Friss Ujság, 1906. március (11. évfolyam, 60-90. szám)

1906-03-01 / 60. szám

Bwtowtt, SOS, saárczare I« C&ftffirfrik Ara 2 fillér (1 krj «65 Musapre M kn (I kor»*ah ^ **”**«? Ä ért&fm &k siásn _ Széll Kálmán politikai helyzetről. Váltóhamisítás katonatisztek siewére. i lisp orszS.sy9!isi. £. fcffpviwilSLSxat beaári­attSk, a jaciveters *sáját barogh&ttáfe, de * nép Sgjtzi orazággyülése, a sajtá ellen biszbavaló mindem támadáa. A nép mind*« prrodolata, ércfiee, kívánsá­ga és követelése a sajtcímn lüktet, mint­ha embermilliók érvéréé©, és a népet ez ftnktve mi be előbb, aki a nép sajtóját akarja megölni. A dumaparti fényes palotából milliók és milliók képviselet© telje­­sen hiányzott akik betűn ültek is, tűtök számosat pártfegyelem, vezéri tekintetek, pártprogramumhoz való m­érkötöttség korlátozták sokszor és innen van az, hogy a nép minden érdekét és óhajtását nem tükrözte vissza ma a hivatalos országgyűlés corba. A nép sajtója volt mindig az igazi országgyűlés, a nép ország­gyűlése, mert ugyan hány napig az volna meg egyetlen újság is, amely a nép pénzén akart volna a nép ellen politikát csinálni. Tudja a nép azt nagyon jól, hogy te ő sajtója volt az egyetlen ténye­ző, amely mindig bátran, gyakran Én felál­dozásnál szállott sikra érde­keiért és ez az oka, hogy amíg a képvisilelőház elhallgattatására elég volt m­ány ezred katona, nincs ha­talom, mely letiporhassa a sajtót. [M­a lépett életbe a miniszteri rende­let, melynek czélja, hogy megszűn­jön a kapcsolat, amely az egymástól távol levő embermilliókat egy ér­­zésben ás egy gondolatban egyepitee­­és mi az eredményi Megértették, hogy ez a rend idei rajtunk keresztül nekik szól és özö­nével kaptuk a táviratokat az or­­­szág minden részébe. Lapot, lapot, mennél több lapot kérnek, sürget­nek mindenhová Amely községbe száz First Újság járt eddig napon­ta, százötvenet rendelnek legalább, több nagyrobi­ helyein pedig majd­nem kétszeres az emelkedés. A fő­városban valósággal ostromolták rendeléseikkel kiadóhivatalunkat és aBud­affest közönségének a sajtó mel­lett való kitartásáról fényes bizony­ság az.­t'OjSty a tőzsdékben, amelyek­ben eddig 15—20,000 alig fogyott el nap­­sza, ma több mint 50,000 Umriss Ujbu'tid vásároltak, az előfize­tők peái revei iratkoztak be a apuit rikk abc­soknál. Hálával és szeretettel köszöntjük a Trim- Újság olvasóközönségét, amely aleír hagyott el bennünket a nagy küzdelemben, hanem már an­­aád első napján is annyi lelkesedés­sel tömörült szorosabbra mellénk. Csak kitartás továbbra is, vállat a vállhoz! Ez velünk együtt minden­ki megteszi továbbra is kötelességét, melylyel tartozik a népet éltető sza­bad gondolatnak* akkor erőtlenül bukik vissza a nép sajtójáról min­den támadás! Váltóhamisitás katonatisztek nevére. w Baját tudóajtónktóL ■* Nagyváradról jelentik: A nagyvára­di pénzintézeteknél több hamis váltó van forgalomban a a hamisításokkal ifj. Czibere István nagyváradi pénz­­ügynököt gyanúsítják. A rendőrség Cziberét maga elé is idézte, aki azzal védekezett, hogy a hamisnak nyilvánított váltókat egy nagyváradi pénzügynök hozta hosszú elhelyezés végett. A rendőrség nyomo­­­­zása azonban arra vezetett, hogy Czi­­bere­­gyedül bűnös a váltóhamisitátok­ban, amit több feljelentés bizonyít Mayer Vilmos, Magyar Ferencs és Oéher Gyula honvédhadnagyok nevére egy 400 koronás, Bele István és Padics Ferencs katonatisztek nevére egy 500 koronás váltót hamisított és az Álta­lános Takarékpénztárnál értékesittett A tegnapi nap folyamán még egy újabb följelentés érkezett, amely sik­­kassítással vádolja Cibere Istvánt A följelentést Csibere hasonló nevű nagybátyja, Csibere István, kolozsvári csendőrszázados teszi és hatezer ko­rona elsikkasztásával terheli az öcs­­eset. A százados azzal a kéréssel adott át öcscsének hatezer koronát, hogy he­lyezze azt el egy nagyváradi pénzinté­zetnél a nevére. Ifj. Czibere István el is helyezie a pénzt a Nagyváradi Ál­talános takarékpénztárnál és a betétről szóló könyvecskét elküldte nagybátyjá­nak. Néhány nap múlva valóban Czibere megjelent a pénzintézetnél és kijelen­tette, hogy elvesztette a betéti köny­vecskéjét, adjanak másikat helyette. Az igazgatóság teljesítette a kérését, új könyvet adott Csibe­rének és nem létezőnek, érvény­telennek nyilvánítot­ta az állítólag elveszett, de tényleg Czibere István csendőrszázados tulaj­donában levő könyvet. Egy hét múlva újra feljött a bank­ba ifj. Czibere István és azt mondta, hogy betéti könyve összegének az ere­jéig időnként váltókat fog leszámítol­ta­tni a pénzintézetnél. Ilyen módon azután ki is szedegette a hatezer ko­ronát hamisított váltók alapján, sőt néhány száz koronával túl is lépte ezt­­ a hitelt. A csendőrszázados feljelentésére rög-­­­tön, még a tegnapi nap folyamán le­­­ tartóztatták a váltóhamisító és sikkasz­­­tó ifi Czibere Istvánt, akit délután­­át ia kísértek az ügyészség fogházába. Azután házkutatást tartottak a laká­sán, ahol több váltót, ígérvényt , va­lami készpénzt elkoboztak. A legnagyobb kára a rendőrszáza­­dosnak van, aki öcscse sikkasztásával elveszti az egész hatezer koronáját. Széll Kálmán a helyzetről. •­ Saját tudóajtónktól — A Dunántúli Közművelődési Egye­sület mai közgyűlését politikai ese­­ménynyé avatta az egyesület díszelnö­­kének, Széll Kálmánnak megnyitó be­széde. A D. K. E. az új városháza közgyű­lési termében tartotta közgyűlését, a­melyen az egyesület vezetői közül je­len voltak: Széll Kálmán, Széchényi Béla gróf, Széll Ignácz, Darányi Ig­nácz, Antal Gábor református püspök, Rákosi Jenő és mások, valamint szá­mos közművelődési egyesületnek kül­döttei. A közgyűlést Sók©» Jenő elnök nyitotta meg. — Nehéz — igy szólt Rákosi — a mai szomoru viszonyok között a poli­tika mellett szó talán elmenni. Főleg ha Széll Kálmánhoz szól az ember. Széll Kálmánhoz fordul és kéri őt, hogy el­foglalván az elnöki széket, szóljon, ve­zessen bennünket a tövises utakon s mi lelkesen, reménynyel követni fog­juk. Lelkes éljenzés hangzott föl e beszéd nyomán. Széll Kálmán ezután elfog­lalta az elnöki széket s nagy figyelem között szólalt föl Mikor néhány évvel ezelőtt megvál­tam az egyesülettől, nem azzal a szán­dékkal történt, hogy vissza ne térjek. Lelkemmel mindig itt voltam­. A mi egyesületünk működésére az utolsó évek nem voltak kedvezőek. Nem is lehettek, mert oly társadalmi intéz­mény, amely állami c­élokkal van ősz- í­szekapcsolva, szoros összefüggésben van a közviszonyokkal. Pedig kőzete-­j­tünk látóhatárát közel három év óta sűrű köd födi el Ez a köd nem osz­lott, sőt egyre vésztjóslóbbá vált A vi­har ki is tört és szerencsétlenséget ho­­­zott. Ez az egyesület nem politizálhat, nem is fog. De mikor így összejön évenkint, nem zárkózhatik el az elől, ami körülötte történik. Amitől a lélek terve van, azt nem lehet elnémítani.­­ És én szükségét érzem annak, hogy nyíltan szóljak,­­ élek is a joggal, hogy, nyíltan és függetlenül beszéljek. A mi állapotunk ma, — úgymond — fájdalom, alkotmányellenes és tör­vényellenes. A rendcsinálás csinyjét, bármely álarcz alatt következik el, al­kotmányunk nem ismeri. Nincs föl­függesztve az alkotmány, de leglénye­gesebb részedben meg van támadva. Mintha bizony alkotmányunkat ré­szeire lehetne szedni. A mi alkotmá­nyunk egységes és egész, s csak mint ilyen állhat fönn. Ebben az állapotban a mi működésünk nagyon meg van ne­hezítve. Mi a művelődésnek a nemzet és emberiség czéljainak szenteltük te­vékenységün­ket. A mai viszonyok kö­zött a kölcsönhatás állam és társada­lom között megzavartalak. Az államnak­ kellene védőszárnyai alá venni az in­tézményeket, ma pedig úgy áll a do­log, hogy az intézményeknek kell meg­védeniük az alkotmányt. Volt már egyszer így, de remélem, neon lesz töb­bé. M­e adja Isten! D© az intézményeknek minden kö­rülmények között kötelességük: az al­kotmány megvédése minden támadás ellen. Az önkényuralom oly­an, amely a magyar talajon nem bír megélni, oly­­an, amelyet a magyar ember lelke nem fogad be és csak újból igazolni fogja, hogy Magyarországot alkot­mányellenesen és törvényellenesen kor­mányozni lehetetlenség. Ha­lat szen­­tek az alkotmánynak és azt hiszik, hogy győzni fognak. Oly hit az, ha ugyan van ilyen hit, mintha valaki a hadviselés mai fejlettségében vaskön­­tüsökkel és pánczélokkal akar kazaira menni. A magyar alkotmányt elvenni, hozni nem lehet. Történhetnek erre kísérletek, de eredményre nem fognak vezetni, ha erős elszántsággal, nyugodt elhatározással védjük meg. Egyesüljünk mi is ebben ,­ ha ezt tenni fogjuk, a megvédett alkotmány alapján keressük majd a megoldást és annak módozatait Oly megoldást, amely kivezet ebből a szerencsétlen helyzetből,­­ amely senkire meg nem alázó, sem a királyra, sem a cemnate re,­­ amely békességet hős, bükreeégeti, amelyre ennek a nemzetnek nagy szüksége van. Ezzel a közgyűlést meg­nyitom.­ Darányi Ignácz indítványozza, hogy közgyűlési határozattal fejezzék ki

Next