Friss Ujság, 1906. december (11. évfolyam, 333-361. szám)
1906-12-01 / 333. szám
2 színházat és az igazgató bukását siettette. Ferenczy Károly, a Népszínház művésze kijelentette, hogy soha többé nem játszik ezzel a művésznővel egy színpadon. A művész kijelentésére néhány kollégája is csatlakozott ehhez az elhatározáshoz. Ferenczy kijelentette, hogy a testület nevében felhívást intéz az összes vidéki társulatok tagjaihoz is, hogy amennyiben igazgatójuk netalán vendégjátékra hívná meg Fedákot, ne lépjenek fel vele többé egy színpadon. Fedák Sárit megtámadták. Este fél hét órakor érkezett Fedák Sári sötét automobil-köpenyben, gépkocsiján a színházhoz. Még nem tudta, hogy elmarad az előadás, s előzőleg telefonon jelentette be a színház vezetőségének, hogy ha kell, fel fog lépni s tiszteletdíjáról a tagok javára lemond. A színház körül a színész bejárónál ekkor már óriási tömeg gyűlt össze, akik ellenséges érzülettel fogadták a kocsijáról leszálló primadonnát. — Le a tulipános színésznővel!,— Meg leéll lincselni! — Üssél ele!— Le a mágnás primadonnával! A művésznő befutott a színházba. A színészek közül is többen sértő szavakat kiáltottak feléje, mire sértődötten hagyta ott a színházat, hogy a gépkocsijába szálljon. Ekkor a tömeg valósággal megtámadta. Veszedelmes helyzet volt, Botokesernyők emelkedtek a levegőbe s az olykor ünnepelt színésznőt néhány ütés érte. Többen tojást dobáltak feléje, egy katonatiszt állítólag leköpte, ruháját megtépték s csak nehezen tudott visszajutni a szinészajtón, amelyet egy öltöztetőnő nyomban bezárt utána, elejét véve a további támadásnak. ...... A művésznő felment az öltözőjébe, sirt és jajveszékelt, és ezt mondta a vigasztalására elősiető Seress Arankának: — Ezt érdemlem én tőlük! A hitványak! Akiknek én kenyeret adtam. Eközben a színpadon összegyűltek a tagok és Beiter Ferencz elnökletével gyűlést tartottak. A gazdasági főnök felszólította őket, hogy maradjanak együtt, játszanak, a bevételből majd megkapják a gázsijukat. Több elkeseredett felszólalás hangzott el itt is Fedák Sári ellen. Ezalatt, a művésznő sírt az öltözőjében s barátai azon tanakodtak, hogyan lehetne elvinni a színházból, anélkül, hogy kitegyék a tömeg újabb támadásának. Lent az utczán ekkor már valósággal feketé lett a nép, akiknek Ferenczy kihirdette, hogy az előadás elmarad, s a hangulat mind ellenségesebbé vált a primadonnával szemben. — Meg kell lincselni! Lámpavasra teld Végre is a közönség megtévesztésére a művésznő gépkocsiját a szikeszbéjaró elé állították, s ezalatt Fedák Sári, Fiaskó világos felöltőjében s Csatay Zsóficzir.derében a főkapunál várakozó bérkocsiba ült s néhány lovasrendőr fedezete mellett ■ elhajtatott. Kövek és záptojások repültek utána,pedig azelőtt csak koszorút és virágot, kapott. __________ _____■ ., II szó: CSDüadKö, Ahötel Józsefkörut 19 SillifrashaftA linkellemaisich 10 Bit , .KISS ÚJSÁG 1906. deczember 1 Pofozkodás az osztrák képviselőházban. (Ülés reggeltől hajnalig.) Páratlan botrányok színhelye volt ma az osztrák képviselőház. Köpködtek és pofozkodtak ismét a képviselők és a duhaj jelenetek egymást érték. A botrányt a cseh agráriusok és radikálisok rendezték egy indítvány elvetése miatt, amely a cseh kerületek beosztásáról szól, majd amikor a botrány már véget ért, késő éjszakáig kihúzták az ülést. Távirataink a nagy botrányt így írják le: Pofozkodás jobbról-balról. Bécs, november 30. Az osztrák birodalmi gyűlés mai ülésén kitört a cseh kisebbség visszafojtott dühe és a Zazvorka cseh képviselő egy indítványának csekély többséggel való elvetés után hajmeresztő verekedésnek lett színhelye a képviselőház ragyogó ülésterme. Az összes kisebbségi indítványokat elvetették. Az eredmény kihirdetését a baloldalon él- jenzéssel fogadják, a jobboldalon azon-ban nagy lárma tör ki, fütyülnek és hankat kiáltanak. Fressl képviselő kétségbevonja a szavazás eredményét és Sobotka, Sternberg, valamint több cseh agrárius által követve, felrohannak az elnöki emelvényre. Egyidejűleg a ház baloldaláról több német képviselő is felrohan az emelvényre, hogy azt megvédelmezze. A cseh radikálisok dühösen sértegetik Vettel elnököt, aki egy papiros lapot tart elébük, amelyre a szavazás eredménye volt feljegyezve. A csehek azonban ennek daczára folyton azt kiabálják: — Szédelgés, csalás! — Az elnök kezéből kitépik a papirost, amelyet darabokra szakítanak. Holanski képviselő, aki eddig nyugodtan ült a helyén, szintén felrohan az emelvényre és olyanformán viselkedik, mintha az elnök asztalát akarná feldönteni. Albrecht, Locker, Wolff, Prochaska és Jellinek képviselők és mások szintén felrohannak az emelvényre, ahol veszedelmes tolongás támad. Schreiner hatalmas ugrással átveti magát a miniszteri padokon és egy másik ugrással a jegyzők asztalán át a veszekedő csoportok kellő közepébe ugrik. Éppen Holanski mellett terem, akit az egyik kezével nyakon ragad, a másik kezével pedig többször arczulüti. Szék a harczban. Resek képviselő szintén odaugrik Holanskihoz, hátra rántja és a következő percben Holanskit, mint valami football-labdát, az elnöki emelvénytől a falhoz rúgják, ahol mintegy odatapadva, perczeleg mozdulni sem tud, Gröschl és Klosac is összekerülnek és csak nagy nehezen tudják őket szétválasztani. Ekkor Fressl egy miniszteri széket ragad fel, fenyegetőleg megforgatja a levegőben és a küzdők közé akarja hajítani, de szerencsére kiveszik a kezéből. Ezalatt Schönerer folyton kiabál, Malik pedig a helyén valóságos indián-táncot jár és közben érthetetlen szavakat kiált a dulakodók felé. Klofácot felpofozták. Ebben a perezben megjelenik a teremben Pick báró miniszterelnök, aki csillapítani igyekszik a képviselőket. Klofác-czal beszélt és az válaszolt neki, amikor olyan jelenet támad, amilyenhez hasonlót még a Reichsrathban se láttak. Klofac azt feleli a miniszterelnöknek, hogy Albrecht jegyző a szavazás eredményét meghamisította. Albrecht, aki a közelben állt, hallotta :ezt,odament Klofachoz és nyakánálfogva megragadta. Albrecht, akit Klofac csalónak, hamisítónak nevezett, kezével többször az arczába vág Klofac- zitk. ,akinek orráról leesik a csiptető és az odarohanó többi képviselők azt eltapossák. Amikor a verekedőket szétválasztják, észreveszik, hogy Albrecht kezén több véres karczolás van, melyet angol flastrommal azonnal beragasztanak. Mialatt Albrecht és Klosac verekednek, úgy a cseh radikálisok, mint a németek részéről többen odarohannak és lármás szóváltás, sőt dulakodás támad a képviselők közt, miközben több képviselőnek kezelőjét és nyakkendőjét o fatépik. A nagy dulakodásban a Ház fölé hivatalnokát is megrugdosta felTöbb nagynémet képviselő, köztük "Lindner, Jaeger és Schreiter ököllel ütötte a cseh radikálisokat és néhány félértebb képviselő a verekedésben annyira megijedt, hogy telefonon a mentőket is a házba hívták, akiknek azonban semmi dolguk sem akadt. Ülése hajnalig. Negyedórás megszakítás után az elnök újból megnyitja az ülést és őszinte sajnálkozásának ad kifejezést a történtek fölött. Szobotka képviselő azt indítványozza, hogy Zazworka kisebbségi indítványa felett szavazzanak újból, amihez az elnök azonban nem akar hozzájárulni, mert a szavazás előírás szerint folyt le. Ekkor újabb botrány tört ki, miközben a cseh radikálisok a jegyzők asztaláról elszedték a tintatartókat és az elnök felé hajigálták. Egy tintatartó majdnem fején találta Kretschmar képviselőházi tisztviselőt. Nagy nehezen állott csak helyre a nyugalom és az elnök Maliknak adta meg a szót. Ekkor már este hat óra volt. Malik elkezdett beszélni és este kilencz óráig beszélt. Megtudta ugyanis közben, hogy a nagyobb pártok elhatározták, hogy a tárgyalás alatt levő szakaszcsoporttal ma mindenáron végeznek, még ha hajnalig is tartana az ülés. Kijelenti, hogy kihúzza az ülést reggelig. Éjjel 11 órakor Malik még beszél. A képviselőház ülése. (Nagy munkásügyi vita a t. Házban. A képviselőház mai ülésén érdekes eset történt. Justh Gyula elnök figyelmeztette Kossuth Ferencz kereskedelmi minisztert, aki Mezőfi képviselő beszéde alatt többször közbeszólt, hogy ne zavarja a szónokot. A figyelmeztetés nagy izgalmat keltett és noha Junh a házszabályok értelmében járt el, a szélsőbal tüntetőleg éljenezte Kossuthot. A magunk részéről csak helyeselni tudjuk az elnök eljárását, amelyet olyan körülmények között tanúsított, amikor egy, a munkások érdekeit védelmező képviselőt zavart meg folytonos közbeszólásokkal a miniszter. A folyosón különben élénken tárgyalták a képviselők az esetet és nagy viharzás támadt Justh körül. Justh Gyula kijelentette a képviselők előtt, hogy őt pártatlanság vezérelte mindenha. Kivételt nem tesz, inkább nyomában beadja lemondását. Erre aztán csend lett. A kereskedelmi tárca. A kereskedelmi költségvetés tárgyalását folytatta ma a képviselőház. A néppárt nevében Szmrecsányi György szólalt fel és bejelentette, hogy pártja meg fogja szavazni a költségvetést. Laehne Hugó a kisiparnak az állami szállításokban való részesítését kívánja. Szterényi József államtitkár: Az már megvan! Mezőfi Vilmos a kisipari és munkásügyi kérdésekkel foglalkozik. Szerinte mindaz, amit a kormány a kisiparosok érdekében hirdet, benne volt az előbbi kormányok programjájában is és mégis egyre pusztul a kisipar. A gyárak létesítésével egy időben tönkremegy a kisipar, melyet kitesznek a tömegtermelés versenyének. A munkások szakegyesületeit szerinte nemcsak hogy fönn kell tartani, hanem fejleszteni kell és meg kell engedni, minél több szakegyesület keletkezzék. A bányászt munkások szövetségének alapszabályait jóváhagyni kéri. A bányászokat szabadon zsákmányolják ki és amíg a bányászbárók gyarapodnak, a szegény bányászok pedig nyomorognak. Lesznek a Házban egykor többen, akik hasonlóképpen gondolkoznak, mint a szónok. Ő, (Mezőfi) csak előhírnöke a munkásképviselőknek. Figyelmeztetés Kossuthnak. Förster Ottó: Hírnök jön s pihegve szól! (Derültség.) Mezőfi Vilmos arról beszél, hogy minden téren az osztályuralom diadalmaskodik. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Nem áll! Mezőfi Vilmos: Föntartja állítását. A munkások komoly támogatást nem nyernek. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Nem igaz! Mezőfi Vilmos: Mindenütt csak osztalékpolitikát csinálnak. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Ez se igaz! Justh Gyula elnök: Figyelmeztetem a miniszter urat, ne tessék zavarni a szónokot! (Nagy zaj.) Zajos felkiáltások: Éljen Kossuth! Éljen Kossuth! Justh Gyula elnök (erősen csenget): Ne tessék az elnökkel szembeszálli! Kérem a házszabályt figyelemben tartani. Mezőfi Vilmos: A rettentő sok munka és az emberek túlterhelése miatt sehol sincs annyi elmebeteg, mint nálunk. Negyvenezer elmebeteg futkároz ebben, az országban szabadon. Hentaller Lajos: És vezetik a szoczialistákat. (Viharos derültség.) Kossuth válaszol Mezőfinek. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Nincs a szándékomban hosszabban válaszolni az elhangzott beszédre. (Fölkiáltások: Helyes! Nem is érdemes!) Azt hiszem, hogy az egész Ház egyet fog velem érteni abban, hogy a t. képviselő úr a szólás jogával ez alkalommal visszatélt. (Igaz! Úgy van!) Balogh Mihály: Mint minden alkalommal ! Kossuth: A kereskedelemügyi kormánynak esze ágában sincs, hogy a munkások ellen ellenséges indulattal viseltessék. Minden alkotásából kitűnik az, hogy ellenkezőleg a munkásoknak anyagi és szellemi jólétét szívén hordozza. (Igaz! Úgy van!) Hanem a kereskedelemügyi kormány mindig tiltakozni fog az ellen, hogy a munkásokat a magyar nemzet kezdetéből mint különálló részt igyekezzenek egyesek kiragadni. (Élénk helyeslés és ellentétbe hozni a magyar munkás érdekeit a magyar nemzet összeségének érdekeivel. (Helyeslés és taps.) Amíg én ebben a székben ülök, senkinek ezt megengedni nem fogom. (Általános élénk helyeslés és taps.) Bozóky Árpád személyes természetű felszólalása után Földes Kóla beszélt. Legelőször Angliában indult meg a szervezkedés, ott azonban a szakszervezet csak akkor engedi meg a sztrájkot, ha azt jogosultnak és sikerrel biztatónak tartja. És még Angliában is igen sok a panasz a szakszervezetek ellen. A mi szakszervezeteink azonban nagyon lényegesen különböznek az angoloktól; nálunk a szakszervezetek túlságosan szoros összekitttetésbe jutottak a szocziáldemokrácziával. A szakszervezetnek semmi közének se volna szabad lenni a politikával. Az aggkor idejére való biztosítás és a békéltető eljárás helyes szervezése nagy mértékben hozzájárulhat a mai viszonyok javításához. Szterényi a munkáskérdésről. Szterényi József álamtitkár Meződ beszédéreválaszol, amely — úgymond