Friss Ujság, 1902. szeptember (7. évfolyam, 243-272. szám)

1902-09-01 / 243. szám

Darányi Temesvárott. Temesvárott gyűlést tartottak ma tíz ország méhészgazdái. Sok kül­földi vendég is megjelent a gyűlé­sen és ezt az alkalmat felhasználta Darányi Ignácz földmivelési minisz­ter, hogy felvilágosítsa őket, meny­nyire igaztalanok azok a vádak, amelyeket a nemzetiségi és különö­sen a német izgatók terjesztenek rólunk a külföldön. Az érdekes eseményről a követ­kező tudósításunk szól: Temesvár, augusztus 31. Németország, Ausztria és Magyaror­szág méhészei ma városunkban össze­gyűltek, hogy megtartsák szövetségük 47. vándorgyűlését. Erre az alkalomra Darányi Ignácz földmivelésügyi minisz­ter is eljött, aki a gyűlésnek s az ezzel kapcsolatban rendezett méhészeti kiállí­tásnak védnöke. A minisztert nagy ünnepélyességgel fogadták és a gyűlésen Máday Izidor és Ambrózy Béla üdvözölték. A miniszter előbb Széll Kálmán miniszterelnök üd­vözletét adta át a gyűlésnek, majd a méhészet hasznáról beszélt. Aztán a gyűlés külföldi tagjaihoz fordulva, így folytatta: Itt látnak egy nemzetet, mely küzdel­mes századokon keresztül védőbástyája volt a keresztény Nyugat czivilizácziójá­­nak s amely ezeréves fennállása alatt mindenkor sértetlenül fenntartotta alkot­mányos szabadságát; nem erőszakkal, nem mesterséges eszközökkel tartotta fenn magát e nemzet, hanem erősen kifejlődött önfenntartási ösztöne mellett a szabadság kiolth­atatlan szeretete ál­tal. Ennek köszöni fennállását. Erejét nem a mások elnyomásából merítette, hanem a saját jogainak és szabadságá­nak garancziáját abban találta, hogy mások törvényes jogait és szabadságát respektálja. Innen van, hogy Magyar­­ország nem ismer mostohagyermeket, hogy itt minden polgár egyforma elbá­násban, egyforma szeretetben részesül. Innen van, hogy ennek a vidéknek rém magyarajkú polgárai vallás­, nyelv­én nemzetiségi különbség nélkül egyfor­mán fejlődhettek és gyarapodhattak. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a ma­gyar állam e magatartását nem magyar­­ajkú polgáraink hasonló szeretettel vi­szonozzák; mindig híven ragaszkodtak a magyar állameszméhez és büszkén vallják magukat most és a jövőben e haza­fiaink. Min­­g örülök, ha külföldről vendégek érkeznek körünkbe, azt hiszszük, csak nyerünk vele, ha viszonyainkkal minél részletesebben megismerkednek, ha mű­ködésünket színről színre látják. Legye­nek meggyőződve, hogy itt szíves fogad­tatásra találnak. A miniszter nagy tetszéssel fogadott beszéde után Telbisz Károly polgármes­ter Temesvár város nevében üdvözölte a gyűlést s Darányi minisztert, majd németül folytatva, viharos tetszés közt rögtönzött fordításban tolmácsolta Da­rányi miniszter beszédének a magyar állam nemzetiségi politikájára vonatkozó részt. A németországi méhészek nevében Kuehl Frigyes dr., az ausztriaiak nevé­ben Beck osztályfőnök,­ a magyarok ne­vében pedig Vámossy Mihály üdvözölte a gyűlést s annak védnökét, Darányi minisztert. Ezután különböző előadások követ­keztek, majd a gyűlés befejeztével Da­rányi miniszter megnyitotta a méhészeti kiállítást. f­ ­v . W ’. I V'F iQ't'i . VIL évfolyam, 243. szám. Budapest, 1902. hétfő szeptember 1. (Ara 2 fi­le " politikai NAPILAP. w Előfizetési ára: gp 0% g g g ggt || Helyben - házhoz hordva 40 kr. 88 iS Jai |S Éjj ill tók/ill fej« HMB Szerkesztőség, kiadóhivatal: (80 fillér.) ilpll teMt M Éi II §1 Brn m v. ker. Honvéd-utcza 10. jain. Vidéken, postai szétküldéssel egy g| 10» |g M m | i | 1 ffi ^ fi « m­ toMhivtatok* Kerep^-ui * «. hónapra 60 kr. fl korona és |g| SSi Ifi M flp» Ipgil ||L|1 VL Aadrissy-nt 18. IV. VimházfcSnS ^ ^^^20 10. ez, IV. Kocskeméü-ntcza 8. zz. „ Az újpesti tol'^fj^ogás részletei. Öngyilkosság az elveszett vagyon miatt. Az elveszett vagyon miatt. — Saját tudósitónktól. —■ Nagyváradról jelentik, hogy anyagi romlással végződött szerencsétlen vál­lalkozás áldozata lett Berekböszörmény­ben egy úri­ember, aki 22.000 korona veszteség miatt tegnap szivén lőtte ma­gát. A szomorú véget ért ember Rigó Vilmos, aki sokáig a gácsi posztógyár­ban mint könyvelő, majd mint a gyár utazója közel tizenhatezer korona va­gyont gyűjtött, amiért ki is lépett a gyár kötelékéből s mint magánzó él­degélt. A múlt év őszén Fleischer testvérek földbérlők,, akik a Csáky-féle birtokot bérelték, meghívták Rigó Vilmost kasz­­nárnak s 500 korona havi fizetést ad­tak neki. Később 16.000 korona kész­pénzével a kasznár Fleischerék bérlő társa lett. Ez összeget még 6000 koro­nával egészítette ki Rigó, s ezt a pénzt édes anyja aláírásával egy aszódi pénz­intézetnél vette fel. A bérlet balul ütött ki. A Fleischer testvérek csődbe kerül­tek és Rigó is elvesztette a 22.000 ko­ronáját. A bérletet Fleischerék adóssága fejé­ben a Bihar megyei takarékpénztár vette át, amely a hitelezőket igyekezett kielé­gíteni. Az egyezkedés során Rigó Vil­mosnak a pénzintézet egy rozoga mal­mot adott át négy évre díjnélkü­li ha­szonélvezetre. A malom helyreállítási költségeire 2000 koronát is hitelezett a bank a nagy anyagi károkkal sújtott embernek. A kárpótlást nyújtó malom Fleischerék keze alatt is alig volt üzem­ben, mert sehogy sem tudott versenyez­ni a forgalmasabb gőzmalommal. Pár hét előtt vette Rigó üzembe a malmot, amelyet lehetőleg jó karba is igyekezett helyezni, de a kényszerű új vállalkozás sem kecsegtette semmi reménynyel s ez végleg elvette a tönkre ment földbérlő kedvét minden próbálkozástól. Rigó az utóbbi napokban már nem is törődött malmával, szótlan és búsko­­mor volt. Tegnap nem látták egész nap, nem ebédelt s nem is vacsorázott, ha­nem lakásán maradt, csak takarítónőjé­vel beszélt köznapi dolgokról.­­Éjjel 11 órakor fegyver­dörrenést hallottak Rigó lakása körül, de senki sem sejtett rosz­­szat, mert azt hitték, hogy mulatók vagy a csőszök, lőttek s igy nem kutat­ták a lövések okát. Ma reggel nyitva találta a takarítónő gazdája legénylakását s amikor belépett a szobába megdöbbentő látvány tárult eléje. A gazda élettelen teste egy szál nadrágban feküdt a földön, lába egy széken, kezében revolver, szíve táján pe­dig egy lőtt seb mutta, hogy Rigó ön­­gyilkosságot követett el. Az íróasztalon találták meg boríték nélkül az öngyilkos utolsó levelét, amely­ben volt bérlő társait okozza anyagi bu­kásáért. — A Fleischer testvérek áldozata va­gyok — így szól a levél — Óva intek mindenkit a rossz emberektől, hogy úgy ne járjon mint én. A levelében azután elmondta, hogy a saját vagyona elveszne ,még nem ke­serítette volna el, de­ nagyon fájt neki az, hogy édes­anyját is anyagi romlásba az újpesti tolvajtojás. — Saját tudósítónktól. — Lapunk­ legutóbbi számában megírtuk azt a szenzációs lopást, amely egy te­kintélynek örvendő háziúrra derült ki és amely most egész Újpestet lázas izga­tottságban tartja. Wolstreich Imre házi­urat ugyanis tegnap tetten ér­ték, amint a vele jóbarátságban élő Ser­­czer Károly újpesti kereskedő pénz­szekrényéből pénzt lopott. A nagy fel­tűnést keltő eset részleteit a következők­ben jelenti tudósítónk: Serczerék már hosszabb idő óta ta­pasztalták, hogy pénzszekrénykéjüket, amelyet az üzlettel szomszédos lakószo­bában egy ruhás­ szekrényben tartottak, valaki megdézsmálta és csak miután meggyőződtek, hogy a tolvaj nincs a házbeliek között, esett a gyanú Wol­­streichre. Még pedig azért, mert Wol­streich rendszerint olyankor jött látoga­tóba, amikor csak az asszony, vagy csak a férj volt az üzletben és el lévén foglalva a bevásárlókkal, ő szabadon dolgozhatott a szobában. A napokban azt gondolták ki Ser­czerék, hogy a pénzösszekényt máshová tették. Néhány napig szünetelt most a lopás és Serczerék várták, fog-e a tolvaj érdeklődni a Sols szekrény holléte iránt. Nem kellett sokáig várni. Wolstreich megjelent és tudván azt, hogy a bolti kézi pénztárban csak kevés pénz van, kérte, hogy váltsanak fel egy ötven ko­ronást. A kis pénzesszekrényből váltot­ták fel, amelyet akkor már ravaszság­ból visszahelyeztek a ruhásszekrénybe. Ekkor aztán cselekvésre határozták el magukat Serczerék. Serczer belebújt a szekrénybe, ahol a pénzesláda volt és eltakartatta magát egy kendővel. Amikor a várva várt jó barát megérkezett, az arra betanított bolti leány bement a szo­bába és figyelmeztette a gazdáját, egyút­tal pedig előszólította a tanúkat, akik­kel a dolgot már előre megbeszélték. A két tanú, kik közül az egyik óvári Toldy János pénzügyi tisztviselő volt, bement a boltba és úgy tett, mintha vá­sárló szándéka volna. Míg Serczerné velük foglalatoskodott, Wolstreich csak­ugyan bement a szobába. Az üzletben maradtak most feszülten várták a meg­beszélt jelszót, Serczemé nevét. Odabent ezalatt Wolstreich hozzáfogott mindennapi munkájához. Kinyitotta a szekrényt, a zsebéből elővett álkulcscsal föltárta a pénzes ládát és belemarkolt a pénzbe. Abban a palanatban előugrott Serczer, megragadta a tolvaj kezét, összeszori­­totta tenyerét, nehogy eldobhassa a pénzt és harsányan kiáltotta: — Irén ! Irén ! A kint várakozók termettek és lefogták a tolvajt. Azalatt Serczelné izgatottan kiáltott segítségért : — Tolvaj! Tolvajt fogtunk! Segít­ség !.. . Néhány pillanat alatt­­meg­telt a népes forgalmú utcza a kiván­csi emberek tömegével, mely az egész­ben nem értett semmit, csak azt látta, hogy Jereme elkeseredetten pofoz egy úri formájú embert, akit erősen közre fognak néhány­,­ és fülébe kiáltja: Te tolvaj ! h­a gazemberi Te nyo­morult ! Csak később látták, hogy az illető Wolstreich, ki Ujjéten vezető­­szerepet játszott. Az eset teh­szsz­etegén óriási feltűnést keltett, mert migeny dúsgazdag embernek hitte. Nemsokára rendőr is megjelent és az előállította Wolstreicht a kapitány­ságra, ahol este fél nyolcz órától éjfél­utáni háromig kihallgatták. Innen ez­után ügyvédje Aradi Béla dr. közben­járására szabadon bocsátották. döntötte, az által, tipgly egy 6000 koro­nás váltót íratott vele alá, amelyet ő nem tudott rendezni. Munkásgyűlések a fővárosban. — Saját tudósítónktól. — A fővárosban több nagyobb munkás­­gyűlés volt ma, melyek közül kettő meglehetősen viharos lefolyású volt. A gyűlésekről tudósítónk a következőket jelenti: L­assalle emlékezete. Lassalle Ferdinándnak, a nagy mun­­kásvezérnek emlékét világszerte kegye­lettel ünnepük a munkások. A buda­pesti szoczialista munkások Lassalle halálának 38. évfordulója alkalmából ma délután ünnepélyt rendeztek a vá­rosligeti Hermina-kertben, ahol kétezer munkás és munkásnő jelent meg. Gold­­ner Adolf dr. emlékbeszédben ismer­tette a nagy szoczialista életét, műkö­dését és érdemeit, majd a dalárdák ad­tak elő munkásdalokat s a munkások társasjátékok és egyéb szórakozás mel­lett, a késő éjjeli órákig maradtak együtt. Vihar Kossuth miatt. Igen népes gyűlést tartottak ma dél­előtt a szoba- és ablaktisztító munká­sok a Kertész-utczai Jablonszky-féle vendéglőben. A gyűlés tárgya volt a szervezkedés és a Kossuth-ünnep meg­tartása. Bertalan István elnök megnyitotta a gyűlést, azután Reiner Lipót emelt szót s azt az indítványt terjesztette elő, hogy az ablaktisztító munkások szakegyesü­­lete hivatalosan vegyen részt a Kossuth­­ünnepen. Ez minden munkásnak köte­lessége, legyen szocziatista, vagy nem. Bánszky Ferencz ellenezte az ünne­pélyen való részvételt s azt hiába való czafrangnak nevezte. Óriási vihar tört ki erre. „Abzug ! L® vele ! Ki kell dobni!“ kiabálták minden­felől. Az elnök csak nagy nehezen bírta a rendet helyre­állítani s Reiner zajos helyeslés mellett támadta meg Bánszkyt. A zaj lecsillapulása után a gyűlés el­határozta, hogy a Kossuth-ünnepen hiva­­tosan is részt vesz .v .

Next