Friss Ujság, 1908. március (13. évfolyam, 54-79. szám)

1908-03-01 / 54. szám

1908. márczius 1. FRISS U J S A G. A merénylet részletei. Buenosz-Airesz, február 20. Az a merénylet, amelyet Alhorta köztársasági elnök ellen elkövettek, délután hat óra körül történt. Az el­nök a kormány palotájából jött kocsin és éppen magánlakása előtt akart ko­csijából kiszállni, mikor egy ember bombát dobott oda, a bomba azonban nem robbant föl. A merénylő el akart menekülni, de az elnök hadsegéde és a közelben lévő rendőrhivatalnokok úgy őt, mint másik három gyanús embert elértek és letartóztatták. A merénylő neve Szolano Keji, huszon­két éves és argentínai születésű. Az elnök megvárta lakása, élőit, amíg a merénylőket, elvezették. Közben meg­kérdezte tőle, hogy ki bérelte föl? A rendőrség a­ kihallgatások tartalmát egyelőre titokban tartja­ Fölényi tám­addá a kormány ellen. A képviselőház ülése: Jusik Gyula elnök negyed tizen­egy órakor nyitja meg az ülést. Jelen­tést tesznek a bejelentett kérdésekről: négy van, közte Polti Mihályé a szan­dzsák­vasútról. A napirend szerint­ Bosóky Árpád megokolja azt az indítványát, hogy a törpebirtokokat mentsék föl az adásvé­teli illeték alól. Elvetett indítványok. Wek­erle Sándor miniszterelnök- Senki sem mondhatja a mai kormány­­tól, hogy pénzügyi téren nem terjesz­tett nagyobb munkaanyagot a Ház elé Az egyes kérdések azonban nem tár­gyalhatók kiszakítottam azért kéri a Házat ,hogy Bozóky indítványát nem tűzze ki napirendre. A Ház az indítvány napirendre tű­zését mellőzi. Bozók­y Árpád megokolja a cigány­ügy rendezését sürgető indítványát. Andrássy Gyula gróf belügyminisz­ter: A kormány maga is foglalkozik ezzel a kér­déssel és sürgősen óhajt tör­vényjavaslatot előterjeszteni a czigány­­ügy rendezéséről. Kéri tehát a Házat, hogy Bozóky indítványát ne tűzze napi­rendre. A Ház mellőzi az indítvány napi­rendre tűzését s áttér a házszabálymó­dosítás tárgyalásának folytatására. A házszabályügy. Kovács Ernő: Az indítvány mellett beszél. Megokoltnak látja az elnöki ha­talom bővítését. Hoffmann Ottó: Sajnálja, hogy azok ellen a férfiak ellen kell síkra szállani, akiket tisztel és nagyrabecsül. Ám vál­tozatlan meggyőződése mindennél erő­sebb benne és ezért nem tud hozzájá­rulni ez indítványhoz. Emlékeztet rá, hogy tavaly még a függetlenségi párt milyen egyértelműséggel utasította vissza a házszabályszigorítás gondola­tát. Ma sincs, ami a többség gondolko­dását megváltoztatta, egyéb ok, mint a horvát obstrukc­ió. Elmondja ennek a történetét s azt a következtetést vonja le, hogy a kormány, ha nem is rendez­te, de elősegítette a horvát obetrokéziót, hogy aztán ezzel megokolttá tehesse a házszabálymódosítást. Figyelmeztet, hogy Róma szabadságát nem Juliusz Czézár, hanem a fia, Oktaviánusz sem­misítette meg. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a szigorítást csak a­dvá­ Amerikai munkások — munka utlán. Amerikában majdnem minden gyár­ban van már a munkások számára kü­lön.­ étkező terem felállítva, ahol dél­ben azok a munkások, akik a gyártól messze csaknak és­­haza nem mehetnek, ebédjüket elkölthetik. Képünk ilyen ebédelő munkásokat ábrázol, feltüntet­vék­ egyúttal, az, amerikai gyárakban dolgozó­­különféle országokból szárma­zó munkásokat. Az amerikai rajzoló kinek tolla után közöljük ezt a képet éles szemmel figyelte meg és mesteri módon vetette papírra az amerikai munkásarczok­at. r­­asztási reform törvénybe iktatása után tűzzék napirendre.­­ Polónyi a javaslat elleni Tíz percz ezület, után Polónyi Géza szólalt föl az indítvány ellen. Szivére ■ett kézzel kezd beszélni. Edd­igelé az volt, a fölfogás a házszabályról, még­p­edig pártkülönbség nélkül, hogy az a kisebbség védelmére való. Azt hitte, a­ revíziót nem a Tisza-féle kabinet­­kérdés fölvetésével, hanem pártközi ügyesség u­­tján­­­fogják megtárgyalni. Az indítvány nem Nagy Emiltől szár­mazik, hanem felsőbb beavatkozással V­eszti 11 komr­á­n­yt­a­vasl­a­t. Apponyi Albert gróf miniszter: Nem áll! Polonyi Géza: Megnővíttetetlen ér­vekkel fogom bizonyítani. Apponyi Albert gróf miniszter: Az én szavamnál súlyosabb érv nincsen. ■ Polónyi Géza: A javaslat szerkezeté­­bből, előterjesztési módjából következik, hogy azt a király tudtával hozták elő. Andrássy Gyula­­gróf még mint képvi­selő szólalt­ föl, de mint miniszter je­lentette ki, hogy a javaslat mellőzése esetén tánc­zajáról lemond. Apponyi Al­b­ert gróf már nem mint föl­irat­kozott szónok, hanem mint miniszter állt föl s bejelentette a kabinetkérdést. Ehhez­­ a kijelentéshez csatlakozott Kossuth­ Ferencz is. ,Ára a kabinetkérd­és nem olyan egyszerű dolog, hogy azt csak ilyen egyszerű közbeszól­ásokkal fölvet­ni lehetne. A házazabálykérdésben, ne é­­­vezzék a minisztert akár Tiszának, akár Apponyinak, a kabinetkérdést föl­vetni nem szabad s ő ünnepiesen tiltako­zik is ez ellen. (Mozgás.) Soha olyan­­ürült, mint most, folyosó- és klubnyi­­latkozatok jelennek meg; olvasta, hogy a belügyminiszter kijelentette, hogy „lesz katonai engedmény, ha szász ház­­szabályrevizió... (Zaj.) Vila Andrássyval. Andrássy Gyula gróf belügy­minisz­­ter: Nem mondtam­! Polónyi Géza : Egyszer valakit meg­­kérdeztek, igaz-e az, amit az újság irt? Ezt a választ kapta: Nem igaz. Mondd meg mit irt? (Zaj.) Dellikve a Kabinet,­­kérdée fölvetésében a királyi akarat nyilvánult meg. Andrássy­ Gyula gróf belügyminisz­ter: A királynak nincsen ahoz közel ! Polónyi Géza: De azt csakugyan ki­jelentették, hogy az indítvány lényegén változtatni nem engednek, különben megbuknak. A házszabálykérdésből so­hasem csináltak még eddig pártkérdést. Rátkay László­: Ügy van most is. Ka­binet-kérdés, nem pártkérdés. .. Polónyi Géza: .'Fejtegeti­, mi az a házszabály? -Majd újra a folyosói­ be­szélgetésekről szól s Andrássy­­nyilatko­zatairól, amelyeket kicsinyesül nem akar. A­ndrássy Gyula­ gróf- belügyminisz­ter: Bár kicsinylenc! Polónyi Géza: Azt mondta Andrássy, hogy a király aligha nevez ki negyven­­nyolc­as kabinetet. Emlékeztet, rá, hogy a koalícziós kormányvállalás vigaaszta­­lása az volt, hogy majd az általános választói jog alapján összegyűlt nem­zetgyűlés, amelyen többsége lesz a füg­getlenségi pártnak, érvényre fogja jut­tatni a nemzeti akaratot. De hiszen a nemzet nem is akar külön hadsereget, hanem a hatvanhét alapján kívánja a magyar vezényszót. (Zaj.) Miért van most szükség a házszabályrevízióra ? Nem fogadja el azt az álláspontot, hogy minden nemzetiségi, aki itt van, az ország ellensége és hazaáruló­. (Élénk­­tetszés a­­nemzetiségiek közt.) Tehát ő ellenük sem kell a házszabályrevizió. Andrássy Gyula gróf belügyminisz­ter: Nem is mondtam, hogy ellenük kell! A koaliczió: öszvér. Polónyi Géza?: Ami obstrukczió volt, mind a nemzet érdekében történt, az értök való felelősség oroszlánrészét büszkén viseli. De maga Appornyi is az obstrukcziók után lépett be a füg­getlenségi pártba, tehát azok eredmé­nyes voltát és jogosu­lságát, legalább utólag, elismeri. A „jus resistendi“ : Magyarországon a kisebbség történelmi­­ joga. A függetlenségi­ párt kimondotta, hogy addig, míg a magyar vezérlet­ és vezényleti nyelv behozva nincs, ad­dig házszabálymedcei­rásról szó sem lehet. Endrey Gyula: Ak­kor hogy lehetett maga vezényszó nélkül miniszter? Polónyi Géza: A koalicziót­ az ösz­vérhez h­asonlítja. Valamint az öszvér nem nemz többé öszvért, úgy a koali­­czió sem szül új koalicziót, hanem ak­­­otmánypártot, vagy függetlenségi pár­tot, ezt bizonyítják a választások. Az erősebb elnyomja a gyengébbet s a füg­getlenségi pártnak kár volt kiadni ke­zéből a fegyvert. Azt mondják, hát a szittya-erő nem bír ki tizenhatórás ülé­seket ? Azt hiszi, férfiasság és bátor­ság dolgában Andrássy Gyula gróf senkinek se enged Magyarországon, szóló se akar vele versenyezni; de váj­jon Andrássyt tüdő dolgában még 5 is könnyű szerrel le nem győzi-e? A nemzetek férfiassága nem tüdők­érdés. Szól a Nagy Emil-féle indítvány rész­letei­ről is. ő is kárhoztatja, hogy s sürgősség kimondására az elnöknek be­folyása van. A király és a javaslat. olyan elnöki jogkör, amelyet az ins­zítvány tervez, beleütközik a Ház ön­állóságába. S száz ember kérhet csak név szerint való szavazást? Tehát a füg­getlenségi párt Fannin ez hosszú eszten­deig nem lett volna abban a helyzetben, hogy egyetlen egyszer is név szerint való szavazást kérhessen. De hogy a király­­lyal kötött egyezségből ered a revíziós terv, azt az a passzus bizonyítja, hogy a végleges revízió a választási reform megszavazása után, de a szentesítés előtt alkotandó meg. (Zaj.) Batthyány Tivadar gróf s mások: Hi­szen ezt úgy erőszakolták ki a bizalmat­­lankodót! A pártértekezleten ezt a bé­kétlének terjesztették elő! (Zaj.) Mi akarjuk ezt igy, a királynak semmi köze hozzá! (Helyeslés.)­­ Polónyi Géza: A javaslat szentesítésé­ről szól, tehát a királyi jog korlátozá­sáról; ez csak királyi beleegyezésen tör­ténhetett. (Zaj): Wek­erle Sándor miniszterelnök­: Nem szentesítésről van szó; addig nem ter­jesztik a választási reformot a főrendi­házhoz, amíg a házszabályrevízió meg nincs! Batthyány Tivadar gróf: Ez a mi kö­vetelésünk volt, ez nem a királyon függ. Polónyi Géza: Ak­kor mért nem be­szélnek az urak magyarul? (Nagy zaj, derültség.) Inti a kormányt, ne hada­kozzék egyszerre kárpátokkal, nemzeti­ségiekkel, szocziáldemokratákkal, Bécs­­csel és az osztrák pártokkal. Ilyen harc? a nemzetre nézve győzelmes nem leheti. November 18. Ezután arról szólt Polónyi, Hogy a módosított házszabályt miért nem rá?«­ 9

Next