Friss Ujság, 1908. április (13. évfolyam, 80-105. szám)

1908-04-01 / 80. szám

XIII. évfolyam 80. szám. Budapest, 1908- április 1. Szerda Ara 2 fillér, vasárnap 4 fillér. w * POLITIKAI NAPILAP. A ■ ■ ■ £f§ ELŐFIZETÉSI ÁRA: MM B fiTBI VjH N­ JM M Bj»» J|£ 8*1 több,^0^, ünnepnap után ** Stolyban: házhoz hordva 80 kr. jjpjjgf MP §1 ’vfgjL gjl SS |jS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. (60 fillér). fflr“ |T1| || M I »S ifll W.TS v" HONVÉD.UTCZA 10. SZ. Vid­ákan: postai szátkoldással H M n §1 l&Bftf W&dw Iliff rök-kiadóh.vatalra. «v hónapra 60 kr.«koron.). * m mm w **• Amerika álarcza az anarkistákkal. Dolgoznak az orosz forradalmárok. Fordulat az eltűnt százezrek ügyében. Titokzatos haláleset a fővárosban. Gépszánon a déli sarkra. Chariot Jean dr. moet indul gép­­szánjával a déli sarkra. A gép motor­ja 23 lóerejű. Charcot, nagyobb tár­saság fogja követni két másik géppel, Kossuth Bécsben. Nagy szó ez: Kossuth Bécsben! Különösen, ha arra emlékezünk, hogy Kossuth Lajos is járt Bécs­ben és mámoros őrjöngésbe ejtet­te a császárváros szék­ét, kuglófotó ’-népét. Kossuth Bécsben! — ez itv­en év előtt a Habsburgi trón sze üdülését, a népek forrongó ki ébredését, a világsz­lbad­­a nemzeti függetlenséget,­őségét, boldogságot .-jelen­ma kevesebbet jelent e két szó: Kossuth Bécsben! De A ma is jelent valamit. Kos­­th Fer­enez Bécsbe menetele sem jelent forradalmat, de békét, állambölcseséget jelent. Kossuth Ferencz nem a bécsi néphez megy, hanem a bécsi uralkodóhoz. Nem követelni megy, de köszönni. Meg­köszöni a magas kitüntetést, amit kapott. Pedig őszintén megmond­hatná ő felségének, hogy adtál uram kitüntetést, de nincs köszö­net benne. Tény, hogy tövisesebb ordót ember alig kapott, mint a­milyen a Kossuth Ferencz Lipót­­rendje. Még csak a hirét hallották, s m­ár telekiabálták az országot fel­háborodással. Egy Kossuth —­­császári osztrák kitüntetést kap­jon! Micsoda nemzeti szerencsét­lenség! Pedig hát az ilyesmiért felháborodni könnyű, visszautasí­tani azonban nehéz. Mindenesetre csodálatraméltó a bécsi tapintat, hogy Kossuth Lajos fiának épen osztrák császári ordót juttat, hol­ott van elég szép magyar kitün­tetés, ami nem adott volna tápot annyi csúfolódásra. Ám hagyjuk ezt. Az egész ordó­­históriára sokat nem adunk. Fon­tosabb finnél, h­ogy­ Kossuth bécsi útja nagy, országos jelentőségű fordulatokkal is össze lehet kap­csolva. Régen suttogják, hogy Kossuth Ferenczet a katonai kér­dések megoldása érdekében hív­ják Bécsbe. Katonai kérdések­! Mi ez? Ez bizony magyarra lefordu­lva annyi, hogy a létszámemelés, meg tiszti gázsiemelés. Beavatottak biztosra veszik, hogy ezekről is szó lesz Bécsben. S ha Kossuth vállalja e két ne­héz dió feltörését, a függetlenségi párt egymaga átveszi a kormányt. Ilyesmit mesélnek. Hogy igaz-e, nem tudjuk. De félünk tőle, hogy igaz lesz. Ha nem holnap, hát holnapután. S akkor újabb bo­nyodalmak, felfordulások követ­kezhetnek. Titokzatos haláleset. Bűntény vagy öngyilkosság? — Saját tudósítónktól. —» Rejtélyes ügyben folytat nyomozást a budapesti rendőrség­. Egy fiatal asz­­szony titokzatos halála körül bonyo­lódnak a különös eset szálai. Vagy ön­gyilkosságról vagy valamely sötét bűntényről van szó. Mindkét esetben­­előreláthatólag szigratóan érdekes rész­leteket fog a megindított­ rendőri nyo­mozás kideríteni. Az eset a következő: A Váczi-utczában néhány nap előtt egy feltünőeni elegáns nő hirtelen ros­szul lett és­ összeesett. A közeli rendőr gyorsan a mentőkért telefonált, akik a fiatal asszonyt a Szent Gellért-kórház­­­ba vitték. Ott a beteget a beteges tí­fusz-osztályon helyezték el és az orvo­sok a tífusz betegség tüneteit igyekez­tek rajta megfigyelni. Pár nap múlva annyira rosszul lett az asszony, hogy a súlyos tífuszbetegek közé helyez­ték át. A feltűnően szép fiatal úri asszony, akinek kilétét egyelőre nem­ sikerült megállapítani, tegnap végre a haldokló tífusz­betegek között egy négy hónapos koraszülöttet hozott a világra­. Né­hány órával később az ismeretlen nő meghalt. A kórházi orvosok megvizsgálva a nő holttestét, megállapították, hogy mérgezés okozta halálát. A kórház igazgatósága még a tegnapi nap folya­mán jelentést tett a­ rendőrségen a különös esetről. Itt Kórody Béla rend­­őrfogalmazó azonnal megindította a nyomozást. Kiderült, hogy a szomorú körülmé­nyek közt meghalt úri asszony Györffy Péterné, ezű le­telt­­ Zöld Eszter 32 éves és a Váczi­ utcza 10. számú házban van virágzó angol és franczia női di­vatterme. Győrffyné fél év óta kü­lönváltam élt férjétől és ez idő óta az üzletet Kolozsi Eléír főszabász vezeti. Az üzlet tulajdonosa Győrffyné ma­radt, a férje pedig a Szövetség­ utcza 5. szám­ú házban lakott. Kolozsi azt állítja, hogy Győrffyné, mielőtt rosszul lett, két szem aszalt szilvát evett és valószínűleg a szilva volt megmérgezve. Két feltevés való-­­színű: Győrffynék­eik vagy az volt a czélja, hogy a mérleg által leendő­ gyer­mekétől és a szégyentől szabaduljon, vagy bűntény áldozata a szerencsétlen asszony. A rendőrség nagy erélylyel folytatja a nyomozást. A szerelemtanya áldozata. Panaszosból vádlott. Kölben Henrikné neve nem isme­retlen fogalom a fővárosi kalandvágyó emberek előtt. Mű­intézete Lázár­ utcza 18. száma alatt van s árukat pontos kiszolgálással szabott áron szállít. En­nek a különös intézetnek, amelyet a rendőri engedély találkahelynek minő­sít, ma érdekes titkait lebbentette le egy törvényszéki tárgyalás. A vád tár­gyát egy Lóri nevű fecsegő papagály, két női selyeming és két csipkés alsó­nadrág képezte. A tárgyaláson Tholt bíró elnökölt. A közvádat Böhm ügyész, a védelmet Kisfalvi Rezső dr. képviselte. A vádlott egy gyönyörű szép fiatal leány, Vlasukin Jolán di­­vatáruskisasszony volt. — Ön­ azzal van vádolva, — szólt az elnök, — hogy ellopta Kolben Hen­rikné papagályát és több fehérneműjét­, ezenkívül eltulajdonította Hidassy Margit kézi táskáját. Bűnösnek érzi magát? — Nem. Kérem, én két évvel ez­előtt Újvidékről látogatóba jöttem fel a fővárosba. A pályaudvaron meg­szólított egy hölgy, aki elvezetett Kol­­bennéhez s akaratom ellenére itt rossz útra kellett térnem. Azután megtud­tam, hogy a pályaudvarokon valóságos hadjáratot tartanak Kolbenék — a megérkező leányokra. A papagályt ne­kem száz­ forintért adták el, de azt rögtön vissza is vették. Sam a papa­­gályt, tam a többi tárgyat én neve loptam el. Csak azért jelentettek fel, mert megundorodtam ettől az élettől és divatárusleány lettem. Ezután Kolben Henriknét hallgat­­ták ki. —­ Mi a foglalkozása? — Magánzó vagyok. — Egyéb semmi? — Semmi. Hosszas gondolkodás után. Kolben né-­ nek végre eszébe jutott, hogy van egyéb foglalkozása is. Sorba­ megkérdi az elnök, hogy minden egyes tárgy mennyit ént.­­ — Hát a kalapkefe? — Húsz krajezár, — szól közbe al ügyész. —• Na ja! Öt korona, — föles de­rültség közben­ a tanú. A védő: Bejelentem, hogy Kolben­­né ellen a rendőrség egyéb eljárást is indított már. A lóversenyen az ötfo­rintos helyen megszólított egy előkelő úrnőt és förtelmes ajánlatot tett­ neki. — Ez nem igaz. — Nem igaz? Hisz a rendőrség meg is büntette. Kolbenné kijelenti, hogy fenntartja panaszát.­­ Hidassy Margit tanútól megkérdik, mi a foglalkozása. — Színésznő vagyok.­­— Hol, melyik színháznál?­­— Azt hiszem, erre nem vagyok kö­­teles felelni. — De igenis, köteles. — Hát kérem, most­ nem vágyoik színháznál. Kolbenék házában lakom. A tanú terhelően vall a vádlottul®

Next