múltban élveztünk és hogyha jobban fogjuk szeretni egymást. Ily értelemben kérem a mélyen tisztelt választóközönség támogatását. (Hoszszantartó, lelkes éljenzés és taps). A beszéd hatása Gróf Bethlen István beszédének hatását szavakkal leírni nem lehet. A meggyőzés erős érveit hallottuk minden külső hatás elérésétől méltósággal tartózkodó beszédében. Minden szavának visszhangját éreztük lelkünkben. Bethlen István gróf egy csapásra lett győztes hadvezér városunkban. A lelkesedés csillapulása után Kutbafalvy államtitkár a kormány megbízásából ajánlotta igen tartalmas és a mai helyzetre találó beszédében gróf Bethlen Istvánt a választó közönség szeretőjébe. A népgyülést Márton Árpád ref. lelkész zárta be, amelynek végeztével felhangzott a magyarok imája: — Isten áldd meg a magyart! Küldöttségek A közönség lassan oszladozni kezdett. A képviselőjelölt kíséretével dr Temesváry Géza főispán kalauzolása mellett fölment a városházára. Itt a rokkantak küldöttsége járult elsőnek a kegyelmes úrhoz, üdvözölte s felkérte őt arra, hogy a rokkant-nap fővédnökségét vállalja el. A gróf nagyon meleg hangon válaszolt, a fövédnökségét elfogadta s megígérte, hogy a rokkantak minden ügyében a legmesszebbmenő támogatást fogja nyújtani. Zombory István vezetése mellett a szervezett munkások jelentek meg a képviselőjelölt gróf elött s bejelentették, hogy a választáskor hozzá csatlakoznak, s őt támogatják. Gróf Bethlen István szívesen fogadta a bejelentést s ismételte a munkáskérdésben vallott elveit. Az ebéd Egy órakor fényesen sikerült bankett volt a népkerti Vigadóban. Száznyolcvanan ülték körül az ízlésesen terített asztalokat. Az első pohárköszöntőt Horthy kormányzóra dr Temesváry Géza főispán mondta. Dr Soós polgármester gróf Bethlen Istvánra, a képviselőjelölt városunk lakosaira ürítette poharát. Beszéltek még Márky J. ezredes, Szathmáry Tihamér ny. főispán, báró Horváth, Wils Béla, Szádeczky Lajos, Kenéz Béla egyetemi tanár, képviselő, Barabás Istvánné. Végül gróf Bethlen búcsúzott pár szóval lelkes választóitól, hogy a városi körbe kocsizzék. A nap többi eseményeiről holnap tudósítunk. — Meghivás. A téglásszéli és környékbeli és kenyere-parti választó közönséget értesítjük, hogy gróf. Beth István szeretett képviselőjelöltünk Programm beszédjét a téglási iskolánál folyó hó 22 én d. e. 11 órakor a kenyereparti iskolánál d. u. 3 órakor tartja. Minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Tisztelettel : a téglásszéli és kenyereparti kör elnöksége.