Friss Ujság, 1897. június (2. évfolyam, 151-179. szám)

1897-06-01 / 151. szám

é­ ihetetlenségi eseteit, és mióta rámutat­tak a titkos üzletekre. Mióta a poli­tikai szemétdombot felpiszkálták, azóta törnek a sajtószabadság ellen. A sajtó sokat lát, sokat beszél, tehát ki kell vágni a nyelvét, ki kell ütni ma lega­lább az egyik szemét, holnap aztán a másikat is. Miért akarják az esküdtek kezéből kivenni az ítélő­jogot? A gondolat sza­badságát és függetlenségét végkép ki akarják irtani; ki akarják oltani az­­­utolsó lámpafényt, a sajtószabadság lámpafényét is. De a sajtó ismét vissza fogja vívni jogait, mert a múltat ilyen paragrafusok rongyaival eltakarni nem lehet. Az isten a vasat nem azért te­remtette, hogy szuronyt verjenek belőle, hanem hogy tollat készítsünk belőle. Tiltakozik a gyűlés és a maga nevében a sajtószabadság megszorítása czéljából tervezett merénylet ellen. A nagy éljenzéssel fogadott beszéd után Ének János rövid beszéddel be­zárta a gyűlést, mely fél egy óra táj­ban feloszlott, mind valószínűbbé teszik, hogy a tettet­­ követte el. Grafit ma szállították el Buda­pestre. Megőrült színésznő. — Saját tudósítónktól. — Nagy szenzácziót okozott a­­na­pokban a fővárosi színházi körök­ben egy fiatal színésznő tragikus esete. Kitzberger Margitnak hívják, csak az idén végezte el a színi­­akadémiát és most május elsejétől kezdve a Kisfaludy színház tagja volt. A híres szép fiatal lány mindjárt az első héten több szerepet kapott betanulás végett; ezek között volt egy, melyet különösen szeretett volna eljátszani. Mikor aztán az egyik próbán az igazgatóság elvette tőle ezt a szerepet, mert nem ját­szotta elég jól, alig lehetett vele beszélni. Egész nap búskomoran, magába zárkózva ült lakásán és mikor a színházban megjelent, egyre panaszkodott, hogy a feje fáj. Egyik társnője elkísérte az orvos­hoz, ki azonban nem tehetett egye­bet, minthogy föltétlen nyugalmat ajánlott neki. Tegnapelőtt aztán előadás közben kitört rajta a dühöngés és lakásá­ból hiányos öltözetben kiszaladva az utczára, folyton azt kiabálta: — Adjátok vissza Marit, én Marit akarom játszani! A szerencsétlen lányt beszállí­tották az angyalföldi őrültek há­zába, el, mert közölte velük,hogy valamennyi ellen visszavonja majd a panaszt, csak Vadászszal szemben nem, aki ellene hét panaszt is adott be. Ma azonban megmarad a vádja mellett, mert idő­közben azt hallotta jogtudó emberektől, hogy akkor Vadász ellen sem tarthatja fenn a panaszát. Az ítéletet lapunk zártáig még nem hirdették ki. — Sieb­baba gyilkosát elfogták. — Saját tudósítónktól. — A közönségnek élénk emlékezetében van még az a gyilkosság, amelyet a múlt­­télen a Csengery­ utczában követett el egy ember, meggyilkolván borzasztó módon egy félvilági leányt, Bielobaba Mariskát. A gyilkosság estefelé történt. A leány­nyal felment a lakására egy fiatal­em­ber, aki aztán nemsokára távozott on­nan. Nem látta senki, amikor távozott, s másnap délelőtt a leányt meggyilkolva találták szobájában. A szobaasszony, kinek feltűnt, hogy a leány sokáig marad szobájában, bement hozzá, hogy felköltse. Borzasztó látvány tárult ekkor eléje. A leány egy ingben a pamlagon feküdt, körülötte hatalmas vértócsa volt, a nyaka pedig majd­nem a csigolyáig át volt vágva. Sokáig keresték a gyilkost, anélkül, azonban, hogy még csak nyomába is akadtak volna. Egész csomó embert elfogtak, akiket a gyilkossággal vádol­tak, mindannyit szbadon kellett azonban bocsátani, mert a gyilkosságot nem tud­ták rábizonyítani. Végre most, körülbelül fél évvel a gyilkosság elkövetése után, alighanem kézre került az igazi tettes. Sopronban fogták el s bár eddig még nincs hatá­rozottan bebizonyítva, hogy a gyilkos­ságot ő követte el, minden jel arra vált, hogy csakugyan ő Biolobaba Mariska gyilkosa. Elfogatásáról soproni tudósítónk a következőket táviratozza: Sopron, május 31. A budapesti államrendőrség táv­irati megkeresésére ma Sopronban elfogták Graft Mihály soproni szár­mazású 20 éves legényt, ki évek óta budapesti rosszhírű házakban zongorajátszással kereste kenyerét. Az elfogott, embert a Csen­­geri-utczában a télen meggyil­kolt Bielobaba Mária meg­gyilkolásával gyanúsítják. A kihallgatásnál mindent tagadott, de mikor alibijét kellett volna iga­zolnia, zavaros feleleteket adott. A kabátján az orvos szakértők régi, beszáradt vérfoltokat ta­láltak és egyéb körülmények is Néhány év előtt Kispest közsé­gébe­­ költözött Seper Kajetán, egy volt betű-­­ szedő, s ott lapot indított. Seper állan-­­­dóan »leleplezésekben« utazott s lerántott mindenkit, a­ki az útjába került. Kispest vezető elemei belátták, hogy Seper tel­jesen feldúlja a község társadalmi életét , s ellene röpiratot adtak ki, a­melyben­­ szintén lerántották a leplet Seperről, ki , »közveszélyes lapjával sorra követi el a gyalázatos merényleteket.« A háború­ságból egy csomó sajtóper támadt, mert egyedül Vadász Márton gyárigazgató hét csikk miatt emelt panaszt. A csik­ket: Vadászt tolvaj, sikkasztó, gazember, bankócsináló és gyújtogató néven emle­gették. Az örökösen támadott igazgató mindezekre azzal felelt egyszer Sepernek, hogy tekintse magát arez ksütöttnek. E nyilatkozat után Seper is sajtópert indított, még­pedig először Vadász Már­ton ellen, majd a röpiratot aláírt tíz kispesti polgár ellen is, akiket ő«szemte­len banda» névvel tisztelt meg a vála­szában. Ilyformán Seper, aki egyébként ma már nem szerkesztő, elérte azt, hogy nemcsak ő, de az ellenfelei is a vád­lottak padjára kerültek, mint viszonvád­­lottak. E vádlottak az említetteken kívül : Holless József nyug. plébános, Ribényi Antal plébános, Dorfner Antal jegyző, Nagy Károly dr. községi orvos, Reiner­, Adolf és Horbacsek Bertalan kereske­dők, Gesztesi Miksa községi jegyző, Bartos Gyula tanító és Cziklay Lajos­ budapesti hírlapíró. E sajtópörökben ma tartották meg­ együttesen az esküdtszéki tárgyalást­­ Zsitvay Leó elnöklete alatt. Miután az­ esküdtszék megalakult, konstatálja az­ elnök, hogy a vádlottak közül Cziklavi­­ós Reiner nincsenek jelen. Seper kij„­j­elenti, hogy ezek ketten azért maradtak! : A 16. szakasz. — Saját tudósítónktól. — A kormánypárt ma este értekez­­ő fetet tartott, amelyen tárgyalás alá vette a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényja­vaslatot, amelyben ben van a hír-­­­hedt 16. szakasz.­­ Az értekezlet eredménye előrelát­j ■ ható volt: a kormánypárt felvetette­­ a hatalmi kérdést és ezzel lefegyve­­­­rezte ama szabadgondolkozású tag­j­­­­ait, akik a bizottságban a javasla­j­­­tot ellenezték. Psik előadó után Chorin Ferenc i­­ szólalt fel mindjárt. Kifejtette, hogy­­­ szerinte a sajtó útján elkövetett­­ vétségeket olyan bíróság elé kellene állítani, amely összeállításánál fogva­­ a végrehajtó hatalomtól független , és a közérdek megítélésénél a bírót­t­ságnál sokkal alkalmasabb. Szerinte­m a javaslat nem fogja elérni czélját, nem fogja tudniillik amagánbecsü­­■i felet megvédelmezni. A sajtó bírá­­­­latát korlátozni nem szabad. Elő­­t­­erjesztette ezután már a bizottság­­­­ban is elmondott határozati javas-­­latát, kérvén, hogy ha ezt nem fo­­­­­gadják el, hadd mondhassa el né­j ! e­setét a képviselőházban. Beksics Gusztáv szólalt fel ezután,­­ bizonyítván szintén, hogy a javaslat­­ nem jó. A tisztességes sajtónak ár­tani fog, a tisztességtelen sajtónak , ellenben, amely ellen a szakasz vol­­t, főképpen készült, hasznára le­sz.­­ Einvier Kornél után, ki szintén­­■• amellett szállt síkra, hogy a 16-ik­­­ szakaszt el kell tárolni, Bánffyi Dezső báró miniszterelnök szálait ,gjfel. Kijelentette, hogy a kormány a­­ törvényjavaslathoz, úgy, amint van, [ragaszkodik és az abban befektetett ”­ elveket­­magáévá teszi. Aki fel­ül akarna ellene szólalni, vegye fon­tolóra a politikai tekinteteket. Ms­­­sza Kálmán szólalt fel ezután Via javaslat­­mellett. Azt fejtegette,­­­hogy a javaslatra szükség volt és kivégül kijelentette, hogy a kormány Mariska f­­yilkosa. Elfogatásáról soproni következőket táviratozza: A kispesti háború. — Saját tudósítónktól. — FRISS ÚJSÁG '' POLITIKA. Vadnay Andor, Csongrádmegye fő­ispánja, rendeletet intézett ma megyéje­­beli hatóságokhoz, a mezei munkások mozgalma ügyében. A rendeletben arra kéri a hatóságokat, hogy az egyes­­ helyeken megkötött aratási­ szerződések minden részletéről pontosan értesítsék. Végül arra hívja fel a hatóságokat a főispán, hogy minden irányban bizalmat keltő módon járjanak el és hangsúlyoz­zák, hogy a szerződés tartalmába ható­sági beavatkozásnak helye nincs és ilyent gyakorolni nem is akarnak. A nemzeti párt ma este igen lá­togatott ülést tartott a katonai törvényjavaslatok ügyében. A­ javaslatot Bolgár Ferencz ismer­tette, azután pedig Apponyi Albert gróf tüzetesen kifejtette annak je­lentőségét, mire a párt, azzal az ok­kal, hogy a javaslat a párt prog­ram­jának a katonai oktatásra vo­natkozó tételét elvileg megvalósítja a javaslatot elfogadta. 1897. június 1.A javaslatát abban a tudatban fogadja el, hogy ezzel szolgálatot tesz a hazának és különösen a sajtószabad­ságnak. Szivák Imre beszélt ezután, azt mondván, hogy a pártfegyelem nem kívánhatja tőlük, hogy fel ne szó­laljanak a javaslat ellen, ha ez meggyőződésük. Bánffy ismét fel­szólalt ekkor is újra hangoztatta, hogy az ellenzék részéről ebben a dologban párthatalmi kérdésről van szó. Sokkal jobban ismeri mondja, pártjának tagjait, semhogy ezek meg ne fontolnák, hogy ilyen körül­mények között milyen álláspontot foglaljanak el. Pulszky Ágost és Dávid Gábor a 16. szakasz mellett szólaltak föl, míg Groisz Gusztáv Szivák néze­téhez csatlakozott. Az utolsó szónok Erdély minisz­ter volt, aki javaslatának védelmére kelt természetesen. Azt akarta elhi­tetni különben, hogy ő nem ellen­sége, hanem barátja a sajtószabad­ságnak. Ezután a pártkör a javaslatot úgy általánosságban, mint részletei­ben elfogadta. Egy mérnök öngyilkossága. — Saját tudósítónktól. — Hangos fegyverdörrenés verte fel ma hajnalban az Eötvös­ utcza 44-ike szám alatt levő ház lakóit. A zaj egy Schwarz Lipótné nevű asszony lakásából jött, ki nemsokára rémült arczczal rohant ki a lakásból, hogy a szobaura agyonlőtte magát. Moser Ferencznek hivják az öngyil­kos szobaurat, ki csak nemrégen jött a fővárosba szülőhelyéről, Münchenből és Schwarcznénál vett ki egy kis szo­bát. A 34 éves, nőtlen ember igen ren­des életű volt, nappal munkája után látott és este mindig jókor hazajött. Hogy hol dolgozott, azt a házbeliek nem­­ tudják. Ma reggel hat óra tájban fölkelt Moser, behívta Schwarznénak Rózsika­­nevű kis­lányát és elküldte szivarért. Mikor a kis leány visszatért a zárt ajtóban revolverdurranást hal­­l lőtt, mire rémülten az anyjához sza­ladt. Sch­warzné aztán beszerelt a szo­bába, hol Mosert az ágy előtt, félig fel­öltözve, holtan találta. Körülötte min­den csupa vér, és a vértócsában egy fényes kis nikkelrevolver. A rendőrséget rögtön értesítették, mely a helyszínen nemsokára meg is jelent. A rendőrorvos már nem segíthetett a szerencsétlenen, a lövés halálos volt és Móser rögtön meghalt. Hogy miért­­ követte el tettét, azt eddig még nem­­tudták kinyomozni; levelet nem hagyott A holttestet bevitték az orvostani in­tézet bonettermébe, és a rendőrség most az öngyilkos hozzátartozóit keresi. A berlini tanúíatáslgozók. — Saját tudósítónktól.­­ A fővárosban legújabban behozott szemétfuvarozási rendszer, és­ a szemét ipari feldolgozása a külföldön is nagy érdeklődést keltett, és a német kormány valamint Berlin város tanácsának a figyelmét is magára vonta. A német kormány most egy 15 tagból álló bi­zottságot küldött hozzánk a szemétügy tanulmányozására. E bizottság tagjai Garbe titkos taná­csos, Wehner dr. egészségügyi tanácsos, Glase kormánytanácsos és Grahn az az államépítészeti hivatal tagja, továbbá

Next