Friss Ujság, 1902. szeptember (7. évfolyam, 243-272. szám)
1902-09-22 / 264. szám
VII. évfolyam, 264. szám, Budapest, 1902. hétfő szeptember 22. (Ara 2 fillér.) ^agga=Bga Ul —bbb—aggggi.i.i, CB^MBnaegsaBBS' ■ ,i.................. POLITIKAI NAPILAP. B HeeeMk mlalMiup korta ^ fftnfawalktrnmmal nannnkrint többssel. Előfizetési árat H3B BpBk fl a&Bijk BB S3 111 áÉjj&k hétfőn és ünnepnap után 4a. Helyben: nazho» nordve «0 kx. gjj| B BljB wTM fjf g| M BaJfI HB fiaim Szerkesztőség, kiadóhivatal: 180 oilérj Bpfl ftjSga^ lg ff BH H Mwt li V. ker. Heaven-atcxa 10. szám. Vidéken: postai szétküldéssel egy H jgg j|| M Hgls HB tra ■ U n B Té* bOB ÉH Ti Kiék-ki««»hivaUlok: kereposio« &*. a. hónapra 60 kr. 0 koron* és B B B EB ikLJB jgyB KgLfia VL aan&ra?-ui ul rv. vamnazitang 80 mérj ■ ■ ■ ■ ^BB BTTB s~*«*k*»«.«. ----------------------------------------Ijgg7 --------------------Kossuth-Ünnep a fővárosban és vidéken. Száztiz ember pusztulása a templomban. Kossuth ünnepe. Méltó bekoszormója volt a nemzet nagy ünnepének a Petőfi-társaság mai diszülése. A szabadságharcz félistenei közül az, aki ma is ha agyon is, de teljes erővel vívja tollával a magyarság győzelmes csatáját, Kossuth Lajos egyik legnagyobb kortársa, Jókai Mór nyújtotta a magyar szabadság szentjének emléke fölé a dicsőítés, a hódolat koszorúját. Ezenkívül a vidékről folyton érkeznek tudósítások, amelyek a vasárnap lefolyt ünnepségekről adnak számot. Mindezekről szól a következő tudósításunk: ■Vk • A Petőfi Társaság Kossuth-ünnepe. A Petőfi Társaság lélekemelő módon ünnepelte meg Kossuth Lajosnak, mint a társaság egykori tiszteleti tagjának százados születése napját. Az Akadémia dísztermét soha még ily nagyszámú előkelő díszes közönség nem töltötte meg, melynek dobogóján Jókai Mór és Bartók Lajos elnökökkel az élükön, a Társaság összes tagjai foglaltak helyet. Megjelent az ünnepélyen Kossuth Ferencz és Kossuth Lajos Tivadar is, kiket a közönség lelkesen megéljenzett. Az ünnepélyes ülést Bartók Lajos, költői szárnyalása gyönyörű beszéddel nyitotta meg, amelyben párhuzamot vont Kossuth Lajos és Petőfi Sándor között, majd Kossuth Lajos jellemzésére tért át. Jókai Mór ódája. Beszédét nagy tapssal jutalmazta a közönség, de valóságos vihar keletkezett, amikor Jókai Mór emelkedett fel helyéről, hogy elszavalja gyönyörű ünnepi ódáját. Az óda igy kezdődik: Száz esztendeje múlt, hogy az égből a földre leszálltál. Majd egy századon át fénylett nagy szellemed élve. Mit hoztál le nekünk ? A Szabadság égi szülöttét, Aki egyenlővé emelé fel a honfit, a polgárt. Nép volt, járom alatt: nemzetté őt Te teremtőd, Mostoha földjéből alkottad édes anyánkat : Szárnyat a szellemnek Te adál, sajtót szabadítva, S fényes hőstettek követék mit hirdete ajkad; Korszakot alkottál, tele fénynyel és örök élő Eszmékre, miket el nem enyésztett semmi jövendő. Lánczot tördelve Te magad viseled a bilincset Megszerzed a hont s magad éltél meszsze hazátlan, S láttad mind messzebb távozni a hont Te magadtól.* Fenséges szárnyalásu ódáját ekképen végezte Jókai: »Oh ne maradj fenn, ottan alant az éji sötétben! Oh ne maradj fenn, odafenn a csillagi fényben! Itt a helyed ! Új század várja lejöttöd, Szép e drága haza, odafenn nem szebb a menyországi Éltedben de sokat szenvedtél hosszú időkig Nemzetedért, s a szabadság isteni eszmeköréért ! Tartozik a végzet, hogy mindezt visszafizesse Néked egy új élet gyönyörével és diadallal Addig is élsz idelenn valamennyi honfi szivében És az anyák neveden oktatják kis csecsemőik Töviskoszoru. Óriási tapsvihar és éljenzés hangzott fel az ősz költő gyönyörű ódája után. A lelkesedés perczekig tartott. Csillapultával Ferenczy József lépett az emelvényre és „Kossuth mint szónok és író“ czímű tanulmányát olvasta fel, a közönség tetszése mellett. Ezután Ábrányi Emil szavalta el gyönyörű ódáját „Töviskoszorú“ czímmel. A költemény szépsége fennszárnyaló hangja óriási lelkesültséggel töltötte el a hallgatóság szívét, úgy, hogy a szavalat végeztével szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel adtak kifejezést érzelmüknek. A költeményből közöljük a következő versszakokat : Mért ropog a gránit, dübörög a róna, Mint a föltámadó Krisztus koporsója? Mielőtt a vulkán lángját kidobása, így morajlik mélyen a tűzhányó tája. Mi kopog, mi dobog egyre jobban s jobban ? Földrengés ez ? . . . Oh nem! . . . A nép szive dobban. Az az óriás szív, amit ő megváltott. A nép szive mondja ! Kossuth legyen áldott! Mi az, ami ott fönn az eget megrázza. Mint a diadalnak édes kaczagása? Mintha tépett lánczok csengve szétesnének. Jönnek büszke zajjal a halott honvédek! Jönnek Vácz, Nagy-Sarló, Szolnok katonái. Villogó szemekkel diszőrséget állni! Azt hinnék: mennydörgés. Pedig nagy, viharos Hangon ők kiáltják: Éljen Kossuth Lajos ! A trombitás. A mai diszülésnek Jókai ódáján kívül másik eseménye volt Kiss József balladája „A trombitás.“ A szabadságharcz egyik megragadó képét írja meg benne előkelő és nemes művészettel. Hőse egy trombitás, aki egy szép asszony karjai között töltve az éjszakát, elmarad a magyar seregtől, hajnalpirkadáskor felébred a trombitás és kilovagola piaczra, hogy ébresztőt fújjon. Tara-tara . . . hangzik, de idegen hang felel rá. Itt vannak a muszkák és a trombitás egyedül áll szemben az ellenséges haddal. Nekiront az ellenségnek, de végre sebektől vérezve lehanyatlik a nyereg kápájára. Elfulladó hangon szól még egyszer: Tara, Tara . . . és holtan bukik alá. A muszkák kapitánya pedig sortűzet adat az elesett hős tiszteletére. Tavasz van újra, a légben pacsirta száll, és a domboldalon egy öreg aszszony méláz. Tara, tara . . . hangzik a fülébe és egy trombitás emléke kóvályog az eszében, azé a trombitásé, aki miatta halt valamikor. A közönség zajos tetszéssel hálálta meg a gyönyörű költeményt. Perczekig zúgott a taps és az ülés végén a távozók újból zajosan megéljenezték Kiss Józsefet. Az ünnepi ülést Bartók Lajos zárószavai rekesztették be. Orsóvá Kossuthnak. Orsóvá közönsége is kivette a maga részét a Kossuth-ünnepekből Emlékkövet jelölte meg azt a házat, amelyben Kossuth Lajos hazánkban utolsó éjszakáját töltötte. A követ megjelölt ház akkoriban vendégfogadó volt és ott szállt meg Kossuth Lajos társaival. A díszes fehér márványtábla, amelyet Orsova közönsége létesített, 130 czentiméter magas és 92 czentiméter széles. Felirata így hangzik: E házban, mely 1849-ben „Fehér bárányhoz* czimzett vendégfogadó volt, töltő utolsó éjszakáját magyar földön 1849. augusztus 16-án Hazánk nagy fia: Kossuth Lajos. E táblát a nagy hazafi születésének 100 éves évfordulója alkalmából emelte Orsová hazafias közönsége 1902. szeptember 19. Pénteken kora reggel és megelőző napon is taracklövések adták tudtul a lakosságnak az ünnepély idejét Tíz órakor az evangélikus templomban ünnepi istentisztelet volt, amelyen Francz Ede evangélikus lelkész mondott emlékbeszédet. A Himnusz után Komjáthy Sándor tanár mondott nagyhatású beszédet. Orsóvá hazafias közönsége a szép ünnepbe bele tudta vonni a nyelvileg különböző lakosságú helynek minden tagját. Az ünnepélyen mintegy 3000 ember vett részt A vidék ünnepe. B a la s s a-Gy a r m a t :* Az evangélikus templomban Baltik dr. püspök ünnepi beszédet mondott. A városházán díszközgyűlés volt, amelyen Horváth Danó árvaszéki ülnök szónokolt. A megyeháza előtti téren mintegy 2000 főnyi közönség előtt a dalárda a Himnuszt és a Kossuth-nótát énekelte. Azután Kossatzky dr. lelkes beszédet mondott. Tokay dalegyesületi igazgató Pap ódáját szavalta." Reggeltől délig ágyúzás volt. A megyét Nagy Mihály alispán, a törvényszéket Kubinyi Lajos dr. elnök, a pénzügyigazgatóságot Vágássy Gábor helyettes igazgató vezette. A járásbíróság, az ügyészség és az öszszes testületek képviselve voltak az ünnepélyen. Az ünnepet a város rendezte Balás Ferencz főbíróval az élén. Szabadka: Az evangélikus templomban istentisztelet volt. A város díszközgyűlést tartott, amelyet Schmausz főispán nyitott meg. Petrich Mihály emlékbeszédet tartott. A városháza előtti téren sok ezer főnyi közönség előtt Mukics képviselő mondott beszédet. Csillag Károly ódáját Kosztolányi gimnáziumi igazgató szavalta. Az egyesített dalárdák zenekari kísérettel a Himnuszt és a Szózatot énekelték. Este fényes kivilágítás volt. Csurgó: Vasárnap folytatták a 20- án megkezdett ünnepet. Zene és taraczklövés ébresztő után a lakosság a Széchenyi-téren gyülekezett, ahonnan a római katolikus, a református és az izraelita templomban megtartandó ünnepi istentiszteletre vonult. Este a városi vendéglőben lakoma volt. 20-án és 21- én az üzletek egész nap zárva maradtak. B ih a r-D ió sz eg: Reggel fél hét órakor gyülekezett a lakosság a községházánál, nyolcz órakor ünnepi istentisztelet volt, amelyen Papp Gusztáv lelkész magas szárnyalású beszédet mondott. A templomból a Kossuth-szoborhoz vonultak az emberek, ahol ünnepi szónoklat volt és a közönség hazafias dalokat énekelve vonult vissza a községházára, ahol képviselőtestületi diszülés volt. Este kivilágítás és fáklyásmenet volt. A soproni kereskedelmi gyűlés. — Saját tudósítónktól. — Sopron, szept. 21. A kereskedelmi gyűlést Ullein József soproni kamarai elnök nyitotta meg, üdvözölvén a megjelenteket és előadva, hogy hetvennél több testület van képviselve 320 kiküldött által. Ezután díszelnöknek megválasztották Wickenburg Márk gróf államtitkárt, elnöknek Sándor Pált, társelnököknek Radvány István miskolczi és Ullein József soproni kamarai elnököket. Wickenburg gróf államtitkár megnyitó beszédében többek között a következőket mondta: Szükségét érzem annak, hogy néhány szót szóljak, amely szívemen fekszik. Nekem mindig az volt meggyőződésem és jelenleg is az, hogy a nagy gazdasági ágak közül a keresőelem mint teljesen egyenrangú tényező sorakozik a többi gazdasági tényező mellé. Meggyőződésem, hogy a kereskedelem e közgazdasági szervezésében ép oly szükségletet elégít ki, mint a termelés, hogy a kereskedelem közgazdaságilag egyenértékű tevékenységet képez a termeléssel. A nemzeti gazdaság, a nemzeti társadalom szempontjából pedig, amint azt a gazdasági történelem is bizonyítja, csak a kereskedelem képes az ipar mellett annak a nemzeti tőkének gyűjtésére forrásul szolgálni, amelynek segélyével lehet csak a mai vagyonjogi rend mellett és úgy hiszem, bármely vagyonjogi rend mellett is magának a közgazdaságnak egészséges tovafejlesztése, amelynek segélyével lehetséges csak korunk kielégítése. A megalakulás formaságai után Ullein, majd utána Töpler polgármester üdvözölte a teremben megjelent államtitkárt, akinek válaszát nagy tetszéssel fogadták. Sándor Pál elnöki beszéde után az államtitkár távozott, hogy a városban körutat tegyen, Szűcs miniszteri titkárral helyettesíttetvén magát. Az Ausztriával való kiegyezés ügyében Rusz József előadói javaslata helyett Szentpály István miskolczi kamarai titkár következő javaslatát fogadták el. Mondja ki a soproni negyedik országos kereskedelmi gyűlés, hogy Magyarország iparának, mezőgazdaságának, kereskedelmének függetlenítés