Friss Ujság, 1903. május (8. évfolyam, 121-149. szám)

1903-05-01 / 121. szám

2 A Duna-ünnepélyre ide utazó közönsé­get röpiratokban figyelmeztetik arra, hogy a sütők sztrájkolnak, leírják a sütőmű­­helyek piszkosságát és néhány fényképet mutatnak be, amelyen látható majd, hogy a segédek és inasok a gyúródeszkán és dagasztó terenyőben alusznak. A budapesti közönséget figyelmeztetni fogják, hogy süteményt a sztrájk alatt ne egyenek, mert a régi süteményt meg­­feztatva frissítik majd fel s igy adják el friss sütemény helyett. Pénzük a bérharczra van elég. Karácsony óta minden segéd hetenkint a keresete tíz százalékát adta sztrájk-alapra, ami, tekintve, hogy ezer segéd átlag tíz forin­tot keres hetenkint, megk­özeliti a negy­venezer koronát. Azonkívül szaklapeladás­ból és adományokból is tekintélyes összeg gyűlt egybe s a külföldről is állandó se­gélyt ígértek. A harcz előreláthatólag igen kemény lesz. A képviseled ülése. — Április 30-án. — Név szerint való szavazással kezdődött a képviselőház mai ülése. 137 szavazattal 59 szavazat ellen tudomásul vette azt a vá­laszt, amelyet tegnap Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter adott Pap Zol­tán kérdésére a Gotterhalte ügyében. A szavazás után Rátkay László föl­szó­lalt amiatt, hogy a költségvetés vitájá­ban Berzeviczy Albert akart először föl­szólalni, holott a tegnapi ülésen kormány­­párti volt az utolsó szónok és így ma ellenzéki szónoknak kellene a házszabá­lyok szerint a vitát kezdeni. Apponyi Albert elnök nem osztozik Rátkay nézetében. Berzeviczy Albert készséggel rááll arra, hogy későbben szólaljon föl és így tárgy­talanná válik a házszabály-vita. Eötvös a javaslat ellen.­ ­Az elnök szerint tárgytalan a vita, mert Berzeviczy lemondott a szólás jogáról. Eötvös Károly beszélt most. A föld­művelési miniszter tegnapi beszédének minden érve csak az ellenzék álláspontját erősíti. A miniszter fölsorolja, hogy mi minden vár elintézésre. Ez éppen olyan, ■mintha egy ember, akinek a háza ég, az ablakok referálására gondolna, ahelyett, hogy a tüzet oltaná. Amiről most folyik a vita, az sokkal fontosabb dolog, mert a nemzeti becsületről van szó. Szemben áll egymással a korona és a nemzet aka­rata; az egyiknek el kell esnie, vagy be-­­ csületes alkut kell kötniök. Miért nem be-­­­szélt Darányi a másik akarat makacs­ságáról ? Miért, nem deríti föl e makacs­ság okait, s miért nem igyekszik a nem-­­­zet iránt köteles engedékenységre bírni a­­ koronát? Kicsinyli a kormány a vidéki küldöttségeket, a szóló pedig nem látott közpályán még soha oly lélekemelő dol­­­got, mint a vidéki küldöttségek zarándok­ lását. Ezt se lenézni, se ócsárolni nem szabad. (Nagy zaj.) Petér­váry Géza báró: Nem áll, amit ő mondott! Megvetni való! (Nagy zaj.) Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi az, ami megvetni való? (Nagy zaj.) .. Az elnök: Az nem létezik én rám néz­ s­de, amit valaki csak a­­szomszédainak­­ mond. Én az egész dologból semmit sem­­, hallottam. (Hosszantartó zajongás.)­­ Az elnök az ülést tíz perczre fölfü­ggeszt­y­ti. A szélsőbal Eötvöst éljenezte." Fejér- Né­várot báró pedig a terem közepére állva,­­ kijelentette: " — Én amit mondok, mindig fönntar­­at­tam, nem szívok vissza semmit; ha valaki öc­eértve érzi magát, álljon elő­­d. A szünet után Eötvös Károly folytatta g) beszédét. Bizonyos, hogy a kiegyezés, e és nagy közjogi mű megbomlott, kátyúba be- és veredett; többé azzal e nemzet javát elő- de mozdítani nem lehet. Ha a szekér ká­­fe­­tyuba jut, tus, aki a szekér tetején ül, tél onnan ki nem mozdítja, le kell onnan le szállni, s az anyaföldre támaszkodva le- sö­het csak a kocsit kiemelni. Széll Kálmán a­z«kétsége és jelleme csak úgy nem vesz­est el a nemzetre nézve, ha leszáll a szekér­­­ről az anyjaföldre, s ide jön az ellenzékre. Darányi, Kossuth és Szélle­r Darányi miniszter szólalt fel most. Mi­­­­kor az ellenzék a költségvetést és a be­ruházási javaslatok tárgyalását a katonai­­ javaslatok visszavonásától teszi függővé, akkor ezt egy lehetetlen feltételhez kö­tötte. Eötvös azt is mondta, hogy látha­tatlan kéz nyomása alatt állunk. Kije­lenti, hogy nem cselekednek másképp, amint gondolkoznak és beszélnek s társai nevében is visszautasítja ezt a vádat. Katus Ivor, Zboray Miklós és Fejérváry miniszter személyes természetű felszóla­lása után Kossuth Ferencz beszélt. Azt hiszi, hogy eljött az ideje annak, hogy a miniszterelnök nyilatkozzék, mielőtt az országgyűlés átlépte azt a határt, ame­lyen túl visszalépés nincs. Aggódik az ország sorsa fölött s kérdi a túloldalt, hogy valóban meg akar-e tagadni az or­szággyűléstől minden hasznos munkát? Magyar ember hozzákötheti-e az ország sorsát a katonai javaslatokhoz? Széll Kálmán miniszterelnök: A perez komolyságát átérzi. Ő áll a nehéz helyzet csúcsán. Megokolja, hogy a kisebbség akaratát odáig vinni nem tartja jogosult­nak, hogy a többség akarata ne érvénye­sülhessen. Elmondta véleményét, nem en­gedheti, hogy a kisebbség a költségvetés megobstruálásával a kormányt helye el­hagyására kényszerítse. Nem érzi magát bűnösnek. Kubik Béla: Könnyen megbocsát­ Széll Kálmán miniszterelnök: Úgy áll a kérdés, hogy szükséges a katona és pénz is. Azt akarják, ami a költségvetésben van, csak engedjék azt megcsinálniok. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Az állami számszék ellenőrzése mellett a kiadásokat a mai keretben viszik tovább. Leszámol­nak érte saját felelősségükre az ország­gyűlésnek, amelynek felelősséggel tar­toznak. Felhívás Apponyihoz. Rátkay László a holnapi napirendhez szól. A kormánynak, ha felhatalmazást nem kapott a nemzettől, le kell mondania. Holnap a Házban felelős kormány már nem lesz. Ha itt lesz is, az ellenzék már nem veszi kormánynak. Kubik Béla: Hanem olyannak, mint aki szószegő. (Óriási zaj.) Az elnök Kubik Bélát rendreutasítja. Rátkay László: A többségi elv, amelyet a miniszterelnök emleget, az csak a csá­szári hatalom takarója. Kubinyi Géza: Nem ismerünk császárt. Rátkay László: Alkotmányos lobogóba csempészik és csavarják be a császári korbácsot! Az elnök a szónokot rendreutasítja. Rátkay László indítványozza, hogy a Ház tárgyalásait függeszsze fel s kéri az elnököt, hogy lépjen ki a szabadelvű párt­­ból, mert nem foglalhat helyet abban a pártban, amely a törvénynélküli állapotot támogatja. Az elnök felszólal. Most Apponyi Albert gróf elnök szó­lalt fel. Ami a hozzá intézett azt a felhívá­sát illeti, hogy lépjen ki abból a politikai pártból, amelynek tagja, arra a válasza a következő: a képviselő urak a Ház min­den oldalán, méltóztassanak az iránt tisz­tában lenni, hogy ő elnöki teendőiben sen­kitől irányítást el nem fogad, de politikai magatartásában sem fogad el irányítást mástól, mint saját meggyőződésétől. Ha azonban elnöki állását politikai helyzetével összeférhetetlennek tartják, ám tessék ren­delkezni: ebben egy kisebbségi szavazat előtt is meghajlik. Ami a továbbiakat illeti, csak azt jelenti ki, hogy bármi történjék, és bárminemű állapot legyen az, amely a holnapi napól be fog állani, sem a kormány felelőssége nem szünetel, sőt fokozott mér­tékben áll elő, sem az Országgyűlés vagy a képviselőház feladatai nem szünetelnek, sőt talán súlyosabbakká válnak, sem pedig a házszabályok hatálya felfüggesztve nin­csen. Lengyel Zoltán: (Nagy zaj és derült­ség jobbfelől. Számosan kivonulnak a te­remből.) Felolvassa Szentiványi beszé­dét, melyet Szentiványi a múltkori tör­­vénynélkü­li állapot alkalmából elmondott. Szentiványi Árpád: Nem tagadja meg azt, amit mondott, de akkor mások vol­tak. Őt viszmyok. Más volt a kormány. De ft,­­mostani­ olyan, melyről az ellenzék vezé- Cplis beism­erte, hogy 67 óta a legalkot­­mrrányosabb s ennélfogva indokoltnak tart­ja, hogy ezt a kormányt támogassa. Ezzel az ülés véget ért. FRISS ÚJSÁG 1903. május 1. Küldöttségek a karonál javaslatok ellen.­ ­— Saját tudósitlunktól. — Ma Esztergom vármegyének választóke­rületeiből, az esztergomi, köbölkuti és do­rogi kerületekből jött fel nagy küldöttség, hogy a múlt vasárnap tartott népgyűlés kérvényét átnyússa a képviselőhöz elnö­kének. Az ötszáz tagból álló tekintélyes küldött­ség reggel fél 9 órakor érkezett meg a nyu­gati pályaudvaron, hol Lengyel Zoltán or­szággyűlési képviselő jelent meg fogadá­sukra, akit, előzőleg fölkértek kérvényük átnyújtására. Az egyesült küldöttséget Brutsy János, az esztergomi függetlenségi párt elnöke, az egyes küldöttségeket pedig Hartmann Péter, Szauder István, továbbá Schrank Móricz dr. és Áldom­ Viktor dr., a végrehajtó­ bizottság jegyzői vezették fel a fővárosba. A küldöttség megérkezése után a pálya­udvar éttermébe vonult át villásreggelire, ahol a fővárosi polgárság nevében Kard­­hordó Árpád, az egyetemi ifjúság nevében pedig Dévay Andor joghallgató üdvözölte őket. A pályaudvartól a váczi­ körúton és Al­­kotmányutczáin át vonult fel a képviselő­házba a hármas küldöttség. Elől haladt az egyetemi ifjúság s utánuk mentek nemzeti­szinü zászlók alatt a küldöttségek. Apponyi Albert gróf 10 órakor fogadta­­ a szokott helyen a küldöttséget. A terem­ben Endrey Gyula, Rátkay László és Ga­­bányi Miklós képviselők jelentek meg s je­­­­len volt a köbölkúti választókerület sza­­­­badelvű képviselője, Kobek István is. A 1 kérvényt Lengyel Zoltán nyújtotta át. Ap­ponyi Albert válaszolva kijelentette, hogy a 2 kérvényt beterjeszti a képviselőhöz elé. A­­ küldöttség ezután megnézte az országhá­­­ó­zat és meghallgatta a képviselőhöz ülését. 1 ok . A karthauziak előbelitása — Távirati tudósítások. — Páris, április 30. A kartauziak kiűzésére erőszakot kel­lett alkalmazni. Körülbelül ezerötszáz em­ber gyülekezett össze, hogy a szerzetese­ket ellenszegülésükben támogassák. Reg­gel három órakor a 97. gyalogezrednek egy zászlóalja, dragonyosok és mű­szaki ka­tonák jelentek meg a kolostor főkapuja előtt, ahol a tömeg a katonaság útját el akarta zárni. A férfiak a hadsereget, az asszonyok a kartauziakat éltették. Arra a felszólításra, hogy oszoljanak szét, nem hederítettek, bottal ütötték a csendőrök lovait és kővel hajigálták a katonákat. Egy tiszt és egy katona megsérült. A tömeg szakadatlanul tüntetett, míg végre sikerült azt szétoszlatni. Erre műszaki katonák bezúzták a kolostor főkapuját. Az államügyész a katonai parancsnok­kal bement és felszólította a szerzetese­ket, hogy hagyják el a kolostort. A szer­zetesek e közben a kápolnába vonultak vissza, ahol mozdulatlanul térdepeltek imazsámolyukon. Az ügyész több tiszttel bement a kápolnába, ahol felszólítását is­mételte. A szerzetesek vonakodtak a ká­polnát elhagyni s kijelentették, hogy csak az erőszaknak engednek. Erre a csendőrök körülvették őket s két-két csendőr megfo­gott egy szerzetest és a katonák sorfala között kivezették őket a kápolnából. Az utczán lévő tömeg zajos tüntetéssel fo­gadta őket. A kiutasított huszonhárom szerzetes Fignerolba utazott. | UI’'" Marseille, április 30. te Este körülbelül kétezer ember, köztük Iz­é számos kikötői munkás, a kapuczinusok­­ori­kolostora elé vonult. A rendőrség föl akar­­t tartóztatni a tömeget és visszaüzte a nem tüntetőket. Tizenöt ember, köztük több r°l- rendőrközeg, könnyebben megsebesült. De Nancy, április 80. Turin az püspök egy szomszédos község­­et­­ben a bérmálás alkalmából beszédet mon­­dot­ d°tt, amelyben hivatkozva a jelen hely­­zetre, azt mondotta, hogy ő mindenre __ kész és azt kívánja, hogy* az ő áldozata­fölkeltse a katolikusok erélyét. Az egyetemi ifjúság tüntetése, — Saját tudósítónktól. — ke- Ma este hét óra tájban a műegyetem do- kertje, melyről legújabban kiderült, hogy ég, nem is tartozik az egyetemhez, hanem lés utcza ezélra szolgál — megnépesedett. lő­ Mintegy ötszáz egyetemi hallgató gyűlt össze itten, de mielőtt még a tervezett gyűlés megtartásához foghattak volna, a rendőrség felszólította őket a széjjelesz­ár­lásra és a műegyetem kapuihoz két ór­a­ szemet állíttatott, sik ! Az egyetemi ifjak erre átvonultak a CI közP°nti egyetem nagytermébe. Itt Kétly Endre dr. rektor jelent meg közöttük és bá­r rendre intve ez ifjúságot, utalt arra, hogy most semmi ok sem forog fenn a tüntetésre és igy nem fogja megengedni, hogy az egyetem falai között gyülésez­­ns­zenek. A rektor távozása után Molba Tibor műegyetemi hallgató szólalt fel és ki­­nn jelentette, hogy ha az ifjúság számára nem adnak helyet, ahol háborútlanul gyü­­lésezhet, erőszakkal fognak maguknak , ilyet lefoglalni.­­ Az egyik rész erre hazaszéledt, da­­ mintegy háromszázan a Kossuth Lajos-­­ utczába vonultak és a Gotterhalte elfer­dített szövegét énekelve, majd megabezu­­a­golva és botjaikkal éktelen lármát csap­­i­­va tüntettek a Nemzeti Kaszinó előtt. Csakhamar megjelent itt is a rendőr­­­ség Splényi Ödön báró rendőrtanácsos­­ vezénylete alatt és a tömeg feloszlatásán­­­hoz fogott. Eleinte ellentálltak a tüntetők, akik kö­­­­zül hatot letartóztattak. Ezek között volt 1­3 joghallgató, két orvostanhallgató és 1­­ kereskedősegéd. Valamennyit a IV. kerü­­­­­leti kapitányságra kísérték, ahonnan sze­mélyazonosságuk igazolása után szabadon bocsátották őket. TÁVIRATOK. Bizalom a kormánynak. Losoncz, április 30. (A Friss Újság távirata.) A losonczi választókerület sza­badelvű pártjának végrehajtó nagybizott­sága ma tartott népes gyűlésén egyhan­gúlag elhatározta, hogy Széll Kálmán mi­niszterelnöknek és a kormánynak, to­vábbá a választókerület országgyűlési kép­viselőjének, Andrássy Gyula grófnak tán­­toríthatlan bizalmát fejezi ki. A vonat alatt: Székesfejérvár, április 30. (A Friss Újság távirata.) A Nagy-Kanizsa felől jövő személyvonat a sóstói vasúti híd kö­zelében egy fiatal emberen keresztülgá­zolt, áld szörnyet halt. Személyazonossá­gát egy nála talált levélül megállapítot­ták. A fiatal­ember neve Kégl Béla 18 éves székesf­ej­érvári lakatoslegény. A szü­leihez intézett levelében azt írja, hogy ön­­gyilkosságot követ el. A forrongó Balkán, Berlin, április 30. (A Friss Újság távirata.) A Wolff-ü­gynökség jelenti Kon­stantinápolyból. Ideérkezett jelentések szerint tegnap este Szalonikiben több di­­namitmerényletet követtek el bolgár rész­ről. Hír szerint fegyveres támadások tör­­téntek és az ottomán bank fiókját felgyúj­tották. Állítólag sok embert megöltek megsebesítettek e közben.

Next