Friss Ujság, 1903. február (8. évfolyam, 40-59. szám)
1903-02-08 / 40. szám
1903. február 8. A legizgékonyabb képzelet sem tudja maga elé idézni azokat az izgalmas jeleneteket, amelyeknek színhelye az angolországi Comey Statch-beli tébolyda, a világ egyik legnagyobb őrültek háza volt, mely irtózatos, az utóbbi Tűz a tébolydában. idők egyik legnagyobb tűzveszedelmé- látták, hogy mi megy végbe körülöttük. A mentés nagyon nehezen ment, mert nem esett áldozatul. Lakói, a szellemileg elkezdtek énekelni, ujjongani és bele- : erővel kellett őket onnan elhurczolni, tehetetlen asszonyok mély álomban feltánczoltak a tűztengerbe. Mások meg Az elégett őrültek száma meghaladta küdtek, amikor a tűz kiütött és amikor mozdulatlanul, mereven, vigyorogva a kétszázat, a lángok már beértek a hálószobákba néztek a lángokba, rekedt hangon szaj ___________, ébredtek föl a szerencsétlenek és mikor valtak verseket és énekeltek dalokat. Ez igazság a Krupp ügyben. — Saját tudósítónktól. — A napokban .„ Krupp-cset“ czimmel egy könyv fog megjelenni. Czélja a Kruppcsetre vonatkozó azokat az adatokat közzétenni, melyeknek szellőztetését Bal- Icström, gróf birodalmi gyűlési elnök megtagadta Vollmar szocziáldemokrata képviselőnek. Így bécsi lap a könyv tartalmáról, melyet rendkívüli érdeklődéssel vár Németország, a következőket írja: A füzet ,,téli együjtemény'“-nek nevezi magát s nem Berlinben, hanem Münchenben jelenik meg, „a délnémet törvényhozés nagyobb hidegvérűsége miatt.“ A végzetes események összeállításából kitűnik, hogy aCapri szigetén folyó üzelmekről legelőször nem a „Verwaerts“, hanem a klerikális „Augsburger Postzeitung“ írt. Bebizonyítja és megállapítja a füzet, hogy Svruppnét a halálesetet megelőző napon vitték ideggyógyintézetbe s a „Vonvaerts“ egyenesen erkölcsileg kényszerítve volt az ügygyel foglalkozni, mert már mindenki gyanakodott, hogy el akarják nyomni. „A Krupp halála és a császár Essenben“ fejezet arra utal, hogy a császár nem volt mindig „barátja“ az ágyukirálynak, sőt mikor a birodalomgyűlésen kisütötték, hogy Krupp a külföldnek olcsóbban szállítja a pánczéllemezeket, mint Németországnak, a német császár határozott hangú táviratot küldött neki, amelyben ez a kifejezés is előfordult: „gyalázat a német népze nejévé“. Az egész ügyre azonban az a közlemény vet leginkább világot, mely ugyanakkor jelent meg a Münchener Post-ban, mikor Hollmann tengernagynak Kruppnéhoz intézett részvétirata, is megjelent. Ebben a közleményben ez áll: „Kruppné nagyon okos és nagyon erélyes asszony, kire nagyon kellemetlenül hatottak férjének Capriban való hosszas kimaradásai. Ehhez járultak Kruppnak szeszélyei, melyek még az ő rengeteg jövedelme mellett is oly költségesek voltak, hogy a család a német császárhoz, mint a ház barátjához fordult. Kruppné részletezései oly nagyi hatással voltak a császárra, hogy erélyes lépésre, esetleg Kruppnak gyámság alá helyezésére gondolt. Mikor ezt Kruppnak barátai, főképp Bollmann tengernagy, megtudták, mindent elkövettek, hogy ezt a csapást Kruppról elhárítsák. Kruppnél rendkívül izgatott s féltékenysége miatt akaratával nem rendelkező asszonynak festették le a császár előtt, akit sürgősen ideggyógyintézetbe kell szállítani. Kruppné tényleg orvosi megfigyelés alá került s egy orvos erélyes föllépésének köszönhető, hogy nem nyilvánították őrültnek. Mikor Krupp meghalt, épp aznap kellett volna Essenben ismét összeülnie egy orvosi tanácskozásnak, mely tehát nem Krupp, hanem Kruppné miatt időzött ott. A csapás természetesen egyszerre végét szakította ennek, Kruppné hirtelen egészséges lett. Krupp barátai maguknak köszönhetik, ha a Krupp haláláról elterjedt hírben senki sem hisz. Miért nem bonczolták fel a halottat, daczára annak, hogy az egész közvélemény követelte? S miért nem közölték a látlelet eredményét? Egy német birodalmi képviselő nyíltan beszélte, hogy Krupp agyonlőtte magát.“ A füzet végül arra is kiterjeszkedik, a Friss Újság melléklete, FRISS ÚJSÁG 11