Friss Ujság, 1906. április (11. évfolyam, 91-120. szám)

1906-04-01 / 91. szám

2 A megentett courneresi bányászok.­ ­ —Távirati tudósítások. — Élő és elmúlt remények. Pária, márczius 31.­­Az orvosok azt remélik, hogy mind a tizenhárom megmentett coumeresi bányamunkás föl fog épülni. De azért egyelőre nem bocsátják őket haza, mert itthon az ételben és italban való mér­­téktelenség végzetes hatással lehetne végtelenül meggyöngült szervezetükre. Ezért a munkások egyelőre az orvosok felügyelete alatt maradnak, akik úgy rendelkeztek, hogy egy darabig csak fejjel szabad táplákozniuk. A bánya­­mérnökök egybehangzó véleménye sze­rint valóságos csoda, hogy a munká­sok ennyi ideig élve maradtak a föld matt, hogy mindig volt friss levegő­ink s hogy a mérges gázok, amelyek az egész bányát eltöltik, meg nem öl­ték őket. Sokan azt hiszik, hogy ha a mentést annak idején a kellő erély­­lyel folytatták volna, még több mun­kást meg lehetett volna menteni. Lor nagámnérnök és volt képviselő, aki a szerencsé­tlenség után Lensben járt, onnan visszatérve, a Le Journal-ban annak a meggyőződésének adott kife­jezést, hogy a III. számú akna föld­­alatti tárnáiban még élő munkások vannak. Lor ma ugyancsak a Le Jour­nal- ban kijelenti, hogy annak idején nem hallgattak rá, hanem éppen a t1r. számú aknát betömték és a II. számú alma mellett fúrtak szeltözte­­tőket, amivel a mérges gázokat való­sággal az ott levő munkások felé haj­tották. Ha ő­rá hallgattak volna, ak­­­­or bizonyára még több élő munkást menthettek volna meg. Pária, márczius 31. Tegnap délben több múmiához ha­­sonló holttestet hoztak felszínre. Az orvos azt állítja, hogy e munkások ha­lála csak mintegy húsz órával felszín­re hozataluk előtt állott be. Lena, márczius 31.­­Amikor a tizenhárom megmenekült bányamunkás értesült a német mentők áldozatkészségéről, a következő távira­tot intézte Bernébe: A bányaszerencsétlenségből meg­menekült bányászok igaz szívből kö­szönetet mondanak német testvéreik­nek odaadásukért és bátorságukért. A belga bányamunkások táviratilag üdvözölték a megmenekült munkáso­kat. Lens, márczius 31. Basly képviselő táviratilag értesí­tette Larrien miniszterelnököt, hogy tekintettel a bányákban történő ko­moly eseményekre, kedden meg fogja kérdezni a kormányt, hogy milyen lé­péseket akar a bányatársaságoknál ten­ni, hogy a sztrájknak véget vessen.­ ­ Izgalom az élők körül Lens, márczius 31. A környékről a nép zarándokol a megmenekült bányászokhoz. Az asszo­­nyok elkeseredetten izgatnak a bánya­­igazgatóság ellen. Megható volt, ami­kor a tizenhárom megmenekült közül kettő ajánlkozott, hogy lemennek a bányába társaikat kimenteni. Pária, márczius 31.­­A courriéresi kórház előtt őrjöngve kiáltozták az asszonyok: — Adjatok nekünk férfiruhát, hadd menjünk le a Julia-aknábal Mentsük meg férjünket, fiainkat! Különösen egy asszonya,t, hét bírni, aki gyászruhásan ott ődöng a kórház előtt tegnap reggel óta. Az izgatottság leírhatatlan, amióta Nemy, a megmenekültek egyike elmondta, hogy okvetlenül vannak még lent élők s amióta hire jutott, hogy ismét négy bányászt hoztak fel siralmas állapot­ban egy lóistállóból. A gyászoló asszonyok szidják­­ az igazgatóságot és szemére hányják, hogy a német és a franczia mentők három nappal a szerencsétlenség után le akar­tak szállni a Julia-tárnába, de a mér­nökök nem engedték. Lavaurs igazgató viszont a sztrájkolókat okolja, akik hátráltatták a mentés munkáját. Jelenetek a kórházban. Tegnap délután bebocsájtották a megmenekültekhez hozzájuk tartozóikat Egy Castello nevű özvegyasszony sírva borult fia mellére és kétségbeesve kér­dezte: — Hi­ Jenő hol vont Hol hagytad Jenőt? Castele Ernő nem válaszolt anyjá­nak, s irt ő is keservesen. Egy Doublet nevű öreg parasztem­ber örömében nem tudott egyebet kér­dezni megmenekült fiától, csak azt, hogy hideg volt-e a mélységben? Majd vigasztalta a lesoványodott fiút: — Bizony mi is fáztunk itt fönt Anyád nem tudott eljönni. Éppen most eladtunk egy borjút! A megmenekült Doublet meglátta apja zsebében a kurtaszáru pipát Megörült neki, kivette s szeretett vol­na pipára gyújtani. De Lourties or­vos közbelépett e megtiltotta. — Miért nem engedi? —■ kérdezte a fiatalabbik Doublet. — Nagyon sok rothadt lóhust ette­tek s az még s gyomrotokban van és — úristen — mit ittatok, pfuj! — fe­lelt az orvos. Ezen a kissé durva ezérzáson, amit az orvos a megmenekültek ivóvizére tett, mind a tizenhárom bányász jót nevetett. Aztán az orvos megengedte, hogy egy czigarettát elszihassanak Különösen megörült neki Nemy és sietett gyufát gyújtani, de a foszfo­rt a gyufa nem fogott tüzet. — Akár csak ott lent — jegyezte meg nevetve Nemy — bizony jó lett volna, ha nem gyufát, de az én régi kovámat vittem volna magammal Nemy egyike a legértelmesebb bá­nyászoknak, végezte az alléesi bányász­akadémiát, kitűnően ismerte a folyo­sókat a mélységben, nélküle 12 társa odaveszett volna. Lens, márczius 31. A 13 megmenekült bányász állapo­ta jelentékenyen javult. A további ku­tatásokat beszüntették, mert úgy a mérnökök, mint a munkások ki van­nak merülve és főleg a tűz és a mér­ges gázok által fenyegető halálos ve­szedelem következtében. Hanin-Lie­­tardban ismét nyugalom van. A három megsebesült csendőr állapota nem ag­gasztó. Lovas őrjáratok czirkálnak egész éjjel, felfelé 330 méterre, de itt mérges gá­zoktól telített nehéz levegő vert le lá­bunkról és elaludtunk. Meddig alud­tunk, nem tudom, attól ébredtünk fel, hogy friss levegő csapott meg. To­vább mentünk a romok közt felfelé ,5 közben öt társunk meghalt. Egy he­­­elváltunk: Nemy és két társa an­­nt jobbra, ketten balra. Később ta­lálkoztunk. Nemy útközben még élő­ket talált s magával hozta. — Sok halottat láttak? — Oh igen! felelt Vaseier-Bournier közbeszólott. — Nem láttuk, csak éreztük őket, mert rothadtak voltak már! — Tudtak aludni? — Nem, mert dermesztő hideg volt. Tíz napig volt gyújtónk , így láttuk, hány óra, mert Nemynek volt órája, azóta sötétségben voltunk. Nemy, a hős. Én fát ettem, de lenyelni nem tud­tam, erre társaim lóhust adtak s az ehetőbb volt. — És Nemy, mit csinált ő? —­ Ah, Nemy! ő nem engedte, hogy szomorkodjunk. Minden este mondta: Meglátjátok, holnapra segítség jön Holnap kiszabadulunk s aztán csoport­képen lefényképeztetjük magunkat Még nevetett is hozzá. Mi nem nevet­tünk. FRISS ÚJSÁG inon. április 1. A halál mélységéből. Páni, márczius 31. Vassier, az egyik menekült igy be­szélte el szenvedéseiket a bizottság­nak: —, Mihelyt a robbanás történt, a bányamester ránk kiáltott: Menekül­ni! Futottunk, de sokan ahelyett, hogy felfelé iparkodtunk volna, lefelé siet­tek , odavesztek. Én és velem, kilenczen eljutottunk ” ’ f' V‘v­ . • Búb­cs püspök botránya. — Saját tudósítónktól. — A Népszava ma új anyagot dob Bubics püspök ügyébe. Közli Toldy László doktornak, a főváros főlevéltá­rosának egy régebbi levelét, amely a következőket állapitja meg: Toldy ir­ta a „Comaro Frigyes velenczei bécsi követnek jelentései Budavára visszavé­teléről 1685“ (megjelent magyarul és németül 1892—94-ben, mint diszmó) czimü munkát, melyért Bubicsot az­ Akadémia tagjává választotta. Azt mondja levelében Toldy, hogy mind­annak, amit Bubics püspöksége alatt nagyot tett, ő volt a főrészese, ő csi­nálta mindazt, ami a püspök nagysá­gát megállapította. Azon körleveleket, melyek az ország szemében nagggyá tették, nemcsak ő írta, de egy-kettő­nek a kivételével, még az eszme is az övé volt. Fölsorolja részletesen, hogy mely alkalmakkor mit tett a püspök helyett és érdekében, majd így foly­tatja. És méltóztassék csak visszaemlé­kezni arra, hogy bár kezdetben szán­déka volt gyűjteményeit a kassai mú­zeumnak adni, később, megharagud­ván a kassaiakra s a fütyörésző pol­gármesterre és az egész odavaló pe­­reputtyra, elhatározta, hogy nem ad­ja oda s én, bár rám nézve haszonnal járhatott volna ha kincseit értékesíti, minden rábeszélő képességemet fel­használtam, hogy rábírjam, hogy meg­maradjon eredeti szándékánál s leg­alkalmasabbnak vélve ennek megvaló­sítására a millenáris esztendőt, el­készítettem az ajándékozási okmányt s egyéb iratokat s ekkor Exclád meg is tette ezt az ajándékozást, össze­esett ez a dolog az országos hírűvé vált magyarositó millenáris körlevél­lel s Exclád élvezhette mindazt a di­csőséget, kitüntetést, mely ennek nyo­mában érte. Díszpolgárrá lett, elhatá­rozták, hogy Kassa egy terét Exclád­ ről nevezik el, gondolom azt is, hogy szobrát felállítják, egyik üdvözlő és tisztelgő küldöttség a másik után járt Excládnál, szóval elárasztották a tiszteletnek, lelkesedésnek, rajongás­nak minden megnyilatkozásával és betöltötték magasztalásával az egész országot. Meszlényi, Fraknói s mások mindenfelől elhalmozták elismerésük­kel, stb Amikor Kassán a Rákóczi hamvai­nak hazahozatala ügyében megindult a mozgalom és Excládat annak elnö­kévé választották, aggályai voltak, hogy mint belső titkos tanácsos nem vehet abban részt; én kifejtettem okai­mat, melyekkel bizonyítottam, hogy ezen aggályok túlságosak, de nem bírtam Excládat meggyőzni s igy kény­telen voltam határozott kívánságára megfogalmazni azt a Zichy Jenőhöz szóló lemondó levelet. Méltóztassék sok visszaemlékezni, mindazon ki­tüntetésekre, melyek Cornaro folytán érték Excládat. Ezek közül kétségte­lenül legnagyobb az akadémiai tag­ság, mert minden magyar írónak az a legnagyobb ambícziója, hogy annak a testületnek tagja lehessen; többre be­csüli azt a herczegi czimnél, az arany gyapjas rendnél és bármely nagy ki­tüntetésnél, mert míg ezek puszta czimek, az elévülhetetlen dicsőséget és halhatatlanságot biztosít az illető nevének az ország kultúrtörténeti lap­jain. S midőn Thaly Excládat tagul ajánlotta, Cornarova, mint örökbecsű műre való hivatkozással tette azt. Azon kitüntetések közül, melyek Excládat ennek a munkának nyomá­ban érték, egy is olyan, hogy vágyó­­nos ember megad érettük szívesen két annyit, amennyit én 20 év alatt munkálkodásomért Excládtól kaptam. Az egész világ sajtója elismerte e munkának kiváló voltát és magasz­­talta érte Excládot. TÁVIRATOK. Az amerikai bányászsztrájk. Berlin, márczius 31. (A Friss Újság távirata.) A Lokalanzeigernek táv­iratozzék New­ Yorkból, hogy a bányá­szok sztrájkja, amelyben körülbelül negyed félszázezer bányász fog részt­­venni, most már kikerülh­etetlennek látszik. Némi véleményeltérés támadt a kemény kőszénbányászok és a pub a kőszénbányászok között, de azt hama­rosan el fogják intézni s akkor min­den valószínűség szerint a kemény kő­szénbányászok vezetője, Mitchell fog az egész sztrájk élére állani és hétfő­re megkezdődik a sztrájk a puhak­őszén- telepeken is. Mitchell­ amellett van, hogy a puhakőszénbányákban, amelyek­nek tulajdonosaik hajlandók béremelés­re, folytassák a munkát, a keménykő­­széntelepeken azonban nem, lehet a kö­­­ vetelésektől tágítani, mert különbér vérontásra kerül a dolog. Apagyilkos család, Berlin, márczius 31. (A Friss Uj­­­ság távirata.) Fürttenwalde ködében birtokának egy kerti házában meggyil­kolva találták Korn Károly 48 éves földbirtokost. A vizsgálat kiderített©, hogy Kornt a tulajdon fia ölte meg baltával s anyja és két kisebb testvére is előzetesen tudott a gyilkosságról. A holttest le volt takarva, keze-lába kö­téllel összekötözve. Az egész családot letartóztatták. Megegyezés Algezirászban, Algezirász márczius 31. (A Frisa Újság távirata.) Az értekezlet elé ter­­jesztett összes kérdésekben teljes meg­­egyezésre jutottak. Az erről szóló jegyzőkönyvet a mai délutáni teljes ülésen fogják megszerkeszteni.

Next