Friss Ujság, 1897. június (2. évfolyam, 151-179. szám)
1897-06-01 / 151. szám
H. évfolyam. 151. szám. Budapest, 1897. kedd, junius I. Ara krajczár. POLITIK« NAPILAP « Megjelenik mindennap korán M to. m . h« Honvéd-ntei» Tüntetés a német színészek ellen. A vígszínházban ma nagy tüntetést rendezett a főváros polgársága. A bécsi Burg-szinház tagjai ugyanis most már másodízben jöttek el a magyar fővárosba« vendégszerepelni», más szóval terjeszteni nálunk a németséget és nem az ő személyüknek, hanem inkább az eszmének szólt a ma esti tüntetés. Amikor először itt voltak, a magyar közönség hidegen fogadta őket és ez a fogadtatás útmutatás akart lenni úgy számukra, mint azok számára, akik idehozták őket. Nem tanultak belőle semmit sem ők, sem azok, akiknek a szerencsétlen ötlete volt, hogy a magyar fővárosba jöjjenek és eljöttek másodszor is. Ez volt az oka a mai tüntetésnek. A közönség nem igen válogatta meg a formát, amelyben véleményének kifejezést adott. Lehet, hogy holnap, vagy holnapután, amikor ismét játszani fognak, más módon tüntet majd ellenük a főváros lakossága, de annyi bizonyos, hogy tüntetni fog mindaddig, amíg be nem látják majd, hogy a magyar fővárosban nem lehet a német színészetet újból meghonosítani. A németesítők tervét az a sors érte, amely érné azt a tervet, ha a magyar színészeknek eszükbe jutna és elmennének Zágrábba, vagy Bukarestbe — magyarul játszani. A tüntetés lefolyásáról tudósítóink a következőket írják: A színház kéjjé. A vígszínház nézőtere igen szánalmas képet nyújtott ma este. Üres padsorok a földszinten, üres páholyok az emeleteken és minden zug rendőrökkel, detektívekkel tele. Az uniformisos konstáblereken kívül egész légiója a czibilruhába öltözött rendőrtisztviselőknek volt jelen, hogy az esetleges tüntetéseknek elejét vegyék. Közönség, amely azért ment volna a színházba, hogy az előadást meghallgassa, igen kevés volt. Néhány Bécsből és Németországból ideszakadt német család volt csak jelen, akik több óbudai polgárral együtt mindenáron elvesni akarták az előadást. Az emeleten levő helyek azonban annál inkább tömve voltak. Az egyetemi ifjúság egy része és rajtuk kívül sok más fővárosi polgár foglalt ott helyet azzal a szándékkal, hogy tüntetni fognak a német előadás ellen. Közöttük és mögöttük különben mindenfelé polgári ruhába ölözött rendőrök álltak és ültek. A hangulat nagyon nyomott volt különben azok között, akik az előadásra eljöttek. Látszott a legtöbbjén, hogy szeretne kimenni a színházból és csak éppen azért maradt ott, nehogy a tüntetők, amikor távozik, kinevessék. Az utolsó pillanatokban már ők is sajnálták, hogy eljöttek és különösen azt, hogy a vígszínház igazgatóságában nem volt annyi tapintat, hogy a végső percekben megváltoztatta volna a műsort és magyar darabot adatott volna elő. A tüntetés. A tüntetés már akkor kezdődött amikor az első szereplő a színpadra lépett. Hatalmas tapssal fogadták olyannyira, hogy vagyis peresig sem juthatott szóhoz és ha akkor aztán el is mondhatott, vagy két mondatot, újra kitört a taps s az előadásból nem lehetett egy szót sem hallani. Ez ismétlődött minden új szereplő fellépésekor. Ha egy fáklyavivő, vagy más néma szereplő jött a színre éppen olyan tapssal fogadták, mint a legelsőrangú szereplőket. Ilyen folytonos tapsolás és az azt ellensúlyozni akaró pisszegés közben ért véget az első kép. A második képet általános orrfúvással és köhögéssel fogadták. Taps nem hangzott már egyetlen egyszer se, de a színészeknek mégis minduntalan abba kellett hagyniuk a játékot, mert a földszinten, vagy a karzaton újból-újból elfogott valakit a trüsszentés. De a java csak most következett. A tüntetők úgy látszik Desdemona fellépését állapították meg annak az időpontnak, amikor tetőpontra kell hágnia a lármának. Alig hogy Desdemona a színfalak elé lépett, a földszinten harsány hangon elkiáltotta magát valaki: — Magyarul! És vagy kétszáz torok visszhangozta fülsüketítő lármával: Magyarul ! Magyarul! Ugyanakkor a karzatról ezrével dobálták le a sárga-fekete czédulákat, amelyeken ilyen felírások voltak: Faludi, Kefflevich, Szécsi, Minden hunczut ami bécsi! Vagy a másik: «Etablissement Deutsch cf; Haas, Direktor Franz Szc'csi alias Schönherr). FfnJ És erős fütyülés, kereplő, lárma, sípolás, kürtölés hangzott szakadatlanul, közbe-közbe pedig egy-egy a lármán is keresztül hangzó kiáltás: — Magyarul játszanak! Magyarul! Magyarul! A színpadon tanácstalanul állottak a színészek. Meglátszott rajtuk, hogy ők maguk is reszelik már a tolakodásukat és megbánták, hogy ismét Budapestre merészkedtek. Végre az egyik annyira magához tért, hogy kiszólhatott a színfalak mögé, hogy bocsássák már le a függönyt. Erre azonban még fokozottabb erővel lármáztak a tüntetők. A karzaton a rendőrség éppen akkor fogott el néhányat a tüntetők közül és ezt csak fokozta a lármát. Jó negyed- óráig tarthatott ez az állapot. Még azok is, akik különösen békésen viselkedtek, tűzbe jöttek és most már ők is kiáltozni kezdtek. — Igazuk van, nem lehet megtartani az előadást! Menjünk haza! Le a németekkel! A fütyülés, sípolás pedig hangzott tovább. A legdühösebbek voltak a tüntetők, a páholyukban pöffeszkedő bérlőkre és egy Koch Sándor nevű emberre, aki a német színészek imprezáriója és páholyából folyton integetett a rendőrtisztviselőknek: ezt tessék letartóztatni, vagy azt, amazt! A rendőrtisztviselők, dicséretükre legyen mondva, engedelmeskedtek is neki. Azután ismét felvonták a függönyt és folytonos lármázás közben folytatták az előadást. A tüntetők most a harmadik fegyverhez nyúltak: nevetségessé tették a legszomorúbb jeleneteket. A színpadon például azt kérdezte Otello, a velenczei már a hitvesétől, hogy imádkozott-e már? Ekkor a földszintről ezt kiáltották közbe: — Dehogy imádkozott! A rendőrségért küldött. Erre perze pisszegés, lárma. Ha valaki elment, mindenfelől búcsúztatták: — Jó éjszakát! — Alászolgája. — Egészségére kivánom a vacsorát. Nevetés és taps kisérte ezeket a kiáltásokat úgy, hogy éppenséggel senki, sem figyelt már a színpadra. Azután valaki előkerített egy újságlapot és azt tíz részre tépve, osztogatta mindenfelé. Akiknek jutott egy-egy darabka papír, azok hátat fordítottak a színpadnak és félhangosan olvasni kezdtek. Ha akadt aki csitítsa őket, azt lehurrogták. Aztán ismét itt is, ott is, nagy lármásan hagyta el valaki a helyét és a kijárat felé sietett. Ott még egyszer visszafordult, hogy újra elkiáltsa magát: — Magyarul! A vígszínház direktorai azonban voltak olyan szemérmetlenek, hogy az ilyen jelenetek, daczára sem szüntették be a német előadást. Az uteszára. Amikor a színházban az előadás kezdődött, a színház előtt még alig volt közönség. Egy csomó rendőr és rendőrtiszt volt a színház előtt, akiknek láttára megállóit a közönség és csoportosulni kezdett. • Ekkor Boda kapitány elrendelte, hogy a színház mögött elbújtatott lovasrendőrök jöjjenek elő és nyargaljanak fel s alá és oszlassák el a közönséget. Nyolcz óra felé történt az első hangosabb dolog. A színházban ugyanis akkor kezdődött a tüntetés és a rendőrök akkor hozták ki a színházból az első csapat fiatalembert, akiket benn elfogtak. Amint a lépcsőkön lehozták őket a rendőrök, a csoportokba verődött közönség hatalmas éljenzésben tört ki: — Éljenek a tüntetők! Majd mindjárt, hangzott utána száz meg száz torokból: — Le a németekkel! Menjenek Bécsbe! Két—két rendőr körülfogta a tüntetőket és vitték be őket az V. kerületi kapitányságra. Simán természetesen nem ment ez. A közönség alig akarta engedni hogy elvigyék őket, de aztán mégis egyenként, vagy csoportosan, kit gyalog, kit kocsin elszállítottak a kapitányságra-Az előadás végéig nem történt ezután semmi nevezetesebb. Negyed tizenkettőkor végződött az előadás és a mozdulatlanul álló közönség ekkor még egyszer elkiáltotta magát: — Le a németekkel", s aztán eloszlott. A színházban élvező közönség javarésze óbudaiakból telt ki, ami meglátszott akkor, midőn az előadás végén az összes óbudai kocsik megteltek. Ugyanekkor az óbudai magyar színházban egyetlen jegy fogyott el: az elfogasttak. A tüntetés alkalmával a rendőrség 21 fiatal embert letartóztatott. Lapunk zártakor ezek legnagyobb része még mindig a rendőrség foglya és általános felháborodásra a legszigorúbb tüntetéssel sújtják őket. A legkisebb büntetés 50 forint. Pécs a 18. §. ellen. — Saját tudósítónktól. — Pees, május 31. Nagy tiltakozó népgyűlés volt ma Pécsett. Óriási és lelkes közönség gyűlt egybe, hogy tiltakozzék a 10-ik szakasz ellen. A budapesti impozáns tiltakozó népgyűlés mellé méltán sorozható ez a gyűlés, melyen Pécs város polgársága megmutatta, hogy tud a szabadságért lelkesedni. A gyűlést, melyet a pécsi nagy tornacsarnokban tartottak meg délelőtt 11 órakor nyitotta meg az elnökké választott Bánfai Simon királyi tanácsos. A választásnál a nagy számban jelen volt szocialista munkások azt kívánták, hogy közölük is válasszanak elnököt, mire Hock János indítványára meg is választották Smira Károly szocziáldemokrata munkást. A tisztikar megválasztása után Körösi Henrik szólalt föl először. Rövid beszédében, melyet nagy tetszéssel fogadtak, egy kérvény elfogadását ajánlotta, melyet a képviselőház elé terjesztenének és melyben Pécs város polgársága a 16. szakasz ellen tiltakozik. A kérvényt egyhangúlag elfogadták és aláírták. Most felállt Hock János országgyűlési képviselő és üdvözölve az egybegyűlteket, kifejti a szabad sajtó szükségességét. A toll ma azt a szolgálatot teszi, amit hajdan a kard tett. A parlament és a sajtó kiegészítik egymást, a parlament csak a sajtó útján termékenyítheti meg a talajt, mely mind fontosabb feladatot teljesít. Azóta kezdik a sajtószabadságot korlátozni és megnyirbálni, mióta az ellenzék felpiszkálta a képviselők összefér