Friss Ujság, 1904. április (9. évfolyam, 99-121. szám)

1904-04-08 / 99. szám

a fiú apja sorsán való elkeseredésében merényletet követett el a gyár főtiszt­­viselője ellen. Meggyilkoltak egy igazgatót. — Saját tudósítónktól. — Röviden megírtuk, hogy Bogár Gyu­­j­­át, a nagyszalontai gazdák gőzmalma­­­­nak igazgatóját borzalmas körülmények­­ között meggyilkolták. Tudósítónk a bűn­tényről most a következőket jelenti: A rablógyilkosság áldozata Bogár Gyula, a nagyszalontai gazdák gőzmal­mának igazgatója. A 67 éves öreg úr, s aki magányos elzárkózottságban élő­­ agglegény volt, szokása szerint korán , pihenőre tért tegnapelőtt este. Lakása , a malomban volt. Két szoba, ajtóval , az utczára, egy előszoba, szögleteiben teli lisztes és korpás zsákok. Az igaz­gató még az este is olvasgatott, de szobájában hamar kialudt a világ. A malombeli munkások, akik embersé­géért rajongásig szerették az öreg urat,­­ lábujjhegyen jártak az ablaka alatt... Tegnap hajnalban, mikor az őrlés megkezdődött, a malomban gyanúsan tűnt föl, hogy a mindig pontos igazgató nem mutatkozott. Az emberek rosszat sejtettek, s Nagy Sándor vámolót be­­küldték Bogár lakására, nézze meg, mi az oka az igazgató késésének. A mun­kás pedig kisvártatva magából kikelten rohant vissza a malomba:­­*­ Szent isten, siessenek! — Mi történt? A vámoló minden izében remegett, 's torkát a nagy megrémülés fojtogatta : — Csupa vér ... meghalt . .. Az emberek berontottak az igazgató hálószobájába, ahova a függönyön ke­resztül bederengett a hajnal. Az öreg úr az udvar felé eső ablak tövében az ágy előtt feküdt tapadó vértócsában össze­zúzott fejjel a testén véres paplana. Az arczát hatalmas, tátongó seb torzította el, fejéből még szivárgott a vér. A munkások rögtön értesítették a szörnyű eseményről a csendőrséget, a hatóságot és a malomigazgatóság tagjait. A véres eset helyén hamarosan megje­lent Buday Antal vizsgálóbíró Sarkadi Dániel dr. járásorvossal s megkezdte a vizsgálatot, amelynek adataiból minden kétséget kizáróan megállapította, hogy rablógyilkosság történt. Az áldozat ágya megvetve, egyik párna csupa vér volt, a lepedőn pedig egy rövid nyelű fejsze tisztán kivehető véres lenyomata volt látható. A frissen súrolt padlón egy na­gyobb s egy kisebb czipő nyoma. A halott arczc­al az ablak felé fordulva feküdt a padlón megaludt vérében, bal arcza, feje kegyetlen sebektől borítva, az orrán roppant fejszecsapás nyoma, a nyakán hatalmas szúrt sebek. Mindebből azt következtette a vizsgá­lat, hogy a kegyetlen gyilkosok áldoza­tukat alvás közben lepték meg s ágyában fejszével verték agyon, azután hurczol­­ták végig a szobában. A padlón lelt lábnyomokból azt sejtik, hogy a gyilkos férfi és egy nő lehetett. A gyilkosság a vizsgálat szerint úgy történhetett, hogy egy vagy két ember és minden valószínűség szerint egy nő, aki ismerős a viszonyokkal, már akkor bent voltak a szobában, amikor az üres 67 éves ember nyugovóra tért. Almában rohanták meg. Az egyik baltával az orrára vágott, a másik késsel a nyakába szúrt. Aztán a hullát lehúzták az ágy­ról, a vért a paplannal feltörülték s a véres paplant a hullára dobták. A gyilkosok, akik nyilván tudták, PRISS ÚJSÁB 1901. április S.. hogy a malom pénzét is a meggyilkolt kezeli, az előkeresett kulcscsal kinyi­tották a pénzszekrényt s onnan 900 ko­ronát elraboltak. Ezután sietve távoztak. Gere és Fisch törvényszéki ötvösök, akik a 67 éves meggyilkolt holttestét felbonczolták, megállapították, hogy ki­­lencz fejszecsapás érte a szerencsétlent. Robbanás egy gyógyszertárban'. — Saját tudósítóinktól. — Bayer Antalnak az Andrássy­ út 14. szám alatt levő, Vöröskereszthez czim­­zett gyógyszertárában ma délutáni há­rom órakor veszedelmes b­enzinrobba­nás történt és igen nagy szerencse, hogy nem járt nagyobb veszedelemmel. A patikában, mint rendesen, ma dél­után is sok vevő volt, amikor egyszer­­ re, csak a laboratóriumból hatalmas ro­baj hallatszott, majd lángok törtek elő, amitől a vevők rém­ületes sikoltással me­nekültek az utczára. Szerencsére a gyógytár alkalmazottai nem veszítették el lélekjelenlétüket és behatoltak a la­boratóriumba, ahol a patika két szolgá­ja, takarítónője és egy munkásleány volt, akik többé kevésbbé súlyos égési sebeket szenvedtek a felrobbant benzin­től, amelylyel foglalatoskodtak. Kihoz­ták őket a laboratóriumból a gyógy­­tárba. A robbanás hírére kivonult a közpon­ti és a VI. kerületi tüzérség Jarticsek Andor tűzfelügyelő vezetése alatt és megfeszített erővel fogtak hozzá az ol­tási­ munkálatokhoz és még mielőtt a felhalmozott rengeteg sok könnyen gyű­lő anyag lángot fogott volna, eloltották a tüzet. Eközben megérkeztek a mentők is, akik gépkocsin vonultak ki a vész színhelyére s ápolás alá vették a sebe­sülteket, Bobai Jánost és Moschin Má­riát, akik súlyosabban,­ továbbá Goda Andrást és Seidle Ilonát, akik könnyeb­ben sebesültek meg. Moschin Máriát a Rókusba szállították, a másik három sebesültet­ lakásukon ápolják. Az öngyilkosjelölt grófné botránya: — Saját tudósítónktól. •—­­ Lapunk legutóbbi számában rövid táviratban megírtuk azt a botrányt, amelyet Festetics Pálné grófné csapott a Neues Wiener Journal czimű lap szerkesztőségében. A Neues Wiener Journal Festetics Pálné grófné támadá­sáról a következőket jelenti: Festeticsné elégtételt követel. Tegnap délután öt órakor Festetics Pálné grófné egy fiatal lovas­tiszttel, akit fiaként mutatott be, megjelent la­punk szerkesztőségében. Szerkesztőségi szolgánk az elfogadó szobába kísérte őket, ahol csakhamar megjelent egyik munkatársunk, aki azt kérdezte tőlük, hogy mit kívánnak? A grófnő, anélkül, hogy jövetelének czélját megmondta volna, azonnal dühöngeni kezdett és itt leközölhetetlen szidalmakkal illette a szerkesztőséget. Munkatársunk kijelen­tette az ily szokatlan módon viselkedő asszonynak, hogy nem hajlandó vele to­­vább tárgyalni és fölkereste lapunk fele­lős szerkesztőjét, aki besietett a tomboló asszonyhoz a fogadószobába, ahol hal­latlan fogadás várt rá A grófné ökölre szorított kézzel rohant eléje s igy för­­medt rá : — Tudja-e, hogy ki vagyok? Feste­tics Pálné grófné vagyok és ez itt első házasságomból való fiam, Fischer had­nagy. A felelős szerkesztő kérdésére, hogy mit akar, az asszony így folytatta: — Nem azért jöttem, hogy helyreiga­zítást kérjek önöktől. Fittyet hányok az önök helyreigazítására. Elégtételt köve­telek önöktől! A bosszú!­­ A felelős szerkesztő erre azt felelte,­­ semmi tudomása nincs az esetről s vagya kérte a grófné­t, hogy fogalmaz­ Zoltegi nyilatkozatot, amelyet készsé-­­­gek közzé fognak tenni. A fiatal tiszt,­­ aki eddig nyugodtan viselkedett, most , egyszerre kardjához nyúlt s úgy lát­szott, mintha a szerkesztőt meg akarná támadni. Szerkesztőnk erre kinyitotta a szoba ajtaját, hogy a következő jele­netnek tanui legyenek, de a grófné utána rohant és újra becsapta az ajtót, azután fölemelte a kezét s arczul ütötte a szerkesztőt, azt mondván : Most megboszultam­ magamat. A fiatal tiszt most újra kardjához nyúlt s úgy tett, mintha ki akarná rán­tani hüvelyéből. Lapunk Szerkesztője e támadás után igy szólott: Grófné, ön asszony s én védtele­­nül állok önnel szemben, de tudni fo­gom, hogy mi a kötelességem. Mi történt a Dunaparton. A grófné ezután kirántotta az ajtót és fiától kisérve, a folyósóra rohant, folytonosan átkozódva és szitkozódva. Viselkedése olyan volt, mintha meg­őrült volna. Munkatársaink igyekeztek­­a tisztet rábírni, hogy anyját mérséklésre intse. Erre bejött a szerkesztőségnek több szolgája, akik odaléptek a tiszthez és meg akarták fogni, hogy kivigyék. De a grófné erre megijedt s kérte, hogy küldjék el a szolgákat és kerüljék a botrányt, amely fiának árthatna. A mun­katársak erre azt kérdezték a tiszttől, hogy miért nem vetett véget már előbb a jelenetnek. A fiatalember erre el­mondta, hogy az anyja öngyilkosságáról szóló hír nem felel meg a valóságnak s mindössze csak az történt, hogy a mult szombaton egy éjjeli mulatóhelyen vol­tak, ahol anyja kelleténél több konya­kot ivott s olyan rosszul lett, hogy a Duna-csatornához ment, ahol erősen hányt. A fiatal tiszt el akarta hozni anyját a csatorna partjáról, de nem si­került neki. Erre rendőrért sietett, a­kivel végre sikerült anyját szállójába vinni. Miközben a fiatal tiszt ezeket elmondta, azalatt a grófné újra tom­bolni kezdett, úgy, hogy a szerkesztő­ség kénytelen volt rendőrökért küldeni, hogy az őrjöngő asszonyt elvitesse. A rendőrök megjelenése csillapítóan hatott mindkettőjükre s a fiatal tiszt azt mon­dotta : — Hiszen már megyünk, csak legye­nek nyugodtan. A grófné és a rendőrség. A grófné ezzel a megjegyzéssel kö­vette a fiát: Most­­­riebels rendőrtanácsoshoz, atyám testvéréhez megyünk, a kinek mindent el fogok mondani. A Neues Wiener Journal szerkesztő­sége még az este folyamán följelentést tett a rendőrségen a grófné és fia ellen, a házi béke megsértése és a személyes szabadság korlátozása miatt; ezenkívül azok a munkatársaink, a­kiket Feste­­teticsné grófné megsértett, becsületsér­tés miatt tesznek ellene följelentést. Mára volt megidézve a grófné a rend­őrségre, de orvosi bizonyítványt kül­dött, hogy ágyban fekvő beteg. A rend­őrség már áttette az ügyet az ügyész­­séghez. A grófné és fia a tegnapi jelenet után a Morgenzeitung szerkesztőségét is fel­kereste, de ott rendőrért küldtek, mira sietve eltávoztak. A Morgenzeitung szer­kesztősége szintén feljelentette Festes­tics grófnét. A rendőrség krónikájából. (Agyongázolt öregasszony. — JET— sikkasztott pénzküldemény. — A köm­rözött franczia báró. — Eltűnt kis leány.) Ma délelőtt negyed tizenegy órakor halálos el­gázolás történt a Kerepesi­­úton. Az 57. számú ház előtt egy öreg asszony lelépett a gyalogjáróról s mit sem sejtve át akart menni a túlsó sorra. Éppen e pillanatban futott arra a 492. számú körforgalmi villamos vasúti kocsi és az öregasszonyt leütötte lábá­ról úgy, hogy az a kocsi alá került. Mire a villamost a kocsivezető megállí­totta, az asszonynak csak borzalmasan megroncsolt testét szedték ki a kerekek alól. A feje a felismerhetetlenségig össze volt lapítva, egyik lábát a szó szoros értelmében lefűrészelte a kerék. A szerencsétlenség színhelyén egy pilla­nat alatt óriási tömeg verődött össze, a kocsiközlekedés megakadt s a tolon­gásban alig tudták a szerencsétlen asszony roncsait elszállítani. A rendőr­ség ezután megállapította az asszony kilétét, mely szerint az elgázolt özvegy Müller Sámuelné, született Kornhauser Antonia 75 éves magánzó úrinő volt a az Aggteleki­ utcza 2. szám alatt lakott. Holttestét beszállították a törvényszéki orvostani intézetbe. A kocsivezetőt,­­Rajna Gyulát pedig a főkapitányságon előállí­tották, annak megállapítása végett, hogy ő volt-e a szerencsétlenség okozója.­­ Tízezer koronás sikkasztást követett el tegnapelőtt egy 19 éves fiatalember, úgy látszik előre kiszámított tervvel, a rá több alkalommal bízott tekintélyes összegek varázsától elszédítve. A sik­­kasztót Braun Sándornak hívják, buda­pesti születésű, 19 éves, irodagyakornok a Loosy Hugmayer és társa fakeres­kedő c­égnél. E hónap 5-én főnöke egy 10600 koronát tartalmazó pénzeslevelet adott át neki, hogy a postára vigye. Braun a borítékot feltötte, bankjegy alakú papírszeletekkel megtöltötte, s újra bepecsételte a magával vitt üzleti pecsétnyomóval. A fiatalember iránt a főnökei feltétlen bizalommal viseltettek, s azért nem adtak melléje semmiféle kíséretet. A c­ég most a sikkasztó kéz­­rekerítője számára a megtalált összeg 10 százalékát biztosítja jutalomképpen. Braun Sándor magas, sovány, hosszas arczu ember, baja szőke, szeme kékes, bajusza pelyhező és oldalszakáll viseli A pénzküldemény a berlini Schröder czégnek szólt, hol ma sürgöny útján kérdezősködtek, hogy megkapta-e a pa­pirossal bélelt pénzeslevelet. Minthogy onnét tagadó válasz érkezett, valószínű, hogy Braun hibás czímet írt a levélre, ami szintén előre kifőzött tervre vall. * Szó volt a lapokban arról, hogy Nugent Valter báró párisi születésű 70 éves magánzó eltűnt váczi­ utcza 83. számú lakásáról. Erre nézve a rendőr­ség megáll­apította, hogy Nugent Valter báró egyáltalán nem tűnt el, rokonai tudják a tartózkodási helyét, az illető rendezett viszonyok között él és egy­­­­általán semmiféle okot nem szolgálta­tott bárminemű köröztetésre. * Magyar Gábor tizenegy éves Margit nevű leánya eltűnt szüleinek József­­utcza 35. szám 7. ajtó alatt levő laká­­­­sáról. A kis leány magas növésű, a­­ haja szőke, a szeme kék. Eltűnésekor a fekete pötyös piros barchet-szoknya­­ volt rajta. Aki tud róla valamit, értem,­sítse az aggódó szülőket

Next