Friss Ujság, 1904. szeptember (9. évfolyam, 245-274. szám)

1904-09-01 / 245. szám

d­e FRISS UJSAe I.­"­: ' ■' 1. lel, szuronyok között a zágrábi katonai kórházba kísértek, a herczegnőt pedig elszállították először a döblingi hideg­­vízgyógyintézetbe, onnan pedig Parkers­­dóm­ba, egy magángyógyintézetbe. A zágrábi 13. hadtest parancsnoka lacehtofsheim Antal báró lovassági tá­­rscarnose által összeállított hadi törvény­­szék 1898. deczember 22-én tárgyalta az ügyet és Mattasich-Keglevich Gézát nemességének elvesztésére, tiszti rang­jától való megfosztásra és hat évi Sú­lyos börtönre ítélte, súlyosbítva minden hónap 15-én böjttel és 25-én kemény fekvőhelylyel és minden év első és hete­dik hónapjában magánzárkával. Az elítélt főhadnagy a möllersdorfi katonai fegyházból ismételten kérte a perének felvételét. Harcz a szabadulás körül. A bécsi katonai főtörvényszék végül ■csakugyan átvizsgálta a per anyagát és miután Mattasich kérelmét, hogy az felsőfokú bíróság által mellőzött tanu­kat kihallgassák, elutasította és azt az új ítéletet hozta, hogy bűntettének lé­nyege odamódosítandó, illetőleg korlá­tozandó, hogy az elítélt csak Stefánia özvegy trónörökösné Ő fensége nevét Hamisította hat váltóra s hogy az ügy­nöki iroda tulajdonosait, Spitzer Már­kust és Pel­ebner Frigyest pont károsí­totta meg­­375,000 és 200,000 forinttal, Hanem csak meg akarta károsítani. Egyebekben az ítélet­ helyesnek találjuk. Ez a másodfokú ítélet nem változta­tott tehát Mattasich sorsán, csak épp azt árulta el neki, hogy Fülöp herczeg kifizette a váltóadósságot. Ez alatt az újságok hánytorgatni kezdték Mattasich-Keglevich és Kóburg­­Lujza ügyét és Zürichben egy röpirat jelent meg, mely közölte a szerelmes herczegnő feljegyzéseit és leveleit, me­lyet a lindenhofi gyógyintézetben irt. Most már mindenki elhitte, hogy Mattasich ártatlan, csak éppen a had­ügyminiszter nem. Ennek a meggyőző­désnek adott kifejezést Dasinsky képvi­selő február 8-án az osztrák képviselő­­házban tartott beszédében, amelyet az osztrák honvédelmi miniszterhez inté­zett ama kérdésével fejezett be, hogy­­a miniszter, mint becsületes ember ma­­gára veszi-e Mattasich szenvedéseit. Igen érdekes volt a mód, am­elylyel Mattasich pereinek lefolyását és bör­tönben átélt szenvedéseit közölte De­­­scinszky képviselővel. A börtön kantinosának feleségével ismerkedett meg. A csinos asszonyt, ér­dekelte a szenzácziós per hőse, aki még darócz ruhájában is a régi lovaco­tt gyakorlatával udvarolni kezdett neki Az­ ismeretség folyamán az asszony és rab­ között szerelmi viszony keletkezett és a kantinosul­ adta át Dasinaakynak Mattasich üzeneteit. Mattasich kiutasítása. Ez volt második regénye Mattasich­­­is Keglevichnek és ennek köszönhette Hogy megszabadult szenvedéseitől, me­lyeket első regénye zúdított rája. Mat­­tasich-Keglevich Géza 1902. augusztus­­28-án kegyelmet kapott és kiszabadult börtönéből. A­ világ azt hitte, hogy ezzel befeje­­zést nyert a szenzáczs regény. Leg­alább az érdekelt körök igen vezették volna ezt. De Mattasieh nem­ akarta elfogadni ezt a befejezést. Könyvet­­ szerelmi regényéről és azzal irányított, megint ügyére a világ figyelmét, köz­ben pedig minduntalan megkísérelte, hogy közelébe jusson a herczegnőnek. Egy izlm a drezdai rendőrség lépett közben és egyenesen kitiltotta Szászi­ország területéről Mattasichot. Most közel háromnegyed évig csend volt. Mindenki megfeledkezett a volt főhadnagy és a herczegnő szenzácziós regényéről, míg most ez a váratlan for­dulat nem következett be, jelezve, hogy­ maga Mattasich csak hallgatott, de­ meg nem feledkezett szerelméről. A trónjavisziszt szultán halála. ■— Távirati tudósítás. — Konstantinápoly, augusztus 31. Murad volt szultán halála, bár hóna­pok óta­ várták, mély benyomást tett a Jildiz köreiben, mert röviddel augusz­tus 31-ike, a tróntól való megfosztásá­nak és Ab­dul Hamid trónralépésének évfordulója előtt következett be. Murad halála megszilárdítja a szul­tán helyzetét az izlám­ világban, mert az ifjú­ törökök és a szultán más ellen­ségei Murádnak a tróntól való megfosz­tását törvénytelennek tekintették és kétségbe vonták a szultánnak, mint ka­lifának törvényességét. A halál az állami tisztviselőkre és a népre, amennyire látható, kevesebb ha­tást tett. Murad volt szultánt, akihez ugyan nagy reményeket fűztek, de aki­nek rövid uralkodási ideje nem hagyott hátra eredményeket, 28 éves fogsága alatt elfelejtették. Csak fogságának re­­r­vére vezethetők vissza azok az alapta­lan mondák, amelyek képességeiről és czél­j­a­iról kele­tkeztek. ■^­rtaut'r.íTioly, augusztus sí. 'Murád szultánt ma temették el a­ lehető legegyszerűbben, minden pompa nélkül, úgy mint valami szegény hiva­talnokot. A koporsó után csak néhány­­ ember ment, a lakosság nem mutatko­zott, katonaság sem vonult ki, csak ’•’ehány alsóbbrendű hivatalnok volt a gyászkiséret. A­­Ro­znorukon azonban néhány angol és osztrák és magyar ke­­resekedelmi hajó volt s azok megadták a végüi?íztességet az elhunyt szultán­nak: félárboczra bocsátották a lobogótt Beszélik, hogy az udvarnál nem fog­nak gyászt rendelni Murádért. A lakos­­­ág körében kínos hatást tett. Hogy olyan ridegen temették el a szultánt, az újságoknak pedig megtiltották, hogy négy sornál többet írjanak az elhunyt­­szultánról. lükből kiszivárgo­tt hitek alapján Zei­tében mondják, hogy Abdul Hamid szultán egész hidegen­­ ... fivé­rének halála hírét. Sem a szultán, sem az uralkodó család valamely tagja nem ment az el­hunyt szultán halottas ágyához. Síít) A háború. ?ÁTYW^­:_ Távirati tudósítások. — A mandsuriai vérözön. Pétervár, augusztus 31. Szaffarov tábornok táviratozza a vezér­karnak tegnapról. A japánok ma­­ reggel három órától kilencz óráig támadták előre­tolt állásaikat Liaojang mellett és a Haip­­siho folyó partjának mentén. A tüzérségi és fegyvertüzelés időnkénti a legnagyobb hevességre fokozódott. A japánok legerő­sebb támadása a derékhadban lévő állá­saink és a jobboldal ellen irányult. Az el­lenség számos támadását visszavertük és csapataink az egész arczvonalon ellentáma­dásokat intéztek ellenük. Szmronyharczig jutott a dolog. Több állást, amelyeket a ja­pánok harcz közben elvettek tőlünk, végül ismét visszahódíto­ttunk. A tüzérségi harcz alatt ütegeink sikeresen versenyeztek az ellenség tüzérségével. Délután négy órakor észrevehető volt, hogy az ellenség jelenté­keny hadereje megkerülni igyekezik jobb­oldalunkat. A hadsereg főtartalékából né­hány zászóaljat rendeltek ki, amelyek kö­zül egy rész a japánok oldala ellen nyo­mult, kemény harcz után megakadályozta megkerülő mozdulatukat és visszavonulás­­ra kényszerítette őket. A harct a sötétség beálltáig tartottak és csak este kilencz óra­kor szakították félbe. Veszteségeink még nincsenek megállapítva, de mindenesetre nagyok. A sebesültek számából ítélve, akik a segélyátlorrásokon megfordultak, csapa­taink összes vesztesége körübbelül három­ezer ember lehet. Az ellenség vesztesége mindenesetre szintén igen jelentékeny volt. London, augusztus 11. A világtörténelmi jelentőségű csata Liaojang körül tegnap reggel megkezdő­­dött. Mind a két részről a legnagyobb mérté­kben örvendetes reménység nyivánul. Tokiói táviratok szerint ott bizton remélik, hogy az ütközet Kuropatkínnak és a Ke­­let Ázsiában levő egész orosz hadseregnek teljes vereségével fog végződni. Pétervárott másrészről meg vannak győződve az em­berek, hogy Kuropatkin most mind a há­rom hadsereget hónapokra Liaojanghoz fogja kötni, míg az oroszok megmérhetet­len emberanyagukból Liaoja­ngtól északra Karbinnál új hadsereget fognak összevonni, hogy azzal azután megkezdjék a támadást. Állítólag az a második hadsereg máris százezer ember és az Európából érkező csapatokat hetek és hónapok óta oda kül­dik. Az ötödik szibériai hadtest már egé­szen ott van. Az első hadtest első csapatai szintén már oda érkeztek, miután éppen az utóbbi időben nagy mértékben sikerült fokozni a szibériai vasút szállítóképessé­gét. A hatodik szibériai hadtest és a negye­dik doni kozák hadosztály szintén oda ké­szül. Pétervárott ilyen körülmények kö­­tel­esen bíznak az orosz seregek sike­rében. Páris, augusztus 31. A Journal liaojangi tudósítója jelenti augusztus 30-ról: Itt nagyon komoly híresztelések vannak elterjedve. Azt be­s­zélik, hogy a japánok váratlanul megin­tennek: Liaojangtól nyugatra, de eddig nem láttuk őket. Az orosz hadsereg veszedelme­ s­,elvár, augusztus 31. A városban nv az a hír (éri. fi el, hogy két tanán hide 'Hívnak siker­­t magát Liaojaun és '‘'-•seien közé boékelnie és hogy ez a két hsdnsztá'y Kuropa’kia serege elől .19­31. Ide 'rk- xaok Ku« « dl körül - . ra Ku*. r­á megszállottá; Kuro latusia helyzeta kétség -‘esett Péter­,­­ augusztus 31. A" harcztérről érkezett jelentések szerint Kurp­atkin engedelmtel kapott, hogy ideje­ korán vonuljon v­­sszá Mukdenbe. Péter-­ várott az a hír ,P _l terjedve, hogy Liao­­jangnak egy * ,té­­mái kiürítették. ✓ Liaojang, augusztus 3J. Ma aug* ,us 30 án reggel öt órakor meg­kezdődött a tüzérségi csata s szakadatlanul tartott kilencz óráig. A japánok ágyúzása nagyon heves volt. A japán tüzérség rend­­­szeresen egy irányban lövöldöz kartácscsal, egy bizonyos pont felé irányítja összes üte­­geit s az egész harczteret elárasztja löve­t­­ekkel. Ily módon az első négy óra alatt az egész orosz hadsereg jobbról belfelé tűz alatt állott. A leghevesebb ágyúzás fedel­zete alatt nyomult előre az egész vonalon a japán gyalogság. 10 órakor a japánok ro­­hama feltartóztathatlannak látszott Mind a két részen végső elszántsággal harczolnak- A döntést holnapra lehet várni. Berlin, augusztus 3T. A Kiaojarig körül megkezdődött döntő csatáról nagyon szórványosan érkeznek a hivatalos jelentések és a magántáviratok. Különösen orosz részről fukarkodnak a­ hírekkel s ebből a körülményből illetékes helyen arra következtetnek, hogy a döntő ütközet kezdete nem kedvező az oroszokra nézve. Egy magántávirat­, amely ma érke­zett Pétervárra, azt jelenti, hogy tegnap délben az oroszoknak legjobban megerősít­­ett derékhada komoly veszedelemben volt. Port-Artúr ostroma. London, augusztus 3f: A Daily Telegraph-nak jelentik Csi­tulói . Miután az oroszok erősségeiknek új számot adtak, nagyon nehéz az egy­­mással szemben álló csapatok helyzetét pontosan megállapítani. Csak annyi bi­zonyos, hogy a japánok támadása nem sikerült. A Port-Artúrban megjelenő Nik Kraj újság azt írja, hogy a japán h­alottak között serdületlen ifjak és ősz­­hajú emberek voltak. A csifui japán­ körök maguk is beismerik, hogy az oro­szok visszaverték a japánok támadását­, de szem­ül­re vetik az oroszoknak, hogy polgároknak öltözött kínaiakat küldöt­tek a japánok ellen. Szösszel tábornok hős katonáinak kifejezte a czár köszö­netét. Éjnek idején a reflektorok fé­nyénél keresik össze a harcrtéren a ha­lottakat és az egymáson fekvő halotteik alatt sok haldoklót találnak. A­ japánok­ nagy erősítéseket kapnak és újabb tá­madásra készülnek. Tokióba érkezett­ jelentés szerint a japánok Susihingnál megszállották Port-Artur vizi műveit s azt hiszik, hogy ez a körülmény sok gondot fog okozni Stösszel tábornoknak. A Arovi Kraj-nak egy Csifure csempé­szett száma leírja, hogy milyen kétség­­beesett támadásokat intéztek a japánok az orosz erősségek ellen és hogy bevehe­tetlen erősségek ellen is intéznek táma­dásokat. Lebedjev orosz kapitány a Ka­­­elumni erősséget védelmező tengerész­­••■«írnátok parancsnoka, a vár bástyáján! egyik kezében revolverével, a másikban Lordjával állott és úgy várta­ a japánok támadását, akik közül ő maga húszat meszelt és megsebesített. Amikor a ja­pánok támadását visszaverték és a ki.pi­t­­ány leült, hogy kipihenje magát, j­apán gránát széttépte. A port­ar­­iá újság azt írja, hogy az oroszokat ágyúiknak tüzelésével akadályoz­óik meg a visszavonulásban, Konstantinápolyban: az udvari kö­­j a visszav­­nulási utat elvágta.

Next