Friss Ujság, 1905. július (10. évfolyam, 181-211. szám)

1905-07-01 / 181. szám

/905. június 30. FRISS UJSIG­ ­gármester személyében bepöröli a vi­tást,­­Németország és a magyarok. "Berlinből táviratoztak, hogy a Bech­tier Tageblatt mai száma igen érdekes sczikket közöl Bánffy Dezső bárótól, Né­metországnak a magyarországi válság­gal szemben való magatartásáról. Nagy sajnálkozással látom, írja­­Bánffy, hogy a német közvélemény a m­agyar törekvéseket kedvezőtlenül ítéli m­eg, s az alkotmány­válságban elle­­nünk foglal állást. De ezen nem nagyon­­Csodálkozom. Mivel mindenütt azt a vé­leményt terjesztik hogy a magyar nem­zeti törekvések szétrobbbantják a had­sereget S a monarkiát veszedelembe so­dorják, s nagyon értem, hogy a némtek a magyar törekvések sikerét Németor­szágra nézve hátrányosnak tartják, Inert e szerint a hármas szövetséget a magyar törekvések érvényesülése gyön­gítené, s az európai egyensúlyt fenye­getné. S mivel a magyarok a német ■vezényszó korlátozását­ követelik, Né­metországban mindenütt azt a hitet keltik, hogy a magyarok németellenes indulatának nagy szerepe van a mai válságban. Pedig mindenki megértheti, hogy a magyar vezényszó követelésének semmi köze a németséghez. Kétségtelen, hogy a német érdekek szempontjából is­­helytelen a magyar nemzeti törekvések elítélése, mert ha a magyar-osztrák zoonorkia fenntartása és erős volt a német érdek, úgy a németországi köz­véleménynek a magyar nemzeti törek­véseket föltétlenül csak helyeselnie lehet.­­ Az ország ellenállása. .Yeisecz, junius 30. iVersecz város törvényhatósága ma tartotta rendes hónapi közgyűlését, a­melyen a főispán akadályoztatása foly­tán Bezoch István dr. polgármester el­nökölt. A tárgysorozatba fel volt véve az összminisztérium hivatalba lépéséről szóló leirat is. A tanács azt indítvá­nyozta, hogy a leiratot egyszerűen ve­gyék tudomásul. Vaag Aladár dr. ha­tározott indítványt tett, hogy Versecz város törvényhatósága a minisztérium­mal szemben bizalmatlanságot szavaz­zon. Szavazásra kerülvén a dolog, a közgyűlés 49 szavazattal 31 ellenében elfogadta Haag dr. indítványát.­­Szabadka város törvényhatósága Be- Verédj főispán elnöklete alatt ma tar­tott közgyűlésén egyhangúlag elhatá­rozta hogy hazafias aggodalmának és tiltakozásának ad kifejezést a felett, h­ogy a magyar alkotmány szellemével ellenkezően oly kormány intézi az or­­szág ügyeit, amely a nemzet többsége­tek bizalmát és támogatását nem bírja. [Miután pedig ezen kormány aggodal­mat kelt aziránt is, hogy esetleg kísé­­let fog létetni a törvényekkel ellenkező rendeletek általi kormányzásra és ezért kimondja, hogy az 1886 :XXI. törvény­­(Bzikk 19. szakaszában biztosított jo­gaival teljes mértékben élni fog. Az irdók behajtását és beszélni'á—'-t, az újonczok kiállítását, a póttartalékosok tóhivására vonatkozó rendeletek végre­hajtását, a katonai igazságszolgáltatás tőzegei által eszközölt behívások kézbe­sítését megtagadja. A tisztviselői kart külön is utasítja, hogy esetleges sérel­mükért elégtételt ad. Kar&nsehes, junius 30. e A sztrájktörők nem dolgoznak. Az alispán rendeletben megtiltotta a közigazgatási tisztviselőknek ,hogy a katonai szolgálatra önként jelentkezők­nek a belépési bizonyítványt kiállítsák. A du­nántúli aratósztrájk. — Saját tudósítónktól. — Nem izgatok, nem kolomposok, de még csak a nagypolitika sem kergette bele a dunántúli népet a sztrájkba, hanem a legmélységesebb nyomor. Ez az eredete, okozója a félelmetesen nagy arányúvá vált mozgalomnak, melyről következő tudósításunk szól: Kettős uzsora alatt. Tamásfalva, junius 30. Kettős uzsora van ezen a földön, Kaposvártól le, egészen Dombóvárig, Eszterházy herczeg-féle birtok ez a föld. A bérlet borzasztóan drága, a mely drágaságot a népen veszik meg a bérlők háromszorosan, meg négyszere­sen. A majsa-pusztai birtokot például Bischitz János bérli. Néhány esztendő alatt milliomossá lett. S most nem akarja megadni a belső cselédeinek a negyven mérő konvencziót a harmincz­­kettő helyett, s az aratóknak, akik ti­­zenegyedrészre dolgoznak, se a nyol­­c­adot, se a kilenczedet, se a tizedet. Közben már aratni kellene, illetve a learatott gabonát behordani. S a bér­lők inkább tűrik, hogy a­­ takarmány elrohadjon, semhogy az arató­munká­sok követeléseit teljesítsék. Pedig a kár, amely a gazdasági munka késlel­tetéséből származik, máris elérte kö­rülbelül azt az összeget, amelyet a munkabér különbözete kitenne. Nem teljesítik pedig a követeléseket azért, mert azt mondják, az idén olyan a termés, amilyen már évek óta nem­­ volt, s ha tavaly, a terméstelenség ide­jén meg tudtak élni a kevesebb rész után, hogyne tudnának az idén. De elfelejtik, hogy ebben a mozgalomban épp a tavalyi nyomorúság fakadt föl a teljes erejével. A „szerződésszegők.“ Szerződésszegéssel vádolták meg a sztrájkoló munkásokat és azért ítélte el őket a hatóság. A munkások pedig azt mondják erre, hogy a nekik jutta­tott­ bérből nem csak megélni nem tud­nak, de azt is állítják, hogy nem is kapják meg szerződés szerint.­­Részt kapnak, de a rész kimérését a bérlők végzik, illetve az ispánjaik, gazdatiszt­jeik, egyéb alkalmazottaik, s ők ezt ellenőrizni nem tudják. Például: Ürge­­váron tizenkét­ holdat adtak ki nekik learatni. Ebből tizenegyedrész jár ne­kik. Mikor elvégezték az aratást, vé­letlenül felmérték a földet. Nem tizen­két hold volt, hanem tizenkilenc­. Hidegkút, Majsa, Megyes, Kistava, (Bisitz János), Ürge­vár (Dőry Fri­gyes), Bogaras, Martincza (Bisitz), Odorján (Weiss), Csák (Wurm), Keszi­­puszta (Strasser Zsigmond), Miklós­­vár (Hirsch), Ozora, Nagy-Berki, Mászlony (Honig és Hirsch), Szilvás­puszta (Deutsch Zsigmond), Szakcs, Inám­puszta (Strasser Henrik), Ko­­csola-Dalmad, Ságh (Strasser Jónás), Szenese (Goldschmied József), — a tamási—dombóvári járásban ezek azok a főbb birtok­bérletek, amelyeken a munkát a cselédség s az arató­ nép be­szüntette. Siralmas e puszták képe. A gazdaságok kihaltak, alig akad arra is ember, aki a jószágot megetesse s meg­itassa. A tanyák körül s a tanyai ud­varokon katonaság meg csendőrség tá­boroz. Ulánusok, huszárok gyalogosok lepték el az országutakat és őrzik a vetést a pusztítás ellen, meg­védik azo­kat a tót s oláh aratókat, kiket a föld­művelésügyi minisztérium küldött le kisegítőül. Ám a kisegítő­ munkások nem mernek munkába állni. Ott hever­nek a tanyák körül s ölelgetik a kaszá­jukat. Mindenekelőtt azt mondják, őket megcsalták, mert nem mondták el ne­kik, hogy a sztrájkolók­ megtörésére hoz­ták őket ide. Arról, hogy ezen a vidé­ken sztrájk van, nem is tudtak, ők nem akarják a magyar munkások dol­gát rontani. Kélnek is tőlük, hogy megtámadják őket. S ha munkába is állnának, jelentősége ennek nem volna, mert sok-sok ezer munkás dolgát egy­ezer kisegí­tölünk és nem helyettesít­heti, s ezenfelül is, a magyar arató munkaereje és munkabírása legalább ketakkera, ha nem nagyobb, mint e vézna, elcsigázott, lefogyott tótoké és oláhoké. Emb­erpusztítás. Keszi-pusztán negyvenhat sztrájkolót véresre vertek a csendőrök. Martini­­czán az összes cselédséget elfogták és becsal­ták. A hidegkúti aratókat egytől­­egyig tizenkét napi becsukásra és el­­tolonczolásra ítélték. A Simon-major­­ban ötvenhat letartóztatás volt s mi­kor ezt elvégezték, a csendőrőrmester intézkedett, hogy az egyik aratót, aki leginkább kiabált, hozzál, ki a tömeg­ből. Két­­csendőr eleget akart tenni a parancsnak, de a nép ellenkezett, hozzá­ért a csendőrökhöz, sőt megragadták őket, erre ezek kiszabadították magu­kat a tömeg közül és kiszabadulván, öt társukkal­ sortüzet adtak a népre. Ket­ten holtan buktak föl, tizenheten meg­sebesültek, a többi futvász menekült. Dzorán húsz embert lőttek le a csend­őrök A sághi uradalomban szintén na­gyobb vérengzés volt. A Magyar-Ke­­szin állítólag negyvenhat sebesülés tör­tént. A katonai beavatkozásra — szeren­csére — idáig még nem került a sor. A katonaság, egyelőre, azon fáradozik, természetesen önkéntelenül, hogy a munkásság mozgalmát támogassa. A katonaság ellátásának költségét, magá­tól értetődik, a bérlők kötelesek vi­selni. És megpróbálták, a vájjon rosszabb ételekkel beérnek-e a vendé­geik. A katonák azonban­­ rossz birka­húst kiöntötték és göbölyöket öltek le s ezek húsából főztek ebédet meg vacso­rát. A sok katona ellátása persze na­gyon drága s ha az okozott károkhoz ezeket a költségeket is hozzáadjuk, meg ami kár és költség l­esz, a kívánt különbözet ebből rég futotta volna már. Szabadka, junius 30. Terjed a sztrájk. Dombóvár, június 30. A Tüske-pusztán Dőry Hugó bérle­tén beszüntették a munka, az aratók. E hír hallatára Nagy István főszolga­bíró Dombóvárról egy század katonasá­got vezényelte­tett ki a pusztára. Ko­­csora: községben kényszer elszállásolást kellett elrendelni. A helyzet egyre ag­godalmasabb lesz, mert a munkások nem engednek követeléseikből. A kise­gítő munkások érkezésének hírére az egész megyében kijelentették a mun­kások, hogy beszüntetik a munkát. Az izgatottság a bérlők és gazdák körében a legmagasabb fokra hágott. 3 Gyeink, június 30. A tolnamegyei aratósztrájk kiterjedt immár Gyönkre és környékére is. Ma délután Óváry Ferencz és Ranschburg Emil ottani földbirtokosok aratói a többiekhez hasonló követelésekkel szin­tén sztrájkba léptek. Jeszenszky Gyu­la báró gyönki főszolgabíró katonaság­ért folyamodott s ma reggel már az egész járásban szuronyos katonai jár­őrök szirkálnak. Rendzavarás azonban nem fordult elő. B­egezárott rémlátás. Dombóvár, junius 30. Hivatalosan jelentik: A dombóvári járásban kitört cseléd- és aratósztrájk­ról az egyes lapokban megjelent hírek igen túlzottak. Erőszakoskodás és ősz* szétülés nem fordult elő és alaptalan, hogy a dombóvári járásban a vetések*­ben bárhol kárt csináltak volna és hogy a katonaságnak közbelépni kellett vol­na. TÁVIRATOK. A béketárgyalás, Pétervár, június 30. (A Friss Újság távirata.) A hivatalos lap határozottan megcáfolja egy hírszerző iroda ama jelentését, hogy a béketárgyalások meg­szakadtak és kijelentik, hogy a béke­tárgyalások akadálytalanul folynak és hogy az Egyesült­ Áll­amok egyik köz­lése sem maradt felelet nélkül. Sams-A­dorff külügyminiszter rövid gyöngélke­­dése­t­em akadályozta meg őt abban, hogy a folyó ügyekkel foglalkozzék és nem volt hatással az említett tárgyal­­ásokra. Az összeköttetés az Egyesült­ Államok pétervári képviselőjével nem szakadt meg. Rablás vagy öngyilkossá­g ? Ro­ssnyó, június 30. (A Friss Új­ság távirata.) Ma reggel a rozsnyói határban súlyosan megsérülve találták Kovács József ardói csipeszt, akit a kórházba szállítva, elmondta, hogy teg­nap este egy fiatal parasztlegény ál­lotta Útját és revolverrel halántékot lőtte és kirabolta. Súlyos sebéből a golyót nem lehet eltávolítani. A kór­ház igazgatója nem hiszi el a merény­letet, mert a revolvert zsebében meg­találták, amelyből egy golyó hiányzott A sebesült azt állítja, hogy amidőn el­bukott, támadója a revolvert fejébe vágta. Hogy a revolver hogyan került a zsebébe, nem tudja. Vonat az árokban. Eszék, június 30. (A’ Friss Újság távirata). Ratkoviczánál a Szlavón helyiérdekű vasúton ma éjjel kisiklott egy postavonat. Az összes kocsik, egy­nek kivételével, belezuhantak a vasúti gát árkába , nagyban megrongálódtak. A postakocsi majdnem teljesen rommá zúzódott. A postai küldemények igen megromlottak, az összes levélzsákok át­nedvesedtek. Hír Szerint az utasok kö­zül senki sem sebesült meg komolyab­ban. Nem tudják­, mi volt az oka a kisiklásnak. Szombat, Július 1. Fővárosi Nyári Színkör, Üdvöske. — Városligeti Nyári Színkör: Kukori­­cza Jónás. — Népligeti Színkör: Szu­­lamith. — Uránia: Nincs előadás.

Next