Friss Ujság, 1902. november (7. évfolyam, 304-332. szám)

1902-11-01 / 304. szám

VII. évfolyam, 304. szám. Budapest, 1902. szombat november­i fstra 2 Mr) POLITIKAI NAPILAP. g? n--tf- ,r r m, Udékei: postai axeikfn­déssel qg ^ lWkkMWiSssWcki Ssnpcrtrt M.m — "—■■■■■■"«m­................... Letartóztatták az aradi sikkasztót. Két f­ranczia képviselő pofozkodott. Mimtszekrt. A temetőről elmélkedni, minden szentek napján, akkor, amikor a naptár előírja —: elunt és agyon­csépelt dolog. Ezt mondják azok, akik kedves halottaik emlékének nevn egyetlen napot szentelnek az érből, akiknek kegyelete nincs hivatalosan előirt keltezéshez kötve ; ezek min­dig gondolnak azokra, akik szeret­ték őket s akiket ők is szextettek. A halottakat elfelejteni nem szabad ,s a tény az, hogy jobb egyetlen meg­szabott napon sírjukat fölkeresni, mint sohasem. És holnap hosszú karavánban vo­nulnak ki az élők a városvégi nagy kertbe, amely tele van a természet elmúlásának, a her­vadásnak fájó mélabujával. A sírok rendben vár­ják vendégeiket Virágok, színes, il­latozó, pompázó koszorúk kerülnek a hantokra s ahogy leszáll a Mind­­szent alkonya, apró, tarka mécsesek gyúlnak ki a zöldhátu dombon, a márványemlékek és apró, kicsi fa­keresztek alatt De jó is az, egy­szer, amúgy szívünk szerint kisírni magunkat egy néma embernek; nem is őt siratjuk talán, hanem önma­gunkat, akik itt maradtunk, árván, egyedül, magunkra hagyatva, társ nélkül. Aztán mondunk egy imát, s szívünkben nagy megkönnyebbülés­sel hozzáláthatunk a holnapután napi­ küzdelmeinek, — a megélhe­tésért ! Ennyi a mienknek és magunknak. És van nekünk a holnapi napon egy másik, — ennél nagyobb kötelessé­günk : ha a testvérünk, a rokonunk sírját már fölkerestük, oda kell men­nünk azokhoz a hantokhoz, akiket a vérség köteléke nem fűzött hozzánk, s akik mégis tettek érettünk vala­mit; talán sokat is; talán meg is haltak azért, hogy nekünk könnyebb, jobb, kedvesebb, szabadabb legyen — élni. A haza nagyjai sírjához is elza­rándokolunk. Nem is annyira érez­tük, — ezt szintén magunkért tesz­­szük. Vagy legalább is nem csupán azért, hogy az utókor minket ne vádolhasson kegyeletlenséggel. Az ember tele van önösséggel, s nekünk van szükségünk arra, hogy e napon elérzékenyedve fölkeressük a nagy emberek sírját, hogy eszünk­be jusson nevünk s emlékük és ez emlékekből eszünkbe jus­sanak a nagy példák. A­­je­len gondjai nagyon fölemésztik erőinket. Ha nem tudunk valóban nagyértékűt alkotni a jelenben, az nem jelenti tehetségeink elapadását, hanem azt, hogy figyelmünket leköti a kenyérkereset óriás nehézsége. A szebb idők jöveteléért imádkoz­zunk holnap a sírokon; a nagyok emlékének tüzét élesztgetve magun­kat buzdítjuk és bátorítjuk, hogy lesz ez — talán nemsokára, — job­ban is. A dobtozástól sugar-ut — Saját tudorítónktól — Nem új dolog a dob­ uterfirak siffles sugár-uttá való kiszélesítésének terve. Az Erzsébetváros polgárai most régóta kíván­ják ennek az útvonalnak megalkotását. Szépészeti, közegészség­ügyi és közlekedési szempontokból A mérnöki hivatal ki is dolgozott három különböző tervet, de az ügy egyrészt a pénzhiány, másrészt a közmunkatanácá­­ssal való szakítása miatt, elaludt. A kiszé­lesítés tervét, úgy látszott, a kormány is a messze jövő kérdésének kezdte tekinte­ni, mert egy eset a uralmából utasította a várost, hogy a deb­otezsiban adjon építési engedélyt. A főváros vezető körei azonban, élükön Mariamn József főpolgármesterrel, nem ej­tették o­as új sugár-út tervét, mert ma egy nagy küldöttség tisztelgett Bösil Kál­mán miniszterel­nöknél, hogy a dob­ntera kiszélesítésének ügyét ismételten a figyel­mébe ajánlja. A küldöttség, melyet Márkus főpolgár­mester vezetett, a következő tagokból ál­lott: Raik Miksa, Radocza János, Heltai Ferenc*, Morzsányi Károly, Marx, Séd, Zboray, Springer, Steinhardt, ETOttl, Ten­­czer, We­iseh, Ehrlich,­­Szabó, Nessi, Ha­­dommel dr., Schwarcz, Stadler, Auer és Manthner fővárosi bizottsági tagok. A A küldöttségben voltak eseken kívü­l: Ma­­tuska és Rózsavölgyi alpolgármesterek, B­ouff­el középítészeti igazgató, Bhherman tiszti főorvos. A küldöttség szónoka Márkut József főpolgármester volt, aki hivatkozva a mi­niszterelnöknek a főváros fejlődése iránt tanúsított­ jóindulatára, kérte, hogy a dob­­atera kiszélesítésének tervét ne ejtse el, hanem segítse a várost ebbeli törekvésében és hogy vagy a kőmunk­a-alapból, vagy valamely más után segíts© a várost a terve megvalósításában. Hangsúlyozta az ipari pangást, melyet egy nagyobbszabású épít­kezés megszüntethetne. Száll Kálmán miniszterelnök igen szí­vesen fogadta a küldöttséget. Kijelentet­­te, hogy örömest foglalkozik az előadott tervvel, amint hogy a főváros minden ügye iránt érdeklődik , annak fejlődését szívén viseli. A dob­ntera kiszélesítésének kérdése azonban szorosan összefügg a­ fő­városi pénzalap állásával. E czélből átír a pénzügyminiszterhez, hogy adjon jelen­tést a pénzalap állásáról. Hangsúlyozta a miniszterelnök, hogy szépészeti, forgal­mi s közegészségügyi szempontból ő is szükségesnek tartja, hogy az Erzsébetvá­rost széles útvonal szelje át. A miniszterelnök ezután fontos nyilat­kozatot tett a fővárosi törvény munkába vett újjáalakítása kérdéséről. Kijelentette, hogy már összeállítja amaz elveket, me­lyeknek alapján a fővárosi törvényt ái kell dolgozni, mert a 30 év óta érvényben levő fővárosi törvény a modern igényeknek többé meg nem felel. A madaszerelnek nyilatkozatát négy tetszéssel és éljenzéssel fogadták. A szerelem* pinezér. — Saját tudósítónktól. — Véres eset történt a napokban Vukocá­­rott a Zemanies-féle kávéházban, hol egy féltékeny szerelmes pinezér lezárta a pénztáros kisasszony udverlárát. A halá­los kimenetelű sér­elmi drámáról a követ­kező tudósítást kaptuk: A Zemarics-kávéházban volt alkalmazva mint pinczér Raszti­a Iván. Ennek az em­bernek még Eszéken viszonya volt Beírás Barinka pénztárosnővel, aki miatt azután el is kellett hagynia állását. Ezelőtt fél évvel került Vukovárra. Pár hónappal ezelőtt a kávéházban szük­ség volt egy pénztárosnffre s ekkor Real­ties vállalkozott, hogy majd ő hoz egyet. Irt rögtön a volt szeretőjének, Petrás Da­­rink­ának, aki csakhamar megérkezett Vu­­kovárra és elfoglalta az állást. Rasztica arra a felfedezésre jutott, hogy a szép Da­­rinka már nem viseltetik iránta azzal a melegséggel, mint azelőtt, szívesen fogadta a vendégek udvarlásait és szabad idejében is alig volt egy-késő szava a szerelmes pin­­czérhez. Legutóbb egy fiatal földbirtokos, Begi é­s Bugomér ka­dett erősen udvarolni a leány­nak, aki szívesen fogadta az udvartárt­­ csinos fiatal embertől, aki holmi apróbb ajándékokkal is köd vaskódott a leánynak. Tegnap éjjel is ott mulatott a fiatal em­ber s éjfél után a pénztár köré állított­a a zenészeket és ott huzatott a kisasszony­ Csalás az államvasutaknál. — Saját tudósítónktól. — Az Államvasutak igazgatósága néhány nap óta bonyolult, nagy furfanggal elköve­tett csalás ügyében folytatott vizsgálatot. A minap rájöttek arra, hogy valami ügyes, a viszonyokkal teljesen ismerős csaló — valószínűen bűntársak segítségével — ha­misított okmányok alapján jelentékeny összegű kárt okozott a Magyar Államvas­utaknak. A csalást olv ügyesen végezte, hogy csak hosszú idő múltán jöttek most rá, amikorra már mintegy 6000 koronát tudott ki­­csalni. A magyar királyi államvasutak balparti ü­zletvezetősége feljelentést tett aztán a rendőrségnél, hogy a Budapest nyugati pá­lyaudvar teheráru feladási osztályánál má­jus 31-én valaki két darab fuvarlevelet csempészett be. Mindkettőn kerékpár szere­pelt áru gyanánt. A fuvarlevelek Temes­­vár-Józsefvárosra voltak kiállítva , mint feladók Diamant Miksa és fiai szerepeltek. A kerékpárok azonban nana altattak fel s így a valóságban fel nem adott árukról ha­­mnis fuvarlevelek kerültek a hivatalos és valódi fuvarlevelek közé. A fuvarlevelek alapján minden akadály­nak, akit­ a zene és az ital hatása alatt megcsókolt. Ezt meglátta Raszties, a szerelmes pin­ezér, aki erre egy nagy szalámivágó kést kapott fel s az isl rontott a mit sem sejtő fiatal­emberre, akinek hátulról a nyakába vágta az éles kést. A pinezér ezután a leánynak ment, de ebben már az ott állott zenészek megaka­dályozták és legyűrték a gyilkos szerel­mest, akit ezután letartóztattak. Begics a sérülés következtében meghalt, nélkül kiállították a f­elszámolási okmányai­kat (rovatlapokat, utánvéti kísérvén­yeket és értesítőket). Ez okmányokat a hamisító ellopta és az 1880 korona utánvéti összeget junius 12-én a Magyar leszámítoló- és pénzváltó bank utánvéti pénztáránál felvette az ellopott okiratok alapján. Csalárd után szerzett számkárczák alap­ján összesen 27­80 koronát is felvett,, mint készpénz előleget. Augusztus 9-én pedig Steinfeld Vilmos és társa feladók aláírásával ellátott és Nagyváradra czimzett 20 darab fúrógépről szőlő fuvarlevelet csempészett be s az imént említett módon történt csalás utján 1900 koronát kapott a banknál. Hasonló formában követett el csatárt: 1900 korona papirküldeményről szóló M 320 korona féjéig számhárczárak A rendőrség a nyomozatot megindítottál s Kiss Jenő mezőkövesdi születésű 21 teás­­kereskedő segéd és Lipholt Ferenc* 22 éves volt dijnok foglalkozásnélküli egyén ellen annyi bizonyító adatot szerzett be, hogy a két előzetes letartóztatásba helyezte. A bűnös fiatalemberek beismerték tettüket Lícium bevallotta, hogy ő hajtotta végre a csalásokat, ami azért sikerült, mert bij­nok volt az árufeladási osztályban fis Sigg

Next