Friss Ujság, 1903. szeptember (8. évfolyam, 243-271. szám)

1903-09-01 / 243. szám

2 petróleummal átitatott vászonrongy cso­mókat találtak a tető alatt e­lhelyezve. Valaki ezzel gyújtotta fel a házat. Angyal nem is sejti, ki lehet a gyújtogató, akit a rendőrség mindenfelé nyomoz. Munkásmozgalmak. (Szoczia­listák harcza a rendőrséggel. — A fuvaros munkások gyűlése. — Nyilatko­zat. — A vasárnapi napgyű­lések. — A Ganz­­gyári vasöntőmunkások sztrájkja. — A pak­si kőműves-sztrájk.) Szombathelyről táviratozzák a Magyar­­Távirati Irodának. A szombathelyi szoczi­ Alisták és a rendőrség között tegnap össze­ütközés volt. A szoczialisták ugyanis vörös lobogót akart.A rídaj'­tai essit a rendőrka­pitány megtiltott. A lobogót tehát titok­ban, a munkáslap szerkesztőségében avat­ták fel, azután pedig kivonultak a zászló­val, hogy népgyűlést tartsanak, melyre azonban nem volt meg az „engedélyük.“­­A rendőrség közbelépett és le akarta fog­lalni a lobogót, mire Steiner Lajos, a szo­­czialisták vezére felszólította a mintegy 200 főnyi tömeget, hogy testével is védje meg a lobogót. Erre a szoczialisták székek­kel, botokkal, üvegekkel támadták meg a rendőröket, akik kardot rántva erre rá­vetették magukat a tömegre, melyet ne­gyedórás küzdelem után szétvertek. Állító­lag több szoc­ialista megsebesült, egynek karját pedig egy rendőr keresztülszúrta. * Nagyszabású gyűlést tartottak vasár­nap délután a fuvaros munkások. Elnök: Glü­cksmann József, jegyző: Goldstein Sándor volt. Az első szónok Schönherr Jó­zsef megvilágította a munkásság helyzetét és példákkal jellemezte a fuvaros munká­sok szomorú sorsát. Szervezkedésre és ön­tudatos ellentállásra h­ívta fel a kérnek rabszolgáit. Rámutatott a politikai elnyo­matásra s követelte zajos éljenzés között az általános választói jogot. Utána­­Frankl Béla beszélt és behatóan fejtegette a szervezkedés módját és előnyeit. E pont­hoz felszólalt Schönherr s leleplezte dör­gő éljenzés között a népbutító keresztény­­szoczialistákat. Glücksmann József éles­­hangú támadást intézett a munkaadók el­len s felolvasott egy határozati javaslatot, melyben a fuvari munkások szervezete csatlakozik a nemzetközi szocziáldemokra­­ta párthoz. A javaslatot egyhangúlag el­fogadták. Schönherr felolvasta a munka­adókhoz intézendő emlékiratot, megjegyez­vén, hogy sztrájkba lépni nem fognak, mert csekély kívánságaik teljesítését a munkaadók méltányosságára bízhatják. A főbb kívánságok: 1. heti 24 korona fizetés, 2. jelentkezési idő reggel 5 óráig, 3. 14 napi felmondás, 4. tisztességes bánásmód. Ennek tudomásul vétele után a gyűlés szétoszlott. * A következő levelet kaptuk ma: Tiszte­lettel kérjük, szíveskedjenek az itt követ­kező nyilatkozatunkat kiadni. A Friss Újság azt írta vasárnapi számában, hogy mi mint keresztény szoczialisták lemen­tünk Karczagra, hogy ott a papi párt ér­dekében gyűlést tartsunk. Kijelentjük, h­ogy ez a közlemény, amely nyilvánvaló­an Mezőfi Vilmos táborából ered, nem felel meg a valóságnak. Mi nem vagyunk ke­resztény szoczialisták, nem is leszünk azok soha és ha azok lettünk volna, kész bo­londság lett volna tőlünk, hogy Karcza­­gon, ebben az ősi református városban tartsunk gyűlést a csukások­­érdekében. Mi az újjászervezett párthoz tartozunk most is, de ellenzéket alkotunk a pártban az ott meggyökeredzett rossz­­ műszer ellen. A gyűlést a karczagi újjászervezettek hívták egybe és nem mint keresztény szoczial­is­ták, amire tanú egész Karczag városa. [ Mezőfi azért jött le Karczagra társaival,­­ hogy megzavarja gyűlésünket, amelyre mi azért nem mentünk el, hogy botrány ne legyen és mert azt hittük, hogy még min­­lehetséges lesz a békés megegyezés. Rózsa Gyula, Poór Árpád (József-körút 53.), mint az újjászervezett szocziálde- Jnokrata párt vezetőségének tagjai. A magyarországi újjászervezett szocziál-­­ demokrata párt vasárnap a következő he­lveken tartott, népgyűlést: Draucz '­­d­megye), Uj-Verbász (Bácsmegye), Heves­­(Her'’'m­egye), Nyir-Acsád (Szabolcs­­megye), Zsámbék (Pestmegye). A gyűlé­sek napirendje volt: 1. Az általános vá­lasztási jog. 2. Az önálló vámterí­­t­és a szocziálde­mokráczia. 0 ‘ \ y * % •A Lanz-féle­­ törzsgyár vasöntöz.1 -i£# ma sztrá­jkba léptek A sztrájkoló­­ sok és az igazgatóság közt ma .Sisa moz­gatóság részéről Asbóth igazgató jelent meg. Az igazgatóság a vasöntő munkásoknak csak apróbb követeléseit hajlandó teljesí­­teni, minek a friss vze, elegendő homok és egy ruhaszekrény felállítása. Ellenben az 1 forint 80 krajczártól 3 forintig terjedő legkisebb bérkövetelést, valamint az ak­kord munkák után járó 20 százalékos bér­emelést megtagadta. A békéltető tárgyalás ezek után eredménytelenül ért véget, mi­re az igazgatóság a délután folyamán el­bocsátotta a segítő munkásokat, miután, úgy sem használhatná őket. A sztrájk felé vasöntő munkások este nyolc­ órakor to­ to­vábbi teendőik megbeszélése végett ülést tartottak a medve-utczai Fáczán-vendéglő­­­ben, ahol Rudi Sándor adta elő a sztrájk okát. Az igazgatóság a vasöntőket való­sággal belekényszerítette a sztrájkba. Tíz év óta 40 százalékkal csökkentette a bére­ket. Nagy méltánytalanság érte a vasöntő munkásokat s épen ezért a gyár összes munkásai kötelesek most támogatni őket. Határozati javaslatot terjesztett be, ame­lyet, egyhangúlag elfogadtak. A Ganz-gyári munkások hangulata olyan, hogy 2-3 nap múlva valószínűleg a gyár összes munká­sai sztrájkba lépnek.* Paksról táviratozzák. Ma reggel a kő­­mives munkások kimondták a sztrájkot. A sürgős munkákat abbanhagyták és nem dolgoznak. A sztrájkoltak követelik a reg­geli 6 órától esti 6 óráig tartó munkaidőt, a hároméves segédeknek 3 korona napidíj fizetését, a bér hetenkénti kifizetését, a vi­déken dolgozóknak az oda- és visszaszállí­tását, a reggelinél fél órai, az ebédnél 1 és fél órai szünetet. Délután a békéltető tár­gyaláshoz a vezetőket meghívták és az iz­gatott tárgyalás eredménye az volt, hogy sem a mesterek nem adták meg a munká­sok követeléseit, sem a munkások nem en­gedtek. A hangulat izgatott. A sztrájkot folytatják. FRISS ÚJSÁG-* 1903. szeptember 1. ( angol király Bécsijei). — Távirati tudósítások”. — Bécs, augusztus 31. Edvárd király délután 5 órakor Bécsbe érkezett. Már jóval megérkezése előtt több sorban álltak a bevonulási után az embe­rek és a tömeg mind sűrűbbé vált, minél közelebb jött­ az érkezés időpontja. Fél öt órakor dörgő hoeh-kiáltások jelezték, hogy Ő Felsége elhagyta a Hofburgot, hogy a Ferencz József-pályaudvarra menjen. A király, aki angol gárda dragonyos ezredé­nek ezredesi egyenruhájában nyitott ko­csiban ment ,az egész után mindig meg­újuló tüntetés tárgya volt. A gyönyörűen díszített pályaudvaron időközben összegyűltek a­ főherczegek, a polgári és katonai hatóságok fejei, a tá­bornoki kar, a nagykövetek és követek. Miután a király üdvözölte a főherczegeket, kevéssel öt óra előtt a főherczegek kísére­tében a perronra lépett, amelyen díszszá­­zad állott zászlóval és zenével. Mialatt Ő Felsége a századparancsnok jelentését fo­gadta és megszemlélte a századot, jelez­ték az udvari különvonat érkezését, mely nyomban ezután, pont 5 órakor berobogott. A Good save the king hangjai közt lépett ki Edvárd király 12. huszárezredének ez­redesi egyenruhájában a szalonkocsiból. Ő Felsége gyors léptekkel odasietett a ki­rályhoz és a két uralkodó ismételten meg­ölelte és megcsókolta egymást. Ezután Edvárd király a főherczegeket üdvözölte és királyunk jobboldalán halad­va, megszemlélte a díszszázadot és az ud­vari váróterembe ment. Ott Ő Felsége be­mutatta a királynak a fogadáshoz megje­lent személyiségeket, mire a két uralkodó kijárathoz ment és hintóba szállott. Ab­­don a pályaudvar előtt egybegyűlt nép­­tömeg megpillantotta az uralkodókat, vi­haros­­och-kiáltásokba tört ki, melyek az égés a folyamán folytatódtak. Edvárd b­ála­, aki igen jó színben van, folyton szívesen szalutálva köszönte az üdvözlést. Fél 6 órakor érkezett a menet a Burg kül­ső kapujához, amelyre a két uralkodó lo­bogóit tűzték ki és kevéssel ezután a Hof­­burgba érkeztek. Ott a főherczegnők, továbbá Liechte­stein herczeg főudvarmester, Kolom­en gróf főszertartásmester, Qoluchovszki külü­gy.. m mniszter, Apponyi Lajos gr' gyár udvarnagy, a többi közös­­éz­im­iniszterek Kráber osztrák mi­­niszterelnök és a legfőbb központi hivata­lok elnökei jelentek meg. Miután Edvárd király üdvözölte a főherczegnőket és be­­mutattatta magának a többi személyisége­ket, visszavonult lakosztályába. Bécs, augusztus 31. Este lakoma volt, amelyen Ferencz Jó­zsef király német nyelven köszöntötte fel Edvárd királyt, mint háza kipróbált régi d­ísvatját és annak a reményének adott szí­­­­fejezést, hogy e tekintetben semmi változás fog bekövetkezni. Ferencz József ki­rály úgy olvasta fel ezt a beszédet, amelyre Edvárd király szintén németül felelt, köszö­netet mondván a szives vendéglátásért. Ki­­jelentettte, hogy királyunk és háza javát mindig szivén fogja viselni. Végül mint hadserege tábornagyát üdvözölte királyun­kat, aki erre meghajtottta magát és kezet szorított Edvárd királylyal. A forrongó Balkán. — Távirati tudósítások. — Belgrád, augusztus 81. Az Ó-Szerbiában , fekvő Priczski Steli- Prohor kolostort basibozukok teljesen el­pusztították és összes lakóit lemészárolták, állítólag azért, mert a kolostor egy szerb forradalmi bandát rejtegetett. Szófia, augusztus 31. Ferdinand bolgár fejedelem tegnap este 11 órakor a keleti expressel Constanzába érkezett. Fogadására megjelent Sturdza miniszterelnök és a várnai prefektus. Egy órai tartózkodás után a fejedelem Na­­desda yachtjára szállott, hogy folytassa útját Várnába. Ferdinánd fejedelem nem fog egyenesen Szófiába visszatérni. A fejedelem Constan­­zából yachtján Várnába­­utazik. Az a szán­déka, hogy egyelőre Euxinograd kastély­ban marad és ott fogja az események to­vábbi fejlődését bevárni. Genua, augusztus 31. Brooklyn és San­ Franciska amerikai czirkálók Beirutba indultak. Az ottani amerikai konzul jelentése szerint a helyzet igen komoly. A konstantinápolyi követ megbízást kapott, hogy figyelmeztesse Ju portát arra, hogy minden bántalomért, ami amerikai alattvalót ér, az Egyesült Államok felelőssé teszik. Belgrád, augusztus 31. A dibrai és kicsevói kerület összes faluit török katonák felgyújtották és a lakosságot felkonczolták. A párisi áruház újra kiaradt. ■— Saját tudósítónktól. — A Párisi Áruház romjai ma ismét ki­­gyultak. Valami különös vak dühe a fék­telen türelemnek, hogy lángjaival újra és újra kitör a romok közül, amelyekhez olyan borzalmas, gyászos emlékei fűződ­nek a pusztulásnak. Már tegnap délután gomolygó fülstfelhő tódult ki a leégett épület első emeleti he­lyiségeiből, amelyekben az áruháznak a vevői számára ajándékozott ingyen-fény­kép raktára volt. A kitóduló füst tüzet jelzett s a központi és kerületi tüzérséget azonnal értesítették a veszedelemről. A tegnapi tüzet rövid félóra alatt sikerült elfojtani. Ma este 7 óra tájt in aztán a romok újra kigyultak. Ezut­­­á­n az a lengett, épület pinczéjében kele i­s a sok tör­melék és és’ a lángok oly érő- nehány perez a- i 40-ik számú h életét alár -talm­­ okoz­ón ért é s any­­it for­o szí­n­ben kiújult az egy hét előtti rettenetes éj­szakának minden emléke és nagyi riada­lom támadt. A központi tüzérséget azonnal értesítet­ték az újabb tűzről s öt percz alatt már a tűz színhelyén termettek a vas­ utczai őr­­ség és a központi tüzőrség öt szerkocsival Blaschnek segédtiszt vezetése alatt. A közönség körében a tűz hire hihetet­len gyorsasággal terjedt el. A­ túlcsigázott félelem szárnyat adott a képzeletnek i­gaz, emberek újra nagy szerencsétlenségekről beszéltek. Szerencsére ezúttal csupán a képzelet, dolgozott, mert a tűz romboló ereje nem pusztíthatott. A szomszédos 40. számú házban így is óriási rémületet keltett a­ tűz. Az épület földszintjén levő üzlethelyi­ségekből sikoltozva menekültek az embe­rek. A tüzet a tűzoltóknak két óra alatt sikerült teljesen eloltani, úgy, hogy ki­­lencz órakor a forró törmelékek már csak gyengén füstöltek. A tűz a pinczében felhalmozódott üsla­kos romok alatt lappangó tüzes zsarátno­kokból támadhatott. Mindenesetre különös, hogy immár egy hete m­ult a rémes tűz­vésznek s ez idő alatt nem tudták a ro­mokat úgy szétdönteni, hogy az ismételten­­támadható tű­z veszedelmét egyszer s min­­­­denkorra elhárítsák vele. A sebesültek vallomása. A Rókus-kórházban fekvő betegek álla­pota a Spira Adélén kívül teljesen meg­nyugtató. Spira Adél tegnap óta erős seb­lázban fekszik s heves fájdalma keletke­zett. Egész napon át jeges borogatást rak­­­­nak összezúzott fejére s a kisteremből át­­­­szállították egy szomszédos kis szobába, ahol egyedül van. Állandóan ápolja hűsé­ges cselédje, Korbinyi Emma, akinek be­­­­széde napról-napra javul. Mindenki arra­­ ügyel, hogy Spira Adélnak fülébe ne jus­­s­­on édesanyja halála. A leánynak napon­­­­kint igen sok látogatója van s tegnap,­­ va­sárnap délután különösen sokan keresték­­ föl, virágot és ajándékot vittek neki, aminek igen megörült. Valószínű, hogy­­ tegnap a sok beszéddel, megerőltette tört állkapocsosát s állapota ezért­­fordult rosszabbra. A hetedik kerületi elöljáróság a megin­dított vizsgálat folyamán erősen kutatja, hogy kit terhel a felelősség az emberáldo­­zatokért. Ma délelőtt hallgatták ki a Ró­kus betegeit: Glück Sándort, Mátyás Gi­zellát és Korbinyi Emmát is. A vallomá­sok közül különösen érdekes a Korbinyi Emmáé. — A rémes estén — mondta — fenn voltam a mosó konyhában s amikor a mo­sást befejeztem, fölfelé akartam menni a lépcsőn. A lépcsőházban azoban ekkor már olyan nagy füst volt, hogy alig láttam. Keresztül rohantam az udvaron és ki akartam menekülni, de a kapualjában a belső üvegajtó nem nyiltott sem kifelé, sem befelé. Nagyon megijedtem, mert ekkor már lángok csaptak ki és az áru­ház ablaküvegjei recsegtek, ropogtak. Visszafutottam a lépcsőre és fölrohantam az első emeleten levő lakáshoz. Eszembe jutott, hogy a nagysága betegen fekszik, az utóbbi időben mindig fejgörcs bántotta. Őt akartam megmenteni. Mikor az ajk­hoz értem, belülről m­ár lángnyelvek csap­tak ki és ekkor ijedten rohantam az ijjebb, a második eme­letre. Azonban már itt is lángolt minden ablak, ajtó és ablakfa­l­­én rohantam tovább a harmadik emelet« Kimerülve értem föl, jól emlékszem, ha­rangszót » állottára. Mintha a tűz engem kergetett volna, itt cik égni kezdett min­den. Rettenetes félelem fogott el, nem­ tud­tam már mit tegyek, kezdtem az eszmé­letem elveszíteni ronantam egy ajtón, s ott már több stáb, akik sirtak és remegtek A‘tűz­io követei, és mi re­megve vánszorogtunk a ablakhoz. Innen kezdve már nem tudok semmi bizony. Úgy emlékszem, mintha valami tüze. láttam volna magam mellett, aki a fülem-U_ k1„íjfVx^AX_ — - 4 vT • -* v - —

Next