Friss Ujság, 1897. június (2. évfolyam, 151-179. szám)

1897-06-01 / 151. szám

H. évfolyam. 151. szám. Budapest, 1897. kedd, junius I. Ara 1 krajczár. POLITIK« NAPILAP ^ Megjolenik mindennap korán M to. m Ä h«> Honvéd-ntei» Tüntetés a német színészek ellen. A vígszínházban ma nagy tünte­tést rendezett a főváros polgársága. A bécsi Burg-szinház tagjai ugyanis most már másodízben jöttek el a magyar fő városba« vendégszerepelni», más szóval terjeszteni nálunk a né­metséget és nem az ő személyüknek, hanem inkább az eszmének szólt a ma esti tüntetés. Amikor először itt voltak, a ma­gyar közönség hidegen fogadta őket és ez a fogadtatás útmutatás akart lenni úgy számukra, mint azok szá­mára, akik idehozták őket. Nem ta­nultak belőle semmit sem ők, sem azok. akiknek a szerencsétlen ötlete • volt, hogy a magyar fővárosba jöj­jenek és eljöttek másodszor is. Ez volt az oka a mai tüntetésnek. A közönség nem igen válogatta meg a formát, amelyben véleményé­nek kifejezést adott. Lehet, hogy holnap, vagy holnapután, amikor ismét játszani fognak., más módon tüntet majd ellenük a főváros la- kóasága^ de annyi bizonyos, hogy tüntetni fog mindaddig, amig be nem látják majd, hogy a magyar fővárosban nem lehet a német szí­nészetet újból meghonosítani. A németesitők tervét az a sors érte, amely érné azt a tervet, ha a magyar színészeknek eszükbe jutna és elmennének Zágrábba, vagy Bu­karestbe — magyarul játszani. A tüntetés lefolyásáról tudósító­ink a következőket írják: A színház kéjjé. A vígszínház nézőtere igen szánalmas képet nyújtott ma este. Üres padsorok a földszinten, üres páholyok az emele­teken és minden zug rendőrökkel, de- tektivekkel tele. Az uniformisos kon- stáblereken kívül egész légiója a czibil- ruhába öltözött rendőrtisztviselőknek volt jelen, hogy az esetleges tüntetéseknek elejét vegyék. Közönség, amely azért ment volna a színházba, hogy az előadást meghall­gassa, igen kevés volt. Néhány Becsből és Németországból ideszakadt német család volt csak jelen, akik több ó-budai polgárral együtt mindenáron elvesni akarták az előadást. Az emeleten levő helyek azonban an­nál inkább tömve voltak. Az egyetemi ifjúság egy része és rajtuk kívül sok más fővárosi polgár foglalt ott helyet azzal a szándékkal, hogy tüntetni fog­nak a német előadás ellen. Közöttük és mögöttük különben mindenfelé polgári ruhába ölözött rendőrök álltak és ül­lek. A hangulat nagyon nyomott volt kü­lönben azok között, akik az előadásra eljöttek. Látszott a legtöbbjén, hogy szeretne kimenni a színházból és csak éppen azért maradt ott, nehogy a tün­tetők, amikor távozik, kinevessék. Az utolsó pillanatokban már ők is sajnál­ták, hogy eljöttek és különösen azt, hogy a vígszínház igazgatóságában nem volt annyi tapintat, hogy a végső perczek- ben megváltoztatta volna a műsort és magyar darabot adatott volna elő. A tüntetés. A tüntetés már akkor kezdődött amikor az első szereplő a szín­padra lépett. Hatalmas tapssal fogad­ták olyannyira, hogy vagy tis per­esig sem juthatott szóhoz és ha akkor aztán el is mondhatott, vagy két mondatot, újra kitört a taps s az előadásból nem lehetett egy szót sem hallani. Ez ismétlődött minden uj szereplő fellépésekor. Ha egy fáklyavivő, vagy más néma szereplő jött a színre éppen olyan tapssal fogadták, mint alegelsó'rangu szereplőket. Ilyen folytonos tap­solás és az azt ellensúlyozni akaró pisszegés közben ért véget az első kép. A második képet általános orr- fuvással és köhögéssel fogadták. Taps nem hangzott már egyetlen egyszer se, de a színészeknek mégis minduntalan abba kellett hagyniok a játékot, mert a földszinten, vagy a karzaton ujból-ujból elfogott va­lakit a trüsszentés. De a java csak most következett. A tüntetők úgy látszik Desdemona fellépését állapították meg annak az időpontnak, amikor tetőpontra kell hágnia a lármának. Alig hogy Des- demona a színfalak elé lépett, a földszinten harsány hangon elkiál­totta magád valaki: — Magyarul! És vagy kétszáz torok visszhan­gozta fülsüketítő lármával: Magyarul ! Magyarul! Ugyanakkor a karzatról ezrével dobálták le a sárga-fekete czédulá- kat, amelyeken ilyen felírások voltak: Faludi, Kefflevich, Ssécsi, Minden hunezut ami bécsi! Vagy a másik: «Etablissement Deutsch cf; Haas, Direktor Franz Szc'csi alias Schönherr). FfnJ És erős fütyülés, kereplő, lárma, sípolás, kürtölés hangzott szakadat­lanul, közbe-közbe pedig egy-egy a lármán is keresztül hangzó kiáltás: — Magyarul játszanak! Ma- gyarul! Magyarul! A színpadon tanácstalanul állot­tak a színészek. Meglátszott rajtuk, hogy ők maguk is restelik már a tolakodásukat és megbánták, hogy ismét Budapestre merészkedtek. Vég­re az egyik annyira magához tért, hogy kiszólhatott a színfalak mögé, hogy bocsássák már le a függönyt. Érre azonban még fokozottabb erő- veliármáztak a tüntetők. A karzaton a rendőrség éppen akkor fogott elj nehányat a tüntetők közül és ezj csak fokozta a lármát. Jó negyed-' óráig tarthatott ez az állapot. Még azok is, akik különösen békésen vi­selkedtek, tiizbe jöttek és most már ők is kiáltozni kezdtek. — Igazuk van, nem lehet meg­tartani az előadást! Menjünk haza! Le a németekkel! A fütyü­lés, sípolás pedig hangzott tovább. A legdühösebbek voltak a tünte­tők, a páholyukban pöffeszkedő bér­lőkre és egy Koch Sándor nevű emberre, aki a német színészek im- prezáriőja és páholyából folyton in­tegetett a rendőrtisztviselőknek: ezt tessék letartóztatni, vagy azt, amazt! A rendőrtisztviselők, dicséretükre legyen mondva, engedelmeskedtek is neki. Azátán ismét felvonták a füg­gönyt és folytonos lármázás közben folytatták az előadást. A tüntetők most a harmadik fegyverhez nyúl­tak: nevetségessé tették a legssomo- rubb jeleneteket. A színpadon például azt kérdezte Otelló, a velenczei mór a hitvesétől, hogy imádkozott-e már? Ekkor a földszintről ezt kiáltották közbe: — Dehogy imádkozott! A rend­őrségért küldött. Erre per ze pisszegés, lárma. Ha valaki elment, mindenfelől búcsúz­tatták: — Jó éjszakát! — Alászolgája. — Egészségére kivánom a va­csorát. Nevetés és taps kisérte ezeket a kiáltásokat úgy, hogy éppenséggel senki, sem figyelt már a színpadra. Azután valaki előkeritett egy újság- lapot és azt tiz részre tépve, osz­togatta mindenfelé. Akiknek jutott egy-egy darabka papír, azok hátat fordítottak a színpadnak és félhan­gosan olvasni kezdtek. Ha akadt aki csititsa őket, azt lehurrogták. Aztán ismét itt is, ott is, nagy lár­másan hagyta el valaki a helyét és a kijárat felé sietett. Ott még egy­szer visszafordult, hogy újra elkiáltsa magát: — Magyarul! A vígszínház direktorai azonban voltak olyan szemérmetlenek, hogy az ilyen jelenetek, daczára sem szüntették be a német előadást. Az utesrára. Amikor a színházban az előadás kez­dődött, a színház előtt még alig volt közönség, Egy csomó rendőr és rendőr­tiszt volt a színház előtt, akiknek lát- táre megállóit a közönség és csoporto­sulni kezdett. • Ekkor Boda kapitány elrendelte, hogy a színház mögött elbújtatott lovasrend­őrök jöjjenek elő és nyargaljanak fel s alá és oszlassák el a közönséget. Nyolcz óra felé törtért az első han­gosabb dolog. A színházban ugyanis akkor kezdődött a tüntetés és a rend­őrök akkor hozták ki a színházból az első csapat fiatalembert, akiket benn el­fogtak. Amint a lépcsőkön lehozták őket a i rendőrök, a csoportokba verődött közön­ség hatalmas éljenzésben tört ki: 1 — Éljenek a tüntetők! Majd mindjárt, hangzott utána száa meg száz torokból: — Le a németekkel! Menjenek Bécsbe! Két—két rendőr körülfogta a tüntető­ket és vitték be őket az V. kerületi ka­pitányságra. Simán t "rmészetesen nem ment ez. A közönség alig akarta engedni hogy elvigyék őket, de aztán mégis egyenként, vagy csoportosan, kit gyalog, kit kocsin elszállítottak a kapitányságra­Az előadás végéig nem történt ezután semmi nevezetesebb. Negyed tizenkettő­kor végződött az előadás és a mozdu­latlanul álló közönség ekkor még egy­szer elkiáltotta magát: — Le a németekkel', s aztán eloszlott. A színházban élvező közönség ja­varésze óbudaiakból telt ki, ami meg­látszott akkor, midőn az előadás végén az összes ó-budai kocsik megteltek. Ugyanekkor az ó-budai magyar szín­házban egyetlen jegy fogyott el. ßz eEfagastiak. A tüntetés alkalmával a rendőrség 21 fiatal embert letartóztatott. Lapunk zártakor ezek legnagyobb része még mindig a rendőrség foglya és általános felháborodásra a legszigorúbb tüntetéssel sújtják őket. A legkisebb büntetés 50 forint. Pécs a 18. §. ellen. — Saját tudósitónktól. — Fees, május 31. Nagy tiltakozó népgyülés volt ma Pécsett. Óriási és lelkes közönség gyűlt egybe, hogy tiltakozzék a 10-ik szakasz ellen. A budapesti impozáns tiltakozó népgyülés mellé méltán sorozható ez a gyűlés, melyen Pécs város polgár­sága megmutatta, hogy tud a szabad­ságért lelkesedni. A gyűlést, melyet a pécsi nagy tor­nacsarnokban tartottak meg délelőtt 11 órakor nyitotta meg az elnökké válasz­tott Bánfai Simon királyi tanácsos. A választásnál a nagy számban jelen volt szoeziálista munkások azt kívánták, hogy közölük is válási szanak elnököt, mire Hock János indítványára meg is válasz­tották Smira Károly szocziáldemokraía munkást. A tisztikar megválasztása után Körösi Henrik szólalt föl először. Rövid beszédében, melyet nagy tet­széssel fogadtak, egy kérvény elfogadá­sát ajánlotta, melyet a képviselőház elé terjesztenének és melyben Pécs város polgársága a 16. szakasz ellen tilta­kozik. A kérvényt egyhangúlag elfogad­ták és aláírták. Most felállt Hock János országgyűlési képviselő és üdvözölve az egybegyűlte­ket, kifejti a szabad sajtó szükségessé­gét. A toll ma azt a szolgálatot teszi, am it hajdan a kard tett. A parlament és a sajtó kiegészítik egymást, a parla­ment csak a sajtó utján termékenyít­heti meg a talajt, mely mind- fontosabb feladatot teljesit. Azóta kezdik a sajtószabadságot kor­látozni és megnyirbálni, mióta az ellen­zék felpiszkálta a képviselők összefér-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék