Friss Ujság, 1903. november (8. évfolyam, 303-332. szám)
1903-11-01 / 303. szám
Vili. évfolyam, 303. szám. Budapest, 1903. november 1. vasárnap (Ara 2 fillér.) CSI?■ SgESSLXK-L■1 "1 ■■■■■JlSftL1! ■ U'ÜJlLlll'SBaa»'« M !»■■■■■!.J J—L_LU.'ll 1.r. ■ ---J'. '.JILL”'.: -IB*-''*'!1 -'-1 ", sssssssssssm PHI IT I VT AI NÁDIT AD Wt Megjelenik mindennap Kor&n íj Háromszázezer Koronás hamisítás. Elfogtak egy veszedelmes rablóbandát. Beköszöntő. Félve és remegve vártuk,mikor jelenik meg az első fecske. Ím, ránk köszönt november hónapja, a kései őszi napot hideg és fagy fogja fölváltani, hó hull le a földre, s újra fölzúg a tél rettenetes, nyomorúságos indulója. Nincs kenyér. Neon lehet élni. Már kezdődik. *. Tegnap családi dráma történt. Egy anya bezárkózott négy kicsi gyermekével a szobába, besütött a szobába, lefeküdt, és várta,, hogy a fejlődő széngáz majd mind az ötöjüket megöli. Tényleg, két gyermek meg is halt, a többiek válságos állapotban feküsznek a kórház ágyán. A nyomor, az irtózatos, elviselhetetlen Szegénység, az éhség, a teljes és tökéletes reménytelenség elől akartak a halálba menekülni. S az ember szíve elszorul, olvasván szomorú történeteket, amely ezennel megnyitotta a nyomor drámáinak hosszú sorát. Már kezdődik. És folytatódni is fog. A jegyzék az idén sem lesz szegényebb, mint tavaly volt, és tavalyelőtt, és még régebben. Év év után így megy ez, szakadatlan sorban, változatlanul, és hiábavaló minden intelemt, fölszólalás, a keserűségnek, dühnek minden kifakadása; akinek szívében szeretet él, szánalom, igazságérzet, az százszorosán érzi tehetetlenségét. Mert hiábavaló itt minden prédikáczió, mindenki csak magára gondol, a maga jólétére, a maga jómódjára, kényelmére, elégedettségére, az önzetlenség olyan ritka valami, mint a fehér holló. De nehogy azt higyje valaki, hogy az önzetlenséget emlegetvén, a jótékonyságra gondolunk. Az alamizsna nem kell. Annyit úgysem adhatnak, amennyire szükség van, annak pedig nincs nagyon sok értéke, ideig-óráig segíteni a bajon, s ekkor sem az összesség baján, háttéra esek egyesekén. Ez, úgyszólván, semmi. A valami igenis az lenne, ha kenyeret és munkát adnának, ez meg tudná enyhíteni, sőt szüntetni a végtelen szegénységet. De gondolnak-e erre ott, ahol ilyesmiről gondolkozni kellene. Ott, ahol a politika csinálódik, vad tülekedést láthat az ország, ott a legfőbb gond most az, hogy egy-egy államtitkári állástmegkaparinthassanak, díszes, hatalmas méltóságot, ilyesmit. De az ország bajára senki sem gondol. A ki- resi emberek jajszava idáig nem hangzik föl. S ha meg is hallják, amint egy országra való koldus hangosan sír. •— mit bánják ezt! Koldusok. Ki ér rá koldusokkal törődni, mikor mindenki magával van túlontúl elfoglalva. Már kezdődik. S csak elkezdeni volt nehéz, a folytatás majd annál könnyebb lesz. Az emberek a halálba menekülnek, — az éhenhalás elől. S a fogházakmegtelnek, tolvajokkal, akik lopnak —■ kenyérre valót. Vájjon mikor térnek végre észre azok az urak, akiknek ezekre gondjuknak kellene lenni? Végre mikor? Meddig akarnak még várni ? Elfogott rablóbanda. — Saját tudósítónktól. — Dorogházáról írja tudósítónk. Három esztendeje már, hogy Heves megyének északi részeit, Nógrád és Gömör megyéket egy rablóbanda tartotta rettegésben. Templomokat, hivatalokat, magánházakat és különösen a kereskedéseket rabolták ki egymásután. Oly vakmerőek voltak, hogy egy könynyen nem hagyták magukat elriasztani, lőttek, szúrtak, ütöttek. A községek 5—10 emberből álló őrséget állítottak fel s volt eset rá, hogy a hat tagból álló őrséget lövésekkel megfutamították. Dorogháza községben is agyonütöttek egy embert s három év alatt négy betörést követtek el. 1902. év végén kapott a község egy rendkívüli ügyes és lelkiismeretes csendőrőr mestert, Hatala Mihály személyében. Múlt hó 26-án, éjjel 11 óra körül Stein Sándor dorogházai kereskedő gyanús neszre ébredt fel. Kinézve ablakán, látta, hogy 2—3 ember a boltja előtt áll. Azt hitte, hogy az éjjeli őrök és kiszólt hozzájuk, de választ nem kapott, hanem egy más irányból rálőttek. Erre ő is revolvert fogott és háromszor lőtt, ő rá szintén három lövést tettek. A nagy zajra a szomszédok elősiettek, mire a rablók elfutottak. Reggel hallották meg, hogy Szudán szinte egy boltot akartak feltörni, de onnan is elriasztották őket, Mátra-Mindszenten azonban sikerült a boltot feltörniök s onnan 2 oldal szalonnát, zsírt, 4 pár csizmát és készpénzt raboltak. Az elöljáróság mindenünnen értesítette a maczonkai csendőrörsöt és onnan azonnal jött Hatala Mihály őrmester Angeli Antal csendőrrel. Mire innen a csendőrök a nyomozásra indultak, 12— 14 órát nyertek a rablók. A csendőrök 21 órán át folytonosan üldözték ellen, szomjan. Már Angeli járása ingadozott, de Hatala folyton biztatta. Végre a 23-ik órában utolérték a rablókat Nógrád megyében, Sóó-Hartyán határában egy erdő tisztáson és oly ügyesen hozzájuk lopózkodtak, hogy nyolcz férfit és két nőt elfogtak. Hatala ott a helyszínen vallatóra fogta őket. Azok semmit sem vallottak. Erre kutatni kezdettek. Egy földhányás alatt mindjárt megtaláltak egy bontóvésőt, másutt a földbe elásva szalonnát és fazékban zsírt, másutt szintén elásva czipőket és egyéb rablott holmit. Mind megvasalták és a rablás színhelyére vezették. Minden rablást bevallottak. Mostmár helyre állott a régen nélkülözött nyugalom. Harczolkodás a politikában. Évnegyedkor, november elsején Az utczára jut gazdag és szegény, Mert évnegyedkor hurczolkodni kezd Az öreg Buda és az ifjú Pest. Évnegyedkor, november elsején Hurczolkodik a gazdag és szegény, Az is, akinek uj lakása jobb S kis zordonon a háziúr kidob. Évnegyedkor, november elsején Hurczolkodik most két derék legény, Hej, másoké lett már a régi bolt, Válságod többé már egyik se old. A hatalomnak napja is kihuny, Az egyik legény Héderváry-Kun , a másik, ciki olyan daliás Apponyi Albert, vagy ki volna más... A megszökött kapitány. — s saját tudósítónktól. — Pár évvel ezelőtt egy Dominie János nevű nyugalmazott közös hadseregbeli kapitány telepedett le itt a fővárosban s békés polgári foglalkozásul katonaügyi irodát nyitott a Kerepesi ut 6. szám alatt levő házban. A kapitány polgári vállalkozása azonban nem hajtott elég jövedelmet. így történt aztán, hogy Dominice kapitány összeköttetésbe lépett egy rovott múltú helyszerző ügynökkel, Scholtz Henrik Edével, aki aztán derűre-borúra szállította a katonaügyi irodához az állást kereső, óvadékkal rendelkező szegény embereket. A kapitány úr egy egész századra való ilyen kauéziós alkalmazottat fogadott fel, nem azért, mintha szolgára lett volna szüksége, hanem azért, hogy ezeknek a szegény embereknek utolsó vagyonát képező pár száz koronáját bezsebelhesse. Közel egy évi szédelgés után, mikor a büntető feljelentések egész özönét nyújtották be ellene a rendőrségnél, Dominice százados úr megszökött. Visszament szűkebb hazájába, Prágába. A törvényszék hiába kérte kiadatását az ottani hatóságtól, Dominke kapitány urat nem adták ki, sőt most még ott Prágában hivatalt is kapott. A megszökött szélhámos ügyeiben eze* alatt befejezték a vizsgálatot s a büntető törvényszék két volt alkalmazottját, Jakab Pált és Blum Manót vád alá helyezte azon gyanú alapján, hogy ők előmozdították gazdájuk bűnös üzelmeit. így kerültek ma a vádlottak padlójára ezek csalás bűntettében való bűnrészeséggel vádolva. A tárgyaláson a vádlottak előadták, hogy ők maguk is az áldozatok közé tartoznak, amennyiben a megszökött kapitány az ő pénzüket is magával vitte. Az elnök Jakab Pál vádlotthoz: — Miért dicsérte maga az állást keresők előtt a kapitány modorát s miért biztatta őket, hogy nyugodtan átadhatják neki óvadékul a pénzüket? — Egy kapitány urban csak megbízhattam ennyire! — szólt a vádlott. A biróság Jakab Pált mondta csak ki bűnösnek a csalás bűntettében való bűnrészesség vétsége miatt s ezért két hónapi fogházra ítélte. Blum Manót a biróság felmentette._____