Friss Ujság, 1908. május (13. évfolyam, 106-131. szám)
1908-05-01 / 106. szám
z 1905. deczember 23-án kiállított kötelezvény okiratnak rendelkezéseit? — Ismerem. — Való-e, hogy márczius havában értesítést küldtem a gyárnak, hogy a fennálló viszonyok között ez a dolog nem tárgyalható és igy intézkedjenek, hogy az okirat vissza juttattassék? (A levelet átnyújtja a tanúnak.) Elnök: Ne tessék erre felelni. Polónyi faggat, Polónyi: Méltóztatott hallani, Hogy tegnap Heltai és Sándor azt beszélték, hogy én az adóügyi értekezlet alkalmával Halmoshoz olyan kérdéseket intéztem, mintha őt rábeszélni akartam volna, hogy egyezzék bele a gyár kitelepítésébe. Ez akkor volt, mikor már Halmos le akart mondani és mikor az adók beszolgáltatásának kérdését tárgyalta. Ezzel szemben okiratilag bebizonyítom, hogy ezek az első betűtől az utolsóig valótlanok. Ez az okirat 1905. deczember 23-án a főügyésznél volt letéve, már régen letárgyalták a dolgot, sőt mikor az értekezletet tartottuk, már vissza is jöttek az okiratok. Kérdésem tehát, állapíttassák meg tanuló vallomásával, igaz-e, hogy a gyár 1905. márczius havában oly értelmű levelet kapott tőlem, hogy ennek az ügynek semmiféle reménye nem ke-: Csegtet és az akták vézessenek vissza. Tanú: A levélről nem tudok, de hogy élőszóval megbeszéltük ezt, azt igazolom. — A tárgyalás folyamán az is mondatott, hogy Vosits tanácsos úrral valós beszélgetésem alkalmával, a tanú azt mondta volna, hogy a gyár áldozatokra is kész. Szíveskedjék megmondani, hogy mit ért a tanú áldozat alatt, ha csakugyan ilyen nyilatkozat történt. j __ Ha áldozatról lehetett szó, azt csak úgy érthettem, hogy ha saját elhatározásunkból kitelepítjük, az igen nagy anyagi áldozatokba fog kerülni, mert az ilyen gyár felépítése százezrekbe kerül. A védő kérdései. Vázsonyi: Elsősorban előterjesztésem van. A sértett úr a kihallgatott tanukról azt mondotta, hogy előadások valótlanok. Kérem a megállapítását, hogy a vizsgálat során sértett úr azt mondta . . . Elnök: Ne méltóztassék ezzel fog-!rárkózni. Vázsonyi: Azt akartamegállapítani, hogy maga sértett úr beismerte ezt a Sas-körben. Polónyi Géza szólásra áll fel Elnök: Most nem adom a szót. Nem engedem a tárgyalást összezavarni. Vázsonyi: Vosits tanácsos úr azt állította, hogy a vele való beszélgetés alkalmával először volt szó áldozatok- ról. Azt értette-e az alatt, hogy ál-j időzni óhajt a főváros javára? Tanú: Nem direkt a főváros javára. I Vázsonyi: Vosits tanácsos úr azt is mondatta, hogy tanácsot kért tőle, hogy tud-e befolyásos egyént, aki a gyár kitelepítésének ügyét dűlőre tudja juttatni. Tanú: Vosits tanácsos úr tévedhetett, mert mikor erről beszélgettünk, már régen Polónyi úr kezében volt az ügy. Vázsonyi: Szóval, a befolyásos egyén megvolt. (Mozgás.) Elnök: Ne tessék ilyent csinálni, ez nem ülik a védői tisztességhez, hogy a tanúvallomásokat megjegyzésekkel kísérje. Vázsonyi: A kisajátítási ügyben Pelóryi készített beadványt? Tanú: Nem. Ezt a kötelező okiratot készítette, amely előttünk fekszik. Együttesen dolgozták ki Füleppel. — Azt méltóztatott mondani egyszer, hogy a főügyész, másodszor, hogy Polónyi, azután meg, hogy együttesen dolgozták ki. (Mozgás.) __ Határozottan nem tudom, hogy ki csinálta, én nem voltam jelen. — Méltóztatik-e emlékezni arra, hogy azt az ajánlatot tették a városnak, hogy elvi határozattal mondja ki: a kényszerkisajátítást? — Igen .... .... ‘ Vázsonyi: Az 1000 forint diíjon kívül volt-e megállapodás arra az esetre, ha sikerül keresztülvinni a dolgot a városnál? — Megállapodás nem volt, de tíz igazgatóság siker esetére 8000 koronát biztosított. Elnök: És Polónyi úr kétségesek találta az ügyet, vagy biztatott? — Ez irányban sohasem volt szó Vázsonyi. A közjegyzői okirat miként került vissza a tanúhoz? — Polónyi Dezső utján, mert Polónyi Géza már miniszter volt. — 1900-ban Polónyi úr ismét szerepelt. Tehát egyéb ügyeikben is igénybe vették őt. Milyen természetű ügyek voltak azok ? — Büntetőjogi természetűek. — Annak az előterjesztésnek, amelyhez Polónyi jogsegélyét vették igénybe, milyen eredménye volt? — A város bizottságot küldött ki és akkor megállapították, hogy mit kíván a város. — Önökre nézve ezek a megállapodások enyhébbek vagy súlyosabbak voltak? — Erre nem emlékszem. Az államtitkár vallomása. Elnök: Popovics Sándor államtitkár, a következő tanú már előzőleg bejelentette, hogy hivatalos elfoglaltsága következtében csak május másodikén jelenhetik meg. A bíróság a törvényes akadályt megállapítja, Popovics Sándornak a vizsgálóbírónál tett vallomását olvassák fel Mikovich Lajos bíró (olvassa Popovics Sándor vallomását): Popovicsnál Lukács minisztersége alatt értekezlet tartatott egy fogyasztási adóügyben, amelyen a pénzügyminisztérium szakelőadóin kívül részt vettek a főváros részéről Halmos polgármester, Fülepp Kálmán, akkori tiszti ügyész és többen. Az értekezlet tulajdonképpeni tárgyának elvégzése után Halmos polgármester előhozta a Gschwindt-féle szeszgyár kitelepítését. Arról, hogy Polónyi ez ügyben egyáltalán érdekelt lett volna, arról tanú csak a Polónyi—Lengyel ügyre vonatkozó hírlapi közlésekből értesült. Megint terhelő tanú. Következik Hűvös József kihallgatása. Elnök: Jelen volt az adómegtagadás dolgában tartott értekezleten? Hűvös: Jelen voltam. — Kik voltak még ott? — Ott volt Sándor Pál, Polónyi és többen. Mikor az értekezlet véget ért, amely eredménytelenül végződött, Polónyi odaszólt a polgármesternek, hogy a Gschwindt-ügyben kell valamit tenni. — Mondta-e Polónyi azt, hogy még ezt megtehetnek? ■—, Nem hallottam. — Volt-e az értekezleten arról szó, hogy Halmos úgysem marad meg polgármesternek ? — Erre nem emlékszem, ő mindig emlegette ezt. A tanú nem eskettetik meg, ellenben megerősíti vallomását a múltkori vallomása alkalmából letett esküre való hivatkozás. Az uj bizonyítékok. Elnök: A vádtanács által megállapított pontokra vonatkozó vizsgálat befejeztetett. Következik a feleknek új bizonyítás kiegészítésére nézve a bizonyítás tekintetében teendő intézkedések megtételére vonatkozó indítványok megtétele. Erre való tekintettel a tárgyalást egy óráig . . . Ügyész: Jobb volna délután háromig. Vázsonyi: Én is kérném! Elnök: A tárgyalást délután három óráig fel fogom függeszteni. Ügyész: Kérem, hogy a bizonyítékok előterjesztése először a védelem részéről történjék. Vázsonyi: A logikára való hivatkozással, kérem a törvényszéket, hogy a bizonyítékok előterjesztése a vád részéről történjék először, fenntartva természetesen a vád által felhozott új bizonyítékokra vonatkozólag a nyilatkozásnak jogát. Elnök: A bíróság tanácsa úgy határoz, hogy a védelem a bizonyító fél, anyagi büntetőjogunk szerint tehát neki kell először nyilatkoznia. A tanácskozást délután három óráig felfüggesztem. A délelőtti tárgyalás vége negyed 12 órakor, délutáni tárgyalás. Feszült érdeklődés mellett indult meg a délutáni tárgyalás, amelyet Vázsonyi Vilmos dr. beszélt végig, délután fél négy órától este hétig, három óránál tovább tartó beszédben. A bizonyítékait terjesztette elő. Nagy figyelem közben hallgatták végig új adatait, amelyekben Polónyi megvesztegethetőségét próbálta beigazolni. A védő azzal kezdte beszédét, hogy a bizonyítás kiterjesztését kívánja, aminek szerinte nincsen akadálya, mert maga a sértett se kívánta, hogy a bizonyítás a lehető legszélesebb mederben történjék. Ragaszkodni kíván Lengyel czikkéhez, amelyben öt pontban sorolja föl a vádjait. De az egyik pont arról szól, hogy Polónyi a bizottsági tagságát vagyonszerzésre használta föl. Ezt az általánosságban megtartott vádat akarja most itt, és eddig még szőnyegre nem került adatokkal bizonyítani. A bizonyítás kiterjesztése. A védő, mielőtt ezt tenné, a bizonyítékok kiegészítését kéri, a már tárgyalt ügyekhez is. Beszerzését kéri a közgyűlési jegyzőkönyveknek a Dunagőzhajózási Társaság ügyében. Majd a Cséry-ügyet ismerteti. Ez a szeméttelep vállalt Polónyi támogatása következtében úgyszólván mindenható volt a városnál. Egy városi tisztviselőnek, aki a szemétlerakódónak a felügyelője volt, majdnem az állásába került, hogy erélyesen föl mert lépni a vállalattal szemben. Kéri a kihallgatását. Egyben kihallgatni kéri ebben az ügyben Vidla Imre fővárosi tanácsnokot. Hogy Polónyi csakugyan az ügyvédje volt az ifjabbik Csérynek, erre vonatkozólag Sebes József ügyvédet kéri megidézni. A Gschwindt-ügyben újabb tanúra hivatkozik a védő, Pető Sándor képviselőre. Kéri továbbá annak az okmánynak a beszerzését is, amelyben a gyár lemond a kártérítési igényéről s ezt az iratot a polgármesternek külön elzárva az Íróasztala fiókjában kellett őrizni. Erzsébettéri Jakab. A védő most olyan ügyeket ismertet, amelyek eddig tárgyalva nem voltak. Az erzsébettéri kioszknak 1877- től 1891-ig Reich Jakab volt a bérlője. A bérlet minden lejáratánál felszólalt Polónyi és szenvedélyesen síkra szállott Reich Jakab érdekében. Kapott ezért esetről-esetre 1000 forint tiszteletdíjat. Hogy tényleg ennyit kapott, meg lehet állapítani egy polgári perból, amelyet Polónyi indított „közbenjárási díj“ czímen Reich ellen s amelyben a kávést elmakacsolták. Később ugy látszik a kávés már pontosan fizetett, mert 1879 óta ilyenkor nem fordult elő. A kávés már nem él. Kéri a feleségét, özvegy Reich Jakabnét eskü alatt kihallgatni. Fekete Béla nevű embernek Polónyi 200 forint tiszteletdijért vásárcsarnoki felügyelői állást szerzett. A bordélyügyek. Feszült érdeklődés közepette tért át most Vázsonyi Polónyi bordélyházi ügynökösködéseinek ismertetésére. Szerinte erre is joga van kiterjeszkedni a bizonyításnak. A rendőrség ugyanis a Thaisz-korszakban, még városi intézmény volt, ahogy ma is van a vidéki városokban s csak 1881. év végén államosították. Polónyi bizottsági tag a rendőrségen is alaposan értékesítette befolyását s nemsokára őt tartották általánosságban a bordélyházi ügyek speczialistájának. Hivatkozik a védő egy levélre, amely nála meg van fényképmásolatban. A levelet Polónyi írta. A levél Márkus Terézia asszonyságnak szól, aki egyike volt a leghirhedtebb leánykereskedők- nek. Polónyi felszólítja benne, hogy megkapta a bordélyházi engedélyt, t tehát fizessen. Kéri a védő kihallgatni Rudnay Béla volt főkapitányt és Splényi Ödön báró nyugalmazott rendőrtanácsost, akik bő részleteket tudnak ezekről a dolgokról. Hozzájárul a vád részéről tegnap elhangzott indítványhoz, hogy Polónyinak Splényi báró ellen indított rágalmazási per iratai beszereztessenek, mert Splényi nyilvánosan tette Polónyi ellen a gráczi ékszerlopásban való részesség vádját és soha ezért nyilvános elégtételt nem kapott. Kéri kihallgattatni Szávay Gyula győri lapszerkesztőt, aki ellen Polónyi ebből az ügyből kifolyólag sajtópert indított, de akinek a tudtán kivül ezt a sajtópert visszavonta. Rudnay volt főkapitányt főleg arra vonatkozólag kéri kihallgatni, hogy a kormány nyomására kiadták a sértettnek a gráczi ékszerlopás iratait, holott ha ebben rá nézve nem lettek volna terhelő dolgok, az aktákat nem eltüntetni, hanem fényképileg sokszorosíttatnia kellett volna. Az Emmerling-oszlopok. Rátért most a védő Emmerling hirdetési oszlopainak ismertetésére. Egyike a város legsérelmesebb szerződéseinek. Maga a város évente kétszer anynyit elhirdetett, mint amennyi bért Emmerling a városnak fizetett. Polónyi csak az utóbbi években lépett föl mint Emmerlingék ügyvédje, amikor ugyanis belügyminiszteri rendelet érkezett, hogy hogy a 30 évre kötött szerződés egyik pontja megváltoztassék. Polónyi még ma is tekintélyes tiszteletdíjat húz az Emmerling-családtól. Kéri Emmerling Vilmos Károly özvegyének a kihallgatását. Továbbá Pető Sándor dr. kihallgatását is. Kétszáz arany vesztegetésre. A védelem utolsó előterjesztése A Sáborszky-ügy volt. Sáborszky marha- bizományos azt kérte a várostól, hogy a vágóhíd területén a saját költségére istállót építtethessen. Schick Miksa marhabizományos szerette volna Sáborszky tervét meghiúsítani és Polónyi közbenjárását kérte ki. Polónyi fel is szólalt Schickék érdekében a városnál, tekintélyes tiszteletdijért s azonkívül 200 aranyat kért külön „a bizottsági tagok megvesztegetésére." Kéri Schick kihallgatását. Eddig terjedt a védelem előterjesztése a bizonyítékok kiterjesztése dolgában. Holnap a vád részéről fognak indítványokat előterjeszteni. FRISS TJ 3 S Az 1908. május 1. Képviselők és a nagy por. Merénylet a bírói függetlenség ellen. A t. Ház folyosóján ma óriási izgalmat keltett a Polónyi—Lengyel-per tárgyalása. A függetlenségi párt és a néppárt okvetetlenkedő csoportja Zsitvay elnöki ténykedése fölött felháborodott. Déltájban nagy csoportok alakultak a középfolyosón és erős szavakkal kritizálták Zsitvay magatartását, amelyet nem tartottak összeférhetőnek a birói pártatlansággal. Egy nagy csoport közepén Hódy Gyula és néhány társa szemrehányással illette Sándor Pált vallomásának egynémely részlete miatt. Sándor visszautasította a szemrehányásokat. Hódy Gyula: Hogy is lehetett a zsidóüldözést bele is keverni a dologba? Sándor Pál: Egyenes kérdést intéztek hozzám. Nekem felelnem kellett. Három ember járt akkor nálam ebben a dologban, amelyet tegnap az igazsághoz híven adtam elő. Hódy Gyula: Hogy tudtad, hogy Polónyi beszédének ilyen jellege lesz. Sándor Pál: Én tudtam, hogy ijesztgetés csupán, aminek azonban mások felülhettek. Hódy Gyula: A vidéken az a Mr vaut elterjedve, hogy te is adtál pénzt erre a hajszára. Sándor Pál : Én nem adtam pénzt.