Friss Ujság, 1906. július (11. évfolyam, 181-211. szám)

1906-07-07 / 187. szám

ft f BISS DJS­­A1 G 1906. július 7. lánynyal, sőt még bizalmasan sem dis­­kurált vele. Mindössze annyi volt közöt­tük az összeköttetés, hogy a leánytól liranézi­ául tanult. • 1Az utazó zsebtolvajok, úgy látszik, ismét munkába állottak. Alig múlik el kap, hogy kisebb-nagyobb vasúti lopás­b­ól ne tennének feljelentést a rendőrsé­gen. Tegnap is nagyobb lopás történt.­­Bachtuch Károly fővárosi ékszergyáros a gyorsvonaton Bécsbe utazott. Amikor megérkezett, ijedten vette észre, hogy ellopták a pénztárczáját, amelyben há­rom darab ezer koronás, több száz koro­nás és három csekk volt, amely a Ke­reskedelmi Banknak szólott. A lopásról nyomban feljelentést tett a rendőrségen, amely a nyomozás során megállapította, hogy a tolvaj egy magas barna fiatal­ember volt, aki a vonaton lopta meg az éks­zergy­árost. A képviselőház ülése. '■ ! (Július 6-án.) Miután Juszh Gyula elnök megnyi­totta az ülést, Kollár Márton tét nem­zetiségi személyes megtámadtatás címén Utalt Em­őd József tegnapi beszédére. , Az elnök utólag rendreutasította Hodzsa Milánt azért, mert tegnap egy közbeszólásban Weszelovszky volt kép­­viselőről, akit izgatás miatt egy évi fog­házra ítéltek, így nyilatkozott: „Tiszte­let, becsület neki.“ Jaisontai Soma. Részletesen foglal­kozott a nemeztiségi képviselők beszél­­­deivel, majd a horvát kérdéssel s az­­iu­tán a kiegyezési kérdésekről szólott. A feliratnak azt a részét, mely a népjogok kiterjesztéséről szól, szintén elfogadja­­ugyan, de szerette volna, ha ez a rész egy kissé lendületesebb lett volna. Hodzsa Milán: Amig a magyarság a­­törvénykönyvvel kezében jogaiért küz­dött, addig a másik kezében bunkót tar­tott, melylyel a nemzetiségek jogait fe­lvette. Meg kell teremteni az új alkot­mányosságot, a nép uralomra juttatása­ival, az általános választói joggal s a törvényhatósági és községi életben a jub­ilizmusnak és a tisztviselők szavazati­­jogának eltörlésével. Kérdi a belügymi­nisztert, hogy vájjon csinálják-e már­­az általános választói jogot és hogy mikorra várható ebben a kérdésben va­lami tájékoztató nyilatkozat? Amit a belügyminiszter eddig tett a közgazda­sági adminisztráció terén, egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a nemzetisé­gekben bizalmat keltsen. A hadügymi­niszternek a delegációban elmondott mi­napi beszédére szólva, megütközik azon, hogy az ezrednyelv segítségével magya­rosítani akarnak. Ez kockáztatja a had­sereg harcképességét . . . (Nagy zaj.)­­Ugron Gábor: Hazaáruló! / 'Hodzsa Milán: Kérem, a magyar ver Sényszó kérdésében én nem tartom le­hetetlennek a megegyezést, én nem le­­szek akadálya, ha nem akarnak vele magyarosítani. (Zaj.) Az elnök tíz percre felfüggeszti az ■illést. A szünet után: "Hodzsa Milán folytatja beszédét. A lót gimnáziumok újra való fölállítását követeli. Sok tót azért veszti el a perét, mert nem tud magyarul. (Zajos ellent­mondások és felkiáltások: Ez gyanúsí­tás a magyar bíróság ellen: Ott a tol­mács ! Ilyet ne mondjon!) Teljes meg­­sértésről nem lehet szó addig, amíg érzés­beli egységre nem törekedik a magyar politika. Elfogadja Bolii föliratát. Günther Antal igazságügyi államtit­kár kénytelen felszólalni, hogy az igaz­ságügyi kormány, nevében visszautasítsa Mókát a vádakat, amelyek it elhangzot­nak a nemzetiségi képviselők részéről. Hodzsa beszédének kétharmad része fel­tevésekből áll. Olyan vádakat emelt, amelyek valótlansága kétségtelen és el­lenkeznek azzal a testvériséggel, amely­­lyel állampolgároknak egymással szem­ben viselkedniük kell. (Élénk helyeslés és taps.) Az alaptalan vádak mellett felemlítette Hodzsa, hogy senki sem iparkodik őket idekötni ehhez az or­szághoz, így nem magyar honpolgár be­szél, hanem vendég vagy idegen. (Za­jos taps, éljenzsé éő helyeslés.) A vá­lasztási visszaélésekért keressenek a bí­róságnál elégtételt. Ne szóval, hanem tettel mutassák meg a nemzetiségek, hogy valóban szeretik ezt a hazát. Elfo­gadja a föliratot. (Zajos éljenzés és taps.) Petrovics Iván román nemzetiségi be­szélt ezután. Arról panaszkodik, hogy a népoktatás rossz lábon áll nálunk, — Nem áll! — kiáltják neki, — De áll! — feleli Petrovics, — Nem áll! — Igenis, áll! Slusz! (Zajos sszült­ség.) Ezután azt hangoztatja, hogy a tót és román elégedetlen s ha a haza újra bajba kerülne, mint 48-ban, félő, hogy ez a nép a haza ellen fordulna. (Nagy zaj.) Az elnök rendreutasítja Petrovicsot két okból Először azért, mert nem igaz az, amit mondott, másodszor pedig azért, mivel nem engedheti meg, hogy ilyen fölhívást intézen valaki innen a Ház­ból a néphez. (Élénk helyeslés.) Petrovics kijelenti, hogy ő nem akar izgatni. Bolti föliratát fogadja el. Ezzel az ülés véget ért. _____ kém nemek a bíróság előtt .— Távirati tudósítás. — Leoben, junius 6. A Zeller-nővérek ügyében ma be­fejezték a bizonyítási eljárást és ma már a perbeszédekre került a sor. A gyilkosság oka. Stukkart rendőrtanácsos, aki a vizsgálatot vezette, folytatta ma ta­núvallomását. Elmondta, hogy mikor a rendőrségen Prohászka Friderikával találkozott, a gyilkos leány sírva bo­rult vőlegénye nyakába s ezt mondta: — Én csak a kötelet húztam kissé szorosabbra. Az elnök megkérdezi Friderikát: — Igaz-e ez? De a leány, kezeivel arczát eltakar­va, görcsös zokogásba tör ki és helyet­te védője, Hutter dr. jelentette ki vé­­dencze nevében, hogy nem emlékszik, mintha ezeket a szavakat mondta volna. . . Herzberg Eraenkel dr., Miczi vé­dője, ezzel a kérdéssel fordul Stuckart­­hoz: — Meggyőződött ön a gyilkosság tulajdonképpeni okáról? Stuckart erre a következőket fe­lelte: — Ha megengedik nekem, hogy eb­ben a kérdésben nyilatkozzam, megis­mételhetem azt, amit a vizsgálat fo­lyamán mondtam, hogy véleményem szerint eme gyilkosság indító oka Prohászka volt. — Emlékszik rá, hogy én ezt ön­nek szemébe is megmondtam? kérdezte aztán Friderikához fordulva. Friderika nem felelt, mondani akart valamit, de a zokogás elfojtja szavait. M­eg-megcsuklik s keserves sírása a folyosókon is hallatszik. — Ismételhetem, mondja Stuckart, hogy én Zeller Friderikát szerelme áldozatának tekintem. Prohászka kihallgatása. Ezután következett Prohászka ki­hallgatása. Herzburg Braenkel dr. ké­relmére az elnök megengedi, hogy Prohászka vallomása alatt Friderika kimenjen a tárgyalóteremből. Nagy mozgás támadt a hallgatóság soraiban. Az emberek összesúgtak és lázas érdeklődés közepette lépett be a tárgyalóterembe a raxenthali gyilkos­ság sokat emlegetett hőse, Prohászka József. Széles vállú, bosszuhaju fiatal­ Vallomására nem eskette­tem meg önt, mondta az elnök — mert ön csalás vétsége és ennek előmozdí­tása miatt vizsgálat alatt. áll. Zeller Friderika a csellójában,­­ ■— Tudomásul veszem. v Prohászka tört németséggel, cseh kiejtéssel beszélt és igen halkan, nyu­godtan adta elő, hogy abban a szállo­dában ismerkedett meg Friderikával, ahol ő lakott s a leány szolgált. —­ Mikor volt ez?­­— A múlt év februárjában. — Nemsokára házasságot ígért Ön neki? — Igen, én házasságot ígértem neki és ezt meg is fogom tartani. Az elnök erre megjegyzi: — Ha valaki megnősül, tisztában kell lennie anyagi helyzetével. Hogy állt ön akkor vagyonilag? Prohászka erre bőbeszédűen adta elő, hogy Gráczba volt szerződése, de egy gráczi kritikus cseh kiejtése miatt kicsúfolta, azért nem maradt ott, majd Oroszországba kínáltak szerző­dést, el is akart utazni, de akkor tört ki a forradalom.­­— I­gy­e Firezi? — fordul Pro­hászka a vádlottak padja felé és ijed­ten kapja félre a fejét, mikor észre­veszi, hogy menyasszonya nincs ott. El fogja venni a menyasszonyát. Az elnök mindezekre megjegyzi, hogy legalább is lelkiismeretlenség há­zasságról beszélni akkor, ha nincs pénze. Prohászka erre kissé ingerülten fe­lel: — Az iratok között fellépéseimről szóló bírálatoknak is kell lenni. — Bírálatokból nem lehet megélni — feleli az elnök. — Különben meg­állapítottuk, hogy ön mindjárt isme­retsége elején adós maradt a szállo­dában s pénze sem volt. Adott önnek Zeller Friderika pénzt? \ *-— Nem.­­ — Komolyan hitte Friderika, hogy ön feleségül fogja venni? — Igen. El is fogom venni. A börtönbe az én nevemmel megy. Ele­get szenvedett öt hónap alatt. — Miből él ön most? kérdezi az el­nök. — Egy jóltevőt segélyez. Az ügyész erre hangsúlyozva kérdi: —­ Egy jóltevője? —— Igen, egyébként előleget is vet­tem föl megírandó röpiratomra. Hutter dr. fontos kérdést intéz er­re Prohászkáh­oz: — Feleljen, mint férfiú, igaz-e az, hogy ön bírta Zeller Friderikát arra, hogy Mürzzuschlagba utazzék, hogy önnek oroszországi utazásához pénzt szerezzen. ■— Igaz, — Volt önnek’ Pétervárott szerző­dése? Prohászka öntelten mosolyog. — Két-három előadás után dolgom rendben lett volna, azután Friderikát is elhoztam volna. A szerelmesek találkozása. Az elnök ezután visszahívja Zeller Friderikát és kijelenti, hogy a bizo­nyító eljárást befejezettnek nyilvá­nítja. A tárgyalás befejezése után Neu­bauer udvari tanácsos, a tárgyalás ve­zetője, megengedi, hogy Friderika vő­legényével találkozzék, de kiköti, hogy a gyilkosságról szó ne essék. Prohászka keserved szemrehányást tett Friderikának, amiért bevallotta tettét s unszolta, hogy vonja vissza vallomását. Friderika szabadkozott: Peppo, tudom­ mit tettem. Néhány perczig voltak együtt, az­után Prohászka engedélyt kért, hogy ismét találkozhassék Friderikával. Ezt az elnök az ítélethozatal utánra en­gedte. Hutter­­dr., Friderika védője, hosz­­szabb beszélgetést folytatott védenczé­­vel és ezután kilátásba helyezte, hogy még ítélethozatal előtt szellőztetni fog­­ja Friderika azokat a dolgokat, ame­­lyek még homályban vannak. Halálos ítélete Délután­ a perbeszédekre került­­a sor, amelyek a késő esti órákig húzód­tak el Az elnöki magyarázat után az esküdtek visszavonultak. Tovább mint egy óra Hosszat tartott tanácskozásuk, amelynek eredményét leírhatatlan izgalommal várta a kö­zönség. Nyolcz óra volt, amikor végre ki­nyílt az ajtó és az esküdtek megjelen­tek. Halálos csöndben foglalták el helyüket. Aztán felállt a főnökük és kihirdette a következő határozatot: Az esküdtek Zeller Friderikát egyhangúlag bűnösnek mondták ki az előre megfontolt szándékos em­berölésben, a rablás bűntettében és, a közbiztonság elleni kihágásban az­zal, hogy hamis néven jelentette be­ magát. Zeller Máriát nem bűnösnek mondták abban, hogy közvetlenül része volt a rablógyilkosságban, de egyhangúlag bűnösnek találták ab­ban, hogy közvetve részt vett benne. Mozgás, valóságos zúgás követte a határozatot, amely után a törvényszék visszavonult, hogy meghozza az ítéletet,. Kilencz óra elmúlt, amikor ezt kihir­dette. A bíróság az esküdtek határozata alapján Zeller Friderikát kötél ál­tali halálra ítélte. Zeller Máriát tizennyolcz hónapi, hónaponkint egy napi böjttel szigorított börtönre ítélte. Mindenki halálos ítéletet várt, de azért az egész hallgatóságon nagy­­megdöbbenés vett erőt..

Next