Friss Ujság, 1908. január (13. évfolyam, 1-27. szám)

1908-01-01 / 1. szám

­ Päri3, deczember 31. ’ Fa­liéres elnök, akit a miniszterel­nök értesített az igazságügyminiszter elhalálozásáról, az elhunyt özvegyének meleg részvétét tolmácsoltatta. Cle­­menceau miniszterelnök a kormány nevében fejezte ki részvétét kartársuk elhalálozása felett. Pária, decz­ember 31. Guyot-Dessaigne igazságügymin­isz­­ter váratlan halála politikai körökben őszinte megilletődést keltett. A sze­nátus pártjainak vezetői egymásután fejez­ték ki gyászukat a szónoki emel­vényről. A holttestet délután átszállí­tották az igazságügyminiszteri palotá­ba s az oszlopcsarnokban ravatalozták föl. Nagy felháborodást idézett elő né­hány esti lapnak az a kegyeletlen eljá­rása, hogy a váratlanul elhunyt mi­nisztert szemrehányással illetik, amiért­­e­gy polgári pert megnyert miniszterke­dése idején. Elfogtak két anarkistát. — Saját tudósítónktól. — Mióóta a „Társadalmi Forradalom“­­czimü lapot Batthyány Ervin gróf meg­alapította, azóta az anarchisták rendes összejöveteleket tartanak Budapesten. A rendőrség értesült az anarchisták működéséről és állandóan figyelte őket.­­Nagy körül tekintéssel és buzgalommal folyt a nyomozás, Krecsányi detektív­­­főnök két ügyes detektívet küldött az anarchisták közé, akik mint elvtársak vegyültek a csoportba. A csoport főleg a hadsereg elleni mozgalomra fektette a súlyt, röpiratok­okat adott ki, antimilitarista plakátokat nyomatott. Egy ilyen plakátot a nagy­váradi rendőrség el is koboztatott. Moz­galmukkal a kaszárnyákba is beférkőz­tek é­ a katonák között röpiratokat osz­togattak. A nyomozás úgy látszik tegnap ért m meg tökéletesen. Tegnap este tíz órakor a keleti pályaudvarról az anarchista társaság két tagja el akart utazni a­­fővárosból. Az egyik titkos rendőr ezt­­tudta s az elutazásról értesítette Kre­­­csányi Kálmán detektívfőnököt. Krecsá­nyi intézkedett, hogy a pályaudvaron a titkosrendőrök várják az elutazni ké­szülőket.­­ Kevéssel tíz óra előtt egy fiatalember­­és egy leány jelent meg a pályaudva­ron. A detektív megadta a már előre megbeszélt jelet a már künn várakozó társának, mire az a fiatal párt felszólí­totta, hogy kövesse. A férfi kezdetben tiltakozott, de látva, hogy mit sem ér vele, kocsiba ültek és­­a főkapitányságra hajtattak. Itt Tóth ■.János rendőrkapitány röviden kihall­gatta őket. A kihallgatás során a férfi elmon­dotta, hogy Stevicski Áronnak hívják huszonkét esztendős és foglalkozására nézve fényképész eged. 1905-ben Kop­penhágában és Kievben dolgozott, majd egy I.Glassmann Hain“ névre kiállított útlevéllel Berlinbe utazott. Berlinből Offenbachba ment, majd Zürichbe utazott. Zürichben megismer­k­edett a vele lévő hölg­­gyel, aki Tisza,­rovits Éti 22 éves pu’tavai divat­­­árusnő. Elmondotta Stevitzky aztán, hogy Zürichben megismerkedett egy orosz emberrel, aki szerzett azután a részére egy, a saját nevére kiállított útlevelet. A letartóztatottak tagadták, hogy anarchisták lennének. A rendőrség azonban talált náluk egy levelet, mely a zürichi forradalmi bizottság pecsétjével volt ellátva. Evvel­ ­ R IfR R Ü J R'.A RF. 3­908 január 1. a levéllel a két orosz sorba járta a budapesti anarchistákat és mindenütt, alamizsnát kértek. A rendőrség mindkettőt eltolonczol­­tatja. Két az allensteini esküdtszék elé­ fog­ják állítani, Göben százados fölött pedig, haditörvényszék fog ítélkezni, még pedig zárt ajtók mögött, mert a tárgyaláson sok olyan dologról lesz szó, ami sérti a közerkölcsöket. A kis városban nagy az izgatottság. A meggyilkolt őrnagy, Göben százados bevallotta bűnét.­­— Távirati tudósítások. —­ Berlin, deczember 31. Schönebek őrnagy meggyilkolásának vádja alatt Goben tüzérkapitányt azért tartóztatták le, mert Schönebekné la­kásán, ahol házkutatást tartottak, na­gyon gyanús levelet találtak. Feltűnt az is, hogy Göben a holttest megtalá­lása után szabadságot kért, amelyet azonban nem adtak meg neki. Schöne­bekné anyjához akart elutazni, de a bíróság figyelmeztette, hogy jobb lesz, ha Allensteinban marad. Allensteinban városszerte beszélik, hogy Göben kapitánynak benső viszo­nya volt az őrnagy feleségével, ők ma­guk sem tagadják, hogy rendkívül mély baráti viszony állott fönn közöt­tük, csak azt tagadják, hogy ez a ba­rátság a megengedett határon túlment volna. Viszonyuk már régóta nem volt titok és hire még Scotti ezredparancs­nokhoz is eljutott. Az ezredparancsnok figyelmeztette is Göben kapitányt vi­szonyának kényességére. Az őrnagy és Göben kapitány között szintén nagyon jó viszony állott fönn és az őrnagy sokszor meghívta a kapitányt vadá­szatra. Göben határozottan tagadja a gyilkosság elkövetését. Azt mondja, hogy a gyilkosság után való reggelen nyolcz órakor elment Schönebekhez, hogy vele vadászatra menjen. Szemta­nuk azt állítják, hogy a kapitányt egy csöppet Gém lepte meg, amikor a gyil­kosságról értesült, hideg, közömbös pillantást vetett a holttestre s azután elment a meggyilkolt őrnagy feleségé­hez, akit megvigasztalt s arról biztosí­tott, hogy a dolgot rendbe fogja hoz­ni. Schönebekné is tagadja, hogy része lett volna a gyilkosságban, vagy hogy arról tudott volna valamit. A katonai és a polgári bíróságok szakadatlanul dolgoznak ebben a bűnügyben. Most új nyomot követnek, amelytől világossá­got várnak a dologban. Allenstein városában kihallgatásokat eszközölnek, melyek­ első­sorban annak a megállapítására irányulnak, hogy a meggyilkolt őrnagy felesége érintke­zett-e más férfiakkal. Schönebeckné asszony most Allen­steinban szállodában lakik, míg gyer­mekeit az ezred szárnysegédénél he­lyezték el. Nagy szenzácziót kelt az a hír, hogy a meggyilkolt őrnagy meg­kísérelte, hogy rin­ol véréből lőj­jön,­ de a töltények csütörtököt mondtak. A vizsgálatnál ugyanis megállapították, hogy a revolver nem volt rendben és hogy a két tölténynek okvetlenül csü­törtököt­ kellett mondania. Amikor az őrnagy másodszor is lőni akart, a fegy­ver ismét nem sült el. Hogy az őrnagy lőni akart és a töltények csütörtököt mondtak, azt iz illető töltények hátán a revolver ragaszának ütése által oko­zott vágás minden kétséget kizárólag bizonyítja. Az őrnagy jó lövő volt és igy, ha fegyvere elsül, ellenfelét okvet­lenül agyonlőtte volna. Berlin, deczember 31. A letartóztatott Gäben százados a terhelő bizonyítékok súlya alatt le­váltotta, hogy ő lőtte agyon Schönebek őrnagyot. .. Berlin, deczember 31. Gäben százados töredelmes vallomást tett. Beismerte, hogy hetek óta minden éjjel zsebében revolverrel leste a pil­lanatot, amikor lelőheti gyűlölt vetély­­társát. Bevallotta, hogy a gyilkosságot megelőző éjjel is az őrnagy házában volt. Schönebeknél, akit alapos gyanú terhel, ma este hat órakor szintén le­­tartóztatták. Az őrnagy nejét Allen­steinban a csodaszép­ségű asszonynak hívták általában. Schönebekné 23 éves és 1V éves korában ment férjhez Schö­­nebekhez, aki 48 éves volt. Schönebek­ Egy részeg hadnagy­­ botránya. *— Saját tánosítónktóL -­ Vasárnap délután, fényes nappal, nagy botrány volt Újpesten, éppen a városháza előtt, a botrány központjá­ban pedig, a már nem szokatlan mó­don, egy hadnagy állott. Fejszes Ala­jos telefonkezelővel történt meg az a végzet, hogy hadnagygyal kellett ta­lálkoznia, amikor a hadnagynak éppen rossz kedve volt. Fejszes Alajos a fi­vérével, Gyulával és a sógorával, He­gedűs Bélával sétált az újpesti város­háza előtt, amikor nagy és hangos tár­sasággal kerültek szembe. Voltak vagy tizenketten és az egész tuc­at ember, daczára a délután három órának, olyan részeg volt, mintha éjfél után há­rom óra lett volna. A társaságot egy honvédhadnagy, vezette. Amikor elha­ladtak Fejszés­ék mellett, a társaság egyik tagja meglökte Fejszés Alajost. Megállt és csodálkozva végignézte a tá­madóját, amire az rákiáltott: — Marha! A hadnagy sem hagyta annyiban a dolgot, ő is közbelépett és gorombás­­kodni kezdett a szegény megtámadott emberrel. Az is visszafeleselt: — Orron ütöm, ha nem hallgat! — szólt a hadnagy, amire viszont Fejszés pofonokat ígért. Erre azután megje­lent a kard. A hadnagy fegyvert fo­gott és úgy rontott az ellenfelére. Az sem volt rest azonban, kicsavarta a kardot a tiszt kezéből és el akarta tör­ni. Az egész társaság nekiesett most a szegény embernek és közös erővel, hosszas verekedés után kicsavarták a kezéből a kardot. A szép aranybojt azonban leszakadt és odataposták a sárba. ■ A jelenetet nagy izgatottság köze­pette, hatalmas közönség nézte végig és dörgő tetszéssel kisérte, amikor a kardbojttalan, összesározott tiszt hosz­­szu orral eltávozott, lapított meg; a vélemény szerint in­kább véletlenségről lehet szó. A rendőri nyomozás eredménye azonban, úgy látszik, nem egyezik tel­­jesen ezzel a véleménynyel. Még teg­nap éjjel letartóztatták ugyanis Pinte­­rovics István 19 éves urasági inast, aki a palotában a fűtéssel meg volt bíz­va. P Pinterovicsot ma délelőtt újra ki­hallgatták. Tagadja, hogy gondatlanul kezelte volna, vagy túlfűtötte volna a kályhát. A rendőrség azonban a kihall­gatás után is fogva tartotta Pintero­­vics Istvánt és ma átkísérteti az ügyész­­séghez. .. A tűzvész az eddigi becslés szerint körülbelül háromszázezer korona kárt okozott. Sok rendkívül értékes gobelin, bútor és festmény pusztult el, köztük Morosini dózse képe is. Több kép a füsttől és a koromtól vált értéktelen­né. A szobaberendezés négyszázezer ko­ronára volt biztosítva. Szápáry-..Pál gróf ma délután Buda­pestre érkezett. A ptl­­­yaudvaron több barátja és ismerőse várta. Szápáry gróf­ megnézte az elpusztult palotát. A Szap­ry-palota éléséhez. — Saját tudósítónktól. — Tegnap este veszedelmes tűz volt a Szapáry grófi családnak a Szép-utczá­­ban levő palotájában, ahol a lángol, százezrekre menő kárt okoztak. A pa­lotában ma délelőtt tartották meg a tűzvizsgálatot. A vizsgálat megállapította, hogy a tűz a Reáltanoda­ utcza oldalán lévő hálószobában keletkezett és pedig azért, mert a kályhát túlf­űtötték. A kályha régi divatú és szerkezetű holmi, a belsejében mindenféle vasrács­csal, fűteni kívülről kell, rendesen ha­talmas fahasábokat raknak bele. A vasrácsok között körülbelül hat c­enti­­méter szélességű hézagok vannak. A bizottság véleménye szerint való­színű, hogy a valamelyik erősen behají­­tott fahasáb behatolt a rácsok egyik hézagába s kilyukasztotta a kályha fa­lát. Az izzó parázs, s a kiröppenő szikrák felgyújtották a közelben levő piü­skály­­haellenzőt, ettől pedig meggyuladt a menyezetes ágy. A szobaajtók tárva­­nyitva voltak s a tűz, amelynek elegen­dő tápláléka akadt, gyorsan elhara­pódzott. A bizottság véleménye szerint szó sem lehet szándékos gyújtogatásról, sőt a bizottság gondatlanságot sem ál­­ l­í­t. A berlini fajtalanok pere A Harden-ügy perbeszédei. Berlin, deczember 31. Délelőtt 10 órakor nyitja meg Leh­mann elnök a mai tárgyalást s nyom­ban átadja a szót liebiel főügyésznek, aki belefog vádbeszédébe. Azzal kezd­ a főügyész, hogy örömest indítvány­zott volna Harden ellen pénzbírságot mert kétségtelen, hogy a vádlottat a hazaszeretet indította czikkeinek meg­írására. Azonban Harden olyan nagy szerencsétlenséget idézett föl, Moliks grófot és Eulenburg herczeget olyan kegyetlenül megh­urczolta a nyilvános­ság előtt, hogy kénytelen fogházbünte­tést indítványozni. Kéri a törvényszé­ket, ítélje el a vádlottat négy havi fog­­házra, marasztalja el ennek az eljárás­nak és az első per költségeinek viselé­sében, kötelezze az ítéletnek több né­metországi lapban és a Zukunftban leendő közlésére. Ijesztik az ügyészt. Vádbeszéde végén megjegyzi a fő­ügyész, hogy fenyegető levelet kapott, amelyben névtelenül rémízgetik őt, hogy orozva agyonlövik, ha Haránt a törvényszék elítéli. Moltke gróf és Sello igazságügyi ta­nácsos egyszerre kiáltják közbe: — Mi is kaptunk ilyen fenyegető leveleket! Isebiel főügyész azzal végzi, hogy ezeken a rémizgetéseken legfeljebb mo­­solyog. A főügyész után Selle igazságügyi tanácsos szólalt föl a pótmagánvádló képviseletében, majd Moltke Kuni gróf kért szót s röviden csak ennyit mondott: — Eskümmel erősítem, hogy a csá­szári udvarnál sohasem volt kamarilla és asszonyos? - édeskés társaság. „A fiatal, tapasztalatlan bíró,” Harden első fölmentése után jogász­körökben és a sajtóban fölmerült az a vád a vegyesbíróság elnöke ellen, hogy lanyhán és tapasztalatlanul vezet­te a tárgyalást s ilyen fontos perben a törvényszék elnökének erőskezűnek kell lennie. Kern büntetőtörvényszéki bíró az első per lezajlása után áthelyezését kérte a büntető törvényszéktől a polgá­ri törvényszékhez és a birodalmi fő­törvényszék elnöke ma teljesítette „a tapasztalatlan, fiatal bíró“ kérését. Né­melyek­ azt állítják, hogy az áthelyezés büntetésszámba megy, Kern dr. azon­ban kijelenti, hogy maga kérte.

Next