Friss Ujság, 1902. szeptember (7. évfolyam, 243-272. szám)
1902-09-01 / 243. szám
Darányi Temesvárott. Temesvárott gyűlést tartottak ma tíz ország méhészgazdái. Sok külföldi vendég is megjelent a gyűlésen és ezt az alkalmat felhasználta Darányi Ignácz földmivelési miniszter, hogy felvilágosítsa őket, menynyire igaztalanok azok a vádak, amelyeket a nemzetiségi és különösen a német izgatók terjesztenek rólunk a külföldön. Az érdekes eseményről a következő tudósításunk szól: Temesvár, augusztus 31. Németország, Ausztria és Magyarország méhészei ma városunkban összegyűltek, hogy megtartsák szövetségük 47. vándorgyűlését. Erre az alkalomra Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter is eljött, aki a gyűlésnek s az ezzel kapcsolatban rendezett méhészeti kiállításnak védnöke. A minisztert nagy ünnepélyességgel fogadták és a gyűlésen Máday Izidor és Ambrózy Béla üdvözölték. A miniszter előbb Széll Kálmán miniszterelnök üdvözletét adta át a gyűlésnek, majd a méhészet hasznáról beszélt. Aztán a gyűlés külföldi tagjaihoz fordulva, így folytatta: Itt látnak egy nemzetet, mely küzdelmes századokon keresztül védőbástyája volt a keresztény Nyugat czivilizácziójának s amely ezeréves fennállása alatt mindenkor sértetlenül fenntartotta alkotmányos szabadságát; nem erőszakkal, nem mesterséges eszközökkel tartotta fenn magát e nemzet, hanem erősen kifejlődött önfenntartási ösztöne mellett a szabadság kiolthatatlan szeretete által. Ennek köszöni fennállását. Erejét nem a mások elnyomásából merítette, hanem a saját jogainak és szabadságának garancziáját abban találta, hogy mások törvényes jogait és szabadságát respektálja. Innen van, hogy Magyarország nem ismer mostohagyermeket, hogy itt minden polgár egyforma elbánásban, egyforma szeretetben részesül. Innen van, hogy ennek a vidéknek rém magyarajkú polgárai vallás, nyelvén nemzetiségi különbség nélkül egyformán fejlődhettek és gyarapodhattak. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a magyar állam e magatartását nem magyarajkú polgáraink hasonló szeretettel viszonozzák; mindig híven ragaszkodtak a magyar állameszméhez és büszkén vallják magukat most és a jövőben e hazafiaink. Ming örülök, ha külföldről vendégek érkeznek körünkbe, azt hiszszük, csak nyerünk vele, ha viszonyainkkal minél részletesebben megismerkednek, ha működésünket színről színre látják. Legyenek meggyőződve, hogy itt szíves fogadtatásra találnak. A miniszter nagy tetszéssel fogadott beszéde után Telbisz Károly polgármester Temesvár város nevében üdvözölte a gyűlést s Darányi minisztert, majd németül folytatva, viharos tetszés közt rögtönzött fordításban tolmácsolta Darányi miniszter beszédének a magyar állam nemzetiségi politikájára vonatkozó részt. A németországi méhészek nevében Kuehl Frigyes dr., az ausztriaiak nevében Beck osztályfőnök, a magyarok nevében pedig Vámossy Mihály üdvözölte a gyűlést s annak védnökét, Darányi minisztert. Ezután különböző előadások következtek, majd a gyűlés befejeztével Darányi miniszter megnyitotta a méhészeti kiállítást. f v . W ’. I V'F iQ't'i . VIL évfolyam, 243. szám. Budapest, 1902. hétfő szeptember 1. (Ara 2 file " politikai NAPILAP. w Előfizetési ára: gp 0% g g g ggt || Helyben - házhoz hordva 40 kr. 88 iS Jai |S Éjj ill tók/ill fej« HMB Szerkesztőség, kiadóhivatal: (80 fillér.) ilpll teMt M Éi II §1 Brn m v. ker. Honvéd-utcza 10. jain. Vidéken, postai szétküldéssel egy g| 10» |g M m | i | 1 ffi ^ fi « m toMhivtatok* Kerep^-ui * «. hónapra 60 kr. fl korona és |g| SSi Ifi M flp» Ipgil ||L|1 VL Aadrissy-nt 18. IV. VimházfcSnS ^ ^^^20 10. ez, IV. Kocskeméü-ntcza 8. zz. „ Az újpesti tol'^fj^ogás részletei. Öngyilkosság az elveszett vagyon miatt. Az elveszett vagyon miatt. — Saját tudósitónktól. —■ Nagyváradról jelentik, hogy anyagi romlással végződött szerencsétlen vállalkozás áldozata lett Berekböszörményben egy úriember, aki 22.000 korona veszteség miatt tegnap szivén lőtte magát. A szomorú véget ért ember Rigó Vilmos, aki sokáig a gácsi posztógyárban mint könyvelő, majd mint a gyár utazója közel tizenhatezer korona vagyont gyűjtött, amiért ki is lépett a gyár kötelékéből s mint magánzó éldegélt. A múlt év őszén Fleischer testvérek földbérlők,, akik a Csáky-féle birtokot bérelték, meghívták Rigó Vilmost kasznárnak s 500 korona havi fizetést adtak neki. Később 16.000 korona készpénzével a kasznár Fleischerék bérlő társa lett. Ez összeget még 6000 koronával egészítette ki Rigó, s ezt a pénzt édes anyja aláírásával egy aszódi pénzintézetnél vette fel. A bérlet balul ütött ki. A Fleischer testvérek csődbe kerültek és Rigó is elvesztette a 22.000 koronáját. A bérletet Fleischerék adóssága fejében a Bihar megyei takarékpénztár vette át, amely a hitelezőket igyekezett kielégíteni. Az egyezkedés során Rigó Vilmosnak a pénzintézet egy rozoga malmot adott át négy évre díjnélküli haszonélvezetre. A malom helyreállítási költségeire 2000 koronát is hitelezett a bank a nagy anyagi károkkal sújtott embernek. A kárpótlást nyújtó malom Fleischerék keze alatt is alig volt üzemben, mert sehogy sem tudott versenyezni a forgalmasabb gőzmalommal. Pár hét előtt vette Rigó üzembe a malmot, amelyet lehetőleg jó karba is igyekezett helyezni, de a kényszerű új vállalkozás sem kecsegtette semmi reménynyel s ez végleg elvette a tönkre ment földbérlő kedvét minden próbálkozástól. Rigó az utóbbi napokban már nem is törődött malmával, szótlan és búskomor volt. Tegnap nem látták egész nap, nem ebédelt s nem is vacsorázott, hanem lakásán maradt, csak takarítónőjével beszélt köznapi dolgokról.Éjjel 11 órakor fegyverdörrenést hallottak Rigó lakása körül, de senki sem sejtett roszszat, mert azt hitték, hogy mulatók vagy a csőszök, lőttek s igy nem kutatták a lövések okát. Ma reggel nyitva találta a takarítónő gazdája legénylakását s amikor belépett a szobába megdöbbentő látvány tárult eléje. A gazda élettelen teste egy szál nadrágban feküdt a földön, lába egy széken, kezében revolver, szíve táján pedig egy lőtt seb mutta, hogy Rigó öngyilkosságot követett el. Az íróasztalon találták meg boríték nélkül az öngyilkos utolsó levelét, amelyben volt bérlő társait okozza anyagi bukásáért. — A Fleischer testvérek áldozata vagyok — így szól a levél — Óva intek mindenkit a rossz emberektől, hogy úgy ne járjon mint én. A levelében azután elmondta, hogy a saját vagyona elveszne ,még nem keserítette volna el, de nagyon fájt neki az, hogy édesanyját is anyagi romlásba az újpesti tolvajtojás. — Saját tudósítónktól. — Lapunk legutóbbi számában megírtuk azt a szenzációs lopást, amely egy tekintélynek örvendő háziúrra derült ki és amely most egész Újpestet lázas izgatottságban tartja. Wolstreich Imre háziurat ugyanis tegnap tetten érték, amint a vele jóbarátságban élő Serczer Károly újpesti kereskedő pénzszekrényéből pénzt lopott. A nagy feltűnést keltő eset részleteit a következőkben jelenti tudósítónk: Serczerék már hosszabb idő óta tapasztalták, hogy pénzszekrénykéjüket, amelyet az üzlettel szomszédos lakószobában egy ruhás szekrényben tartottak, valaki megdézsmálta és csak miután meggyőződtek, hogy a tolvaj nincs a házbeliek között, esett a gyanú Wolstreichre. Még pedig azért, mert Wolstreich rendszerint olyankor jött látogatóba, amikor csak az asszony, vagy csak a férj volt az üzletben és el lévén foglalva a bevásárlókkal, ő szabadon dolgozhatott a szobában. A napokban azt gondolták ki Serczerék, hogy a pénzösszekényt máshová tették. Néhány napig szünetelt most a lopás és Serczerék várták, fog-e a tolvaj érdeklődni a Sols szekrény holléte iránt. Nem kellett sokáig várni. Wolstreich megjelent és tudván azt, hogy a bolti kézi pénztárban csak kevés pénz van, kérte, hogy váltsanak fel egy ötven koronást. A kis pénzesszekrényből váltották fel, amelyet akkor már ravaszságból visszahelyeztek a ruhásszekrénybe. Ekkor aztán cselekvésre határozták el magukat Serczerék. Serczer belebújt a szekrénybe, ahol a pénzesláda volt és eltakartatta magát egy kendővel. Amikor a várva várt jó barát megérkezett, az arra betanított bolti leány bement a szobába és figyelmeztette a gazdáját, egyúttal pedig előszólította a tanúkat, akikkel a dolgot már előre megbeszélték. A két tanú, kik közül az egyik óvári Toldy János pénzügyi tisztviselő volt, bement a boltba és úgy tett, mintha vásárló szándéka volna. Míg Serczerné velük foglalatoskodott, Wolstreich csakugyan bement a szobába. Az üzletben maradtak most feszülten várták a megbeszélt jelszót, Serczemé nevét. Odabent ezalatt Wolstreich hozzáfogott mindennapi munkájához. Kinyitotta a szekrényt, a zsebéből elővett álkulcscsal föltárta a pénzes ládát és belemarkolt a pénzbe. Abban a palanatban előugrott Serczer, megragadta a tolvaj kezét, összeszoritotta tenyerét, nehogy eldobhassa a pénzt és harsányan kiáltotta: — Irén ! Irén ! A kint várakozók termettek és lefogták a tolvajt. Azalatt Serczelné izgatottan kiáltott segítségért : — Tolvaj! Tolvajt fogtunk! Segítség !.. . Néhány pillanat alattmegtelt a népes forgalmú utcza a kiváncsi emberek tömegével, mely az egészben nem értett semmit, csak azt látta, hogy Jereme elkeseredetten pofoz egy úri formájú embert, akit erősen közre fognak néhány, és fülébe kiáltja: Te tolvaj ! ha gazemberi Te nyomorult ! Csak később látták, hogy az illető Wolstreich, ki Ujjéten vezetőszerepet játszott. Az eset tehszszetegén óriási feltűnést keltett, mert migeny dúsgazdag embernek hitte. Nemsokára rendőr is megjelent és az előállította Wolstreicht a kapitányságra, ahol este fél nyolcz órától éjfélutáni háromig kihallgatták. Innen ezután ügyvédje Aradi Béla dr. közbenjárására szabadon bocsátották. döntötte, az által, tipgly egy 6000 koronás váltót íratott vele alá, amelyet ő nem tudott rendezni. Munkásgyűlések a fővárosban. — Saját tudósítónktól. — A fővárosban több nagyobb munkásgyűlés volt ma, melyek közül kettő meglehetősen viharos lefolyású volt. A gyűlésekről tudósítónk a következőket jelenti: Lassalle emlékezete. Lassalle Ferdinándnak, a nagy munkásvezérnek emlékét világszerte kegyelettel ünnepük a munkások. A budapesti szoczialista munkások Lassalle halálának 38. évfordulója alkalmából ma délután ünnepélyt rendeztek a városligeti Hermina-kertben, ahol kétezer munkás és munkásnő jelent meg. Goldner Adolf dr. emlékbeszédben ismertette a nagy szoczialista életét, működését és érdemeit, majd a dalárdák adtak elő munkásdalokat s a munkások társasjátékok és egyéb szórakozás mellett, a késő éjjeli órákig maradtak együtt. Vihar Kossuth miatt. Igen népes gyűlést tartottak ma délelőtt a szoba- és ablaktisztító munkások a Kertész-utczai Jablonszky-féle vendéglőben. A gyűlés tárgya volt a szervezkedés és a Kossuth-ünnep megtartása. Bertalan István elnök megnyitotta a gyűlést, azután Reiner Lipót emelt szót s azt az indítványt terjesztette elő, hogy az ablaktisztító munkások szakegyesülete hivatalosan vegyen részt a Kossuthünnepen. Ez minden munkásnak kötelessége, legyen szocziatista, vagy nem. Bánszky Ferencz ellenezte az ünnepélyen való részvételt s azt hiába való czafrangnak nevezte. Óriási vihar tört ki erre. „Abzug ! L® vele ! Ki kell dobni!“ kiabálták mindenfelől. Az elnök csak nagy nehezen bírta a rendet helyreállítani s Reiner zajos helyeslés mellett támadta meg Bánszkyt. A zaj lecsillapulása után a gyűlés elhatározta, hogy a Kossuth-ünnepen hivatosan is részt vesz .v .