Friss Ujság, 1906. július (11. évfolyam, 181-211. szám)
1906-07-07 / 187. szám
ft f BISS DJSA1 G 1906. július 7. lánynyal, sőt még bizalmasan sem diskurált vele. Mindössze annyi volt közöttük az összeköttetés, hogy a leánytól liranéziául tanult. • 1Az utazó zsebtolvajok, úgy látszik, ismét munkába állottak. Alig múlik el kap, hogy kisebb-nagyobb vasúti lopásból ne tennének feljelentést a rendőrségen. Tegnap is nagyobb lopás történt.Bachtuch Károly fővárosi ékszergyáros a gyorsvonaton Bécsbe utazott. Amikor megérkezett, ijedten vette észre, hogy ellopták a pénztárczáját, amelyben három darab ezer koronás, több száz koronás és három csekk volt, amely a Kereskedelmi Banknak szólott. A lopásról nyomban feljelentést tett a rendőrségen, amely a nyomozás során megállapította, hogy a tolvaj egy magas barna fiatalember volt, aki a vonaton lopta meg az ékszergyárost. A képviselőház ülése. '■ ! (Július 6-án.) Miután Juszh Gyula elnök megnyitotta az ülést, Kollár Márton tét nemzetiségi személyes megtámadtatás címén Utalt Emőd József tegnapi beszédére. , Az elnök utólag rendreutasította Hodzsa Milánt azért, mert tegnap egy közbeszólásban Weszelovszky volt képviselőről, akit izgatás miatt egy évi fogházra ítéltek, így nyilatkozott: „Tisztelet, becsület neki.“ Jaisontai Soma. Részletesen foglalkozott a nemeztiségi képviselők beszéldeivel, majd a horvát kérdéssel s aziután a kiegyezési kérdésekről szólott. A feliratnak azt a részét, mely a népjogok kiterjesztéséről szól, szintén elfogadjaugyan, de szerette volna, ha ez a rész egy kissé lendületesebb lett volna. Hodzsa Milán: Amig a magyarság atörvénykönyvvel kezében jogaiért küzdött, addig a másik kezében bunkót tartott, melylyel a nemzetiségek jogait felvette. Meg kell teremteni az új alkotmányosságot, a nép uralomra juttatásaival, az általános választói joggal s a törvényhatósági és községi életben a jubilizmusnak és a tisztviselők szavazatijogának eltörlésével. Kérdi a belügyminisztert, hogy vájjon csinálják-e máraz általános választói jogot és hogy mikorra várható ebben a kérdésben valami tájékoztató nyilatkozat? Amit a belügyminiszter eddig tett a közgazdasági adminisztráció terén, egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a nemzetiségekben bizalmat keltsen. A hadügyminiszternek a delegációban elmondott minapi beszédére szólva, megütközik azon, hogy az ezrednyelv segítségével magyarosítani akarnak. Ez kockáztatja a hadsereg harcképességét . . . (Nagy zaj.)Ugron Gábor: Hazaáruló! / 'Hodzsa Milán: Kérem, a magyar ver Sényszó kérdésében én nem tartom lehetetlennek a megegyezést, én nem leszek akadálya, ha nem akarnak vele magyarosítani. (Zaj.) Az elnök tíz percre felfüggeszti az ■illést. A szünet után: "Hodzsa Milán folytatja beszédét. A lót gimnáziumok újra való fölállítását követeli. Sok tót azért veszti el a perét, mert nem tud magyarul. (Zajos ellentmondások és felkiáltások: Ez gyanúsítás a magyar bíróság ellen: Ott a tolmács ! Ilyet ne mondjon!) Teljes megsértésről nem lehet szó addig, amíg érzésbeli egységre nem törekedik a magyar politika. Elfogadja Bolii föliratát. Günther Antal igazságügyi államtitkár kénytelen felszólalni, hogy az igazságügyi kormány, nevében visszautasítsa Mókát a vádakat, amelyek it elhangzotnak a nemzetiségi képviselők részéről. Hodzsa beszédének kétharmad része feltevésekből áll. Olyan vádakat emelt, amelyek valótlansága kétségtelen és ellenkeznek azzal a testvériséggel, amelylyel állampolgároknak egymással szemben viselkedniük kell. (Élénk helyeslés és taps.) Az alaptalan vádak mellett felemlítette Hodzsa, hogy senki sem iparkodik őket idekötni ehhez az országhoz, így nem magyar honpolgár beszél, hanem vendég vagy idegen. (Zajos taps, éljenzsé éő helyeslés.) A választási visszaélésekért keressenek a bíróságnál elégtételt. Ne szóval, hanem tettel mutassák meg a nemzetiségek, hogy valóban szeretik ezt a hazát. Elfogadja a föliratot. (Zajos éljenzés és taps.) Petrovics Iván román nemzetiségi beszélt ezután. Arról panaszkodik, hogy a népoktatás rossz lábon áll nálunk, — Nem áll! — kiáltják neki, — De áll! — feleli Petrovics, — Nem áll! — Igenis, áll! Slusz! (Zajos sszültség.) Ezután azt hangoztatja, hogy a tót és román elégedetlen s ha a haza újra bajba kerülne, mint 48-ban, félő, hogy ez a nép a haza ellen fordulna. (Nagy zaj.) Az elnök rendreutasítja Petrovicsot két okból Először azért, mert nem igaz az, amit mondott, másodszor pedig azért, mivel nem engedheti meg, hogy ilyen fölhívást intézen valaki innen a Házból a néphez. (Élénk helyeslés.) Petrovics kijelenti, hogy ő nem akar izgatni. Bolti föliratát fogadja el. Ezzel az ülés véget ért. _____ kém nemek a bíróság előtt .— Távirati tudósítás. — Leoben, junius 6. A Zeller-nővérek ügyében ma befejezték a bizonyítási eljárást és ma már a perbeszédekre került a sor. A gyilkosság oka. Stukkart rendőrtanácsos, aki a vizsgálatot vezette, folytatta ma tanúvallomását. Elmondta, hogy mikor a rendőrségen Prohászka Friderikával találkozott, a gyilkos leány sírva borult vőlegénye nyakába s ezt mondta: — Én csak a kötelet húztam kissé szorosabbra. Az elnök megkérdezi Friderikát: — Igaz-e ez? De a leány, kezeivel arczát eltakarva, görcsös zokogásba tör ki és helyette védője, Hutter dr. jelentette ki védencze nevében, hogy nem emlékszik, mintha ezeket a szavakat mondta volna. . . Herzberg Eraenkel dr., Miczi védője, ezzel a kérdéssel fordul Stuckarthoz: — Meggyőződött ön a gyilkosság tulajdonképpeni okáról? Stuckart erre a következőket felelte: — Ha megengedik nekem, hogy ebben a kérdésben nyilatkozzam, megismételhetem azt, amit a vizsgálat folyamán mondtam, hogy véleményem szerint eme gyilkosság indító oka Prohászka volt. — Emlékszik rá, hogy én ezt önnek szemébe is megmondtam? kérdezte aztán Friderikához fordulva. Friderika nem felelt, mondani akart valamit, de a zokogás elfojtja szavait. Meg-megcsuklik s keserves sírása a folyosókon is hallatszik. — Ismételhetem, mondja Stuckart, hogy én Zeller Friderikát szerelme áldozatának tekintem. Prohászka kihallgatása. Ezután következett Prohászka kihallgatása. Herzburg Braenkel dr. kérelmére az elnök megengedi, hogy Prohászka vallomása alatt Friderika kimenjen a tárgyalóteremből. Nagy mozgás támadt a hallgatóság soraiban. Az emberek összesúgtak és lázas érdeklődés közepette lépett be a tárgyalóterembe a raxenthali gyilkosság sokat emlegetett hőse, Prohászka József. Széles vállú, bosszuhaju fiatal Vallomására nem eskettetem meg önt, mondta az elnök — mert ön csalás vétsége és ennek előmozdítása miatt vizsgálat alatt. áll. Zeller Friderika a csellójában, ■— Tudomásul veszem. v Prohászka tört németséggel, cseh kiejtéssel beszélt és igen halkan, nyugodtan adta elő, hogy abban a szállodában ismerkedett meg Friderikával, ahol ő lakott s a leány szolgált. — Mikor volt ez?— A múlt év februárjában. — Nemsokára házasságot ígért Ön neki? — Igen, én házasságot ígértem neki és ezt meg is fogom tartani. Az elnök erre megjegyzi: — Ha valaki megnősül, tisztában kell lennie anyagi helyzetével. Hogy állt ön akkor vagyonilag? Prohászka erre bőbeszédűen adta elő, hogy Gráczba volt szerződése, de egy gráczi kritikus cseh kiejtése miatt kicsúfolta, azért nem maradt ott, majd Oroszországba kínáltak szerződést, el is akart utazni, de akkor tört ki a forradalom.— Igye Firezi? — fordul Prohászka a vádlottak padja felé és ijedten kapja félre a fejét, mikor észreveszi, hogy menyasszonya nincs ott. El fogja venni a menyasszonyát. Az elnök mindezekre megjegyzi, hogy legalább is lelkiismeretlenség házasságról beszélni akkor, ha nincs pénze. Prohászka erre kissé ingerülten felel: — Az iratok között fellépéseimről szóló bírálatoknak is kell lenni. — Bírálatokból nem lehet megélni — feleli az elnök. — Különben megállapítottuk, hogy ön mindjárt ismeretsége elején adós maradt a szállodában s pénze sem volt. Adott önnek Zeller Friderika pénzt? \ *-— Nem. — Komolyan hitte Friderika, hogy ön feleségül fogja venni? — Igen. El is fogom venni. A börtönbe az én nevemmel megy. Eleget szenvedett öt hónap alatt. — Miből él ön most? kérdezi az elnök. — Egy jóltevőt segélyez. Az ügyész erre hangsúlyozva kérdi: — Egy jóltevője? —— Igen, egyébként előleget is vettem föl megírandó röpiratomra. Hutter dr. fontos kérdést intéz erre Prohászkához: — Feleljen, mint férfiú, igaz-e az, hogy ön bírta Zeller Friderikát arra, hogy Mürzzuschlagba utazzék, hogy önnek oroszországi utazásához pénzt szerezzen. ■— Igaz, — Volt önnek’ Pétervárott szerződése? Prohászka öntelten mosolyog. — Két-három előadás után dolgom rendben lett volna, azután Friderikát is elhoztam volna. A szerelmesek találkozása. Az elnök ezután visszahívja Zeller Friderikát és kijelenti, hogy a bizonyító eljárást befejezettnek nyilvánítja. A tárgyalás befejezése után Neubauer udvari tanácsos, a tárgyalás vezetője, megengedi, hogy Friderika vőlegényével találkozzék, de kiköti, hogy a gyilkosságról szó ne essék. Prohászka keserved szemrehányást tett Friderikának, amiért bevallotta tettét s unszolta, hogy vonja vissza vallomását. Friderika szabadkozott: Peppo, tudom mit tettem. Néhány perczig voltak együtt, azután Prohászka engedélyt kért, hogy ismét találkozhassék Friderikával. Ezt az elnök az ítélethozatal utánra engedte. Hutterdr., Friderika védője, hoszszabb beszélgetést folytatott védenczével és ezután kilátásba helyezte, hogy még ítélethozatal előtt szellőztetni fogja Friderika azokat a dolgokat, amelyek még homályban vannak. Halálos ítélete Délután a perbeszédekre kerülta sor, amelyek a késő esti órákig húzódtak el Az elnöki magyarázat után az esküdtek visszavonultak. Tovább mint egy óra Hosszat tartott tanácskozásuk, amelynek eredményét leírhatatlan izgalommal várta a közönség. Nyolcz óra volt, amikor végre kinyílt az ajtó és az esküdtek megjelentek. Halálos csöndben foglalták el helyüket. Aztán felállt a főnökük és kihirdette a következő határozatot: Az esküdtek Zeller Friderikát egyhangúlag bűnösnek mondták ki az előre megfontolt szándékos emberölésben, a rablás bűntettében és, a közbiztonság elleni kihágásban azzal, hogy hamis néven jelentette be magát. Zeller Máriát nem bűnösnek mondták abban, hogy közvetlenül része volt a rablógyilkosságban, de egyhangúlag bűnösnek találták abban, hogy közvetve részt vett benne. Mozgás, valóságos zúgás követte a határozatot, amely után a törvényszék visszavonult, hogy meghozza az ítéletet,. Kilencz óra elmúlt, amikor ezt kihirdette. A bíróság az esküdtek határozata alapján Zeller Friderikát kötél általi halálra ítélte. Zeller Máriát tizennyolcz hónapi, hónaponkint egy napi böjttel szigorított börtönre ítélte. Mindenki halálos ítéletet várt, de azért az egész hallgatóságon nagymegdöbbenés vett erőt..