Friss Ujság, 1908. április (13. évfolyam, 80-105. szám)
1908-04-01 / 80. szám
XIII. évfolyam 80. szám. Budapest, 1908- április 1. Szerda Ara 2 fillér, vasárnap 4 fillér. w * POLITIKAI NAPILAP. A ■ ■ ■ £f§ ELŐFIZETÉSI ÁRA: MM B fiTBI VjH N JM M Bj»» J|£ 8*1 több,^0^, ünnepnap után ** Stolyban: házhoz hordva 80 kr. jjpjjgf MP §1 ’vfgjL gjl SS |jS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. (60 fillér). fflr“ |T1| || M I »S ifll W.TS v" HONVÉD.UTCZA 10. SZ. Vidákan: postai szátkoldással H M n §1 l&Bftf W&dw Iliff rök-kiadóh.vatalra. «v hónapra 60 kr.«koron.). * m mm w **• Amerika álarcza az anarkistákkal. Dolgoznak az orosz forradalmárok. Fordulat az eltűnt százezrek ügyében. Titokzatos haláleset a fővárosban. Gépszánon a déli sarkra. Chariot Jean dr. moet indul gépszánjával a déli sarkra. A gép motorja 23 lóerejű. Charcot, nagyobb társaság fogja követni két másik géppel, Kossuth Bécsben. Nagy szó ez: Kossuth Bécsben! Különösen, ha arra emlékezünk, hogy Kossuth Lajos is járt Bécsben és mámoros őrjöngésbe ejtette a császárváros székét, kuglófotó ’-népét. Kossuth Bécsben! — ez itven év előtt a Habsburgi trón sze üdülését, a népek forrongó ki ébredését, a világszlbada nemzeti függetlenséget,őségét, boldogságot .-jelenma kevesebbet jelent e két szó: Kossuth Bécsben! De A ma is jelent valamit. Kosth Ferenez Bécsbe menetele sem jelent forradalmat, de békét, állambölcseséget jelent. Kossuth Ferencz nem a bécsi néphez megy, hanem a bécsi uralkodóhoz. Nem követelni megy, de köszönni. Megköszöni a magas kitüntetést, amit kapott. Pedig őszintén megmondhatná ő felségének, hogy adtál uram kitüntetést, de nincs köszönet benne. Tény, hogy tövisesebb ordót ember alig kapott, mint amilyen a Kossuth Ferencz Lipótrendje. Még csak a hirét hallották, s már telekiabálták az országot felháborodással. Egy Kossuth —császári osztrák kitüntetést kapjon! Micsoda nemzeti szerencsétlenség! Pedig hát az ilyesmiért felháborodni könnyű, visszautasítani azonban nehéz. Mindenesetre csodálatraméltó a bécsi tapintat, hogy Kossuth Lajos fiának épen osztrák császári ordót juttat, holott van elég szép magyar kitüntetés, ami nem adott volna tápot annyi csúfolódásra. Ám hagyjuk ezt. Az egész ordóhistóriára sokat nem adunk. Fontosabb finnél, hogy Kossuth bécsi útja nagy, országos jelentőségű fordulatokkal is össze lehet kapcsolva. Régen suttogják, hogy Kossuth Ferenczet a katonai kérdések megoldása érdekében hívják Bécsbe. Katonai kérdések! Mi ez? Ez bizony magyarra lefordulva annyi, hogy a létszámemelés, meg tiszti gázsiemelés. Beavatottak biztosra veszik, hogy ezekről is szó lesz Bécsben. S ha Kossuth vállalja e két nehéz dió feltörését, a függetlenségi párt egymaga átveszi a kormányt. Ilyesmit mesélnek. Hogy igaz-e, nem tudjuk. De félünk tőle, hogy igaz lesz. Ha nem holnap, hát holnapután. S akkor újabb bonyodalmak, felfordulások következhetnek. Titokzatos haláleset. Bűntény vagy öngyilkosság? — Saját tudósítónktól. —» Rejtélyes ügyben folytat nyomozást a budapesti rendőrség. Egy fiatal aszszony titokzatos halála körül bonyolódnak a különös eset szálai. Vagy öngyilkosságról vagy valamely sötét bűntényről van szó. Mindkét esetbenelőreláthatólag szigratóan érdekes részleteket fog a megindított rendőri nyomozás kideríteni. Az eset a következő: A Váczi-utczában néhány nap előtt egy feltünőeni elegáns nő hirtelen rosszul lett és összeesett. A közeli rendőr gyorsan a mentőkért telefonált, akik a fiatal asszonyt a Szent Gellért-kórházba vitték. Ott a beteget a beteges tífusz-osztályon helyezték el és az orvosok a tífusz betegség tüneteit igyekeztek rajta megfigyelni. Pár nap múlva annyira rosszul lett az asszony, hogy a súlyos tífuszbetegek közé helyezték át. A feltűnően szép fiatal úri asszony, akinek kilétét egyelőre nem sikerült megállapítani, tegnap végre a haldokló tífuszbetegek között egy négy hónapos koraszülöttet hozott a világra. Néhány órával később az ismeretlen nő meghalt. A kórházi orvosok megvizsgálva a nő holttestét, megállapították, hogy mérgezés okozta halálát. A kórház igazgatósága még a tegnapi nap folyamán jelentést tett a rendőrségen a különös esetről. Itt Kórody Béla rendőrfogalmazó azonnal megindította a nyomozást. Kiderült, hogy a szomorú körülmények közt meghalt úri asszony Györffy Péterné, ezű letelt Zöld Eszter 32 éves és a Váczi utcza 10. számú házban van virágzó angol és franczia női divatterme. Győrffyné fél év óta különváltam élt férjétől és ez idő óta az üzletet Kolozsi Eléír főszabász vezeti. Az üzlet tulajdonosa Győrffyné maradt, a férje pedig a Szövetség utcza 5. számú házban lakott. Kolozsi azt állítja, hogy Győrffyné, mielőtt rosszul lett, két szem aszalt szilvát evett és valószínűleg a szilva volt megmérgezve. Két feltevés való-színű: Győrffynékeik vagy az volt a czélja, hogy a mérleg által leendő gyermekétől és a szégyentől szabaduljon, vagy bűntény áldozata a szerencsétlen asszony. A rendőrség nagy erélylyel folytatja a nyomozást. A szerelemtanya áldozata. Panaszosból vádlott. Kölben Henrikné neve nem ismeretlen fogalom a fővárosi kalandvágyó emberek előtt. Műintézete Lázár utcza 18. száma alatt van s árukat pontos kiszolgálással szabott áron szállít. Ennek a különös intézetnek, amelyet a rendőri engedély találkahelynek minősít, ma érdekes titkait lebbentette le egy törvényszéki tárgyalás. A vád tárgyát egy Lóri nevű fecsegő papagály, két női selyeming és két csipkés alsónadrág képezte. A tárgyaláson Tholt bíró elnökölt. A közvádat Böhm ügyész, a védelmet Kisfalvi Rezső dr. képviselte. A vádlott egy gyönyörű szép fiatal leány, Vlasukin Jolán divatáruskisasszony volt. — Ön azzal van vádolva, — szólt az elnök, — hogy ellopta Kolben Henrikné papagályát és több fehérneműjét, ezenkívül eltulajdonította Hidassy Margit kézi táskáját. Bűnösnek érzi magát? — Nem. Kérem, én két évvel ezelőtt Újvidékről látogatóba jöttem fel a fővárosba. A pályaudvaron megszólított egy hölgy, aki elvezetett Kolbennéhez s akaratom ellenére itt rossz útra kellett térnem. Azután megtudtam, hogy a pályaudvarokon valóságos hadjáratot tartanak Kolbenék — a megérkező leányokra. A papagályt nekem száz forintért adták el, de azt rögtön vissza is vették. Sam a papagályt, tam a többi tárgyat én neve loptam el. Csak azért jelentettek fel, mert megundorodtam ettől az élettől és divatárusleány lettem. Ezután Kolben Henriknét hallgatták ki. — Mi a foglalkozása? — Magánzó vagyok. — Egyéb semmi? — Semmi. Hosszas gondolkodás után. Kolben né- nek végre eszébe jutott, hogy van egyéb foglalkozása is. Sorba megkérdi az elnök, hogy minden egyes tárgy mennyit ént. — Hát a kalapkefe? — Húsz krajezár, — szól közbe al ügyész. —• Na ja! Öt korona, — föles derültség közben a tanú. A védő: Bejelentem, hogy Kolbenné ellen a rendőrség egyéb eljárást is indított már. A lóversenyen az ötforintos helyen megszólított egy előkelő úrnőt és förtelmes ajánlatot tett neki. — Ez nem igaz. — Nem igaz? Hisz a rendőrség meg is büntette. Kolbenné kijelenti, hogy fenntartja panaszát. Hidassy Margit tanútól megkérdik, mi a foglalkozása. — Színésznő vagyok.— Hol, melyik színháznál?— Azt hiszem, erre nem vagyok köteles felelni. — De igenis, köteles. — Hát kérem, most nem vágyoik színháznál. Kolbenék házában lakom. A tanú terhelően vall a vádlottul®