Friss Ujság, 1903. április (8. évfolyam, 91-120. szám)

1903-04-01 / 91. szám

Küldöttségek a katonai javaslatok ellen. — Saját tudósítónktól. —• Két választókerület küldöttsége hozta fel kerületének tiltakozó feliratát a képviselőházhoz. Az egyik a vaáli kerület polgárságát képviselte, míg a másik a tápéi kerület polgáraiból állott. öt nagyközségből mintegy 200 választópolgár jelent meg ma a képviselőházban, hogy a tápéi kerületben megtartott népgyülés határozatából a katonai javaslatok ellen tiltakozzék. A küldöttséget kilencz óra után fogadta Apponyi gróf, akinek Kelemen Béla, a tápéiak követe nyújtotta át a népgyülés feliratát. Kelemen beszéde után Apponyi válaszolt, azután a küldöttség felvonult, a karzatokra, hogy a mai tárgyalásokat végighallgassa. A vánáli kerület 1200 főnyi polgárságát Horváth Gyula a kerület függetlenségi képviselője fogadta. Szavaira Gyapay Pál földbirtokos, a küldöttség vezetője felelt. Majd a főváros körutain nagy lelkesedéssel vonult végig a menet a képviselőhöz elé, ahol már az ellenzéki képviselők nagy része egybegyült fogadtatásukra. Horváth Gyula kerületének 13 községe nevében Apponyinak átnyijotta a tiltakozó feliratot s beszédében különösen hangsúlyozta, hogy a tiltakozás pártkülönbség nélkül történik. Apponyi válaszában kifejtette, hogy a polgárság csupán kérhet, de a képviselőhöz iránti köteles tiszteleténél fogva sohasem tiltakozhat annak határozatai ellen, ősi szabadságunk bizonytalanná válik, ha az alkotmányos és törvénytisztelő szellem belőlünk kivész. A vaáliak feliratát és szives megjelenésüket is az alkotmány előtt való meghódolásnak tekinti és ebben a tudatban a küldöttséget jó indulataiés biztositja. Munkásmozgalmak. (A czipészsztrájk. — A sittérmunkátok gyűlése. — Vidéki bérmozgalmak.) A harczban álló nyolcz czipőmühely munkásai közül három műhely munkásai egyezkedtek meg a munkaadókkal. Tegnap délelőtt Perényi munkásai részéről Rosenkranz és Janigtt czipészsegédek, az Adlermühely részéről Gál János, Bauer Ferencz, Poros Orbán, a Gerő-műhely részéről pedig Engelbrecht Ferencz, Balla Márton és Derverics Mátyás segédek léptek tárgyalásba a munkaadókkal. A tárgyalások eredménye az lett, hogy a mesterek a segédek követeléseit, a béremelést, a műhelyt és hozzávalót megadták. Gerő munkásai azonkívül követelték három sztrájktörőnek, Inhof, Mandel Farkas és Czukkermann Izsó czipészsegédeknek az elbocsátását, amit a gyáros meg is igért. A többi műhelyekben a harcz tovább tart. Tegnap délután Domokos Lajos Teréz-körút 32. számú üzletében az összes munkások abbahagyták a munkát. A budapesti sütősegédek április 1-én, szerdán délután 4 órakor nagy gyűlést tartanak az akáczfa utcza 13. szám alatt levő Baranyai-féle tánctteremben. A gyűlés főtárgya egy országos szövetségi alapszabály-tervezet felolvasása és a sztrájkmozgalom további fejlesztése lesz. Az ungvári sütőmunkások vasárnap délelőttre gyűlést jelentettek be, amelyen azt fogják kimondani, hogy szintén csatlakozni fognak a sütősegédek országos bérharczához. A debreczeni sütőmunkások harcza folyik, bár a munkaadók egyezkedni próbáltak. De a segédek mindaddig nem lépnek munkába, míg minden követelésüket meg nem kapják. A kőművesek s szabók a holnapi nap folyamán szintén kimondják az általános sztrájkot. A sütőknek a központi sütősztrájk-bizottság egy emberével 2000 koronát küldött le. A szatmári építőmunkások abbahagyták a munkát. Követelnek béremelést, rendes munkaidőt s azonkívül a legkevesebb bér megállapítását. Az építőmesterek már városokból hozattak munkást, de azok, mikor megtudták, hogy Szatmáron sztrájk van, abbahagyták a munkát. Akik pedig ezt nem tették, azokat a sztrájkolók elmulasztott idejükért kárpótolva távozásra bírták. A nagyváradi női munkások tegnapelőtt népes gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogy ha a munkaadókhoz benújtott követeléseikre kielégítő választ nem FRISS UJSÁG kapnak, kimondják a sztrájkot. Tegnap reggel tényleg nem állottak munkába, közel kétszázötvenen. Követeléseik a 9 órai munkaidő, a legkevesebb munkabérek megállapítása és a teljes vasárnapi munkaszünet. A pozsonyi kőmüvessegédek beterjesztették követeléseiket a munkaadókhoz. Követeléseik a következők: Húsz százalékos béremelés. Márczius 15-től október 15-ig" 1"1. és fél órai ebédidő. A kifizetés napján a munka egy órával előbb beszüntetendő Vsz. a kifizetés rögtön megkezdendő. Május elseje ünnep, amely megtartandó. A munkaidőt pontosan be kell tartani. 14 éven aluli gyermekeknek az iparban dolgozni nem szabad. A tanonczokat csakis szakmabeli munkára szabad használni. Húsvét, pünkösd és karácsony előtti napon a munkát délután 4 órakor be kell szüntetni, de azért az egész napi bér kifizetendő. A követelések benyújtása után azonnal megindították a legerősebb bérmozgalmat. A békési, szarvasi kőművesmunkások még mindig harczban állanak. A nyíregyházai kőműves és ácssegédek harcza a munkások teljes győzelmével végződött. A követeléseket a mesterek mindenben teljesítették. Aidinger János czáfolata. — Nyílt levél Kaas Ivór báróhoz. — Kacs Ivor báró a képviselőházban elmondott és nagy megbotránkozást keltő beszédében tudvalevőleg Aidinger Jánost is megpróbálta gyanúsítani azzal, hogy valami tudomása lett volna azokról a kis üzletekről, amelyeket Ballier Sándor néppárti hírlapíó akart csinálni. Aidinger most nyilt levelet intézett Kaas Ivor báróhoz és ebből a levélből kiderül, hogy a néppárti urat ismét hatalmas kudarcz érte. Aidinger elmondja nyílt levelében, hogy Ballier számtalanszor kérte őt arra, járjon közbe, hogy az ellene indított sajtópert beszüntessék, mert ha elítélik őt, akkor teljesen tönkre tett és erkölcsileg Halott ember lesz. Ezt meg is ígérte neki. Több nem történt köztük és Kaas erre vonatkozó állításai nem felelnek meg a valóságnak. „Nem igaz — írja Aidinger — hogy Ballier állását, melyet a „Bécsi Figyelő“ czimű lapnál akkor elfoglalt, a neki tett állítólagos ígéretek folytán hagyta el, mert onnét — különféle, itt elő nem sorolható okok miatt — lett elbocsátva, amire nézve, ha Méltóságodnak kételyei volnának, vagy ha esetleg bővebb tudomást akarna szerezni, alapos tájékozást nyújthat Taizs József pécsi nyomda- és laptulajdonos úr. Az sem igaz, hogy Balker úrnak akár a volt miniszterelnök, akár más valaki bármiféle állást ígért, mert eg esetben nem zaklatott volna engem szünet nélkül azért, hogy bárhová is szerezzem be, hogy legalább a mindennapi kenyere legyen meg és ne legyen kénytelen családjával együtt nyomorogni; — fáradtam is érdekében eleget, — fáradozásaimat azonban a kívánt siker nem koronázta és igy kénytelen volt megelégedni azzal a segélylyel, melyet részére kieszközöltem, és amely nyugta mellett lett neki átadva. Ezen nyugta, hogy hol lenne föltalálható, azt Ballier ur alkalmasint tudja, és meg kellett neki elégedni azon kisebb méreti segélylyel, mely az ő részére a magam szegénységéből tellett. Hogy Ballier az ilyen körülmények között egy hónapi 150 forinttal díjazott állást el nem fogadott volna, — az a mesék országába tartozik. Mindezekre nézve szíveskedjék csak Balliert megkérdezni, s ha emlékező tehetsé ,ge, — meg aztán a tisztesség teljesen el , nem hagyta, be kell vallania, hogy a do- t l°g úgy áll, mint én mondom, s hogy méltóságodat bizony tévútra vezette, vagy magyarul mondva: becsapta. Úgy hiszem, hogy sikerült méltóságodat meggyőzni arról, hogy a forrás, melyből rám vonatkozó értesüléseimet merítette, nem tiszta, hogy azon egyén, kit barátjának mond, — enyhén szólva — nem ‘ Dankó Pista temetése. — Saját tudósítónktól. — Bankó Pistát a magyar dalköltőt ma délután temették a Bauler-utcai gyászházból. A bűbájos nóták költőjének vég- tisztességére rengeteg közönség gyűlt öszsze. A ház körül, a ravatalos teremben igen sok volt a gyászoló. A közönség soraiban ott voltak többek között Barabás Béla és Lázár György országgyűlési képviselők, Révay Simon báró, Pósa Lajos, Tömörkény István, Lipcsey Ádám dr., Hamvay Gyula, Beöthy László, Sebők Zsigmond és Gyula, Lakatos Sándor, Sajó Sándor rendőrkapitány, az operaház, nép- és nemzeti színház, magyar- és vígszínház tagjai testületileg. A vidéki zenekarok képviseletében ott voltak a szegedi, egri, debreczeni, szabadkai első zenekarok vezetői, továbbá Rácz Pali, Berkes Béla, Pege Károly, Banda Marczi, Kóczé Antal, Farkas Pali, Radics Béla, Rácz Gyula, Rácz Laczi, Balázs Pista, Kiss Jancsi, Toll Jancsi, Csóka József, Balogh I Károly, Mendi Dani, Vörös Jancsi teljes zenekarának összes tagja, hegedűvel, gordonkával, bőgővel, klarinéttal. Négy órakor érkezett meg Aschenbein gr József segédlelkész, akol a szertartást végezte. Ezután Berczeg Ferencz búcsúztatta Dankó Pistát, a következő szavakkal: „Meghalt a nagy hegedős. Nagy szive, melybe belefért az arany Alföld, a gyöngyszinü Balaton és a magyar ég azúrja, nem dobog többé. Udvari költő volt, de nem a nagy urak, hanem a nép költője. A nép nem jutalmazza kiválasztottját aranyaival, hanem eleven dicsőséggel és forró szeretettel. Tíz a szegény czigány mégis népének nagy jótevője, koránál; dús örökhagyója volt. Mert ki a nemzet jóltevője, ha nem a művész? Ő szárnyakat ad a földi vándorútján elfáradt embernek, hogy föléje emelkedjék a hétköznapok sfir kj szomorúságának. Nem is tudom elképzelni, évszázadok folyamán mi lett volna e sokat hányatott nemzetből, ha a gondviselés nem adta volna meg neki a lehetőséget, hogy rettenetes sok keserűségét, fojtogató néma fájdalmát művészetté nemesítve, zengő nótákban zokogja el. Most eltörött a Dankó Pista varázshegedűje. Fonjunk rá babért és búcsúzzunk el a hegedőstől. Isten hozzád, szeretett barátunk, Dankó Pista! Utána B. Fejér Jenő tartott beszédet a zeneköltők részéről. Ezután megindult a 1s rengeteg tömeg a pesti oldal felé. Az együttes zenekarok Rácz Pali vezetése alatt Dankó Pistának rázendítettek három nótájára: „Most van a nap lemenőben...“ „Eltörött a hegedűm.. . ,Volt nekem egy szép szeretőm...“ „ Közel háromnegyed hat óra volt, amikor a beláthatatlan menet a pesti oldalra ért , s a czigányok a szomorúbbnál szomorúbb csankjó-nótákat játszva a fürdő-utczán s a váczi köruton végig a nyugati pályaud-varhoz ment. A koporsót itt becsomagolrták, s egy teherkocsiba helyezve, Szegedre ” indították. A halottat az elhunytnak csaaládtagjai, valamint Pósa Lajos, Tömörkény István s a szegedi küldöttség kíséri. Az elhunyt zeneboltot újra ravatalra henlyezik, s ott holnap, szerdán délután kísérik örök nyugalma helyére. a a megbízható, s így azt is merem reméni, hogy méltóságod azon csorbát, melyet .jó híremen megengedem, hogy nem ez ó zatosan és teljesen jóhiszemüleg —ejtett, ki fogja ott, ahol a hiba történt, köszörülni és jóvá tenni. Ha pedig méltóságod ezt megtenni nemtartaná szükségesnek, úgy kétségtelenül Qufegtt fogja engedni, és nem is veszi rossz nétoe, hogy én is olyan véleményt alkossak ,amígtmnak méltóságodról, mint amilyEST nekem tetszik, s hogy elemi véleményemet ott, és amikor jónak látom, nyilvánosan is kifejezhessem.“ 1903. április 1. Dinzigniszter javaslatai. “ít tudósítőnktől. — Lukács Lár pénzügyminiszter a képviselőház marusz elején előterjesztette készfizetés kezdéséről szóló törvényjavaslatot. A javaslat e szakasza elrendeli hogy a magyar-észti bank alapszabályainak az az intézkedés jogy jegyeit magyar vagy osztrák veretű fényes pénzre köteles beváltani, a törv és kihirdetése napján érvényessé lesz. A második sísz fölhatalmazást ad a pénzügyminiszter, hogy megengedje a banknak, hogy Alapszabályok rendelkezései szerint ,160 millió koronán túl is kibocsáthasson tízecmás bankjegyeket, továbbá, hogy a huskzomás bankjegyet a jövőben is kiadhassa, tíz és huszkoronás bankjegyeknek azata négyszázmillió korona erejéig ércte kell fedezve lennie. A huszkoronás banjegy előállításából háruló költségekhezl a hozzájárulás czimén a két állam a bank értelméből való részesedésből 600.000 krolt visszaad a banknak. A harmadik szakasz megengedi hogy a bank 60 millió koronájéig a külföldi piacon elhelyezett aranyitókat is beszámítsa az érczkészletbe. További szakaszok az érczkészletre vonatkó egyezség megkötésére a törvénynek idéleti úton való életbeléptetésére ad a pézügyminiszternek fölhatalmazást. A törvény csak akkor ép életbe ha Ausztriában is hasonló töényes intézkedést tesznek. A készfizető megkezdéséről szóló törvényjavaslat kapcsa még két törvényjavaslatot tett a miniszt a tísz asztalára. Az egyik a koronaérték mállapításairól szóló törvény kiegészítése, mely fölhatalmazást ad a kormánynak hgy az állam számlájára még 19.200.000 kona átkoronásat vezessen,, ha erre az átrak kormánynyal megfelelő szerződés köt. A harmadik" törvényjavaslat jájatalmazza a kormányt, hogy az osztrá kormánynyal a szerződést megkösse, eletőleg a meglevő szerződést pótszerzőéssel egészítse ki. * Ez a pótszerződés még 64 miló korona ötkoronás vezetéséről szól, amelyől a magyar állam 19,2 milliót, az osztrákéit milliót vezet. A Magyar-Osztrák Bajtól a két kormány ugyanekkora értékű ezerforintosat vesz át s abból veretik az uj ötkoronásat. Szerelem a kórházban — Saját tudósítónktól. — Kint az üllői ut végén abban a nagy veres épületben, ahol a betegek virkodnak a halállal s a tudomány próbálja útját állni a pusztító kórnak, két ember találkozott egymással — egy férf s egy fiatal asszony. Lábadozó beteg volt mindegyik. A kórház kertjében, ahol már az ősz leszedte a fák meg a bőkről levelét, látták egymást nap-nap után, elpanaszolták egymásnak szomorúságukat s megszerették egymást. És amikor ennek a két betegnek a szívébe belopódzott a szerelem, ez vette át az orvosok szerepét, ez gyógyította meg őket. Esküdöztek, fogadkoztak, ha bármelyikök hamarabb szabadulna ki a kórházból, odakint a városban nem felejti el a másikikát, felkeresi s ha újra összejönnek, nem hagyják el egymást soha. A nő Öszterreieher Jakabné, alig pár hónapja volt aszszony, amikor férje elhagyta s az elhagyott asszony kint a kórházban megszerette Bárics Antalt, aki gyöngédséggel, figyelemmel s részvéttel beczézgette a gyógyuló beteget. S meggyógyultak mind a ketten. Ámde az asszony családja eltiltotta őt szerelmesétől. Titokban találkoztak, néha a szomorú találkozón visszavágyakozott mindkettő — a kórházba, a kertbe, ahol nem zavarta boldogságukat senki, ahol reménykedve vártak egymásra, amíg meggyógyulnak.