Friss Ujság, 1898. július (3. évfolyam, 181-211. szám)

1898-07-01 / 181. szám

If!, évfolyam. I®. szám. Budapest, Í398. péntek, július !. Ara 1 krajczár t rr=jsri?s=;r;r::r---=™*r==.r'—Tr r-r—rrr^“-''•zzrr?\~rzr=sz: r „■ .„■ 1 '■".-.■■Tiegrr-y.r.ff"." ....................;rrBM-r*’?*.'tbhbeh m ..................~ —— POLITIKA! NAPILAP. BBJÄ1 A A IB B .Mw« Mta. *** “ ™" *** SOnBm ,1, IP, Henv£«i.ul<ma M t«. _ ...... I'<*íj5r----------” ft jégverés után, I Elverte a jég termést egész országrészeken. A felvidék több vár­megyéjében, s túl a Dunán a felső dunai vármegyékben készek az ara­tással, még Péter Pál előtt aratott nem a gazda, nem az igazolványos munkás, hanem a természet sújtó keze a jégveréssel. A sújtott vidékekről úgy a gaz­dáknak, mint a munkásoknak si­ralma hangzik. Nincs mit aratni. A jégverés elvitte a gazda kenyerét, s elvitte a munkás kenyérkeresetét. Nyomor vár a gazdára, éhség a munkásra. A sorscsapás egyformán sújtotta őket és sújtotta vidékük összes lakosát. Az iparosokat és a kereskedőket egyaránt. Ha nincs termés, nincs pénz. Nincs pénze nemcsak a földműves gazdának, de nincs pénze a tőle élő iparosnak, a tőlük élő kereskedőnek sem. Az ilyen nagy jégverés tehát általános csapás. De hiszen — mondhatná valaki ■— ott a biztosítás a jégkár ellen. A kár-biztosításból megélni nem lehet, minden kár-biztositás csak a veszett fejszének a nyele. De a jégkár-biztosi tás éppen nem szolgálhat a háromnapi jég vihar csapásainak vigasztalásul, már csak azért sem, mert a jégbiztositási dijak oly magasak, hogy a földmű­velő gazdának és bérlőknek csak egy része biztosit, a biztosítási di­jakat pedig a biztosítási társulatok olcsóbbá nem tehetik, mert a biz­tosításnak ez az ága a legnagyobb, s előre ki nem számítható koczká- zattal jár. A jégbiztositási üzlet fentarthatására éppen az idén az ezzel foglalkozó társaságok szövet­ségre léptek, de e szövetkezett tár­saságok magasabb biztosítási dijait a gazdaközönség nagy zúgolódással, fogadta, több vármegyének gazda­sági egyesületei lel is emelték tilta­kozó szavukat a jégbiztositási dijak újabb emelése ellen, s így ilyen vi­szonyok közepette feltételezhető, hogy az idén még kevesebb gazda biztosította termését a jégkár elle­nében. A nagy sorscsapás után tehát a jégkár-biztositás az idén nagyon sovány vigasztalás. A közmondás szerint a magyar csak a saját kárán tannl. Tanuljunk végre a legutóbbi na­pok jégkárából! Be kell hozni a kök'kaő állami jégkár-biziontásl! ■ Először is kőtelezővé kell tenni a biztosítást, másodszor pedig a jég­kár bi ztositási üzlet koczkázatát az államnak kell magára vállalni. De még ezzel se lesz alaposan segítve a bajon. A kötelező állami biztosításból a jégverte gazdának Ilyen-olyan mértékben bizonyosan megtérül a kára, s igy a jégverés, amely az 6 termését érte, nem sújtja az ő fizetési és bevásárlási képtelensége által hitelezőit, vala­mint kereskedőit és iparosait, akik­nél vásárolni szokott, de ez még mind- nem elég. A kötelező állami jégbiztosítás nem segít földmives munkáson, akit a jégverés kenyérkereső munkájától fosztott meg. Kizárólag és kiválólag földmivelő államból iparos állammá is kell jennünk. Be kell tanítani, rá kell szok­tatni a népet a házi iparra és ter­mészetesen piaczot kell teremteni a házi ipar termékeinek. Meg kell erősíteni a magyar kézműves ipart, hatalmasan fejleszteni a gyári ipart. Véget kell vetnünk annak a tart­hatatlan állapotnak, amelynek siral" másságát ma egész országrészek nyögik, hogy az időjárás szeszélyé­től függ egész gazdasági életünk. POLITIKA. A tegsapelötti országos jégzivatarra!, amelynek pusztításairól egyre érkeznek a borzalmas részletek, foglalkozott már a tegnap tartott sjslntsstertaaács is. Miatán azonban az addig beérkezett távirati tudósításokból a helyzetnek csakis vázlata, de nem valódi képe fe­küdt a minisztertanács előtt, azért el­rendelte a földművelésügyi miniszter, hogy a jég és viharok által ekozott ká, rokról minden helyről alapos és kime­rítő tudósítás küldessék fel, hogy igy székből a halyzet valódi képe fölismer­hető legyen. A minisztertanács tehát, a teljes és Meies adatok beérkeztéig a jég és viharok által sújtott vidékeken Gszközlondő segélyezések ügyében in­tézkedéseit egyelőre fölfüggesz­tette. Valószínű azonban, hogy a leg­közelebbi értekezleten már tárgyalni fogja ezt az ügyet. A miniszter urak bizonyára tudják, hogy a gabonakész­letek mind elfogylak és hogy a föld- rnivesosztály a jégverés folytán az or­szág nagy részében a legnagyobb nyo­mornak néz elébe és ezért nem hisz- szűk, hogy sokáig halogassák a segély­nyújtást. Mert a halogatás egyértelmű volna most akár egy újabb jégveréssel. A szegény gazdának, akinek a kezéből kiverte a jég a kenyeret, nem igére!, hanem kenyér kell most. Bévsb&l táviratozzék: Az ej or éhek bi­zalmi férfiai ma reggel megérkeztek, hagy Thun gróffal a nyelvkérdés rendezésé­ről tárgyaljanak. A kormány súlyt helyez arra. hogy a tárgyalás ne legyen kötelező. Már most nemsokára ki fog tűnni, hogy niepnyifceii hajlandók az ujesehek 1 hun gróf törekvését támogatni. A német pártok mereven ragaszkodnak a nyetvrsadeletek mejsíönteléséhsz és eme követelések tel- jeeitóse után beft&ndók a nyelvkérdést tárgyalni. Az íjjcath kreálod férfink Kft délelőtt tíz órakor tanácskozásra gyűltek ösmq Kaid pénsígymmisztouiél, ma dél­után pedig meglátogatták Thun gróf mi­niszterelnököt. — Itt jegvoaaak meg, hegy a berlini Sörzenkirir «simä lap legutóbbi számában az osKtrek politikai állapotokról Írván, hogy a viszony a csehországi néme­tek ás csehek kéat valamivel javait az utóbbi időben. A kiegyezés Magyar- ország és Au »stria kőit megkívánja, hogy Ausztriának munkára képes parlamentje legyen és Tkun minisztewtlnökuek most az az első dolga, hogy ezt az állapotot meg- toreottsa. MegemlékoztSuk a minap arról, hogy Komarov tábornok a prágai Palaezkp- lakomán felköszöntőt mondott a szláv szövetség mellett, ami rniadenlBlé nagy visszatetszést keltett és ma már Or«ss- országból is jön rendreutasítás a bőbesséda tábornok számára, A mttnsh&ni AUg. fflg.- nak jelentik, ugyanis Pétervárról: Kántoráé­nak prágai őrülete® viselkedése és gyűlöle­tes beszédei az itteni hivatalos köröket nagyest kellemetleaiil érintették s ezek a körök a legélesebben visszautasítják Komoran szentérmstlon fellépéséi ' és azt mondják, hogy Komarqy nem képviseli sem a müveit orosz k&röknak, som az orosz 1 kormánynak n-isetait, s kogy a tábornok . tapintatlanságával esak zavart és kelle­metlenséget szerzett a pót er vári kabinet­nek. A pétorvári kormány és maga a ozár is nagyon örült volna, he az osztrák kormány még: nagyabb erélylyel járt volna ©1 Komarov ellen A pétervári városi tanáes kijelentette, hegy Komarovnak nem állott­jogában igy föllépni s a Fdersburgsehiju, Vjedomaszti azt Írja, hogy Kcm&rav be­szédje a legnagyobb mértékben tapintatlan volt és hogy Oroszországba^ mindenki örül a iretncleiihlait leezkézósének Agyonlőtt tengernagy.­— Távirati tudósítások. — Xeil--7orkí június'SO. Kingstonből érkezett távirat jelenti: A spanyol konzul Saútiago de Kubá­ból táviratot kapott, amely szerint egy spanyol lövedék, amely a Brooklyn amerikai csirkálóhajót találta, ScSiSey tsngernagyet 24 embeere) agyCSS megölte. Azt jelentik továbbá, hegy ki­terjedt aknahálózatot raktak le, hogy megakaaíáSyoxsák er. stsjjevskaä h»'íTaar®0 bebafoláeái s Santiago ele kubai Jd&SStőüie. Washington, janips 30, A Santiago . de Kuba közelében a Guama folyó mellett lévő’ táborból táv­iratozzak mai kalettel: Előkészületeket’tesznek valamennyi fagyuermewsfee!? csapat általa» kos eJősitfeiMtsIásársaj az előnyo- mulást azonban nem rendeli el k előbb, mieiőbb minden egyes ember 3 napi élelmiszerrel el nincs láfva, ami kst- három nap előtt lehetetlen. A város irá­nyában eszközölt kémlelés alkalmával spanyolokra nem akadtak .ftsofc valőszín&ieg a sásiczck ittőgé vonult«;k vissza. Bckafter tábor­nok főhadiszállása még mindig a »Sagmanda« hajón van, hogy folyto­nos összeköttetésben álljon Sampson tengernagygyal. Jelenleg 13.000 esrűier von ax első csatasorban A csarsto'- * • ­sőg és rossz élólmezés daczára is ki tűnő. lUcst már a tüzérség hátramaradt részét is partra szállították;. Schafter tábornok amiatt panaszkodik, hogy nincs elég lova. A postasikkaszíó regénye. — Saját tsiósitónktó!. — A postasikkasztó Tóth Kálmán ügyében egyre folytatja a vizsgálatot a rendőrség és a vizsgálat folyimán tudta csak meg, hogy milyen nagy előkészülettel, s mek­kora ravaszsággal követte el Tóth a sik­kasztást. A sikkasztásra Hereeog Miksa postatiszt adta meg Tóth Kálmánnak a taná­rakat. Ugyanaz a Herczog, aki a közel mattban nstfyebb összegű posta­pénzek elsikkaeetása után Amerikába seökött. Onnan aztán meleg hangú leve­leket iragatott itthagyott barátjának és folytén biztatta a sikkasztásra. Utóbb már vasúti és hajó-jegyeket is küldött neki, kogy semmi se akadályozza a szökésben. Ekkor határozta «I magát Tóth a sikkasz­tásra és szülésre, amihez még csak utle- , veire veit sztksóge. Bet fUtöttékb furfangos mádén szerezte meg. Apróhirdet ó»t tett közzé a lapokban hegy titkárt keres. Jelentkezett is nála sok ÜRtalamber. akik kiteli! végre kiválasztott agyat, akinek az arcza és termete hason­lított az övéhez. íz egy F. K. nevű fiatal­ember, S. országgyűlési képviselőnek kö* zott rokona. fenek aztán Téth Kálmán előadta, hogy ő agy dúsgazdag mágnás titkárja. Urának magbizásából Angliába, de úgy lehet Amerikába is el kell mennie egy meghitt embernek, hogy egy törvénytelen gyermek íörvényasitésa iránt a kellő lépéseket ott künn külföldön megtegye, esetleg keresztül- vigyo. Ű nem mehet, mert távolléte, mint titkárnak, föltűnne urának rokonsága előtt. Ezért kerss most egy urat, aki erre a kül­földi útra vállalkoznék. Megjegyzem — úgymond Tóth — útlevelet föltétlenül sze­reznie kell, még pedig három nap alatt. F. K. elfogadta az ajánlatot, s megígérte, hogy az útlevelet a kikötött S nap alatt megszerzi. E végből még aznap felkeresett egy előkelő orsz. képviselőt, s kérte, hogy járjon kézbe az útlevél gyors kiállítása ér­dekében S. miniszteri tanácsosnál. A képviselő erre ejv névjegyet adott neki, amelyen ezeket irta a miniszteri ta­nácsosnak: «Kérlek, méitóságos uram, légy kegyes rokenemnafc, P. K. urnák, útlevél iránti kérelmét szives pártfogásodba venni, hogy azt mihamarább megkaphassa.» A miniszteri tanácsos rendeletére az út­levél még az nap délelőtt ki volt állítva, P. K. loűogau várta a junius 21-ikét, a mikorra újabb találkája volt a Rémi-kávé- házban a titkár úrral. A kifözétt időben Tóth Kálmán — a titkár ur — pontosan megjeleni. Izgatottan egyenesen a dologra tért át. — Megvan az útlevele ?! P. K. szótlanul nyújtotta át neki a kí­vánt okmányt. Tóth Kálmán erre meg­vizsgálva az útlevelet, zsebretette azzal a kijelentéssel, hegy még az este elutazik urához s a felvételről Pécsből 3 nap alatt értesíteni fogja. Egyben pedig előlegül 350 forintot adott át P. K.-nak ett a kávé­házban. F. K. boldogan távozót .•> VíyéV

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék