Friss Ujság, 1908. szeptember (13. évfolyam, 209-234. szám)
1908-09-01 / 209. szám
ami. om*ym 209. szám, Balassi, 1908. szeptember 1. Kedd Ara 2 Lilér, vasárnap 4 fillér —Ijggggga-i;"."..» Ili 1 IV 8SBBM— .".UJ... . I 'J'A.L. ■■i«w I.II —— NAPILAP égi hónapra 50 kr. (I korona). \ <v., o. Psaa—a ggaa—ros» . ........■bmbéÍbÍ j pm r,;i\ i ■ii-i.i — —a—= ,, — a-e n Grófi lányból paraszt-asszony. Újabb nagy vasúti szerencsétlenség. A fúzió, úgy látszik, a koalíczió csakugyan végnapjait éli. Ne tessék megijedni. Avagy: ne tessék örulani. Nem hal meg, csak átalakul. Bécsből, ahol mindent jobban tudnak mirólunk, mint mink idehaza mi magünkről (hiszen a cselédek dolgát se a cselédházban, hanem az urasági lakban intézik). — Bécsből tehát jön a biztos hír, hogy a koalíczió három pártja egybeolvad s lesz belőle egy nagy kormánypárt. Az okatlanulás, amivel a fúziónak beharangoznak, nem valami bizalomgerjesztő. Azt mondják, a választói reform nagy zivatart fog előidézni, mely esetleg megbonthatná, felrobbanthatná a koalíciót. Azért szükséges, hogy a kormány pártjait szorosabban öszszekovácsolják. Hát ha egészen el is tekintünk attól, hogy a választói reform terveire nézve nem valami jó ajánlólevél, hogy a kormánypárt épségben, maradását, sőt életét féltik tőle. — annyit meg lehet állapítani minden esetre, hogy a fúzió létrejöttének nem valami hazafias czél az alapja,, hanem — az önfentartás ösztöne. Amit Kossuth Ferenc* úgy fejezett ki, hogy — kormányfolytonosság. Veszélyben a hatalom, veszélyben a mandátum, tehát egyesüljünk egy általános kölcsönös biztosító szövetkezetbe. Ez bizony nem valami erkölcsösen, lélekemelően hangzik. És mégis azt mondjuk, hogy a fúziónak, a nagy kormánytábor megalakulásának hasznát láthatja az ország. Hasznát annyiban, hogy világos színvallásra fog kerülni a sor. A régi neveket, nagyhangú jelszavakat és ezimeket le kell majd tenni.. A függetlenségi és negyven- nyolczas párt, mely oly végtelen messzeségre eltávolodott a függetlenségtől és negyvennyolczasságtól, nem nevezheti magát többé függetlenséginek vagy negyvennyolczasnak. Egy párt, melynek Andrássy vagy Széll Kálmán a tagjai lesznek, nem fogja megengedhetni, hogy hamis jelszavakkal maszlagolják a népet. És a néppárt is, mely soha a nép pártáén nem volt, megszűnik a hamis czógér alatt terjeszkedni. Sőt a függetlenségi és 48-as köpönyeg ■e fog többé rendelkezésére állani, hogy annak védelme alatt oda is belopódzzék, ahova különben be nem engednék. Az a fő, hogy az új párt annak nevezze magát, ami. Nevezetesen hatvanetes párt lesz elsősorban. Hiszen még a hatvanhetes kiegyezésiben foglalt jogaink egészének kivívására, sem vállalkozik. A magyar királyi felségjogok elvetei a magyar nemzeti bankot előreláthatólag elvetik. Azonkívül majd tisztázni kell világosam és határozottan, vájjon szabadelvű lesz-e ez az új párt, aminek az alkotmánypárt közreműködése folytán, lennie kellene, avagy klerikális lesz, amivé Rakovszky, Molnár apát meg a többiek bélyegzik ? Ezeket tisztázni kell. Ha őszinte és egyenes lesz az új pártalakulás, hasznára fog válni az országnak. Mert legalább tudni fogja kiki, hogy merre menjen. Ha pedig neon lesz őszinte, akkor önmagában elpusztul. És ezzel is hozzájárul a helyzet tisztázásához, Grófkisassytmys kocsislegény esküvője. — Saját tudósítónktól. — Ma déli fél egy órakor érdekes pár jelent meg a VII. kerületi anyakönyvvezető előtt, hogy házasságot kössön. Andrásnik János vágrévfalui kocsislegény vezette karján az anyakönyves elé gróf Pongrácz Henriettet a vágrévfalusi dúsgazdag grófi család tizenhétéves, viruló szépségű leányát, aki regényes szerelme miatt a gőgös Pongráczház kitagadott. A gróf kisasszony szerelmi regénye eléggé ismeretes. Talán háromnegyedéve mindössze annak, hogy Henriette Andrássik Jánossal megszökött. Andrássik derék szál legény, huszonkétéves, van hatvan honi földje s igy nem tengődik éppen utolsó sorban. A szökést nagy felháborodás, családi átok, majd alkudozások követték. A leányt mindenképp el akarták távolítani szerelmese mellől, ígérettel, pénzzel környezték meg, de Henriette hajthatatlan maradt s nem hagyta el egyszerű földmivesét, akit mindennél jobban szeretett a világon. Nem is volt eredménye se üldözésnek, se mellőzésnek, se a családi vagyonból való kiforgatásnak, a szerelmesek állhatatosan és szívósat törtek czéljuk felé, hogy frigyüket törvényesítsék. Ennek is rengeteg akadálya volt. A házasságot végül megkötötték. Az egyszerűen öltözött emberekben senki se sejtett© az érdekes jegyespárt. A házasságnak Győző Dezső dr. és Grosscih Norbert dr. voltak a tanúi. A boldog pár egyelőre Budapesten marad s csak a napokban megy tovább külföldi útra. A beteg Tolsztoj és leánya a tengerparton- Ujabb vasúti szerencsétűség Két halott, huszonegy sebesült. Zágráb, augusztus 31. Tegnaphajnalban öt órakor elindult innen Zabok felé egy személyvonat, amelynek kocsijait két mozdony vezette. A vasúton temérdek utas helyezkedett el. Több szakaszt a hadgyakorlatra bevonuló körülbelül kétszáz tartalékos élelmezési katona foglalt le. kisiklott vonat. Hat óraival elmúlt már, amidőn a vonat Puscsa-Pisztra állomás tájékán robogott a magas vasúti töltésen. Hirtelenkerekek csikorgáca és óriási recsesenés hallatszott, majd hatalmas zökkenéssel egymásra tolultak az első kocsik és már a következő pillanatban a mélységben darabokban hevert a két mozdony, meg az utánuk következő kilencz kocsi. Hátborzongató eszeveszett sikoltások törtek ki erre. A töltésen maradt szakaszok utasai kétségbeesetten ugráltak ki és rémületes zűrzavar keletkezett közöttük. Vad lármában tolongtak és lökdösték egymást. Lenn a törmelékek körüli vérző testű alakok elkeseredetten tápászkodtak ki. Hörgések, fájdalmas kiáltozások, jajveszékelések tették elmondhatatlanul siralmassá a vérfagyasztóképet. A tartalékos élelmezési katonák fogtak legelsőbben a mentéshez. Az áldozatokat kezdték kivonszolni a kocsironcsok közül, de alig győzték a munkát. Gyilkoltak a kerekek. Végtére reggel nyolcz óra tájban odaérkezett Zabok felől az első mentővonat, amelyet délelőtt tíz órakor Zágrábból követett a második. Két embernek már későn érkezett a segítség. Hütter Attalt, az első mozidong vezetőjét alsó test nélkül emelték ki a vasdarabokból. A szerencsétlen ember a szerencsétlenség perejében levágódott a sínekre és a kerekek lemetszették mind a két lábát. Iszonyatos kínok közepette halt meg. A szerencsétlenség másik halottja egy asszony. A személyazonosságát még nem tudták megállapítani. Együtt utazott a férjével, akiről azt hiszik, hogy zágrábi munkás. A sebesültek száma huszonegy. Köztük kilencnek veszedelmes az állapota. Beszélgetés egy szemtanúval. Egy munkatársunk beszélgetett a rémes szerencsétlenség egyik szemtanújával, aki ezeket mondotta: — A szerencsétlenség megtörténtét részletesen nem tudom elbeszélni, hiszen pár pillanat műve volt az egész Az a kocsi, amelynek egyik szakaszárban én ültem, nem zuhant le a töltésről. Nekem a heves rizkódtatáson, meg a kiállott ijedtségen kívül nem esett komolyabb bajom. A szomszédságomban ült egy fiúcska — hat—hét évesnek néztem. A szerencsétlen gyermek megsikerült. Az előttünk levő kocss teljesen kettévált. A bennülőket a súlyos teher veszedelmesen összenyomta. Az a szerencsétlen asszony, akit lenn a töltés szélen holtan találtak meg, a férje szeme láttára lehelte ki a lelkét, Agyonnyomta a vastömeg. Hütter, mozdonyvezetőről mondják, hogy amikor a vágányokra esett, még szippantott néhányat a cigarettáján és így szólt fel a fűtőhöz.