Friss Ujság, 1898. július (3. évfolyam, 181-211. szám)

1898-07-01 / 181. szám

If!, évfolyam. I®. szám. Budapest, 1398. péntek, július 1. Ara 1 krajczár­ ­ rr=jsri?s=;r;r::r---=TM*r==.r'—Tr r-r—rrr^“-''•zzrr?\~rzr=sz: r „■ .„■ 1 '■".-.■■Tiegrr-y.r.ff"."....................;rrBM-r*’?*.'tbhbeh m ..................~ —— POLITIKA! NAPILAP. BBJÄ1 A A IB B .Mw« Mta. *** “ TM" *** SOnBm ,1, IP, Henv£«i.ul<ma M t«. _...... I'<*íj5r----------” ft jégverés után, I Elverte a jég termést egész országrészeken. A felvidék több vár­megyéjében, s túl a Dunán a felső dunai vármegyékben készek az ara­tással, még Péter Pál előtt aratott nem a gazda, nem az igazolványos munkás, hanem a természet sújtó keze a jégveréssel. A sújtott vidékekről úgy a gaz­dáknak, mint a munkásoknak si­ralma hangzik. Nincs mit aratni. A jégverés elvitte a gazda kenyerét, s elvitte a munkás kenyérkeresetét. Nyomor vár a gazdára, éhség a munkásra. A sorscsapás egyformán sújtotta őket és sújtotta vidékük összes lakosát. Az iparosokat és a kereskedőket egyaránt. Ha nincs termés, nincs pénz. Nincs pénze nemcsak a földműves gazdának, de nincs pénze a tőle élő iparosnak, a tőlük élő kereskedőnek sem. Az ilyen nagy jégverés tehát általános csapás. De hiszen — mondhatná valaki ■— ott a biztosítás a jégkár ellen. A kár-biztosításból megélni nem lehet, minden kár-biztosítás csak a veszett fejszének a nyele. De a jégkár-biztosí­tás éppen nem szolgálhat a háromnapi jég­vihar csapásainak vigasztalásul, már csak azért sem, mert a jégbiztosítási díjak oly magasak, hogy a földmű­velő gazdának és bérlőknek csak egy része biztosít, a biztosítási dí­jakat pedig a biztosítási társulatok olcsóbbá nem tehetik, mert a biz­tosításnak ez az ága a legnagyobb, s előre ki nem számítható koc­ká­­zattal jár. A jégbiztosítási üzlet fentarthatására éppen az idén az ezzel foglalkozó társaságok szövet­ségre léptek, de e szövetkezeti tár­saságok magasabb biztosítási díjait a gazdaközönség nagy zúgolódással, fogadta, több vármegyének gazda­sági egyesületei fel is emelték tilta­kozó szavukat a jégbiztosítási díjak újabb emelése ellen, s így ilyen vi­szonyok közepette feltételezhető, hogy az idén még kevesebb gazda biztosította termését a jégkár elle­nében. A nagy sorscsapás után tehát a jégkár-biztosítás az idén nagyon sovány vigasztalás. A közmondás szerint a magyar csak a saját kárán tanul. Tanuljunk végre a legutóbbi na­pok jégkárából! Be kell hozni a kök­knő állami jégkár-biztontást! ■ Először is kötelezővé kell tenni a biztosítást, másodszor pedig a jég­kár bi­ztosítási üzlet koc­kázatát az államnak kell magára vállalni. De még ezzel se lesz alaposan segítve a bajon. A kötelező állami biztosításból a jégverte gazdának ilyen-olyan mértékben bizonyosan megtérül a kára, s így a jégverés, amely az ő termését érte, nem sújtja az ő fizetési és bevásárlási képtelensége által hitelezőit, vala­mint kereskedőit és iparosait, akik­nél vásárolni szokott, de ez még mind­ nem elég. A kötelező állami jégbiztosítás nem segít földmives munkáson, akit a jégverés kenyérkereső munkájától fosztott meg. Kizárólag és kiválólag földmivelő államból iparos állammá is kell tennünk. Be kell tanítani, rá kell szok­tatni a népet a házi iparra és ter­mészetesen piaczot kell teremteni a házi ipar termékeinek. Meg kell erősíteni a magyar kézműves ipart, hatalmasan fejleszteni a gyári ipart. Véget kell vetnünk annak a tart­hatatlan állapotnak, amelynek siral­­masságát ma egész országrészek nyögik, hogy az időjárás szeszélyé­től függ egész gazdasági életünk. POLITIKA. A tegnapelőtti országos jégzivatarral, amelynek pusztításairól egyre érkeznek a borzalmas részletek, foglalkozott már a tegnap tartott sism­isszertanács is. Miután azonban az addig beérkezett távirati tudósításokból a helyzetnek csakis vázlata, de nem valódi képe fe­küdt a minisztertanács előtt, azért el­rendelte a földművelésügyi miniszter, hogy a jég és viharok által okozott ká­­rokról minden helyről alapos és kime­rítő tudósítás küldessék fel, hogy egy székből a helyzet valódi képe fölismer­hető legyen. A minisztertanács tehát, a teljes és hetes adatok beérkeztéig a jég és viharok által sújtott vidékeken eszközlendő segélyezések ügyében in­tézkedéseit egyelőre fölfüggesz­tette. Valószínű azonban, hogy a leg­közelebbi értekezleten már tárgyalni fogja ezt az ügyet. A miniszter urak bizonyára tudják, hogy a gabonakész­letek mind elfogytak és hogy a föld­­m­ívesosztály a jégverés folytán az or­szág nagy részében a legnagyobb nyo­mornak néz elébe és ezért nem hisz­­szük, hogy sokáig halogassák a segély­nyújtást. Mert a halogatás egyértelmű volna most akár egy újabb jégveréssel. A szegény gazdának, akinek a kezéből kiverte a jég a kenyeret, nem igéret, hanem kenyér kell most. Bécsből táviratozzék. Az es­mr­élek bi­zalmi férfiai ma reggel megérkeztek, hogy Thun gróffal a nyelvkérdés rendezésé­ről tárgyaljanak. A kormány súlyt helyez arra, hogy a tárgyalás ne legyen kötelező. Már most nemsokára ki fog tűnni, hogy m­ennyir­en­ hajlandók az új csehek t­hun gróf törekvését támogatni. A német pártok mereven ragaszkodnak a nyelvrendeletek megszenteléséhez és eme követelések tel­­jesitése után beszándók a nyelvkérdést tárgyalni. Az íjjeath kreálod férfiak Kft délelőtt tíz órakor tanácskozásra gyűltek ösmy Kaid pénzügyminiszterrél, ma dél­után pedig meglátogatták Thun gróf mi­niszterelnököt. — Itt regyánnak meg, hogy a berlini Sörzenkirk­­g sima lap legutóbbi számában az osztrák politikai állapotokról írván, hogy a viszony a csehországi néme­tek ás csehek­ként valamivel javall az utóbbi időben. A kiegyezés Magyar­­ország és Au­­stria könt megkívánja, hogy Ausztriának munkára képes parlamentje legyen és Thun miniszterelnöknek most az az első dolga, hogy ezt az állapotot meg­­tortpítsa. Megemlékeztünk a minap arról, hogy Komarov tábornok a prágai Palaczkp­­lakomán felköszöntőt mondott a szláv szövetség mellett, ami m­indenfelé nagy visszatetszést keltett és ma már Orosz­­országból is jön rendreutasítás a békessédű tábornok számára. A mtinshani AUg. fflg.­­nak jelentik, ugyanis Pétervárról, Kántoráé­nak prágai őrülete® viselkedése és gyűlöle­tes beszédei az itteni hivatalos köröket nagyest kellemetlenü­l érintették s ezek a körök a legélesebben visszautasítják Komoran szentérmetlen fellépését­­ és azt mondják, hogy Komargy nem képviseli sem a műveit orosz koroknak, sem az orosz­­ kormánynak n­isetait, s hogy a tábornok­­ tapintatlanságával csak zavart és kelle­metlenséget szerzett a pét­er­vári kabinet­nek. A pétervári kormány és maga a pzár is nagyon örült volna, de az osztrák kormány még­ nagyobb erélylyel járt volna el Komarov ellen A pétervári városi tanács kijelentette, hogy Komarovnak nem állott­jogában így föllépni­e a­ndersburgsehiju, Vjedomoszti azt írja, hogy Komorov be­szédje a legnagyobb mértékben tapintatlan volt és hogy Oroszországban mindenki örül a K­em­d­en­blatt leerkézésének Agyonlőtt tengernagy.­ — Távirati tudósítások. — Xeil­-Zorki június'1O. Kingstonből érkezett távirat jelenti: A spanyol konzul Santiago de Kubá­ból táviratot kapott, amely szerint egy spanyol lövedék, amely a Brooklyn amerikai csirkálóhajót találta, ScSiSey tengernagyot 24 emberre v­agy CSS megölte. Azt jelentik továbbá, hogy ki­terjedt aknahálózatot raktak le, hogy megaknatályozsák el. stsjjevskaa h»'íTaar®0 behatoláeái s Santiago ele kubai Jd&SStenie. Washington, janius 30. A Santiago . de Kuba közelében a Guama folyó mellett lévő’ táborból táv­iratoztak mai kalettel: Előkészületeket’tesznek valamennyi fagyvermensfee!? csapat általa o­kos erősitfeiMistásársal az előnyo­­mulást azonban nem rendeli el­­ előbb, mielőbb minden egyes ember 3 napi élelmiszerrel el nincs látva, ami két­­három nap előtt lehetetlen. A város irá­nyában eszközölt kémlelés alkalmával spanyolokra nem akadtak .Itsose valószínűleg a sásiizek ü­tőgé vonulta­k vissza. Eckaster tábor­nok főhadiszállása még mindig a »Sagmanda« hajón van, hogy folyto­nos összeköttetésben álljon Sampson tengernagygyal. Jelenleg 13.000 eszater van az első csatasorban A csarszö'- * • -ség és rossz élelmezés daczára is ki­tűnő. l­ost már a tüzérség hátramaradt részét is partra szállították­. Schaffer tábornok amiatt panaszkodik, hogy nincs elég lova. A postasikkasztó regénye. — Saját zsicsitónktól. — A postasikkasztó Tóth Kálmán ügyében egyre folytatja a vizsgálatot a rendőrség és a vizsgálat folyamán tudta csak meg, hogy milyen nagy előkészülettel, s mek­kora ravaszsággal követte el Tóth a sik­kasztást. A sikkasztásra Herczog Miksa postatiszt adta meg Tóth Kálmánnak a taná­rokat. Ugyanaz a Herczog, aki a közel mattban cstívebb összegű posta­pénzek elsikkasztása után Amerikába szökött. Onnan aztán meleg hangú leve­leket iragatott itthagyott barátjának és folyton biztatta a sikkasztásra. Utóbb már vasúti és hajó­jegyeket is küldött neki, hogy semmi se akadályozza a szökésben. Ekkor határozta el magát Tóth a sikkasz­tásra és szülésre, amihez még csak útle­­­­velre vett szüksége. Bet­öltöttébb furfangos módon szerezte meg. Apróhirdet­ést tett közzé a lapokban hogy titkárt keres. Jelentkezett is nála sok fatalember, akik kitel­­ végre kiválasztott agyat, akinek az arcza és termete hason­lított az övéhez. Ez egy F. K. nevű fiatal­ember, S. országgyűlési képviselőnek kö­­zött rokona. Jenek aztán Tóth Kálmán előadta, hogy ő egy dúsgazdag mágnás titkárja. Urának magbizásából Angliába, de úgy lehet Amerikába is el kell mennie egy meghitt embernek, hogy egy törvénytelen gyermek törvényesítása iránt a kellő lépéseket ott künn külföldön megtegye, esetleg keresztül­­vigye. Ő nem mehet, mert távolléte, mint titkárnak, föltűnne urának rokonsága előtt. Ezért keres most egy urat, aki erre a kül­földi útra vállalkoznék. Megjegyzem — úgymond Tóth — útlevelet föltétlenül sze­reznie kell, még pedig három nap alatt. F. K. elfogadta az ajánlatot, s megígérte, hogy az útlevelet a kikötött S nap alatt megszerzi. E végből még aznap felkeresett egy előkelő orsz. képviselőt, s kérte, hogy járjon közbe az útlevél gyors kiállítása ér­dekében S. miniszteri tanácsosnál. A képviselő erre egy névjegyet adott neki, amelyen ezeket írta a miniszteri ta­nácsosnak: «Kérlek, méltóságos uram, légy kegyes rokonem harc, P. K. urnak, útlevél iránti kérelmét szives pártfogásodba venni, hogy azt mihamarább megkaphassa.» A miniszteri tanácsos rendeletére az út­levél még az­nap délelőtt ki volt állítva, P. K. lovogan várta a június 21-ikét, a­mikorra újabb találkája volt a Rémi-kávé­­házban a titkár úrral. A kifözött időben Tóth Kálmán — a titkár úr — pontosan megjelent. Izgatottan egyenesen a dologra tért át. — Megvan az útlevele ?! P. K. szótlanul nyújtotta át neki a kí­vánt okmányt. Tóth Kálmán erre meg­vizsgálva az útlevelet, zsebre tette azzal a kijelentéssel, hogy még az este elutazik urához s a felvételről Pécsből 3 nap alatt értesíteni fogja. Egyben pedig előlegül 350 forintot adott át P. K.-nak ott a kávé­házban. F. K. boldogan távozót .•­ Vígé.

Next