Friss Ujság, 1907. január (12. évfolyam, 1-27. szám)

1907-01-01 / 1. szám

XII. évfolyam I. szám, Budafiest, 19^7 január I. Kedd Ara 2 fillér( kr.] . .I­I. Megjelenik mindennap korén reggel, ELŐFIZETÉSI ÁRA J v hétfőn és ünnepnap után Is. egy h^t^r^60 ^r* ^ korona). ^ ____ _ _ ^ ^ ^ ., r n ír Elfogtak egy házasságszé­delgő orvost. Lipót főherczeg nem válik a feleségétől. Följelentés készül Kóbii?*g Lujza ellen. Az újév küszöbén. ■Milyen jó dolguk volt a régi kalendáriumcsinálóknak ! Ha el­érték az újesztendő küszöbét, megjövendöltek minden székiét és jót, dús aratást, bő szüretet, ke­resztelőt, lakodalmat, gyarapo­dást, boldogulást, kinek-kinek szi­­ve-vágya teljesülését. A kalendá­­riomcsinálóknak ez a nagy bőke­zűség nem került semmibe és mi­kor az esztendő végén kiderült, hogy jövendölésük be nem telje­sedett, sőt minden jóslatnak el­lenkezője vált valóra, — akkor már ott volt az uj kalendáriom, amely vigasztalásul a következő esztendőre ígért© az elmaradt jók bekövetkezését. És az emberek megint hittek, •— mindig hiszitek. Minél— rosz­­szabb a jelen, annál könnyebb bizalmat kelteni a­ jövő iránt Pe­dig a jövő csak akkor biztathat eredménynyel, ha a múltban és jelenben megtalálhatjuk a jövő eredmények alapjait. Nem hoz­hat őszszel gyümölcsöt a fa, mely­nek tavaszszal virága nincsen. A mi múltúnk sivár, jelenünk sem bizalmat keltő. Az öreg, hal­dokló esztendő csecsemő koráiban is silány, nyomorúságos volt. Sú­lyos megpróbáltatások között kez­dettük a kilenczszázhatos évet. Jött reá a nagy reménykedés , most, hogy végére jár az eszten­dő, már elérkeztünk a csalódás, a kijózanodás határához is. A politikában és a szabad ter­mészetben egyaránt viruló, ál­­dást hozó nyarunk volt. Bőségesen termett a föld s az ország gyep­lőjét­ a nép választotta­ nemzeti ‘kormány vette át. A példátlanul das ‘inés ám mennyit lendített as * öregünkön? Több-e ú, ja­­• t ; k, kevesebb-e a gondunk! ; • ország dolgaiban megjött-e ■$n- t az igazságtalanságuk, egyén­i­ vendégek megszűnése? Uralko­­z­ik-e már a népakarat? Lehul­lo­tta már a föld népére a bősé­­g .­­ ígért mannaesö? feleljünk a kérdésekre. Mindenki érezheti, hogy az igé­­retekkel tele esztendő a remény­­k beteljesedését. H­a jövőre tol- Szegények voltunk, szegé- ■ inra írhauik. Rabok voltunk­­ .M Maradtunk. Az ember változtak, az állapotok a régiek. Csak az Ígéretek teremnek még gazdagon. Ezekbe kell belekapaszkod­nunk. Talán aminek álomképét a letűnő ejtendő megmutatta, azt valóra váltja a titokzatos, kérdő­jelekkel teli jövő év. Hiszen oly könnyű dolga lesz ennek az uj esztendőnek. Ha csak keveset hoz is, többet hozott az előbbinél, melytől semmit se kaptunk. Ami a végczélunk: a szabad, boldog, jómódú Magyarország ki­alakulása. .. ettől úgy látszik még messze vagyunk, ezt még meg kell szolgálnunk, ki kell küz­­denünk. Tán az új esztendő leg­alább arra jó lesz, hog­y egy jobb, biztatóbb jövő alapjait megves­sük. Letartóztat­ás a Margitszk­et bérlőj­t. (Házasságszédelgő szigorló orvos.) — Saját tudósítónktól. — Zovarosszerte óriási feltűnést keltő letartóztatás történt ma Budapesten. A rendőrség letartóztatta Szabó Károly 41 éves szigorló orvost, akinek a múlt évben az István-utca gyógyintézete volt, tavaly szeptember óta­­pedig a Margitsziget szállodáját, fürdőjét és vendéglőit bírta bérbe. A főváros, tár­sadalmi életében nagy szerepet játszó férfiút súlyos bűn miatt tartóztatták le. László Mihály országos képviselőtől azzal a furfanggal, hogy eljegyezte a leányát háromszázhéteser koronát csalt ki. A pénzt elköltötte és­ csak most egy esztendő múltán derült ki, hogy Szabó nős ember, feleségétől törvényesen, nincs elválasztva és a házassági ígére­tet csak ürügyül használta a nagy ösz­­szeg ki­csalására. A szenzácziós bűnügy részleteiről tudósítónk a következőket jelenti: Szerelem a gyógyintézetben. Szabó Károlynak, aki mindig és mindenütt Szabó Károly „dir.“ néven szerepe­lt, a mú­lt esztendőben az Istv­án-utca gyógyintézete volt. A nyáron megjelent a gyógyintézetben László Mihály dr. Gyulafehérvár kép­viselője és a hold-utc­ai nyilvánossági joggal felruházottt nyolcz osztályú gim­názium tulajdonosa a beteg feleségével. Felkereste Szabót és közölte vele, hogy a feleségét, aki beteg, a gyógyintézet­ben kívánja elhelyezni a nyár folya­mára. Mellet­te fog tartózkodni Márta nevű leánya is. 4­.­ U­itlt ezután gyógyintézetben, beköltözött oda Márta nevű leánya, is, László Mihály pedig a Balaton möllé ment nyaralni. Az urinő állapota fokozatosan javult a gyógyin­tézetben és Szabó feltűnően sok időt töltött Lászlóné és leánya társaságá­ban. Főleg a leányt tüntette ki ügyei­mével és egy napon azzal lepte meg Lászlónét, hogy bevallotta leánya iránt érzett szerelmét és megkérte a kezét. Lászlóné egyedül nem mondhatott ha­tározott választ, hanem levelet írt az urának s a levélben közölte vele a csa­ládi eseményt. Közben felmagas­ztalta Szabót, kiemelte, hogy milyen szorgal­mas, derék úri­ember és hogy a leány is szereti. Szabóban feltalálni véli mindazokat a jó tulajdoságokat, ame­lyekkel leánya jövő boldogságát meg tudja alapítani. László válaszolt sí le­vélre és közölte, hogyha Szabó csak­ugyan olyan derék ember és leánya bol­dogsága függ s­ dologtól, nem ellenzi a házasságot, csak őt várják be, amíg Viselaérkesil. A kérőnek pénz kell. László szeptemberben Budapestre ér­­kezett, feleségét és leányát hazavitte hold-utczai lakására. Szeptember elején megjelent László lakásán Szabó. Lász­lónak is elmondotta, hogy halálosan sze­relmes Mártába, a leány is szereti, de mégsem, merj­ megkérni a kezét. A kép­viselő érdeklődni kezdett, hogy mi az az ok, amely visszatartja. Ekkor László bevallotta, hogy tele van adóssággal és közel áll az anyagi romláshoz. Min­denféle mesét talált ki, hogy miként játszották ki jó szivét , barátai ho­gyan rántották be a bajba?­­ Lászlónak megpuhult a szive az é­r­­­­zékeny históriákon. Ha már két érző szív boldogságáról van szó, ne okozzon akadályt az ilyen dolog és felajánlotta, hogy rendezi Szabó adósságait. Erre az­után Szabó még szeptemberben har­­minczötezer, októberben tízezer és no­vemberben negyvenezer koronát kért fö­­l­vendőlet, apósától adósságainak rende­zésére. A képviselő a kívánt összegeket azonnal Szabó rendelkezésére bocsátotta. A nászút nehézségei. A múlt év december elején azután is­mét nagy tervvel állott elő Szabó. Meg akarja szerezni a Margitsziget bérletét, mert a gyógyintézet jövőjében nem hi- Itt az újév, köszönténél. Örökké bízó emberek . . . A régi esztendők hű­tása Reményeink feltámadása! Vüll a hó­fehér pillékbe, A szivekben kel boldog béke. Te szép, te kedves uj esztendői Vaj, mit fog hozni a jövendő?

Next