Friss Ujság, 1909. június (14. évfolyam, 128-153. szám)

1909-06-16 / 141. szám

XIV. évfolyam. 141. szám.Budapest, 1909. jnnins 16. Szerda Ara 2 fillér, vasárnap és ünnepnap 4 fillér. 3 á közös bankosok. Három évig vágták a fát a hatvanhetetek a függetlenségi párt hátán és ez a párt a maga érdekeinél előbbre valónak tartva az ország nyugalmát, tűrt és szenvedett hősiesen. Elszenvedte [Wekerkék minden slendriánsá­­gát, szemet hunyt — tele elkese­redéssel — némely liunczutságnak és zsebrevágott egy csomó nép­párti pökhendiséget. Mind azért, hogy a koaliczió becsülettel — már amennyire tőle egyáltalában tellett — megfelelhessen hivatá­sának és az ország számára meg lehessen alapozni egy jobb jö­vendőt. Nem várt ezért köszönetét, nem számított hálára, tehát nem is le­pődött volna meg, ha most a két hatvanhetes csapat egyszerűen hátat fordított volna neki. Hanem arra a csúnya és hitvány hajszá­ra, amelyet most folytatnak elle­ne, igazán nem volt elkészülve. Ember nem álmodhatta, hogy a hatalomhoz való görcsös ragasz­kodásban mire képesek ezek az urak. Tehetetlenségükkel, kapko­dásukkal és gerincztelenségiikkel utálatos kátyúba vitték bele az országot és most azt szeretnék, hogy minden kotyvalékuknak a függetlenségi párt igya meg a le­vét. Ha 'belepusztul is az ország, nekik mindegy: fö, hogy a füg­getlenségi párt tisztességben és erőben pusztuljon. Ma azt a nótát fújják: hadd lássuk jó előre, mi lesz a függet­lenségi párt szózatában. Azaz, hogy mi nem lesz benne. Mert nem bánják, ha a függetlenségi párt odaígéri az országnak az c-get, földet és valamennyi csilla­got, csak meg ne ígérje a nemzeti bankot. A banknak 1911-re való fölállítását. Mert akkor öle nem maradhatnak tovább. És utánuk jön az özönviz, sőt még annál is rosszabb : Héderváry-miniszté­rium, Eakovszky-kormány, uj vá­lasztás — csupa olyan dolog, amitől retteg a magyar. Hogy Héderváry urat már egyszer el­küldték innen valahová és ugyan­azt az utat Eakovszky ö kegyel­­, jnessége kormányának is meg lehet súgni, valamint az uj választás sem olyan rettentő veszedelmes dolog a függetlenségi pártra, arról, ,pgy látszik, megfeledkeztek közös bankos barátaink. De nem baj, majd eszükbe juttatjuk. Mindenről beszélnek ezek az urak, csak arról nem — ami ter­mészetes volna — hogy miután kiérdemelték az ország haragját, ők maguk távozzanak és hagyják cselekedni azokat, akikben a nem­zet bizalma összpontosul. Ahe­lyett, hogy tisztességgel és bátor elszántsággal kiugranának az ab­lakán annak a háznak, melynek teteje ég fölöttük — meg akarják várni, míg jön valaki, aki a lép­csőn fogja ledobálni őket. Az utolsó perczekben ezt is megkap­ják. ............................. Megmérgezett uriasszony. Lövőpetri rémdrámája. Néhány hét óta a nyíregyházai ki­rályi ügyészség rémregénybe illő, bor­zalmas eset szálait bogozza. Már meg­írtuk ai szabolcsmegyei Lövőpef-ribol sötét szárnyakon kiröpült híresztelése­ket, amelyek egy szép, fiatal, dúsgazdag földbirtokosné, Róth Albertné halotti leple alól törtek elő. Az ura a templom­ban volt és imára kulcsolt kézzel, égre szegzett szemekkel, reszketve varrta a halált. Várta. A lövőpetrii nagybirtok urára, Róth. Alber tre, bizony itékok sú­lyával nehezkedik a sötét gyanú, hogy ö tétette el láb alól a hitvesét. Még folyik a bizonyítékok gyűjtése, dé a nyíregyházai ügyészség már elfogató parancsot adott lei Róth Albert és két cselédje ellen. A cselédeket czinkosság­­gal gyanúsítj ák, de távolabb is*, előke­lők helyen is keresnek czinkosokat. Az asszony holttestét kiemelték a sírból és bonczolás utján konstatálták, hogy karbolsav ölte meg. Meggyilkolták előre kitervelt gazsággal, erőszakkal. Az oltártól a sírig. A tavaszon, márczius hónapjában, hét évi házasság után száműzték a ko­rán ásott sirba Róth A'lbertnét. Leány­neve Weisz Irma, a dúsgazdag szatmári Weisz-család gyermeke, édesanyját öz­vegy Weisz Józsefnének hívják. Lövö­­petri közel van Szatmárhoz, eljött a lányért a szintén vagyonos, sokszáz holdas birtoku gazdálkodó, Róth Al­bert és a szép Irma feleségül ment hoz­zá. Tisztelte, szerette az urát, de a há­zassága még sem lehetett boldog. Már az első években sűrűn került haza a fiatal asszony az édesanyjához és a csa­lád ismerősei azt beszélik, hogy hét év alatt tizenötször ismétlődött ez a száműzetés. Szegény, szerencsétlen asz­­szonyka mindig sirva, panaszosam, vér­ző szívvel búcsúzott az otthonától. Sze­rette, egyre jobban szerette az urát. Az j asszony családja közbe is lépett minden | alkalommal és nohezebben-könnyébbcu | Münchenből táviratozzak: Borzalmas eset történt a Milchstrasse 35. számú házban. Egy ifjú házaspárt. Krausz Pál tanárt és nejét (holtan lelte leá­kiegyeztette a házastársakat. Az ilyen egyezkedéseknél rendszerint a férj nyert. Tárt karokkal várta vissza a feleségét, de ez a nyájasság hamarosan elfogyott és a szép Weisz Irmát megint csak viszontlátták . Szatmáron. Rettenetes volt ez ® hányattatás. Az asszonyt összezúzták a lelki bajok, utóbb betegeskedett is és a bűnös kezek mun­kája könnyű volt: a betegágyból kellett átsegíteni a halálos ágyba. Befogta az asszony orrát. Könnyű, múló betegség lepte meg az asszonyt. Az orvos riczimust rendelt. Bajával még a szobát sem kellett- őriz­nie, annál kevésbbé az ágyat. Egy szom­bat reggelen mégis igy szólt a férj hitveséhez: — Csak maradj az ágyban, legalább kipihened magadat. Ma úgyis szombat van, nincs dolgod, minek kelnél föl? Szedd a riczinust, ahogy az orvos ta­nácsolta. Én majd elmegyek a tem­plomba . . . Az asszony fölemelkedett az ágyá­ból, kezébe vette a riczinus üveget ós fojtó szag csapta meg az orrát. Oda­fordult az urához, aki már távozóban volt.-— Várj csak, én nem veszem be ezt a riczinust, — mondta az asszony, — mert borzasztó erős, kellemetlen sza­ga ran. ■— Fogd be az orrodat és úgy vedd be, — bíztattál a férj. Az asszony kezébe vette az üveget és a férj befogta az orrát, ’ nyuk tegnap reggel, mikor aj szülők szobájába benyitott, Krafiszék nyitva, feledtek a gázcsapot és a kiömlő gáz megölte a boldogtalanokat. — Na most igyad, — mondta., —. csak gyorsan, hirtelen, akkor nem erős. Megtörtént. Rétimé visszafekiidt a fehér párnájára, a férj pedig elsietett. Távozás közben ráiparancsolt & cse­lédségre: — Hagyják pihenni a nagyságát-. Ne menjen be hozzá senki. Akármit hallanak a szobából, ne menjenek be. ne törődjenek vele. Mindez utóbb derült ki, a cselédség vallotta. Róth Albert elment a tem­plomba. Áj ta t os volt, im ádkozott. És várt, várt . . , A templomba ment imádkozni. A fekete vcszhir, a halál hírmondója nem sokáig váratott magára. Félóra alig telt el és már futott, rohant. Ha­lottas ágy mellől rohant a templomba. Róth Albert ott ült az első eorban. Imádkozott. A templom ajtajáig hozta a cseléd1 a gyászhirt, ott riadtan vette át a tcmplomszolga és szaladt vele a templomba. •— A nagyságos vr jöjjön haza, mert a nagysága meghalt . . . Róth Albert letette az imakönyvet, leemelte nyakából a selyem imakendőt és sietett haza. Róth Albert sirva borult a kihűlt asszonyra. A cselédség körülötte, egy­másra meredt, összenéző arcziezal, a szomszédok, az egész falu, mert boszor­­kánygyorsan terjedt el a gyászhir a községben. ~W ___ ____ ___ ___ ___ Megjelenik hétfő kivételével mindennap POUT I K AI NAPILAP» 8j|| 1||3 |||| idilli korán reggel, fontos alkalommal napon* ELŐFIZETÉSI ÁRA: ffV | ÉHi ffTH §8 M gl Wß Ä jfll WW”ZÖr* ÖnM',"ap “““ '*• rKlNN ÚJNÁL ”=~'s Vidéken: postai szétküldéssel ■ ■ | ^ WS® tÁ Rékicz.-ut 34. v,„ André,,,-ut .3 Lujza herczegnő mejizökAtk egy szállodából. Feleséggyilkossággal vádolnak egy földbirtokost Gyilkolt a gáz.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék