Friss Ujság, 1908. március (13. évfolyam, 54-79. szám)
1908-03-01 / 54. szám
BFRISS : Egy?A győrszentiváni kisgazda, aki négy évet töltött Amerikában, elbeszélte, hogy a jobb napokban egy hídépitésznél magyar mérnök mellett dolgozott, egy pár ezer koronát haza is küldött, de ha tudná, hogy négy év alatt tüzannyit kereshetne, ne hagyná el többé kis falucskája határát. — Nézze uram ezt a hétszázötven embert. Jóformán annyi felé való, ahány itt áll elcsigázottan. És ezek el fogják mondani majd a maguk falujában, hogy a faházakban a férgek és patkányoktól mennyit szenvedtek, hogy itthon vannak rongyosan, hogy látták, mily kevés gond van Amerikában a munkás életére, hiszen úgyszólván naponta pusztult el egy-egy vérünk a havakban.. De beszélhet azoknak, akik kincsre, gazdagságra, pénzre kóvárogva útnak indulnak. Ezután is lesznek, akiket el lehet bolondítani. — Olyan az ember, mint a gyertyafényébe repülő éjjél? bogár. Rohan a biztos veszedelembe . . . Háború az éífusz körül Vádol a főkapitány. A főváros közegészségi viszonyainak rettenetes nyavalyáit tárja föl a néhány nap óta dühöngő tífuszveszedelen. Maga a kór, a pusztító ragály is terjed, a tegnapi napon három, új éhtífuszos beteget és négy gyanús embert szállítottak a Szent László-kórházba, és egyáltalán nincs kilátás arra, higy az alsóbb rétegekben megállítnák a veszedelem terjedését. Tegnap mentőket hívtak egy beteg munkáshoz, aki eszméletlenül feküdt a II-i. kerületi kapitányságon. A mentők fifittsz gyanúsnak találták és nem akartak segédkezet nyújtani. Végre a rendőrorvos nógatására elvitték és a mentőkocsiban kórházról-kórházra hurczolták. Négy kórházat jártak meg vele, mindenütt elutasították, végre a rabkórházban kellett elhelyezni a nagybeteg embert. A rendőrség az esetről nyilatkozatot adott ki, amelyben a legsúlyosabb vádakkal illeti a fővárost. Kiderül, hogy a budapesti kórházakban nincs hely s a rendőrileg szállított betegeket egyre-másra visszautasítják. A múlt hónapban egy nagybeteg ember, mialatt kórházról-kórházra vonszolták, meghalt. Rettenetes állapotok ezek. A közegészség ügye ebben a városban annyira elhanyagolt, hogy nem biztos az emberélet. A főkapitány a főváros ellen. Megírtuk tegnap azt a fölháborít esetet, hogy Bogsányi János munkás kórházról-kórházra vitték a mentők, sehol sem akarták fölvenni. A mentő azt állították, hogy Bogsányi kiütéses tífuszban szenved és a rendőrséget tették felelőssé, mert fertőző beteghez hívta őket. A főkapitány most egy terjedelmes nyilatkozatban védekezik , és egyúttal súlyos vádakkal illeti a székesfőváros hatóságát. A nyilatkozat igy szól: Harcz a mentőkkel. E hónap 27-én este a II. ker. kapitányságra egy teljesen elgyötört, elcsigázott embert hoztak be, akit az utczán fekve találtak. Az illető — Bogsányi János napszámos — súlyos betegnek látszott s igy a II. ker. kapitányság annak kórházba való elszállítása végett odahívta a mentőket. Bogsányi arczán kiütések voltak és a mentők hagymázos betegnek vélték. A rendőrorvos alapos vizsgálat után azonban meggyőződött, hogy a kiütések vérbajtól származnak és a tífusz teljesen ki van zárva. A mentőknek künn járt orvosnövendékei ezt írásban kérték, amit a rendőrorvos meg is adott. A mentők azután a beteget elvitték. Négy kórházat jártak meg. Mindenütt megtagadták a felvételt azzal az indokolással, hogy „nincs hely“. Reggel volt már, mire a mentők visszahozták a beteget a kapitánysághoz. El a rabkórházba. Súlyos betegről lévén szó, a rendőrség már köteles emberszeretetből végre is a rabkórházba szállíttatta a beteget. A dolog iróniája önként kitetszik. A rabkórházba, kellett szállítani egy beteget, aki nem rab. Természetes, hogy a mentő-orvosnövendékek aggályoskodásával szemben a rendőrorvosi vélemény, volt a helyes. A rabkórházba szállított Bogsányiji hagymázos tünetek egyáltalán nincsenek, de állapota olyan, amely múlhatatlanul orvosi kezelést igényel. A kórházhiány halottja. Itt jegyezzük meg, hogy a rendőrség gyakran jutott olyan viszás helyzetbe, hogy az utcán fölszedett betegeket a kórházak végigházalása után nem tudta elhelyezni. Sajnálatos esetek történnek és történhetnek ennek következtében. A múlt hó tizenhetedikén az őrszem a Szénatéren betegen, tehetetlenül önmagával, ülve találta özvegy Töreky Flóriánnét, helynéküli cselédet. A rendőrség intézkedett kórházba való szállítása iránt, de ugyancsak a hely hiánya miatt nem vették fel. Végre is a rabkórházban akarta elhelyezni az asszonyt, azonban a szállítás alatt meghalt UJSXG. 1908. mí-czius í. Londoni villanyoskocai cink nők számára Mit mond a főpolgármester? Ez alkalomból kifolyólag a főkapitány ítrt a főpolgármestehez, felkérve azt, hogy intézkedjék, hogy a rendőrség meg- áresésével beszállítandó betegek okvet- '■ énül fölvétessenek. A kórházakban — a válasz szerint — rendkívüli nagy most :i betegek száma, úgy hogy minden nap kénytelenek a kórházak számos oly beteget elutasítani, akik fölvételre jelentkeznek. A kórház vezetősége azonban igyekezni fog, hogy e kívánalmaknak lehetősé szerint eleget tegyen, de arra nézve ígéretet nem tehet, hogy a rendőrség ilynemű megkeresése mindenkor teljesíthető is lesz. Gazdátlan Betegek. Fölösleges tovább részletezni, menynyiben nehezítik meg a rendőrség feladatát, amikor a köteles humanizmus nevében igyekszik eljárni. Mert az kétségtelen, hogy az utcán talált lakás és anyagi eszközök híjján levő kórházi kezelést igénylő betegeket nem tarthatja fogházaiban. De még a rabkórházi elhelyezés is egy olyan mód, amely sem jogilag, sem más szempontból nem állhat meg és kényszerhelyzetek mellett sem rendszeresíthető. Gyönyörű állapotok ezek. A rendőrségnek kell őrködni a közegészség érdekei fölött, amelyeket a közigazgatási hatóság elhanyagol. A főkapitány vádolja a főpolgármestert, aki nem tud védekezni másképp, mint hogy elhárítja magáról a vádakat és a kórházak túlzsúfoltságával okolja meg a rettenetes nyomorúságot. Csecsemőgyilkosság a meshelyen. Vízbefult gyermek. Az üllői-úti állami gyermekmendegen pár nap előtt borzalmas szerencsétlenség történt. Egy kis, egyéves leányka. Lukácsi Ilona, fürdés közben belefult a forró vizbs és mire észrevették, már halott volt. Régi panasz, hogy az állami gyermekmenhelyen rossz és hibás az ellenőrzés, az apró gyermekeket tehetetlen ápolónőkre bízzák, akik maguk is betegesek, ügyetlenek, alig állnak a lábukon. A pár nap előtti szerencsétlenséget is egy beteg, sánta, magával telhetetlen ápolónő követte el. Három gyermeket bíztak rá,, hogy fürdesse meg őket, az ápolónő beletette az apróságokat a meleg vízbe, aztán leült egy székre, mire felkelt, egyik gyermek, a legkisebb, aki egyéves, már megfalt. A dolgot mindeddig sikeresen eltitkolták a gyermekmenhely intézői, akik megelégedtek azzal, hogy a beteg, sánta ápolónőt kidobták a menhelyről. Ezzel részükről az ügyet befejezettnek nyilvánították. Itt van azonban a tévedés. Az eset iratai jelenleg a belügyminisztériumba kerültek, megindult a vizsgálat mindazok ellen, akiknek felületessége és könnyelműsége megölte az apró leánykát. Ki fog végre derülni, hogy tulajdonképpen milyen állapotok uralkodnak az állami gyermekmenhelyen. A mama férjhezmegy . . . ! Az állami gyermekmenhelyek nemcsak Budapesten van intézete. A gyermekek és anyák nagy részét vidékre helyezik el, különösen Pest környékén vannak falvak és kisebb városok, ahol egész családokat ás telepeket tart fenn és segélyez az állam gyermekmenhely. A szerencsétlenSí :a kis, egyeszencis leánykát, Lvácsi Ilonkát Kadosán neveltette az .Ham. Egy szeán, parasztasszony- fiás lakott hónapk óta, igen szépeit lett, hízott, fejtdött. Az anyja, aki marróleány Budaesten, sokat érdeke, adott a gyermekállapota iránt. Pár hét előtt pedig, akor menyasszonyai lett egy tisztességi iparosnak, jelent; kezett a menher igazgatóságánál, hogy a gyermekét zenül! maga akarja!; nevelni. A vőlegény is azt óhajtja, hogy a kis Ilonkát vegyék ki a men- helyről, Az utolsó fürdő. . A felügyelő tudomásul vette Sír anya óhaját s annak nédes módja szerint levelet irt Kalotára, hogy a kis Ilonkát hozzák Budaestre. A kis leány kilelmi nap elt ért Budapestre, egy ápolt ő felügylete alatt jött a vonaton és február hszadikán már ismét az Üdöi-úti mehelyen aludt, úgy volt, hogy másna érte jön az anyja és kiviszi az ujsaládi fászekbe. Huszonegyedikén mielőtt két ápolónő, Kappel Katieza és Srasszirá Anna fürödni vitték kisdedeket. Mind a két lány beteg,álmos, fáradt teremtés. Nekik is api gyermekük van a menhelyen és nem sokat tesznek a rájuk bízott másk gyermekeivel. A sánta, tehetetln Srasszirá! Anna három gyermeket tietett a meleg vízbe, köztük Lukási Ilonkát. Kettő a gyermekek közül már két-hároméves. A nagyobb gyermekek widd- man voltak, ugráltak a ízben, az ápolónő azonban nem tört eg velük, nagyon fáradt volt, félreült egy székre és kinézett az ablakon. A per -7 múlva odalépett a kis kádhz, de a három leányka közül már cak kettő ült a vízben. A harmadik kisleány, Lukácsi Ilonka a víz alá került és azonnal meg is fűlt. Hol a gyermekem? Az ápolónők annyira megijdtek a szerencsétlenségtől, hogy kisalltak a fürdőszobából és elbujdostak A felügyelő azonban értesítette az esetről a rendőrséget, megjelent egy soalmazó és konstatálta, a rendőrorossal együtt, hogy a kisleány belefult a vízbe. Kihallgatták mind a két ápolónőt, akik azt vallották, hogy ők nem lehetnek semmiről Maguk is betegek és agyon vannak csigázva. Lukácsi Ionka holttestét kivitték a boncztanintézetbe, ahol felbonczolták és konradtálták, hogy vízbefúlt. A két ápolótőt ezután minden értesítés nélkül kidobták a menhelyről. Másnap megjelent az anya, hogy hazavigye a gyermekét, mire azt a választ kapta, hogy a kisleány roszszul van, megbetegedett és most nem lehet elvinni. Az orvos tiltja. Ekkor már kint volt a leányka a boncztanintézetben. Másnap, harmadnap még mindig titkolták a dolgot az anya előtt, negyednap pedig levélben Z.A .1 tették, hogy egyéves gyermeke, Ilonka elhunyt súlyos betegségben és már ett is temették. Ezt a levelet négy nap előtt kapta meg a kétségbeesett an, aki, mintegy félőrült jelent meg a menhelyen. Azt mondták, hogy nem lehet segíteni a dolgon -s a szerencsétlen anya még ma sem tudja, he egyetlen gyermekét vízbe fojtották a menhelyen.