Friss Ujság, 1904. április (9. évfolyam, 99-121. szám)
1904-04-08 / 99. szám
a fiú apja sorsán való elkeseredésében merényletet követett el a gyár főtisztviselője ellen. Meggyilkoltak egy igazgatót. — Saját tudósítónktól. — Röviden megírtuk, hogy Bogár Gyuját, a nagyszalontai gazdák gőzmalmanak igazgatóját borzalmas körülmények között meggyilkolták. Tudósítónk a bűntényről most a következőket jelenti: A rablógyilkosság áldozata Bogár Gyula, a nagyszalontai gazdák gőzmalmának igazgatója. A 67 éves öreg úr, s aki magányos elzárkózottságban élő agglegény volt, szokása szerint korán , pihenőre tért tegnapelőtt este. Lakása , a malomban volt. Két szoba, ajtóval , az utczára, egy előszoba, szögleteiben teli lisztes és korpás zsákok. Az igazgató még az este is olvasgatott, de szobájában hamar kialudt a világ. A malombeli munkások, akik emberségéért rajongásig szerették az öreg urat, lábujjhegyen jártak az ablaka alatt... Tegnap hajnalban, mikor az őrlés megkezdődött, a malomban gyanúsan tűnt föl, hogy a mindig pontos igazgató nem mutatkozott. Az emberek rosszat sejtettek, s Nagy Sándor vámolót beküldték Bogár lakására, nézze meg, mi az oka az igazgató késésének. A munkás pedig kisvártatva magából kikelten rohant vissza a malomba:* Szent isten, siessenek! — Mi történt? A vámoló minden izében remegett, 's torkát a nagy megrémülés fojtogatta : — Csupa vér ... meghalt . .. Az emberek berontottak az igazgató hálószobájába, ahova a függönyön keresztül bederengett a hajnal. Az öreg úr az udvar felé eső ablak tövében az ágy előtt feküdt tapadó vértócsában összezúzott fejjel a testén véres paplana. Az arczát hatalmas, tátongó seb torzította el, fejéből még szivárgott a vér. A munkások rögtön értesítették a szörnyű eseményről a csendőrséget, a hatóságot és a malomigazgatóság tagjait. A véres eset helyén hamarosan megjelent Buday Antal vizsgálóbíró Sarkadi Dániel dr. járásorvossal s megkezdte a vizsgálatot, amelynek adataiból minden kétséget kizáróan megállapította, hogy rablógyilkosság történt. Az áldozat ágya megvetve, egyik párna csupa vér volt, a lepedőn pedig egy rövid nyelű fejsze tisztán kivehető véres lenyomata volt látható. A frissen súrolt padlón egy nagyobb s egy kisebb czipő nyoma. A halott arczcal az ablak felé fordulva feküdt a padlón megaludt vérében, bal arcza, feje kegyetlen sebektől borítva, az orrán roppant fejszecsapás nyoma, a nyakán hatalmas szúrt sebek. Mindebből azt következtette a vizsgálat, hogy a kegyetlen gyilkosok áldozatukat alvás közben lepték meg s ágyában fejszével verték agyon, azután hurczolták végig a szobában. A padlón lelt lábnyomokból azt sejtik, hogy a gyilkos férfi és egy nő lehetett. A gyilkosság a vizsgálat szerint úgy történhetett, hogy egy vagy két ember és minden valószínűség szerint egy nő, aki ismerős a viszonyokkal, már akkor bent voltak a szobában, amikor az üres 67 éves ember nyugovóra tért. Almában rohanták meg. Az egyik baltával az orrára vágott, a másik késsel a nyakába szúrt. Aztán a hullát lehúzták az ágyról, a vért a paplannal feltörülték s a véres paplant a hullára dobták. A gyilkosok, akik nyilván tudták, PRISS ÚJSÁB 1901. április S.. hogy a malom pénzét is a meggyilkolt kezeli, az előkeresett kulcscsal kinyitották a pénzszekrényt s onnan 900 koronát elraboltak. Ezután sietve távoztak. Gere és Fisch törvényszéki ötvösök, akik a 67 éves meggyilkolt holttestét felbonczolták, megállapították, hogy kilencz fejszecsapás érte a szerencsétlent. Robbanás egy gyógyszertárban'. — Saját tudósítóinktól. — Bayer Antalnak az Andrássy út 14. szám alatt levő, Vöröskereszthez czimzett gyógyszertárában ma délutáni három órakor veszedelmes benzinrobbanás történt és igen nagy szerencse, hogy nem járt nagyobb veszedelemmel. A patikában, mint rendesen, ma délután is sok vevő volt, amikor egyszer re, csak a laboratóriumból hatalmas robaj hallatszott, majd lángok törtek elő, amitől a vevők rémületes sikoltással menekültek az utczára. Szerencsére a gyógytár alkalmazottai nem veszítették el lélekjelenlétüket és behatoltak a laboratóriumba, ahol a patika két szolgája, takarítónője és egy munkásleány volt, akik többé kevésbbé súlyos égési sebeket szenvedtek a felrobbant benzintől, amelylyel foglalatoskodtak. Kihozták őket a laboratóriumból a gyógytárba. A robbanás hírére kivonult a központi és a VI. kerületi tüzérség Jarticsek Andor tűzfelügyelő vezetése alatt és megfeszített erővel fogtak hozzá az oltási munkálatokhoz és még mielőtt a felhalmozott rengeteg sok könnyen gyűlő anyag lángot fogott volna, eloltották a tüzet. Eközben megérkeztek a mentők is, akik gépkocsin vonultak ki a vész színhelyére s ápolás alá vették a sebesülteket, Bobai Jánost és Moschin Máriát, akik súlyosabban, továbbá Goda Andrást és Seidle Ilonát, akik könnyebben sebesültek meg. Moschin Máriát a Rókusba szállították, a másik három sebesültet lakásukon ápolják. Az öngyilkosjelölt grófné botránya: — Saját tudósítónktól. •— Lapunk legutóbbi számában rövid táviratban megírtuk azt a botrányt, amelyet Festetics Pálné grófné csapott a Neues Wiener Journal czimű lap szerkesztőségében. A Neues Wiener Journal Festetics Pálné grófné támadásáról a következőket jelenti: Festeticsné elégtételt követel. Tegnap délután öt órakor Festetics Pálné grófné egy fiatal lovastiszttel, akit fiaként mutatott be, megjelent lapunk szerkesztőségében. Szerkesztőségi szolgánk az elfogadó szobába kísérte őket, ahol csakhamar megjelent egyik munkatársunk, aki azt kérdezte tőlük, hogy mit kívánnak? A grófnő, anélkül, hogy jövetelének czélját megmondta volna, azonnal dühöngeni kezdett és itt leközölhetetlen szidalmakkal illette a szerkesztőséget. Munkatársunk kijelentette az ily szokatlan módon viselkedő asszonynak, hogy nem hajlandó vele tovább tárgyalni és fölkereste lapunk felelős szerkesztőjét, aki besietett a tomboló asszonyhoz a fogadószobába, ahol hallatlan fogadás várt rá A grófné ökölre szorított kézzel rohant eléje s igy förmedt rá : — Tudja-e, hogy ki vagyok? Festetics Pálné grófné vagyok és ez itt első házasságomból való fiam, Fischer hadnagy. A felelős szerkesztő kérdésére, hogy mit akar, az asszony így folytatta: — Nem azért jöttem, hogy helyreigazítást kérjek önöktől. Fittyet hányok az önök helyreigazítására. Elégtételt követelek önöktől! A bosszú! A felelős szerkesztő erre azt felelte, semmi tudomása nincs az esetről s vagya kérte a grófnét, hogy fogalmaz Zoltegi nyilatkozatot, amelyet készsé-gek közzé fognak tenni. A fiatal tiszt, aki eddig nyugodtan viselkedett, most , egyszerre kardjához nyúlt s úgy látszott, mintha a szerkesztőt meg akarná támadni. Szerkesztőnk erre kinyitotta a szoba ajtaját, hogy a következő jelenetnek tanui legyenek, de a grófné utána rohant és újra becsapta az ajtót, azután fölemelte a kezét s arczul ütötte a szerkesztőt, azt mondván : Most megboszultam magamat. A fiatal tiszt most újra kardjához nyúlt s úgy tett, mintha ki akarná rántani hüvelyéből. Lapunk Szerkesztője e támadás után igy szólott: Grófné, ön asszony s én védtelenül állok önnel szemben, de tudni fogom, hogy mi a kötelességem. Mi történt a Dunaparton. A grófné ezután kirántotta az ajtót és fiától kisérve, a folyósóra rohant, folytonosan átkozódva és szitkozódva. Viselkedése olyan volt, mintha megőrült volna. Munkatársaink igyekezteka tisztet rábírni, hogy anyját mérséklésre intse. Erre bejött a szerkesztőségnek több szolgája, akik odaléptek a tiszthez és meg akarták fogni, hogy kivigyék. De a grófné erre megijedt s kérte, hogy küldjék el a szolgákat és kerüljék a botrányt, amely fiának árthatna. A munkatársak erre azt kérdezték a tiszttől, hogy miért nem vetett véget már előbb a jelenetnek. A fiatalember erre elmondta, hogy az anyja öngyilkosságáról szóló hír nem felel meg a valóságnak s mindössze csak az történt, hogy a mult szombaton egy éjjeli mulatóhelyen voltak, ahol anyja kelleténél több konyakot ivott s olyan rosszul lett, hogy a Duna-csatornához ment, ahol erősen hányt. A fiatal tiszt el akarta hozni anyját a csatorna partjáról, de nem sikerült neki. Erre rendőrért sietett, akivel végre sikerült anyját szállójába vinni. Miközben a fiatal tiszt ezeket elmondta, azalatt a grófné újra tombolni kezdett, úgy, hogy a szerkesztőség kénytelen volt rendőrökért küldeni, hogy az őrjöngő asszonyt elvitesse. A rendőrök megjelenése csillapítóan hatott mindkettőjükre s a fiatal tiszt azt mondotta : — Hiszen már megyünk, csak legyenek nyugodtan. A grófné és a rendőrség. A grófné ezzel a megjegyzéssel követte a fiát: Mostriebels rendőrtanácsoshoz, atyám testvéréhez megyünk, a kinek mindent el fogok mondani. A Neues Wiener Journal szerkesztősége még az este folyamán följelentést tett a rendőrségen a grófné és fia ellen, a házi béke megsértése és a személyes szabadság korlátozása miatt; ezenkívül azok a munkatársaink, akiket Festeteticsné grófné megsértett, becsületsértés miatt tesznek ellene följelentést. Mára volt megidézve a grófné a rendőrségre, de orvosi bizonyítványt küldött, hogy ágyban fekvő beteg. A rendőrség már áttette az ügyet az ügyészséghez. A grófné és fia a tegnapi jelenet után a Morgenzeitung szerkesztőségét is felkereste, de ott rendőrért küldtek, mira sietve eltávoztak. A Morgenzeitung szerkesztősége szintén feljelentette Festestics grófnét. A rendőrség krónikájából. (Agyongázolt öregasszony. — JET— sikkasztott pénzküldemény. — A kömrözött franczia báró. — Eltűnt kis leány.) Ma délelőtt negyed tizenegy órakor halálos elgázolás történt a Kerepesiúton. Az 57. számú ház előtt egy öreg asszony lelépett a gyalogjáróról s mit sem sejtve át akart menni a túlsó sorra. Éppen e pillanatban futott arra a 492. számú körforgalmi villamos vasúti kocsi és az öregasszonyt leütötte lábáról úgy, hogy az a kocsi alá került. Mire a villamost a kocsivezető megállította, az asszonynak csak borzalmasan megroncsolt testét szedték ki a kerekek alól. A feje a felismerhetetlenségig össze volt lapítva, egyik lábát a szó szoros értelmében lefűrészelte a kerék. A szerencsétlenség színhelyén egy pillanat alatt óriási tömeg verődött össze, a kocsiközlekedés megakadt s a tolongásban alig tudták a szerencsétlen asszony roncsait elszállítani. A rendőrség ezután megállapította az asszony kilétét, mely szerint az elgázolt özvegy Müller Sámuelné, született Kornhauser Antonia 75 éves magánzó úrinő volt a az Aggteleki utcza 2. szám alatt lakott. Holttestét beszállították a törvényszéki orvostani intézetbe. A kocsivezetőt,Rajna Gyulát pedig a főkapitányságon előállították, annak megállapítása végett, hogy ő volt-e a szerencsétlenség okozója. Tízezer koronás sikkasztást követett el tegnapelőtt egy 19 éves fiatalember, úgy látszik előre kiszámított tervvel, a rá több alkalommal bízott tekintélyes összegek varázsától elszédítve. A sikkasztót Braun Sándornak hívják, budapesti születésű, 19 éves, irodagyakornok a Loosy Hugmayer és társa fakereskedő cégnél. E hónap 5-én főnöke egy 10600 koronát tartalmazó pénzeslevelet adott át neki, hogy a postára vigye. Braun a borítékot feltötte, bankjegy alakú papírszeletekkel megtöltötte, s újra bepecsételte a magával vitt üzleti pecsétnyomóval. A fiatalember iránt a főnökei feltétlen bizalommal viseltettek, s azért nem adtak melléje semmiféle kíséretet. A cég most a sikkasztó kézrekerítője számára a megtalált összeg 10 százalékát biztosítja jutalomképpen. Braun Sándor magas, sovány, hosszas arczu ember, baja szőke, szeme kékes, bajusza pelyhező és oldalszakáll viseli A pénzküldemény a berlini Schröder czégnek szólt, hol ma sürgöny útján kérdezősködtek, hogy megkapta-e a papirossal bélelt pénzeslevelet. Minthogy onnét tagadó válasz érkezett, valószínű, hogy Braun hibás czímet írt a levélre, ami szintén előre kifőzött tervre vall. * Szó volt a lapokban arról, hogy Nugent Valter báró párisi születésű 70 éves magánzó eltűnt váczi utcza 83. számú lakásáról. Erre nézve a rendőrség megállapította, hogy Nugent Valter báró egyáltalán nem tűnt el, rokonai tudják a tartózkodási helyét, az illető rendezett viszonyok között él és egyáltalán semmiféle okot nem szolgáltatott bárminemű köröztetésre. * Magyar Gábor tizenegy éves Margit nevű leánya eltűnt szüleinek Józsefutcza 35. szám 7. ajtó alatt levő lakásáról. A kis leány magas növésű, a haja szőke, a szeme kék. Eltűnésekor a fekete pötyös piros barchet-szoknya volt rajta. Aki tud róla valamit, értem,sítse az aggódó szülőket