Friss Ujság, 1909. május (14. évfolyam, 103-127. szám)

1909-05-01 / 103. szám

IV- évfolyam, 103. szám. Budapest, 1909. május 1. Szombat Ars H fillér *^map * finér P­­­LAP. M«cJ»lwilk h»t*6 kivétel«v*l iMndWMM» hón^p-a 00 kr. (1.20 kor.) ív., K-c*lw ®m**l*utc,a 8- 1" ,,r_1 ** A hollandi királyinek leánya született. Börtönre ítéltek egy tolvaj könyvelőnőt. Holló Lajos nyilatkozik a politikai helyzetről Részletek a szabadkai gyilkosság rejtelmeiből. Májusi ünnepnap. Egy napja van az esztendőnek, mely a munkásoké. Akiknek az megkülömb­öztető sajátságuk, úgy dolgoznak éjjel-nappal, fé­­­nyáron, dolgoznak akkor is, bár más pihen, egyetlen egy-­­­ az esztendőben azt mondják, ■st pihenni akarunk, mikor más igázni szeretne. A májusi nem tatalos és mégis legteljesebb inkaszünetet a munkások nagy rezek, nehéz és szívós mérkőzé­si árán vívták ki maguknak. S ezekre a harczokra és meg­­róbáltatásokra ma tanulságo­­kk visszatekinteni, mint valaha, oly nagy különbség a munkás­­­ mai helyzete és az akkori zott, mikor a vörös májust győz­lmesen kivívták. Akkor mond­ata az egész ország, az egész jzvélemény, a társadalomnak­­különfélébb rétlegei rokonszen­­eztek és együttéreztek a mun­kássággal. Óhajtották és remél­ték a győzelmüket, segítették an­nak kivívásában. A legfeketébb klerikális sajtó kivételével min­den újság, bármily pártállása lett légyen külöm­ben, a munkás­sággal tartott. És igy, a közro­­konszenv szárnyaitól emelve, győztek. Mily más a kép napjainkban. A munkásság magára van ha­gyatva, bajaival nem törődnek, az igazságtalanságot, mely velük néha történik, senki se bánja. Tel­jes ki­­séri a munká­sok a . sikereiket nem óhajtj­­ken nem szó­rakoz­ó­tkat meg nem halljá­k változás? Aj tík­zió! Olvassuk a aszoczi diéták aj­tótermékeiben. A fekete reakczió nehezedik reá a munkásságra és okozza a sikerte­lenségét, a tespedését, új ered­ményekben fejlődésben, haladás­ban való megakadását. De hát ez nem igaz. A kormányzat lehet akármilyen. Ám a magyar közön­ség nem fekete és nem reakcziós. Az rokonszenvez a szabadság és haladás eszméivel, annak érző szíve van a tömegnek szenvedése, az elnyomatása, vágyai és igazai iránt. És mégis közömbös a mun­kássággal szemben. Talán mégis csak úgy lehet, hogy maguk a munkásoknak vagy talán azok irányítóinak is részük van abban, hogy a közvélemény rokonérzése elfordult tőlük. Sok hibának és tévedésnek kellett tör­ténnie, amíg a Vörös május dia­dalmas kivívásától eljutottak munkásaink szervezeteiknek ér­deklődés és részvét nélkül való m­egsemm­iltsítéséig­. Ha öt-hasz év előtt próbálták volna őket gyüle­kezési és egyesülési jogaikban annyit vexálni, mint, ahogy nem­régen vexálták, az egész magyar társadalom, az egész sajtó feltá­madt volna védelmükre. Ma? Ki mit bánja? Nem ártana, ha munkásságunk a Vörös május ünnepnapján ezen a változáson elmélkednék kissé. Mindenki tévedhet és munkássá­gunk is tévedhetett Az abszolu­tizmussal való szövetkezés, a ma­gyarság ellen való síkraszállás, a hazafias érzések kicsúfolása so­kat ártottak a munkásság haladá­sának. De az elmúlt idők hibái nem helyrehozhatlanok. A munkások igazai, az általá­nos titkos választói jogért való jogosult és szükséges harct nem zárják ki, hogy a munkások töme­gei az ő sokaságukban és szerve­zettségükben rejlő hatalmukat a becsületes hazafias czélok, a nem­zet i­ani érdekeinek szolgálatába ne­m lát­hatnák. Sőt a munkás­ság érnekei és a nemzet igazai csal együtt, karöltve, egy csata­sor fá­ra vihetők biztosan diadalra. Gonoc­k­' izzavak ezen a munká­sok az ő májusi ünnepükön, régi dia­do­más idők gyümölcseit él­vezvén. Új szultán a török trónon. — Távirati tudósítások. — Konstantinápoly, április 30. V. Mohammed szultán trónra lépésé­nek szertartása szemtanuk leírása sze­­rint így ment végbe: Az új szultán az államtanács tagjai-Val ►elindult a Dolma-Bagcse-palotából. Éppen fél három óra volt délután. Kö­­röskörül, a magaslatokon dörögtek az ágyúik. A házak lobogódíszt öltöttek. A hadügyminisztérium tágas udvarán várták a miniszternek az új szultánt. Odagyülekezett a külföldi d­iplomácziai testület, néhány meghívott idegen és mindössze három hírlapíró. A palotát katonaság kerítette be. A szertartási teremben páholyokat róttak össze, ame­lyek előkelő közönséggel teltek meg. .Negyed három órakor a djik­ül’izlam a második emeleti fogadóterembe ment, ahol hosszabb időt töltött imádságban. Pontban három órakor megharsantak a kürtök. Egy század érkezett a rendőr miniszter vezetése alatt az udvarba és röviddel utána egy egészen ismert... disztelen udvari hintóból, egy éor egyszerű ruhába öltözött zömöt lépett ki. Az új szultán volt. A mámor, zaja és az üdvözlő zsorat h­ang­jai jóleső mosolyt csaltak ajkára,­­tán fölment a márványlépcsőkön és Ah­med Riza, Mahmud Sefket, Gaza Muktár basák követték. A nemzetgyű­lés tapsviharát barátságos felhajtással köszönte meg, aztán belépett a XIV. Lajos-ko­rabeli divat szerint berende­zett díszterembe. A terem közepén meg­­­­állott, minden különös előkészület nél­kül beszélni kezdett, egyszerű, de benő­séges szavakban a következő idet mondta e­­— Biztosítom önöket, tisztelt uraim, hogy ézt csak az alkotmány és a tör­­vény szerint fogok élni és a parlament megkérdezése nélkül semmit sem kez­dek. Ezekre a szavakra tomboló tapsvihar tört ki és amikor ismét csend lett, Ah­m­m­­ed Riza bemutatta az új szultánnak V. Mohammed szultán a trónon. Amk vasárnapi száma a nin­­jók májusi ünnepe következté­ben elmarad, mai szám ugyanolyan terje­­dti, mint vasárnap szokott lenni és egy példány ára négy fillér­jünk legközelebbi száma ked­den, hajnalban jelenik meg.

Next