Friss Ujság, 1903. április (8. évfolyam, 91-120. szám)

1903-04-03 / 93. szám

e dig a klub másodkapitánya. Mind a ketten képzett szakemberek, akik Bécsben oklevelet nyertek a léghajó-vezetésből. Kral Sándor évekig képezte magát ebben a sportban a bécsi katonai léghajós-intézetben. Maga a léghajó pedig, a Turul, a. fesf kitűnőbb gyártmány, egy augsburgi gyárban készült a Lipót Szalvátor herczeg léghajójának a mintájára. Tavaly május óta tizenhétszer szállt föl az ezerháromszáz köbméteres léghajó s a legnagyobb magasság, ahová följutott, háromezerötszáz méter volt. A lezuhanás következtében a Turulon nem esett nagyobb kár, alig rongálódott meg, a kijavítás nem sokba kerül. A rendőrség részéről az ötödik kerületi kapitányság küldött ki egy fogalmazót a vizsgálat megindítására. A szerencsétlenség miatt törvény elé kerül a Magyar Léghajós Egyesület vezetősége s kérdőre vonják, várjon a léghajó vezetőinek van-e vezetésre jogosító engedelmük s várjon a fölszállásnál nem történt-e mulasztás? A Turul szerencsétlensége a képviselőházban is nagy izgalmat, bizonyos tekintetben különleges izgalmat keltett. A lapok ugyanis azt közölték, hogy a Turulon felszáll Rubik Béla képviselő is. Mikor tíz óra tájban elterjedt a képviselőházban a szerencsétlenség híte, mindenki azt hitte, hogy az a Kubik, aki súlyosan megsebesült, a függetlenségi párt fáradhatatlan vitarendezője. Több függetlenségi képviselő Kubik Béla lakására sietett, ahol értesültek, hogy a szerencsétlenség nem a képviselőt, hanem testvéröcscsét érte, akinek nevét a lapok összetévesztették az övével. Kubik Béla rövid időre bement a Házba, hogy a vita rendezését mára áthelyezze társai vállára, aztán öcscséhez sietett s az obstrukczió legbuzgóbb őre ma hiányzott az ülésteremből, Lány megszilárdítására irányul, engem lelkes támogatójának, minden oly eljárás pedig, amely annak szilárdságát veszélyeztetné, hatványozott ellenzői között fog találni. Tartsák meg önök is minden körülmények között ragaszkodásukat az alkotmány- és törvénytisztelethez. És ebben a szellemben várják be nyugodtan a törvényhozás döntését.• Füzesgyarmat község lakosságának szín- tagú küldöttségét Hentaller Lajos, a fis-vrület képviselője fogadta. Apponyi Albert gróf kilencz óra körül fogadta a küldöttséget, Hentaller Lajos nyújtotta át a tiltakozó kérvényt. Apponyi Albert gróf átvéve a kérvényt, megköszönte az üdvözlést, biztosította a küldötteket, hogy kérvényük a kellő méltánylásban fog részesülni a képviselőház előtt és kérte őket, hogy az alkotmányos formákhoz továbbra is ragaszkodjanak. A katonai javaslatok ellen. Vidéki küldöttségek a fővárosban.) — Saját tudósítónktól. — Ma két küldöttség érkezett a fővárosba, tiltakozni a katonai javaslatok ellen. A Kiskunságból, Halasról kétszázötvenen jöttek: a Tiszántúlról, Füzes-Gyarmatról pedig százan. Halas küldöttségét a polgárság nevében Kardhordó Árpád üdvözölte, majd Kovács Károly üdvözölte Rabó Mihályt, Halas képviselőjét. Babó üdvözlő szavai után az ifjúság szónoka, majd Benedek János a függetlenségi párt nevében üdvözölte a halasiakat. Apponyi Albert gróf a delegácziós teremben fogadta, a küldöttséget, ahol megjelentek: Zichy Jenő gróf, Kossuth Perencz, Justh Gyula, Beniczky Árpád, Boda Vilmos, Krasznay Ferencz,Leszkay Gyula, Balogh Mihály, Bakonyi Samu, Vess Pál, Reich Aladár és Kovács Gyula képviselők. Mikor Apponyi megjelent a teremben, lelkes éljenzéssel fogadták a halasiak, majd előlépett Babó Mihály képviselő és beszédet intézett Apponyi grófhoz. Apponyi Albert gróf a következő beszéddel válaszolt: Tisztelt polgártársak! Kérvényüket az alkotmányos kötelességhez híven az országgyűlés elé fogom juttatni. Mindazokra, amiket szónokuk mondott, visszhangot nem adhatok. Nem tudom, mikor érkezik el az az idő, amelyben kötelességemnek fogom tartani, abból a semlegességből kilépni, amelyet mostani állásom parancsol és egyéni meggyőződésemet indokoltan kifejteni, de mindaddig, míg házelnöki minőségemben üdvözölnek polgártársaim, politikai fejtegetésektől tartózkodnom kell. Egyet azonban már most is mondhatok. Nem alaptalanul hivatkozott tisztelt szónokuk arra a lángoló szeretetre, melylyel nemzetünk ősi szabadsága iránt viseltetem. Évezredes alkotmányunkra szól ez a szeretet,, mely ősi Szabadságaink egyelőre biztos alapja. És azért minden törekvés, amely az alkot FRISS ÚJSÁG 1903. áprils 3. A képviselőház ülése. — Április 2-án. — A mai ülés napirendje előtt Feilitzsch Arthur báró és Boda Vilmos apró kérdésekben szólalt fel. UtánukSás Sándor beszélt, egy áprilisi tréfa dolgában szólalván fel egész komolyan. A lapokban olvasta a kereskedelmi államtitkár egy rendeletét, amely szerint a küldöttségek utazását a vasúti állomásokon két héttel előre be kell jelenteni. Kérdi a kereskedelmi minisztert, hogy adtak-e ki ily rendeletet ? Láng Lajos kereskedelmi miniszter fölmutatta a vasúti üzleti szabályzatot, melynek összesen kilencvenhárom szakasza van: az újságokban megjelent rendelet az üzleti szabályzat 113. szakaszára hivatkozik, tehát már azért sem lehet hiteles. Ilyen rendeletet sem a miniszter, sem az államtitkár, sem senki nem adott ki. Ugron Gábor: Tessék üldözni a hamisítót! Gál Sándor tudomásul vette a választ, de kívánja, hogy a hamisítóval szemben alkalmazzák a megtorlás eszközeit. A Ház ezután folytatta a katonai javaslatok tárgyalását. Jankovich Béla néppárti képviselő három perczig tartó beszédet mondott. Nem tartja szükségesnek a létszámemelést, mert sehol sem lát háborút , készülni. Hegedűs Károly szerint az ellenzék nem hiába ismétli minduntalan a nemzet alkotmányos jogainak előadását. Szükséges, hogy az alkotmányos jogok minél inkább a nemzet vérébe jussanak. Hilberth Károly kijelenti, hogy a hadsereg számára egyetlen fillért sem szavaz meg. Ennek a hadseregnek halvány fogalma sincs az alkotmányról és parancsszóra vakon nekimegy a népnek. Zboray Miklós azt kérdi, miféle alkotmányosság az, hogy amint az ellenzék nemzeti követeléseket támaszt, tüstént fölmondja a szolgálatot. Madarász József: Helyes. A néppárt a menyországba jut. Zboray Miklós: Ott is találkozunk Madarász bátyánkkal. Szólt a hadmentességi dij terhéről. Ez az adó óriás sulylyal nehezedik a népre. A törvény czélja az volt, hogy a katonák özvegyét segítsék vele. Azonban a legutóbbi kimutatás szerint az özvegyek csak 13.800 koronát kapnak, holott az alap 41 millió korona. Azonban talál öt millió egyéb kiadást. Mi az az egyéb kiadás? A nyolczvanas években még csak krajczárok szerepelnek egyéb kiadásal, 1897-ben már 600.000 forint. 1901-ben öt millió korona. Mi az az egyéb kiadás, mert hogy az özvegyek nem kapják, bizonyos. Gromon államtitkár: Az alap a háborúban elesettek özvegyei és árvái számára valók. A pénzhez nem nyúlnak hozzá. Tallián elnök kéri az államtitkárt, ne mondjon egész beszédeket. Zboray: De három millión fölül mégis adtak kölcsönt belőle. Egyébként majd határozati javaslatot ad be annak kidé- Kaas Ivor báró nyilatkozik. — Saját tudósítónktól. —. Kaas Ivor báró hosszas hallgatás után ma végre nyilatkozik azoknak a támadásoknak a dolgában, amelyek a szocziáldemokraták részéről a képviselőházban elmondott beszéde miatt érték. A nyomtatásban kiadott nyilatkozat elején kijelenti Kaas, hogy azért lép a sajtó terére, hogy alkalmat adjon úgy a rendőrségnek, mint aszociáldemokrata párt vezetőségének, vagy Bokányi Dezsőnek, hogy a törvényes eljárást megindítsák ellene, ha sértve érzik magukat. Ha bárki pert indít ellene, kérni fogja, hogy mentelmi jogát függeszszék föl és kérni fogja a bíróságot vizsgálat -,és a tanúkihallgatás megejtésére. . Kaas ezutátt közli nyilatkozatában Ballier néppárti hírlapíró előadását arról, hogy miféle érintkezése volt Bánffy akkori miniszterelnökkel és Rudnay főkapitánynyal. .Eszerint Bánffy állást ígért neki arra az esetre, ha visszavonja azt az állítását, hogy a kiállítás után bizonyos gyárosok pénzért kaptak kitüntetést. Ő meg is tette a kivánt nyilatkozatot'' és amikor az állásért Bánffynál jelentkezett, az azt mondta neki, hogy ebben a dologban forduljon Jeszenszky miniszteri tanácsoshoz. Innen kezdve szó szerint közöljük Balliernek a Kaas nyilatkozatában foglalt előadását. „Azonnal átmentem hozzá és azt mondta, hogy az állást egyelőre Rudnay fogja nekem adni. Rögtön bementem Rudnayhoz. Rudnay főkapitány úr, midőn nála bemutatkoztam, így szólt: hajlandó nekem a Kegyelmes úr parancsára állást adni. Közöttünk, emlékezetből idézve, a következő párbeszéd folyt le: — Mi lesz az állás? Rudnay: 150 forint fizetése lesz. Tagja lesz ön a politikai rendőrségnek és velem sohasem fog találkozni; semmi tekintetben nem fog velem érintkezni; jelentéseit mindig postaszekrénybe dobva, hozzám czimezve teszi meg és kilétét soha semmi körülmények közt senkinek nem fedezi föl. Tehát be fog lépni valamelyik lap szerkesztőségébe, hogy ön megmaradhasson hírlapírónak. Legjobban szeretném, hogy ha a Magyarországhoz kapna alkalmazást. — Ott be van töltve minden hely. Igaz, hogy nyolcz évig voltam levelezője és ismernek. Rudnay: Nem tesz semmit. Lépjon be fizetés nélkül s tartsa meg hírlapírói jellegét. Hogy mi célom volna ezzel azt majd később fogom tudtára adni. — Ilyet nem ígért a Kegyelmes úr. Igaz, hogy szegény ember vagyok, de a jövőmrevaló tekintettel nem pályázom az állásra. Rudnay , saját érdekében figyelmeztetnem kell, hogy ne utassa el magától a kedvező alkalmat, mert soha életében ilyen jó állása nem lesz. Nem akarom hinni, hogy ezen elhatározása végleges, gondolja meg jobban a dolgot és akkor keressen föl ismét. — Pécs ide messze van. Onnét minden peresben feljönni nem lehet, mert költségbe kerül. Nekem pedig éppen annyi költségem van, amennyi mára elegendő s estére haza kell utaznom. Rudnay: Ezen segíthetünk — s ezzel tiz forintot adott. — Remélem, hogy egy napi költségre ez elég lesz önnek. — Erről a következő nyugtát vette: Rudnay kapitány úrtól jövő fizetésem terhére tiz forintot fölvettem. Elváltunk azzal, hogy holnap várni fog. Másnap elmentem és bejelentettem, hogy köszönöm, nem fogadom el az állást semmi körülmények közt. Rudnay: Fölötte sajnálom, pedig a Ke gyelíes úr nagyon érdeklődött ön iránt és meghagyta nekem, hogy önnek állást teremtsek. . Ezután mondotta Rudnay főkapitány: — Különben is, ha még nem tudná, sokkal különb és jó hangzású emberek vannak nálunk alkalmazásban. Átment a szomszédszobába vagy fülkébe, melyhez nem volt ajtó s a Wertheim-szekrényből egy csomó írást hozott ki. Szétnyitotta, egyet kivett belőle és a kezembe adta: Rudnay: Nézze meg ennek aláírását! — Hisz ez ... ! Rudnay: Nagyon jó olvasta, lássa! Mi minden téren el vagyunk látvailyen emberekkel.Itt vannak a többi közt a szoczialisták nyugtái. Mutatta ezekkel a szavakkal,de ezeket ám nem mutatom meg. Véletlenül leesett egy csomó és én segítettem neki ,fölszedni. Akkor láttam a többi közt azegyik nyugtán a Bokányi Dezső aláírását. Határozottan emlékszem, hogy 150 forintról szólott. Rudnay: Nos hát nem csap föl? Akár mindjárt kiadom az első havifizetését és egy havi szabadságot adok ügyei rendezésére. — Köszönöm. Ilyen szerepre nem vállalkozom. Ami a tíz forintból maradt viszsza akartam adni, de el nem fogadta. Ingerülten fejeztem be a tárgyalást, ekképpen. Én azt csúnyaságnak tartanám a miniszterelnök úr részéről, ha így akarná, a szememet kiszúrni. Nekem egy dekrétumos állás kell, hogy pár hónap múlva el ne küldhesse!. Soha nekem. Rudnay főkapitány úr bijnoki állást havi 30 forint fizetéssel nem kínált. . Nyomban visszamentem Rápffyhoz. Fogadott. Ingerülten adtam elő, hogy mi történt. Kifakadtam e szavaikkal: Micsoda gazság ez? Bánffy erre így szólt: „Hja barátom, ha maga válogat, én magán nem tudok segíteni..“ Ezzel megfordult és otthagyott. Én ezután hazautaztam Pécsre.“ . A nyilatkozata végén azt mondja Kaas, hogy a rendőrség tényleg alkalmaztatott besúgókat, akiknek közvetítésévelérintkezett a szoczialistákkal és ha Széll Kálmán belügyminiszter erről meg akar győződni, kérje be a rendőrségtől azt,a lajstromot, amelyet arról vezetnek, hogy közülök,ki mennyizetést kap. intésére, mi lett az öt millió egyéb kiadásból. Stromon Dezső: Tessék az okmányokat elolvasni és ne gyanúsítson. Zboray: Elmondja, hogy a bécsi Hecres-Muzeumban az osztrák hősök közé van sorolva Hunyadi János és Zrínyi Miklós, "kélmek szobra van ott, Haynau és Jellas,a Wi.V.-ura mellett. nő gróf: Az ember szive vérzik '^ilyen hallatára. Molnár Ákos szerint a nemzeti becsület követeli, hogy síkra szálljunk e törvényjavaslat ellen. Elmondja, hogy a helyes kiképzés rovására mily nagy szerepe van a katonaságnál a sok teljesen fölösleges parádénak. Száz meg száz milliót költenek el, meggondolatlanul. Például a kaszárnyaépítésnél pazarolnak; katonai tisztviselők vezetik az építkezést, mely gyakran olyan rossz, hogy le kell bontani. A mai nap utolsó szónoka Koller Tivadar volt, aki hosszasan beszélt a javaslatok ellen. A forrongó Balkán. — Távirati tudósítások. —Londont április 2. A Times-nek jelentik Konstantinápolyból, hogy, az albán testőrök kitörő lelkesedéssel fogadták azt a..hírt, hogy az albánok Mitroviczát megtámadták. A Times azt írja, hogy az albánok mozgalma újabb veszedelmes tényező kezd lenni a helyzetben. A szultánnak alapos oka van arra, hogy szokatlan intézkedéseket tegyen személyének biztossága végett a bizonyára, nem fogja megsérteni albán testőreit, még ha Oroszország követelné is. A Times inti a szultánt, hogy ne bizakodjék Európa türelmében. Konstantinápoly, Április 2. Az albánoknak Mitrovicza ellen intézett támadását csakugyan visszaverték s az albánok vad futással vonultak vissza. Az ezzel ellenkező hírek és az a híresztelés, hogy a harcz még folyik, nem igaz. Mitrovicza helyőrségét, amely a harcz idején négy zászlóaljból és négy ütegből állott, még négy zászlóaljjal és néhány száz csendőrrel megerősítették. Elrendelték a 23. és 24. mkv-dandár mozgósítását. Szmirnából és Adenből tizenhat zászlóalj van útban, amelyek körülbelül egy hét múlva odaérnek. A szultán, noha a miniszterek és a többi méltóságok erélyes rendszabályokat ajánlottak, eleinte habozott, de arost a nagyvezér mégis rábírta, hogy a Mitroviczát fenyegető albánok ellen erélyes eljárásra adjon parancsot. Konstantinápoly, április 2 Scserbina mitroviczai orosz konzul megsebesüléséről a következő hiteles jelentés érkezett. Seserbina tegnapelőtt délután ötödfél órakor az albán támadás visszaverése vot.