Friss Ujság, 1897. június (2. évfolyam, 151-179. szám)
1897-06-02 / 152. szám
II. évfolyam. 152. szám. Budapest, 1897. szerda, junius 2. Ara krajczár. POLITIKAI NAPEAP. ’' m - Bánffy nem enged. Bánffy Dezső báró miniszterelnök a képviselőház folyosóján sétálgatván, a következőket mondta a köréje gyűlt ellenzéki képviselőknek: «Nem ijedek meg a kisebbség erőszakoskodásától és ki fogom állani az obstrukciót december 31-ig is.» A képviselők nem ijedtek meg ettől a katonás kijelentéstől és Jusih Gyula a következőket válaszolta rá: «Mi meg ki fogjuk tartani deczember 31-ig,»» Ez a két kijelentés képet ad a mai helyzetről és mindarról, ami ezután be fog következni. Az obstrukció amelylyel a képviselőház ellenzéke meg akarja akasztani a hírhedt 16. szakasz törvényerőre való emelkedését, ma már tényleg megkezdődött a képviselőházban. Kezdődött pedig azzal, hogy Olay Lajos név szerinti szavazást kért és ezzel nagy időre megakasztotta a tanácskozást. Nagy, de egyúttal igen szép feladatot vállalt magára az ellenzék, amikor kimondotta, hogy az alkotmánysértő szakasz ellen mindhalálig küzdeni fog. Csak aztán ki is tartson emberül. A megtámadott szabadság védelméről van szó és az egész ország arra figyel, hogy van-e a mostani ellenzékben annyi erő, hogy az ország drága kincsének védelmét továbbra is nyugodtan rá lehessen bízni. Amit a miniszterelnök mondott, csak olaj legyen a tűzre és mennél hidegebben hangzottak el szavai, annál aczélosabb legyen az ellenzék a kitartásban. Egyelőre ez legyen a jelszó: December 31-ig! Aztán majd meglássuk! Mi pedig, akár kitart az ellenzék, akár nem, hiven teljesíteni fogjuk mindig újságírói kötelességünket, amelylyel a közérdeknek tartozunk. Elítélhetnek, becsukhatnak bennünket, de azért mindig le fogjuk leplezni a csaló és népfosztogató magánegyéneket. A képviselőház mai üléséről szóló tudósításunk a következő: alapcsa a Hasissa. Zajos, változatos, fordulatokban gazdag ülése volt ma a háznak. Egész sora a nevezetes eseményeknek történt ma és a ház valósággal föl volt villanyozva, élt, lüktetett, hullámzott. Először is a folyosó volt zajos; a vígszínház tegnapi botrányát tárgyalták nagy izgatottsággal, felháborodással szólván a vígnak nevezett színház szomorú kísérletezéseiről, amelyek által a német múzsát akarja becsempészni a magyar fővárosba. Az ellenzék, különösen a Kossuth-párt ezt újabb inzultusnak vette és ez csak megerősítette régebbi elhatározásában, hogy a parlamentben immár nem lehet a rendes parlamenti fegyverekkel harczolni és át kell lépni egy oly térre, amely talán mégis gátat emel a kormánypárt fékevesztett uralomvágyának. Így történt, hogy ma már megismerkedhettünk az obstrukció egyik legerősebb nemével, a név szerinti szavazás kihasználásával. Az ellenzék mindjárt az ülés megnyitása után fegyverbe lépett, miután előbb még nagy éljenzéssel vették tudomásul Eötvös Károly bejegyzett interpellációját a vígszínházban történt botrány ügyében. Ez volt az ülés első szenzációja. A második az, hogy Nopcsa intendáns ma mutatkozott először a házban a kínos leleplezések óta. Az intendáns szótlanul, összetörve, láthatólag megviselten ült helyén. A t. ház tagjai általános figyelemmel nézték a karzaton megjelenő Apponyi Albertné grófnét, aki férje kíséretében foglalt helyet. Az ülés első tárgyaképpen Apáthiy Péter bemutatta az összeférhetetlenségi bizottság jelentését és jelentette, hogy Tisza István, Rosenberg Gyula,Hieronymi Károly, Enyedy Lukács, Sámuel Lázár, Tolnay Lajos, Benke Gyula, Sulyovszky Dezső, Neumann Ármin, Berzeviczy Albert, Fálk Miksa, Dániel Gábor és Chorin Ferencz eseteiben összeférhetetlenséget nem állapított meg. Justh Gyula kéri a jegyzőkönyvek fölolvasását. Molnár Antal a jegyző olvasni kezd. Hangosabban. Nem halljuk! Ne daráljon! — Kiáltották az ellenzéken, mire Molnár lassan és hangosan olvasott. Itt az obstrukczió. Mikor vége volt a jegyzőkönyv olvasásnak. Olay Lajos az összeférhetetlenségi bizottság elé terjesztett szerződések fölolvasását kérte. Az elnök: A szerződés benne van a törvényben, a fölolvasás fölösleges volna. — Követeljük! — rúgták az ellenzéken. Az elnök: szavazás alá akarja bocsájtani a kérdést. Ebben a pillanatban megjelent az elnöki emelvény előtt Olay Lajos, kezében egy iv papirost lobogtatván: — Névszerinti szavazást kérünk! A kormánypárt dühöngött. — Szépen vagyunk! — Bécset utánozzák! Szilágyi elrendelte a névszerinti havazást, amely tíz percz szünet után m meg is kezdődött és vagy egy óra múlva el is végződött. — Itt van az obstrukczió! konstatálták a kormánypárton. Szavazás után elnök kihirdette az eredményt. A szerződések fölolvasása mellett szavaztak 45-en, ellene 115-en és igy a javaslatot 70 szótöbbséggel elvetették. Ezután Molnár Béla bejelentette Ilisza István összeférhetetlenségét — Tisza fölkérése folytán — a Magyar ipar és kereskedelmi banknál, a Magyar takarékpénztárak központi jelzálogbankjánál, a Rimamurányi és Salgótarjáni vasműveknél, a Waiser János féle gyárnál és a bihari vasútnál. Az összeférhetetlenségi bizottsághoz utasították. Rukovszky István mentelmi ügyét a mentelmi bizottsághoz utasították. A 16-ik szakasz. Következett a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. A javaslatot és a 16-ik §-t az öreg Psik Lajos ajánlotta elfogadásra, naiv és gyönge beszédben akarván elhitetni, hogy a 16. §. nem támadja meg a sajtószabadságot. Utána Erdély miniszter állott föl és mondott gyászbeszédet, amilyenre még ebben a házban is alig emlékezünk. Egy komoly érv, egy fontos ok nem foglaltatott e beszédben, amely alatt még a kormánypárt is néma maradt, amely csak arra szolgált, hogy bebizonyítsa, hogy egy tehetetlen, erőszakos miniszter mily képtelenségekbe ugrathatja be pántját, ha a hatalom fegyverét dobja a vitába. A miniszter először is azt próbálta az ellenzék kacogása közt bizonyítani, hogy a javaslatban, az alkotmány és a sajtószabadság veszélyeztetéséről szó sincs. — Boldogok az együgynek, kiáltotta Győry Elek. Jezsuita beszéd. A javaslatban magánszemélyek becsületének megsértéséről és rágalmazásáról van szó, mondá Erdély. Lehet-e igaz azon állítás, hogy ez a szabadsajtónak kiegészítő része és hogy akkor, midőn a kormány és a törvényhozás ezen nem tisztességes bűncselekménynek biztosabb megtorlásáról gondoskodik. . . — Hahaha! Hihihi — kaczagott az egész ellenzék. — Hát melyik a tisztességes bűncselekmény? Van olyan is? •—Kérdé Olay Lajos óriási derültség közt. .. Erdély különben örül a sajtószabadság érdekében megindult mozgalomnak, mert ebből azt látja, hogy ha a sajtót «igazi» veszély fenyegetné, minden polgár igyekeznék azt megvédeni. — Jezsuita beszedi — Olyan, mint a javaslati — kiáltották az ellenzéken. Neki szent meggyőződése, hogy a sajtószabadság érdekében való ez. Újabb nevelés volt a válasz e nevetséges érvre. Azt próbálta ezután bizonyítani, hogy az esküdtszékek ítélete nyugtalanságokat idézett elő. — Hol? Mikor? Kinél? kérdezték az ellenzéken, de választ nem kaptak. A miniszter ezután jogi fejtegetésekbe bocsátkozott. Majd a «gyakorlati életből» beszélt, mondván, hogy egy pénzintézet kebelében is követhetnek el olyan cselekményt, mely a közérdeket érinti, de az nem érinti a közintézményeket és közerkölcsöt. (Nagy zaj. Ellentmondás.) A sajtó legyen ezentúl óvatos és a közönség nyugalma biztosabb. Ami igaz, a sajtó korlátlanul közölheti, de ha nem igaz, ez sokkal nagyobb kárt okoz azoknak az érdekeknek, melyeket a sajtó védelmez, mint ami hasznot igazmondásával elért. Az esküdtszék harminc év óta nem ítélt úgy, hogy megnyugtatta volna a közönséget. (Zaj.) Aki ezen változtatni nem akar, nem barátja a sajtószabadságnak (Nagy zaj: Ohó, ohó!) és a reakció malmára hajtja a vizet. (Ellentmondás.) A nyugaton is minden törvényhozás külön rendelkezett a magánbecsület dolgában. A sajtószabadság nem a zsurnalisztika tulajdona, (Úgy van a jobboldalon) ez a magyar szabadelvüség tulajdona. A szabadelvüségnek kell odahatni, hogy a sajtószabadságot kinövéseitől megszabadítsa s ezzel megvédelmezze. Abban a meggyőződésben ajánlja a törvényjavaslatot, hogy aki azt megszavazza, hazafias tettet művel és a szabadelvűségnek, a sajtószabadságnak tesz szolgálatot. (Helyeslés a jobboldalon, haci kiáltás a szélsőbalon.) Bánffy nem enged. A gyászbeszédnek ezzel vége lett, öt percz szünet következett. Ezalatt a folyosó tele lett. Bánffy miniszterelnök beszélt ott egy nagy csoportnak, nagy garral, nagy hangon: — Becsületemre kijelentem, hogy ha deczember 31-ig obstruálnak is, én azt állom, de nem engedek, nem adom be a derekamat, semmiképp! Ha kell, itt tartom a Házat az éjszakára is! A szünet után Szilágyi elnök jelentette, hogy a miniszterelnök mára ígért válaszát a Benyovszky gróf interpellácziójára, csak holnap mondja el. Így tehát következett az Eötvös Károly interpellácziója, melyről lapunk más helyén emlékezünk meg. A vitát holnap folytatják. Prohászka Budapesten. — A tegnapi tüntetés. — A mai ülés végén Eötvös Károly interpellálta meg a belügyminisztert a rendőrség szereplése ügyében a Vígszínházban tegnap lefolyt botrány alkalmából. A mai hírlapokból mindenki értesülhetett, szólt Eötvös, hogy az úgynevesített vígszinnázban . . . Justh Gyula: Elég szomorú! Eötvös Károly . . . olyan dolgok történtek, amelyek méltán feltűnést kelthettek. Nem akar ezúttal a német